#soma-díj

[szabadpecsofficial]

A Direkt36 és a G7 oknyomozó cikkei megosztva nyerték a Transparency-Soma díjat

A magyar újságírás egyik legfontosabb elismerése a Transparency-Soma díj, amelynek átadóját ma este tartották, természetesen szűk körben, de az átadást online lehgetett követni a Facebookon. A díjat idén megosztva nyerte két cikk, illetve cikksorozat, két portált és három újságírót díjazva. A Direkt 36 német-magyar gazdasági és politikai kapcsolatok hátteréről szóló írása, a G7 pedig a nem…

[zeroz2ro]

Ezért az oknyomozó cikkért minimum egy Soma-díj jár!

[igazikutya]

Zajok a nappaliból (2017/7)

Elrepült a nyár, a hallgatni arany jegyében telt. Kezdeném a kedvenc Kennedym-mel Inigoval. Ha visszalapozunk az archívumban egy most már öt-hat lemez távlatában magas színvonalú és hibátlan útra tekinthetünk vissza. Szívemhez azért is közeli ő, mert az IDM területet járja a maga kreatív módján. A mostani Tornado EP egy kecses triptichon, melynek ezúttal a trance a kötőanyaga. A Tornado/Gracier/Voyager hármas tőle szokatlanul nagyon melodikus, de csak annyira, hogy tényleg trance legyen az a trance, miközben egészében véve a hőskor elődeihez (LFO, Autechre, stb) méltó mértéktartás jellemzi.

Úgy tűnik a Kennedyk is olyanok mint a Sithek, mindig ketten vannak, ráadásul az egyik elől riogat, a másik meg az árnyékból figyel. Nem, nem kezdtem el hülyeségeket beszélni (vagy csak annyira, mint eddig is), íme David! Lefölblende. 2011-ben vagyunk. A Radiohead kiadja a The King of the Limbs albumának remixlemezét, ami nálam azóta  is ott van a top10 remixalbumok között. Ekkor ismertem meg az Illum Sphere, Anstam, Blawan előadókat és a Pearson Sound-ot is, aka David Kennedy-t. Azért én nem hinném hogy ő a sötét oldalon van, vagy talán elvégzett egy uniós BiosSith képzőt, és bár sötét, mégis öko. hogy miért? Mert ilyen finom, pislákoló fényekkel megszórt szintizenéhez, ambinettel töltött downtempohoz és deephousehoz fotonok is kellene. A háromszámos Robin Chasing Butterflies nagyon zen, kiegyensúlyozott, nem siet és odaér. Szeretni való hangulat, szívbarát fajta, mégse margarin, csak ökosith.   Ha már (fent említett) hőskor, aszondod – unom az aphextwint, mondom - én is unom. Itt ez a Field Day Fesztiválon rögzített live, és végig nem köt le. De közben meg vannak az ilyenek, mint ez a b6, egy hétig visszacsengte magát a fülembe, és ha szeretted valaha is a selected ambient works egyet-kettőt akkor ez meg az. a b6-ból meg majdnem mobilcsengőhangot vágtam, csak túlhallgattam. Egy új név: Nene Hatun. Pontosabban a név nem új: Nene Hatun egy török asszonylány volt a török-orosz háborúban, aki hősiességével az erzurumi ütközetben v��lt népi heroinné. Az aktuális Nene Hatununk pedig harmadik (és eddigi magasan legjobb) single-jével a havi miafrancez díj győztese, metakommunikative.

Az EP teljesen élőnek hat, mintha egy live performance keretében rögzítették, coilszintű kísérletek zajlanak, meg elképesztő tervezettségű zenei vázakra felhúzott utazás: aszkézis, kettős kötés, demencia, altruizmus - négyzetbe írt körben. Kicsit zagyva, de ha meghallgatod már nem is annyira, vagy hát ez is az. Egy biztos: mostantól figyelni kell rá, mert kevés ilyen eredeti zene születik mostanság. Dj Krush új 軌跡 című lemezét nagyon nem részletezném. Olyan didzsékrássos, downtemp, hiphop, triphop japán MC-kkel, nekem a legjobban a 夢境 című felvétel tetszett. A Floshton Paradigm mögött rejtőzködő King Britt cintetizátorművész komponista elkészítette azon szerzői lemezét, amikor minden felvételt más-más vokalistával rögzitenek. Ettől az egész olyan... vokálos – biztos ezért lett minden trekk cime ...trek1 ...trekk2... Jobban szerettem amikor feleannyi nyekergéssel bontakoztak ki - az egyébként remek - Britt féle zenei kompozíciók, de biztos akadna, aki nekem ellentmondva meg ezt a lemezt tenné meg kedvesebbnek. Amint a fenti művész, úgy az Ancient Methods is beengedte a mikrofonos havereket a stúdióba. Mondjuk egyből lerí, ezek nem egy helyre járnak ferdülni. Azar Swannal (Zohra Atash sikolyaival és vokáljával) a szokásos AM ride-ot kapjuk, ami enyhén eldedkendenszesedett.

