anonimuszka-blog

[anonimuszka-blog]

festés

Fessél magadról egy új önképet. Tedd félre a divatmagazinok által idillinek érzett világot, ami csak azt mutatja be,hogy milyen is lehetnél, DE NEM leszel. Találd meg a biztos fogást magadban, ami esetleg másokat is érdekelhet,és különlegesnek tartaná. Foglalkozz azzal. Azzal amit szeretsz magadban, magadon. Ne azzal amit mások szeretnek. Saját EGYEDI  véleménnyel.

Ne a modellekkel hasonlítsd össze magad még véletlenül se. Nekik az a lényegük,hogy semlegesek legyenek. Semleges személyiségek, semleges arccal, vékony-a lábaidközöttösszezárvaátféregykosárlabda- zsiráflábakkal, zsiráfnyakkal és mindez botsáska vékonyságban kivitelezve 180 cm körül.

És a fiatalok bizony rájuk néznek fel. Miközben az ő életük pompa (vagyis ezt hisszük,de a látszat bizony csal) csillogás, buli, hírességek, anorexia, drogok, utazások, felszínesség-méregdrága kenceficékkel és még drágább táskákkal karöltve. Ennyire kell a látszat? De tényleg.. ENNYIRE? Minek? Miért nem az egyediség kell? Miért nem az ész? Hiszen ugyan, lehet külsőleg valaki szép, modell, ha a fejében semmi nincs. Hiszen melyik épeszű lány vágyna arra, hogy egész nap csak dirigáljanak neki, még ha be is fut az illető, akkor is ő lesz az “alattvaló” és nem a főnök ! És bizony tulajdonképpen az összes szakmában lehet valaki főnök egy idő után, de itt nem..  Báb akarsz lenni egészen addig, ameddig ki nem öregedsz a szakmának becézett kirakatbabáskodásból? Ugyan,kérlek.. Értem én, hogy “menő” most a modellkedés, és minden lány modell akar lenni, és azt is értem ,hogy ez bizony legfőképpen a felvágáshoz kell mások előtt. Azért, hogy kirakhasd valamelyik közösségi oldalra (instagram,facebook,tumblr) és magadat mutogathasd. Bizony ez nem más mint magamutogatás. Azaz, “nézzétek de menő vagyok, modellkedem, profi képek készülnek rólam, ti meg kis szarok vagytok akiket még lapáttal se kaparnék fel” … És bizony azthiszed, hogy ezáltal lehet valaki belőled, a szociális életed is fellendülhet és akár még közkedvelt is lehetsz. Ahha, végülis lehetsz, vagyis eddig lehettél volna… Annyira átlátszó ez az egész már , csak megjátszás, csak felvágás, semmi -de semmi kreativitás. Hiszen nézzünk csak fel tumblr-re vagy instagram-ra, ahol szinte ugyan azokkal a képekkel találkozhatunk a “nagy” modelleknél. Ugyan az a kompozíció, ugyan az a kifejezetlen arc, ugyan az..mindenhol..

[anonimuszka-blog]

mindenki ki akar tűnni valamivel

Még az is menő lett, hogy valaki elvont. Akarom mondani elvontnak tetteti magát… és erőlteti, mintha ő az lenne…

Ennél nevetségesebb dolog nincs. És nem egy ember van aki “ennek él”. Vagyis ebben akarna, de hogyan is menne neki ez, mikor az agya és a szíve is tiltakozik ellene.. Ugyan már.. Ki akarna elvont lenni? Néhány baráttal, esetleg népszerűtlenséggel, párkapcsolat nélkül, elfojtott kreativitással, kusza gondolatokkal, művészi felfogással, állandó hangulatingadozással… Őrültség…  NE akarjatok ilyenek lenni. Nem jó. Ha hiszitek, ha nem, nem jó.. Ilyen felfogással élni nehéz. És azt bízva, hogy ezt megértik körülötted… ne is álmodj róla, lehetetlen. Ezt nem érti meg rajtad kívül senki se maximálisan. Hiszen nem létezik két ugyan olyan művészlélek. Beadagolni még nehezebb a szeretteinknek, hogy bizony ilyen is van. 

