firequeen1

[firequeen1]

“Végtelenül akarlak még mindig.”

- vegtelenboldogsagom

[firequeen1]

Amíg Vele nem találkozol, ne bánd, hogy egyedül vagy…

Ő az, aki minden ajtót kinyit előtted, és aki megfogja a kezed. Aki tudja mi a különbség, ha valakit szájon, vagy homlokon csókolunk. Ő az, aki rád teríti a kabátját, ha fázol…

Várd ki azt, aki a szüleinek is be mer mutatni. Akinek soha nem leszel sok, vagy ciki, vagy harsány, vagy halk, vagy félős, vagy pironkodós, vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól.

De nem tőle.

Ő az, akinek a barátai rád mosolyognak majd a bemutatkozáskor: “Áh, már sokat hallottunk rólad!” – mondják majd.

És te persze zavarba jössz, hiszen Ő, már mesélt rólad.

Sokat.

Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre.

Aki felhív a nap végén, hogy már úton van, és vigyen-e valamit.

És akkor majd leülsz a konyhádban és eszedbe jut, hogy az apró dolgok teszik szebbé a dolgainkat.

A kapcsolatainkat is.

“Igen, hozzál egy kis tejet a reggeli kávéhoz…”

A nap végén pedig megkér, hogy üzenj rá, biztonságban hazaértél-e.

Ő az, aki nem akar majd megváltoztatni téged.

Nem kéri számon, hogy miért és mennyit dolgozol, de ha fáradt vagy azt szóvá teszi.

“Pihenned k��ne…” – mondja korai reggeleken, és te tudod, hogy igaza van.

Várd ki azt, aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben és mindenről ugyanúgy, de meghallgatja a véleményed.

Még egyszer mondom: meghallgatja.

Maradj egyedül, amíg nem ismered meg Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte.

Akkor is, ha fáj.

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér, aki emlékszik arra amit megbeszéltek, aki tudja, hogy a te időd is drága.

Aki mellett nem leszel második.

Aki mellett a szó, hogy “egyenrangú” értelmet nyer.

Meglátod mekkora könnyebbség lesz, ha valaki olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázott.

Aki beszél. Aki kommunikál.

Aki elmondja, ha valami bántja.

Még akkor is, ha ez a “valami” te vagy.

Ő az, aki mellett a hétköznapok szép lassan kedvessé szelidülnek.

Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned, hogy megcsal-e.

Mert őszinte.

Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani.

Maradj egyedül addig, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled.

Aki motivál és értékel.

Ha kell, minden nap.

Aki tudja, hogy értékes vagy, hogy vártál rá, és ő is várt rád.

Mert ő az, aki tudni fogja, hogy milyen nehéz volt rátalálnod.

És ha már eljött, megbecsül téged.

Nem engedi meg magának, hogy bizonytalan légy.

Mert rád várt.

Mert egymásra vártatok.

i-remember-at-dawn

[firequeen1]

[firequeen1]

via weheartit

[firequeen1]

today it hurts too badly to breathe 

[firequeen1]

[firequeen1]

mom: “I’m home in 10 minutes.”

Me:

[firequeen1]

*anyám apámnak*: téged bunkósággal szoptattak kiskorodban

[firequeen1]

Túl őszinte novella

Szőke hajzuhatag lepi be a mellkasom. A félhomályban fekszem valakivel, azok közül akikben tudom, hogy sosem talállak meg. Hirtelen felvillan a telefonom képernyője, mire azonnal lelököm magamról a szőkeséget és a mobilért nyúlok.

- Bassza meg! - suttogom miután felnyitom a képernyőzárat.

Megint nem te vagy.

Levágom a telefont az éjjeliszekrényre, visszadőlök az ágyra és a plafonon végigfutó vízszintes repedéseket bámulom.

Már megint túl hangos a csend.

- Ki volt az a lány aki ezt tette veled? - kérdezi, egy kis idő múlva, megtörve a csendet.

- Mégis micsodát? - a szemöldököm a homlokom közepéig szalad.

- Tudod te.

Akkor elmosolyodom és mesélek neki rólad.

Elmesélem, hogy ezer gyönyörű arcot láttam már a tiéd előtt, de amikor téged megláttalak egyszerre mind eltorzult a szememben.

Elmesélem, hogy imádtál enni és focizni és annyit is ettél mint egy egész focicsapat, mégis úgy néztél ki mint egy szupermodell.

Elmondom, hogy 185 centi voltál, de olyan kicsinek érezted magad ebben a hatalmas világában.

Mesélek neki az idegesítően mintás ingeidről, amiktől olykor kis híján epilepsziás rohamot kaptam, amik mégis olyan piszkosul jól álltak neked.

Megpróbálom körbeírni a mosolyod, de nem megy, ezért inkább megmutatom a rajzaim melyeket évek óta őrizgetek róla.

Felidézem a képet, ahogy a napsugarak beköszönnek azon a bizonyos nyári reggelen és megcsillannak a hajadon, ami kócosan terül szét mellettem a párnán.

Mesélek a hangodról, melynek hallatán összerezzentem, az érintésedről amire úgy ráfüggtem mint a részeg éjszakáimra, mióta elmentél.

Elmesélem az egészet, életem legfájdalmasabb és egyben leggyönyörűbb történetét, hogy hogyan jöttem rá; mégis van szívem.

Végül elmondom neki, hogyan sétáltál el a könnyebb utat választva, valaki olyan kezét fogva aki közel sem ismert téged úgy ahogy én.

Kicsit elgondolkodik, majd felül az ágyon és csak annyit mond:

- Szereted.

Nem szólok, csak a szokásos nem törődöm stílusomban megrántom a vállam és ő annyiban hagyja.

- Jövő héten? - kérdezi, miközben a bakancsom fűzöm be.

- Jövő héten. - válaszolok.

Az ajtóban állok, a kezem már a kilincsen, mikor így szól:

- Szerencsés lány lehetett volna.

- Az lehetett volna. - feleltem egy halvány mosollyal, majd kiléptem a szobából.

De nem érti…

Nem lány volt.

[firequeen1]

Utálom, ha felhozzák a múltam.

[firequeen1]

😇

[firequeen1]

[firequeen1]

it’s burning in the back of my mind

[firequeen1]

Csak kívánjuk,nézzük azt ahogyan semmi sem lesz már ugyanolyan.

[firequeen1]

[firequeen1]

Kiömlöt üditő, elázott szivek.

[firequeen1]

nincs rám nagy szükség amúgy