juhturosfelho-blog

[juhturosfelho-blog]

Példa a barátom kedvességére

Én: Nem hiszem, hogy megérted hova kell egyedül mennem.

Ő: Orvoshoz?

Én: Igen, és látnom, hallanom kell amit majd megölünk. Tudod ez nekem fáj. Neked ez nem jelent semmit, vagy nem tudom.

Ő: Őszinte leszek veled, de úgy completely. Mivel ez egy meg nem született gyerek, engem valójában nem érint meg. És akármilyen önző, vagy nem is tudom, bestiális dolog ez, de én csak egy dolgot látok az egészben. Kurvára nem akarok gyereket. Jövőt akarok magamnak. Ennyi lebeg a szemem előtt.

Tehát az neki édes mindegy velem mi lesz, vagy mi van, csak ne legyen gyereke. Érthető:)

[juhturosfelho-blog]

Másnap.

Másnap sem mentem be órára. De még ha akartam volna sem volt annyi erőm, olyan macskajaj tört rám. Fél óránként hánytam, ám mivel nem ettem csak erőlködés volt az egész. Azelőtt sosem hánytam a másnap miatt. Délutánra jobb lett a helyzet, így elkezdtem az orvosokat hívni, hogy kihez mehetnék el még a héten. Sokadik telefonra megkaptam az egyik ajánlott dokinál az időpontot: péntek 15:45. 2,5 napom volt felkészülni lelkileg. Bátran kijelenthetem, hogy a barátom nem segített ebben. Veszekedtünk. Állandóan.  Csütörtökön ment haza, én pedig szerettem volna, ha velem jön az orvoshoz, mert nagyon féltem. Nem kértem mást, csakhogy mellettem legyen, mert nem éreztem azt, hogy látni bírnám azt az életkezdeményt.  Eredetileg szombat reggel jött volna hozzám, én azt akartam jöjjön egy nappal korábban. 

Életünk egyik leghatalmasabb veszekedésén voltunk aznap éjjel túl. Azt mondtam neki jobb ha köztünk ennek az egésznek véget vetünk.

[juhturosfelho-blog]

Terhes vagyok.

Február 13-án nem mentem be egy órára sem.  Otthonról hoztam másfél deci viszkit, “akár pozitív, akár negatív lesz ez a teszt, jól fog jönni” jeligével.  Volt egy pont a délelőtt folyamán amikor majdnem részegnek éreztem magam, de nem ez volt a célom, csak egy kicsit nyugtatni magam. És igazán este akartam inni. A McDonald’s-ban ebédeltem. A nonstop dohányboltban vásároltam akciósan egy üveg (1 liter) viszkit. És egy üveg pezsgőt.  Délután filmeztem, és vártam, hogy a barátnőm végezzen az óráival és elmehessek hozzá. Egész nap úgy éreztem, mint aki nincs magánál, csak lebegtem. Ideges voltam, de nagyon. Csak arra gondoltam, hogy van bennem valaki, akit nem most vártam. Felhívott egy másik barátnőm, Ő még a munkahelyén volt, szinte nem is tudott beszélni, csak mondogatta “ez igaz?”, “ez nem lehet igaz”. A barátnőm, aki végzett a sulival, elém jött a Széchenyire, ahol mekizni akart, majd a dohányboltban vett magának egy bort. Én a viszkim és a két pozitív tesztem vittem magammal. Elbuszoztunk hozzá, nem voltam megviselt, csak összezavarodott, Ő pedig egy kicsit félt. Azután beszélgettünk, hogy akkor mi lesz, mikor megyek orvoshoz, kihez, mit szól a barátom, és együtt sírtunk, mi hárman, a barátnők. Később már viccelődtünk, életem egyik legjobb estéjét töltöttem el. Sokat ittam, így teljesen részegen beszélgettem a barátommal az éjszaka közepén amíg haza nem értem. Taxival jöttem haza, ám a beszállás sem volt egyszerű. Csak harmadjára voltam képes becsukni a kocsiajtót. Itthon melegítettem magamnak pizzát. Kihánytam. Majd megpróbáltam aludni, hogy reggel felkeljek ebből a rémálomból, amiben egy napot töltenem kellett.

Őszintén, így néz ki egy frissen kiderült állapotos lány napja?  Tudom, hogy nem, de nem tudtam másképp kezelni a helyzetet. Hiszen csak egy dolgot tudtam már akkor is biztosan, hogy ez a baba nem születhet meg.

[juhturosfelho-blog]

A terhességi tesztek

Szilveszterkor volt egy nagy veszekedésem a szüleimmel, és akkor vágtam anyám fejéhez, hogy miatta talán gyerekem sem lehet majd. Ez butaság volt, de nekem mindig is nagy félelmem volt, hogy vajon lesz-e családom, gyerekeim.Persze ez nem anyukámtól függ.

Pedig valószínűleg épp azokban a napokban történt meg az a bizonyos aktus, ami végül a babához vezetett.

