emlekeimegyfuzetben

[emlekeimegyfuzetben]

Többé nem érinthetlek már,

Szememből a könny kicsordul.

Hamvaidat látva jövök rá,

Jobb testvéred is lehettem volna.

[emlekeimegyfuzetben]

Sötét van.

Testem vízszintesbe,

Takaróm nyakig ér.

Zúg a világ.

Nyugodt az este,

Bár kezed nem lelem mellettem.

Hontalan.

Szemeidben forróság,

Karjaidban meztelen testem olvad egybe tiéddel.

Álombéli kívánság,

Valóság.

[emlekeimegyfuzetben]

Éjjeli órák sötétjében lel megnyugvást a lelkem,

Mint mikor szemeid mosolyában boldogságra leltem.

Végtelent igéző tekinteted ölelésébe estem,

Majd ürességtől visszhangzik a meggyötört testem.

[emlekeimegyfuzetben]

Neked játszik ma este a Hold.

Habár pár csillag fénye már holt,

Holdaddal megelégszel.

Reszkető tested nem érzed.

E fagyban kínjaidat nem érted,

Vagy csak nem akarod.

Melegséggel tölt el, hogy létezik.

Habár gondolataidat beérni nem érkezik,

Jó így.

Forróságban lúdbőrös karod fázik.

Igaz, arcod könnyeidben ázik,

Ez csak láz.

Nem mutathatsz gyengeséget.

Noha az élet belülről éget,

Majd utolér.

Beteg lelked beteg testedben szenved.

A lényeg, hogy legyen jó a kedved,

Csak ez számít.

[emlekeimegyfuzetben]

Első és egyben utolsónak megmutatkozó csók volt ez.

Igazán felejthetetlen.

Öröknek érződő nyom marad mindkettőnkben.

[emlekeimegyfuzetben]

Csak kinyújtom a karom, hogy megfoghassalak. De nem tudlak, mert elengedtelek. Azt hiszem elérlek még, de már tovább álltál.

[emlekeimegyfuzetben]

Röpke pillanatokban ragadunk.

Látszólag kedves emléknek tűnő,

felemésztő bizonytalanságban.

[emlekeimegyfuzetben]

Kezeim a forró markában,

Kis csók a szája sarkában.

Nevető ráncai rám merednek.

Gondolatai szépek lehetnek?

[emlekeimegyfuzetben]

Mámor

Sötét ég alatt árva lelkek

Ülnek egymás mellett.

Száraz ajkak oltják szomjukat.

Ahogy a fák leeresztik lombjukat,

Vidám takaró hull reszkető testekre.

Ez egy bormámoros este.

Színpompás függöny előtt állva

Bonyolódnak egymás mosolyába.

A fellegekbe majd visszaeresztve

Bontakoznak ki egyszerre.

Csobogás hallatszik, nem csúszik a sör,

Ez egy váltakozó témakör.

Szürke semmiség parázslik szívében,

Érzelmeknek ékes díszében.

Lelkek hangolódnak,

Testek kapcsolódnak

Egymáshoz,

Közel a valósághoz.

Sötét ég alatt árva lelkek

Eggyé lettek.

[emlekeimegyfuzetben]

Instagram: @emlekeimegyfuzetben

[emlekeimegyfuzetben]

Emberi érzelmeim parázsló színpompájában kibontakozni vágyó lelkesedésem felülmúlja eddigi valóm éjsötét bensőjének rothadó mindenségét.

[emlekeimegyfuzetben]

Lelkem ma izgatott, kalandok várhatóak egész héten.

Apró reménységgel tekintek a jövőbe magányom elnyomásának érdekében…

[emlekeimegyfuzetben]

A lófaszt 😂😂

“Mindig is tudtam, hogy nem érdemellek meg. Túl jó vagy hozzám.”

—

[emlekeimegyfuzetben]

“Űrben létező csillag vagyok. Saját fényem nincs. Ami rám vetül másé. Oly távol kerültem tőle. Hüvösség övezi körül lényem. Te forró vagy és tüzes mitől lelkem boldogságban porladna el. Láttam már ily csodát. Sőt ellentéte is vozotta már létem világát. Mikor két csodás dolognak egyszerre aludjanak ki fényei. Én inkább szeretnék egyé válni véled, minthogy téged is sötétségbe taszítanálak, inkább hogy fényed örök sírja legyen kihült testemnek.”

—

[emlekeimegyfuzetben]

Mintha újra visszataláltam volna

Lelkem zugában rejlő boldogsághoz.

Arcom vörösébe turva magát

Zavarban zötyögve vagy épp zokogva,

De nevetve nem ismerek magamra.

Tükörben sem azt látom, ki eddig voltam,

Nagy szemek, édes mosoly, ez vagyok én,

Vagy csak amit látok?

[emlekeimegyfuzetben]

Én felejtem őt, hogy ő boldogabb lehessen. Megtettem

“Ha el kéne engem felejtened, hogy boldogabb lehess. Még ezt is feladnám érted.”

[emlekeimegyfuzetben]

“When I’m away from you

I’m happier than ever

Wish I could explain it better

I wish it wasn't true”