camstenhun-blog - Tumblr blog

camstenhun-blog · 8 years ago

Text

Nyilvánvalóan (fanfiction)

Cameronnak van egy kérdése, Kirsten meg nem rajong azért, ha felébresztik az éjszaka közepén. És igen, tudja mennyi az idő J

eredeti: shippershape: Obviously (I’m yours) https://www.fanfiction.net/s/11436343/1/Obviously-I-m-yours

- Kirsten – suttogta Cameron a sötétben. A nő nem válaszolt, ezért Cameron a füléhez hajolt - Kirsten – még mindig semmi. A férfi erre kicsit megrázta a vállát, mire a nő nyöszörögve kinyitotta a szemét.

- Mi az Cameron? – kérdezte ingerülten. Cameron ekkor döbbent rá, milyen késő is van és, hogy meglehetősen tapintatlannal és önzően viselkedett, de már késő volt visszacsinálni a dolgot.

- Kérni szeretnék tőled valamit. – Cameron aggódott és ez hallatszódott is a hangján.

- Az éjszaka közepén? – kérdezte a nő szemöldök ráncolva.

- Nem is tudod megmondani mennyi az idő. – emlékeztette a férfi.

- Azt tudom, hogy fáradt vagyok – motyogta – És azt is, hogy még nem kelt fel a nap, valamint az éjjeliszekrényeden álló óra szerint, hajnali kettő van. – Cameron látta rajta, hogy zaklatott és ingerlékeny. Nem a legjobb állapot, hogy szívességet kérjen tőle.

- Sajnálom. – Cameron megpróbált édesen mosolyogni, de mivel Kirsten szeme csukva volt, elpocsékolt energia volt.

- Mit szeretnél, Cameron? – motyogta álmosan, még mindig csukott szemmel.

A férfi nyelt egyet.

- Hát… szóval, tudod, hogy nem valami szoros a kapcsolatom a szüleimmel. – mondta, mire Kirsten egyetértően felhorkant – És nincs sok közeli barátom sem, igazából csak Linus és te, vagyis te se, igazán számítasz már annak, hiszen mi….

- Cameron – szakította félbe Kirsten, mire ő lenézett a nőre, és látta rajta, hogy kissé ingerült – Csak mondd ki, hogy vissza aludhassunk.

- Oké – dünnyögte – Szóval, lennél a vészhelyzet esetén értesítendő személyem? A legközelebbi hozzátartozó, meg ilyesmi? – Idiótának érezte magát, ahogy a lány rábámult, és szinte hallotta, amint a lány azt feleli ,,Ezért ébresztettél fel? Nem, nem leszek a legközelebbi hozzátartozód, sőt, most rögtön hazamegyek és ne hívj soha többet!” De a valóságban nem ezt mondta.

- Persze – felelte, mire Cameron megdöbbenve nézett rá.

- Persze?

- Persze. Ez minden? – kérdezte a lány. Cameron bólintott. – Szuper. – Kirsten megfordult és belefúrta a fejét a párnájába. – Jó éjt! – sóhajtotta. Cameron pár pillanatig meredten nézte a lány hátát, aztán –

- Ki a tiéd?

- Az én mim? – motyogta a lány, de nem fordult vissza.

- A vészhelyzet esetén értesítendő személyed. – a hangja bizonytalannak hangzott, és úgy összeségében ez az éjszaka, nem a legjobbat hozta ki belőle. Rettegett, hogy mire felébred a lány eltűnik, a fogkeféjével és azzal a néhány pár zoknival, amit eddig itt tartott.

- Te. – felelte Kirsten. Cameron elképedve nézett rá, a lány erre nagyot nyögve megfordult.

- Mi az?

- Én…, mióta vagyok én a vészhelyzeti kapcsolatod? – hadarta, mire Kirsten összehúzta a szemét.

- Nem emlékszem pontosan.

- Kirsten!

