#hét szoba

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házass��g, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[brgzmpff]

hogyan kell átverni egy tulipánt?

@kukacmalac

a levirágzott, leszáradt hagymákat be kell tenni legalább 2 hétre a hűtőbe, a hűtés után el lehet ültetni akkora cserepekbe, amik lehetőleg elférnek a két ablak közötti részen, vagy a lakás leghidegebb pontján kell visszaszoktatni a "tavaszba" kábé 3 hét alatt, ez lehet akár pince is, itt még nem kell nekik nap, csak a hűtő és a szoba hőmérséklete közötti átállás pár hét.

A visszaszoktatás után lehet a meleg és napos részére tenni a lakásnak.

Az ültetés után kb spriccelni kell rá a vizet, nem szabad túllocsolni, ha a föld penészes lesz, csak hagyd kiszáradni, a hagyma még simán jól van.

ha az ember kiássa a kerti hagymákat a nyárra, akkor vagy október novemberben kell kiültetni, vagy ugyanígy hűtőben akár 4-6 hétig pihentetni kiültetés előtt tavasszal.

nem szabad a levirágzás után a leveleket levágni, mert akkor gyűjti az energiát a következő évi virágra.

ezt úgy mondom, hogy egyszer sikerült decemberre kihajtatni egy adag tulipánt, de nekem kertben mindig csak a baj van velük. például a kurva vaddisznók egyszer az összeset kizabálták mindenhonnan :)

[csacskamacskamocska]

Bizonyos szempontból egy egoista jobb mint egy narcisztikus egy pszichopatánál meg biztosan jobb

Az egoista csak énközpontú. Nem is akar másnak látszani. Utálja a cigányokat mert szerinte azok az ő adójából élnek, utálja a melegeket mert szerinte az ő adójából vonulnak fel, utál mindent és mindenkit ami szerinte őt megrövidíti vagy ami neki járna, amiről azt feltételezi, hogy neki jobb és kényelmesebb élete lenne, ha az övé lenne AZ IS. Nem feltétlen tudja jobban a dolgokat másoknál és nem is manipulál senkit. Egyszerűen kiveszi a sütit a tálból, és nem érti miért kéne figyelnie másra, mások is figyeljenek magukra. Ő is megteremti magának azt ami kell, más is harcolja ki. Kb kiszámítható az észjárása. Önző, énközpontú. Nem okoz kárt csak max bosszankodsz rajta, mert betonfejű. Empátiája csak a hozzá hasonlókkal szemben van, süket és vak bármi másra. Igen, ebben hasonlít a narcisztikusra, de az egoizmus nem személyiségzavar. Nincs benne elhazudás, rejtett sérelem, alacsony önértékelés. Csak egy beszűkült látásmód. Az önző ember a gyerekétől is elvenné azt ami kell neki, legyőzné a társasjátékban, fociban. Nem azért utálja a kormányt mert hazug tolvaj banda, hanem mert ő nincs tűzközelben. Ha ott lenne, lopna. A narcisztikus valójában csupa sérülés. Egy végleg elveszett ember valahol belül. Már sosem találod meg, és a viselkedésére nem mentség, hogy egy áldozat volt valamikor. Az egész élete gyerekkorától kezdve egy hálószövés. Acélsodrony a sérülései köré és finom, ragacsos pókfonál a szükségletei köré. Manipulál. Hazudik. Eldob és visszaszerez. Az érzéseit elhazudja. Vetít. A narcisztikus kastélyában nem hét szoba van, hanem ezerszer hét. Mindig újat épít, mindig mást. Csak neked. És ez vonzó és varázslatos. Amíg meg nem érzed a hullák szagát. Amíg rá nem jössz, hogy sokan vagytok és mégtöbben lesztek. A padló mozog, a falak tükörből vannak, nincs stabilitás, nincs valóság. És nem vagy fontos. Nem te vagy fontos, csak az, hogy ne találj ki a kastélyból. Akármit gondoltál, nem tudod ki ő. De ez a te hibád – mondja. Hiszen beengedett, mindent megtett érted. Te meg hálátlan vagy. Önző. Korlátozni akarod. Stb. Úgyhogy meg kell értened, hogy ez büntetést érdemel. És megbüntet. Nem is titkolja. Ismer, tudja hogyan tud kínozni és hogyan tud a lelked mélyéig elandalítani. Nézed, ahogy rajonganak érte azok, akik csak a színjátékát látják, akiket nem is érdekel a valóság, és beleőrülsz. A tükrei közt elveszted önmagad. A büntetések kiheverése elveszi minden erőd. Úgy tud elpusztítani, hogy lehet, hogy saját magadat pusztítod el.

Gyógyítható személyiségzavar, de elenyésző számban jutnak/mennek el szakemberhez. nagyon mély depresszióba tudnak esni, és olyankor, a depresszió miatt előfordul, de amikor javul a közérzetük, el is hagyják a terápiát.

A pszichopata, a valódi, az egy teljesen más ügy. Bár sokban hasonlíthat a viselkedése a narcisztikushoz, megtanul téged, megtanul másokat és legfőbb szórakozása a madzagok rángatása, hogy szélsőséges helyzeteket hozzon létre és lássa a kínodat. Akármi történik, látja, hogy ő maga nem érez semmit, és ez dühíti. Az emberek unalmasak. Mindig hasonló dolgokat éreznek. A világ unalmas a pszichopata számára, mert a világ és benne az emberek nem képesek neki érzelmeket adni, érzéseket kiváltani belőle. Üresség van benne. Ebben az ürességben bolyong és fogalma nincs róla, hogy mások belül milyenek. Az intelligens pszichopata kialakít a saját ürességében egy világot, amit a megtanult dolgokból épít fel. Úgy tesz, mintha férj lenne, úgy tesz, mintha megbízható munkatárs lenne, úgy tesz, mintha gondos apa lenne. Másoktól ellesett viselkedésformákból épül ez fel. De sokat bolyong a babaházon kívül az ürességben. És ezt megérzik a körülöttelevők. Véletlen hideg tekintetekből, elejtett mondatokból, rémisztő helyzetekből és véleményekből amiből aztán a pszihopata kihátrál és visszarázódik a színházba. Csak vicc volt. Érzed, hogy valami baj van, de nem tudod megfogni, hogy mi. Elmondani sem tudod senkinek. Mert mit mondanál? Hogy úgy nézett rád, mintha nem is emberi lény lennél? Számára semmi sem vagy. Baba a babaházban. Bár a nagyon intelligens pszichopaták is kerülnek bajba mert nem tartják be a törvényeket vagy rosszul mérik fel a következményeket, esetleg egyszerűen fizikailag túl durvák voltak másokkal, de azért leginkább a nem annyira értelmes pszichopaták ülnek a börtönökben. (nem minden agresszív börtönviselt ember pszichopata, de az arányuk közöttük magas)

