ihavenosoulsowhat

[ihavenosoulsowhat]

[ihavenosoulsowhat]

Have you ever wondered how tech technicians recover data from faulty flash and memory whose data cannot be recovered by normal methods.

[ihavenosoulsowhat]

Hotel Panorama, by Zdeněk Řihák, Štrbské Pleso, Slovakia, 1967. #socmod photo by @and.pudlo #brutgroup #socheritage #socialistmodernism #utilitarianarchitecture https://www.instagram.com/p/CmIRhOVIAbG/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[ihavenosoulsowhat]

ITS FUCKING LOAD BEARING?!

[ihavenosoulsowhat]

Abandoned gas station by brightraven3d

[ihavenosoulsowhat]

Lotus pond.

| by Philos

💧 Watercore month on @mynocturnality  

[ihavenosoulsowhat]

Abandoned train used as a bridge.

[ihavenosoulsowhat]

[ihavenosoulsowhat]

hindu mythology: kamadeva

kamadeva is the devi of love, carnal desire, lust, passion, and sexual pleasure. the hindu scriptures stress rati's beauty and sensuality. they depict her as a maiden who has the power to enchant the deva of love.

[ihavenosoulsowhat]

[ihavenosoulsowhat]

JEREMY ALLEN WHITE Calvin Klein | 2024

[ihavenosoulsowhat]

[ihavenosoulsowhat]

NASA’s new images of Uranus captured by James Webb Space Telescope (2024)

[ihavenosoulsowhat]

[ihavenosoulsowhat]

[ihavenosoulsowhat]

#kozszolg

Permahalp

Sziasztok, úgy alakult az életem, hogy krónikus beteg lettem. Olyan betegségem lett, amitől nagy valószínűséggel legalábbis időlegesen mozgássérültté fogok válni, - jelen állapot szerint, mert amúgy még ennél komolyabb dolgok is benne lehetnek a pakliban -, illetve eléggé fájdalmas is. (Természetesen amúgy ki a fasszal történne ez 35 évesen, ha nem velem, eddig is annyira jó volt az életem.)

Viszont így az a probléma áll elő, hogy nem fogok tudni az idős szüleimet gondozni, hiszen elképzelhető, hogy én is előbb-utóbb legalább ideiglenesen gondozásra fogok szorulni. Az apám jelenleg totális fekvőbeteg, akit pelenkázni kell, illetve katéteren keresztül van kivezetve a vizelete. 2020 ősze óta őt gondozom ebben az állapotában, ami most már nem nagyon fog működni. Az anyám ezzel szemben tökéletesen önellátó, illetve ketten gondoztuk az apámat, viszont ő is idős, csontritkulása meg pár egyéb problémája van, tehát a közeljövőben ő is kerülhet olyan helyzetbe, hogy gondozásra lesz szüksége. Én nem fogom tudni őt, illetve őket gondozni, ők meg nem fognak tudni engem gondozni.

A permahalp tehát az új üzemmódom, és azt jelenti, hogy innentől kezdve folyamatos segélyjel leadásban vagyok, aminek az lenne a tartalma, hogy szeretném a szüleimet elhelyezni valamilyen intézményben, ahol tudnak róluk gondoskodni, illetve szeretnék a közelükben maradni, részben hogy tudjak rájuk figyelni, részben hogy ha esetleg nekem is kellene majd segítség, akkor legyen olyan a környéken, akit erre akár magán alapon fel tudok bérelni.

Mivel az anyám a mostani házunk eladását 2024 tavaszára tervezi, ezért kb akkorra kellene kialakulnia valami megoldásnak. Azt, hogy az én állapotom mennyire gyorsan fog romlani, nem tudom, viszont ebben az is benne van, hogy a most kapott amúgy nem túl jó diagnózis még nem a végleges, tehát akár még egy jóval kedvezőtlenebb forgatókönyv is bekövetkezhet velem kapcsolatban.

A permahalp tehát röviden arra vonatkozik, hogy ha valakinek van a fenti problémával kapcsolatos bármilyen ötlete, vagy a közeljövőben hall valamit, azt nagyon szépen kérem, hogy szóljon.

Általában amúgy gondos ember vagyok, aki mindent megpróbál a lehető legalaposabban megtervezni, viszont ebben az esetben elkövettem azt a hibát, hogy pont azt a forgatókönyvet nem gondoltam végig, hogy mi történik, ha ebben a rendszerben én is beteggé válok. Teljesen arra építettem a terveimet, hogy én fogok gondoskodni a szüleimről (amúgy van egy bátyám is, de azt inkább hagyjuk, amit ő elővezet), meg arra, hogy majd nekem is lesz életem. Ebből így most mind a kettő ki van lőve. Az elmúlt hetemet végigzokogtam, illetve fogytam négy kilót, ami egyébként jó. Az anyám próbál lelkileg támogatni, de ez azért egy kicsit olyan, mint amikor valakit a 4 éves gyereke vígasztal. Gyakorlati problémák megoldására kevésbé alkalmas.

Amúgy azt sem tudom, hogy mi lesz a munkámmal meg a munkaképességemmel, hiszen pont ott tartottam, hogy át akartam magamat képezni valaminek mint pl asztalos vagy buszvezető, amivel tudok rugalmasan önállóan, csapatban, illetve külföldön is létezni.

Az is szép ebben az egészben , hogy mindez a katasztrófa a NER szétrohadó Magyarországán történik, ahol az a szociálpolitika központi tartalma, hogy akivel gond van, az inkább dögöljön meg.

Egyébként az én hibám, mert nem figyeltem a testem jelzéseire az elmúlt időszakban. Ugyanott fájtak a dolgok, mint a húszas éveimben, csak mivel akkor még nem komoly problémákat jeleztek, ezért most sem foglalkoztam vele, vagyis nem vettem tudomásul, hogy már nem 25, hanem 35 vagyok, ezen kívül pedig azt tanultam meg az eddigi életemből, hogy ha valami fáj, akkor az az én hibám, mert ezt vagy azt rosszul csinálok, és azért nem mentem el az orvoshoz korábban, mert erre a reakcióra nem voltam kíváncsi. (Vagyis ez egy szép esete annak, hogy hova vezet, ha valaki áldozathibáztatásban nő fel.)

[ihavenosoulsowhat]

the power of just reacting to things with “whatever.” insurmountable