[anonimuszka-blog]

Érzelmi nyomások

Egy iskolai példát hoztam most erre. Egy példát ami pontosan bemutatja mennyire is aljasak a XXI. századi tinédzserek. Persze van kivétel, de többségében mégis mind ilyenek. Ha nem is ilyenek “eredetileg” mégis a tömeg miatt ilyenné válnak.Észre sem veszik. Még ha a családi elvek ezt el is ítélik, ők maguknak se ismerik be, hogy márpedig ilyenek. Hogy miért? Mert nem akarnak ők a különcek a bántalmazottak lenni. Helyette ők rosszabbá válnak. Sokkal rosszabbá. Sértővé. Mert ha nem követi a csordát, akkor sértett lesz. Ördögi kör. Ha valakinek nem egyezik meg a gondolkodásmódja a többiekével máris rossz. Ha valaki többet betegeskedik, mert gyenge a szervezete, és emiatt sokat hiányzik-máris rossz. Ha csinosabb, okosabb, ismertebb, talpraesettebb- máris rossz. Ha valaki ezek közül az összes- na akkor ő a legrosszabb. A diákok rémálma és a diákok első számú célpontja. Ami elég szomorú.. Azért bántani valaki mást mert nem olyan amilyennek ők szeretnék. De tudjátok mit?! Erre én csak azt tudom mondani, hogy bizony az ilyen emberek azok, akik valamit letesznek az asztalra. Akik mernek változtatni, fejleszteni, és merik fejleszteni önmagukat is. Ez az a bizonyos plusz. Amit szerencsétlen buta irigyek sose fognak megérteni, de majd amikor a ranglétrán vagy csak az életben felnéznek a bizonyos bántalmazott különcre és arra amit ő megálmodott, na akkor adja nekik az élet azt a pofont, amit az akkori kis szerencsétlen kapott. És lehet, hogy éppen a te főnököd is egykor ilyen kis szerencsétlen volt, aki bizonyított az életben. De az is megeshet, hogy te éppen az a rosszindulatú, önző senki vagy, aki az ilyeneket bántalmazta, és most a főnökét szidja, hogy neki biztos mindig minden jó volt. Nos, valószínű, hogy tévedsz. Vedd figyelembe a körülötted élőket. Ne bántsd és rágalmazd egyből azt, aki nem olyan mint amilyennek te akarod formálni. A különcöt ne lenézd, hanem segítsd. Kitudja, lehet majd egyszer ő fog kihúzni téged a legnagyobb szarból...

[anonimuszka-blog]

Merni KELL nagyokat álmodni vagy ajánlott?

Minden ember meg van győződve arról, hogy “márpedig ez van, ezt kell csinálni, ezt kell szeretni, ez a kötelességed” ... De nem. Ezen lehet változtatni. És bizony nem is akárhogyan.

Legyen szó mondjuk egy papír megszerzéséről. Tegyük fel, legyen ez itt és most az érettségi. Biztos hogy kell ez nekünk? Biztos, hogy akarjuk mi ezt? Kell a nagy álmainkhoz, vagy indítsuk el az álmainkat a saját utunkon? Ezeket mindenki maga dönti el. Mindenkinek más nézőpontja van, mindenki mást szeretne elérni. De mi van ha mi nem tartozunk bele ebbe a mindenkibe? Na akkor kell a saját fejünk után mennünk. Tulajdonképpen egy szaros papír dönti el hogy kik is vagyunk, nemde? Azért ez eléggé kiábrándító. Lehetsz te a legnagyobb elme, az újításokhoz, az ötletekhez, ha nem tudod kamatoztatni, mert “nem vagy hozzá elég képzett”. Ezzel csapnak be minket valahol. Sajnos ez az ország nem engedi meg azt, hogy akár már gyerekkortól azzal foglalkozzanak az emberek, amivel szeretnének.Beléjük gyömöszölik a tudást, ami egy bizonyos szintig kell. Na de tovább is kell abban az irányban, amin biztos nem indulsz el?  Hiszen így konkrétan elveszti az egyén még a szeretett iránya felől is az érdeklődést, mivel annyira túl van terhelve mással és amivel igazán szeretne foglalkozni, és igazán jó benne, arra nincs ideje. Keretek közé vagyunk zárva. Gyerekkorunktól fogva. Nem tanulhatjuk azt, amit szeretnénk, anélkül amihez nem értünk és csak kudarc származik belőle. Biztos, hogy jó ez így?.. Belénk nevelik a kudarcot, a sikert viszont nem, vagy ha mégis kevésbé..Jóval kevésbé, mint ahogy azt kellene. Kellemetlen, de ezt “kell” elviselnünk. Utálom ezt a szót, hogy kell... Ha tehetném kiírtanám a magyar nyelvből. 

