csakismiatta

[csakismiatta]

““Bízom benned” ez tobbet jelent mint a szeretlek”

—

[csakismiatta]

Bármi is történt, tudod, azért jók lettünk volna együtt.

[csakismiatta]

Még mindig emlékszem az első ölelésedre

[csakismiatta]

“Nem ír. Nem írok. Nem keresel. Nem kereslek. Nem kérdezel. Nem kérdezek. Nem szeretsz. De én szeretlek…”

— Te

[csakismiatta]

Hát...nem éppen így alakult

azt hittem ha én nem kereslek,

te majd keresel

[csakismiatta]

Megint jelentéktelennek érzem magam.

[csakismiatta]

“Mikor érzed rajta, hogy nem szívesen beszél már veled”

— (via ugyan-az-a-hiba)

[csakismiatta]

Lehetetlen, hogy ő elfogad ilyennek engem..

[csakismiatta]

Pánikroham. Éjjel. Senki nem tudja. Senkinek nem kell tudnia. Jó lesz, ha csendben darabokra hullok.

[csakismiatta]

Napok múlva válaszolsz az üzenetemre, én pedig mikor jelez a telefonom, abban a századmásodpercben visszaírok neked.

Ez a különbség kettőnk között.

[csakismiatta]

Kő nehezült a mellkasomra. Mintha ezer kés szúrkálna egyszerre.

Sok szó akart egyszerre kijönni belőlem, de egynek sem sikerült.

[csakismiatta]

Ma este szükségem van rád, és jobban mint valaha bármikor. Ha szorosan magadhoz ölelsz, akkor kitartunk örökké, és mindent jóvá tehetünk, mert együtt sohasem tévedhetünk.

[csakismiatta]

Verekedtem, hazudtam, csaltam, elhagytam az embereket, falakat húztam magam köré, megváltoztam csak azért, hogy Ő szeressen engem.

[csakismiatta]

Leszar

Leszarja hogy keresem…

Leszarja hogy irtam neki…

Leszarja hogy hogy vagyok…

Leszar engem…

Es nem erdekli mi van velem…

Nem erdeklem mar…

[csakismiatta]

És már megint sírok Miatta..

[csakismiatta]

Bele fogok halni abba, hogy nem beszélünk…

De

Én akkor is megvárom, hogy te keress engem…

[csakismiatta]

AMIKOR

Vissza olvastam miket írtunk, amikor még megkérdezted, mi történt mostanában velem.

Még emlékszem milyen érzés volt.

Még.