a-mi-dalunk-szol

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

Függőleges

A lelkiállapotodból olvasom ki halmazállapotod. Csodálkozol, kis tested, nem törülted meg Rendesen, s a szél táncot jár éles nyelveden. Lejthetne keringőt a porcikáidon is, akkor Kifordulnak belőled a zsinegek, egymásnak hálnak, Nagykabátként nesztelenül vállaidra másznak. Abban csomókban, csont nélkül halak után eredsz, Eső elől menedéket nyújt megcsömörlött eresz. Fának levelén szürcsölöd a feketét, Testemből loptad, velőmből, feketén. Pittyeg a fakopáncs, őszbe fordul a dió, Roskadoznak az ereszek. Hajnalban a halak hangtalan éhesek.

[a-mi-dalunk-szol]

Venezia

Félbe vágott dinnye az asztalon, Nem keresztben, de felül lefejezve, kibelezve. A tér üres, csak középen hallatszik nesz. Nem is nesz ez, hanem hangos vigadás, Amit körbe fognak az éji fák és kőfalak, így Minden más kívül marad. Néma a kép, de mégis hallatszik a csörömpölés, Egy-két hangosabb szó, vagy mondat talán, Kacagás, kiáltás, a halott fa csúszása az ódon kőpadlózaton. És hullámzik a tenger, mélyen morajlik, De a sörös üvegek koccanásain nem hatol át. Áll a levegő is, fülledt az éjszaka, az asztalt körbeüli Megannyi szívdobbanás, dobog a jókedv, Messze viszi az utcai lámpa pislogása. Én meg a kép előtt ülök, és egy meg Nem született emléket nézek, Illetve megszületett az, csak nem az enyém. Tekintetem a pixelek közepén, Egy kicsit jobbra, így össze is áll a harmadolás.

[a-mi-dalunk-szol]

Portrait of Frida Kahlo

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

Mindig eljön az a pont, amikor már nincs mit mondanunk a másiknak.

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

Mindig eljön az a pont, amikor már nincs mit mondanunk a másiknak.

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]

The Addams Family (1964–1966)   

[a-mi-dalunk-szol]

[a-mi-dalunk-szol]