a1p7jp-blog-blog

[a1p7jp-blog-blog]

#14 - Mit hoz a jövő? Felhőben fogunk gondolkodni?

Ezen a héten Ray Kurzweil igencsak meghökkentő előadását hallgathattam meg, amit az emberi agy fejlődéséről és a jövőbeni hibrid gondolkodás felé nyitásról tartott.

Röviden bemutatta, hogy milyen nagy változáson ment át és milyen nagy szerepe volt az ember fejlődése során az agy változása. Ebben leginkább kiemelkedő teljesítményt a neocortex, az emberi agy legfejlettebb része mutatott, aminek az emberi magas agyi kapacitása ennek köszönhető.

 Felhő alapú óriás neocortex?

Kurzweil szerint a következő néhány évtized elég lesz arra, hogy az emberek agyába egy számítógépet telepítve képesek legyenek az agysejtjeiket egy felhőként kezelni a többi emberrel együtt. Állítása szerint a 2030-as években, amikor valamelyik egyednek szüksége lesz rövid időre egy kis extra agyi kapacitásra, könnyen kölcsönveheti a többiektől, ezzel optimalizálva a különböző emberek neocortexének összes moduljának a használatát. Ezzel az agyunk egy biológiai és nem biológia modell hibridjeként fog működni.

Én önmagamat egy eléggé nyitott gondolkodású embernek gondolom, de véleményem szerint a fent említett jövőkép túl bizarr, túl irreális, legalábbis számomra. Én nem gondolom, hogy a világ ilyen irányba fog nyitni a következő 15-20 évben. Nagyon sok előnye lenne természetesen ennek a közös agykapacitás-megosztásnak, amivel egy-egy probléma során jóval optimálisabb megoldások születnének a mostani szintidő töredéke alatt. Ezzel kapcsolatban viszont fontosnak érzem megvizsgálni az agykapacitás-megosztás hátrányait. Egy ilyen világban az összes agykapacitás jóval kisebb lenne, mint a mai világban élő emberek összességéé, hiszen az emberek nem tanulnának, nem fejlesztenék az agyukat, hiszen úgyis tudnának kölcsönkérni másoktól a kritikusabb pillanatban. Emiatt is gondolom, hogy a jövőben nem fog megvalósulni a felhőalapú óriás neocortex.

Ennek ellenére nagyon érdekes dolog megvizsgálni (vagyis inkább elmélkedni arról, hogy) milyen fantasztikus dolgokra lenne képes az emberi agykapacitások összessége. Véleményem szerint bármelyik ember könnyedén be tudna bizonyítani jelenleg megoldhatatlan nehézségű feladatokat, vagy akár a manapság (viszonylag) feltörhetetlen RSA algoritmus könnyen feltörhető lenne bárki számára, még hatalmasabb prímek alkalmazása esetén is. Emellett az emberek kommunikációján is segítene, mert nagyon könnyen meg tudná tanulni az átlagember az összes élőnyelvet, stb.. Ezeken felül nagyszerű, új találmányok is napvilágot látnának, illetve sok olyan dolog jelenne meg, amire most nem is jutna eszünkbe, még a legvadabb álmainkban sem.

Nagyon fontos lenne viszont ezen agykapacitás-megosztásával felmerülő biztonsági kérdések kezelése, nehogy rossz kezekbe kerülve sokkal többet ártson a világnak, mint amit használ majd a jövő generációjának.

[a1p7jp-blog-blog]

#13 - Médiakritika vs Kritikus média

Ezen a héten Sükösd Miklós vitaindító cikkét dolgoztam fel, ami az Információ Társadalom folyóirat 2003/4 számában jelent meg „Totális medialitás és ökocídium Mediatizáció és fogyasztói társadalom: ökológiai médiakritika” címmel.

 Miről szól a cikk?

Sükösd elég erősen bírálja a mai médiát, illetve a benne megjelenő tartalmat. Állítása szerint a média rossz hatással van az emberi offline életére, társas kapcsolataira és racionális helyzetfelmerésére.

Az emberek egyre több időt töltenek a televízió képernyője előtt és hajlamosak az ott látottakat általánosítani és ezáltal egy nagyon egyoldalú világképet kialakítani. Emellett háttérbe kerül a természetes életünk, majd a virtuális világ és a médiavalóság kezdi dominálni az életünket. Véleménye szerint a néző nem kap kellő tájékoztatást arról, hogy mi is történik a világban. Általában csak azt láthatjuk a televízióban, amit számunkra kommunikálni kívánnak, viszont ezt úgy tüntetik fel, mintha ennyit lehetne tudni a teljes világról.

Sükösd Miklós cikkének olvasásakor figyelembe kell venni, hogy ezt a kritikát több mint 10 évvel ezelőtt fogalmazta meg a médiával kapcsolatban. Az előbbiek ellenére, összességében én úgy gondolom, hogy a leírt kritika a mai napig nagyon nagymértékben igaz. Az emberek sokszor gondolják, hogy ami megjelenik a médiában az a fontos, minden más elhanyagolható és nem is foglalkoznak vele.

Emellett igencsak elgondolkodtató az az észrevétel, hogy a média az egyik legjobb vásárlás ösztönző csatorna, ahol könnyű megideologizálni, hogy mennyivel boldogabb lesz az ember élete, ha egy-egy kezdetben feleslegesnek tartott dolgot megvesz.

 Mivel értek egyet?