- Talán egy éve? A hajad rövidebb volt, mint most. A Lilly Ross ügy után, de a karantén előtt. Igazából, még azelőtt, hogy Liam visszajött. – vont vállat a lány. Cameron hitetlenkedve felnyögött.

- Ez még azelőtt volt, hogy randizni kezdtünk.

Kirsten furán nézett rá.

- Nyilvánvalóan.

- De, miért?

- A vészhelyzeteim többsége akkor, történt, amikor a laborban voltam, vagy veled terepen. Ez tűnt logikusnak. Amúgy, ha valami rossz történne velem, mikor egyedül vagyok, tudom, hogy te, gondoskodnál rólam. Bízom benned. Mindig is bíztam. Csak nem mindig, voltam a tudatában. – Kirsten gyengéden megérintette a férfi arcát.

Cameron tudta, hogy a lány nem szükségszerűen értette, miért volt ez fontos neki, de érezte, hogy az volt. A férfi szerette ezt Kirstenben. Lehet, hogy nem képes megérteni az az összes érzelmet, de törődik annyira vele, hogy próbálkozzon. Cameron felsóhajtott.

- Sajnálom, hogy felébresztettelek. – mondta. Kirsten előre dőlt, és megcsókolta a férfit.

- Miért nem kérdezted meg előbb? – csodálkozott, mire Cameron elfojtott egy mosolyt.

- Ideges voltam. Azt gondoltam, túl gyorsnak fogod tartani. – Kirstennek vigyorognia kellett ezen – Cameron – nevetett a lány, mire Cameron mellkasa összeszorult, mint mindig mikor a lány nevetett és boldog volt.

- Igen, tudom. – mormogta mosolyogva. – Aludj vissza.

- Kirsten szorosan a férfihoz simult, aki kicsit szorosabban ölelte magához.

- Furcsa vagy. – sóhajtotta Kirsten álmosan. Cameron kuncogását elfojtotta a lány rengeteg haja.

- Ahogyan te is.

- Szeretlek, Dr, Goodkin. Ahhoz is, túl ideges voltál, hogy ezt kimond. – suttogta. Cameron szíve összeszorult és melegség árasztotta el a mellkasát.

- Én is szeretlek, Stretch. Mindig szerettelek. – Cameron eddig azt, gondolta, hogy a szavak nem jelentenek sokat a lánynak, de tévedett.

Kirsten keze lesiklott a mellkasáról a hasáig, oda, ahol a férfi keze pihent és összefűzte az ujjaikat. Cameron érezte, hogy a lány tudja, mit jelent ez neki, és Kirstennek ez elég. És valahogyan, Cameronnak is elég volt.

#camsten #stitchers #fanfic #magyar #fordítás

3 notes · View notes

camstenhun-blog · 8 years ago

Text

Kedves Cameron! 1-6. fejezet

Stitchers fanfiction, 1x10 után játszódik

Kirsten levelei, amiket Cameronnak ír, miközben a férfi kómában van. Összesen: 12 fejezet (befejezett)

eredeti: Shippershape: Dear Cameron

https://m.fanfiction.net/s/11466330/1/Dear-Cameron

1.fejezet

Kedves Cameron!

Amikor megölted magad, döntést hoztál arról, hogy hogyan éljem az életem hátralévő részét. Tudtad, hogy lehet, hogy nem ébredsz fel. És ez egy olyan áldozat volt, amit nekem is vállalnom kellett. Szóval két dolgot tudnod kell:

1. Elképesztő vagy. Minden szabályt megszegtél. Megtanítottad nekem, hogyan legyek önmagam. Emberivé tettél. Nekem adtad az időt, az érzéseket, az életet. Benned megtaláltam a szívemet. Ami most pont megszűnt dobogni.

2. Túl jó vagy nekem. Jártam a fejedben, és tudom miként látsz engem. Piedesztálra állítottál és fogalmam sincs hogyan kezdhetném el ledönteni ezt. Tudom, hogy nem tudlak meggyőzni erről téged. Tudom, hogy nem tudom elérni, hogy ne szeres engem. Önző vagyok, de még sohasem örültem semminek ennyire az életemben.

