#míly

[soursoulsblog]

Te voltál az első akibe igazán beleszerettem

S ennek tudatában míly könnyen elengedtél

[helen-price]

Hullócsillag lettem saját égboltomon

Bele zuhanok végtelen sötétembe

Körbe ölel egy foszlatag énképem

Kit oly régen szintén ide vetettem

-

Mesélj, csillagom, míly nyomorúság hozott közelembe

Mi késztetett rá, hogy hozzám elgyere

Tán meguntad kényelmed a mennyországodban

Vagy te mondtad magadnak, hogy ugorj s kelj fel holtan?

-

Körbe vezetem szemem a sötét vásznon

Egyedül vagyok, de itt is hallom hangod

Gyere velem, vezess körbe e fájdalmas bugyorban

Mutasd meg, melyik éget jobban

-

Mutasd életem legsúlyosabb hibáit

Vigyél oda, hol nem talál rám bárki

Had maradjak lent veled

Olyan nyugtató ez a fájdalom idebent

-

Mosolygok rá, fáradtan, erőltetetten

Rám néz sajnálattal szemeiben

Vagyis hát, itt sincs, az is csak én vagyok

S eltűnt, mert még magamat is elhagyom

-

Leülök egy vörös kanapéra

Vérem színezte át, előtte fehér volt

Bársony érintése belém mar

Újabb heggel bővül az égbolt

[csajokamotoron]

Bőr hatású nyakláncok és galléros pólók - ezzek a legújabb újdonságok a CsamShop-ban

Most, hogy talán végre lekerülhet majd a télikabát, és végre valóban megérkezik a tavasz, talán ideje azon is elgondolkodni, hogy mit fogunk viselni nyáron a motoros rendezvényeken. Én már elgondolodtam, és arra jutottam, hogy a kedvenc motoros pólóim mindenképp előkerülnek majd. (Bár egyelőre még a pulóvereknek nagyobb szerep jut, egyszer ennek is vége lesz.) Habár nem egyszerű jó minőségű, piké pólót találni, azt hiszem, ezúttal sikerrel jártam. Legalábbis nekem nagyon kényelmes, és szerintem csinos is ez az új galléros póló. Mivel feketém már volt korábbról, ezúttal a ciklámen szín mellett tettem le a voksom - míly meglepő - de a tavasz közeledtével már kívánja a szervezetem az élénk színeket. Az új pólót igyekeztem jóárasítani - így a fekete maradt hímzett, az elején és a hátán is igényes és tartós megoldással. A ciklámen színűn pedig csak a bal melle fölött látható a csajok a motoron logó, így az ára is sokkal barátibb maradt. Nyakláncok minden stílusnak A másik újdonság a bőr hatású nyaklánc, amelynek állítható a bősége, és többféle motoros medállal is választhatod magadnak vagy akár ajándékba. A robogós, enduros, krosszmotoros, chopperes és sportmotoros medállok mellett immár old school motorkerékpáros medál is található a kínálatban. Vödörkalap Ha lemaradtál volna róla, a nyári nagy meleget előrevetítve készült egy vödörkalap is, ami kellemes, vászonból van - olyan a fazonja, amit anno Surda viselt a sorozatban - és megvédi a fejedet a tűző naptól. Bár lehet, hogy ezt most még nem tudod elképzelni, de egész buiztos, hogy idén is lesz olyan, amikor jól jön majd. Ha pedig nem kedveled ezt a fazont, ami pedig úgy látom, hogy bejött a divatba, még mindig ott van a baseball sapka, amiből szintén nincs hiány a webáruházunkban. Ezen az oldalon találod meg a sapkákat. Végezetül most sem tudok mást javasolni, nézz körül a CsamShop-ban, mert biztos találsz magadnak vagy valamelyik motoros ismerősödnek kedvére való ajándékot. ITT NÉZD MEG AZ ÚJDONSÁGAINKAT! AKCIÓS TERMÉKEKÉRT KATTINTS IDE! ITT BÖNGÉSZHETSZ AZ ÖSSZES TERMÉKÜNK KÖZÖTT   Széles utat! NaNa     Read the full article

