#zsidó állam

[tobbpenztazembereknek]

Az Izrael és a Hamász között zajló háború legfrissebb fejleményeit Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensének segítségével értékeltük. A biztonságpolitikai szakértő szerint a zsidó állam a nemzetközi kapcsolatok területén már most vesztesnek tekinthető, miközben lehetetlennek látszik felszámolni a Hamászt, amely lényegében a palesztin nép.

Ma sem lennék senkinek se a helyében sem.

[cikoria]

2023, a Magyar Állam Hivatalos Sportlapja.

Mi lesz a következő? Egy pajeszos ember, akiről majd sejtetik, hogy zsidó? Vagy egy kövér disznó, akiről hogy fiatal demokrata? 🤷‍♂️😅

[palmsandsunglasses]

lol, minden pofon jó helyre megy itt is

[izraelinfo]

Izrael: a rafahi hadművelet nem vezet a palesztin lakosság elpusztításához

Izrael rafahi hadművelete nem “vezetett és nem is fog a palesztin polgári lakosság megsemmisítéséhez vezetni” – válaszolta az izraeli kormány pénteken a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICJ), miután az elrendelte az offenzíva leállítását. Izrael elutasította a Dél-Afrika Köztársaság által megfogalmazott vádat, amely szerint népirtást követ el. A zsidó állam közölte: továbbra is, a…

[stickalittle]

Krisztus előtt ezerrel meg zsidó királyság volt azon a területen, úgyhogy ott elég sok zsidó élt korábban is. Aztán elfoglalták a rómaiak, majd az arabok, aztán a törökök is bekebelezték. Kijelenthetjük, hogy eléggé kevert népesség élt ott. Nos, aztán zsidó családok megint nagy számban odaköltöztek, vásároltak földeket maguknak pénzért, és, hát, el is adták nekik a földet az arabok, aztán a zsidók ezeken a földeken kezdtek el gazdálkodni, és élni. Úgyhogy az első világháború alatt éltek már ott arabok, zsidók nagy számban, majd jöttek a britek aztán megígérték az araboknak, hogy az övék lehet a föld, de ki hinné, a britek megígérték a zsidóknak is, hogy alakíthatnak ott egy zsidó államot. Mind a kettő úgy hitte, hogy baszki, hát nekem megígérték! Na, de közben elérkezett a második világháború és még több zsidó vándorolt ki oda, talán érthető, hogy nem akartak Hitler gázkamráiban meghalni. Nyah, végül az ENSZ azt mondta, hogy oké, ha már mindketten ígéretet kaptatok, akkor legyen ott két állam, bassza meg amelyik egyistenség akarja, hol a kabátom, mi léptünk, csá, gyíkok, oldjátok meg! A zsidók ekkor kezdtek keményen rendezkedni, határt húzni maguknak, meg ilyen hülyeségek, ami meg joggal nem tetszett az araboknak. Arra a következtetésre jutottak, hogy mégiscsak az övék a föld, itt bizony ölni kell, Allah is ezt kívánja. Mindez 1948-ban történt, és a háborút beszopták az arabok, úgyhogy Izrael a vesztest szopatva nagy hírtelen még majd egymillió arabot kitelepített onnan. Na, 20 évvel később a környező arab államok azt gondolták, hogy két évtizede megszoptuk, de most már picsázzuk ki innen ezt a népséget, és megint nekifeszültek a zsidóknak, és hát megint eléggé beszopták a dolgot, a háború nyomán még több területet megszálltak a zsidók. Így megy ez egy háború után. Aztán 2023-ban megint odabasztak a zsidóknak, úgyhogy Izrael bevonult Gázába, és nem csodálkoznék, ha ez azzal járna, hogy a zsidók ennek nyomán megint bekebeleznének egy kis területet, mint ahogy korábban is megesett egy-egy háború után. Tényleg, azon se csodálkoznék, ha mindez izraeli megrendelésre történne, mert meghal pár állampolgár, de hogy-hogy nem, nagyobb területük lesz. Szóval eléggé megy ott az izmozás, jó szívvel egyik mellé sem lehetne odaállni, de látom @megalofasz, te többet tudsz a helyzetről, mert táblázataid is vannak, meg ilyenek, úgyhogy azt nem tudod véletlenül, hogy az a változat volt-e már az elmúlt 80 évben, egy emberöltőben, hogy ha már így alakult, hogy ennyi zsidó él ott, sőt, már ott is születtek, akkor megpróbálnának az arabok együtt élni velük, és valamilyen megegyezésre jutni ahelyett, hogy időnként megpróbálják kiirtani őket? Én nyilván keveset tudok az egészről, úgyhogy nem tudom, volt-e már ilyen változat.

"15,000 DEAD IN GAZA

US-SPONSORED GENOCIDE"

Spotted in Brooklyn, NYC

[izraelinfo]

Izrael élesen bírálta, hogy Svédországban engedélyezték a Tóra-égetést

Izrael élesen bírálta pénteken, hogy Svédországban engedélyezték a Tóra esetleges elégetését egy tüntetésen a zsidó állam stockholmi nagykövetsége előtt. „Izrael Állam elnökeként elítéltem, hogy elégették a Koránt, amely szent a világ muszlimjai számára, és most megszakad a szívem, hogy ugyanez a sors vár a zsidó bibliára, a zsidóság örök könyvére” – jelentette ki Jichák Hercog izraeli…

[o1g-orbanegygeci]

Betekintés a magyar néplélekbe

Építkezünk. A helyszín Budapest némileg külsőbb, de nem leszakadt része. Kint voltam a kertben elszívni egy cigit a burkóló srácokkal, amikor szólt az egyik, hogy az utcán egy öregasszony a tulajt keresi. Kimentem hozzá, és innentől igyekszem pontosan leírni az egészet, amíg részletesen emlékszem rá:

- Miben segíthetek?

- Az ott fönn, arról meséljen nekem.

- A tetőről?

- Nem az a tükör, vagy miazisten.

- A napelemrendszer érdekli?

- Igen, hogy az hogyan volt?

- Nehéz megmondani mennyi volt az összköltség, mert generálkivitelező...

- De hogy azt ingyen adja az állam, igen? És ingyen lehet vele fűteni?

- ööö... nem, lehet rá támogatást igényelni, és nem úgy működik hogy ingyen fűt, de én nem igény...

- Merthogy én itt lakom a szomszédban a --- utcában, és nem akarok megfagyni.

- Attól tetszik félni hogy az Oroszok elzárják a gázt?

- Az Oroszok? Jaj dehogy, a DK.

- Elnézést, mi van?

- Hogy a Gyurcsánynak van az a néger tanácsadója, az mondta a tévében.

- De mi köze van a Gyurcsánynak a gázhoz?

- Hogy az övék a minden, és el akarják zárni.

- Bocsánat, de azt ugye tetszik tudni hogy sem a gázszolgáltató, sem az MVM nem Gyurcsányé?

- Jaj dehogynem.

- De az E.ON-t Mészáros Lőrinc vette meg, és aztán beolvadt az MVM-be az egész, hol van itt Gyurcsány?

- Mészáros az magyar, itt nem róla szól a történet.

- Akkor kiről?

- Hát hogy a háborut azt maga szerint kik csinálják?

- Vlagyimir Putyinra tetszik gondolni?

- Nem, hát a Putyin az egy jó ember, az megállítja a népírtást, meg azt a komédiást. Látta azt maga is táncolni a tévében? Hát az nem politikus, hanem bohóc egy valóságshowban.

- Láttam, de azt ugye tetszik tudni hogy Reagan és Trump is színész meg valóságshowszereplőből lett politikus?

- Ki? Ja a Trámp, az jókat mondott, az más. De ez az izé, na ez zsidó.

- Zelensky?

- Az. Na az ilyen szakadát (sic.) orosz.

- ööö... nem, ő Ukrán.

- Ukránok nincsenek, az olyan terület mint a Krim meg a Donbasz amit Jelcin három évre elajándékozott, aztán nem adták vissza.

- KIK?

- Hát tudja kik.

- Nem, tényleg nem tudom már követni.

- Szóval ezek mind zsidók voltak, a Jelcin, meg a Sztálin is.

- Sztálin Grúz volt.

- Az is csak Oroszország, ő meg orosz zsidó volt.

- Grúzia maximum a Szovjetuniónak volt tagja.

- Az ugyanaz.

- És Putyin is zsidó?

- Nem, a Putyin az egy rendes orosz. Az igazságos, és rendet rak ott a nácik közt.

- De hogy most ki az ellenség, a nácik vagy zsidók?

- Mind a kettő.

- A KGB-re tetszik emlékezni?

- Igen, a fél családomat elhurcolták.

- Azt ugye tudja hogy Putyin KGB ügynök volt, és egy sor politikai gyilkosságot meg bebörtönzést rendelt el?

- Téveszti a Sztálinnal.

- Nem tévesztem.

- Én ilyesmiről nem hallottam.

- Nem volt a tévében szó róla?

- Nem volt.

- Bocsánat, nekem most mennem kell.

- De hogy akkor kit kell hívnom hogy legyen ingyen napelem?

- Sajnálom, nem tudom. Én igazán segítenék, de úgy néz ki fogalmam sincs arról hogy hogy működik a világ. -Mondtam neki, és otthagytam.

