aknavagyok

[aknavagyok]

Le vagyok sújtva. Nem látom értelmét a világnak. Vannak jó dolgok, persze és léteznek emberek és ügyek, amikért megéri élni, de azon felül.. azon felül csak a felszínen maradás van, meg a gondolat, hogy milyen lehetne az élet, ha...

De belefáradtam a gondolatokba, a hírekbe, hogy valaki ismét be nem teljesült vágyakkal hagyott itt minket és elgondolkodom, vajon mikor jön el az én időm?

Mi lesz éppen akkor a fejemben, mit akarnék még éppen ott, akkor teljesíteni? És ezektől a gondolatoktól teljesen darabjaira hullik a világom és nem akarok célokat kitűzni magam elé.

Békét kívánnék a lelkeknek, akik idő előtt távoztak, de mélyen belül iszonyatosan fáj belegondolni, hogy én sosem tudnék megbékélni a korai halálommal.. remélem, Ők azért nem szenvednek nagyon. 🤍

[aknavagyok]

Legboldogabb vagyok mostanában az életben, reggelente felkelek és hihetetlen hálát érzek, hogy eljuthattam idáig.. aztán olykor eszembe jut, bárcsak az anyukám is megtapasztalta volna ugyanezt, amikor ő annyi idős volt, mint én most. Azon gondolkodom, ha ő is kapott volna a világból egy szeletnyi békét és biztonságot, ahogy én, vajon kicsivel tovább maradt-e volna ezen a Földön..?

[aknavagyok]

Jól tetted

hogy arrébb mentél,

amikor úgy érezted,

már felemészt a harag.

Bárcsak

én is ennyire meg tudtam volna

nyílni az érzéseimnek.

Én maradtam.

[aknavagyok]

Túl őszinte...

Miért nem lehettél csak egy jött-ment alak..?!

[aknavagyok]

A legnagyobb félelmem, hogy nem jogosan taszítom el az embereket, hogy az egész csak a fejemben van, hogy nem miattuk nem érzem jól magam, hanem azért, mert ÉN nem vagyok jól.

[aknavagyok]

Anna Kamienska, translated by Clare Cavanagh, from A Nest of Quiet: Notebooks

[aknavagyok]

Nem tudok kötődni többé.

Nézlek titeket, embereket

és nem értem, mit láttam bennetek,

amit magamban nem.

Fogalmam sincs, valaha megtalálnám-e

bennetek azt, amit magamban

már látok. ✨