escapeinwritin - Tumblr blog

[escapeinwritin]

This week it's like I'm just so burnt out with life that nothing really makes me feel motivated to even make myself proud.

[escapeinwritin]

A fekete hamutál

Hajnali hat. Sűrű köd van, a hideg belülről éget, furcsa ellentét. A teraszon ülök, a kavémból már csak a langyos maradék maradt, meg a bögre aljára kiült csömör kristálycukor. Egyedül vagyok, csend van, csak a fekete hamutál néz vissza rám, mélyéről gyenge füst hömpölyög, legnagyobb félelmeim hangján szólva hozzám. Hirtelen mintha erősödne a szél, de talán csak a gondolataim vihara engedi érezni ezt. Nézem a füstcsíkot, egyre gyorsabban gomolyog, kis körökben száll, mindegyik egy-egy sötét gondolatot köp ki a fekete hamutál mélyéről. Nem bírom tovább. Még utoljára beleszagolok a szálló szürke felhőbe. Majd elnyomom a csikket. A füst nem száll tovább. Mintha elmém zártam volna el a gondolatoktól.

De a fekete hamutál a patkányon tátong tovább.

/21.11.25/

[escapeinwritin]

The word home

We usually use this for the place we live in. But it's actually more than a house, more than the place you were born to. this word suppose to describe a feeling. when your heart and your soul is in complete peace, when you don't have to hide anything what your existence evolves. this kind of peace usually comes with an other place, not your exact home, or with a person. Home. It has a different meaning for everyone.

Think about it. When your world is completely fall apart, what you need the the most. Your house? Your bed? Not necessarily. It's more a place far from reality, or someone's hug, someone's soul.

When you feel that the world's weight doesn't matter.

/22.01.31./

[escapeinwritin]

a kényelmes csend

a kettőnk nem-létezésében

a legszebb dolog amit

minden valóságban elképzeltem

/21.10.25/ S

[escapeinwritin]

idő

Hazafelé úton a busz ablakán néztem a várost amit sokkal inkább otthonomnak tekintek, mint a várost ahol élek. Életem legjelentőségteljesebb időszakát éltem meg itt, olyan emberekkel körülvéve, akik hatalmas mértékben járultak hozzá ahhoz, aki ma vagyok. Velük és saját magammal egy olyan életet építettem ki, amit nem tudok elképzelni máshogy. De máshogy lesz. Ez az élet rendje, mondják, és tényleg így van. Keserédes érzésekkel tekintek a jövő évre. Csendesen nézek ki az ablakon azon tűnődve, hogy körülöttem az emberek vajon hallják-e az agyam és a szívem zavaros gondolatait. Mindenki felnőtt körülöttem. Igazából én is, mégis olyan érzés, mintha mindenki túlnőtt volna rajtam. Érettségi, egyetem, dolgok, amelyek klasszikus esetben most az én életem szerves részét is képeznék. Szinte mindenki, akivel együtt töltöttem az utóbbi éveket, elérkezett ehhez a mérföldkőhöz. Már mikor idejöttem, mondták, hogy ez nehéz lesz, és ahogy egyre közeledünk hozzá, egyre inkább ezt érzem. Azok az emberek, akik mellett mindennap elsétálok a folyosón, még ha nem is ismertem őket, megszokott közeget alkottak. Másokkal emlékeim, közösen átélt felejthetetlen élményeim vannak. A mindennapjaim szerves részei. És ott vannak a legközelebbiek. Két ember, akikkel talán a legtöbb időt töltöttem, és a jelenlétük olyan megszokássá vált, mint akár a szüleimé. A legjobb barátaim. Mérhetetlen büszkeséget érzek akárhányszor rájuk nézek és belegondolok, hogy felnőttek, és életük egyik legfontosabb akadályát készülnek megugorni két hónapon belül. És elmennek. A hétköznapokból. Az életem részei maradnak, hisz nem a világ végére költöznek, és gyakran látom majd őket. Mégis, hosszú napokig csupán chatfejek lesznek. Fizikailag messze. Szinte nem is értettem, miért fájhat a gondolat ennyire, hiszen nem veszítem el őket, de utána rájöttem. Az én környezetem ugyanaz marad, kvázi ugyanazt a körforgást fogom átélni, viszont a napjaimat nélkülük kell tervezni. Nem várjuk be egymást a sulinál vagy nem tervezzük meg, mikor menjünk le este eltölteni egy kis időt. Olyan lesz, mintha az idő nekik továbbhaladt volna, nekem viszont megállt volna egy ponton, s ők elhaladnak mellettem. Nem tudom, hogy, vagy mikor telt el ez a négy év. Mire feleszméltem, ott tartunk, hogy két hónapig tart már csak ez a fennálló állapot. Utána valami új kezdődik. Minden könnyebb lenne, ha ezt egyszerre élhetném meg velük.