Iskolák.. Meg se engedik, hogy valaki máshogy nézze a dolgokat az iskolán belül tanultaktól. Aki eltér attól, az egyből egy semmirekellő, nem odavaló ember. Igen.. persze... mert aztán feltétlenül értenie kell mindenkinek mindenhez. Akinek ez nem megy, az meg takarodjon a világból.. Borzasztó ez az egész szemellenzős látásmód, illetve az, hogy ezt mégis hogyan próbálják leplezni. Állítom a politikusok között nincs ennyi feszültség mint tanár-diákkal szemben. És azért ez botrányos. Elvárják, hogy tisztességgel tanuljanak, tisztelettudóak legyenek és csak is kizárólag a szar á lá’ szart kapják. Azzal pedálóznak, hogy nehéz a felnőttkor,csak azt azért hozzá lehetne tenni, hogy a felnőttkorunkat a gyerekkorunk határozza meg. Ahogy az emberekkel való hozzáállásunkat is. Talán ha megteremtenék nekik a jó közeget, a kellemes hangulatot, a jó bánásmódot és a lehetőségek szikráit nem sötétítenék el bennük talán lenne is belőlünk Valaki. Valaki aki mer álmodni, mer kockáztatni, mer belevágni a lehetetlenbe és aki felvállalja önmagát

[anonimuszka-blog]

vélemény1

Kedves fiúklányok! Annyi mindent olvasgatok itt tumblr-ön (is), hogy csak na.. És azt a következtetést vontam le, hogy senkinek se jó semmi. Sehogy se jó senkinek, ha szeretik az a baj, ha nem szeretik az a baj.. Ha foglalkoznak vele az a baj, ha nem akkor meg az a baj… Ha szép az a baj, ha csúnya az a baj..Ha túlsúlyos, az a baj, ha sovány, az a baj..  Ha gáz az a baj, ha nem akkor meg az.  Ha van baj, felfújják, ha nincs baj, csinálnak.

Szar világot élünk. Értékelni a semmit, nem értékelni a mindent. Talán ez az egyik legmeghatározóbb dolog a fiataloknál. Értelme van? Elárulom: nincs.

Felesleges felfújni a dolgokat. Mindenki próbál tökéletes lenni, de tökéletes nincs. Nincs tökéletes élet, nincs tökéletes fiú/lány, semmi sincs ami maximálisan tökéletes lenne. Mindenki vár a sült galambra, hogy na, hátha most ez az lesz, de nem. Csak ültök a gép előtt és siránkoztok a szánalmas kis életeteken, ami nem is szánalmas, csak annyira beszippantjátok ezt a sok szennyet, amit az internet okád ki magából, hogy jobban se lehet, és ezáltal olyan képet alakítotok ki saját magatokról, amit nagyon nem kéne. Szörnyülködve nézegetem a sok “öngyilkoshajlamúmindennekvégenemélemtúlezt” posztot, és annyira elszomorít, hogy van olyan aki ezt valóban komolyan is gondolja. És mivel az egész internet lavinaszerűen sodorja el azokat is, akik igazából ezt nem is akarták, de most ez a trend, úgyhogy miért is ne alapon, ugyan ezt csinálják..NE ! Tényleg ne.. Ettől senki se lesz népszerűbb. Az önsajnálat ami megy, nemhogy vidámak lennétek és értékelnétek azt, amitek van. Amitek lesz is, és saját magatokat turbózzátok fel lelkileg. Tervekkel, baráti beszélgetésekkel és minden olyannal ami örömet okoz. Ami örömet okoz, és olyan örömöt, ami nem illan el.. Nem fut el, hogy aztán sohasoha meg se találd. Ne a rossz lebegjen a szemetek előtt, hanem csakis a jó. Hiszen mindig van valami jó, mindig. Csak meg kell látni a jót, és ellökni a rosszat, anélkül, hogy az bekebelezne..

[anonimuszka-blog]

önmagad vagy?

Találj menedéket, amiben önmagad lehetsz. Nem más, nem egy álarccal befestett valaki, aki reménytelenül keresi magát, a barátait, az érdeklődési körét.. Ne.. Nem kell keresni, rád fog találni minden és mindenki. A kapcsolatokat ápolni kell, de nem zaklatni és ráakaszkodni. A problémáidat inkább írd le, és ne nyafogj másoknak róla. Mindenkinek megvannak a saját problémái, és van egy rossz hírem. Ezeket figyelembe se veszik az emberek. Empátia? Kevés helyen található meg ma már.Felesleges keresned. Ettől csak gyengének mutatod magad. Törj ki a világodból, mutass magadból olyat, amit nem sokan tudnak rólad, de tehetséges vagy benne. Fejleszd a tehetséged, bármi áron, és tovább. 