Hogy valaki narcisztikus, de pláne, hogy pszichopata azt tényleg csak szakember állapíthatja meg. Mi magunk is mutathatunk jegyeket, amik alapján egoistának, narcisztikusnak vagy pszichopatának gondolnak mások. Lehetnek nagyon hasonló válságmegoldó stratégiái az embernek. Van például, aki a számára kényemetlen helyzeteket orvosolja úgy, hogy lehasítja az érzelmeket. A variáció az IQ és EQ tekintetében számos és sok képlet lehet hasonló a fent említettekhez. Statisztikailag a férfiak között több a narcisztikus is és a pszichopata is. Ahogy egyre többet kutatják a dolgot, egyre magasabb a számuk a népesség tekintetében mert már a rejtőzködőkre is rábukkannak. Nem tudom, de az a gyanúm, hogy annak, hogy több férfi, mint nő, valami köze lehet a hormonokhoz és az anyasághoz és a nők agyának másabb működéséhez. Evolúciós zsákutca lenne, ha sok narcisztikus meg pszichopata nő lenne, amíg evolúciósan (bármilyen fájdalmas) a férfi kegyetlenség és a fantáziátlanság lehet előrevivő. Nem gyógyítható. A nincsből nem lehet vant csinálni sehogyansem. Ez csak egy rövid eszmefuttatás, könyvek és tanulmányok ezrei jelentek meg a témában, nyilván okosabb és hozzáértőbb emberektől, mint én. Engem csak az összemosások zavarnak, és az amikor valaki nem érti, mit jelent túlélni egy kapcsolatot egy narcisztikussal vagy pszichopatával. Vagy mit jelent benne lenni és küzdeni az ép eszedért vagy a szabadulásért. Ezen nem viccelődünk, nem oktatunk ki másokat, csak empatikusnak kell lenni. Abban szenvedett hatalmas hiányokat.

Meleg baráti ölelés minden Túlélőnek!

[troger]

elvonulás

van hely, azonnal befizethetném, de nem merem elkapkodni

jó ötlet ez? erre van szükségem? megéri a pénzt?

eredetileg arra gondoltam, elmegyek egy hétre túrázni egyedül: aktívan, naponta megújuló környezetben, elmerülve a természetben és önmagamban

persze ez nem olyan egyszerű, hogy felállok és megyek, lenne egy kevés (pár napos?) munka túraútvonalakat kutatni és összeszervezni, szállásokat foglalni, kajáról gondoskodni, stb

ez egy viszonylag hosszú folyamat, aminek során bármikor meggondolhatom vagy lebeszélhetem magam, elkedvetlenedek, bepánikolhatok, és végül elvetem a tervet

ahogy elképzelem, szuper lehetne - épp csak az egyedül túrázó önmagamat nem látom tisztán, amint minden pillanatát élvezi, ahelyett, hogy magányosnak érzi magát

pláne ha kifogok valami esős időt, végülis ősz van

ezzel szemben amint befizetném az elvonulást, az el lenne döntve, pénzt vissza nem adnak, kész-passz

a túrázáshoz képest ez kevésbé lenne spontán vagy változatos, egy hét ugyanazon a helyszínen, kötött órarend, meg viselkedési szabályok

ugyanakkor vegán kaja, saját szoba, minden benne van, és hozzá még társaság is adódik

helyszín valahol az erdőben, az órarenden kívül azért nyilván el lehet menni bóklászni

bár itt látszólag - fizikailag - nem csinálnék olyan sokat, több esélye van annak, hogy a meditáciòk segítségével valamiféle változáson menjek keresztül, mint izolációban

emberekhez is nagyobb eséllyel kerülök közelebb

egy összegben nem tűnik olcsónak, de egy napra lebontva nem drágább az all-inclusive ellátás, mint egy szállodai szoba a városban reggelivel, ahova csak aludni megy az ember

ami azt is jelenti, hogy valószínűleg a szóló túra sem jönne ki ennyiből

szóval a pénzt megéri, csak nem sűrűn szoktam egyszerre ennyit kiadni, de nem roppant meg anyagilag

mit hagytam ki, mire nem gondoltam? egy kicsit még morfondírozok rajta...

[masodperc]

Meg vagyok döbbenve, hogy jövő hét szombaton nincs szállodai szoba Bécsben 100 euró alatt. A 8-10 másik ismeretlennel együtt egy légtérben alvás most nem az én műfajom, az lenne 35-ért is.

[munkat-keres-kinal]

Raktári komissiózó (hűtött áru raktárban) / Kommissionierer

logisztikai elosztóközpontunkban

Möckmühl

Vollzeit

Befristet

Ab sofort

17,10 € pro Stunde

A Schwarz Csoport nemzetközileg elismert kereskedelmi vállalataként egy célt követünk: vásárlóinknak a lehető legjobb vásárlási élményt nyújtani. Ami igazán fontos nekünk: teljesítmény, dinamizmus és korrektség. Munkatársaink elkötelezettsége és szenvedélye nagy mértékben hozzájárul sikerünkhöz. Legyél csapatunk tagja és tarts velünk!

Feladataid

Áru összekészítés hűtött (+2°C) áru raktárakban

A termékek Pick by Voice (hangvezérlésű rendszer) alapján történő összekészítése

Gyüjtő raklapok eljuttatása a rakodási területre

Egyéb raktáron belüli anyagmozgatás

Amit kínálunk

Versenyképes jövedelem 17,10 € bruttó órabér

Egyéb juttatások: karácsonyi/nyári juttatás, teljesítmény bónusz, váltott műszak (15%) illetve éjszakai munka (50%) esetén extra kiegészítés

Támogatjuk a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét, pl. évente 6 hét szabadsággal

Betanításkor átfogó képzésekre, tanfolyamokra kerül sor

Egészségvédelem (pl. üzemi orvos, együttműködés fitneszstudiókkal)

Szoba/lakhely keresésében segítséget nyújtanak kollégáink (kétágyas szoba, a bérleti díjat a munkavállaló fizeti)

Határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződés

Minden a bérezéssel, szabadság- illetve karácsonyi pénzzel kapcsolatos adatok az éppen aktuális érvényben lévő tarifaszerződésre vonatkoznak.

