#vértisztítás

[sonnenscheinmano]

Két éve ezen a napon volt az utolsó munkanapom a suliban, de ezt akkor még nem sejtettem. Ekkor már nagyon szarul voltam és iszonyatosan frusztrált voltam már, mert előtte fél évig jártam orvosról orvosra, hogy hátha kiderül, hogy mi a bajom. De nem derült ki, már-már én voltam a fasz, hogy zaklatni mertem az orvosokat, mert elviselhetetlenül fájt a lábam/vérzett az orrom/nem volt étvágyam/ödémás volt a kezem. Tudtam, hogy valami kurva nagy gáz van velem. Az utolsó, mindent eldöntő vérkép a háziorvosom megkerülésével, egy orvosbarátunk segítségével készült. Konkrétan megváltás volt bevonulni a kórházba.

A kép elkészülte után két nappal már kórházban voltam, egy héttel később vért kaptam, kêthéttel később sötétség, három hét múlva szepszis, mélyaltatás, "már-már tetraplegiáig ható bénulás", intubálás, aztán persze elindultam a gyógyulás útján, ma már gyakorlatilag gyógyultnak vagyok tekinthető, már ami az immunbetegséget illeti. A vesebetegség következmény. Az is egy érdekes dolog, hogy a dialízis következtében gyakorlatilag eltűnt a sárgaságom, állítólag a vértisztítás miatt. Amiben kétségtelenül elgondolkodtató, hogy mi lett volna, ha erre korábban rájönnek. Mondjuk tíz éves koromban. Valószínűleg nem lett volna az a sok öngyűlölettel átitatott év, kisebbségi komplexus, miegymás. De ezen kár rágódni. Jövőre kapok új vesét, aztán visszatérek a munka világába, s ismét szelfizek a suli ebédlőjében az idióta szemüvegemben és karácsonyi pulcsimban. Ámen.