#dübörgött

[amtitkosvergodese]

Mint budapesti tulajdonosoknak, nektek is feltűnt, hogy mióta átvettük a repteret, a kínai szállítógépek alacsonyabban repülnek? Éppen most dübörgött el egy bazi Aribus 330 a város felett, elég alacsonyan, gondolom, meg volt tömve, mint állat.

[ezcsakhazugszerelem]

(…) Elhangzott tőle egy látszatra egyszerű, mellékesnek tűnő mondat. Persze, Ő a kis kedvenc. Valahogy így. Átsiklottunk a témán, kiszállt az autóból, mentem tovább a napi teendőkkel a fejemben. Pár kilométer után, mint robbantott épület lassított felvétele, dübörgött. Persze, Ő a kis kedvenc. Hogy mit és mennyire mást jelent! Nála! Érinti! Rosszul! Mert így volt! Ezt látja, és könnyen látja ezt, visszaigazolja a korábbit. Hogy nem csak otthon. Mindenhol! Elfogadta. Az állandó idegesítő érzés mellett (fru…), törekszik. Jóban lenni vele. Kettősség. Hátha neki is jut valami maradék. Nem dicséret! Megerősítés! Bár számba vétel, jutalom alamizsna falat. Figyelemre méltatás. Elfogadás. Csodálkozik titkon, hogy ugyan mivel éri el, hogy mindig ő legyen?

Egyébként szótlan. Hallgatása erdő mélye a tikkasztó delelőn és a roppanó zúzmarás fagyban egyszerre. Mondtam neki, valamit kezdeni kell, ezzel a nagy, folytonos csenddel. Tőkébe vágott, élezett fejsze. Intő kézzel hárított, mint aki leseperi az ölébe hullott morzsákat az imént említett alamizsnából. Inkább hol táguló, hol szűkülő szemekkel igyekszik a még jobb megfelelésre. Nem veszi észre. hogy nem a kedvencen múlik. Őt választják (…).

Miért? Miért? Miért? Miért? Csilingelt fémes hangon fülében a kérdés, a pöröly sújtó ritmusára. Nem látta az ülőnél állót, csak a dolgozó karokat. Felnőtt. Azóta sem akarnak jönni a válaszok. Százait véli lógni hívogatón, a drága divatbutikok kirakatában. A kozmetikumok, ékszerek túlzott viselete. Jutalmazom magam. Értékes vagyok. Várja esténként a pultnál, italok egymás után, forgatja a fejét, merről érkezhet, mindenhol hamis széptevők, csábítják, éreztetik, hogy igazán fontos, kedvenc. Hirtelen úgy érzi egyszerre minden pótolható. Elmegy velük, amolyan számonkérés a világon, megtudom, ha belepusztulok is, vezérelve hajtja. Hajnalig bírja. Hazaér, kábultan kicsi halálba zuhan (…).

[fouldchildtiger]

Maximum Rock and Roll

Fenyvesi Ottó

2011. június

Vadnak születtünk, kereknek, egésznek

néztük a függönyt, a vasat

láttuk a falat, a barikádokat

láttuk Mao és Guevara plakátját

Mondtuk élet, mondtuk halál

mondtuk eper és vér, forradalom

jöjjön el a te országod, oh yeah!

mondtuk Helter Skelter

Az élet menni Liverpool

Lucy menni a mennyekbe, drágakövekkel

Ob-la-di Ob-la-da, egy nehéz nap éjszakáján

nyomtuk a basszust, téptük a húrokat

Vadnak születtünk, Michelle-nek, Zsötemnek

azt mondták Prága elesett, jaj a Szovjetunió

a Beatles menni toplista, mondtuk yeah!

az élet suhanni tovább Kambodzsa

Mondtuk élet, mondtuk Vietnám

Lennon esélyt kért a békének

hallottuk a hindu gurukat

láttuk az embert, amint a Holdra szállt

Dübörgött a Helter Skelter

égbe mentek a pokol angyalai

mondtuk élet, mondtuk fluxus

Yoko szemében lángra lobbantak a napsugarak

Képzeltük magunkat csónakba

a mandarinfák és lekváros ég alá

szükség volt a dalokra,

szükség – az olajra, a tűzre

Elképzelem: anyánknak 54 centi volt a dereka

az életről álmodtunk, a sarkon várt bennünket

lesújtott ránk, villámot, dübörgést küldött

köszöntük szépen a Helter Skeltert

Hallgattuk a csend hangjait

láttuk a szenvedés képeit, oh yeah!

az iszlám katonái már mind betáraztak

várta őket a nagy alma, Manhattan

[paralea]

**6. Fejezet: A Valóság Közbeszól**

Az elmúlt néhány nap olyan volt, mint egy álom, de az álomnak vége szakadt, amikor Lili visszatért Magyarországra, és Xavier Rómába utazott. Az utazásuk után mindketten próbálták visszatérni a hétköznapokba, de Párizs emlékei nem hagyták nyugodni őket. Xavier elfoglalt életet élt, minden nap új emberekkel találkozott, új helyeken járt, és próbált minél több időt a hírnévvel járó lehetőségekre fordítani.