Szerintem is nagyon jelentős valóság torzító hatása van a médiának, ami nagyban befolyásolja az életünket. Fontos megemlíteni, hogy az internet térnyerésével minimalizálódott a távolság és emiatt, ahogy a cikkben olvashatjuk a „hús vér testeddel bárhol lehetsz, a tér már nem számít”. Ezáltal a világ (majdnem) bármely pontjáról ugyanazon hírekhez tudunk hozzá jutni, ezzel lecsökkentve az információs asszimetriát.

 Mivel nem értek egyet?

Alapjaiban egyet értek a kritikával, viszont Sükösd Miklós állítása szerint a médián keresztül nem igazán vagy csak nagyon kis mértékben jut el a fogyasztóhoz negatív hír, mert az nem annyira vonzó. Én ezzel nem értek egyet. Szerintem napjainkban igencsak sok negatív töltetű történésről hallhatunk, mert ezeknek van nagyobb hírértéke. Példának hoznám fel a nagyobb televíziókon sugárzott esti híradót, ahol megtudhatjuk, hogy hány halálos baleset vagy késeléses támadás történt az adott nap Magyarországon. Sok esetben ezen hírek dominálnak a világpolitikai történések felett, aminek szerintem hosszútávon lehetnek rossz hatásai a társadalmunkra és a benne élő emberek gondolkodására, tudására.

[a1p7jp-blog-blog]

#12 - A világ megváltoztatása/megváltása

Ezen a héten a különböző világnézetekről írok a blogon és az a kérdés kerül középpontba, hogy megérteni vagy megváltozatni kellene a világot.

 Véleményem szerint a két fogalom erősen összefügg, mert ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot először meg kell érteni, fel kell fogni, majd elemezni a folyamatokat. Úgy gondolom, hogy egy ideális társadalomban minden egyén érti a történéseket, tudja, hogy minek milyen következménye van és ezen társadalmi szereplők közül az innovatívabbak – optimális esetben a jobb szakemberek – olyan javaslatokkal, szcenáriókkal állnak elő, amelyek követése esetén a világ egy jobb irányba fejleszthető. A fő probléma azzal van, hogy a legtöbb ember nem szereti a változást.

Az egyének félnek a változástól, mert úgy érzik, hogy a befektetett idő és az erőfeszítések ellenére is kockázatos dolog, hiszen könnyen megtörténhet, hogy „nem jön be” az ötlet. A másik probléma, hogy a változások minden embernek más-mást jelentenek, így ahhoz, hogy jobban lássuk a másik fél motivációját fontos beleképzelnünk magunkat az ő helyzetébe, illetve felmérni a szerzett előnyöket és a származó hátrányokat abban az esetben, ha megreformáljuk a világot és abban is, amikor nem változtatunk semmin.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy a másik szereplő számára mi is fontos, lényeges, hogy megvizsgáljuk az attitűdjét és a viselkedését. Az attitűd váltáshoz elég egyetlen dologhoz való hozzáálláson változtatni, míg a viselkedés megváltoztatása esetén a teljes folyamaton változtatunk. Az egyik videóban nagyon jól bemutatták, hogy a mai fiatalok dohányzási attitűdjét sokkal nehezebb módosítani azzal, hogy drága vagy káros a cigaretta, mert számukra a hosszú távú egészség és a pénz nem feltétlenül a legfontosabb dolog. Ellenben, ha viselkedésüket próbáljuk megváltoztatni azzal, ami számukra fontos, máris nagyobb sikert érünk el. Ez esetben hangoztathatjuk, hogy sokkal kisebb eséllyel találnak partnert, ha dohányoznak, jóval szignifikánsabb változást érünk el.  

Természetesen mindezek ellenére nagyon sokat számít az első benyomás, illetve az, hogy hogyan érzünk, vélekedünk egy adott témában. Ezt külső szereplők leginkább a kommunikációval tudják változtatni, mert nagyon fontos, hogy hogyan és milyen tálalásban jut el hozzánk egy-egy változás.

Az én véleményem szerint fontos lenne a világ megértésén túl a világ megváltoztatása és sok esetben ez fontosabb szempont is, mint a megismerés. Amennyiben nem merünk vagy lusták vagyunk időt szánni a változtatásokra hosszútávon egy kevésbé jobb, kevésbé versenyképes gazdaságban fogunk élni. Természetesen ezzel a gondolattal nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy mindenen minél hamarabb változtatni kell, hanem, hogy megfontoltan érdemes olyan dolgokat megreformálni, amit látunk, hogy nem működik tökéletesen és van rá egy jobb, versenyképesebb megoldásunk. Ez az élet minden területén alkalmazható és a világ megváltoztatásának (vagy nevezhetjük megváltásának is) csakis a kreativitásunk szab határt.

[a1p7jp-blog-blog]

#11 - Helymeghatározás

Ezen a héten a térhasználattal foglalkoztunk. Nagyon sok érdekes dologról beszéltünk előadáson és nem sokkal az óra után találtam is egy pont a helymeghatározás témába vágó cikket, most ezt szeretném bemutatni.

 A cikkről

A cikk egy elég hétköznapi problémára talált megoldást mutat be, hiszen szerintem mindnyájunkkal már előfordult, hogy sehol sem találta a mobil telefonját, mert az beesett a kanapé mögé, bennmaradt a nadrágzsebében vagy csak rátett egy füzetet véletlenül. A címe is elég hatásvadász, hiszen azt állítja, hogy egy szimpla Google kereséssel képesek lehetünk megtalálni a „bújkáló” telefonunkat, tabletünket.

 Mi fogott meg a cikkben?