[anonimuszka-blog]

beskatulyázva?

Embereket elhordani, akiket soha nem ismertünk. És talán soha nem is fogunk megismerni. Elsétálnak mellettünk, vagy épp a buszról pillantjuk meg őket. Ránézünk valakire,és egyből besoroljuk. Gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy ő mit is képvisel. Előítélet. De mégis mire jó ez? Miért állítjuk különböző sorokba az embereket pusztán a kinézetük alapján? Felesleges. Attól még, hogy valaki más lehet jó. Sőt, lehet a legjobb.

[anonimuszka-blog]

Mikor már fetrengek az ágyamban, mintha más ember lennék. A gondolataim szabadon bóklásznak körülöttem, és felszabadulok. A tapétám bűvkörében érzem magam igazinak. Nem holmi kis összerakosgatott figurának, akinek képére lego bábút is gyárthatnának. De nem ám.. Nem ez vagyok. Sose voltam, és sose leszek az. Na de ki is vagyok én?! Hmm. A nevem legyen titok, és itt is anonymusként fogom használni, mert szerintem a nevekkel automatikusan bekategorizálnak, hiszen egy-egy névhez egyből hozzácsatolunk egy arcot. És azt végképp nem szeretném, hogy az írásomat besorold vagy akár a főhősömet, szimplán a neve alatt lévő magadnak kreált mögöttes tartalomtól.

Kellemetlen a besorolás, nemde?! Pusztán azért mert valaki nem olyan amilyet elképzeltünk, elítéljük. Szeretném ha ezt enélkül olvasnátok. Ugye milyen nehéz?! Szinte már most ítélkeztek efelett, pedig még csak pár sort olvastatok. Na ezt tesszük mi az embertársainkkal is.. Borítóról és pár eltévedt szavacskából formáljuk meg azt, ami nem is az, ami.

[anonimuszka-blog]

Anonimuszka? Mi ez? Miért?Mégis minek? Kiknek?

Igen. A nevetséges név azért, mert ez volt szabad, de lényegre törő.  Név nélkül lehetek bárki, nemde? Lehetek akár kínai, akár európai, akár skandináv, akár német, akár dél-amerikai, akár bármilyen kasztrendszerbe tartozó egyén. De nem akarok. Külsőségek nélkül akarok lenni, itt és most, aki telis tele van gondolatokkal. Ez az én gondolat óceánom, ahol gyakoriak lesznek a hullámok, a vélemények, és bízok benne hogy mindezt ti is kibővítitek majd, a saját gondolatmeneteitekkel. Egyfajta vitát is el szeretnék indítani, és kíváncsi vagyok minden egyes véleményre. Fel fogok később dobni pár témát, amiben igazán kíváncsi vagyok at szemszögetekre, majd kifejtem a sajátomat is. Egyfajta interaktív tumblr-t szeretnék ezzel kialakítani, és az embereket ráébreszteni a rossz tulajdonságaikra és egyben a jókra is. Hátha rá tudok akár csak egy embert is eszmélni a jóra, arra, hogy valójában minden egyes ember mennyire is értékes tudna (ismétlem TUDNA) lenni, ha akarná. Ha küzdene érte. Ha nem a társadalmi normák ellen harcol, vagy épp tart ki. Mindenki maga dönti el, hogy mégis mi a jó, mi a rá szabható igazság, de hogy ezen valaki változtasson is, azt csakis az egyén dönti el. Ha akar, akar. Ha nem, ne legyen nem. Akarjatok változtatni. Hiszen tudtok, és ha már ráveszitek magatokat, már jó irányba haladtok. 

Továbbá kérlek szépen ez egy mikroblognak induló napközi. Az emberek irritáló szokásairól, amin nap mint nap bosszankodunk és együtt élünk velük. Miért ne? Ilyennel még nem találkoztam itt,pedig úgy érzem (és látom) ,hogy kellene. Hiányzik nektek, hogy elmondhassátok a véleményetek olyan dolgokról, amik bosszantanak. Feszültséglevezetésnek is jó, ha kiírjátok magatokból. És itt ti is anonimuszként bárkik lehettek, bármilyen kérdéssel, bármilyen negatív véleménnyel.

Ha tetszik, és olykor-olykor visszalátogattok esetleg, akkor kérlek titeket, hogy osszátok meg. Írjátok ki ami bennetek van. Bármit. Bármikor.