Furcsa lesz jövőre, és hosszú, nagyon hosszú. Üres. De a lelkem mélyén tudom, hogy minden rendben lesz, mert úgy kell lennie és nehéz szavakkal elmagyarázni, hogy mennyire örülök nekik és mennyire büszke vagyok rájuk. Hisz az ő életükben új kaland kezdődik, el sem tudom képzelni mennyire várják, hisz ez egy hatalmas dolog, és nagyon szeretném az érezni amit ők éreznek most. Hisz ez egy hatalmas dolog.

/22.02.27/

[escapeinwritin]

that prom night

The best definition for last night's prom would be 'beautiful pain'.

Seeing three of the most important people of my life who i grew up with filled my heart with pride.

They were beautiful while dancing waltz in elegant dresses. I saw everything on their face.

I watched them, and all my memories with them came to my mind from the past 4 years, as bittersweet tears gathered in my eyes.

I saw them growing, maturing, failing, achieving. They were part of my everyday life since I met them for the first time. We have a whole history.

And know, they are at the gates of adulthood, and I couldn't be happier than to have been able to accompany them on this journey.

I love them so much.

–saját

2021. 12. 12.

[escapeinwritin]

Short thought about love languages

What is my love language?

Sometimes I don't know.

There was a time when I thought it was a love language to become a person's double-A-battery, their life-force and I tried hard to achive that.

Then, I met my people and I realized that those day were so toxic and I barely knew how to love.

Now, there are my loved ones, and all of of them are beautifully different, I love them differently, thus the love languages I give and receive is also variant.

It's always been hard for me to show my love, so it seemed that I don't really care while my heart was full of hard love for those true ones. I had troubles with giving physical touch or kind words because I always had a fear that I'm too much and there was a time when ones actually made me feel I actually am.

So I had to fight and I'm still fighting with this but my important one's are teaching me day by day how to show and manage love.

I realized that it depends on the other person or my mood witch love language I like to give and receive. Quality time was always really important to me so I can be glued to only those who are into it too. There are some who give me little compliments randomly so I also do it.

And there's physical touch, witch was probably the biggest war of mine earlier. I don't mean receiving especially, I mean giving it. And I'm so so grateful for those who showed me what power it has and that I could never do anything bad with being physically needy.

But overall, my love language is me. Cause, it's possible that I love in a weird and inexplicable way sometimes but I love hard with all my little heart.

–saját

2021. 12. 09.

[escapeinwritin]

I want you to tell me

all the bad things you've ever done.

Every terrible thought

you've ever had.

The deepest, darkest

parts of your soul.

And I want you to watch me love you anyway.

[escapeinwritin]

And then you told me you have never seen me smiling like i did that night near the lake. You said it was an unforgettable experience. And it really was. I don't know how I was smiling or how i was looking at you cause I'm sure it was instinctive and unique. Like I couldn't imagine I would be able to smile at person like at you, because you are that one person my soul highlights from others and treats you special. And that night was so beautiful and I can't really explain but it was like a dream come true, and all the bad things I went through before thinking about you suddenly disappeared and you made me the happiest I've ever been. And all the good things you gave me in the last few months reached a point that was euphoric. You probably can't imagine the way you looked at me but I can tell you that I have never seen no eyes sparkle as much as when you look at me. So how could I not smile at you the way I wouldn't be able to at any other human being.

–saját

21/11/07 S

[escapeinwritin]

she stands beneath

the skies of ash

rain streaking her skin

and like an angel craving chaos

her cracked lips become a grin

–saját

21/11/18