A munkakör betöltéséhez szükséges

Komissiózási munkatapasztalat előny

2 műszakos munkarend, illetve hétvége és ünnepnapok vállalása

Csapatjátékos hozzáállás, lojalitás, megbízhatóság, önálló és pontos munkavégzes

Német nyelvtudás nem követelmény, viszont a számok 0-9 való ismerete németül elvárás

Saját gépjármű szükséges (telephelyünk nem közelíthető meg tömegközlekedési eszközzel)

Illik a profilod az álláshoz? Küldd be az önéletrajzod az eszter.toeroek-link@kaufland.de e-mail címre és felvesszük veled a kapcsolatot!

[khazaiargos]

Kutyám már nincs, de a válaszom azt tükrözi, amikor volt.

A másik oldal kapcsán: kb. hét évet dolgoztam egy ilyen paraméterekkel rendelkező szálláshelyen. A személyzet szempontjából elég megengedőek voltunk azzal, hogy az adott vendég a szobájában mit csinál a kutyával - egy elég tág határig. Szóval aludjon az ágyban, törölje a kincstári törcsivel - lelke rajta, úgyis minden ki lesz mosva, a szoba meg takarítva.

Amivel gond volt: amikor beszaratták a kutyát a szobába (és otthagyták a szart). Amikor hagyták a kutyának, hogy a függönnyel játsszon kötélhúzást (aminek eredményeképp kirántotta a karnist a helyéből, amivel aztán kitörték az ablakot). Ilyesmik.

Általában a "nyaralok, bazmeg, nehogy már itt is a kutyára kelljen figyelnem nullhuszonnégy" vagy az "én vagyok a vendég, nekünk bármit lehet" volt a problémás vendégek hozzáállása (ami, tegyük hozzá, kutya nélkül is toxikus).

Kutyabarát szálláshely v2

Na ebből szinte semmi nem lett, úgyhogy akkor poll, mert viszonylag fontos.

Mindenféle vélemény és tapasztalat érdekel. Ha rendszeresen utaztok kutyával az is, de ha nincs kutyád, de voltál már olyan szálláson, ahol kutyaszőrös volt a törölköző, az is. Köszi!

[csakazertis]

az a jó ebben a kovitban, hogy bár egyáltalán nem súlyosak a tüneteim, annyira hideg az a szoba, ahol izolálnom kell magam, hogy a hét végére simán kinéz egy jó alapos felfázás!

[macskabuzi]

Amúgy az a helyzet, hogy elhagyom a magyar Miamit, kaptam egy tök jó melót a székesfővárosban, ahol egy hét múlva kezdek

Június elején Budapestre költözök

Nyilván szemmel tartom az ingatlankomot meg a fb marketplészt, de ha van vmi titkos tippetek még albivadászatra szívesen veszem, meg ha épp van vmi kiadó albitok. Az itteni életszínvonalamból persze nem akarok leadni majd. Plusz szeretnék továbbra is lakótárs nélkül élni, macskák és bae maximum.

A szörnyű igényeim:

- min. 45nm

- minimum másfél szoba

- igényes vagyok környezetemre és vigyázok rá, de szeretném, hogy a lakás is az legyen alapból, ne nekem kelljen felújítani meg ezer éves karancs tűzhellyel szenvednem

- nem baj ha nincs bútorozva, de legyen gépesítve

- minél magasabb emeleten van, annál jobb ofkorsz, most lift nélküli 5. emeleten lakok, szóval lépcsőzéssel nincs gondom

- 2db jól szocializált cica költözne velem

- nagyon max 150e HUF

[szamasza]

2021. szeptember 3, péntek 3:55

A szoba- és lakótársaim nélkülem nyaralnak a Balatonon. Nem is tudom, mit mondjak. Oldalakat tudnék teleírni, de mégsem megy, és nem is tudom... nem tudom.. csak rossz.

Szobatársam tök véletlen kotyogta el még hét elején, hogy mennek. Csodálkozott, hogy nem tudok róla. Másnap találkoztunk másik lakótársunkkal is, mentünk együtt ebédelni. Ők nem hozták fel, én meg hogy hozzam fel.. beszéltek a szerdai terveikről, meg a vasárnapi felköltözési terveikről, de a kettő között semmi.

Persze, tegnap is volt programom, ma is volt programom, meg holnap is lesz.

De egy hónapja lefoglalták a szállást.

Csak értetlenkedem. És értetlenkedem. És valahol magamban keresem a hibát.

[kiforditom-szetszedem]

Házat nézünk vidéken. Nem készültem fel arra, hogy minden ház egy történet, valakinek az élete munkája. Ugyanakkor látom azt is, hogy ha belemennék bármelyikbe, ismétlődne a történelem. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert valamiért bizonyos típusú házakhoz vonzódom. Szóval, adott a helyzet: öregember egész életében halomra épített mindent. Ha fa, leég(ett), ha beton, szétrohadt. Megnéztem a fenti videót, amit kilenc éve vettem fel, miközben épp bontottam két kézzel nagyapám életművét. 20 szoba, az összes fa, velem egyidősek, egy izzó kályhacső miatt gyulladt be. Le kellett volna bontani két hét alatt, de az öreg halogatta, aztán már csak szeszt evett. Halála után egy évvel hazaköltöztem 2000km-ről, egy hónapig takarítottam a házat meg tettem lakhatóvá, s amikor az megvolt, de állásom még mindig nem, nekiálltam lebontani a hátsó kócerájt. Arra elég volt két hét. A végére elkezdett havazni, s nekem végre munka is került.

[moonchild07forever-rain]

🌺 1. rész🌸

A lelátón ültem, mint minden egyes alkalommal, amikor délután nem volt órám. Ez valahogy az egy év alatt, amióta egyetemre járunk szokássá vált. Ha végeztem és a fiúknak edzése volt, én itt ültem és néztem őket. Néha tanultam vagy olvastam. Nagy ritkán zenét hallgattam, de pont azért szeretek itt lenni, mert kikapcsol. Rajtam kívül alig ülnek a lelátókon még akkor is, ha az egyetem legnépszerűbb srácai vannak a pályán. A nappalok kezdenek hosszabbodni, de az eget már narancssárgára festették a lemenő nap sugarai. Mélyen magamba szívtam a levegőt, aminek tavasz illata volt. Néztem amint a fiúk még mindig eddzenek. Hyungwon és a többi futó az utolsó köreiket futották, míg Hyunwoo, Jooheon, Changkyun, Kihyun, Minhyuk és Hoseok épp egymást nyúzták az amerikai foci pályán. Lehunytam a szemeimet, s hallgattam őket. A kiáltásokat, a sípszót. A futó cipők hangját a pályán. El akartam raktározni magamban minden pillanatot. Ezekből tudok erőt meríteni, amikor rosszra fordulnak a dolgok. Mindig ők segítettek. Hyunwoo-val gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Mindig is barátok voltunk, de más középiskolába kerültünk. Ő ott találkozott a többiekkel és hamar bemutatott nekik. Én középiskolában találkoztam a legjobb barátnőmmel, akivel most is együtt lakunk. Felkapcsolták a reflektorokat, az erős fények visszarántottak a valóságba. Összeszedtem a cuccaimat majd lementem a pályára. Hyungwon kocogott oda hozzám, mire a kezébe nyomtam egy üveg vizet.