Forrás: Reddit r/hungary

[algebraicvarietyshow]

izrael/palesztina

nem akartam erről külön posztolni (egy-két hír átvételén kívül), amíg zajlottak az aktív műveletek, és igazából most se nagyon akarok, mert itt nagyon könnyű parttalan vitákba beleszaladni. és azt se akartam, hogy bothsidesizmusnak tűnjön, amit gondolok, miközben nyilván lesz, aki ezt gondolja - de valójában minden bothsidesizmus hülyeség, mert nincs jól definiálható két oldal, a felelősség pedig ugyan valóban megoszlik, de nyilván egyenlőtlen - különböző dolgokról különböző módon. mindenesetre ebben a témában könnyű azt érezni, hogy én józanul mérlegelve gondolkozom, míg mindenki más valamelyik extrém pont felé kileng (miközben nyilván senki sem elfogulatlan). de nem is a mostani dolgokról akarok írni, hanem arról, hogy ki milyen végeredményben gondolkozik. egyszerűen azt érdemes végiggondolni, bármelyik nézőpontból is (mégis csak itt az a hülye bothsidesizmus), hogy a következő három dolog egyidejűleg kivitelezhetetlen:

(1) izrael/palesztina liberális, demokratikus, jogokat tisztelő és békés állam legyen (2) legyen egy dominánsan zsidó/palesztin állam (3) ne legyen egy dominánsan palesztin/zsidó állam

végig lehet gondolni, bármelyik kettő megy együtt, de a három együtt lehetetlen. és most nyilván nem azokról beszélek, akik amúgyis leszarják az (1) feltételeit, csak megjegyzem: ha valaki szerint nincs szükség palesztin államra, mert ott van az annyi többi arab állam, akkor vagy izrael zsidóságáról kell, hogy lemondjon, vagy arról, hogy mindezt egy jogállam keretében elérheti - ha valaki olyan posztokat osztogat meg, hogy két-állami megoldás kell, egyik palesztina és másik is palesztina, akkor nem gondolhatja közben magát az emberi jogok bajnokának. zsidók és palesztinok lesznek izrael/palesztina területén, ahogy már egy ideje vannak, akárhogy hívják a különböző területeket és akárki igazgatta.

mindenesetre amikor bárki szerint akár araboknak/palesztinoknak, akár zsidóknak ne lenne helyük izraelben, az elég rémisztő, és amikor a mai izraeli megszállás valóban szörnyűséges következményeitől bárki eljut izrael létének megkérdőjelezéséig, az se megnyugtató. mindezt csak azért írom, mert ilyeneken gondolkozom, hogy pl nagyapám bátyja akkor egy megszálló kolonizáló volt-e, amikor palesztinába ment 1920/21-ben (és amit a 13-14 éves nagyapám szerencsére ilyen pontosan dokumentált, az utolsó szinte napra pontosan száz évvel ezelőttről):

milyen választásai lehettek volna? maradhatott volna a szegénységben budapesten (ezekből az újságokból az is kiderül, hogy mikor jutnak kenyérhez és mikor mit esznek, 1920-ról van végülis szó), aminek a vége - öccsei példái alapján - az vagy az őrült menetelés a don-kanyarhoz vagy a gázkamra, vagy mehetett volna rögtön amerikába, csak éppen ekkor már szigorították a bevándorlási szabályokat (végül ott köt ki, kubán keresztül, nyilván nem teljesen szabályos bevándorlással). nem akarok ebből nagy tanulságot levonni, csak arra gondolok, hogy könnyű azt mondani, hogy “nem kellett volna ennek vagy annak történnie”, de itt egyéni sorsok és választások voltak, a helyzet pedig az, hogy ennek a következményeivel kell most kezdeni valamit. lesznek zsidók és palesztinok is, és minden joguk megvan ott élni.

peter beinart (aki szerint egy közös állam a megoldás) írt a new york times-ba nemrég egy figyelemre méltó cikket arról, hogy ha valakiknek, akkor a zsidóknak meg kell érteniük azt, hogy a palesztin menekülteknek joguk van a hazatéréshez:

To avoid this reckoning, the Israeli government and its American Jewish allies insist that Palestinian refugees abandon hope of returning to their homeland. This demand is drenched in irony, because no people in human history have clung as stubbornly to the dream of return as have Jews. Establishment Jewish leaders denounce the fact that Palestinians pass down their identity as refugees to their children and grandchildren. But Jews have passed down our identity as refugees for 2,000 years. In our holidays and liturgy we continually mourn our expulsion and express our yearning for return. “After being forcibly exiled from their land,” proclaims Israel’s Declaration of Independence, “the people kept faith with it throughout their Dispersion.” If keeping faith that exile can be overcome is sacred to Jews, how can we condemn Palestinians for doing the same thing?

[berendmiklos]

Rögzítsük ezredszer: az ENSZ-határozat annak idején arról szólt, hogy a volt brit mandátum területen jöjjön létre két független állam egy zsidó és egy palesztin. Az elmúlt csaknem 80 évben erre kizárólag Izrael törekedett. Az arab államok nem csak Izrael létét nem fogadták/fogadják el, hanem a palesztin államiságot sem. Jogokat a palesztinoknak csak a zsidók adtak.

[fovarosiblog]

WASS ALBERT ÉS A HUNGARIZMUS

Az utóbbi években Wass Albert egyre szélesebb olvasóréteg körében vált ismertté, mondhatni irodalmi-politikai etalonná. Wass irodalmi nívója, munkássága kérdéses lehet, szélsőjobboldali-nyilas politikai állásfoglalása azonban aligha.

Az utóbbi évek egyik nagy irodalmi felfedezése Wass Albert. Egyre szélesebb olvasóréteg körében válnak ismertté a sokáig ismeretlen erdélyi író alkotásai, elsősorban költeményei és regényei. Szinte minden könyvesbolt polcain megtalálhatjuk műveinek gyűjteményes kiadását, a Duna Televízió Wass Albert-napot rendezett, s neves, hitelesnek tartott közéleti személyiségek méltatják munkásságát. Eközben mind gyakrabban felejtik el feltenni a kérdést: ki is volt valójában ez az író?1 A történeti források, valamint irodalmi-politikai munkássága egyértelműen azt bizonyítják, hogy Wass Albert halála napjáig meggyőződéses nyilas volt, és a hungarista puccstól kezdve az emigrációban is nyíltan hirdette Szálasi Ferenc igazságát.

Wass Albert kapcsolata a nemzetiszocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló volt, és céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene, és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött.2 Ezután nem sokkal, 1936 júliusában Wass Albert az Erdélyi Helikon tagja lett. A zsidó származású és liberális írók (Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Endre Károly, Tompa László, Balázs Ferenc) távolmaradásukkal tiltakoztak a radikális nacionalista Wass meghívása ellen. Az Erdélyi Helikon 1937-es találkozóját már a Wass-rezidencián tartották, ekkor a liberális irányzat már teljesen elhatárolódott tőle. Ezt követően a román csendőrség házkutatást tartott nála, és rövid időre letartóztatta, mert otthonában jelentős mennyiségű, Harmadik Birodalomból származó propagandaanyagot találtak.3

Wass Albert németbarát magatartása a második bécsi döntést követően teljesedett ki. 1940. szeptember 11-én érkeztek meg Vasszentgotthárdra a magyar katonák, hogy a település szomszédságában lévő új magyar-román határt biztosítsák. Főhadiszállásukat a Wass-kúriában rendezték be.4 Az eseményt követően a Wass család tagjai, beleértve az írót is, magyar és német katonai egyenruhában jártak.5 Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is növesztett. Természetesen az író ismert hivatalos portréi között sehol sem közlik a képet, amely az Egyedül vagyunk harmadik, 1944. február 11-i számában és Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága című könyvében reprint mellékletként megtalálható.6 A Wass család a beszállásolt katonákat és csendőröket arra is felhasználta, hogy segítségükkel megfélemlítse és terrorizálja a környező lakosságot. Segédletükkel az író apja, Wass Endre gyakran betört fehér lovon Románia földjére, és ezen akcióik során civileket is meglőttek, megsebesítettek.7 Garázdálkodásuk halálos áldozatokat is követelt. Megjelenésük után néhány nap múlva letartóztattak öt "politikailag megbízhatatlan" vasszentgotthárdi lakost, köztük a falu román polgármesterét is, akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak. Wass Endre közbenjárására a polgármestert szabadon engedték, de két román parasztot és két zsidó lányt, Mihály Esztert és Rozáliát, a falu zsidó boltosának rokonait továbbra is fogva tartották. Elfogatásuk után többen mentek könyörögni értük, de Wass Albert elküldte őket azzal, hogy később jöjjenek vissza. Délután újra megjelentek a kastélyban, ahol az öreg gróf ráordított a boltos síró feleségére: "Nem most kellene sírni, hanem egy évvel ezelőtt kellett volna!" Ugyanis egy évvel korábban a román csendőrség nyomozást indított a Wass család ellen, akik azt az alaptalan rágalmat kezdték terjeszteni, hogy a két lány jelentette fel őket. Az egyik román áldozat, Josif Moldavan az öreg gróffal állt perben, aki egy alkalommal csúnyán összeverte, mert a parasztember több szénát kaszált le a gróf legelőjéről, mint amennyit engedélyeztek számára. A másik román áldozatnak, Ioan Catinnak szintén nézeteltérése volt a gróffal. Miután a Wass család elfogatta őket, Pakuts őrnagy elrendelte, hogy vigyék a foglyokat a megyeszékhelyre, de néhány kilométerrel távolabb, Cege határában a kísérők brutálisan végeztek a négy emberrel. A hivatalos indoklás szerint meg akartak szökni. Szeptember 23-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és ötéves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. És mindezt azért, mert a román földreform idején a pópa kapott egy, a megélhetéséhez szükséges kis részt a Wass-birtokból. A Wass család ezt sohasem fogadta el, és folyamatosan visszakövetelte a területet, amelyet a mészárlás után vissza is kaptak a magyar államtól. 1946. március 13-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott ki távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre mint háborús bűnösökre. (A népbíróság gyakorlata a jogállamiságot súlyosan megsértette, s miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő halálra ítélt és kivégzett csendőrt, éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva, felmentette.8 ) A népbírósági perben együtt tárgyalták az ügyet egyéb magyarok által elkövetett etnikai atrocitásokkal. A kollektív vádiratban településenként sorolták fel azokat a helységeket, ahol különböző etnikumú személyek ellen emberiség- és népellenes bűntetteket követtek el. A cegei gyilkosságban Wass Endrét és Wass Albertet találták bűnösnek, míg az ombuztelki mészárlásban egyértelműen Wass Albertet jelölték meg felbujtónak. 1977-es, az USA Igazságügyi Minisztériuma számára írott Rövid életrajzában az író elhárítja a felelősséget. Azt állítja, ezekben a napokban nem tartózkodott a falujában, hanem felment a hegyre, vadászházukba. A tanúvallomások viszont egyértelműen cáfolják ezt az állítását.

