angrysentinel - Tumblr blog

[angrysentinel]

”Az ősök” előadása Varsóban 1967-ben és 2020-ban

2020-11-01

Az eddigi - egész Lengyelországra kiterjedő - tiltakozásokat (itt) betetőző pénteki monumentális varsói tüntetésen (itt és itt) a tömeg több helyszínen gyülekezett a városban, majd mindenki a Marszalkowska - Al. Jerozolimskie kereszteződésébe ment (https://www.facebook.com/euronews/videos/973875349805360). Innen a tömeg a gyűlölt pártvezér (PiS), az azért-szüljék-meg-a-nők-az-életképtelen-magzatot-hogy-meg-lehessen-keresztelni-Jarosław-Kaczyński háza elé vonult (Żoliborz kerület, mintegy négy kilométerre a Kultúrpalotától). Csak ez a menet két és fél óráig tartott. Tudva, hogy ez lesz a tüntetés egyik helyszíne, népszerű lengyel művészeknek, énekeseknek az a zseniális ötlete támadt, hogy egy performance keretében előadnak részleteket Miczkiewicz “Az ősök” című művéből (itt). De nem is akárhogy! Megkérték Kaczyński házával szemben lévő ház lakóit, hogy hadd menjenek be a lakásokba, hogy a szobákat, ablakokat díszletként használhassák -- ez legyen a színpad. “Az ősök” rendkívül fontos mű a lengyelek számára, de most nemcsak ezért választották. A varsói Nemzeti Színházban (Teatr Narodowy w Warszawie) modern felfogásban előadott Miczkiewicz darab (rendező Kazimierz Dejmek) betiltása volt az 1968-as márciusi lengyel diáklázadás kiindulópontja. Az akkori kommunista vezetés az előadásban szovjetellenességet szimatolt (https://marzec1968.pl/m68/historia/6959,Dziady.html). Az első tüntetést -- kik mások? -- természetesen az Állami Színházi Főiskola (Państwowej Wyższej Szkoły Teatralnej) színészhallgatói szervezték: megkoszorúzták Miczkiewicz szobrát Varsóban. Függetlenséget és a cenzúra eltörlését követelő jelszavakat kiabáltak. A tüntetés résztvevői közül az államvédelem 35 főt letartóztatott, de ez sem szegte a diákok kedvét, sőt, csak olaj volt a tűzre. A diákok más városokban is kimentek az utcákra. Így kezdődött 1968 márciusa.

A tegnapelőtti varsói performance első pár perce és a közönség itt, az egész előadás pedig itt látható (36:00-nál kezdődik) -- Érdemes belenézni. Érdemes továbbgondolni.  Hajrá! Jazda!

[angrysentinel]

Tiszta az ég Valparaíso felett

2019-12-09

2019. november 20-án délben Valparaíso felett tiszta volt az ég. Santiago de Chilében nem esett az eső.

Az ekkor szokásos 20 fokban csupán annyi történt, hogy huszonöt lány lezárta Valparaíso egyik forgalmas utcáját. Egy performance-t adtak elő: „Un violador en tu camino” [Egy erőszaktevő áll az utadban], amelyet a LasTesis (egy helyi feminista politikai művészeti csoport) írt, koreografált és komponált.

Ezzel egy csodás és hihetetlen történet vette kezdetét.

Az első előadást november 25-én Santiago de Chile követte: itt, itt, itt, és itt. Valamint megszületett a vers angol fordítása (itt és itt). Majd Valparaíso felelt erre november 29-én: a város két legfontosabb terén (Plaza Sotomayor és Plaza de la Dignidad) a performance több ezresre nőtt: itt, itt, itt és itt. (itt a szerzők állnak az első sorban, piros kertésznadrágban) Aztán újra Santiago de Chile, csak kicsit másképp: itt, és hagyományosabb felfogásban itt.

Majd december 4-én újra Santiago de Chile, és most már a híres -- az 1973-as katonai puccs során hírhedtté vált -- Chilei Nemzeti Stadion (Estadio Nacional de Chile) előtti tér és mintegy tízezres tömeg. A helyválasztás persze telitalálat: a fiaikat, férjeiket, apáikat elvesztő chilei nők tragikus sorsának szimbóluma. Azt, hogy ezt jobban átlássuk, Patricio Guzmán csodálatos filmjét (Nostalgia de la Luz) tudom ajánlani.

Ha a fent és alább felsoroltakat nem is, de az erről a tüntetésről itt idézett  három videó közül a harmadikat tényleg érdemes megnézni, mindössze hat perc: 1: itt, 2: itt és 3: itt. Fenomenális. Az elsőn közelről, a másodikon fejmagasságból és kissé távolabbról távolról látjuk a tüntetőket, a harmadikban pedig felülről és távolabbról. Az első személyes, az előadók emócióit mutatja meg, míg a másodikban és a harmadikban a tömeg által létrehozott dinamika, és a rendezetlenségből a koreográfiának megfelelő táncosok (tüntetők) azonos irányú mozdulataiból kialakuló rend és határozottság is megjelenik. Mintha az I-Ypszilon alkotócsoport ’56-os emlékművét látnánk megelevenedve.

De ezzel nincs vége. A performance néhány nap alatt végigsöpör Latin-Amerikán, december első napjaiban betör Európába és Észak-Amerikába.

Calama, Bogota, Guayaquil, Lima, Mexikóváros, Panamaváros, Caracas (itt és a napokban itt), Buenos Aires (itt és itt), a Mapuche változat, Mendoza, Paraguay (itt és itt), Sao Paolo a portugál verzióval, Montreal, New York. Spanyolországban Madrid, Granada, Sevilla, Barcelona (itt és itt), Düsseldorf és Köln (a német fordítással itt), majd Hamburg és München a német változattal (itt és itt a videók második részében) és persze Berlin. Aztán megszületett a francia és az olasz verzió (Párizs, Brüsszel és Róma, Bologna, Milánó) is. Stocholm, Isztambul sem maradt ki (a performance aktualitását mi sem tükrözi jobban, hogy Isztambulban a rendőrség is közbelépett kiszorítva a térről a részvevőket), aztán természetesen Varsó a lengyel változattal (itt). Az olasz városokban a következő napokban egymás után szervezik a performance-okat. Az olasz feministák külön tanító videót tesznek fel a you tube-ra, ugyanezt teszik a lengyelek is. Videó összeállítások tömege jelenik meg a közösségi hálón, vágással és zenével felerősítve az eredetileg is dinamikus hatást (lásd: itt, itt és itt) aztán zenei remixek és feldolgozások (például itt,  itt, itt, itt és itt) és plakátok (itt és itt) készülnek. Tv csatornák, hírügynökségek, a világ vezető újságjai (BBC, CNN, Reuters, El Pais, Le Monde, Gazeta Wyborcza, The New York Times, El Mundo, stb.) mint „feminista himnusz” tudósítanak a performance-ról (például itt, itt, itt, itt, és itt).