A cikkben megoldást találunk arra, hogy pillanatok alatt megtaláljuk a lakásban elhagyott telefonunkat vagy rosszabb esetben, hogy felleljük az ellopott telefonunkat. Utóbbira csak akkor van lehetőségünk, ha még nem vették ki a tolvajok a SIM kártyát a készülékből.

A cikk szerint a Google keresőbe beírva a „find my phone” kulcsmondatot, az egyből megnyitja az Android Eszközkezelőt (Android Devide Managert), ami kiírja a telefon utolsó bemért pozícióját, illetve különböző opciókat ajánl fel. A két lehetőség a telefon csörgetése és a telefon zárolása, adatok törlése.

Véleményem szerint ez egy nagyon hasznos lehetőség, aminek              kihasználásai szerintem pillanatok alatt bele fog ívódni a környezetünkbe.

 Ha érdekel a cikk, itt tudod elolvasni

http://www.pcworld.com/article/2910873/google-search-now-helps-you-find-your-lost-phone.html

 Fizikai terek

Véleményem szerint a jövőben nem feltétlenül a fizikai terek használata a kihasználás szemszögéből nézve nagyon fontos lesz. Jelenleg a világ minden pontján találunk építkezéseket, friss épületeket, amelyek növekedési lehetősége véges, hiszen a fizikai terek korlátosak. Emiatt lesz létfontosságú a jövőben a már kialakított fizikai terek optimális kihasználása.

[a1p7jp-blog-blog]

#10 ‘Az oktatás jövője’ vs ‘A jövő oktatása’

Ezen a héten az oktatás reformosításáról írok, amihez feldolgoztam Salman Khan 2011-es TED előadását.

 Vajon forradalmasíthatja Khan az oktatást?

A videóban több új és kreatív ötletet fogalmazott meg Khan. Ami szerintem a leginkább meg tudná reformálni az oktatást az a számítógépes tesztek bevezetése lenne. Több előnyét is látom ennek.

Először is, hogy a diákok szívesebben írnának dolgozatokat, ha azok izgalmas, kihívásokkal teli feladatokat tartalmaznának, amelyek egy képernyőn ugrálnának fel. Igaz, hogy ugyanolyan típusú tudásukról kellene beszámolniuk, mint a hagyományos teszteken, mégis sokkal „királyabbnak” ítélnék, ha ezt egy tableten vagy számítógépen tehetnék meg.

Másodszor, amiről Khan részletesen beszélt, a tanár szemszögéből is nagy előre lépés lenne a számítógépes tesztek bevezetése. Ebben az esetben a speciálisan erre a célra fejlesztett szoftverek segítségével lehetősége lenne a tanárnak a diákok teljesítményének pontosabb megfigyelésére. Látnák, hogy melyik feladat megválaszolásával töltöttek sok időt a tanulók, illetve azt is, hogy mely kérdésekre tudtak egyből, készségszinten válaszolni. Khan kiemeli, hogy jelenleg azon diákok tűnnek a legjobbnak, akik elsőként fejezik be a tesztet, de a szoftver rá tudna mutatni, hogy  kik azok, akik hajlandóak egy kis plusz időt tölteni a válasz ellenőrzésével azután, hogy bepipálják a jó választ. Sok esetben pont ezen diákokat kellene kiemelni a tömegből, hiszen annak ellenére, hogy picivel több időt töltenek a feladat megoldásával, a munkájuk sokkal megbízhatóbb és a válaszaik átgondoltabbak lesznek.

 Bevezethetőek lennének-e Khan reformjai a különböző képzési szinteken?

Nekem nagyon tetszik a gondolat és szerintem az összes képzési szinten meg lehetne valósítani, bár korosztályonként szerintem más-más előnye lenne a legkiemelkedőbb.

Véleményem szerint az alapszintű oktatás feladata az alapvető dolgok készségszintű elsajátítása (írás, olvasás, tanulási módszerek, stb). Ehhez nagyon nagy segítséget nyújthat, hogy a szoftverek segítségével megfigyelhető, hogy milyen feladatok okoznak nehézséget a diákoknak, akiknek ezáltal személyre szabottan lehetősége nyílna csak a kritikus témakörben való gyakorolásra.

A felsőoktatásban a hallgatók leginkább specifikus képzésben részesülnek, ezért úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy olyan diákok hagyják el az egyetem padjait, akik a való életben is megállják a helyüket szakemberként. Ehhez, véleményem szerint, nagyon sokat hozzásegítene, ha lehetőség lenne visszanézni a tanár által előadáson vagy gyakorlaton leadott anyagot, így mindenki a saját tempójában még egyszer végig tudná követni az elhangzottakat. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez az új oktatási reformot ötvözzük a már meglévő rendszerrel, hiszen az oktatókkal való személyes kapcsolat nélkül nem lehetne színvonalas oktatást nyújtani, hiszen a diák magára lenne hagyva, ha valamit nem értene, mert nem lenne professzor, akihez fordulhatna.

[a1p7jp-blog-blog]

#9 Háló-zat

Ezen a héten különböző hálózatokkal foglalkoztunk. Ennek kapcsán néztük meg Barabási Albert László 2005-ös előadását a Mindentudás Egyetemén, aminek a címe Behálózva – A hálózatok csodálatos világa a sejtektől a világhálóig.

 Mi volt számomra a legmeglepőbb?

Nagyon sok érdekes és szemléletes példával illusztrálta Barabási az előadását, így elég nehezemre is esett a legérdekesebb sztori kiválasztása. Végül a rákkal kapcsolatos példa mellett döntöttem.

Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb kihívása a rák elleni küzdelem volt. Amerikában a rákkal foglalkozó kutatócsoportok majdnem mindegyike a P53 génnel foglalkozik, mert ez a molekula felelős a sejtburjánzásért. A rákos megbetegedések 50-60%-ban ilyen probléma lép fel. Ebben a témában a 2004-es év során több mint 17 000 tudományos cikk íródott.

Számomra, ami nagyon izgalmas volt az előadásban, hogy a P53 molekula felfedezői állították, hogy nem érdemes csakis a P53-mal foglalkozni, hanem sokkal fontosabb megvizsgálni a hálózatot, amiben van és feltérképezni, hogy milyen más molekulákkal áll kapcsolatban. Állításuk szerint az emberi gének közti kapcsolat feltárása lehet a kulcstényező a rákkutatásban. Ennek ismerete hozzásegítené a tudósokat, hogy meg tudják állapítani, hogy milyen eloszolása van a betegségeknek, illetve új dimenziók nyílhatnának a rák mihamarabbi felfedezésében és gyógyításában.

 Hasonlóság és a különbség a társadalmi és a nem társadalmi hálózatok között.

Az előadásban Barabási több példát mond társadalmi és nem társadalmi hálózatokra is. Ezen példákból számomra az jött le, hogy a kétfajta hálózat nagyon hasonlít egymásra. Sok esetben számomra továbbra is rejtély maradt, hogy egy nem társadalmi hálózat struktúrája, hogyan illeszkedhet ily nagy mértékben egy elvileg tudatosan kiépített társadalmi hálóhoz, ahol természetesen az emberi racionalitást is figyelembe kell, hogy vegyük (pl.: üzleti háló, terrorista háló). Természetesen van minimális eltérés a társadalmi és nem társadalmi hálózatok között is, de a nagymértékű egyezés szerintem leginkább a természet szépségének és kiszámíthatatlanságának köszönhető.

[a1p7jp-blog-blog]

#8 Content Shock

Ezen a héten a content shock fogalmával fogok foglalkozni. Sajnos jelenleg nincs olyan magyar szó, ami pontosan leírná a fogalom jelentését. Ez röviden, azt fejezi ki, hogy a világ robbanásszerű fejlődése során egyre kritikusabb erőforrássá vált az egyének ideje. Manapság amikor tartalmakat elkészíti a szerkesztő, fel kell mérni, hogy mikor-hol-hányan tudnak rá időt szánni, úgy, hogy (kritikusan) végigolvassák.

Kell-e foglalkozni a témával?

Véleményem szerint mivel ez egy valós probléma, fontos figyelembe venni. Szerintem az ember el tud érni, egy olyan plafont, ami felett már egyáltalán nem szívesen böngészik többet és nem szeretne új, érdekes tartalmak után kutatni. Ez a plafonhatás mindenkinél máshol van, ezért szerintem az első lépésnek érdemes megnézni, hogy egy átlag ember mennyi tartalmat néz meg a neten, TV-ben, stb… (heti, havi,. évi szinten) Azt is érdemes megvizsgálni, hogy átlagosan milyen  fajták ezek a contentek.  

Ezen kutatás eredményeit kielemezve érdemes nekiállni csak az érdembeli munkának.

Úgy gondolom, hogy két féle módon lehet mégis profitálni a content shockból

1.      jobb, tartalmi újdonság biztosítása a közönség számára már meglévő piacokon

2.      új piacokra való kiterjezsztés

 Mivel is értek leginkább egyet?

Szerintem a legnagyobb lehetőség a piaci rések megtalálásához kapcsolódik. Amennyiben sikerül találni egy részszegmenst a piacon, akkor a belépési korlátokat bőven felül múlja majd a bevétel, összességben nagyon pozitív Cash Flow-t kapunk. Természetesen nem szabad elfeledkezni a kockázat kérdéséről sem, hiszen egy eddig érintetlen irányba invesztálunk pénzt, viszont én úgy gondolom, hogy összességben ha jól választottuk ki a piaci rést, akkor nem lehet nagyon melléfogni.

#nyolc

[a1p7jp-blog-blog]

#7 kultúra (Kultúra) ((cool túra))

Ezen a héten a kultúra kérdéskörét jártuk körbe előadáson és ehhez nyújtott kiegészítő információkat Z. Karvalics László „Információs kultúra, információs műveltség – egy fogalomcsalád értelme, terjedelme, tipológiája és története” című cikke.

 A információs kultúra, a digitális kultúra és a hálózati kultúra viszonya

Először is fontosnak tartom a kultúra fogalom jelentésének tisztázását. Sajnos egyértelmű definíció nincs rá, az órán a kultúrát, mint túlélési stratégiát határoztuk meg, amibe beletartozik minden olyan információ, eszköz, szokás, ami az embert társadalmi lénnyé varázsolja.

Az információs kultúra egy egyre inkább növekvő részhalmazát képzi a kultúrának, ami mindig is létezett, amióta a társadalom társadalom.

Az információs kultúra egyik nagy része a digitális kultúra, ami a világ növekvő digitalizálódása és a különböző platformok integrációja miatt egyre nagyobb részt tesz ki belőle. A digitális kultúra, mint fogalom 1732-ben jelent meg a lyukkártya megjelenésekor.

Amennyiben a digitális kultúrát tovább bontjuk, kapjuk a hálózati kultúrát, ami viszont csak a 19. század végén alakult ki. Érdekesség, hogy egyre több nem információs természetű eszköz is a hálózati világ részévé vált a „dolgok internete” révén.