Wass Albert németbarátsága a gyilkosságok után még jobban fokozódott. A Szamosvidék című újság főmunkatársaként 1942-ben a Kaukázusban haditudósító. Ekkor írott cikkei igencsak elfogultságról tanúskodnak: "A németek igen megbecsülik a magyar katonát és a megfontolt, emberanyaggal takarékoskodó hadvezetést. […] A tengely győzni fog, minden jel arra mutat. Kemény, nagy áldozatokat követelő idők jönnek, de nem kétséges, a tengely marad felül." A zsidó származású magyar munkaszolgálatosok szisztematikus elpusztítását azonban éppúgy elhallgatja, mint a magyar katonáknak a civil lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseit és emberellenes bűntetteit. A mészárlásoknak orosz, ukrán és zsidó áldozatai voltak. Az író elutazása előtt betért egy étterembe, ahol egy vendég "zsidó slágert" kért, erre Wass Albert rohant a rendőrségre, és kihágásért eljárást kezdeményezett a vendég ellen. Ezt az esetet megörökíti egy antiszemita hangvételű novellájában is.9

1943-ban maga is a már említett ukrán frontra vonult be katonának, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlósként a lovasságnál szolgált.10 A németek két kitüntetéssel is honorálták tevékenységét. Először másodosztályú vaskeresztet kapott, mert megmentette egy partizánmerénylettől a németek egyik belvízi uszályhajóját, és az egyik elfogott partizán révén az egész partizáncsoportot leleplezte, akik zavarták az orosz csatornákon szállított német vízi utánpótlást. Az ellenállókat természetesen brutálisan kivégezték. Ezt követően Wass Albert még egész sor "hőstettet" hajtott végre, ezekért első osztályú vaskereszttel is kitüntették a németek. Többek között azért, mert a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot, mint régi vadászember, a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden felszereléssel együtt kivezette.

Az ukrán fronton Wass Albert megsebesül, ezért hazatér Erdélybe. Otthon meleg fogadtatásban van része, a már említett Egyedül vagyunk című újság "Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról" című cikkében hosszasan méltatja az író katonai és irodalmi erényeit. Még arról is nyilatkozik a kiadványnak, mennyire örül a nyilas újságíró, Milotay István vezércikkének az Új Magyarságban, amelyet A kastély árnyékában című regényéről írt. Arról is értesülünk, hogy Wass Albert karácsonyi szabadsága alatt belekezdett egy "magányos havasi emberről" szóló színdarab megírásába.11 Kolozsvárott 1944-ben a Magyarság című folyóirat is lényegében hasonló tartalmú cikket közöl róla.12 1944 elején Erdélyben tartózkodik, csíkszeredai, brassói és dél-erdélyi román atrocitások kivizsgálásában vesz részt. Irodalmi munkásságát is nagyra értékelik a német megszállás alatt: megkapja a Zrínyi-díjat, a Magyar Tudományos Akadémia pedig tagjai közé fogadja.13

Életének ezt a periódusát 1977-es életrajzában úgy állítja be, mintha a németek ellen foglalt volna állást. Elmondása szerint 1943-ban az Ellenzék című lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, ezért az íróra hárult a helyettesítése. Július elején két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy felügyelniük kell a lapot. Wass Albert nem bocsátkozott vitába, hanem kisétált, és egyenesen felment a hegyekbe. Két hét múlva apja barátja, az 1944-es kiugrási kísérlet egyik szervezője, Veress Lajos tábornok üzent neki, hogy keresik a németek, ezért behívatja a hadseregbe, és mint alhadnagyot Ukrajnába küldi. A német csapatok kötelékében végzett katonai szereplését elhallgatja, s ott folytatja, hogy sebesülése után 1944 januárjában Veress Lajos kinevezi őt a dél-erdélyi német-olasz bizottság kommunikációs tisztjének a román fennhatóság alatt lévő Brassóban. Feladata a románok magyarokkal szemben elkövetett jogtalanságainak jelentése, melynek következményeképpen napi 2-3 románt tartóztatnak le. Áprilisban visszahívják Veress tábornok szárnysegédjének, s felettesének vezetésével ő is részt vesz a náciellenes magyarországi föld alatti mozgalom tárgyalásain a Szövetséges Főhadiszállásokon. Ezeken a tárgyalásokon azt próbálják elérni, hogy ne az oroszok, hanem az angolok és az amerikaiak szállják meg hazánkat, de ezek a próbálkozások nem vezetnek eredményre. Mindenhol azt a választ kapják, hogy vegyék fel a kapcsolatot Sztálinnal. Szeptemberben a németek Veresst és Wass Albertet váratlanul letartóztatják, de az írót rangjának köszönhetően néhány nap múlva szabadon engedik, sőt, visszanyeri pozícióját, amelyet ezután Kovács, Fónagy és Tilger tábornokok mellett tölt be.14 Wass Albert letartóztatásáról és szabadon engedéséről azonban semmiféle bizonyíték nincsen.

Akkori politikai-ideológiai magatartásáról pontosabb képet ad egyetlen befejezett drámája, a Tavaszi szél, amely 1944. december 16-án, a Nemzeti Színházban, Kiss Ferenc nyilas színházügyi kormánybiztos igazgatása alatt került volna előadásra.15 A dráma Erdélyben játszódik az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1914-ben, az első világháború kitörésekor és 1919-ben, Erdély Romániához való csatolásakor. A főhős, Tomori István, a neves arisztokrata család leszármazottja az író történelemfelfogását tolmácsolja indulatos kitörésében: "Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tátsam a számat, mint a többi?! Hát nem! Én harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet elnémítani! Hallod a szeleket odakint?! Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba!"16

A dráma nagy figyelmet fordít a "zsidókérdés" kifejtésére. A zsidóságot teljes egészében azonosítja a nemzetközi nagytőkével, sérelmezi, hogy "a zsidók ellepték a kereskedelmet",17 és a román bankvilágon keresztül ők támogatják az erdélyi románok földvásárlását. A nemzet fogalmát így határozza meg: "Az ember legszentebb titka és törvénye a nemzet. A faji, a vérségi összetartozás. Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását."18 Ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen az európaiság kérdésköre is. Tomori éles szavakkal bírálja meg a hozzákényszerített arisztokrata feleség értékrendjét: "a maga divatból magyartalanított európai világa", veti az asszony szemére. Elmondja, hogy miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tudott a lelkéhez igazán közel férkőzni: "Oda… a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt sohasem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég európai."19

1919-ben, az első világháború elvesztése után Erdélybe bevonultak a románok, s Tomorinak is át kellett adnia a helyét a román megbízottnak. A kaotikus történelmi helyzetről – az anyaországban őszirózsás forradalommal, tanácsköztársasággal – ilyen képet fest: "Nincs gyermekem, aki árván maradna! De van. Mindenütt. A magyarok. Magyarok! Hol vannak itt már a magyarok? Azok talán, akik részegen ordibálva eldobják a fegyvert? Vagy beállnak csaholó kutyának a zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? (Megvetéssel) Magyarok…!"20 Egy francia tábornok felszólítja, hogy még aznap hagyja el Románia területét. Menlevelet is adnak neki, de ő önérzetesen összetépi. "Nem megyek el! Itt maradok!"21 – kiáltja. Azt a megoldást választja, hogy kivonul a társadalomból és a politikai életből, s visszatér fiatalkori élete színhelyére, a természetbe, fel a hegyekbe.

A színmű ismeretében az a felületes, tudományosan megalapozatlan álláspont végérvényesen megdőlt, amit Takaró Mihály képvisel: "Művei ekkor már egész Magyarország-szerte ismertek és elismertek voltak. Az akkor már nagy hírű írótól a Nemzeti Színház színdarabot kért, ám az 1944 karácsonyán bemutatni tervezett Tavaszi szél az időközben lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt nem került színpadra." Wass Albert ezek szerint a nyilas diktatúra ellensége lett volna, nem pedig kiszolgálója. Takaró Mihály azt is leírja, hogy 1945 húsvétjának hetében Sopronnál távozott az országból, csak azt felejti el megemlíteni, hogy Szálasi bábkormánya is ugyanekkor menekült el. Vajon miért tartózkodott Wass egy helyen a nyilas kormánnyal?22 A dokumentumok alapján világosan bebizonyítható, hogy Wass Albert nem Veress Lajos körével tartotta a kapcsolatot, hanem a hungarista "szellemi elit" prominens képviselőivel, Nyírő Józseffel, báró Kemény Jánossal, Szeleczky Zitával, Henney Árpáddal, Süli Józseffel, Fiala Ferenccel, Marschalkó Lajossal, Kondorossy Lászlóval és Zas Lóránttal.

Wass Albert Németországban először a Bajorerdőben lakott, Bleibachban, Nyírő József és Alföldi Géza szomszédságában. Nyírő József, a nacionalista beállítottságú író az országgyűlés képviselőházának volt a tagja mint behívott erdélyi képviselő. A hungarista puccsot követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében csatlakozott a nyilasokhoz, és szavazataival mindenben támogatta a magyar bábkormányt. Az országgyűlés közoktatási bizottságának helyettes elnöke volt (Hóman Bálint helyettese), és részt vett a könyvtári és múzeumi bizottság munkájában is.23 A parlamentet ő is követte Sopronba, majd Szálasi környezetével együtt Németországba települt át.