[versinator]

Merény sürű

Sötétedő csúcsa gesztusaim kidobtunk Ekéjét emlékeken belerág kockákból Önzésre cecilia kicsuszik rángunk Ékszereit harkálya villanyosom izgalomból

Talpaik míly kapaszkodó megbuvunk Vérezzen sebed elálmosodván dalomból Rücskös forgóban jégtörés tébolyunk Kifaragva kijutok sikátorán agyadból

Megtörése teljesültek szörnyeivel összeszorultak Fulladozva bontója szűrd villogásához Melegebben lerúgom kútban száradtak

Sejtjeibe irtam moccant hullámhoz Fogatban porondok itatva álmodoztak Szívott csecsemőjét zavarába bányászokhoz

[depog]

...a co se stalo se všema těma věcma po derniéře handsfree???

TOHLE!

REPLIKA MÍLY. SMíla.

(c) Dominik Styk

[borisjelinek]

Bílý most přes Úpu

Tento přechod přes Úpu se nachází západním směrem od Viktorčina splavu a jeho předchůdce tu stál minimálně koncem 16. století, když byl přemostěn dosavadní brod. Svoje pojmenování obdržel od toho, že byl od svého zřízení vždy natírán bílou barvou.

Traduje se, že v těchto místech došlo k nešťastné příhodě, která však měla dobrý konec. Jednoho dne spadl chůvě ze mlýna kočárek i s dítětem do řeky. Ten se však naštěstí nepotopil, naopak plaval po proudu a o kus dál ho vytáhli z vody lesní dělníci, aniž se děcku cokoli stalo. Na památku tohoto „zázraku“ a jako poděkování Pánu Bohu tu byl zavěšen obrázek na dřevěné desce s výjevem této události. Podle všeho jde o historku, jež má základ v pravdivé události, k níž došlo během povodně 19. června 1843 a úpický kronikář ji popisuje takto: „Veliká povodeň r. 1843 celé chalupy, střechy z ních, množství nábytku, také kolébku s děckem unášela divokým proudem, bohudíky jen do Skalice, kdež s nadlidskou námahou bylo vytaženo.“

Po mostě se přecházelo vždy na silnici do Ratibořic a Hořiček, opačným směrem na Rýzmburk a Žernov. Dříve to byla též spojnice do blízkého panského mlýna, který pod nájemcem Janem Vavřenou 16. ledna 1890 vyhořel a na jeho místě panství postavilo stavení čp. 6 pro svého cestáře. Tvar i velikost mostu se v rámci staletí měnil, protože byl mnohokrát povodní poškozen nebo dokonce odnesen. Indikační skica stabilního katastru dokazuje, že v roce 1840 stál již přesně na svém dnešním místě. Stejně tomu je rovněž v Dílečném nákresu obce Žernov s osadami Riesenburk, Ratibořice a Pohodlí, jenž byl zhotoven geometrickým substitutem Josefem Treitnarem.

Jak již bylo výše zmíněno, tak po celou dobu své existence byl most častokrát opravován, neboť docházelo k jeho poškození či rovnou odnesení zde často se vyskytujícími povodněmi, například 10. června 1829, 6. května 1839, 19. června 1843, 1. a 2. srpna 1858, 17. a 18. července 1882, 29. a 30. července 1897, 14. a 15. července 1907. Poslední významnou opravu mostu provedl princ Bedřich ze Schaumburg-Lippe. V dubnu 1966 došlo k vyasfaltování silnice z Rýzmburku až k mostu. K témuž došlo v květnu 1969 od mostu k lipové aleji. Roku 1979 provedly Státní lesy výměnu klád a zábradlí. U mostu bylo také umístěno rozcestí červeně, zeleně a žlutě značené turistické trasy a vedou přes něj v roce 1981 zřízená naučná stezka Babiččino údolí a roku 2003 realizovaná stezka Jakuba Míly.

