daboomm

[daboomm]

Az Űr

Hihetetlen.. Találtam egy élő közvetítést a nemzetközi űrállomásról.. Legalább fél órán át néztem és láttam életem egyik legszebb naplementéjét.. Észre sem vettem de hihetetlen ez az érzés.. Ez lenne a nyugodtság? A béke? Hirtelen mindent elfelejtettem .. Hihetetlen.. mekkora az űr.. Hatalmas.. És az ember bele se gondol milyen kicsi és jelentéktelen is.. Egy légypiszok.. Az embernél már csak a problémái a kissebbek.. Viszont egy átlag ember aki,ebbe nem gondol bele azt hiszi hogy a problémáinál nincs hatalmasabb dolog.. Pedig van.. .. Jó lenne leírni a gondolataimat de úgy érzem felesleges.. Inkább hagyom is..

[daboomm]

A Sors keze. .

Furcsa az élet.. Furcsa és kiszámíthatatlan. Titokban mindig is tudtam, hogy eljön majd az a nap amikor megint találkozunk.. Talán néha még reménykedtem is. De nem gondoltam volna, hogy még az év végén . . Egyszerűen sokkolt. Gondoltam rá hogy milyen lesz majd meg hogyan fogok reagálni.. De amikor megtörténik mégis,csak más.. Amikor megláttam remegett kezem, lábam.. És csak mosolyogni tudtam.. Hirtelen boldog lettem. .. Tegnap elmentem hozzá.. De hogy szokás szerint szar legyen valami, balesete volt.. Hirtelen le is izzadtam ahogy elmondta.. Rögtön arra gondoltam, hogy ez az én hibám.. Éreztem hogy valami történni fog. Én hülye meg még mondtam is neki hogy siessen.. Nem vagyok normális.. .. Kattogott az agyam amíg vártam rá.. lehet hogy a sors így akarta jelezni, hogy ha mi ketten találkozunk csak bajt okozunk a másik életében.. Olyanok vagyunk mint a hideg és a meleg levegő.. Vágyunk rá hogy a másikkal kiegyenlítődjünk végre de akár hányszor egymás közelébe kerülünk csak vihart kavarunk magunk körül.. És pusztítunk..De akkor nem értem.. Miért állit minket állandóan szembe egymással a sors?? Nem értem ennek mi a célja.. Vége lesz ennek valaha?? Azt már egy párszor bebizonyítottuk, hogy nem bírunk meglenni a másikkal.. De az a baj, hogy egymás nélkül se.. Az én részemről legalábbis így van.. Már legalább egy év telt el úgy, hogy nem láttam és nem tudtam róla semmit.. De még így is rengeteget gondoltam rá.. A legváratlanabb pillanatokban jutott az eszembe.. És egyszerűen nem tudtam kiverni onnan sehogy sem.. Olvasgattam a sorsról ma.. tényleg lehet hogy túl hamar találkoztunk az életben.. olyan kapocs van köztünk ami feloldhatatlan.. Sokkal hevesebbek vagyunk a másikkal pont emiatt a kapocs miatt.. Hevesebbek az érzelmek.. Hevesebbek a viták.. Talán azért kellett annyiszor elválnunk egymástól mert még nem álltunk készen a másikra.. De talán most már elég erősek lettünk és talán mostmár készen állunk.. Más miatt szerintem nem is hozott volna minket megint össze a sors.. De ha nem így van akkor viszont nem értem, mert ezzel csak újabb fájdalmat okozunk a másiknak.. Még nem látok teljesen tiszán..Félek. .. Ezt leszámítva.. Csodálatos volt az este.. Végre éreztem hogy élek.. Még mindig meg vagyok őrülve.. Ahogy jöttem haza végig mosolyogtam.. Teljesen feltöltött.. Nem sokat aludtam az este de még így is majd ki csattantam.. Hihetetlen milyen hatással volt rám .. Remélem ő is jól érezte magát.. Kicsit fura volt néha.. Remélem nem miattam.

[daboomm]

Szokások rabságában; avagy az érzés, amikor rájössz, hogy az életed értelmét vesztette

Amióta dolgozok rájöttem. Rájöttem Mindenre. De az nem lehet, hogy csak ennyi az élet!? Csak felkelek és túl esek a napon. És vége. Hol vannak itt az érzelmek?! Miért érzem magam robotnak?! Úgy gondoltam megtöröm azt a szokást hogy undorító műsorokkal sokkolom az agyam és csinálok valami kedvemre valót, így hát elkezdtem nézelődni és keresgélni a kedvenc zenéimet. Nagy hiba volt.. (Vagy mégsem?!) Szerelmes lettem egy pillanat alatt.. És nem csak a számba.. A szeme, a szája.. Emlékeztetett valakire.. Amúgy is képes vagyok mindenkiben meglátni.. De tényleg olyan mint.. Amint ráeszméltem, hogy ez nem .. Nem érdekelt, számomra akkor is ő volt az. És a szöveg amit mondott.. Azonnal elragadta a szívem.. Ugyan azt éreztem, mint akkor rég.. És hirtelen, eszembe jutott minden.. Minden romantikus perc, minden szó, minden érintés.. És az a csodálatos érzés.. Úgy éreztem, mintha brutális halált haltam volna miután hónapokig csak éheztem és szenvedtem, és hirtelen.. Leírhatatlan boldogság, vágy és öröm fogadott a "mennyben".. Egész este ezt a számot hallgattam és közben éreztem.. Éreztem azt az érzést. Talán ez volt idei évem eddigi legerősebb boldogság értete. Rég volt már ilyen.. De persze mint minden örömnek vége lett.. Felkeltem, dolgoztam, hazajöttem.. Közben végig ezen járt az agyam.. Aztán utána neztem ennek a srácnak.. Kiderült, hogy van barátnője es akkor kipukkant a buborék.. De nem azért mert neki van valakije.. Egyáltalán nem ez a srác a lényeg.. Egészen más miatt lettem szomorú.. Újból csak rá kellett jönnöm a rideg valóságra.. Vissza kellett zökkennem a mindennapokba.. mintha pofán vágtak volna legalább annyira fájt.. Eszembe jutott hogy ez csak egy vágyálom már és az is marad örökre.. Hiányzik.. Minden érzés, érintés és pillanat.. A vágy, a boldogság.. A szerelem.. Azok a szavak amikkel egyszerűen elvarázsolt.. Az, hogy a legszarabb napokon is mosolyt csalt az arcomra.. Egyszerűen csak hiányzik.. Remélem, hogy még egyszer.. Egyetlen egyszer az életben hallhatom a hangját.. Mindennél többet jelentene Számomra.. :'