A két jó barát, Wass Albert és Nyírő József gyakran találkozott emigrációjuk első szakaszában. Wass Albert 1985. október 14-én, a Katolikus Magyarok Vasárnapja című kiadványban így emlékszik vissza írótársára: "Gyászos háborúnkat a Bajorerdőben fejeztem be, nem messze Nyírő Jóskától. Többször is összejöttünk bánatunkat hígítani."24 Wass Albert első felesége, Siemers Éva is hasonlóképpen nyilatkozott egy 1991-ben, Hamburgban adott interjújában: "Nyírővel a II. világháború után is igen közvetlen kapcsolatunk volt. Ő velünk együtt menekült az előrenyomuló szovjet és román csapatok elől, akiktől nem sok jót várhattunk. A Bajorerdőben volt egy darabig, találkoztunk is, mielőtt kiment volna 1950 tavaszán Spanyolországba." Arról is értesülünk szavaiból, hogy Albrecht főherceg menekülése idején, 1947-48 táján magyar írói estet rendezett Regensburgban, amelyen Wass Albert, Nyírő József és Kele János vett részt25 Nyírő Józsefet szoros baráti szálak fűzték Szálasi udvari poétájához, Alföldi Gézához is. Nyírő, amíg Németországban tartózkodott, munkatársa volt Alföldi emigrációs folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott Hídverőknek.26

Jó lenne feltérképezni Wass Albert és Alföldi Géza kapcsolatát is, de erről a jelenlegi tények ismeretében csak annyit mondhatunk, valószínű, hogy a nyilas emigráció megosztottsága kettejük viszonyát is elhidegítette. Wass Albert ugyanis, amikor 1949-ben áttelepült Amerikába, Henney Árpád altábornagy hungarista csoportjához csatlakozott, akik kifejezetten rossz viszonyban álltak Alföldi Gézával. (Alföldi folyóiratának, a Hídverőknek számos írása utal a konfliktusra.) Alföldi ugyanis nem ismerte el Henney Árpádot Szálasi örökösének, akit a nyilas miniszterelnök 1945. január 4-én, utólagosan vett be a kormányába mint országos munkarendvezetőt és a nemzetvezető személye körüli minisztert. Mivel volt már egy miniszterelnök-helyettes, gyakorlatilag ugyanolyan jogkörrel, Szöllősi Jenő személyében, ez az amúgy is koncepciótlan nyilas hatalmi struktúrát még kaotikusabbá tette, és minden bizonnyal megoszthatta a hungarista vezérkart. Feltételezhetjük, hogy, míg Alföldi Szöllősi mellett foglalt állást, addig Wass Albert Henney mögé állt. Nyírő József nem sokat törődhetett a konfliktussal, mivel parlamenti képviselőként lényegében Tasnádi-Nagy András németbarát politikáját képviselte. Ezért nem avatkozott bele a nyilasok belharcaiba, és minden hungaristát egyformán támogatott.

Henney Árpád a második világháború után álnéven bujkált Ausztriában, ezért nem fogták el a szövetségesek, mint a nyilas kormány többi tagját. Mikor elmúlt a veszély a feje fölül, 1948-ban Tatár Imrével és Gömbös Ernővel megalapította az emigrációs Hungarista Mozgalmat.27 Ez képezte a Hungarista Magyar Hírszolgálat alapját, mely Henney Venezuela fővárosába, Caracasba történt áttelepülése után teljesedett ki. Ekkor a világ különböző pontjain szétszóródott egyes nyilas szórványok csatlakoztak hozzá, és különféle sajtótermékeik kiadását és terjesztését is összehangolták. A Hungarista Magyar Hírszolgálat munkáinak irányítását kb. százan végezték, akikhez nyomdák és szerkesztőségek tartoztak Londonban, Münchenben, Sydneyben, Melbourne-ben és Montrealban. Ausztráliában a Kántor Béla vezette Út és cél, Londonban a Hídfő, majd ennek utódai, az Új Hídfő és a 24. óra voltak a főbb kiadványaik. Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa.28 A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségre vonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, esténként pedig (1948-tól) a Hungarian Week című újságját szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet.29 Wass Albert – Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zas Lóránt és Borsányi Julián társaságában – megbízható munkatársa volt a lapnak, amelyben számos költeménye és novellája is megjelent. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap szerkesztését. Legutolsó főszerkesztője – ekkor már 24. óra néven szerepelt a kiadvány – Tóth Judit volt, aki Zas Lóránttal és Szemenyei-Kiss Tamással, a Hungarista Magyar Hírszolgálat utolsó főnökével (1994-98) végezte összehangoltan a tevékenységét. Szemenyei együtt dolgozott a nyilas igazságügy-miniszter, Budinszky László kabinetfőnökével, dr. prof. Ternói Lászlóval, Kántor Bélával, Tarjányi Tatár Imrével, Lovas Istvánnal, a németországi hitleri utódpárt, az NSDAP/AO neonáci irányítójával, Gerhard Lauckkal, valamint Lányi Zsolt, Torgyán József és Homoki János kisgazda vezetőkkel, továbbá Király B. Izabellával és Cseh Máriával. Informátorai, segítői Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária és Porubszky "Potyka" István voltak. A hírszolgálatban tevékenykedett a fideszes titkosszolgálati miniszter, Demeter Ervin apja, Hajdú Demeter Dénes is, aki jelenleg a MIÉP sorait erősíti. Szemenyei 1998-ban befejezettnek nyilvánította a hírszolgálat működését, mivel a magyarországi jobboldali pártok egy része integrálni akarta őket a magyar jobboldalba, és Szemenyei gyakorlatilag a magyar neonáci mozgalomhoz csatlakozott.30 A Hungarista Magyar Hírszolgálat teljes anyagát eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak,31 de a feldolgozásra váró anyagot egyúttal zároltatta is. Ezért e fontos dokumentumgyűjtemény, melyben Wass Albert nyilas tevékenységéről is részletes képet kaphatnánk, nem kutatható.

A Hídfő hasábjairól azonban teljes egészében kibontakozik Wass Albert hungarista világszemlélete. Az erdélyi író a nyilas lapot, az egykori háborús bűnösök szócsövét a magyar emigráció kulcsfontosságú tényezőjének, a nemzeti eszme letéteményesének tekintette. Ugyanilyen elfogultság jellemzi a Hídfő főszerkesztője, a nyilas újságíró, Marschalkó Lajos halálára írott nekrológját: "Valahányszor egy óriásfa kidől, a roppanásba beleremeg az erdő. Fejüket összedugják a szálerdő tömegfái és suttogva adják tovább a hírt. A hegygerincek őrtállói, a ritkuló óriások, sötéten összenéznek s számítani kezdik az időt, ami még hátra van. A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az élők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepü. Olyan ember dőlt ki, akinek helyére nem termett utánpótlás. […] Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepüt körömszakadtáig, utolsó lehelletéig, mert mást nem tehetett. […] Ember ennél többet nem tehet, minthogy önmagát veti a küzdelembe, amikor nemzetéért síkraszáll. Marschalkó Lajos élete egyetlen nagy síkraszállás volt, elejétől a végéig. Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében. […] Sok sebből vérzett Marschalkó Lajos ezen az átokkal sújtott magyar gyepün. Emlékezetének adassék tisztelet: bármilyen mélyre hasítottak is olykor a sebek, a magyar szó hitet tett harcosa meg nem hátrált soha és nem roskadt térdre senki emberfia előtt. Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. […] Óriások természetrajzához tartozik – s ez különbözteti meg őket a törpéktől -, hogy amit tesznek, azt nem elismerésért, érdemrendekért, csengő aranyakért teszik, hanem egyszerűen azért, mert lelki alkatuk olyan, hogy másként nem tehetnek. Minden porcikájukkal élik azt, amiben hisznek s lelkük minden izzó erejével hitet tesznek amellett, amit élnek. […] Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek."32

Wass Albert nem látta át – vagy nem akarta átlátni -, hogy Marschalkó Lajosnak semmiféle önálló mondanivalója nem volt, és gyakorlatilag csak annyit tett, hogy Szálasi elméleti munkáit és szónoklatainak fordulatait szó szerint lemásolta és tetszése szerinti sorrendben variálta. Marschalkó Lajos két ún. "fő műve", a hungarista emigráció "bestsellere", a legalpáribb antiszemita hangvételben megírt Országhódítók, illetve a Világhódítók. Mindkét könyve erősen torzított nemzetiszocialista szemszögből írja le a zsidóság újkori történetét Magyarországon, illetve a világban. A kiindulópontja is alapvetően elhibázott, s a náci propagandaszólamok ismételgetésén túl semmit sem tud a zsidóságról. Marschalkó hazánkban is csak a nyilas házmesterréteg számára volt tekintélyes író, az emigrációban a hungaristákon kívül mindenki elhatárolódott tőle.

Wass Albert világszemléletének kulcsa a kettős mérce. Az eseményeket, történelmi szereplőket fekete-fehérben látja, és a tényekről egyszerűen nem hajlandó tudomást venni. Kettős mércéje antiszemitizmusán kívül leginkább abban nyilvánul meg, hogy miközben a román állam és a kommunizmus rémtetteiről regényeket ír, a náci rendszer bűneit teljesen elhallgatja. Az emigrációban is megmaradt a maga szűk politikai környezetében; nem rendelkezvén kellő empátiával, más álláspontoktól eleve elzárkózott. Kíméletlenül bírálta azokat, akik 1945-ben a szovjet csapatokban felszabadítót láttak, s nem ismerte el Magyarország német megszállás alóli felszabadulását. Elhallgatja, hogy az ország lakosságának többsége felszabadulásként élte meg az eseményt, és azokról, akik elismerték 1945-öt a német megszállás alóli felszabadulásnak, ilyen sorokat ír: "Mert legyen kommunista vagy akármi: semmirevaló hitvány ember az, aki hangos dorbézolással botránkoztatja meg a halottaikat siratók fekete gyászmenetét. A gyászolók joga elsőrendű emberi jog. […] Ez azoknak a new york-i, ottawai, montreáli és miami beach-i »magyaroknak« szól, akik április 4-én örömünnepet ültek a »felszabadulás« 25 éves emlékezetére. Még ha mindaz a sok gaztett, ami huszonöt évvel ezelőtt vérbe borította Magyarországot, az ő számukra szabadulást is jelentett volna, valahonnan még akkor is elvárhattunk volna tőlük annyi ízlést és tapintatot, hogy győzelmi diadalukat az eltiportak fölött legalább ezen az egy napon, amikor mindenki más gyászol, ne fitogtassák olyan kihívő gőggel. Akik régi gaztetteiket ennyi év múlva is ünneplik, azokról nehezen hiszi el az emberi világ, hogy valóban áttértek a megbékélés szelíd útjára."33

