#szét téplek

[tingling-feeling]

2017.12.12 2:27

B.A.

A fizikait olykor sokkal könnyebb elviselni, de nem csillapíthatja a lelkit. Minden olyan törést, mely váratlanul csapott le és tépett szét egy forradás jelöl.

Vannak dolgok amiket az emberek könnyen elfogadnak vagy beletörődnek. Lehet, hogy mert csak azt nézik mi a helyes vagy másnak mi lehet jobb vagy csupán nem elég önzőek.

Ez nem ilyen dolog. Én nem törődöm bele és nem is feltétlen érdekel másnak mi a jó. A boldogsághoz végtelenül önzőnek kell lenni, mert akkor valóra válhat minden, amire csak szükség van.

Önző vagyok. Veled önző vagyok és akaratos és az is maradok. Mert szükséges vagy. Nekem már már az utóbbi időben szükséglet, mint szomjazónak az esőcseppek.

"Karollak, vonlak s mégsem érlek el,

Itt a fehér csönd, a fehér lepel.

Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,

Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,

Állunk és várunk, csüggedt a kezünk

A csókok és könnyek alkonyatán.

Sikoltva, marva bukjék rám fejed

S én tépem durván bársony-testedet.

Nagyon is síma, illatos hajad,

Zilálva, tépve verje arcomat.

Fehér nyakad most nagyon is fehér,

Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.

Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:

Megállt az élet, nincsen több sora,

Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,

Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.

Fehér ördög-lepel hullott miránk,

Fehér és csöndes lesz már a világ,

Átkozlak, téplek, marlak szilajon,

Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.

Megöl a csend, ez a fehér lepel:

Űzz el magadtól, vagy én űzlek el."

Ne hagyd itt ezt a csöndet.