Januárban hetente csináltam teszteket. Szép erős negatívak voltak. Őszintén, nem is aggódtam. A barátom  már annál idegesebb volt, és folyamatosan nyaggatott, hogy csináljak teszteket, és menjek orvoshoz. Hiszen ő soha nem akar gyereket, nemhogy most, 20 évesen! Rengeteget veszekedtünk ekkoriban, mivel valamikor én szeretnék családot, de most szembesültem azzal, hogy vele talán remény sincs ilyesmire. Hihetetlen milyen stílusban tudott erről beszélni velem, nagyon fájt..

Kérdezgettem szegedi barátnőket, hogy ők kihez járnak, kit ajánlanak. Bejelentkeztem egy ajánlott dokihoz, de csak hetekkel később kaptam időpontot, már februárban. Nem zavart, reméltem addig legalább meg is jön.

Február 10, péntek. Ez volt az első nap, amikor kémia laborom volt, de nem csak ez maradt meg bennem. Ezen a reggelen teszteltem először halvány pozitívat. X-Epil terhességi gyorsteszt volt, azon a héten vettem 749-ért. Magamban gondoltam, “most kicsit drágábbat veszek, ilyet még úgy sem próbáltam” 

Elsírtam magam, amikor megnéztem a teszt eredményét, úgy fél nyolc után néhány perccel. Az az érzés megvan, amikor szinte ‘összetörik’ a szíved? Na ezt éreztem, ugyanazt a szorítást.  Felhívtam a barátnőmet, akit éppen álmából keltettem még fel, Ő próbált nyugtatni. Egy órán át gondolkoztam mi is történik épp velem. Fél 10-kor viszont találkoztam a lányokkal, muszáj volt jó kedvvel lennem.

Óra után vettem egy Clearblue digitális terhességi tesztet fogamzásjelzővel, ez megmondja, hogy mi a helyzet, és 3 ezerrel megrövidülve indultam vissza az albérletembe pakolni. Aznap hazamentem. 

Nagyon sok idő volt a busz indulásáig, gondoltam megkockáztatom, és felhívom a barátom. Itthon voltak az albérletben mások is, így kiszaladtam az utcára amíg lebonyolítottam a beszélgetést. Leginkább a “bazdmeg”, “úristen” és a “bazdmegbazdmegezkomoly?” kifejezéseket használta. Érdekes mód, elszállt minden félelmem, csak nevettem rajta, ő is nevetett velem. Fel sem fogtuk mi lesz.

Az újabb tesztemet hazavittem, gondoltam majd vasárnap megcsinálom, ám nem volt elég merszem hozzá, így csak megutaztattam szerencsétlent.  Február 13, reggel 8 óra. A Clearblue teszt tagadhatatlanul pozitívat mutatott, és kellett még pár pillanat amíg kiírta: 2-3 hetes terhes vagyok.

[juhturosfelho-blog]

Előszó

20. Szegeden első éves egyetemista. 1 éve párkapcsolatban élő. 

Rendszeres volt a menstruációm mindig is (kivéve erős stressz idején), viszont 40 napos, ami kicsit zavart, főleg amióta aktív szexuális életet élek. Illetve a nővérem PCOS-el küzd, édesanyámnak pedig szintén lehet hormonális problémája, de ő sosem kapott pontos diagnózist, vagy csak nem árulja el, kitudja. Úgy terveztem januárban keresek Szegeden egy nőgyógyászt, hogy kivizsgáltassam magam és valami nekem megfelelő fogamzásgátlót találjunk az orvossal, mert az óvszert nem éreztem a legmegfelelőbbnek.

Olyan 4 évvel ezelőtt jártam először nőgyógyásznál, Szolnokon, magánrendelésen. Késett a menstruációm, és szűz voltam még, tehát kivizsgáltatni akartam magam, semmi mást. Viszont egy olyan orvoshoz sikerült bejelentkeznem, aki a szüzességem ellenére megpróbált meggyőzni arról, hogy terhes vagyok.. Több alkalommal jártam ezzel kapcsolatban dokinál, de sajnos nem vettek komolyan, illetve én is kislány voltam még ekkor, nem tudtam kiállni magamért, és megmondani mit is akarok.

Ezért örültem annak, hogy Szegedre vettek fel egyetemre, úgy gondoltam itt találhatok egy olyan orvost, aki talán hosszútávon is a nőgyógyászom lehet, hisz fiatal felnőttként ez elengedhetetlen.

Nehéz volt beleszoknom az egyetemi életbe, kellett pár hét amíg kialakítottam a biztos napirendem, és megszoktam az új várost. Ezután jött a vizsgaidőszak, a stressz, így késett a menstruációm januárban. Nem lepődtem meg ezen, ha izgulok mindig késik, és a december mindig zűrös a családunkban.

Tehát az utolsó menstruáció ideje: november 27.