Miért érdekes ez most számunkra? Mit is üzen Valparaiso és a LasTesis nekünk most, magyaroknak, akik közelről látjuk egy autokrata rendszer kiépülését?

Legalább négy dolgot:

1. A magyar sajtó szinte teljesen néma maradt. Amiről itt szó van, ami a LasTesis által létrehozott összművészeti alkotással, a valparaísoi lányokkal és ami ezek után mindezekkel a világban történt, arról a magyar sajtó - egy cikk kivételével - nem beszélt.

Mintha a magyar társadalom katatón mozdulatlanságba dermedten ülne és bámulna maga elé. Mintha számunkra nem létezne a külvilág, minta az egyetlen hely a Földön a „Magyar Glóbusz” lenne, és csak a saját problémáink és az ezekből fakadó frusztráció kötne le minket. Pedig e problémák megoldásában a külvilág segítő kezet nyújt. Csak fel kellene ezt ismerni. Nincs “Magyar Glóbusz”. Erre az Un violador en tu camino elképesztő sebességű terjedése is bizonyíték.

2. LasTesis egy műalkotást hozott létre, ami költészet, tánc, zene és festészet és mindez egyben egy tüntetés is. Politikai tüntetés, mint műalkotás. Ezzel pedig csodálatosan teremti meg ténylegesen azt, amit Erdély Miklós már régen felvetett: egy tüntetés lehet művészet [Erdély Miklós: Pop tanulmány. In: Erdély Miklós: Művészeti írások (Válogatott művészetelméleti tanulmányok I). Szerk: Hajdu István és Peternák Miklós. Budapest: Képzőművészeti Kiadó, 1991. 34. oldal.] De ezzel a dolog magyar vonatkozásai korántsem érnek véget.

3. LasTesis olyan alkotást hozott létre, amely nem ismer határokat. Ezt lehet szó szerint is érteni, hiszen napok alatt járta be a világot, és úgy is, hogy láthatóan megtermékenyítően tud hatni a video art-ra, a zenére, vagy a plakátművészetre, miközben fontos igazságokat fogalmaz meg rendkívül tömören. Például határozottan és látványosan utasítja vissza az áldozathibáztatást: „Y la culpa no era mía, ni dónde estaba ni cómo vestía” [És nem az én hibám volt, sem az hogy hol voltam, sem az, hogy hogyan öltöztem]. Ezen túl fontos szimbólumokat használ egyszerűen és hatásosan. Akár a kézjeleket, akár a résztvevők öltözékét nézzük. Például a fekete szemkendő is egy fontos kellék. Legfőképpen pedig nyitott, és ezáltal participatív. A résztvevők ötleteire épít, hagyja ezeket kibontakozni: a szemkendőn kívül nem ír elő ruházatot; az argentin, a francia, vagy a lengyel szöveg több ponton eltér az eredetitől, az olasz verzióba pedig természetesen illeszkednek az olasz feministák kiegészítései. Participatív, mivel alkotóvá teszi a résztvevőket: így ők is átélhetik az alkotás adta szabadságot, és ezzel a LasTesis az Un violador en tu camino-ban a szépségen keresztül tudatosan szabadságot is teremt. És ezzel a gesztussal már vonzó is, mivel látva e szabadság megnyilvánulását, ami kézzelfoghatóvá válik a you tube-ra, vagy más közösség csatornára feltöltött videókban, és híradásokban, a megfogalmazott üzenetekkel egyébként egyetértő, de idáig passzív nézők minél előbb részesei szeretnének lenni az előadásnak, és ezzel részesei az általa nyújtott szabadságnak is. 

A LasTesis az Un violador en tu camino-n keresztül természetétől fogva utasítja el a politikai tüntetés szokásos sémáit: szónokok, beszédek, hallgatóság, frontális kommunikáció. Ezzel szemben módot ad a tüntetés (alkotás) résztvevőinek, hogy megfogalmazzák véleményüket, kifejezzék érzelmeiket, kifejezzék önmagukat. Azt gondolom, hogy a LasTesis sikere, koncepciója, példaként szolgálhat mindenki számára, aki ma Magyarországon politikai tüntetés szervezésén gondolkodik.

4. Nem tudjuk, hogy mi lesz majd az Un violador en tu camino” szerepe. Eddigi sikere mögött a pattanásig feszült chilei belpolitikai helyzet is meghúzódik: nemcsak az országon belüli gyors terjedésben, hanem a chilei közösségeken keresztül, részben a külföldiben is. Milyen politikai hatása lesz, és mennyire lesz része, ikonja, himnusza a nők egyenlőségéért, politikai részvételéért folyó küzdelemnek, most, kevesebb mint húsz nappal a valparaísói előadás után, még nem látható. De már így is jól példázza azt, hogy egy elkészült mű hatása erősebb, mélyrehatóbb, kiterjedtebb lehet annál, mint amire alkotója előzetesen számított. Álmukban sem hihették a LasTesis tagjai, hogy bombaként fog robbanni az, amit kitaláltak. De az is igaz, hogy ez a siker nem a semmiből jött. Jól kigondolt koncepció, közös gondolkodás és sok munka, több kísérlet áll mögötte (lásd például a formáció februári és márciusi produkcióit: itt és itt). Semmi sincs ingyen. Nem elég dühöt érezni és szónokként rendkívül okosakat mondani egy nagygyűlésen. Dolgozni is kell a sikerért, hogy a tüntetés hatni tudjon. Szimbólumokat teremteni, alkotásokat létrehozni -- mindebben a tüntetők részvétére építve. Mindenek előtt tisztázni kell azt – a LasTesis alkotása erre is szép példa – , hogy kinek is kívánnak üzenni a tüntetés szervezői. Ha csak a részvevőknek, akkor ez sajnos kevés.

[angrysentinel]

Hogyan tűnik fel az inkvizíció katharokkal szemben megfogalmazott vádja 800 évvel később a Qubit oldalán?

2019-12-07

Ezt a szöveget egy tavalyi Qubit cikkre való reakcióként írtam levélként egy ismerősömnek, aki a Qubit egyik állandó szerzője, hogy juttassa el a szerkesztőkhöz. Most úgy gondolom, érdemes kisebb változtatásokkal nyilvánosságra hozni.

2018-10-08

“Szia X,

tegnap olvastam a katharos cikket a Qubit-en. Mivel csak téged ismerlek az ottaniak közül, és anno Te ajánlottad nekem ezt az oldalt, ezért írok neked.