Az Új Hídfőben is megjelent az először 1950-ben, Hamburgban napvilágot látott rövid elbeszélése, a "Kicsi Anna sírkeresztje", amely nagy felháborodást váltott ki a magyar emigrációban. Wass Albert itt a német és a szovjet megszállás összehasonlítására tesz kísérletet, természetesen a német megszállás javára. Az erdélyi magyar falu a német katonák elől elbújtatja a kommunista beállítottságú román kovácsot és a zsidó kereskedőt; a címben szereplő árva pásztorlány, Kicsi Anna visz nekik minden nap élelmet. A németek keresik ugyan a két szökevényt, de nem követnek el semmiféle kegyetlenséget, közömbösek, sőt kifejezetten jóindulatúak a lakossággal szemben. A német katonaság ilyen bemutatása eleve nem felel meg a valós történelmi tényeknek. Ellenben az oroszok bejöveteléről kíméletlen gyűlölettel ír: "Megszállták a falut. [A német megszállás kapcsán Wass Albert nem használja a "megszállás" kifejezést. – N. L.] […] Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyeket keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarban. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat." Itt persze még nincs vége a történetnek: a román kovács és a zsidó kereskedő előbújnak rejtekhelyükről. A zsidó kereskedő rövidesen szinte szó nélkül távozik a városba, és kommunista pártfunkcionárius lesz belőle. A román kovács marad, felemeli szavát a szovjet atrocitások ellen, megpróbálja Kicsi Anna megerőszakolását meggátolni. Erre a katonák véresre verik, hiába bizonygatja, hogy ő kommunista üldözött volt, a pásztorlány pedig másnapra meghal. A kovács, miután három hét múlva felgyógyult, sírkeresztet állít Anna sírjára, melyen ez áll: "Itt nyugszik kicsi Anna és a szabadság." A kovácsot letartóztatják, a faluban teljhatalmat élvező komisszár, aki a falu papját is pincébe záratta, ledönti a temetőben az összes keresztet. Fél év múlva tér haza a kovács, "elcsigázottan, nyomorékra verve". De elültet egy fát Anna sírjára, és elhatározza, ha a fa megnő, keresztet ácsol belőle, és azt írja rá: "Itt nyugszik kicsi Anna." "Mert a szabadság addigra feltámad." Az elbeszélés annyiban illeszkedik Wass Albert világképébe, hogy – a szovjeteket leszámítva – az egyetlen egyéni jellemvonásokkal felruházott negatív szereplő a zsidó kereskedő. Az olvasók számára mindezen felül még azt az üzenetet sugallja, hogy a két ellenségeskedő nép, a magyar és a román bármikor megbékélhet, hiszen létezik egy közös ellenség, akit mindkét fél megtehet bűnbaknak: a zsidóság.34

Wass Albert más műveinek zsidóságképe sem tér el a fentebb vázoltaktól. János Andor az író Elvész a nyom című, emigrációban született regényének bírálatában szemléletes képet ad Wass Albert antiszemitizmusáról: "Zsidó figurái mind gyapjas hajúak, kajla fülűek, hajlott hátúak, behúzott nyakúak, izzadságszagúak, ijedtek, húsos, érzéki ajkakkal, akik csak üzletről és pénzről beszélgetnek." János Andor idézi a regény egyik főszereplőjéről, a zsidó származású, keresztény vallású Gottfriedről a Wass Albert által írt jellemzést is: "Ez a közülünk-valóság és nem-közülünk-valóság volt minden egyéb törvény alapja. […] Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, de a másik, belső világában Júdea sötét titkát bízták rá. Az iskolai vallásórán azt tanították, hogy Isten szerető édesatya, aki egyformán jutalmaz és büntet, odahaza pedig egy félelmetes Jehováról tudott, aki egyedül a zsidóknak az istene, s aki szemet-szemért alapon Júdea népének ajándékozta a földet, minden embereivel és minden kincseivel. […] Mi cionista zsidók számon tartjuk egymást és azokat is, akik nem tartoznak közénk, de azért zsidók. Így azokat, akik idegen hitet vettek fel, hogy azáltal könnyebben boldoguljanak a gojok között."

Ezekből a sorokból világossá válik, hogy Wass Albert a zsidóságról csak a nemzetiszocialista propagandaanyagokból tájékozódott. Gondolatmenetének legfőbb forrásai a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, Hitler, Szálasi és más szélsőjobboldali szerzők művei, illetve a hungarista sajtókiadványok (a kifejezetten antiszemita profillal rendelkező Harc, Összetartás, Magyarság). Wass Albert elvakult zsidógyűlöletén a zsidóság második világháborús tragédiája sem változtatott. János Andor erre is szemléletes példákat hoz a regényből: "A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át." Mert "kezetekbe adom mind e népeket – mondta Jehova. Gottfried mikor az elpusztult Európából Amerikába indult, úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóról végre szilárd földre léphet, ahol jövendőt építhet Júdea népének törvénye szerint." János Andor kritikája végén arra is felhívja a figyelmet, hogy Wass Albert más szerzőtől plagizálta regényét: "Még csak azt szeretném megkérdezni illő tisztelettel a nyilasok kedvenc házi szerzőjétől, hogy véletlenül nem olvasta-e egy angol író hasonló tárgyú és hasonló felépítésű, de nem hasonló szellemű regényét valamelyik kölcsönkönyvtárban? Mert nincs új a nap alatt…"35

1993-ban napvilágot látott Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása című írása Wass Albert zsidógyűlölő, hungarista életművének mintegy koronája. Annyira elrugaszkodik a realitástól rosszindulatú, alantas rágalomhadjáratával, hogy bebizonyosodik, Wass Albert a magyar történelemről is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett: "Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból."

Éppen ellenkezőleg: a magyar zsidóság számarányát jelentősen felülmúlva vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ahol végsőkig kitartott, szemben más nemzetiségeinkkel és a későbbiekben magyarként képviseltette magát például az olasz Risorgimentóban is. A zsidó származású Mogyoródy Adolf emlékét, mint magyar szabadsághősét, mind a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi Itália-szerte. Egyébként Wass Albert ezekben a sorokban az első világháború végének "tőrdöfés-elméletét" is feleleveníti. Ez a feltételezés teljesen alaptalan a források, főként a katonai évkönyvek tükrében: ugyanis számtalan zsidó származású katona vett részt az első világháborúban.

Majd így folytatja: "Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuely-fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. Miután visszatértek a »német haláltáborokból« [A haláltábor idézőjelbe tételéből egyértelmű, Wass Albert a holokauszttagadók csoportjához tartozik – N. L.], vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a »rendszer ellenségeinek« tekintett. […] A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak, akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. […] Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Amidőn a megszálló szovjet csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjakat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval, a bankhálózattal együtt. »Demokratikusnak« kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát." Az 1994-es választásokra utalva szóba hozza, "jövőre választások lesznek", és az az érdekük, mármint a zsidóknak, hogy "minél több pártra szakítsák a nemzetet", hogy "a többséget kezükben tartsák". Mondanivalóját azzal zárja, "ha valaki szót emel manipulációik ellen", azt rögtön antiszemitának bélyegzik".36

Wass Albert az Egyesült Államokban abban a meggyőződésben kezdett új életet, hogy háborús szerepét itt már senki sem fogja felemlegetni. Ezért érte váratlanul, amikor 1977-ben újra előkerült az ügy. A floridai egyetem egyik rovartani professzora egy romániai konferencián vett részt, ahol a román belügyi szervek átadták neki Wass Albert népbírósági ítéletét. Az írónak ezért tisztáznia kellett magát az USA Igazságügyi Minisztériuma előtt, s ezt 1979. augusztus 22-én íródott életrajzában meg is tette.37 Az amerikai belügyi szervek elfogadták az író bizonyítható tényekkel nem dokumentálható állításait, és anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna Wass Albert emigrációs kapcsolatait, hamarosan be is szüntették a nyomozást. Az amerikaiak figyelmét, annak ellenére, hogy az ottani "sajtó egy része szenzációt csinált az ügyből", és Wass "bíróság elé állítását szorgalmazta", még az is elkerülte, hogy a nyilas Hídfő nyíltan támogatásáról biztosította munkatársát, aki így nyilatkozott a lapnak: "Úgy hírlik, hogy a hajszát egy Bécsben élő magyar újságíró indította el", aki a budapesti televíziónak adott terjedelmes interjújában "megrágalmazta a nemzeti emigráció vezetését. A szálak Bukarest-Budapest-Washington vonalon mozognak." Összefogtak azok, "akiknek kellemetlen a magyar emigráció Erdélyért folytatott mozgalma". Még a magyar kormány is "ilyen piszkos játékhoz segédkezet nyújtott […], Kádár ágensei útján támadta hátba az Erdélyért küzdő politikusokat. Ez olyan dolog, amire nincs mentség, csak ítélet van."38 Az Egyesült Államok azonban nem kívánta a nemzetiszocialista emigráció hálózatát felgöngyölíteni, s egy idő után teljesen feledésbe merült a téma, senki sem kérdezett rá az író múltjára.

A 80-as évek második felében, a Szovjetunió válságára reagálva Wass Albert elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilas emigráció előkészítse a hatalomátvételt, ha sor kerül hazánkban a rendszerváltásra. Szálasi konfederációs tervét veszi elő: a hungarista munkaállam, Hungarista Magyar Birodalom, a Kárpát-Duna Nagy Haza felépítését a Kárpát-medencében. Az emigrációs nyilasok reális politikai lehetőségeiket figyelmen kívül hagyva sohasem mondtak le munkaállamuk megvalósításáról, sajtókiadványaik állandó témája a majdani birodalomépítő tevékenység szólamának propagálása. A Hídfő hasábjain Wass Albert szorgalmazza legerőteljesebben a konfederációs állam létrehozását, és mivel más közép-európai országok emigrációjának is vannak hasonló elképzelései, a hozzájuk való csatlakozást tartja a legcélravezetőbb útnak: "A Közép-Európai emigrációk politikai képviseletei már évek óta szövögetik a szálakat, hogy adott időben, egyszerre, valamennyien visszaszerezzék önállóságukat és megalkossák a Közép-Európai Nemzetek Federációját, a Balti-tengertől le a Fekete-tengerig." A többi ország emigrációja sokkal szervezettebb, "csak a magyar emigrációnak nincs, a Nemzeti Bizottmány szétesése után elismert, hivatalos képviselete". Megállapítja: "A kérdés tehát ez: bekapcsolódunk-e ebbe a közép-európai mozgalomba vagy várunk továbbra is a sült galambra." Ugyanis "a Szovjetunió, mint olyan, húsz éven belül alkotó elemeire bomlik, akár egy túlérett görögdinnye", és "a magyar nemzet politikai irányvonala nyílegyenesen halad a lassú megsemmisülés felé". A közép-európai nemzetek federációs mozgalmába bekapcsolódva Wass elképzelése szerint azt kell elérnünk, hogy "Erdély mint önálló tagállam szerepeljen ebben a tervezett államszövetségben", és "a felvidéki magyarság teljes önkormányzatot" kapjon "a szövetséges Szlovákián belül".39