Nedokonalou a mnohdy odbývanou údržbou však most postupem času zchátral, až se dostal do takového stavu, že bylo rozhodnuto o jeho rekonstrukci. V roce 2016 vypsaly Lesy České republiky výběrové řízení na jeho opravu. Stavební povolení bylo odborem dopravy a silničního hospodářství vydáno 28. června 2016. 3. listopadu téhož roku byla uzavřena smlouva o dílo s pardubickou společností Chládek a Tintěra, a. s., jež měla provést rekonstrukci mostu podle projektu, který byl vyhotoven batňovickou projekční kanceláří Mosty Hofman, Jan Hofman. Zejména mělo dojít k náhradě starého dřevěného tělesa mostu za železobeton.

Most byl zcela uzavřen k 1. březnu 2017. Při realizaci zakázky zhotovitel objevil řadu skrytých vad, zejména špatný statický stav mostních pilířů, proto přerušil práce a začal vyjednávat s Lesy České republiky o změně smlouvy, projektu samém a potřebných vícepracích. Nakonec však k dohodě nedošlo a 27. července 2017 odstoupil od smlouvy. Zadávací řízení tak bylo ukončeno z důvodů nepředvídatelných okolností.

Následně byla vyhotovena nová projektová dokumentace od téhož projektanta a na stavebním úřadě zažádáno o změnu stavby před dokončením, k čemuž došlo 5. června 2017 (nabylo právní moci 22. června téhož roku). 28. srpna 2017 bylo vyhlášeno nové výběrové řízení a 25. září 2017 byl vybrán také nový zhotovitel, jímž se stala firma SART – stavby a rekonstrukce a. s. ze Šumperka. Ta podepsala smlouvu o dílo 12. října 2017 a objednavatel o 5 dnů později. Krátce poté se rekonstrukce mostu opět rozběhla.

Kamenné opěry tak nahradily železobetonové obložené pískovcem, kamennými se staly i římsy. Nosnou konstrukci mostu tvoří železobetonové předpjaté nosníky se spřaženou železobetonovou deskou. Dřevěnou mostovku nahradila železobetonová deska s asfaltovou vozovkou. Most lemuje smrkové zábradlí a po shodě s památkáři bylo natřeno bíle, aby bylo dodrženo alespoň z části pojmenování tohoto objektu. Celková investice dosáhla 11 milionů korun. Kolaudační souhlas vydal stavební silniční úřad v Náchodě v říjnu 2018 a od té doby nový most slouží svým účelům. Není však vůbec tak hezký jako jeho předchůdce.

Současný Bílý most

Současný Bílý most

Současný Bílý most

Předchozí Bílý most

Předchozí Bílý most

Předchozí Bílý most

[southalldiaries]

Nyáry Krisztián új podcastjában könyveket ajánl, többek közt Gyuricza Katalinét is, akinek az előző könyve szerinte a "dunaszerdahelyi gengszterfeleségekről szól".

Nem, Krisztián, az a könyv a Dunaszerdahelyen a gengszterek által a 90-es években elrabolt és megerőszakolt gyereklányokról szólt.

De örülök hogy figyelmes olvasó vagy, kaserolod magad a podcast elején is hogy te ezt a divatjamúlt műfajt míly elmélyültséggel űzöd.

Tulajdonképpen a Nyugatos írók félrekúrásainak intimpistáskodó megírásától a Facebookon egész hamar eljutottál a nagy magyar irodalmár-vátesz szerepköréig.

[n--mate]

Francia ágy, nyitott ablak, halvány fények,

Fejemben gondolataid mendegélnek.

S, óh míly szép bár vajon mit értet,

Gondolatim végre hozzád érnek.

Hosszú idő sora vártat,

Rád nézek és a távolság csak látszat.

Mintha csak mellettem feküdnél,

S egy érintéstől már-már felébrednél.

Szemem már majd, hogy lehunyom,

De versem rólad félbe nem hagyom.

Szóval hát álmodjunk egy csókcsatát,

Rózsás szép csókos éjszakát.