Ha tudod, juttasd el a szerkesztőknek. Nagyon jó, hogy a katharokkal foglalkozik a Qubit, és megpróbálja megvilágítani e vallási közösség filozófiáját, történetét, életét és harcait. Manapság aktuálisak is e mozgalom vallási tanai, társadalomszervezési elvei és az is, hogy milyen különbségek is voltak a katharok és a katolikus egyház által vallott vallási elvek között. Szóval a téma nagyon jó -- grat a Qubit-nek!

Nagyon sajnálom azonban, hogy a cikk -- gondolom nem tudatosan -- a címében mintha megismételné az inkvizíció hazug vádját,

(a katharok=sátánhívők),

vagyis azt emeli ki, hogy szerintük a világot "a Sátán teremtette". Érdekes, hogy egy ilyen egyoldalú értelmezés túl tud élni 800 évet. Ez abból fakadhat, hogy a katharok valóban úgy vélték, hogy a világ eredendően rossz, véges és nem tökéletes, ahol érvényesül egy rossz erő/Isten hatalma. Emellett azonban úgy vélték, hogy létezik a Jó, a mindenható Isten, amely az égi világ és a lélek korlátlan ura. Szerintük a tökéletesség csak égi lehet (János 18,36).  A dualizmus a testről és a lélekről alkotott koncepciójukban is tetten érhető: a test nem tökéletes, nem tiszta, véges és szenvedés, de a lélek eredendően égi, és mint ilyen tökéletes, tiszta és örök, csak ehhez tisztán kell élni, és így a lélek mentes lehet minden szenvedéstől. stb. Tudni kell ehhez még, hogy amit a katharokról írásos emlékekből ismerünk, az néhány kivételtől eltekintve mind az inkvizíció előtt tett "vallomás" és az inkvizíció -- mai közgazdász nyelven -- “egyáltalán nem non-biased” forrás.

Egy-két eredeti kathar szöveg maradt csak fent okszitán (occitan) nyelven (pl."La Bible Cathare", ez a teljes Újszövetség, vagy a kathar rituálékat leíró Le rituel de Lyon, stb.). A katharok egymást egyébként "jó embereknek" és "jó asszonyoknak" hívták (franciául: bons hommes, bonnes femmes) és önmagukat pedig Krisztus szegényeinek (franciául: pauvres du Crist) hívták, a vallási vezetőiket meg "jó keresztényeknek", (okszitánul "bons crestians").

Rávilágít erre a dilemmára Anne Brenon könyvének címe is: “Les cathares. Pauvres du Christ ou apotres de Satan?” Szóval nem egyszerűen arról szólt a kathar vallás, hogy van a rossz, a Sátán, ami uralja a földet; hanem inkább arról, hogy a Jó és a Rossz örök konfliktusban áll (küzd) egymással. Persze az inkvizíció mindezt másképp látta, értelmezte és írta le. Azért ragadtam tollat (billentyűt), mert a cikkben pár fájó hiányt és félreértelmezést láttam. A legnagyobb ezek közül, hogy egy szó sincs a cikkben a kathar teológia központi eleméről: a dualizmusról. Félrevezető, hogy ez a szó el sem hangzik a cikkben és így  nyilvánvalóan ennek a koncepciónak megvilágítása is teljesen hiányzik. Ebből a szempontból tévedés úgy leírni a vallást, ahogy a szerző teszi és nem írni részletesen a jó és a rossz harcának dualista felfogásáról, amelynek gyökerei tényleg elég messzire, a perzsa, indiai stb. forrásokig vezethetők vissza. Az is bántó, hogy a szerző csak magyar forrásokat, vagy magyarra lefordított tanulmányokat, könyveket használ. Nem használja a francia kutatások eredményeit, amelyek elsőként dolgozták fel a latin és az okszitán nyelvű forrásokat. Pedig van ezekből elég. A francia wikipédia oldal egyébként jól eligazít: https://fr.wikipedia.org/wiki/Catharisme#La_doctrine_cathare a kathar vallás alapkérdésében. De ha valaki nem tud franciául, akkor sebaj: az angol wikipédia szócikk is nagyon jó és már az első mondatban említi a katharok dualizmusát: https://en.wikipedia.org/wiki/Catharism .

Ha használta volna a szerző ezeket, akkor a dualizmus koncepcióját ő is elsőként említette volna. Fontos az, hogy a cikk kitér a katharok és a bogomil-ok kapcsolatára, de sajnos nem nagyon világítja meg ezt. A bogomil-ok (bolgár, szerb-horvát szó: "Isten által szeretett" jelentéssel) ugyancsak dualisták voltak és a történészek szerint nemcsak teológiai párhuzamok voltak a két irányzat között, hanem volt személyes kapcsolat is a két mozgalom, a keleti (bolgár, román, makedon, bizánci, dalmát, boszniai területeken jelenlévő bogomil) és a nyugati, kathar vallási mozgalmak között. Lásd pl. Michel Roquebert: Histoire des Cathares. Perrin, Paris, 1999. Ezen túl a már említett Anne Brenon könyvei a legjobbak e témában, de ajánlanám még: Michel Roquebert: L'épopée cathare. I. L'invasion 1198-1212, Perrin, 2006. Végül az meg tényleg egy mítosz (és mint ilyen tévedés is), hogy a kathar vallás túlélte volna az 1300-as éveket.

Anne Brennon például egy egész könyvet szentelt az utolsó kathar prédikátor életének (Le dernier des cathares. Pèire Autier, Perrin, Paris, 2006.) akit, persze, máglyán égettek el a katolikusok Toulouse-ban 1310 április 24-én. Az utolsó, "visszaeső" katharokat pedig 1329-ben küldték máglyára Pamier-ben (ami egyébként nem messze van a hajdani kathar központtól, Foix-tól). A kathar vallás és a vallási közösség ezekre az évekre teljesen eltűnt és nem éleszthető fel.

Ugyanis a kathar vallás szerint csak az lehetett kathar vallásban hívő (croyant), akit egy apostol (apôtre) megszentelt (francia/okszitán: consolament), és így hívővé tett ezáltal. Az utolsó apostol halálával azonban ez lehetetlenné vált.