Dave Foster (Huren) kicsit visszahozta a KLF életérzést (áldassék a neve), Camella Lobo (Tropic Of Cancer) pedig csajosan elvitte afféle úszó electromelódiába a lemezt, ez már-már slágergyanúval fenyeget. A végére Zoé Zanias merengős Delerium hangulatba tette a lemezt, ami azért érdekes, mert a lírikus vokál alá, amit Ancient Methods-ék odapakoltak, mutatja, hogy ez az amúgy elcsépelt zenei irányvonal is (ami persze egy érzülettel azonosulva tökéletesen működhet, még akkor is, ha az már zeneileg fáradt) lehet érdekes, attraktív. Egy biztos, ezt a lemezt az AM kitekintésnek szánta, és pár sláger ebből is összejött. A Sreca néven ismert madridi dj/producer már dolgozott együtt Abdulla Rasimmal, Surgeon-nel vagy épp a szintén spanyol Silent Servant-tel, és ezzel nagyjából körvonalaztam is azt a hangzást, amit képvisel. Ez az az uptodate techno sound, amikből havi szinten egy-kettő itt is rendre felemlegetünk, jellemzői: finoman rétegzett, összetett, ámde technosan szikár és lendületes, enyhén (vagy erőteljesebben) pszichedelikus és nem nélkülöz a határterületek (goa, trance, house, ambient) erényeiből, jellemvonásaiból. A Leiras néven kevésbé ismert spanyol úriemberrel közös EP is maradéktalanul hozza a felvázolt jegyeket, csúcspont: The Bridges I burn. Még mindig a hispánok, Uner Dancemotive című EP-je – főleg a Steve Bug remixnek köszönhetően – a nyár egyik kedvenc dj nyersanyaga, a Dancemotive mellett a Lights From The Other Side is kiemelkedő, nagyon friss hangzás. A Reat a nemrég hirtelenséggel eltávozott Mika Vainio első posztumusz lemezmegjelenése. Minden ismérvében a Pan Sonic hagyományok reprezentánsa. Aki szerette, ezt is szeretni fogja, aki pedig nem ismeri a finn zseni életművét, hallgassa meg, mert a Mika Vainio/Pan Sonic fejezet ma már zenetörténelem. Oscar Powell barátunk (tavaly az UH-Fest keretében járt itt) az évvégi Sport debutalbum után New Beta Vol. 1 minialbumával szórakoztat minket. Ez a hanyag eleganciával odaszabott rendszerkáosz nagyon jól áll Oscarnak. Kábé, mintha te a Balcsira igyekeznél, és a Déliben a teljes személyzet be lenne elesdézve. Ugyanúgy késve érsz oda a kötelező bonyodalmakkal megspékelve, csak közben összevissza rohangál mindenki, halál viccesek, a jól kitalált terved pedig percenként törik darabjaira és rendeződik vissza valami tervszerűvé. Kedvencem: Dogs on Acid Redshape (Sebastian Kramer) kettőig jutott a Best of Live sorozatával – marhajó volt mindkettő. Valamiért a kettes szám bűvöletében ő páros single lemezekkel szór minket, mint az aktuális Shfit / Drive, ami beillene a live sorozatba is, annyira élőnek hat. Szögegyenes, lendületes technot kapunk tőle mindig, ami egyáltalán nem sematikus, még a cinjei se zavarnak, mert annyira behúz a stream, ami hajtja a járgányt. Az előző Your Planet is Next nagyon bevált. A nevük meg telitalálat. De nagyon zavarba ejtő kezdés ez a címadó Down. Valami gagyi slágeres pumpa Bros hangmintákból – a felénél meg funky-sra puhul, csak azt a cint tudnám feledni, nem nyert! Utána némi detroit-billegtetés, majd a Rave2 DaGrave diszkója menti a bulit, ez hol volt eddig ez az oldszkúlbankúl? A végére meg egy másik elvetélt utánérzés, majdnem sikerült, de mégse, van ez így. Kérjük vissza az eredeti YPIN-et! Detroitgrendpúbázkodásoskodásaitokért, ¼-es csak,  kár, nagy kár! Majd legközelebb. Age Of Intolerance címmel érkezik az idei első Slam saját anyag. (Több más retrospektív volt már, mert Soma 25 év van) 1:20-nál egyértelműen beazonosítható: igen, ez Slam (vagy lehetne Black Dog is – szintén Soma – de ott máshol vannak a basszusok és finomabb a texturakezelés). Enyhén önismétlés szaga van a lemeznek, a retro detroit technos My Machine 909 meg az ami Orde és Stuart Rolanddal. Nem szép dolog két ilyen nagytiszteletű alkotót lehúzni, de gyakorlatilag mind a 4 felvétel a szcéna idm-technoklasszikusainak (The Black Dog, Planetary Assault Systems, több nem jut eszembe hirtelen) közepes remake-je. Jut eszembe: de jó lenne egy új Black Dog album! Hagyjuk is a technot, az On-U-Sound Praktikeres házibarkács osztálya, a Tackhead összetakarított a stúdióban. Eredmény a The Lost Tapes Vol. 1 című elképesztően színes válogatás 1989-től napjainkig. Már nem is emlékeztem, hogy ezek a srácok ennyire slágerszerű alkotásokkal is előrukkoltak, mint pl a Different Kind Of Love, amire rá kellet keresnem, hogy ez nem hiszem el, hogy saját, biztos valakit feldolgoztak. Tévedtem, saját. Pár trekket ugorva meg jön Feel the Beat címmel egy igazi On-U-Sound-os studiojam őrület. Tényleg színes album, mint Völgyike néni kerítése. A Dekmantel kiadó 10 éves önünneplésének negyedik EP-jén négy electro szemelvény kapott helyet. A Strut Records egy érdekes válogatást közölt Réunion Szigeten 1975-1986 között lezajlott zenei fúziós forradalom műveiből. A tárgyalt időszakban érkeztek meg a afro és indiai zenei hatások a szigetre, és hoztak létre valami újat a honos maloya népzenével keveredve. Érdekes ethno csemege, a Hervé - Mi Donne A Toué Grand Coeur-jét simán el tudom képzelni valami Tarantino filmben.

