asvajci

[asvajci]

Leírtam az üzenetet: "Miért nem hagysz békén?"

Megállt az ujjam a küldésgomb felett. Már majdnem elengedtelek, már csak egy apró ezüst hajszál tartott össze veled.

El akartalak engedni, de a hangok elkezdtek suttogni, hívni, kérni.

Állt az ujjam a küldés gomb felett. Megéri nekem? Eldobjam azokat a hónapokat, amiket a gyógyulásra fordítottam?

Nem, nem éri meg.

Elküldtem.

@asvajci

[asvajci]

Még mindig megfordulsz a fejemben. Minden nap. Belém ivódtál, szívem izommemóriája vagy. Sárga virágként tündökölsz, de aztán lehullanak a szirmok, semmi vagy. Kósza gondolat. Hiányoztak az emlékeim rólad. Utálom őket, mert elfeledtetik, ki vagy. Nem hiányzol. Nem akarlak látni. Hallom a hangod, de nem akarom hallani. A virág kiszáradt, egy dobozban pihen. Egyszer elég.

@asvajci

[asvajci]

Nem fog rájönni, hogy ő szúrta el. Azt fogja mantrázni, hogy csak úgy elromlottak a dolgok. Meg hogy nem egymásnak vagytok teremtve. Meg amúgy is túl nagy volt a távolság, nem működött volna. Pedig a legnagyobb távolságot ő okozta, és ehhez már nem volt elég 2,5 óra vonatút.

@asvajci

[asvajci]

Értetlenek

Őt se értem, meg ő se engem, meg én se magamat. Meg tulajdonképpen senki más sem minket, és senki nem ért semmit. Amúgy nem is történik tulajdonképpen semmi jelentős, de közben mégis mindig történik valami.

@asvajci

[asvajci]

Becsukom a szemem, hogy a Hold fénye se világíthassa meg hiányod.

@asvajci

[asvajci]

Minden egyes este magam mellé képzellek, csak hogy reggel csalódhassak hiányodban.

@asvajci

[asvajci]

Nem, ő nem törte össze a szívemet. A törés hirtelen, egy pillanat tört része alatt megy végbe. Ő szép lassan és keservesen kezdte szorítani, facsarni, tépni, marni a szívemet, amíg végül nem maradt más, csak egy apró, sajgó, megnyomorított, szerencsétlen kis massza.

@asvajci

[asvajci]

Hát szia!

Csak azt akarom mondani, hogy örülök, hogy eljöttél. Tudom, hogy úgy volt, hogy nem lesz köztünk semmi, és ezt sajnálom, hogy nem tartottuk be. De nem azért, mert nem volt jó. Érezni téged a bőrömön, és az ölelésedben elveszni a világ legcsodálatosabb érzése volt

Csak tudod félek, hogy neked ennyi elég.

Azt is tudom, hogy én hoztalak ilyen helyzetbe. El sem tudod képzelni, mennyire fáj hazudni és bújkálni.

Ahogy tegnap az arcodat néztem, nem tudtam másra gondolni, csak hogy mennyire gyönyörű vagy. Ahogy még álmodban is szinte mosolyogsz. Ahogy ébrenlét és álom közt megfogod a kezem. Ahogyan reggel felébredsz, és az az első, hogy közelebb húzol magadhoz. Ahogyan a füled is felemelkedik, mikor elmosolyodsz, különösen, amikor ezt a mosolyt én kapom. A szemed is gyönyörű, mint a tavaszi ég kékje. Igen, azt hiszem mostmár nekem is a világoskék a kedvenc színem, mint neked.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy igen, azt hiszem mostmár egészen biztosan szeretlek. Egy kicsit...

Szia!

[asvajci]

Minden egyes alkalommal, amikor látlak, elgondolkozom, hogy csak elfordítsam a fejem, vagy le is köpjelek.

[asvajci]

Ahogyan a függők vágyakoznak, úgy vágyok én nyárra, s szerelemre.

@asvajci

[asvajci]

Emlékezés 2021 decemberére

Egy téli estén történt. Hideg volt a szobában, csak a nemrég bekapcsolt gázkonvektorok pattogása, és a laptopunk billentyűinek hangja szakította meg a néma csendet. Feszült csend volt a néma szobában. Az a fajta feszültség, ami két ember között létezhet csak, két olyan ember közt, akik olyan sok mindent szeretnének kimondani, de nem tehetik meg.

Felnéztem a laptop kijelzőjéről, át a régi, poros csipkefüggönyön, ki az utcalámpák sárgás fényére. Felálltam. Te először szemeddel követted a lépteimet, egészen az ablakig. Az egyik konvektor előtt megálltam, és kinéztem az ablakon: esett a hó. Abban az évben először, azonban annál jobban. Nagy pelyhekben hullott, a járdán már kicsit porcukorra is emlékeztetett a finom hóréteg.

Ha az arcomra néztél volna, biztosan láthattad volna a ragyogást, amit a hóesés miatti gyerekes izgatottság okozott. Talán nem is tudtad volna, de ehhez az örömhöz a jelenléted is hozzájárult.

Szóltam neked, te odajöttél. Túl közel jöttél, hiszen megtörtént az, amitől oly régóta tartottunk. Az egyik pillanatban még a havat csodáltuk, a következőben pedig már összeértek az ajkaink. Finom csók volt, csupa gyengédség, szeretet, és bűntudat.

Aznap este egyedül mentem haza. A hó elolvadt. Csupán egy 24 óra után eltűnő üzenet emlékeztetett arra, hogy aznap este nem csak a hópelyhek simogatták az arcomat.

@asvajci

[asvajci]

Búcsú

Mindig is úgy gondoltam magunkra, mint "az elátkozott szerelmesek". Hogy csak rosszkor hozott minket össze az élet. Mindig. Hogy tökéletesek vagyunk egymás számára. Rossz időben a tökéletes emberek.

Nem, Kedves. Nem az idő volt a gond. Én voltam a gond. Te voltál a gond. Mi vagyunk a rosszak egymásnak, és bármennyire is szeretlek, az én utam nem te vagy.

@asvajci

[asvajci]

A szerelem valójában a színvakság azon speciális esete, amely miatt a redflagek lesznek a világ legcsodálatosabb zöld árnyalatú selyemkendői.

@asvajci

[asvajci]

[asvajci]

El nem küldött üzenet:

Szoktam még neked hiányozni?

@asvajci

[asvajci]

Jelent neked valamit, az az ittasan elküldött üzenet?

@asvajci

[asvajci]

"Azért jó volt látni..."

Ford.: "Jó volt újra átélni az összes nevetésünket, az összes ölelést, az összes tilos csókot, és az összes közös pillanatot. Az összes magányos sírást, az utolsó párbeszédünket, és az összes pillanatot, amikor egyedül hagytál."

@asvajci