csirkebubu - Tumblr blog

[csirkebubu]

Minden napra egy mese.

Minden homofób buzi…,erről nem tudtok lejönni.

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[csirkebubu]

Nem csak hétköznapok vannak…

[csirkebubu]

Balos zsidózás,jó zsidózás…,igen!

[csirkebubu]

Pokol

[csirkebubu]

Da da da…

Casio VL-1 // the first commercial digital synthesizer for the masses (Japan, 1979)

[csirkebubu]

Nem lesz sok egy teljes óra az NPSZ-re?

A többi 59 percben mit csinálunk?

[csirkebubu]

De az lakatlan.

Az oszakaiban voltam,pedig a zuglói csak egy könnyű séta…

Osaka castle

[csirkebubu]

Én vagyok az!:D

Excuse me Santander Bank, but WTF?!?!

[csirkebubu]

Szeretem az asszonytestedet…

Szoktam volt mondani a “házvezetőnőnek” mikor reggel öltöz,szeretem azt a mosolyt is amivel ilyenkor rámnéz.

[csirkebubu]

Ha él az apja, akkor vállalja a felelősséget ezért a mócsingért!

[csirkebubu]

Amúgy 375 kiló holmit mennyiért kéne feltornászni a harmadikra?

Jelentkezzen aki “ingyen”…

Ismeretlen szám

- Üdvözlöm, azért hívom, mert azt látom a rendszerben, hogy ön rendelt házhozszállítást a XXXX áruházból. - Igen, én. - Ebben a csomagban csempék, járólapok, fürdőszobai szerelvények, egy vécécsésze vécétartállyal, egy mosdókagyló, egy zuhanyzófal, egy zuhanytálca és egy mosogató található. - Igen. - Ezt a csomagot a mi cégünk fogja kézbesíteni, várhatóan pénteken délelőtt fél 10 és fél 12 között. - Igen, már megkaptam erről az sms-t. - Rendben. Azért telefonálok csak, hogy megkérdezzem a félreértések elkerülése végett, hogy ön azt ugye tudja, hogy a mi cégünk nem pakol emeletre? - Mármint ezt hogy érti? - Hogy emeletre nem visszük fel az árut. - Kihozzák, és leteszik a ház elé az utcára? - Nem, hát ott átadjuk önnek, aztán a továbbiakról már ön gondoskodik. - De hogyan? Önök szerint miért fizettem ki külön a házhozszállítást is? - A házig el is visszük. A lakásig nem. - Ne szórakozzon már velem, hát ez egy óriási csomag. - Összesen 372 kiló. - Micsoda? És én azt hogy vigyem fel a harmadikra? - Igen. Ezért is telefonálok. Ezt nem nagyon szabadna elmondanom, de azért vannak olyan szállítócsapataink, akik egy kis készpénzért, 10-15 ezer forintért fel szokták vinni az árut az emeletre is. Erről ott, helyben kell megállapodni velük. - Remek. - Akkor egy ilyen csapatot küldjek? - Igen, egy ilyen csapatot. - Rendben, már be is írtam ide magamnak. - Számlát, gondolom, nem tudnak adni az emeletre pakolásról. - Attól tartok, hogy arról sajnos nem. - Mindegy, nem baj. Leszarom. Jöjjenek. - Mármint az emeletre pakolósok, igaz? - Ők. Köszönöm. Vagy hát... - Igen? - Nem, semmi, csak azon gondolkodtam, hogyan zárhatnám le ezt a beszélgetést anélkül, hogy azt mondjam, köszönöm, mert mit köszönjek, ugye. - Jaj, hagyja csak. Mi köszönjük. Viszont hallásra!

[csirkebubu]

“Adok még majd hatvanezret,ha megmurdelek!

Most kell a pénz mama,most dögölj meg!”

(Hofi)

Aztán túlélt mindekit,92 évesen halt meg tizenöt éve…

Demolition of the National Theatre, Blaha Lujza square, Budapest, 1965. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[csirkebubu]

A tv-ben két férfi egy sárga tetejű piros kisautónak próbálja tisztázni a tulajdonjogát!

Izgulok.

[csirkebubu]

-

-Szálka és a Jobb mint otthon!

Szegeden melyik étteremben érdemes vacsorázni?

[csirkebubu]

Röpke tíz év alatt a semmiből milliárdost csinált az asszonykája egyik gyerekéből,szóval hiteles…

Erős anyag

kérdés ki tud ennyit olvasni még a kényelmetlen valóságról, amin fásultan lép át mindenki évek óta, leszarva, hogy a saját, egyszeri életét teszi tönkre

[csirkebubu]

A kilencvenes évek elején dolgozgattam egy II. kerületi templomnak.Egy pénteki nap szólt az atya,délután vigyek ki két másfélszeres embernagyságú festett gipsszobrot cca 30 kilóméterre egy frissen visszakapott egyházi fenntartású általános iskolába.Nyitott platós Zsuk egy Jézus,egy Mária,-inkluzive kisded-csak állítva szállítható.Felraktuk és a kereszttartónál megkötöttem őket.Pont a nyakuknál.Jött az atya,hát Zsolt mindannyian Isten jámbor bárányai vagyunk,megbocsájtja majd ezt is,de tegyünk már valamit a fejükre! (“Takarás,elvtársak!”). Mondom van egy skálás meg egy centrumos szatyrom,majd az jó lesz! Elindultunk péntek délután le a pályán,hát még Osztapenkó is meglóbálta a látványtól a zászlót,mert a szatyrok afféle szélzsákként lengedeztek,sokan nézték.Leérünk jönnek a gyereket tátott szájjal,a diakonisszák rögtön hátraarcot vezényeltek a gyerekeknek,sűrű rosszalló tekintetek közepette. Oda se hívtak fuvarozni többet…

És én csak most látom a legjobb képet a Thatcher-szoborról! 

[csirkebubu]

Negyven méteres sor volt május elsején.

Ki fog ezért 7000 forintot kifizetni?