 A mikro-, mezo- és makroszintet más féle értelmezései, avagy a két értelmezés közötti lényeges különbségek

A talán egyik legkönnyebben szembetűnő fontos különbség a felosztásban van, mert Z. Karvalics csak három szintre osztja az Internet-kultúrát. A szerző kihagyja a felsorolásból az órán vett metaszintet is, amiben az egész rendszert működését megkérdőjelezzük, hiszen napjainkban, az információs korban új kihívásokkal és teljesen új fajta kultúrával kell szembenéznünk.

Emellett fontos tartalmi különbség, hogy más síkon mozog a két felbontás. Az órán vett csoportosítás lényege az újonnan kialakuló digitális és internet használat alapú kultúrán alapul.  Számomra  ennél logikusabbnak tűnik Z. Karvalics László felosztása, ahol egyre szűkülő csoportosítással jut el a kultúra egészétől az egyének kultúrájáig.

���������{���

[a1p7jp-blog-blog]

#6 Az NSA botrány

Az eheti blogposztomat az amerikai NemzetbiztonságiÜgynökség (NSA) megfigyeléseivel kapcsolatban írom.

 Történeti összefoglaló

Elég nagy port kavartak a 2012-2013-ban nyilvánosságra kerülő hírek miszerint az NSA széles körben megfigyeli az emberek üzenetváltásait, telefonhívásait és internetes tevékenységeit. Az amerikai titkosszolgálat általi lehallgatás Edward Snowden közreműködésével került napvilágra, aki kiszivárogtatott szigorúan titkos dokumentumokat. Snowden kezdetben álnéven juttatta el a sajtóhoz a leveleit, mert tudatában volt annak, hogy ha kiderül, hogy tőle származnak az információk, annak nagyon súlyos következményei lesznek a hátralevő életére.

Az akkor 29 éves, számítógépes szakemberrel készített interjúból kiderült, hogy az NSA-nél is, úgy mint minden nagyobb cégnél, ahogy az ember egyre magasabbra kerül a ranglétrán, annál nagyobb belelátása van a dolgokba. Snowden is egyre gyakrabban találkozott munkája során megfigyeléses ügyekkel, sőt állítása szerint már-már a mindennapi beszédtémává vált a cégen belül, ami hozzásegítette a vezetőket a nem teljesen etikus cselekedethez való hozzászokáshoz.

Snowdent nem konkrétan a megfigyelés ténye zavarta, hanem az, hogy ebbe az érintett állampolgárok nem egyeztek bele, legtöbbször nem is tudtak róla, sőt egyáltalán nem is sejtették, hogy esetleg számítaniuk kéne rá.

 Én mit tettem volna?

Nagyon jó kérdés, hogy vajon hogyan cselekedtem volna. Legtöbb esetben az ember utólag könnyen tud dönteni, de jelen esetben ez sem igaz. Szerintem itt nem a jó Hawaii állás feladása a fő kérdés, hanem, hogy ha az ember nem teszi meg ezt a lépést, akkor vajon képes lesz-e tiszta lelkiismerettel leélni a további életét. Véleményem szerint nagyon nagy vakmerőség kell ahhoz, hogy az ember egyik pillanatról a másikra feladja az életét egy közös társadalmi cél érdekében. Úgy gondolom, hogy így, több mint két évvel a történtek után sem tudnék egyértelműen állást foglalni abban, hogy én hogyan döntenék. Természetesen, ha csak elképzeli az ember a szituációt, akkor morálisan követendő példa Snowden cselekedete, de úgy gondolom, hogy így a képernyő mögül bárki bármit leírhat, arra vonatkozóan, hogy hogyan döntene, de a valódi döntése csak éles szituációban derülne ki.

 Hős vagy hazaáruló?

Ez megint csak egy nagyon nehéz kérdés. Én személy szerint nem gondolom Snowdent hazaárulónak csak azért, mert rávilágított egy olyan nem teljesen etikai tevékenységre, ami befolyásolja a mindennapi állampolgárok életét. Ezzel szemben nagyon fontos mérlegelni, hogy ez a viselkedés, lehet, hogy meggátolta az amerikai titkosszolgálatot néhány (akár jövőbeni) terrorcselekmény előzetes felfedésében, ami akár emberek tízezreinek az életét menthette volna meg. Ez a morális dilemma miatt nehéz egyértelműen behatárolni Snowdent a hősök vagy a hazaárulók kategóriájába.

 Rám hogyan hat?

Természetesen nem tudhatjuk, hogy kiket figyel/figyelt meg az NSA. Lehet, hogy ezt a blogot is rendszeresen olvassa valaki, illetve más, egyéb internetes tevékenységemet is naplózzák. Én úgy gondolom, hogy néhány esetben indokolt lehet mély megfigyelés is, de nem biztos, hogy teljesen tisztességes, ha ezt olyan szintű titokban végzik, mint az említett botrány előtt tették. Abban az esetben, ha az emberek tudatában vannak, hogy lehetséges, hogy megfigyelik őket, akkor szerintem azon szintig elfogadható, amíg ténylegesen a nemzet védelmét szolgálja és nem az egyén magánszféráját, jogait sérti.

[a1p7jp-blog-blog]

#5 Egy év Internet nélkül

A Paul Miller kihívás

Ezen a héten Paul Millerrel foglalkozom, aki egy éven keresztül teljesen offline életet élt, tudatosan kerülte az összes olyan szituációt, amiben használnia kellett volna az Internetet. 26 éves korában lett hirtelen elege az Internet „függőségből” és döntött úgy, hogy megpróbál egy éven keresztül egy Internet nélküli életet élni.