Ha valaki nem tud franciául, és érdekli a téma, akkor Malcolm Barber könyvét érdemes kézbe venni: The Chatars. Dualist Heretics in Languedoc in the High Middle Ages. Pearson Education Limited, 2000. (Ennek a lengyel fordítása van meg nekem: szépen összefoglalja, amit a katharokról első körben tudni érdemes). Mindezt nemcsak a pontosítás miatt, hanem a katharok iránti tisztelet okán is le kellett írnom. Üdvözlettel,

Y”

[angrysentinel]

A Budapesti Corvinus Egyetem csillaga ismét fényesen ragyog

2019-06-15

Egy friss hír szerint Hernádi Zsolt [a Rajk László Szakkollégium volt tagja, a MOL vezérigazgatója és a Budapesti Corvinus Egyetemet működtető alapítvány (Maecenas Universitatis Corvini) elnöke] cége (Gran Private Equity Zrt) eladta a Randivonal “társkereső” szolgáltatást is üzemeltető cégének (Dating Central Europe Zrt.) többségi tulajdonát a Russmedia International-nak (https://www.russmedia.com/en/).

https://24.hu/fn/gazdasag/2019/06/07/hernadi-zsolt-randivonal-dating-central-europe-zrt/

A Gran Private Equity Zrt. akkor került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy az Európai Unió JEREMIE programjában, Garancsi István “kisvállalkozó” cégével (Garangold Investment Befektető Zrt.) együtt  3-3 milliárd forintra kiírt pályázaton nyertek EU támogatást szexoldalak létesítésére és működtetésére a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől.  Ezt a pályázatot később az OLAF vizsgálta kartellgyanú miatt és 4,3 milliárd forint EU támogatás visszafizetésére kötelezte a magyar államot “mert olyan közép-magyarországi befektetésekre ment pénz, amelyeket nem lehetett volna támogatni”. Ezt az összeget természetesen a magyar adófizetők állták.

A fenti friss hírnek csak örülni lehet: a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügyei jó kezekbe kerültek, az egyetem csillaga ismét fényesen ragyog.

[angrysentinel]

Miért fontos most nekünk Béziers?

2018-10-10

Azt, hogy a történelemből tanulni lehet, de nem úgy, ahogy elcsépelten szokták értelmezni, hogy általában „a” történelem tanít valamit, amivel általában a jelen jobban megérthető, hanem úgy, hogy a történelmi tanulmányokból tanultak személyes döntéseinkben, és életünkben játszhatnak meghatározó szerepet, Szilágyi János György tanításaiból is tudhatjuk (lásd az Enigma XXIII. Évf. 2016/87. 83-84. oldalon Frontinus: Strategemata művével kapcsolatos és az Enigma XXIII. Évf. 2016/88. 43. oldalon Mélos és Athén konfliktusára vonatkozó példázatot).

Ezért is érdemes manapság Magyarországon tudni, hogy mi is történt 1209 július 21-22-én Béziers falainál.

A XIII. század elején II. Fülöp Ágost francia király III. Ince pápával egyetértésben keresztes háborút indított a mai Dél-Franciaroszág területén lakó katharok - a római katolikus egyház szempontjából eretnekek – ellen. A keresztesek IV. Simon de Montfort által vezetett csapatai 1209 július 21-én érkeztek Béziers alá, ahol a többségében római katolikus vallású lakosság mellett katharok is éltek. Békességben, egy városban. Amikor a keresztesek megérkeztek a város falai alá, Béziers érseke Renaud de Montpeyroux közvetíteni próbált, és felkereste a pápai legátust Arnaud Amaury-t. A legátus felszólította az érseket, hogy az összes katolikus hagyja el a várost, hogy a katolikus városi lakosságnak ne kelljen majd osztoznia a katharok sorsában, ne kelljen velük elpusztulni. Montpeyroux arra hajlandó volt, hogy az „eretnekek” neveit tartalmazó listát átnyújtsa a pápai legátusnak, de a város vezetése – bízván Béziers magas falaiban (és talán a város ura, Raymond-Roger de Trencavel algróf szavában, az általa ígért felmentő seregben?) – úgy döntött, hogy visszautasítja a pápai legátus követelését: a város katolikus lakossága nem hagyja el a várost, és mai szóval szolidáris is lesz, azaz nem szolgáltatja ki a keresztesek által eretneknek bélyegzett városi polgártársait (Michel Roquebert: L’épopée cathare. I. L’invasion 1198-1212, Perrin, Paris, 2006. 349-351).

Az ostrom nagyon rövid ideig tartott, hiszen egy nyitva hagyott kapun át – ennek okát most nem részletezném – a keresztesek könnyen bejutottak a városba. A város pillanatok alatt elesett. Ekkor hangzott el – Césaire de Heisterbach középkori német cisztercita szerzetes szerint (Césaire de Heisterbach: Dialogue des miracles [Dialogus miraculorum], Abbaye d'Oka, 1993) –  az alábbi párbeszéd:

„Felismerve, hogy a katolikusok összekeveredtek az eretnekekkel, ők (az ostromlók) megkérdezték az abbét [Arnaud Amaury-t – a poszt írójának  megjegyzése]: <<Mit tegyünk Uram? Nem tudjuk megkülönböztetni a jókat a rosszaktól.>> és ekkor (…) az abbé így válaszolt: <<Öljétek meg őket, az Isten tudja jól, hogy kik az övéi>>” [franciául: „Tues-les, Dieu sait bien qui sont les siens”]

(idézi Roquebert, 366. o.)

Ez a mondat később így vált híressé franciául: „Tuez-les tous, Dieu reconnaîtra le siens” [Öljétek meg őket mind, Isten majd felismeri az övéit.]. Miközben a történészek véleménye meglehetősen megoszlik, hogy egyáltalán elhangozhatott-e ekkor ilyen mondat, hiszen az egyetlen forrás erre Césaire műve, vagy az egészet csak ő találta ki, egyet kell értenünk Roquebert véleményével:

„Bref, même si Césaire a inventé le <<mot historique>> propement dit, l’idée de massacre à la fois collectif et prémédité qi’il renferme, correspond parfaitement à ce qui s’est passé à Béziers.” Uo. 368. o.

Az ostrom rövid volt, a mészárlás teljes. Béziers lakosságát legyilkolták a keresztesek. Hiába menekült a lakosság egy része a katolikus Mária Magdolna templomba (Église de la Madeleine): hátha a hit háza megvédi őket – a templomot rájuk gyújtották, az oda menekülteket lemészárolták. (Nem ismerős ez a szcéna valahonnan a XX. századi történelemből?)

Miért lehet tanulságos e mondatot felidézni a mai Magyarországon? Intő jel minden Fidesz-társutasnak, konszolidált-konzervatív Fidesz támogatónak, akik szerint „az irány jó, csak még gondok vannak”, vagy akik szerint „ennek a kormánynak végre vannak ideáljai”, vagy akik őszintén várják a „szabadságharc végét”, a „konszolidációt”, vagy „jó szakemberként” igyekeznek tenni a dolgukat, vagy Fidesz hívőként egyszerűen csak toleránsnak mutatkoznak / mutatkoztak a nem-Fidesz hívőkkel eddig. Nekik is az a sors jut, az a sors fog jutni, mint azoknak, akik 2010 óta keményen kritizálják Orbán Viktor politikai krédóját és a Fidesz ennek megfelelő társadalomépítő lépéseit.

