You are the only reason to live. Just a week ago, because I loved you and you knew me, just to make you lose my life.
Don't wanna be here? Send us removal request.
Text
Mi mind olyan fiatalok vagyunk még ennyi szenvedéshez,mi mind fel akarjuk adni,mi mind a kiutat keressük ebben az életnek nevezett labirintusban,ciàn kapszulàkat rejtünk el a zsebeinkben a vészhelyzetekre tartogatva,aztán sírunk hogy elvesztettük. Mi vagyunk az a nemzedék akik mindíg többet vàrnak,de mindíg kevesebbet kapnak.
46 notes
·
View notes
Text
Mi mind olyan fiatalok vagyunk még ennyi szenvedéshez,mi mind fel akarjuk adni,mi mind a kiutat keressük ebben az életnek nevezett labirintusban,ciàn kapszulàkat rejtünk el a zsebeinkben a vészhelyzetekre tartogatva,aztán sírunk hogy elvesztettük. Mi vagyunk az a nemzedék akik mindíg többet vàrnak,de mindíg kevesebbet kapnak.
46 notes
·
View notes
Photo
573 notes
·
View notes
Text
Mert ha rólam van szó, nem csak egy dolog megy tönkre. Akkor minden tönkre megy.
7 notes
·
View notes
Text
“Csak a nevemet ismeritek, engem nem.”
2 notes
·
View notes
Text
„Soha ne adj fel semmit, még akkor sem ha nem sikerül elsőre. Az a lány akarok lenni, aki a rossz napokat jobbá teszi, és akiről azt mondd, hogy mióta találkoztunk, megváltozott az életed.”
1 note
·
View note
Text
Mert ha rólam van szó, nem csak egy dolog megy tönkre. Akkor minden tönkre megy.
7 notes
·
View notes
Text
... valaminek a vége, mindíg valami másnak a kezdete. Kivéve ha rólam van szó. Ha valaminek vége van, az mindíg valami új pokoli fájdalmas korszak kezdete.
1 note
·
View note
Text
Fulladás.
Sírtam neked egy folyót, te tisztára mostad a lelked.
És most hogy fulladozom hazugságaid istentudja milyen mély tengerében, arra gondolok, hogy raktál-e el a könnyimből, mert koszos maradt a kezed.
0 notes
Photo
10K notes
·
View notes
Quote
Az élethez kell a vodka, hogy elviseljük
(via boldog-vagyok-el-ne-hidd)
13K notes
·
View notes
Text
18
18 éves lettél, úgy gondoltam rendezek neked egy kisebb bulit. Nem az a fajtát, amikor mindenki leissza magát és másnap nem emlékszik semmire. Inkább, amolyan beszélgetünk, jól érezzük magunkat, táncolunk bulit. Az egyik ismerősömnek volt egy viszonylag tágas bérelhető helyisége, jó nagy térrel és egy kisebb szobával, ahová elvonulhat, aki szeretne. . . . Nem hívtam sok embert, csak olyanokat, akik tényleg közel állnak hozzád. Megkértem őket, hogy hétre menjenek a helyszínre, én pedig veled egy kicsivel később. Nem tudtad mire készülök, pár méterrel a hely előtt befogtam a szemed, mire értetlenkedni kezdtél, mivel egy egyszerű esti sétának indult, mondjuk már a ruhámra is furcsán néztél. Szerinted egy sétához nem kellett volna ennyire kiöltöznöm. A többiek már ott voltak, az mögött az asztal mögött álltak, amin a torta állt. Elvettem a kezemet a szemeid elől, mire mindenki, aki ott volt egy ‘Boldog szülinapot!’ kiáltással üdvözölt. Elég meglepődött arckifejezést vágtál, aztán elmosolyodtál. Az emberek egyesével léptek oda hozzád, hogy személyesen is felköszöntsenek. Iszogattunk, beszélgettünk, éjfél felé fokozódott a hangulat, táncolni kezdtünk. Te az egyik barátoddal beszélgettél, miközben én a két legjobb barátnőmmel táncoltam. Hirtelen megéreztem kezeid a derekamon, a padlót bámultam. -Elrabolnálak. - búgtad a fülembe. Felnéztem, mire barátnőim kaján mosolyával találkoztam. -Vidd csak. - mondták egyszerre. -Köszönöm. - mondtad, majd kezemnél fogva kezdtél el vezetni a szoba felé. Lépteink gyorsak voltak, miután beértünk a szobába magunkra zártad az ajtót. Egy asztal és egy kanapé volt a szobában. A kanapé felé kezdtél tolni, majd vegigfektettél rajta, lábaiddal a lábaim között térdeltél, mire felcsúszott a szoknyám. -Köszönöm. - suttogtad. -Nem kell. - mondtam. A nyakamba pusziltál, mire kirázott a hideg, kezeidet az oldalamra vezetted. -Olyan gyönyörű vagy. - a kulcscsontomat pusziltad. - És az enyém. - mondtad, majd a feljebb húztad a szoknyám.
5K notes
·
View notes
Photo
1 note
·
View note
Text
Félünk szerelmesnek lenni, mert nem akarunk csalódni, de ott legbelül mind vágyunk arra, hogy legyen mellettünk egy ember, akinek mi vagyunk a mindenei.
@silenceintherooom
25K notes
·
View notes
Photo
359K notes
·
View notes
Text
Balaton
35°C volt, úgy döntöttünk, leugrunk a Balatonra, hogy bírjuk a meleget. Tíz órakor már a parton voltunk. Rengetegen voltak, mindenki menekült a hőség elől. Nem időztünk sokat a parton, ledobtuk a cuccunkat, a ruháinkat, a víz felé vettük az irányt. -Az nyer, aki előbb beér! - kiáltottad el magad a víz előtt pár méterrel, majd futni kezdtél. Nem haboztam sokáig, nem engedhettem, hogy nyerj. A vízbe érve mindkettőnknek lassultak a léptei, majd, amikor már lehetetlennek bizonyult a vízben való futás belevetetted magad. Megálltam, vártam amíg ismét feltűnsz. -Nyertem. - jelentetted ki. -Miért is? -Mert én már teljesen vizes vagyok. -De egyszerre értünk be. -Az nem baj, de most ideje, hogy te is vizes legyél. - mosolyogtál, majd megindultál felém. Elkezdtem hátrálni, de nem jutottam messzire, hamar utolértél. Megragadtad a derekam, két kezeddel szorosan átöleltél, majd velem együtt buktál a víz alá. -Így már jobb. - mondtad, mikor megint a víz felett voltunk. -Bolond vagy. -De szeretlek. -Én is téged. - mondtam, majd megcsókoltalak. Sóhajtottál egy nagyot, majd kezeidet a fenekemre vezetted. -Úgy lehúznám a bugyid. -Itt nem húzhatod le. -Tudom, de legalább foghatom a feneked. -Hogy nehogy leessen, ugye? -Pontosan, a cicid nem akar leesni? -Nem tudok róla. -Azért megfogom azt is. -Drága. -Mi az? -Így kicsinálsz. -Az a cél. - mondtad, majd egy elismerő mosolyt villantva belemarkoltál a fenekembe.
5K notes
·
View notes