Miller legfőbb vágya volt, hogy megtalálja a rég elveszett önmagát és megfigyelje az Internetnek az életére gyakorolt hatásait, hiszen állítása szerint 12 éves kora óta éjjel-nappal az Interneten lógott.

A kísérlet különösképpen jól sikerült. Hirtelen nagyon sok szabadideje lett Millernek elkezdett felfigyelni a kisebb történésekre és időről-időre egyre jobban kezdte élvezni az élet apró örömeit. Természetesen néha nehézségekbe is ütközött, hiszen sok számunkra alapvető dolog nem működik, ha offline vagyunk (pl.: navigáció, wikipédia, stb…). 2012 végére sikerült hozzászoknia az offline élethez és elkezdte egyre jobban kihasználni az így adódó lehetőségeket, illetve fejleszteni az elhanyagolt képességeit (például: hosszabb írások olvasása, értelmezése). Emellett az emberi kapcsolatai is felfrissültek és megerősödtek, annak ellenére, hogy az öt éves unokahúgának kezdetben nehezen tudta elmagyarázni, hogy miért is nem tudtakegyszer sem beszélni skype-on az elmúlt év során.

 Vajon én kibírnám?

A cikk és a videó kapcsán elkezdtem gondolkodni, hogy vajon rám milyen hatással lenne és hogyan változtatna meg, ha egy évig nem használnám az Internetet.

Ez a kérdés teljesen értelmetlen lett volt 20-30 évvel ezelőtt, amikor majdnem mindenki teljesen offline életet élt, viszont napjainkra oly annyira átalakult a hozzáállásunk az internet világához, hogy el sem tudnánk képzelni a létünket nélküle.

Én úgy érzem, hogy a saját életemre elég nagy befolyással van az Internet, ezért elkezdtem összegyűjteni, hogy mi miatt tudnám csak nehezen elképzelni az életemet teljesen offline.

Elsősorban nagyon sok külföldi barátom van, akikkel csakis az Interneten keresztül tudom tartani a kapcsolatot, mert telefonon túl drága lenne velük beszélni.

Másodsorban meglátásom szerint, a mindennapi életünk része lett az Internet, hiszen az egyetemen is majdnem minden beadandómat az Internetre kell feltöltenem, ott tudok jelentkezni a vizsgákra, illetve ezen keresztül érem el a tárgyakkal kapcsolatos anyagokat.

Harmadsorban a barátaimmal is általában az Internet segítségével kommunikálok, sok esetben gyorsabban eljut hozzájuk az információ, mintha SMS-ben küldeném (a postáról nem is beszélve), mert nem csak a telefonjukon, de a számítógépükön, illetve a tabletjükön is megkapják azt.

Összességben nem gondolom azt, hogy teljes mértékben lehetetlen, de szerintem meglehetősen nehéz lenne egy évig Internet nélkül élni. Természetesen nagyon sok felesleges és haszontalan dologra is használjuk az Internetet, de én úgy érzem, hogy az életemre pozitív hatása van. Nagyon sok mindenről nem is tudnék, nem is lenne lehetőségem eldönteni, hogy mi a fontos számomra, ha tudatosan taszítanám az Internet adta opciókat.

[a1p7jp-blog-blog]

#4 Gazdaság és globalizáció

Ezen a héten a gazdaság és a globalizáció összeköttetésével foglalkozó téma kapcsán elolvastam Terhi Rantenen „Az üzenet maga a médium” című interjúját Manuel Castells-szal.

 Mivel is értek a leginkább egyet a cikkben?

Castells az ázsiai cunamival kapcsolatban feltett kérdésre válaszul kiemeli, hogy az egész világunk globálisan össze van kötve és egy nagy hálóként funkcionál. Fontosnak tartja, hogy az államok törődjenek a népükkel és nagyon fontos az emberi értékek megőrzése, még ha ez a kereskedelmi értékek rovására is megy. Én, személy szerint egyet értek az álláspont mindkét részével. Először is, hogy abban az esetben, ha egy nagyméretű katasztrófa történik, az kihat az egész világra és érinti a népesség nagyon nagy részét, még ha nem is közvetlenül, de közvetve biztosan, például néhány termék drasztikus árváltozásával. Másodszor pedig azért, mert szerintem semmiképpen nem szabad a kereskedelmi érdekeket az emberek érdeke elé állítani, mert meglátásom szerint a pénz és a vagyon nem feltétlenül old meg mindent. Természetesen sok esetben egy kis pénzügyi segítség elegendő lehet vagy elegendőnek tűnhet egy-egy probléma megoldására, de általánosságban ez nem igaz.

Összességében szerintem az emberi értékek ennél sokkal többet jelentenek és emiatt nagyon fontos, hogy tudatosan figyeljünk oda rájuk, hiszen a mai világban ez sokszor háttérbe szorulnak

 Mivel nem értettem egyet a cikkben?

Castells állítása szerint a „kommunikációs technológia, a média, a televízió és az internet életünk legfontosabb részét alkotják”. Én ezzel a kijelentéssel nem tudok azonosulni, mert véleményem szerint az életünk legfontosabb részei az emberi kapcsolatok. Szerintem – mivel az ember egy érző lény – nem élhet teljes életet, ha nincs kapcsolatban más emberekkel és nem érzi, hogy ő is a társadalom egy hasznos láncszeme. Természetesen, azt nem szeretném vitatni, hogy a kommunikációs technika életünk egy nagyon fontos részévé vált-e vagy nem, hiszen a válasz egyértelmű, mert modern világban nagyon nehéz lenne elképzelni az emberiséget a fejlődő technológia nélkül, de szerintem mégsem ez a legfontosabb! Az én álláspontommal viszont sokan nem értenek egyet.