Lehet, hogy tényleg nem mondott semmit Arnaud Amaury Béziers ostromakor senkinek, lehet, hogy tényleg csak Césaire találta ki az ostrom után negyven évvel írt könyvében az egészet. De e mondat mégis jól mutatja egy intoleráns hatalom gondolkodásmódját. Egy intoleráns hatalom semmilyen toleranciát nem tolerálhat. Még az őt támogatók toleranciáját sem. A béziers-i katolikus polgároknak is pusztulniuk kellett, mert korábban békében éltek együtt a katharokkal, és mert a végső pillanatban szolidárisak tudtak lenni velük. Egy intoleráns hatalom számára legalább annyira elfogadhatatlanok (megsemmisítendők, vagy „csak” eltakarítandók az útból -- tetszés szerint) az ezzel a hatalommal egyébként egyetértő, de e hatalmat nem támogatókkal toleránsan viselkedők, mint azok, akikkel az utóbbiak toleránsan viselkednek. Aki nincs velünk, az nincs.

Ezt az összefüggést felismerni rendkívül nehéz, különösen egy egyre inkább intoleránssá váló hatalom korábbi támogatói, illetve egy ilyen hatalmat kényszerből elviselők számára. De amilyen nehéz intellektuálisan eljutni e felismeréshez, annyira kifizetődő is ez hosszú távon. Érdemes fellépni az intoleráns hatalommal szemben. Soha sem késő, hiszen van pozitív példa a békés együttműködésre, a békés együttélésre. Így nyerhető el hosszú távon a közösség békéje. De nem szabad elfelejteni azt sem – Béziers erre is tanít -, hogy meg kell tudni védeni a közösséget, nem szabad nyitva hagyni az intoleráns hatalom előtt a város kapuját.

[angrysentinel]

Egy hír margójára

2018-05-14

Ma írta meg az index.hu, hogy egy régi ismerős kormányzati szerepet vállalt az új Orbán kormányban. 

Nem tudom, hogy az undor nagyobb-e, amit e a hír olvastán éreztem, vagy az a pénz, amit ebben a pozícióban majd keresni fog.

[angrysentinel]

Két idézet:

2017-06-12

„A legutóbbi két kötet kiadási nehézségei után (2012-ben alapítványi támogatással, 2014-ben közadakozással sikerült megjelentetnünk) nagy örömünkre ebben az évben visszatérhettünk a rendes kerékvágásba. Ezt a kötetet az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága támogatja.”

http://www.tarki.hu/hu/publications/SR/2016/eloszo.pdf

„ (...) Mindenesetre elhiszem azokat az elemzéseket, amelyek a nemzetek gazdagságát és sikerességét az innovációt és a versenyt érvényesülni hagyó, a járadékot és a teljesítménnyel nem indokolható előnyöket a minimumra szorító, lehetőleg inkluzív, a tehetséget és a kreativitást a közösség minél több tagjának esetében érvényesülni hagyó berendezkedést látják a tartós siker hátterében (még akkor is, ha időlegesen valamilyen kivételesen fontos természeti erőforrás birtoklása vagy éppen egy szerencsés kezű vagy ügyes szervező diktátor is elérhet eredményt).

Ilyen rendszerek kialakulása viszont aligha valószínűsíthető abban a közegben, amelyben a többség másokat okol a saját sikertelensége miatt, amelyben a gazdasági játszmát zéró összegűnek fogják fel, amelyben akkor is állami támogatást igényelnek a szereplők, ha éppenséggel olcsóbb és hatékonyabb lenne más megoldást választani, a versenybe és az ambíció sikerének esélyébe vetett bizalom kicsi és így tovább.”

http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2017/06/12/turanbanya/

[angrysentinel]

Voldemort* eléri a végzete?

2017-04-13

http://bit.ly/2p1yKWN

Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

*: lásd korábbi bejegyzéseket a vidéki történetekről

[angrysentinel]

“Sok a Csoóri ....” avagy a körforgás

2017-04-13

http://bit.ly/2p1qypy olvasom a mai hírt.

Nekem erről egy 1984-ben történt eset jut az eszembe. Mint a Rajk László Szakkollégium tagja, mivel a kollégium elvállalta akkor az egyetemi április 4-i ünnepség szervezését, és mi pedig a műsor összeállítását egy barátommal, ő verseket válogatott a műsorhoz, én meg az ünnepi beszédet írtam, szóval, mint a kollégium tagja, belevetettük magunkat a munkába, hogy ebben a mozdíthatatlannak tűnő (akkor még Gorbacsov sehol sem volt) egészen ijesztő légkörben valami olyant csináljunk április 4. [fiatalabbak kedvéért kommunista ünnep, az un. “Felszabadulás ünnepe”] ürügyén, ami kifejezi azt, amit mi, kollégisták gondolunk az elmúlt 40 évről, a kommunista rendszerről, a lehetséges jövőről, és ebben a mi szerepünkről. Szóval nem fogtuk vissza magunkat és azt tettük bele a műsorba, amit szerettünk, ami a szívünkből jött. Ezek után a szokásos procedúra következett. El kellett küldeni az összeállított műsort és a beszédet az egyetemi párbizottságra, jóváhagyásra, aztán, pár nap múlva, a kollégium igazgatójával (Chikán Attila) el kellett zarándokolnunk ugyanoda, és ott az egyik vezető (Gyenge Zoltán, aki egyébként a Györffy Kollégium tagja volt, http://bit.ly/2oblNFZ ) fogadott hármunkat. Leültetett, és elkezdett beszélni a leadott anyagról, pár mondat után már sorolta is a kifogásokat. Most is bennem van, ahogy ízes alföldi tájszólásban mondja a versösszeállításól: “rendben, hogy fiatalos, de sok a Csoóri, ... sok az erdélyi ... és túlságosan pesszimista” [itt az utolsó szót valahogy így hangsúlyozva: “pesssssszimista” ]. 

Szóval most, 33 évvel később, újra “sok a Csoóri, sok az erdélyi és túlságosan pesszimista” a program, csak a szereplők változtak.