[csakegylanyasokkozul-01]

Heinrich Heine: BÁNAT

Tudod mi a bánat?

Várni valakit ki nem jön el többé.

Eljönni onnan, hol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot,soha el nem érni,

Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,

Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.

Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,

Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,

Mással látni meg őt és utána fordulni.

Kacagni hamis lemondással,

Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,

S imádkozni,

Hogy sose tudja meg

Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,

De mást lát a két szemem,

Messze túl a könnyeken,

Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Tán büszkeségből azt felelném,

Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,

S a két szemed rám nevet.

Kacagva köszöntelek én is,

De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.

Aztán, hogy elfordulok,

Fáradt szememhez nyúlok,

S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,

De rosszul itélsz,

Nem bántam meg

Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.

Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,

S én hagytam, hogy menj csak el.

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,

De mögé, már senki sem néz.

Játszani a közönyös embert,

Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki

Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!

Egy pillanatra zavarba jönnék,

S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan

Semmiség, csupán az életem.

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy könnyes lett a szemem!

[versinator]

Hangoktól iszapot

Koromfolt hangszered vándorlások dalnokversenyből Tűrje gyarmatunk ösztökével körből Térd jósa combig zeus Pörpatvar kezdhetnéd kívánjak phoebus Kiszámítva aranyozni lapátot labirint Hazák földajkál leveleivel leránt

Szolgálhatom sastól vérként színhely Összejött kövekből lepelt zsidókirály Ragadtan utolja fürödve tücske Ormótlan villódzik szerszámát tülke Apróz völgyeké eltitkoltunk bordaként Futár kívülről hatalmukat ácsként

Elrabló látszólag csikland örömről Sorolt őszidőben kalangya kövéről Visszaríván kúton átvezetett bosszus Kapnod pinceajtó belehint filozófus Vétetteknek monotóniáján zuhantak vérként Letép fuvallata animális belehint

Lejárat nyájait dombjain míly Elosztott gyertyája rákezdi ragály Gyászomban gyujtja kizárva hófehérke Feccsent torzó achilleus csücske Szobákat vakitott hasadjon hírként Évell vakulva ereszen diákként

Forgása összeköpdösött rekeszes esttől Vásznunk pillogat gyopár kertemből Küldene csipkézve rivalt katholikus Kipergett köteled spleen labirintus Bőrfotelek zsidókirály négyszögü sziklaként Kotor keretből recitativ vadakként

Ap pőreséggel mosolyban szentmihály Major kioltanak frankhon éppoly Hősisége lélekzetadó ekként őszike Szélcsendes napsugárt parkett nemzedéke Kacsók múmiából durvább ekként Pincém kékell havast tajtékként

[hervadt-rozsa]

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

[lunderthemoonlight]

Tudod mi a bánat?

Várni valakit ki nem jön el többé.

Eljönni onnan, hol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot,soha el nem érni,

Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,

Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.

Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,

Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,

Mással látni meg őt és utána fordulni.

Kacagni hamis lemondással,

Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,

S imádkozni,

Hogy sose tudja meg

Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,

De mást lát a két szemem,

Messze túl a könnyeken,

Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Tán büszkeségből azt felelném,

Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,

S a két szemed rám nevet.

Kacagva köszöntelek én is,

De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.

Aztán, hogy elfordulok,

Fáradt szememhez nyúlok,

S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,

De rosszul itélsz,

Nem bántam meg

Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.

Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,

S én hagytam, hogy menj csak el.

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,

De mögé, már senki sem néz.

Játszani a közönyös embert,

Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki

Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!

Egy pillanatra zavarba jönnék,

S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan

Semmiség, csupán az életem.

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy könnyes lett a szemem!

Heinrich Heine: Bánat

[eleterzesek]

Mindig..

Gondolatok cikáznak elmémben,

Miképp, emberek életemben.

Egyedül a magánnyal,

Ahogy, mindenki magával.

Elgondolkodán, míly rossz érzés

Mikor, nincs mástól kérdés.

Hogy, mindenki csak addig van,

Amíg a válladon sírhat.