- Köszi! – Nyomott puszit az arcomra majd elindult az öltöző felé. – Megvársz minket ugye? – Fordult vissza.

- Persze! – Kiáltottam utána. Hoseok kapott el először, s jól megszorongatott. – Pfuuuj neee! Izzadt vagy! – Próbáltam el tolni magamtól.

- Nekünk nem is hoztál vizet? – Kérdezte Jooheon.

- Így ismersz? – Kérdeztem majd kiosztottam mindenkinek egy üveg hideg vizet.

- Megvársz minket? – Kérdezte Hyunwoo mikor a többiek elindultak. Némán bólintottam, s csendben elindultunk utánuk. Megálltam az öltöző előtt és csendben vártam őket, míg elmerültem a gondolataimban.

- Juls! – Lengette meg előttem a kezét Hyungwon. Világos farmer, fehér póló és az egyetemi sportcsapat piros dzsekije volt rajta. Frissen mosott hajába túrt, miközben megigazította vállán a táskáját.

- Tudnál segíteni egy kicsit? Elakadtam a ppt-ben. Utálom, és már négyszer kezdtem újra. Holnap reggelig elkéne küldenem. – Vakarta a tarkóját. Megforgattam a szemeimet. Éreztem, hogy megint ez lesz. Már megint elbizonytalanodott a tudásában és a képességiben.

- Persze. – Mosolyogtam rá.

- Te hogy állsz a beadandóval? – Upsz. Reméltem, hogy nem fogja megkérdezni. – Juls?!

- Reggel 8ig kell elküldenem. Éjjel befejezem. – Próbált szigorúnak tűnni, de a végén feladta és elmosolyodott. Átkarolta a vállamat, alig értem fel a mellkasáig. Mielőtt bármit is mondhattam volna a többiek is kész lettek így elindultunk haza. Az egyetemtől nem messze, az 6 emeletes háztömbökben lakunk. Mi Yejivel a 4iken, felettünk egyel, az ötödiken Hyunwoo, Hyungwon és Jooheon. A mi épületünkkel szemben, a hatodikon Kihyun, Minhyuk, Hoseok és Changkyun. Kő papírollóval döntötték el a felállást, de teljesen mindegy, mert összevissza alszik mindenki mindenhol. Nálunk is, a két szobás lakásunkban, néha mind a hét fiú itt alszik.

- Nem soká megyek, csak lepakolok. – Intettem a többieknek s elindultam a lakásunk felé. Beütöttem a kódot majd beléptem a csendes lakásba. Yeji még mindig nincs itthon, és nem is válaszolt az üzeneteimre. A szobámba mentem gyorsan átöltözni. Egy egyszerű fekete kapucnis pulcsit és egy fekete jóga nadrágot vettem fel. Beleléptem a papucsomba, majd felkaptam a telefonomat és a laptopomat. Bepötyögtem a kódot mikor felértem, s lassan kinyitottam az ajtót.

- Bejövök! Ugye mindenkin van ruha? – Kérdeztem s eltakartam a szemem.

- Igen. Mindenkin van. – Felelte Hyunwoo. Kibújtam a papucsból s mikor felnéztem akkor láttam, hogy Hyungwon-on még nincs felső. Mérgesen néztem Hyunwoo-ra aki feltartotta a kezeit, hogy ő bizony semmi rosszat nem tett. Hiba volt elmondanom neki, vagyis ez így nem igaz. Hoseok-nak mondtam el, miután szétanalizált néhány hónapja, amiért folyamatosan rossz kedvem volt. Leültetett a kanapénkra a lakásunkban és előjött belőle. Dr. Shin. Baromi jó pszichológus lesz belőle. Teljesen random témák között csapongtunk mikor egyszer csak megkérdezte, hogy mióta tetszik Hyungwon. Én pedig gondolkodás nélkül rávágtam, hogy már egy ideje. Tudtam, tudtam, hogy mit érzek iránta, de igyekeztem el folytani, mert… barátok vagyunk nem? És a barátok nem szeretnek egymásba.. Hoseok néha cukkolt ezzel, amikor az agyamra akart menni és egyszer Hyunwoo meghallotta. Azóta ő is cukkol ezzel. Zavartan leültem a kanapéra majd Hyunwoo felé fordultam. Felvont szemöldökkel néztem rá.

- Ne már. Az az utolsó. –

- Persze, ti pedig nyugodtan felzabálhatjátok a hűtőnk tartalmát. Jólvan Sohn Hyunwoo. Ezt megjegyeztem. – Kelletlenül kivette a hűtőből az utolsó sört és letette elém. – Szeretlek! – Dobtam neki puszikat miközben az ajtóhoz csoszogott.

- Kell még valami a boltból? – Kérdezte. Jooheon lépett ki a szobájából.

- Várj, megyek veled. – Nyeltem egyet, most megint kettesben leszünk. Kibontottam a sört s mielőtt beleittam volna megkérdeztem Hyungwont, hogy kér-e.

- Idd csak meg, majd a többiek úgyis hoznak. Szóval.. átnéznéd? – Elém tolta a laptopját, amin már meg volt nyitva a dia sor. Végignéztem.

- Szerintem ezzel kezdj, és ide rakj be képeket.

Teljesen belemerültünk a ppt-be. Egy idő után Hyungwon mögém ült, egyszerűbb volt igazgatnia a diákat és leírni az átfogalmazott anyagot. Álla vállamon pihent, miközben hosszú lábait kinyújtotta mellettem. Teljesen csapdába estem. Annyira természetes neki ez… hogy mindig egymáshoz érünk és összebújunk, de nekem… de nekem.. én többet szeretnék. Szomorúan felsóhajtottam.

- Minden rendben? – Kérdezte s felém fordult. Arca centikre volt sajátomtól. Meleg lehelete arcomat csikizte.

- Persze, csak kicsit fáradt vagyok. – Átölelt majd hátradőlt magával húzva engem is. Fejemet mellkasán pihentettem, szerettem ezeket a meghitt és bensőséges pillanatokat. A lakásuk most csöndes volt, a sarokban égett csak egy álló lámpa, kellemes meleg fénybe vonva a nappalit. Kint már sötét volt, nem lehetett látni a csillagokat, sötét felhők takarták el őket.