[angrysentinel]

A felismerés, az idő, és az orvoslás

2014-04-21

http://nol.hu/belfold/vas-int-draftkesz-ne-engedd-ki-1457429

Folytatva az interjú gondolatmenetét: a hatások csak akkor lesznek mindenki számára érezhetők, amikor már nem lehet a kiváltó okokat megszüntetni. -- valami ilyesmit fogalmaz meg Machiavelli A fejedelem-ben egy orvosi példára hivatkozva:

"...könnyű a gyógyítás a baj elején, noha nehéz a felismerés, míg idő múltával, ha nem ismerik fel és nem gyógyítják, könnyű lesz a bajt megállapítani, de sokkalta nehezebb az egészséget helyreállítani. Az állam ügyeiben is így van ez: messziről felismerve, ami csak eszes embereknek adatik meg, a születő bajok hamar nyernek orvoslást, de ha idejében fel nem ismered, s már mindenki tud róluk, nincsen többé orvoslásuk."

-- szóval ez a jövő vár azokra, akik itt, ebben az országban fognak élni 30-40 év múlva.

[angrysentinel]

Ha a falopási, illegális fakitermelési ügyben nem lesz vádemelés, akkor ez arra lesz bizonyíték, hogy megszűnt a jogállam Magyarországon

2014-04-20

http://hvg.hu/itthon/20140321_Orban_Tiborcz_falopas_DK

ugyanis:

"Ámde senki sem kételkedhetik abban, hogy sokkal hasznosabb az emberekre nézve, ha a törvények és eszüknek bizonyos előírásai szerint élnek, mert, mint mondottam, ezek egyedül az emberek igaz hasznát tartják szem előtt. Azonkívül senki sincs, aki ne kívánna, amennyire csak lehet, biztonságban és félelem nélkül élni. Ez pedig semmiképp sem lehetséges, ameddig mindenki megteheti azt, ami nekik tetszik, és az észnek nem adnak több jogot, mint a gyűlöletnek és a haragnak. Mert mindenki aggodalomban él ellenségeskedés, gyűlölet, harag és cselvetés közepett, s ezért tőle telhetőleg azon van, hogy kikerülje ezeket. Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy az emberek kölcsönös segítség nélkül igen nyomorultan és az ész működése nélkül kénytelenek élni, mint az 5. fejezetben kimutattam, akkor egészen világosan látjuk, hogy a biztonságos és jobb életmód elérésére szükségkép egyesülniük kellett, s ezzel elérték azt, hogy a jogot, amely természettől fogva mindenegyes embernek mindenre való joga volt, közösen bírják, s többé ne az egyes ember ereje és vágya határozza meg, hanem valamennyinek együttes hatalma és akarata. Azonban ezt hiába kísérelték volna meg, ha csak vágyaik tanácsát követték volna (mert a vágy törvényeinél fogva mindenki másfelé vonzódik). Ezért szilárdan el kellett határozniuk és meg kellett állapodniok, hogy mindent egyedül az ész előírása szerint intéznek (mert az ésszel senki sem mer nyíltan ellenkezni, nehogy esztelennek tartsák), hogy fékezzék a vágyat, ha olyasmit tanácsot, amiről nem akarják, hogy velük megtegyék, s végül, hogy másnak a jogát úgy védelmezik, mint a magukét."

[Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány (1670), 231. oldal, Akadémiai kiadó, Budapest, 1978, fordította Szemere Samu (első kiadás 1953!)]

A jogállam hiányát mi sem fogja jobban példázni, ha Orbán Viktor veje ügyében nem nyomoz majd tovább a rendőrség. Ha nem találja meg azt, aki a fakitermelő munkásokat fizette. Ez mindenkire nézve következményekkel jár -- ha akarja, ha nem, ha fidesz szimpatizáns, ha nem. Ha nem lehet bízni a törvények betartásában, akkor abban sem, hogy a szerződések a törvények által kikényszeríthetők lesznek. Nő tehát a szerződések kikényszerítésének költsége, hiszen éppen a kikényszerítés költségeinek minimalizálása indokolja az állam ebbéli tevékenységét, és így a szerződések nagyobb tranzakciós költségei elvonják a forrásokat a vállalkozások elől. Ez hosszú távon alacsonyabb gazdasági növekedéssel, további leszakadással, stb. jár együtt.

Paradox módon a hatalmi elit megtarthatja pozícióját, csak egy elszegényedő ország hatalmi elitje lesz a későbbiekben.

----

A fenti okfejtés attól függetlenül lehet érvényes, vagy érvénytelen, hogy ki, melyik politikai erő ért ezzel egyet, vagy veti ezt el. 

[angrysentinel]

Mit tegyünk? -- Az állam feladata, avagy nincs új a nap alatt...

2014-04-19

"Az állam tehát, amelynek üdve valakinek lelkiismeretétől függ, s amelynek ügyei csak akkor gondozhatók kellően, ha ez ügyek intézői lelkiismeretesen akarnak cselekedni, egyáltalán nem lesz állandó. Hogy fennmaradhasson, közügyeit úgy kell elrendezni, hogy intézőik, akár az ész, akár az indulat vezeti őket, ne juthassanak abba a helyzetbe, hogy lelkiismeretlenek legyenek, vagy rosszul cselekedjenek. Az állam biztonsága szempontjából nem is lényeges, milyen érzület készteti az embereket a dolgok helyes intézésére; a fontos az, hogy helyesen intézzék őket. Mert az elfogulatlanság vagy lelkierő: magánerény, de az állam erénye: a biztonság."

[Spinoza: Politikai Tanulmány, Levelek, Kriterion, Bukarest, 1979, Politikai Tanulmány: 54. old. Fordította Szemere Samu]

[angrysentinel]

Vidéki történetek - VII.

2013-04-02

M. úr érkezése a Magyar Nemzeti Bankba.

I.

Készítik az Elnök úr irodáját, új szék, új íróasztal szépen háttal a fénynek és  szemben a bejárati ajtóval. Rajta egy új számítógép. Az Elnök (M.) úr titkárnője:

- Ez itt mi? - mutat a számítógépre.

- Ez itt az Elnök úr számítógépe, most csomagoltuk ki.

- Ez így nem jó -- hangzik a titkárnő válasza -- vigyék ki. Nem tudták, hogy az Elnök úr nem használ számítógépet?

***

II.

Belép az Elnök úr az újonnan berendezett irodájába. 

"Hol van Surányi [az MNB volt elnöke] íróasztala?" -- kérdi.

"Nemrégiben cserélték le, odaadtuk a Kúriának, ott van".

"Szerezzék vissza!" -- hangzik a válasz.

[angrysentinel]

Vidéki történetek - VI.

2013-02-10

Most a változatosság kedvéért egy iskolában, egy budapesti elit gimnáziumban (Elitnevelő Gimi) vagyunk úgy 2012 májusában.