[daboomm]

Álmok rabságában..

Miért szebbek az álmaink, mint a valóság?!? Ennek fordítva kéne lennie nem?!? Nem szeretek aludni.. Mert tudom hogy sokkal szebb az álom mint a valóság. Olyan valóságos volt. Minden érzés.. Minden érintés.. Imádtam azt az érzést, amikor megölelt. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Olyan csodálatos volt.. Ennél már csak az volt csodálatosabb, amikor megláttam a lányunkat.. Gyönyörű volt. Én pedig olyan boldog voltam.. Rég éreztem már ezt az érzést Ennyire őszintén .. Tiszta bolond vagyok.. Nem vagyok normális.. Hogy lehet ilyet álmodni?? A legszörnyűbb benne pedig az, hogy tudom sose leszek mar olyan boldog, mint akkor álmomban.. (Y)

[daboomm]

Mintha csak magunkat látnám.. Amikor legelőször hallottam éreztem..

[daboomm]

Törd össze a szívem!!

Még mindig ez van bennem. Több mint egy éve ugyan az az érzés kerülget..

Kezdem azt hinni hogy ez már nem fog elmúlni soha. Nem tudom miért de nem megy. Minden megváltozott, csak én nem... És ezt nehezen tudom feldolgozni.. Én még mindig ugyan ott tartok. Ugyan azt gondolom mindenről. Ugyan úgy beszélek, alszok, élek.. 

Már nem tudom hogy csak megszokásból mondom-e azt hogy szeretlek. Kezdem feladni az egészet. Semmi értelme. Csak élek aztán meg meghalok. Semmi értelme az egésznek eleve, akkor meg főleg nem ha ilyen érzéseim vannak magammal és minden mással kapcsolatban,

Egyszerűen még mindig őt keresem mindenben, őt látom minden kocsiban, minden buszon, őt várom minden piros lámpánál. Ösztönösen arra gondolok ha megváltozna a számom akkor soha többet nem várhatnám a hívását.

Minden nap egyre nehezebb.. És teljesen kezd elmenni az eszem.. Mindig arra gondolok hogy megkeresem. De mit is mondhatnék!? Nem. Ezt nem tehetem meg vele. Biztosan lezárt már mindent és tovább lépett. És a háta közepére sem kívánja azt, hogy újra előjöjjön minden, és minden megint kezdődjön előröl, és érjen véget újra meg újra. Nem.

Nem szeretném. 

Mekkora hülye vagyok. 

Nem szeretném hogy lásd mennyire elesett vagyok nélküled. Egy senki. Mindig is az voltam. Mindig csak másokra támaszkodom. Egyedül összeesnék.

Talán ha utoljára, még egyszer utóljára összetörnéd a szívem.. Lehet könnyebb lenne.. De lehet hogy már sose lesz könnyebb.. :' Remélem ezt soha nem kell majd elküldenem neked és sikerül nekem is tovább lépnem.

[daboomm]

Elég bosszantó ez az egész mindenség. Nem lenne baj ha minden olyan lenne mint amit akar az ember de valamiért sosincs az aminek kéne lennie.. Amikor már azt hinné az ember hogy túl van dolgokon akkor persze hogy beüt valami amitől megint csak minden egyre rosszabb lesz. Ez nálam minden második héten megesik. Már csak álmaimban érzem azt amit alapból éreznem kellene.. És ez egyre jobban elkeserít..

[daboomm]

#skyler

Nem is tudom mit írjak... Amióta Szolnokra költöztünk jobb is minden de rosszabb is. Jobb mert minden itt van a seggembe boltok zagyvapart város központ. Helyileg nagyon jó. De mégis borzalmas.. Most még inkább egyedül érzem magam. Úgy érzem mintha egy olyan bolygón laknék ahol minden és mindenki idegen és csak én vagyok az egyetlen értelmes lény. Nincs itt semmi ami kicsit is boldogitana. Még mindig nincs senki akihez szólhatnék. Ami volt eddig is az is egyre inkább.. Eltűnik.. Már csak én maradtam a világ ellen. Legszívesebben elmennék minél messzebbre. És csak egyre jobban elnyom ez az érzés.. A magány.. Egyszerűen senki sem érti meg azt amit érzek.. Akárhogy próbálom elmagyarázni.. Egyszerűen nem megy.. Egyre jobban elkeseredem.. Bár jönne egy jel ami megmutatná hogy mihez is kezdjek.. #skyler Továbbra is halgatsz .. Kérlek szólj hozzám végre! Ments meg ..