[rusteddogz]

Egy pohárral

Néha egy nyugat-európai művészfilmnek érzem az életem. Még „látom” is magam kívülről. Ahogy fogom a whiskys poharat. Ahogy szívom a cigarettám és megfeszül az arcizmom, hogy a számba görgessem a füstöt. Mintha csókot adnék Philip Morrisnak. Egy pillanatra kikapaszkodik a füst a számból, mint lelkes nyugdíjas az ablakon, mikor utcai zajt hall. Aztán egy nagy sóhajjal lenyelem.  Ahogy támasztom a fejem, miközben valami elbaszott garázsbanda húzza a „jajdeszomorút”. És ezt csak egyetlen hang zavarja meg. A piezo csattanása, ami apró lángra gyújtja az öngyújtómból kiiramló földgázt. A következő cigaretta. Mellé pedig jár a következő pohár. Ilyenkor Villont érzem nyakamon, ahogyan ő érezte nyakán, hogy segge míly nehéz. Azt hiszem ez az irónia. Hogy a villoni magasságok – mégis csak Párizs felett lógott – milyen mélyre képesek hányni az ember gondolatait. És ott lent alantasan kúszik a földből kiázó rég eltemetett fájdalmak között. Ez egy kibaszott temető. A kapuján a „feltámadunk!” felirat fenyeget. De alkalmanként a whisky exhumálja, majd újra temeti ezeket. A kettő között néha mosolygok. Néha. A spontaneitásból előrántott Bourbon a legrégebbi kurvám. Az a fajta, akinél nem tudom eldönteni, hogy az érzés, amit előkapar belőlem, azt szeretem-e, vagy csak megszoktam. De legalább ismerem. Biztonságosan kiszámítható. Minden más olyan, mint hunyorgó olajlámpa, egy nyáréjszakai viharban.

[i-believed-in-them]

Egy nem túl meleg, kellemes nyári nap volt. Ő ott ült, a lány pedig messziről szemlélte. Mégis, mit tehetne nem veszi észre senki, ő maga sem tudta, hogy valóban ki az aki szeretné észrevenni s ki az aki nem, de mégis megteszi. Elkezdett tovább sétálni, elment előtte és a tekintetük egybe forrt, minden megszünt körülötte, majd egy hirtelen jött dudaszó suhant át a hallójáratán. Mégis mit várt, mit fog tenni a lány megijedve körbetekint? De a lány csak megállt s meredten nézett rá. Vajon miért nem tesz semmit, miért nem mozdul már? Csendül a kérdés a buzgón figyelő agyán. Mintha közeledne, ó atyám mi lesz már? Majd a lány leült mit sem szólva s tekintetét percig sem elforditva. Ő csak mosolygott rá, míg a lány meglepően figyelte, hogy észre vették már. Hirtelen egy kellemes hang üti meg fülét - Miért van oly távol tőlem, miközben mellettem látom? - A lány csak nézte és hirtelen eldugott mosolyra kerekedett ajka, majd mondta - Van mikor túl távol vagyunk mégis oly közel s van mikor a táv semmis már, de lelkünk odébb jár. - Láttam azt a meglepő arcát, hirtelen én voltam a lány, ki nem értette mit csinál s miért mond bármit már. A szeme csillogot s jött a következő mondat - Nem érdekel a táv, a lélek mindig megtalál. - A hangja oly megérintett, mintha a lelkünk egybeforrna s nem lenne semmi más. Majd egy szempillantás alatt tovatünt a vágy. Hallotta a dudát és érezte arcában az éjjeli szél zuhatagát. Ó jézus, vajon merre jár? A gondolatok egybefolytak a vággyal, az érzések a látvánnyal és az ép ész a szív hangjával. - Míly csodás a szerelem, de túl fájó énnekem. - hagyta el ajkam oly halkan mondtam tán hangja sem volt mit hallhatnál. Kattan a zár, a kocsi motor újra jár, csak a táj, miben elveszni sose kár. Mond szerinted hogyan tovább?