A történet szerint az iskola részt vesz egy B-i követség által vezetett programban, legyen a neve X, amely egyébként lezárul 2012 június elején. 

Az X program középiskolai osztályok közötti kapcsolatok kiépítését célozza, legyenek azok a világ bármely pontján. Levelezés, közös programok, közös tevékenységek.

B-i követség a program támogatására Z százezer forintnak megfelelő devizát szán, amelyet az Elitnevelő Giminek, illetve közelebbről az X programban részt vevő diákoknak kíván jutttatni azért, hogy a diákok, meg tudják valósítani terveiket (pl. újságot készítsenek, más iskolákkal közösen lebonyolítandó programok, kirándulások, stb. költségeit fedezzék). A B-i követség a pénzt átutalja az Elitnevelő Gimnáziumot fenntartó önkormányzatnak, hogy az utalja tovább az Elitnevelő Gimnáziumnak, de a pénz csak nem érkezik meg az utóbbihoz. Aztán a pénzt visszautalják B-i követségnek. Végül a program vége előtt négy héttel megérkezik a pénz az Elitnevelő Gimnáziumba, de már mit lehet ezzel tenni, amikor az X. programból csak négy hét van hátra? Hogyan lehet elkölteni a Z > 0 pénzt?

A gyerekek tanakodnak a patronáló tanárral és kitalálják, hogy készítenek egy kis kiadványt, drága papíron, nagy betűkkel, és színes képekkel, minél drágább annál jobb, mert több pénzt (K) költhetnek így el.

De még így is  csak Z > K > 0, azaz a pénz jelentős része megmarad.

És itt jön, amiért ezt az egész posztot írom. Az Elitnevelő Gimi igazgatóhelyettese is belép a képbe és az egyik legutolsó megbeszélésen felveti:

"Gyerekek, szóljatok a szüleiteknek! Ha apukátoknak, anyukátoknak van olyan cége, amely tudhatna valamiről, bármiről, ami a programban elszámolható, számlát tud hozni, amit kifizetnénk az X programból, a pénzt meg utólag megkapnánk és feloszthatnánk az iskola, illetve a program tagjai között az nagyon jó lenne!"

Ez az ötlet aztán nem valósult meg. (Mondhatnám, szerencsére.) De egy másik igen.

A pénz végül nem maradt az Elitnevelő Gimi nyakán és nem is fizette vissza B-i követségnek. Találtak egy másik utat: az Elitnevelő Gimi elköltötte úgy, hogy erről az X. programban résztvevő gyerekek már semmit sem tudnak. De a B-i követség sem.

Így tanítják kis hazánk elitjét, hogy mi az élet sava-borsa. Így működik nálunk az un. rejtett tanterv. Akkor is, ha az Elitnevelő tanárai, igazgatóhelyettese nem is tudnak róla.

[angrysentinel]

Vidéki történetek - V.

2012-12-12

A történet most nem vidéki, hanem fővárosi, de hát Budapest is lehet vidék a maga nemében.

Történt, hogy H. akit belső körökben csak "A szalmás" névvel illettek, feladatul kapta úgy karácsony előtt a párttól, (vagy inkább a Párttól), hogy kalapozzon össze úgy 500 milliót az x termékpiac nagy szereplőitől (Nagyok). "Köll a pénz így karácsony előtt, hogy az evtársaknak és evtársnőknek legyen mit tenni a fa alá, na..." 

A Nagyok meg fizettek is szépen. Készpénzben csengették le "A szalmás" kezébe a lét, de sajna csak 350 millió jött így össze.

"Miért csak ennyi?" -- tette fel a kérdést "A szalmás".

"A többit, kérem W. Magyar Állami Hivataltól (Hivatal) kellene kérni, mert ugye ők szépen megbüntettek minket, és a büntetés éppen ennyi, 150 millió forint lenne. ...Ha nem lesz büntetés, akkor meglenne a pénz hiányzó része a fa alá" -- adta fel a leckét "A szalmásnak" a  Nagyok egyik tagja.

Erre nem volt mit tenni, "A szalmás" találkozót kért a Hivatal vezetőjétől, és egy Városmajor melletti, patináns, de azóta már megszűnt sörözőbe invitálta ebédre.

A találkozó meg is történt, "A szalmás" elő is adta gondját, "Hát köllene a pénz az evtársaknak...stb."

"Lehet-e valamit tenni?" -- tette fel a kérdést végül.

"Nem" -- hangzott a lakonikus válasz.

A történetünk itt véget is érne, ha nem történne meg nap-mint-nap ezzel megegyező eset kis hazánkban.

Csak a "Nem" hiányzik a legtöbb alkalommal a történetek végéről.

Bár csak ezt, az ilyen "Nem"-et lehetne hallani mindig. 

Köszönet annak, aki kimondta, aki kimondja.

[angrysentinel]

Vidéki történetek - IV.

2012-10-01

Focicsapat, mint pénzmosoda

Jó az, ha valaki sportolni jár, nemcsak a mozgás, hanem amiatt is, hogy az öltözőben találkozhat hasonszőrű mozgásmániásokkal, akikkel ki lehet cserélni a futó tapasztalatokat, meg lehet vitatni, hogy éppen ki milyen formában van, ki győzött a hét végén, és milyen verseny lesz a következőn, milyen az idő és mennyit ideig lehet még a szabadban játszani, fúj-e a szél? meleg van-e? és még azt is, hogy hogyan megy az üzlet, mit várunk, mi lesz az euro-val, lesz-e imf megállapodás és megint mit találtak ki a múlt héten hőn szeretett politikai vezetőnk --- és mindezt kb tíz-tizenöt percben, míg az ember le- vagy felöltözik, vagy készülődik a fürdésre. 

Na, de vannak pikáns és a maga nemében teljesen szürreális témák is, amelyek, mint a fekete monolit az űrodisszeában, egyszer csak ott teremnek, és betöltik a öltözőt és lásd, új értelmet adnak a mondásnak, annak, hogy mindíg tanul az ember, csak fel kell ismernie, hogy éppen tanulnivalóra akadt.

A minap is kanyargott a beszélgetés, mint Thelma és Louise Oklahoma útjain, látszólag céltalanul, de végül mindíg az elkerülhetetlen vég felé haladva.

Szóba került ugyanis Porfészek város focicsapata a valaha szép időket megélt G. SC, amely még az NB I-be is bejutott pár éve, több sikeres meccset vívott fővárosi klubbok ellen, ma meg már nincs sehol. Ki emlékszik rá?

