budkid-blog1

[budkid-blog1]

Hallucinációk

Mintha álmodnék. Majd magamhoz térek. Intenzíven átjárják a képzelgéseim a testemet, mint a tavasz első langyos szellője, mely megérinti bőröm. Szeretném felidézni minden egyes jelenség, mozzanat pillanatát, a szignifikanciáját kutatva, de csupán az illúzióból származó hatás az, ami megmarad. Téves elképzelés lenne, hogy a cselekmény az esszenciális tényező a fantazmagóriámban? Talán pont az érzés, a belőle származó tapasztalat, amelyre emlékeznem kell, ami igazán meghatározó. Hiszen mi lenne az, ami az utunk végén marad? Nem az emlékeink, csupán a behatásai ránk nézve, amelyek bennünket formálnak. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a felszínnek. A releváns tényezőt mindig a történésekben keressuk, és nehéz eljutni az élmény kulcsfontosságának, a szubsztancia felismerésére.

[budkid-blog1]

Annak a férfinak az arcát látom, Ki tegnap éjjel mesélt nekem a szeretetről Idős volt, és az arca eltorzult az alkoholtól Azt mondta, látott engem a kávézóban Nem foglalkoztatta, hogy a kezem fogják, Ölelnek es csókolnak Csak mesélt A hangja messze elvitt engem a kanapétól Már nem ültem ott, nem fogták a kezem és nem is csókoltak Kiszakított a valóságomból A kiállításról kezdett beszélni, amit a kávézóban tartottak Nem néztem meg Egy férfi és egy nő munkája, Kiket ugyanazon a napon hagytak el Az egyik úgy gondolta, együtt képesek valami különlegeset alkotni És így történt Majd rátért arra, hogy elmondja nekünk -ilyenkor egy pillantást vetett mellém- A szerelem nem egy érzelem, Csupán döntés kérdése Ekkor ütötte meg a fülem egy suttogó hang, Zuhantam vissza a valóságba Es újra a kanapén találtam magam; Szeretlek

[budkid-blog1]

Néma inferioritás

Szorongva elfojtott gondolatok hada rántott kardot, De a képzet serege megfutamodott A gazda torkán megakadtak a szavak, Szégyenbe süllyedt halkan- halkan.