Néhány barátommal beszélgettem az előbb általam bírált kijelentésről és voltak akik teljes mértékben egyet értettek Castells-szal , hogy az internet és a média életünk legfontosabb része. Hosszas beszélgetés után sem sikerült meggyőznünk egymást, viszont érdekes volt hallani a különböző álláspontokat és érveket.

Ettől függetlenül, én továbbra sem tudok azonosulni Castells állításával, de szívesen meghallgatom a más álláspontokat, akár itt blogposzt alatt kommentben.

[a1p7jp-blog-blog]

#3  Technológia és a társadalom viszonya

Az eheti blog posztomhoz felhasználtam Nemeslaki András „Tűz és víz határán a gazdaságinformatikában: a technológiai konstruálás és a társadalmi konstruktivizmus összekapcsolásának lehetősége” című 2011-es cikkét, illetve a szerdai órán elhangzottakat.

A technológia és a társadalom viszonya 

Ezen a héten a társadalom és a technológia kapcsolatára fókuszáltunk, megvizsgáltunk különböző álláspontokat, hogy megfejtsük a köztük lévő alapvető viszonyt, melyik határozza meg a másikat.

Én úgy gondolom, hogy túl nehéz és nem is lehetséges egyértelműen meghatározni a relációt köztük, hiszen véleményem szerint ezt a kapcsolatot az egymásra utaltság vezérli. Nagyon sok technológiai innováció nem jelent volna meg, ha nem lett volna rá igény a társadalom részéről, és ugyancsak igaz, hogy a társadalmi normákat, viszonyokat nagyban befolyásolja a fejlődő technológia háttér. De mégis melyiknek van nagyobb hatása a másikra?

Néhány cikk elolvasása alapján arra véleményre jutottam, hogy szerintem a társadalomban bekövetkezett változásoknak, megjelenő igényeknek tudható be a fejlődő technológiai háttér. Például az Ipari Forradalom kezdetekor, a XVII.- század második felében megváltozó mentalitás és nagyobb termelésre való törekvés következtében jelentek meg új gépek az üzemekben, hiszen a gyártás vezetők realizálták, hogy abban az esetben tudnak termelékenyebbek lenni vetélytársaiknál, ha újabb, jobb technológiát használnak majd.

 A leghasznosabb elmélet

Nemeslaki András cikkében több, érdekes megközelítését találhatjuk a technológia és a társadalom kapcsolatának. Hozzám leginkább a technológia közösségi konstruálása, röviden SCOT-ként rövidített (az angol Social Construction of Technology alapján) elmélet áll közel. Ezen elmélet leginkább abban különbözik a többitől, hogy eszerint alapvetően a társadalom az, ami irányítja az új technológiák kialakulását, hiszen az emberi közösségeket a műszaki innovációk egy részének állítja be. A SCOT elméleti keretrendszeréből szerintem kiemelkedően fontos a releváns társadalmi csoportokkal való foglalkozás, ahol minden érintettel való kapcsolatot vagy lehetséges kapcsolatot figyelembe kell venni. A harmadik, de egyben egyik legfontosabb észrevétel, Bijker nevéhez fűződik, akinél a kerékpár fejlődésén keresztül érthetjük meg, hogy milyen nagy szerepe van a társadalom domináns csoportjának a kialakuló innovációkban, hiszen, azon technológiai újítások fognak leginkább megvalósulni, amik ennek a csoportnak az igényeit ki tudják elégíteni.

Az összes leírt elmélet más-más szemszögből közelíti meg a témát, viszont azzal általánosságban nem értek egyet – amely több elméletben is szerepel – hogy sok esetben a társadalom beleszólása nélkül nyilvánítanak egy-egy újítást innovációnak, hisz szerintem pontosan az emberek számára való hasznosság függvényében jelenthetnek innovációt a különböző újítások. A mesterséges alkotásokhoz kapcsolódó elmélettel nem feltétlenül értek egyet, mert az előbbi definíció szerint, én csak azt neveném innovációnak, ami tényleg hasznos az emberiségnek, így nem kell attól félnünk, hogy a sok új találmány fogja ellehetetleníteni az életünket. A diffúzió elmélet szerint az innováció csakis a közösségen belül zajlik, viszont meglátásom szerint a modern világunkban az embernek lehetősége van több teljesen más földrajzi helyen élő csoportnak életére is hatással lenni egy-egy innovációval, így véleményem szerint, manapság az innováció terjedésének elemzésekor globálisan kell gondolkodnunk.

[a1p7jp-blog-blog]

#2 Információs társadalmi elméletek

Miről is fogok írni?

Az eheti blogposzt megírása előtt elolvastam Frank Webster 2007-ben kiadott, „Információ és az információs társadalom fogalma” című cikkét, amit „Az Információs társadalom elméletei” című könyvében publikált.

 Miről szólt Webster írása?

A cikkben Webster megpróbálta definiálni az információs társadalmat különböző módokon, kiemelte az öt, analitikailag leginkább elkülöníthető meghatározásokat, név szerint: a technológiai, a gazdasági, a foglalkoztatási, a térszemléletű, illetve a kulturális meghatározásokat.

Mind az öt meghatározás különböző szemszögből vizsgálja az információs társadalmat, ennek kialakulásának tényezőit, meglétének fontosságát, illetve következményeit. Szerintem mindegyik álláspont egy-egy fontos elemét emeli ki az információs társadalom szükségességének, és emiatt annak eldöntése, hogy melyik a legpontosabb meghatározás teljesen emberfüggő, az adott egyén számára melyik tűnik a legfontosabbnak. Természetesen minden álláspontnak vannak támogatói és ellenzői, az én véleményem szerint a térszemléletű megközelítés és a technológiai megközelítés leginkább jelentős.

