#rég��szet

[eszmeletlenul-szeretlek]

Neked

Tisztában vagyok azzal hogy ez nem fog hozzád eljutni, nem fogod olvasni még csak nem is fogsz erről tudni. Mégis úgy érzem le kell írnom.

Nem is tudom hol kezdjem... Réges rég szarnom kellene rád, úgy ahogy Te rám. De mégse megy...hisz te voltál és vagy az első szerelmem. Aki felejthetetlen az ember számára. Olyan dolgokat mutattál meg amiket addig ember sosem. Tisztában vagyok vele hogy neked nem én voltam az. Fáj? Lehet. De amit adtál nekem, amit a szívemnek okoztál az sokkal jobban fájt és fáj a mai napig.

A barátságunk elején nem gondoltam volna hogy Te leszel az akibe őrülten mélyen bele szeretek, de megtörtént és visszafordítani nem tudtam és nem is akartam. Csak sodródtam az árral, mint mindig. Nem emlékszem a pontos dátumra hogy mikor és hogyan történt ez, egy pillanat alatt vagy éppen szép folyamatosan. Nem tudom. Csak azt vettem egyszer észre hogy máshogy nézek rád. Féltékeny voltam hogy a suliban nem velem beszélgetsz, hanem egy másik lánnyal, hogy őt ölelted meg a szemem láttára és nem engem. Fájt. De hagytam és nem hoztam fel a témát, hisz hogy is érezhetted volna ugyanazt, mint én? Sehogy. Neveltséges hogy ez az ötlet a fejembe mégcsak fel is ötlött. Aztán egyszer úgy éreztem Te is máshogy viszonyulsz hozzám. De ott voltak a kétségeim. Minden percben. Talán ezzel szúrtam el... Összezavartál minden pillanatban, hisz egyszer ezt mutattad, máskor azt. Nem tudtam kiigazodni rajtad. Majd jött az első veszekedésünk... tisztában vagyok vele hogy ott én basztam el, hogy miattam nem történt utána semmi. És mai napig, minden egyes nap hibáztatom magam emiatt. De nem tudom visszacsinálni, akármennyire is akarom! Ellöktél magadtól, megsebeztél úgy mint soha senki. Törést okoztál a szívemen és a lelkemen is egyaránt. Fájdalmat adtál, megannyit... de nem tudtam és tudok haragudni, hisz szerettelek és szeretlek. Igen, Szerettelek, tiszta szívemből, ha te még nem is... Egy hétig minden egyes nap küzdöttem érted. Szinte minden egyes nap sírtam. A szívem darabokra törted minden adott pillanatban. De én mentem és küzdöttem Érted. Azért hogy egy hétre megbocsáss, majd újra eldobj. Be kell vallanom valahol mélyen tudtam hogy ez lesz, fájt újra, mégsem annyira mint elsőnek. Hisz a szívem akkor, egy héttel azelőtt darabokra szetted. A kétségeim, a gondolataim belülről felemésztettek és megöltek. Már nem küzdöttem, úgy éreztem végleges az egész. 1 hónap múlva aztán újra beléptél az életembe. Én hülye pedig hagytam, és újra ott voltam mint elsőre. Az érzelmeim nem hunytak ki, de mégcsak nem is halványultak irántad ez idő alatt. Csak megtanultam nélküled élni. Boldoggá tettél, hogy később megint ott hagy. Se szó, se beszéd nélkül.

Ez év első hónapja 16.án találkoztunk. Elsőnek. Vicces amúgy hisz egy suliba járunk meg minden, mégis. Aztán tudod hogy mentem haza? Majd elbőgtem magam. Hisz semmibe vettél! Mintha nem is akartad volna az egészet, és lehet... beleláttam dolgokat, amik nem voltak. Sosem léteztek. Naív kislányként azt hittem szerethetsz viszont, de nem. Fájdalmat okoztál újra és újra. A tudtod nélkül vagy éppen a tudtoddal. Nem tudom. Ez a kérdés és megannyi más is lebeg a levegőbe mai napig. Választ nem kaptam és nem kapok már rá. Sírtam, fájt, haragudtam, szerettelek, gyűlöltelek. Ezeket mind te kaptad. Én pedig tőled 'csak' a Szerelem fogalmát kaptam meg. Amiért hálás vagyok, még ezek után is. Megmutattad nekem milyen tud az emberi érzés lenni, és ezt köszönöm.

Most ha visszajönnél, rám írnál már tudom nem lennék naív hiába szeretlek még mindig. Ennyi idő után nem adnék esélyt újra arra hogy összetörj.

Azzal zárnám hogy köszönöm és szeretlek!

[friedslimenerduniversity]

"Tudom hogy rég volt már. De tegnap minden úgy jött össze hogy jobban bántót mar a puszta jelenléted is. Nem a te hibád hogy nem vagyok túl rajtad. Nem a te hibád hogy szét estém. Minden az én hibám. Es tudom. De nem tudok most mit teni magam ellen. Szet estem és egyszerűen már csak sírni akartam de nem tehetem meg... Vajon valakit akit "barátnak" hívok tudja vagy látta mivan most velem?..."

~Lia~

[tulipanblog]

Ma hajnalban történelmi esemény volt a magyar tenisz életben. Ugyanis Fucsovics Márton eljutott a 4. körig az Ausztrál nyílt tenisz bajnokságon ahol nem mással mint a mindenkori legjobbal, legeredményesebb tenisz bajnokkal, leg leg leg Roger Federer-el találkozott. :)  Rég nem szerepelt ilyen jól magyar játékos egy Grand Slam bajnokságon, abszolút megérdemelten jutott el Federer-ig. A legjobb 16-ba jutáshoz egy top 13 játékoson is átverekedte magát. Marci amúgy a 80. helyen áll most, de ezzel a szerepléssel feljön legalább a 63-62 helyre, és több mint 48 millió forintot is zsebre vághat. A magyar játékosnak nagy eredmény ez, ugyanis élete első fő táblás bajnokságán van túl. A meccsen egyértelműen kijött a kvalitásbeli különbség. A svájci adogató játékaival nem tudott igazán mit kezdeni Fucsovics, viszont szépen tartotta és stabilan hozta a sajátjait annak ellenére, hogy szerintem nem ez volt a élete legjobb játéka a magyarnak. Így is a második szet például csak rövidítésben dőlt el. Ezután a magyar kicsit megtört és Roger könnyedén húzta be az utolsó szetett. Nagyon szépen nyilatkozott Marciról a meccs után és a kommentátorok is mind elismerték, hogy bár nem tudta megszorongatni a svájci mestert, szépen küzdött és néha igen pazar játékkal tartotta a lépést a második kiemelttel. Érdekesség, hogy Marci edzője, Sávolt Attila 2002-ben szintén játszott Federer-el Melbourne-ben, sajnos ő is kikapott. Nagyon jó volt hallani a szünetekben ahogy a helyszínen magyarul szurkolnak neki, és még nekem is nehezemre esett nem neki drukkolni és érte izgulni, pedig Roger Federer volt vele szembe az örök kedvenc. :)

Linkelek még egy elég egyoldalú összefoglalót