- Köszönöm, hogy segítesz. Valahogy mindig tudod, hogyan kezelj engem. – Kezdett bele. – Tudod, mennyire el tudok bizonytalanodni egy-egy beadandó vagy előadás előtt. Annyira jó barát vagy. – Áucs. Ez fájt. Barát. Anélkül, hogy bármit is tudott volna az érzéseimről, a barát zónába lökött.

- Semmiség. Te is ugyanígy segítesz nekem. – Álltam fel.

- Hova mész? – Kérdezte, s láttam rajta azon gondolkodik vajon rosszat mondott-e.

- Haza. Soha nem fogok elkészülni a beadandóval. – Indultam az ajtó felé.

- De… mindig itt szoktál maradni. És együtt tanulunk. –

- Igen.. de most egyedül szeretnék lenni. Túlságosan elvonnátok a figyelmemet. Holnap meccsük lesz a srácoknak, ilyenkor mindig teljesen bezsonganak. Reggel találkozunk. – Intettem majd becsuktam magam mögött az ajtót. A korlátnak támaszkodtam és néztem amint a felhők gyorsan szelik át az esti égboltot. A szél is kezdett felerősödni. Eső illatot hozott magával.

- Hát te? – Állt meg mögöttem Hyunwoo.

- Csak megálltam kicsit kiszellőztetni a fejem. Megyek haza beadandót írni.

- De.. miért nem itt írod? – Kérdezte Jooheon.

- Mert holnap mérkőzésünk lesz, és ha a többiek is átjönnek, akkor nem fog tudni, tanulni. Tessék. Menj és írd meg. – Nyomott a kezembe még egy energia italt Hyunwoo. Hálásan mosolyogtam rá. Szavak nélkül is megértettük egymást, tudta, hogy most egy kis egyedüllétre van szükségem. Mosolyogva mentem le a lakásunkba.

- Julie! – Ugrott a nyakamba Yeji.

- Hol voltál? Nem is válaszoltál egyetlen üzenetemre se! –

- Lemerült a telóm. Bocsi. De hogy hogy itt? Most készültem felmenni. – Méregetett Yeji. – Hyungwon? – Kérdezte.

- Nagyon durván barát zóna. De nem is tudja, hogy mit érzek iránta. Szóval nem hibáztatom érte, de akkor is nagyon szar volt hallani. Nagyon jó barát vagy. – Túrtam a hajamba majd leültem az egyik bárszékre a konyhaszigetnél.

- Egyszer meg kell mondanod neki. Évek óta így érzel, és azt mondtad, ha a középiskola nyári szünete után sem változnak az érzéseid, akkor elmondod neki. Azóta már eltelt majdnem két év! Mire vársz még?

- De.. ha ő nem érez irántam így, akkor vége a barátságunknak.

- Szerintem mind a ketten sokkal értelmesebbek vagytok ennél. Ha nem úgy érez, akkor nem tudom.. kitaláljuk. Mindig meg tudtunk oldani mindent. Emlékszel amikor Hyunwoo és Hoseok ugyanabba a lányba esett bele? Fél évig nem beszéltek egymással. Egyszer jól elcsépelték a másikat és utána minden rendben volt. Mert tudták, hogy egy ilyen apróság miatt nem éri meg elveszíteni a másikat. Nem azt mondom, hogy ez egy apróság. Ne érts félre, de tudom, hogy bármi legyen is azt megoldjuk. Mert mi így kilencen vagyunk egy nagycsalád.

- Igen igazad van. De akkor is félek. – Sóhajtottam. – Félek elmondani neki, félek attól, hogy mit fognak gondolni a többiek.

- Azt hiszed, nem tudják? Szerintem már mindenki tudja. Csak a vak nem veszi észre. Meg Hyungwon. – Ült le mellém Yeji. Elnevettem magam.

- De te menj nyugodtan. Menj fel hozzájuk. Beadandót kell írnom. – Nyitottam fel a laptopomat.

- Itt maradok veled. Mert nekem is tanulnom kell. Beraksz valami nyugis zenét? – Kérdezte miközben kinyitotta a könyvét. Szerettem az ilyen békés pillanatokat Yejivel is. Hyunwoo-n kívül nem voltak barátaim. Nehezen nyílok meg másoknak és mindig kirekesztettek, mert sosem illettem be sehova. Aztán középiskolában megváltozott minden. Egyedül voltam és rettegtem az első naptól. Hyunwoo nincs velem.. Egy nagyon csúnya pánik roham tört rám. A lány wc-ben leltem menedéket, míg sikerült megnyugtatnám magam. Yeji várt a fülke előtt egy üveg vízzel és zsepivel. Azt mondta minden rendben lesz. Azóta ketten a világ ellen. Sokszor még a fiúk ellen is amikor valami nagy hülyeségen törik a fejüket. Mivel a mi lakásunkban csak két szoba van sokkal nagyobb a konyha és a nappali is. Mindig itt vagyunk Yejivel, ritkán vonulunk el a szobánkba. A konyhaszekrények tetején apró égősőrok villágítottak, a sarokban egy álló lámpa vonta arany fénybe a nappalit. A nyitott ablakon keresztül besüvített a szél meghozva az esőt, ami hangosan kopogott az ablakon. Odamentem, hogy becsukjam, s akkor még nem is sejtettem mekkora változások fognak történni az életemben.

[csillamkeccarvu]

Nem akarok semmi negatívval indítani, de ott van az amikor viszket a seb és nem tépheted le. Amikor piros a lámpa, de sietsz. Amikor minden van, csak az nem ami kellene. Amikor minden ott volt, de elromlott. Kinőtt ruhák, lejárt hozzávalók, elszalasztott lehetőségek, a temetőben a vágott virágok poshadt szaga.

És a kimaradt pillanatok, hogy soha nem dobtam még mentost kólába, és nem csókolóztam még szakadó esőben, és rá kellett volna vágnom - amikor utoljára úgy hívott “drága” - hogy “te is nekem”.

Ez olyan, hogy van is meg nincs is. Ennél nagyob közhelyt ki sem lehetne találni. Mintha két élet keveredne bennem, összefolyt képek, szürke felhő a kék égen, csókok a szoba sötétjében. Ha az életem múlna rajt se mondanám meg melyik volt a valóság. Nem tudom, hogy tudom-e.

A kedvenc hangom az óra kattogása. Arra emlékeztet, hogy még van. Hogy még vagyok, de főleg arra, hogy még van, és én még vagyok, és valami nincs. Egyre több van, és egyre több nincs.