A konföderációba azonban csak az általa "honképes és talajgyökeres népszemélyiségnek" tartott elemeket vonná be, a többiekkel kegyetlenül leszámolna. Antiszemita írásain kívül erre utal "Vankujok és bölcs oláhok" című cikke, melyben két ellentétes csoportra osztja a románokat: a regátiakra és az erdélyiekre. A legfőbb ellenségnek a regátiakat jelöli meg, akik Nagy-Románia híveiként "egyebet sem tesznek, csak osztogatják a parancsokat, lopják az országot, fölözik le a tetejét mindennek, amit mi itt becsületes munkával megszereztünk". Őket Wass Albert kíméletlenül elűzné Erdély földjéről: "Őszinte szívvel remélem, hogy amikor az igazságtevés napja beköszönt, legyen az tíz év múlva vagy száz év múlva, megtisztítja szép Erdélyországot a vankujoktól, s kiűzi azt, ki nem odavaló. De csakis azt. Békességszerető, igazságos magyarok s békességszerető, igazságos Marszinyin-unokák újjáépítik Erdélyt azzá, ami volt: a magyar haza közös védőbástyájává." Miként a "Kicsi Anna sírkeresztje" című novellában, itt is a magyar-román összefogás szükségességéről szól, de a két nép szövetségét itt is egy közös ellenségkép kovácsolná össze: a regáti románság. Írása Nagy-Magyarország visszaállításának víziójával fejeződik be: "S mert Isten nem csak büntet, de igazságot is oszt, kétségtelen, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a Közép-Európa egyensúlyához annyira szükséges megoldás: a Kárpát-medence egységének visszaállítása."40

A magyar emigráció egyhangúlag elhatárolódott a nyilasoktól, ezért Wass Albert tevékenységét sem tartották említésre méltónak. Habár az író olyan hangzatos címekkel rendelkezett, mint a 131 erdélyi csoportosulást tömörítő Erdélyi Világszövetség elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke és a Lengyel-Magyar Világszövetség igazgatója, a valóságban nem sok hatásköre volt. Az emigráns Teleki Béla, az Erdélyi Párt vezetője 1978-ban ezt írja egykori politikustársának, Vita Sándornak: "Az emigrációban olyanfokú külpolitikai analfabétizmus van, hogy minden akciójuk sokkal több kárt okoz, mintha semmit se tennének. Ezek persze az erdélyi kérdést és a mai helyzetet sem ismerik. Csak demagóg szólamokkal szereznek tapsokat és áldoznak hiúságuknak. Egyik élharcosuk ez a moral insanity határán lévő, teljesen megkergült Albi."41

Wass Albert berobbanása a hazai köztudatba a rendszerváltozás után Zas Lóránt nevéhez köthető. Wass 1989-ban adta el neki műveinek kiadási jogát, amelyet a pomázi Kráter Kiadó vett meg, majd elkezdődött az író könyveinek gyűjteményes kiadása. Zas (Szász) Lóránt, a kalandos életű üzletember a hungarista emigráció meghatározó egyéniségévé vált a Hungarista Magyar Hírszolgálatban és a Hídfő, illetve az Új Hídfő szerkesztőségében folytatott tevékenységével. 1938-ban született Budapesten, majd 1957-ben szervezkedés címén bebörtönözték. 1967-ben disszidált, először Olaszországba ment, majd 1968-ban az Egyesült Államokban telepedett le. 1972-ben elektromérnöki diplomát szerzett, majd 1975-től az Amerikai Űrkutatási Intézet munkatársa volt. Üzletemberként, gazdasági tanácsadóként a világ számos helyén megfordult. Az USA kongresszusától kétszer is kitüntetést vehetett át.42 Senkinek sem tűnt fel, hogy nyíltan a nemzetiszocializmus elveit képviseli. Számos antiszemita és holokauszttagadó verse, írása olvasható a Hídfő és az Új Hídfő hasábjain. Az 1993-ban megjelent "Kétféle mércével" című írása Szendi József volt magyar csendőr felelősségre vonásával és az Egyesült Államokból való kitoloncolásával foglalkozik. Szendi 1956-ban menekült Amerikába, ahol háborús bűnössége teljesen feledésbe merült. A rendszerváltáskor a magyar politikai küzdelmekbe is bekapcsolódott, s 1990-ben a miskolci MDF pártszervezetét anyagilag is támogatta a választásokon. 1992-ben derült fény második világháborús bűneire. Szendit végül kiutasították az Egyesült Államokból, amiről Zas a Népszabadság 1993. június 19-i számából szerzett értesülést. Az egész ügyből ezt a holokauszttagadó következtetést vonta le: "A népirtás hatvan millió szovjet keresztény alattvalójával végző, vagy a brjanszki erdőben lengyel tiszteket tömegsírban rohasztó lenini és sztálini mutatója miért nem leng ki legalábbis egyvonalban a »hatmillió« egyébként is kérdőjelezhető, vagy a Babij-Yar-i emlékműnél USA elnöki beszéddel is kegyeletet adó hitleri gonoszsággal?"43 A Plata folyó című költemény alapmotívuma is a holokauszttagadás. Egy hamis papírokkal bujkáló náci háborús bűnösről szól, aki valószínűleg fiatal suhancként részt vett a haláltáborok terrorgépezetében. Amikor elfogják, mert embereket gázosított el, és azt mondják neki: "Treblinkában követted el a gaztetteket és bűnhődni fogsz", ő csak ennyit válaszol: "Tévedés – mondtam. Lehetséges?"44 Wass Albert 1980-ban figyelt fel Zas Lóránt költészetére, Jézust kiáltó című verseskötete kapcsán. A költemények olyan nagy hatást tettek az erdélyi íróra, hogy életre szóló barátságot kötöttek egymással, mely üzleti síkon is eredményes lett.45

Wass Albert magyarországi felfedezéséhez és népszerűségéhez Zas Lóránt teremtette meg a pénzügyi alapot és a kellő médiatámogatást. Az irodalom és az emigráció perifériáján helyet foglaló szélsőjobboldali, hungarista író egyik napról a másikra a magyar irodalom egyik sikerszerzője lett. Bízzunk abban, hogy a hazai nagy magyar írók panteonjába azért nem kerül be…

Jegyzetek

1 Kunstár Csaba: "Szimpátia a sötétséggel" I. , "Szimpátia a sötétséggel" II. Élet és Irodalom, 2005. 49. évf., 5., illetve 26. szám; Kunstár Csaba: "Válasz Czegei Wass Hubának" . Élet és Irodalom, 2005. márc. 11.; Kollár Erzsébet olvasói levele, Népszabadság, 2003. ápr. 1.; Szobota Zoltán: "Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár". Hetek, 2003. ápr. 25.

2 Kunstár: "Válasz Czegei Wass Hubának ".

3 Uo.

4 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", I.

5 Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága, Budapest, Szabad Tér – Czegei Wass Foundation, 2004. 152.

6 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 32.

7 Uo. 153.

8 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel"; a Ságvári-perről: A Ságvári-dosszié. A Legfelsőbb Bíróság és a jogállam. Budapest, Pannonica Kiadó – Eszmélet Alapítvány, 2006.

9 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 150.

10 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar – a sajtó tükrében. Összeállította: Turcsány Péter. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 7.

11 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 32.

12 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", II.

13 Wass Albert élete, i. m. 7.

14 Uo. 16-18.

15 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár – Nemzeti Színház, 1944; Magyarság, 1944. nov. 19., 6.; Összetartás, 1944. nov. 30., 6.

16 Wass Albert: Tavaszi szél és más színművek. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 69.

17 Wass: i. m. 47.

18 Uo. 65.

19 Uo. 65.

20 Uo. 79.

21 Uo. 80.

22 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 22.

23 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója 369. XX. – az országgyűlés képviselőházának 374. ülése (1944. nov. 6.) és 375. ülése (1944. nov. 7.) – Országgyűlési Levéltár.

24 Wass Albert élete, i. m. 22.

25 Uo. 141-142, 148.

26 Hídverők, 1953. 21. szám, Nyírő József-emlékszám.

27 Dobszay Károly: "Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása" (2) Szittyakürt, 2003. szept.-okt.

28 Dobszay Károly: "Wass Albert, a hungarista ". Szittyakürt, 2003. júl.-aug. A cikkben Dobszay összefoglalja az ebben a tárgyban fellelhető írásokat (Kollár Erzsébet olvasói levele a Népszabadság 2003. ápr. 1-i számában; Szobota Zoltán: "Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár" című cikke a Hetek 2003. máj. 9-i számában; Szemenyei-Kiss Tamás olvasói levele a Hetek 2003. máj. 9-i számában).

29 Dobszay: "Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása", i. m.

30 Dobszay: "Wass Albert, a hungarista", i. m.

31 http://hetilap.hetek.hu

32 Wass Albert: "Az épülő híd üzen a Hídfőnek". Hídfő, 1967. júl. 3.

33 "Wass Albert írja". Hídfő, 1970. júl. 15. Wass Albert cikke mellett Hubay Kálmánné haláláról található írás, mely részletezi az internálótáborban eltöltött éveit és Szálasi özvegyével, Lutz Gizellával való kapcsolatát.

34 Wass Albert: "Kicsi Anna sírkeresztje". Új Hídfő, 1989. máj. 1-3.

35 János Andor: "Kimazsolázom Wass Albertet… Szemérmetlen lázítás, fröcsögő gyűlölet az Elvész a nyom c. kötetben". In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 90. – János Andor (1893, Makó – 1968, Monte Carlo): újságíró. 1919-től Ausztriában, 1935-től Franciaországban, az Egyesült Államokban és Argentínában élt, 1954-ben Monte Carlóban telepedett le. A Szabadság című folyóirat külső munkatársa, de írásai napvilágot láttak az Amerikai Magyar Népszavában, Az Emberben, a Hatikvában és a Világban is. Éjféli kaland című, homoreszkeket és karcolatokat tartalmazó könyve 1951-ben jelent meg Haifában. (Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, Argumentum Kiadó – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. 443.)

36 Wass Albert: "Antiszemitizmus. A huszadik század ámítása". (Fordította Dr. Dobos Rezső, megjelent: Hungary's Today, 1993. szept. 10.) In: Wass Albert: Magyar Pólus. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 320-321.

37 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", I.

38 Hídfő, 1979. nov. 11.

39 Wass Albert: "A mi jövendőnk: ahogy én látom". Új Hídfő, 1988. júl. 7-8.

40 Wass Albert: "Vankujok és bölcs oláhok". Új Hídfő, 1989. júl. 1-2.

41 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", II.