Ancient Methods - The Asking Breath Comes to Each [2017, Candela Rising][EP] Aphex Twin - London 03.06.17 (Live at Field Day Festival) [2017, Warp] DJ Krush - Kiseki [2017, EsUEs Corporation] Fhloston Paradigm - After [2017, KingBrittArchives][LP] Inigo Kennedy - Tornado [2017, Token][EP] Leiras & Svreca - The Bridges I Burn [2017, Semantica] Mika Vainio - Reat [2017, Elektro Music Department][LP] Nene Hatun - Metacommunication [2017, Bedouin Records][EP] Pearson Sound - Robin Chasing Butterflies [2017, Pearson Sound][S] Powell - New Beta Vol. 1 [Diagonal, 2017][LP] Redshape - Shift ł Drive [2017, Present][S] Slam - Age Of Intolerance [2017, Soma Records][EP] Tackhead - The Lost Tapes Vol. 1 [2017, On-U-Sound] Uner - From The Other Side [2017, Szerzoi][EP] VA - Dekmantel 10 Years 04 [2017, Dekmantel][EP] VA - Oté Maloya The Birth of Electric Maloya on Réunion Island (1975-1986)[2017, Strut] Your Planet Is Next - Down [2017, Klasse Wrecks][EP]

[szantograf]

Transparency - Soma díj

Transparency – Soma díj

A díj legfőbb célja, hogy támogassa azt a műfajt, melyben Soma a legaktívabb volt, az oknyomozó újságírást.

[ilyenazelet]

Szerkesztőség azért nem vagyok, de teljesen egyetértek vele.

[vilaglato]

Történelmi jelentőségű írás a 444-en

Az egészen hibátlan előéletű Kasnyik Márton (Berlini Szabadegyetem, CEU, Göbölyös Soma-díj stb.) egészen hibátlan cikkben számol be a franciaországi választásokról. Mielőtt továbbmennénk az egészen hibátlan úton, ismerkedjünk magával a művel: „A közép felmorzsolta a bal- és a jobboldalt is...

A teljes cikket itt találod ...

[atlatszo]

Az Index.hu három újságírója, Panyi Szabolcs, Dezső András és Hava Nikita, valamint Kasnyik Márton, a 444.hu újságírója – megosztva – nyerte a 2016 legjobb oknyomozó újságírójának járó Gőbölyös Soma-díjat. Az egymillió forinttal járó elismerést a Transparency International Magyarország által szervezett ünnepélyes díjátadón adták át szerdán este, Budapesten.

[atlatszo]

Semjén Zsolt a most díjazott cikkek miatt lehazaárulózta az újságírót, és külföldi titkosszolgálatokat emlegetett.

[atlatszo]

Oroszi Babett és Máriás Leonárd Soma-díjat kaptak

Az Átlátszó és a hvg.hu újságírói megosztva nyerték el a 2013-as év legjobb fiatal oknyomozó újságírójának járó Soma-díjat és a vele járó egymillió forintot. Oroszi Babett az állami filmtámogatások osztogatásának kormányzatokon átívelő belterjes gyakorlatáról írt cikksorozatot az Átlátszóra, amiből az derült ki hogy az állami támogatások szétosztásával megbízott szervezeteknek és személyeknek gyakran maguk és a barátaik felé hajlott a kezük. Máriás Leonárd cikkeiben azt térképezte fel, hogy a tavalyi trafik-pályázatok nyertesei közül kik és milyen módon köthetők a Continental Zrt. dohány-nagykereskedelmi vállalathoz.