Szóval, kérlek, ébredj fel Cameron! Felébresztettél engem. Most te következel.

— Szeretettel, és itt a szerelmemre gondolok,

Kirsten

2.fejezet

Tisztelt Dr. Goodkin!

Azt kívánom, bár sohasem találkoztam volna veled. Voltak napok, amikor néztelek és azt gondoltam: ,,Olyan érzés, mintha egész életemben ismertelek volna!” Azt hittem ez az Időbeli diszpláziám miatt van, de kiderült, hogy tévedtem.

Bámulatos, hogy egy ember egész élete elfér egy 15x15-ös kórházi szobában. Nyolc napja nem hagytam el ezt a szobát, ahogyan te sem.

Tudod mit? Nem gondolom, hogy végül is megéri. Tennyson tévedett.

— Azt hiszem, sosem fogok megbocsátani neked.

3.fejezet

Cameron,

Van bármilyen elképzelésed arról, milyen egy haldoklót szeretni? Mert nekem van.

Nem tudod, de a kaja rettenetes itt, te biztosan elborzadnál tőle. Két hete kórházi zselén élek. Camille elolvasta ezt, a vállam felett. Azt mondja, nem fogsz meghalni. Bár nem tudsz felébredni.

Úgy érzem cserben hagytalak. Ha itt volnál, elmondhatnád, hogyan tudnám ezt helyrehozni.

Hogyan hozzalak helyre téged?

— Hiányzik a kínai kaja. Hiányzol.

4.fejezet

Kérlek,

Kérlek ébredj fel! Nem tudom ezt tovább csinálni. Huszonhét nap telt el, és én mindegyiket pokolinak éreztem.

Ha nem ébredsz fel, nekem tovább kell élnem és életem minden másodpercében érezni fogom a hiányod.

Tönkretettél engem.

Szívtépő veszteség, igaz? Nem tudom, hogy vannak-e helyes szavak arra, mit is érzek.

— Azt hiszem, ez egy szerelmeslevél. Igazából, azt hiszem mind az volt.

5.fejezet

Kedves Cameron!

Tudod mit utálok benned?

Abszolút semmit.

Amit utálok az ez, a csend.

Gyere vissza hozzám.

— Harminc nap telt el, mióta hallhattam a hangodat.

6.fejezet

Kedves Kirsten!

Tudom, hogy azt gondolod, nem hallak téged. De képessé váltam, arra, hogy halljalak. Hallak téged a másik oldalról, a hangod megkülönböztethetővé vált, elkülönül a többi hangtól a fejemben.

Szóval, amit igazából mondani próbálok, az az, hogy a részemmé váltál, Stretch.

Hallom amikor sírsz. Azt kívánom, bár ne lennék rá képes. Azt kívánom, hogy boldog legyél. Azt kívánom, hogy tűnj el innen, a pokolba és felejts el engem.

Könyörgöm, ne felejts el engem!

Állandóan arra kérsz, hogy jöjjek vissza hozzád, de én itt vagyok. Próbálkozom.

Istenre esküszöm, próbálkozom.

Nem akartalak elhagyni téged Stretch, de nem bánom, amit tettem. Ez nehezebbé vált, mint gondoltam, itt feküdni mozdulatlanul, hallgatni, ahogy elmondod, hogy szeretsz engem. Bármit megadtam volna ezért, beleértve az életemet. Én is ki akarom mondani, legalább egyszer. Azt hiszem, anélkül is tudod, de nem tisztességes, hogy te újra és újra kimondod ezeket a szavakat, míg nekem megakadnak a torkomba dugott csőben.

Szeretlek.

- Cameron

U.i, Kérlek, ne egyél több zselét.

#fanfic #stitchers #magyar #camsten

0 notes