42 www.krater.hu

43 Zas Lóránt: "Kétféle mércével". Új Hídfő, 1993. szept. 6-8.

44 Zas Lóránt: "A Plata folyó". Új Hídfő, 1988. nov. 13.

45 Wass Albert élete, i. m. 116.

(Megjelent az Eszmélet c. folyóiratban 2006-ban, szerző: Nagy László)

[foulchildtiger]

Apró család - nagy villában                                                                                                                                                                                                                                                                                    2007-05-31 11:59:17, csütörtök                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Vendégségben Apróéknál A Sebestyén család már soha nem kaphatja vissza a villáját Magyar Nemzet 2007. május 24. 0:02 A villát, ahol ma a magyarországi miniszterelnök lakik, Sebestyén Aladár, a Weiss Manfréd Művek egyik igazgatója építtette 1936-ban, Grünwald Rózával kötött frigyének 25. évfordulója alkalmából. Az első világháborúban tanúsított hősiességéért többszörösen kitüntetett Sebestyén Aladárt először zsidó származása miatt lakoltatták ki a saját házából, majd az ötvenes években államosítás címszóval a Rákosi-féle népi demokrácia tette rá kezét a vagyonára. Sebestyén István, az unokaöcs - aki most szólal meg először - kisgyermekként mindezt végigélte. Amikor gimnazista volt, még elmehetett vendégségbe nagybátyja egykori otthonába: akkor már az Apró família lakta a villát, és Sebestyén István éppen Apró Piroskával járt egy osztályba. Sebestyén István Svájcban él, egy Genfben székelő nemzetközi szabványügyi szervezet vezetője. Ahogy emlékeit feleleveníti, utal arra is: számára ez a történet tipikus eset a sok közül, amelyben az állam először államosított, és utána úgy privatizált, hogy az államosítás okozta igazságtalanságokat gyakorlatilag nem orvosolta. Sebestyén Aladár a harmincas években fogott bele a villaépítésbe. Az ingatlan tulajdoni lapja szerint a korábban még Rézmál dűlőként ismert Szemlőhegyi úton 25 ezer pengőért váltotta meg a 42. szám alatti telket, ahol egy főgimnáziumi tanár, egy színész és családjaik laktak. Ahogy Sebestyén István emlékezik, az eredeti tervek szerint nagybátyja szerényebb hajlékot szeretett volna - építészeti dokumentációk most is megvannak -, de felesége nagyobbra vágyott, és az ő kívánsága döntött. Így aztán egy hatalmas, elegáns kúria lett a végeredmény, amit a család egyedül nem is igen tudott belakni. A feleség, Grünwald Róza (akit mindenki csak Rózsi néninek hívott) egyik lánytestvére, Margit, annak férje, Schnitzler Sándor és fiuk, Palika is beköltöztek a házba, és még így is bőven elfértek. (Palika sorsa tragédiába torkollott: munkaszolgálatosként veszett oda valahol az orosz fronton.) Sebestyén Aladár fia, György szerencsésebb volt. Szülei Svájcba küldték tanulni, 1935 táján szerzett mérnöki diplomát a nagy hírű zürichi műszaki egyetemen. Haza akart térni, de azokban az években akkora munkanélküliség volt a mérnökök körében is, hogy még Weiss Manfréd - apja munkaadója - magas összeköttetései ellenére sem tudott számára megfelelő munkahelyet szerezni. Ám mivel kitűnő szakember volt, több nyelven beszélt, végül is Angliában, a Philipsnél helyezkedett el mint röntgenmérnök, és közvetlenül a háború kitörése előtt kivándorolt Ausztráliába, Sydneybe. Amikor Magyarország és Nagy-Britannia hadiállapotba került, a lágert azért ő is megjárta: mint az ellenséges magyar állam polgárát először internálták, egy-két évre rá megkapta az ausztrál állampolgárságot. 1995-ben bekövetkezett haláláig Sydneyben élt. Sebestyén Aladár és a rokonság mindössze 1944-ig élvezhette az egy élet munkájából felépített villát. Április 28-án, a német bevonulást követően a birtoklap szerint az ingatlant a faji törvények alapján nyilvántartásba vették, és Sebestyénéknek el kellett költözniük a budapesti gettóba. A várva várt felszabadulás életben találta mindnyájukat. A Szemlőhegy utcai villa azonban bombatalálatot kapott, a házban randalíroztak az oroszok is, a Sebestyén-kúria bútorai, műtárgyai megrongálódtak. Sebestyén István úgy emlékezik: még a hatvanas években is előfordult, hogy nagybátyja megtakarított pénzét arra fordította, hogy egy késsel széthasított, azóta őrizgetett flamand festményt restauráltasson. A háború után a család fellélegzett: nekiláttak a ház renoválásának. Ahogy Sebestyén István mondja, nagybátyja sokszor dohogott: mire befejezték a munkát, el is vették tőlük a házat. Az ötvenes években jött az államosítás. Sebestyén Aladárt - miután kitűnő vezető volt - hagyták dolgozni. Szükség volt a hozzáértésére: a korábbi igazgató a Ferroglobus főosztályvezetője lehetett. A maga építette villában azonban nem maradhatott. A Szemlőhegy utcai ház akkor már három család lakhelye volt, ugyanis akkorra már Sebestyén Aladárné unokahúga is odaköltözött férjével, Flank Józseffel és két kislányukkal. 1952-ben azonban egyik pillanatról a másikra mindhárom családnak ki kellett költöznie. Abban szerencséjük volt, hogy az ingóságaikat magukkal vihették, nem úgy, mint a kitelepítettek. Csakhogy a Szent István körút 24. alatt kiutalt társbérletben, ahol kezdetben a három családnak élnie kellett, nem volt hely a villa összes bútorának. Sebestyén István szerint nagybátyja akkor a családon belül sok mindent elajándékozott a berendezésből és a festményekből. A társbérletben a három családnak volt ugyan saját külön hálószobája, de a nappali, a fürdő, a konyha közös volt. Ez az állapot maga lett volna a pokol, ha nem rokonokról van szó. A harmadik család Flank József feleségével és a két pici lánnyal tovább költözött a Tanács (ma Károly) körútra. Így sem lehetett könnyű, bár - Sebestyén István emlékei szerint - igazából a vidámság volt jellemző a Szent István körúti otthonra. A két férfi dolgozott, a nők pedig - testvérek lévén - ki tudtak jönni egymással a konyhában. Ám a villa elvesztését egyikük sem tudta kiheverni: egy életre szóló traumát jelentett, főleg Sebestyén Aladár felesége számára. A kiürített régi lakásuk érdekes módon egy darabig üresen állt. Egy év elteltével aztán a Sebestyén-villába egy varrodát telepítettek. Sebestyén István emlékei szerint vagy húsz fiatalasszony dolgozott ott - ezt onnan tudja, hogy az ő családjuk is a környéken lakott, és a villa közvetlen szomszédságában lévő Fajd utcai óvodába járt, onnan közvetlen rálátása volt a villára. A varrodát egy-másfél év múlva felszámolták, a ház ismét üres maradt, de nem sokáig. 1955-56 táján jött az új lakó. Hogy mikor és ki, azt Sebestyén István sem tudja - ő 1953-ban kikerült az óvodából, és az Áldás utcai iskolába járt. A közhiteles dokumentumokból nem deríthető ki, mikor került a Sebestyén-villa Apró Antal használatába. Annyi bizonyos, Apró - aki 1947-1948-ban a Dózsa György út 62. szám alatti lakásban élt - az államosítás idején már miniszteri rangban volt, s bár politikai karrierjében akadtak kisebb zavarok, ettől függetlenül kiérdemelhetett egy méltó lakot a Rózsadombon, a többi káder között. Mint megírtuk, az Apró család a villát az 1956-ot követő megtorlás ítéleteiről elhíresült vérbíróval, Jahner-Bakos Mihállyal közösen lakta. A hátsó telekszomszéd Kádár János volt. 1995-ben Dobrev Klára, Apró Antal unokája, a jelenlegi miniszterelnök felesége a 159 négyzetméteres házrészt 23 évesen, egyetemistaként, egyedülállóként mint szociális bérlakást vásárolta meg. A tranzakció kevesebb mint kilencmillió forintjába került a családnak, de ennek csak tíz százalékát kellett készpénzben kifizetni. A többire 25 éves részletfizetési kedvezményt kapott a szociálisan rászoruló Dobrev Klára, akinek édesanyja a legfelsőbb üzleti elit tagja volt. Amint Dobrev Klára megszerezte a tulajdonjogot, az ingatlan hasznosítási jogát 16 millió forintért eladta a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel közös családi vállalkozásuknak, a Fittelina Kft.-nek, majd indult az uszodaberuházás és a csillárlízing. Eközben Dobrev Klára édesanyja, Apró Antal leánya, Apró Piroska a vérbíró családjának 102 négyzetméteres tulajdoni részét vásárolta meg. Az ügy pikantériája, hogy Apró Piroska tulajdonjogi kérelme húsz nappal korábban érkezett be az önkormányzathoz, mint ahogy Jahner-Bakos Mihályné tulajdonjogát bejegyezték volna a nevezett önkormányzati ingatlanra. Gyurcsány Ferenc 1996-tól lakik Sebestyénék egykori tulajdonában. Sebestyén Aladár és családja - ahogy az unokaöcs feleleveníti - 1956 után már egyáltalán nem reménykedett abban, hogy valaha visszakapja otthonát. Ahogy meséli, a sors fintora, hogy gimnazistaként egyszer-kétszer vendégeskedett nagybátyja egykori házában, ugyanis Apró Piroska gimnáziumi osztálytársa volt. Persze hallgatott arról, hogy jól ismeri ezt a helyet. Sebestyén Aladár 1981-ben, 97 éves korában halt meg. Felesége 1981-ben, 80 évesen hunyt el. Egyetlen fiuk a rendszerváltozáskor már nagyon beteg volt, az egykor elkobzott családi javaikkal kapcsolatos kárpótlással már nem akart foglalkozni: méltatlannak találta. 1995-ben ő is eltávozott az élők sorából. Sebestyén István azt mondja: ez a történet nem egyedi, nem a pénzről, hanem a morálról, az állam elmulasztott felelősségvállalásáról és az elmaradt igazságtételről szól. Laczik Erika-Szarka Ágota

[magyarkulturfoleny]

Bakay Kornél – Wikipédia

A nap vicce: "fideszes értelmiségi".