A málna íze a mamára emlékeztet. A fenyőtűk a hangyákra. A sóska az első legjobb barátnőmre. A narancsos étcsoki rád. Te meg rám. Te még vagy? Mi már nem vagyunk. Lehet-e ezt ennél pontosabban? Ez már soha többet nem lesz fontos. Én most leírom, te most sem olvasod. Ez olyan mint futni a busz után, ami már kiért a pályaudvarról. Keveseknek van ilyen szerencséje. Krétapor. Ez ilyen kis idegesítő izé. És a reggel nyolcas csengő. Vagy amikor másodszorra szól az ébresztő. Inkább elfutnék. Elfutni valaki elől kell nem valaki felé, de mégsem tehetek mást. Mégsem futhatok a semmi elé. Csak remélem, hogy valaki vár ott. Ez most olyan mint egy hét részes sorozat utolsó oldalai. Nehéz, könnyes, de valahogy már nem is arról szól. Már semmi sem arról szólt mint pár pillanattal ezelőtt.

[kassakmuzeum]

Avantgárd krumpli

Tervezz saját mintákat, egyszerű, geometrikus formákkal! Közben egy csomó érdekességet megtudhatsz az avantgárd textilművészetről, az úgynevezett “női művészetekről” és az avantgárd  emancipációs törekvésekről is. A bejegyzésben lépésről lépésre kalauzolunk a saját krumplinyomdád elkészítésének és a minták tervezésének folyamatában A végeredményt felhasználhatod füzetborítóként, egyedi csomagolópapírként, vagy textilfestékkel akár táskára, ruhára is nyomhatod a mintákat! Kérünk benneteket, hogy az otthon készült munkákról feltétlenül  küldjetek nekünk fényképet!

Az avantgárd alkotók nem csak falra akasztható képekben gondolkodtak: terveztek tapétát, reklámot, plakátot, bútort és ruhákat, azaz a minket körülvevő környezetet teljesen át akarták formálni. Sajátos vizuális világot teremtettek a sorozatgyártás számára készült minták tervezésénél: ez máig erős hatást kelt és sajátos hangulatot áraszt. Igyekeztek minél jobban kihasználni a kor technikai lehetőségeit, hogy a szép és a hasznos összhangban legyen az általuk tervezett tárgyakban, mert azt akarták: a minőségi dizájn ne csak a gazdagok kiváltsága legyen.

Varvara Sztepanova

Egy kis inspiráció azokból a textilmintákból, amelyeket a 20-as években tervezett Varvara Sztepanova, aki az orosz konstruktivizmus egyik sokoldalú képviselője volt.

Gondoltad volna?

Akkoriban a nők ritkán kaptak lehetőséget arra, hogy a „komoly” művészeti ágakban érvényesüljenek – például a festészetben  vagy a szobrászatban −, ezért azok, akik egyáltalán tanulhattak, főleg az iparművészet területén tudtak kibontakozni. Azon belül is a textilművészet számított kifejezetten „női” ágnak, hiszen hagyományosan a nők feladata volt a szövés, a hímzés, a kötés és a horgolás. Az építészetet, a fémművességet vagy a bútortervezést, tehát mindazt, amit a szellemi teljesítménnyel, a racionális gondolkodással és a nagyobb tervezőkészséggel társítottak, a férfias mesterségek közé sorolták.

Az egyik leghaladóbb szellemiségű művészeti iskola a Bauhaus volt, ami az emberi lakókörnyezet összehangolt átalakítását tűzte ki célul. Hiába hirdették az avantgárd mozgalmak − így a Bauhaus is −, a női egyenjogúságot, a nők és férfiak közötti képességekkel kapcsolatos előítéleteken a gyakorlatban ők sem mindig tudtak túllépni. A nőket −akiknek száma még meg is haladta a férfi diákokét −, a szövőműhelybe irányították. Mivel hiányoztak a megfelelő technikai tudással felvértezett tanárok, nagy szerepet kapott a tapasztalatcsere és a kísérletezés. Ez akár hátrányukra is válhatott volna, de ehelyett igazi, kreatív szellemi műhely alakult ki, ahol bátran kísérleteztek a hagyományos és a modern technikákkal, a színelmélet gyakorlati felhasználásával. Színpompás munkáik és eredeti elképzeléseik meghatározóvá váltak a modern tárgykultúrában.

Hogyan fogj hozzá?

Amire szükséged lesz:

krumpli

tempera, akril vagy sűrű vízfesték és ecset

vágóeszköz

papírok

VIGYÁZZ MAGADRA!

Éles szerszámot csak felnőtt felügyelete mellett használj, vagy kérj meg valakit, hogy segítsen kivágni a formákat.

A minták tervezése

A sorminta olyan ismétlődő minta, amit biztosan te is használtál már. 

Ez egy sorminta: bd bd bd bd bd bd bd bd bd 

Ha egy sormintát ismételsz, dekoratív felületet kapsz. A sorokat el is csúsztathatod egymáshoz képest valamilyen szabály szerint:

bd bd bd bd bd bd bd bd bd bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd

bd bd bd bd bd bd bd bd bd            bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd

bd bd bd bd bd bd bd bd bd bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd  bd

Tippek és trükkök

1. Milyen formákat használjak? 

Az olyan alapformák, mint a háromszög, a négyzet vagy a kör, a félkör, a rombusz, no meg a különböző sokszögek, kiválóan kombinálhatóak egymással. Mindig jó, ha kéznél van egy csík is.

Ha valami kevésbé szabályosat szeretnél, akár véletlenszerű mintákkal, aszimmetrikus formákkal is kísérletezhetsz!

2. A szabályos kör

Ha több méret is van, készíthetsz lyukas kört: ebben az esetben a közepébe kell nyomni egy kisebbet, és szépen, pontosan kivájni a belső kört. Félkörrel is remek mintákat lehet készíteni: ha egy kört félbevágsz, már kész is az újabb forma!

3. Ne vessz el a részletekben!

Egyszerre legfeljebb két-három formát és két színt érdemes használni, különben az összhatás zűrzavarossá válhat. Már egyetlen alapformával is végtelenül sokféle variációt tudsz készíteni, főleg, ha még a színeket is váltogatod.

4.Részeges sorok

Ha elégedetlen vagy az összképpel, mert nem sikerül szabályos sorokat pecsételni, segíthet egy vonalzó!

5. Fedni vagy nem fedni?

Ha két formát egymásra pecsételsz, izgalmas, áttetsző hatást tudsz elérni. A közös metszetben a két szín fedésbe kerül és összekeveredik.