Amennyiben egy konkrét megközelítést kéne kiválasztanom, az a térszemléletű lenne, annak ellenére, hogy meglátásom szerint a technológia hiánya esetén a többi megközelítés nem is létezhetne. Azért esett a választásom a térszemléletű megközelítésre, mert véleményem szerint az információs társadalmat nagymértékben befolyásolja az idő és a tér egyre bonyolultabb hálózatokon való összekapcsolódása. A kezdetben megjelent városok közötti információ ellátási hálózat napjainkra kinőtte magát kontinenseken átívelő, globális méretű hálóvá, ahol az információ másodpercek törtrésze alatt el tud jutni akár több ezer kilométerre is, ezzel biztosítva az emberek naprakész információkhoz való hozzáférését. Nagyon fontos, hogy itt megjegyezzem Anthony Giddens megállapítását, miszerint a tér és az idő összesűrűsödött, azaz a korlátok nagyon nagymértékben lecsökkentek, de teljesen nem szűntek meg.

 Milyen más szempontokat tartok fontosnak?

Szerintem az élet más területein is nagy változásról beszélhetünk, emiatt én fontosnak tartanék még két másik megközelítését is az információs társadalomnak.

Először, az oktatási meghatározást, hiszen a közelmúltban egyre több lehetőség nyílik az oktató és hallgató személyes kapcsolata nélküli tanulásra, akár offline tanulásra, erre jó példa az „e-learning” elterjedése, amikor az előadáson való fizikai részvétel nélkül tudjuk elsajátítani az anyagok. Másik új lehetőség a „webinárium”, amikor nem veszünk személyesen részt egy konferencián vagy szemináriumon, hanem az Interneten tudjuk követni az előadást, illetve ha szeretnénk. be is tudunk csatlakozni, kérdést feltenni.

Továbbá egy másik fontos meghatározás a biztonság kérdéséhez kapcsolódik. A múltban ez a fogalom alatt kizárólag fizikai biztonságot értettük. Jelenleg kulcsfontosságú szerepet játszik az adataink védelme, hiszen illetéktelenek kezébe kerülésüknek beláthatatlan következményei lehetnek.

[a1p7jp-blog-blog]

#1 Bemutatkozás

Ki is vagyok én?

Az egyetemi pályafutásomat 2012 szeptemberében kezdtem a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy-számvitel alapszakán. 2013 szeptemberében elkezdtem a gazdaságinformatikus szak hallgatását párhuzamosan a pénzügy-számvitel szakon folytatott tanulmányaimmal. Mindkét szak nagyon tetszik, és úgy gondolom, hogy hosszútávon mindkét szakon tanultakat tudom majd hasznosítani.

A 2014-2015 tanév őszi félévében lehetőségem volt az Erasmus program keretében Belgiumban, a KU Leuven egyetemen Brüsszelben tanulnom, aminek nagyon sok tapasztalatot köszönhetek.

Szabadidőmben nagyon szeretek sportolni, leginkább futni, kosarazni és biciklizni. Emellett szívesen találkozom a barátaimmal, akikkel nagyon sok közös élményünk volt az elmúlt évek folyamán.

Sajnos a szakdolgozatom témáját még nem tudom, de több terület is érdekel, de remélem, hogy ebben a félévben kicsit körvonalazódik majd, hogy pontosan miről is írjak.

Eddig még nem volt lehetőségem kipróbálni magamat a munkaerőpiacon, mert meglátásom szerint a két szak végzése mellett nem marad elegendő időm, hogy becsületesen elvállalhassak egy 20-25 órás állást.

  Milyen tárggyal kapcsolatban is írom a blogomat?

Ebben a félévben (remélhetőleg) lehetőségem lesz az Infokommunikációs Tanszék által indított Információs Társadalom nevű tantárgyat hallgatnom a Budapesti Corvinus Egyetemen. Ezt a tárgyat az operatív tantervem szerint csak jövőre tudnám hallgatni, de nagyon érdekesnek tűnt a tárgyleírás alapján, ezért úgy döntöttem, hogy amennyiben lehetőségem van, megpróbálom felvenni ezt a tárgyat még az idén. Hivatalosan még várok a tanulmányi osztály válaszára, de remélem, hogy pozitív elbírálásban részesítik a kérvényemet.

 Miért is szeretném hallgatni a tárgyat? Mit várok tőle?

Az elmúlt években megjelent és nagyon sokat fejlődött egy olyan technológia, amire a nagyszüleink generációja még csak egy jövőbeli fikcióként sem gondolt, az Internet. Az internettel párhuzamosan napvilágot látott és kibontakozott a virtuális világ fogalma. Napjainkban Magyarországon az internet lefedettség nélküli, illetve számítógéppel vagy mobiltelefonnal nem rendelkezők száma elenyésző. Manapság minden hír és üzenet másodpercek töredéke alatt eljut a címzetthez, aminek következtében nagyságrendekkel lecsökkent az információs asszimetria, hiszen néhány tizedmásodperc alatt meg tudunk szerezni nagyon sok olyan releváns információt kvázi-ingyen, amit évtizedekkel ezelőtt egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehetett megszerezni.

Remélem ebben a félévben megismerek majd különböző véleményeket és álláspontokat arról, hogy hogyan is használja ki a társadalom a megjelent lehetőségeket, illetve mennyire határozza meg a modern ember életét a virtuális világ.