Itt egy díszpéldány, a szêpen kidekorált, eszelős és örök helyezkedő ex-párttitkár, Bakay Kornél bácsi

"Amellett, hogy a szerzők kétségbe vonják a darwini evolúciót is, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vélik felfedezni, a legrégibb írásrendszernek állítják a magyar rovásírást, és összekapcsolják a sumér írással. Kétségbe vonják az ókori zsidó állam (Dávid és Salamon) létezését, a hunokat és szkítákat hozzák rokonságba a magyarokkal, sőt, a kelta, etruszk, görög kultúrát is a magyarból eredeztetik. Krisztust nem zsidónak, hanem párthusnak vélik, miközben a középkori rabszolgakereskedelmet a zsidóknak tulajdonítják. Állításaik igazolására sokszor semmilyen forrást sem hoznak fel.[1] Ilyen és ehhez hasonló, a hazai és nemzetközi szaktudományos közmegegyezéssel ellentétes állításai miatt a könyveket nem nyilvánították tankönyvvé."

[algebraicvarietyshow]

köszi a reblogot, viszont általában sem tartom túlságosan előremutatónak azt elvárni, hogy ki miről posztoljon vagy ne posztoljon az interneten. ez nem egy állam vagy szervezet hivatalos csatornája, még csak nem is egy glossza egy újságban, a személyes blog definíció szerint szubjektív, nincs ebben nagy felfedezés. nyilván fontos arra törekedni, hogy a különböző oldalak nézőpontjait jobban megértsük, empátiával kezeljük, de a személyes elemet nem lehet kiiktatni - az itt posztoló emberek általában nem ismerjük egymást, ezért nem tudhatjuk, hogy kit mi éppen miért és hogyan érint meg. de a világban van tizenegynéhány millió zsidó ember, és ahogy malina is írja a linkelt posztban, én se nagyon hiszem, hogy lenne olyan, aki nem ismer olyat, aki ne ismerne olyat, akit közelebbről is érintették az elmúlt napok eseményei. függetlenül a politikai és általános morális állásfoglalásoktól ezek a személyes kapcsolatok nyilván befolyásolják a helyzetértékelést.

ami azt illeti, nem is teljesen pontos itt az, amit számonkérsz. a beidézett másik posztot 2021. májusban írtam, és egyetlen szó sincs izraeli áldozatokról benne, annyi szerepel, hogy "amikor bárki szerint akár araboknak/palesztinoknak, akár zsidóknak ne lenne helyük izraelben, az elég rémisztő, és amikor a mai izraeli megszállás valóban szörnyűséges következményeitől bárki eljut izrael létének megkérdőjelezéséig, az se megnyugtató", az apropó pedig éppen, hogy az izraeli hadsereg (akkori) gázai műveletei voltak. abból se csináltam nagy titkot eddig se, hogy borzalmasnak látom az irányt, ami felé az izraeli politika halad, és hogy lehetetlen izraelt karakteresen zsidó, liberális/demokratikus államként megőrizni (vagy ilyen irányba vinni), miközben a palesztinoktól megtagadják az ugyanehhez való jogot. sajnálom, ha zavar a poszt, de ez akkor sem egy elemzés, ahol van értelme megmondani, hogy mire kéne helyezni a hangsúlyt, hanem egy személyes benyomás egy borzalmas tragédiáról.

nem posztoltam itt még tegnap óta

az izraeli terrorról és még most sem tudom összefoglalni rendesen a gondolataimat, annyira sok rétegében tragikus ez, ami történik. de a csönd se jó, és néhány főleg balról érkező választ elnézve mégis csak le kell írni azt a trivialitást, hogy ártatlan fesztiválozók legyilkolása nem ellenállás, és az izraeli kormány szélsőjobbra tolódása nem legitimál semmiféle terrorizmust. nyilván a hamasz ezt pont leszarja, de ami tegnap történt (és ami tegnap óta történik), az palesztin és izraeli, arab és zsidó embereknek (a közel-keleten és attól távol) csak még több fájdalmat és szenvedést fog okozni, és senkinek nem javít a helyzetén. lesznek még hosszú elemzések mindenfele arról, hogy mik a politikai következmények, és hogy mit jelent ez egyáltalán izrael jövőjére nézve (netanjahu biztos, hogy rövid távon megszabadul bizonyos politikai kihívásoktól, de azért közép- és hosszú távon jónéhány kérdésre felelnie kell majd neki is, hogy ilyen szintű hírszerzési kudarc hogyan következhetett be), de azért az első mégis az, hogy ez az emberek életének szintjén mekkora katasztrófa.

joshua malinát márciusban stoppard "leopoldstadt"-jában láttam remekül játszani, és az a darab is túlságosan megérintett, túl közel volt. malina most a twitterre/instára posztolt olyat, amit teljesen el tudok fogadni:

[korábban még: izrael/palesztina]

[romanmigracs]

Kolozsvári gettó – Wikipédia

 A megszorító intézkedések és a más városokban felállított gettókról érkezett hírek ellenére a zsidó lakosság nem mérte fel a helyzet súlyosságát, és abban bíztak, hogy a magyar állam megvédi őket.

A gettó őrzését kezdetben a helyi rendőrség végezte, de utóbb magyarországi csendőrökkel váltották le őket. A csendőrök naponta 20-30 személyt hallgattak ki brutális módszerekkel, hogy vallomást tegyenek az esetleges elrejtett vagyonukról. A vallatások során többen meghaltak, de voltak olyanok is, akik öngyilkosságba menekültek. A halottakat éjjelente autóval elszállították a gettóból.

A kolozsvári keresztény lakosság összességében passzívan viszonyult a zsidók gettósításához. A kivételek közé tartozott Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök, aki 1944. május 18-án, a Szent Mihály-templomban mondott prédikációjában arra intette a magyarságot, hogy akadályozzák meg zsidó testvéreik üldözését, majd a hatóságnak írt leveleiben a deportálások azonnali leállítását kérte. Járosi Andor evangélikus esperes hamis keresztleveleket állított ki, és lakásában is zsidókat bújtatott el.

A református és unitárius felekezetek vezetői nem emeltek szót a zsidók érdekében.

[diogenesz2020portugal]

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=3411113958966513&id=100002038264412

Az éppen kihirdetett veszélyhelyzet alatti ócska ámokfutás folytatódik. Most épp a gránitszilárdságú Alaptörvény módosításáról nyújtott be törvénytervezetet a Covid „termékeny hatását” a legócskább és a legprimitívebb módon kihasználó, s annak homályában vígan sunnyogó Fidesz-KDNP.

Egyetlen részlet ebből a módosítási előterjesztésből (holott akadna még szép számmal más is):

„A Javaslat a fentiekhez illeszkedve biztosítja a gyermekek számára Magyarország alkotmányos identitásán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést, egyértelmű alapokat teremtve ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék valamennyi tagja Magyarország magyar identitását, szuverenitását, a kereszténység nemzetmegtartó szerepét megismerhesse és megóvhassa".

Visszafogom magam, s nem szólok most arról, mit gondolok e sorok megrendelőinek és elkészítőinek jelleméről és elméleti felkészültségéről (a nyomdafesték textualizálná azt a látványegyüttest, ahogy a középkorban a pokol legmélyebb bugyrait volt szokás kiábrázolni, emberi testnyílásokkal, ürülékkel, félig emberi, félig állati szörnyetegek tüsténkedésével stb.). Most csak néhány dologról beszélek:

1. Egy alkotmány (alaptörvény) megírásának vagy módosításának alapfeltétele, hogy annak írója a rendelkezésre álló fogalmi készlettel tisztában legyen, a szavakat, fogalmakat azok jelentésében használja, s nem saját átköltésében, vagy a megszokott és ócska „szómágikus” célból elkövetett hablaty okán, de nem is posztmodern dekonstrukciós szándékkal. A kereszténységnek ugyanis nincs semmilyen NEMZETmegtartó szerepe. A kereszténység ÁLLAMmegtartó szerepe Magyarország múltját tekintve megkérdőjelezhetetlen, ám a jelenlegi magyar NEMZETet az eltérő vallású, világnézetű és kultúrájú állampolgárok összessége alkotja.

2. A mai magyar NEMZET plurális jellegére tekintettel egyetlen vallási vagy világnézeti hagyományt sem illethet meg semmiféle privilégium, továbbá nem juthat az Alaptörvényben rögzített módon olyan funkcióhoz, amely a további törvényalkotásban normatívaként jelenhetne meg. Az egyházak semmilyen közhatalmi-közjogi kiváltságokkal nem rendelkezhetnek, az állam fölött semmilyen szimbolikus vagy tényleges befolyást nem gyakorolhatnak, végezetül jogszabályokat hittételek nem igazolhatnak és nem legitimálhatnak.

3. Ha az európai (nyugati, zsidó-keresztény) és benne a magyar önazonosság történelmi és jelenkori rendszerét, kollektív identitását kívánják megalkotni, ám tegyék, de ez alapvetően a történészek, jogtörténészek, társadalomtörténészek feladata, legkevésbé a jogalkotóé.

4. A fenti módosítást Szaud-Arábiában abszolút megfelelőnek, adekvátnak találnám, még akkor is, hogy Szaud-Arábiának nincs alkotmánya, hiszen a Korán és az iszlám jogrendje, a saría betölti ezt a funkciót.

5. A magyar ellenzéknek pedig azt javaslom, olvassa el figyelmesen az Alaptörvény módosításáról szóló teljes törvénytervezetet, hogy végre mindenki számára világossá váljék: 2022-ben nem kormányváltásban, hanem kizárólag rendszerváltásban lehet és szabad gondolkodni.

[ka-steve]

Mondjuk a magyar állam iszlám- és menekültellenessége szerintem is pont ugyanolyan, mint az előző évszázad első felében volt az antiszemitizmus (a kérdés csak az, hogy azon a kronológiai skálán hova helyeznénk a mostani helyzetet), csak ezt mondjuk a kurucinfón kívül eddig nem vállalták nyíltan, és ha valaki mégis beleállt, annak nem adtak Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, de a jelek szerint változnak az idők, lejárt a zsidó liberális diktatúrának való megfelelési kényszer ideje...