6. Jaj, szétfolyt!

Figyelj arra, hogy ne legyen nagyon híg a festék, mivel a krumpli is ereszt majd egy kis nedvességet. A papírok sem egyformán szívják fel a folyadékot, például az ikeás papírhenger könnyebben átázik, mint egy műszaki rajzlap. Érdemes az elején néhány próbanyomást végezni, hogy megtaláld az ideális sűrűséget, mielőtt valami nagyszabású műbe fogsz

7. Rend vagy rendetlenség?

Mi történik, ha a szabályos minták “megbolondulnak” egy kicsit?

 Szerinted a lenti Anni Albers-mű teljesen véletlenszerűen született, vagy valamilyen szabály alapján?

8. Színpárok

A konstruktivista művészek erőteljes színhatásokra törekednek, a színek szinte kiabálnak! Hogyan érik el ezt a hatást? Úgy, hogy kontrasztos színösszeállításokat használnak. Te is könnyen megtalálhatod a hatásos kombinációkat, néhány színtani alapelv segítségével:

Hideg-meleg kontraszt

Bizonyos színekhez különböző hőmérsékletet társítunk, például a kék árnyalatokhoz a hűvöset, míg a vöröshöz a meleget. 

Tudtad, hogy még a szoba hőmérsékletét is magasabbnak érezzük meleg árnyalatúra festett falak között?

Kiegészítő/komplementer kontraszt

Ha a három fő színből (piros, kék és sárga) kettőt összekeversz, megkapod a harmadik kiegészítő színpárját.

Fény-árnyék kontraszt

A legerőteljesebb példa erre a fekete-fehér. A sakktábla mintánál egyenlő arányban van jelen a világos és a sötét felület, és ha az egyik túlsúlyba kerül, az összhatás is átalakul..

Megfigyelted már, hogy sötét és világos háttér előtt egészen megváltozik a színek ereje? Ha sötét alapra szeretnél nyomdázni, használj valamilyen jól fedő festéket, például sűrű temperát vagy akrilt!

(Összesen hét színkontraszt van. Amennyiben jobban elmerülnél a témában, Johannes Itten: A színek művészete című munkája a segítségedre lesz. Ha ide kattintasz, el is tudod olvasni)

[baszogeplacika]

LÉGYSZI OLVASSÁTOK ÉS OSSZÁTOK, HOGY EZEK A FÉRGEK NE BASZHASSANAK ÁT MÁSOKAT.

A következő történet a Souper Apartments

www.souperapartments.com1061 Budapest, Király utca 38. * powered by Albedo Kft és a Jasmin Flowers Kft-hez kapcsolódik,

A fent említett cégek közül az utóbbival, tehát a Jasminnal kötöttem szerződést egy évvel ezelőtt, a másik cég csak ebben az évben, nyáron jött a képbe, ők kezdték el kezelni azt az ingatlant, ahol laktam.Egy belvárosi lakást, a Nagy Diófa utcán béreltem tőlük. A lakással eleinte nem voltak nagy gondok, bár az ígért egy hét helyett másfél hónappal később sikerült tűzhelyet varázsolni.

A legnagyobb gond azonban mégis a nagyobbik szoba falán lévő beázás volt. Bevállaltam a költözést, mert a szerződésben rögzítettük, hogy az első hónap alatt kijavítják a problémát. Ez olyannyira sikerült, hogy még a kiköltözés hetén is látszódott a hatalmas folt, a sarkok emiatt egyébként penészedtek is.A bérbeadó cég úgy tájékoztatott a szobában lévő nyílászárókról, hogy bár régiek, de zárnak. (Erről legyen elég annyi, hogy hungarocellel és kartonnal próbáltuk betömködni az ujjnyi réseket, hogy ne fagyjak meg télen.)

Illetve itt azt is mondták, hogy a három elektromos radiátor remekül fűt, ráadásul nem is fogasztanak sokat.Ez a nem sok végül a téli hónapokban úgy alakult, hogy 90 ezer forint lett.Összesen tehát 236 ezer forintot fizettem egy olyan lakásért, amit nem tudtam rendesen fűteni, a sarkok pedig penészedtek.Ezek után nem volt csoda, hogy költözni akartam, úgy voltam vele, hogy legyek túl az egészen.A költözés viszonylag zökkenőmentese lezajlott, már az előtte levő hetekben jártak az albérletbe, hogy légkondival szereljék fel, látták a lakás állapotát.A költözés előtt Albedo Kristóf jött a lakásba, ő alighanem annak a cégnek a tulajdonosa/ügyvezetője, ami átvette a Nagy Diófa utcai ingatlan kezelését a Jasmin Flowerstől.

Kristóf a kiköltözés előtt azt mondta nekem, hogy a tulajdonosok nem nagyon akarnak költeni a lakásra, ezért borzalmas a fűtés, ezért van ujjnyi rés a nyílászárón és bizony azok a bútorok, amik között laktam, kiderült, hogy szó szerint kikukázott bútorok voltak.

Ezt maga Albedo Kristóf mondta nekem, aki végül a 135 ezer forintos második havi kaucióból mindössze 26 ezret utalt vissza. Mindezt közel 6 hetes könyörgés után.A takarítás mellett felszámolták a bútorok elszállítását is, ami Kristóf szerint ki lettek kukázva, továbbá egy megrepedt, pontosabban eltört préselt pozdorjából készült bútorlap helyreállításáért számláztak ki nekem több mint 60 ezer forintot.Ez azért ért arconcsapásul, mert a Pfeil Mónika nevű ingatlanossal folytatott beszélgetések alapján maximum 30-40 ezer forintba kellett volna kerülnie mindennek, takarítástól bútorlapozásig. Arról pedig szó sem volt, hogy az én költségemen szállítattják azokat a bútorokat, amiket nem én vittem oda, azok már a beköltözéskor is ott voltak.

Még mielőtt jönnek a bizonyító képek, jöjjenek a nevek

Pfeil Mónika

Albedo Kristóf

Jasmin Flowers Kft. (Budapest, Balzac utca 40/b)

Souper ApartmentsAlbedo Kft

A képeken maga a lakás látható, amiben elvileg több mint 90 ezer forintnyi kár keletkezett. Illetve látható még a téli számla is, amit ki kellett fizetnem a régi, de jól záró nyílásszárók miatt.A beázást elég nehéz volt fotózni, de egy év után is élőben tökéletesen látszik, a fekete gitár mellett van, ha kicsit megdöntöd a képernyőt, akkor látható, hogy kb emberméretű. Az első képen pedig 60 ezer forintos kár látható.

[saribrusszelben-blog]

Mi történt a szülinapom óta?