Miért? Nem rossz edzők, vagy kutyaütőkké vált játékosok, az elbizakodottság, rossz taktika, vagy balszerencse miatt -- nem dehogy. Az ok egyszerű: a G. SC-t helyi vállalkozók, ("poriak", így mondták maguk között) hozták lére, mind őshonos porfészekiek, akik egyébként kitűnő kapcsolatot ápoltak a Porfészeki Önkormányzat meghatározó és kompetens munkatársaival. Porfészek nagy város, sok a tennivaló, lehet mit javítani, építeni, csinosítani, szóval munka, projekt, pályázat van egy rakásra -- illetve volt dögivel. Történt aztán, hogy Porfészekben kitalálták, fel kell újítani, kicserélni, megszépíteni, biztonságosabbá tenni, a város XX. század közepén lefektetett porelvezető rendszerét és erre a munkára az önkormányzat meghatározó és kompetens munkatársai éppen, csak úgy véletlenül, vagy kissé tudatosan talán, a poriak cégét, a G. Zrt-t szemelték ki. 

Az üzlet megköttetett, szépen, ahogy kell: az Önkormányzat kiírt egy pályázatot, G. Zrt is indult, a piaci árnál kissé (úgy x százalékkal) magasabb árat kínált, aztán a versenytársak kihulltak valahogy, nem a véletlenen múlott tehát, és a G. Zrt nyert. Ez eddig rendben is lenne. De hogyan adja vissza a pénzt, a jutalmat, és hogyan jussanak a poriak, azaz G. Zrt. vezetői, tulajdonosai a megdolgozott, nekik járó, kezükbe, dolgos kezeikbe járó jutalomhoz, annak árához, hogy jó kapcsolatot ápoltak ("social network" -- egy belvárosi szociológust hadd idézzek) Porfészek Önkormányzat meghatározó és kompetens munkatársaival? Meg azért, hogy jó helyre születtek, meg a jövőben esedékes, új projektekhez szükséges "networking" költségek fedezésére? De mire való, hogyan jön a képbe itt a G SC? Éppen szükséges a tervhez.

Focisták, nem sportolók, focisták, ők kellettek csak hozzá. Akik kaphatók sok mindenre, ha már focizni nem annyira tudnak. Szerződtették hát őket: 100 egységet kaptak egy idényre, ami jóval, legalább 30 egységgel magasabb tarifa, mint amit például a város, Porfészek SC játékosai kaptak. De ez a többlet persze ez nem az övék volt -- ebből kellett aztán visszaadniuk a poriak embereinek, akik aztán eljuttatták a jogos fizetséget az önkormányzati embereknek. Mindenki jól járt ezután: a focisták, a poriak, az Önkormányzat meghatározó és kompetens munkatársai, a szurkolók, sőt az MLSZ is, hiszen a G. SC sikereit a magyar foci megújulásának egyik jeleként, és így MLSZ sikereként, lehetett elég könnyen értelmezni.

A dolog működött, a G. SC még sikereket is ért el, külhonból hoztak játékosokat, akiket aztán könnyebb is volt meggyőzni: "...itt nálunk Porban, a dolgok márcsak így  és így mennek..." és aztán fizettek is (vissza) szépen.

Mindez addig működött, és addig kellett működnie (nem a simoni korlátozott racionalitás mozgatta a poriakat) amíg ment a projekt, a porlevezető rendszer cseréje, felújítása, szépítése, biztonságosabbá tétele.

Aztán már okafogyottá vált az egész. Focistástól, klubtól, szurkolóktól, közvetítőktől NB I-től és a magyar foci megújításától, mind egy értéktelen rendszer, a korrupciós infrastruktúra része lett már. A poriak nem bánkódtak, és mint Übü Papa, új kalandok felé hajóztak el.

Ennyi hát a G. SC igaz története. 

Itt a vége, fuss el véle.

[angrysentinel]

Vidéki történetek - III.

2012-06-05

X mesélte nemrégen. Z-nek, aki egy kicsi, kereskedelmi cég egyik tulajdonosa, jó ötlete támadt. Már régóta járt Közép-Ázsiába, a volt szocialista köztársaságba, majd FÁK államba, nevezzük most egyszerűen Olajisztán-nak, jó kapcsolatokat épített ki, főtitkárok és mindenféle basik, akik hosszú folyosóról nyíló, tölgyfaasztalos, vörös-szőnyeges irodáikban pöffeszkedtek, miközben várták, hogy valaki végre lefizesse őket, és tehessenek is valamit a hőn szeretett népük érdekében, és éjszaka olajfúrótornyokkal álmodtak, és szüzekkel is persze, na meg dollárral degeszre tömött bőröndökkel.

Szóval Z-nek voltak kapcsolatai, és kitalálta, hogy ezen az áldott földön, ahol minden megterem, hétágra süt a nap, a munkaerő olcsó, érdemes lenne kereskedni úgy, hogy terményeket, búzát, gyümölcsöt vinne innen és mezőgazdasági gépekkel, traktorokkal, "technológiával" fizetne, mintegy közvetlen árucserereként [barter] aztán céget alapítana, amely maga is termel és értékesít.

A cégtulajdonosoknak tetszett a gondolat -- aztán több út Olajisztánba, és vissza, előkészítés, hosszú folyosók, tölgyfaasztalok, basik és dollár, bemelegítőül, és már a dolog beindulni is látszott.

Ekkor aztán, hirtelen, fordulat történt, de már itthon. Egyszer csak bejelentkezett Z-hez Q, mint W-nek a P párthoz, azaz a "Párthoz közelálló vállalkozó" embere, mint Párthoz közelálló vállalkozó, hogy szívesen betársulna az üzletbe, nagyon ígéretesnek tartja. "Vegyetek be, aztán beindítjuk." - ajánlotta. 

Nem vették be. 

Ez hiba volt.

Amikor kicsit később a P párti kormány küldöttséget indított Olajisztánba, Z-nek valahogy nem szóltak, pedig "üzletemberekkel" tömve indult a gép. Aztán Q, W és tsai cégei igyekeztek mindent megtenni, kormányfogadás, kormányközi ebéd, vodka, birkaszem evés, és kormányközi szerződés -- a dolog így tényleg beindulni látszik.

Z cége meg csak nem jutott előre, és az ötlet sem jutott túl a kezdeti szakaszon -- a basik jóval tartózkodóbbak lettek, vagy több pénzt kérnek már. "Talán jövőre, talán jövőre lesz üzlet" -- reménykedik még Z.

Pedig nincs semmi értelme már.

ps.

Erről, mint sokszor, egy film, most éppen a Fargo jutott az eszembe. "Nem akarod eladni  a projektet? Hm. Akkor megcsináljuk mi, nélküled!" - mondja az após a vejének az egyik jelenetben. Lehet, hogy Q, vagy W is szereti a Coen fivérek filmjeit? Nem hinném.