Jajajj nagyon elmaradtam a blogírással. DE most bepótlom az elmaradt heteket, mi is történt a szülinapom óta.

3 hete Gentben jártam. Tetszett a város, nekem sokat számít, ha van valami folyó vagy csatorna a városban, és itt van! 😀 Nagyon sok templom van a belvárosban, az egyiket a 19. században kezdték el felújítani, ez azóta is tart. Felmentünk a Belfry tetejére, ahonnan kilátás nyílik az egész városra. Láttuk a város ledrágább házát, a legrégebbit, aztán elmentünk a várba, ami különleges, mert a város központjában van. Kaptunk audioguideot, amivel egy nagyon jó sztorin keresztül ismertük meg a várat és a lak��inak történetét. Egy Viktor (vagy valami hasonló) nevű genti lakos meséli el szórakoztató módon, de mégis sokat tanulhatsz. A szobák nincsenek berendezve, csak nagyon jó rajzok vannak a falon, például a szoba lakóiról. Van egy terem, ahol Viktor a top 5 kivégzési módokat mutatja be. Szóval, ha véletlen Gentben járnátok mindenképp menjetek be a várba (Gravensteen)!

Festival of Lights - Ahhh zseniális! Ez egy 4 napos fesztivál Brüsszelben. Van nagyjából 25 állomás, különböző alkotásokkal, fényfestéssel, lézershow-val. Az útvonal kb. 6 km hosszú, amit rózsaszín lámpával jeleznek, így könnyen követhető. Vasárnap este mentünk el, ami az utolsó nap volt, de az eső és ennek ellenére is nagyon sokan voltak. Nem néztünk meg mindent, igazából szerintem egy este alatt (19:00-23:00-ig vannak programok) nem is lehet. Ami a legjobban tetszett: lézershow a templomban. Kettő ilyenen is voltunk. Woow mintha egy techno buli lett volna a gótikus templomban. 😀 De inkább mutatók videót az egyikről:

Következő hétvégén Kölnbe mentünk. Ezek a németek őrültek. Legalábbis a kölniek biztosan. A karneválra mentünk, ami egyébként november 11-én kezdődik 11 óra 11 perckor, de az „őrült napok” február végén vannak, igazából ilyenkor ünnepelnek 6 napig. Az ünneplés alatt azt értem, hogy mindenki, de tényleg mindenki 4-99 évesig be van öltözve valaminek, felvonulások vannak, isznak és buliznak. Van felvonulás gyerekeknek, ők virágot osztogatnak a nőknek, van felvonulás nőknek, ők pedig amikor bemennek a városházára, levágják az ott dolgozó férfiak nyakkendőjét. De pl. rezesbandák is vonulnak a városban csak úgy, vagy dobosok csinálnak bulit egy kis utcában. A legkedveltebb jelmezek az FBI-osok vagy a SWAT-osok, a piros fehér csíkos minta (Köln színei), de ezen kívül rengeteg bambi, különböző állatok, sörök, tényleg határtalan a fantáziájuk. :D A legextrább amit láttunk, az a férfi volt, aki tulajdonképpen Kölnek öltözött, és a fején viselte a kölni dómot. Úgy éreztem, mintha egy fesztivállá válna az egész város erre a 6 napra. A bárokban egész nap karneváli dalok szólnak, amiket csak ilyenkor játszanak. Kölni dialektusban vannak, ezért sokszor nem csak a külföldiek, de az ország más részről érkezett németek sem értik meg a dalokat. Vannak olyan zenekarok, amik csak ilyen karneváli dalokat írnak. Általában Kölnről szólnak, vagy arról, hogy mennyire jó kölninek lenni, itt lakni és hogy mennyire szeretik. Közben pedig Kölsch-öt isznak, ami 2dl sört jelent, a lényeg pedig, hogy azért csak ilyen kicsi, hogy ne melegedjen fel amíg megiszod. :D Azért városnézni is elmentünk az egyik nap, de sajnos a Dómba és igazából semelyik másik templomba vagy múzeumba sem tudtunk bemenni, mert a karnevál idejére (érhető okokból) ezeket bezárják, k��rbekerítik kordonnal. Kicsit szürreális élmény volt ez az egész, de nagyon élveztem!

A karneválozás nem állt meg itt, elmentem megnézni egy belgiumit is. Binche-ben csak 4 napos, és sokkal hagyományosabb úgymond. Itt csak a helyiek öltözhetnek be, ők az úgynevezett Gilles-ek. Az első napon annak öltöznek aminek szeretnének, de a többi 3 nap a tradicionális ruhájukban vannak, amihez hozzátartozik a fapapucs, aminek a hangjával elijesztik a telet, illetve a strucctollból készült „korona”, amit azonnal levesznek, ha elkezd esni az eső. A ruhát 4-től hajnali 4-ig viselik (legalábbis ha jól értettem, de azt biztos, hogy valami hasonló időintervallumban, csak franciául mondták, és ezt ugye még nem mindig értem teljesen 😀), napközben felvonulnak, és narancsot dobálnak. Állítólag ehhez Franciaországból importálnak narancsot, mert annyit szétosztanak. A Gilles-eknél van egy kis kosár, ők dobálnak abból, de előttük vonulnak hátizsákos emberek, akik nincsenek beöltözve, náluk van a tartalék narancs. De narancshordó is csak akkor lehet, ha egy Gilles felkér, hogy legyél a naracshordozója. 😄 Itt is egész nap isznak igazából, a bárok már reggel kinyitnak, mindenhol konfetti és szétnyomódott narancsok az utcán. Itt viszont nem kordonokat alkalmaznak, hanem a házak ablakaira, erkélyeire hálókat raknak fel. Ide egy másik egyetem erasmusosaival mentem, és meghívott minket magához az egyetem egyik tanára koccintani. Mondták, hogy soha nem hívja meg a diákokat, csak most az erasmusosokat egyedül. Ő is Gilles, ő mesélt nekünk a hagyományokról. Ő látható a képen, így néz ki a hagyományos jelmez. Ez a karnevál is nagyon tetszett, jó ezeket a különböző hagyományokat megismerni, felfedezni. 😊

Talán egyre többet megértek franciául, de azért van olyan, akit még mindig nehéz. Azért beszéd még mindig nehéz, mert ők nagyon gyorsan kommunikálnak, nekem meg nem megy olyan gyorsan a válasz. Meg azért az órákon el tudok fáradni, nehéz ennyit koncentrálni a franciára. 😅 Legközelebb nem maradok le ennyire, sűrűbben fogok írni! Egy hét múlva pedig érkeznek az első látogatók, úgyhogy várom a TÚRÓRUDIT (meg őket is azért). Sziasztok! 😘