Lili otthon, Budapesten próbált megnyugodni, de a gondolatai gyakran visszakalandoztak Párizsba. Az influenszer találkozók, a fotózások és a szponzorált posztok egy pillanatra sem voltak képesek elterelni a figyelmét. Egy reggel azonban a szokásos Instagram görgetés helyett valami más, valami kézzelfoghatóbb vonta magára a figyelmét: néhány napos késés és egy hirtelen jött rosszullét, ami egészen más, mint amire számított.

Lili izgatottan és idegesen ült a fürdőszobában, kezében egy terhességi teszttel, amelynek eredménye egyszerű, de annál jelentőségteljesebb volt: pozitív. A két kis csík élesen kirajzolódott, és Lili szíve hevesebben vert, mint valaha. Nem számított erre, nem tervezte, de a valóság gyorsan az arcába csapott. Egy része megdöbbent, egy része félt, és egy másik része pedig váratlanul boldognak érezte magát.

Néhány percig csak ült ott, nézve a tesztet, mintha remélte volna, hogy a csíkok eltűnnek. De nem tűntek. A gondolatai egyre inkább Xavier felé terelődtek, aki éppen Rómában élte a fényűző életét, amiről mindketten beszéltek – az az élet, ami nem tűrt meg hirtelen változásokat vagy váratlan fordulatokat. Lili nem tudta, hogyan reagáljon, és még kevésbé tudta, hogyan ossza meg vele a hírt. De érezte, hogy nem várhat sokáig.

Egy gyors döntést követően Lili elővette a telefonját, és egy üzenetbe csomagolva, átküldte a terhességi teszt képét Xaviernek, néhány egyszerű szóval: "Ez történt."

Xavier épp egy elegáns római bárban volt, egy fotózáson vett részt, amit a menedzsere szervezett. A zene hangos volt, az emberek nevetése és a poharak csilingelése beleolvadt a háttér zajába. Xavier a kezében lévő kokt��lt forgatta, amikor a telefonja rezgett. A kijelzőn Lili neve villant fel, és egy pillanatra megdermedt. Az ujjai megálltak a mozdulat közben, és mintha minden elnémult volna körülötte.

Kinyitotta az üzenetet, és meglátta a képet. A két csík. A rövid, egyszerű szöveg. A világ egy pillanatra megállt, és Xavier azon kapta magát, hogy nem tud lélegezni. A bár zsúfolt volt, a zene dübörgött, de Xavier nem hallott semmit. Csak a képet látta, és azt az apró üzenetet, amelyben ott rejtőzött egy egész életre szóló változás.

– Xavier, minden rendben? – kérdezte a menedzsere, de Xavier nem válaszolt. A gondolatai kuszák voltak, a feje zúgott, és hirtelen minden, ami addig olyan fontosnak tűnt, elvesztette jelentőségét.

Lassan felállt, és elnézést kérve kilépett a bárból. A hűvös római éjszaka szinte arcul csapta, ahogy kijutott az utcára. Ott állt egy pillanatig, a telefonját szorongatva, és próbálta feldolgozni a hírt. Lili terhes. Egy apró emberke növekszik benne, egy élet, amely hozzá is kötődik.

Xavier remegő kézzel írt vissza: "Ez komoly?" Az üzenetet elküldte, de azonnal rájött, hogy ez nem a megfelelő kérdés volt. Természetesen komoly. Ez valóság volt, és nem egy megoldandó probléma, hanem egy élet, ami a döntéseiket követően alakult így.

Lili válaszolt. "Igen, Xavier. Nem tudom, mi legyen most."

Xavier percekig bámulta a képernyőt, majd nagy levegőt vett. Az élete egy pillanat alatt megváltozott, és fogalma sem volt, hogyan kezelje ezt a helyzetet. Nem volt kész rá, de Lili sem, és valahol mélyen belül tudta, hogy ez már nem csak róluk szól. Meg kellett találniuk a közös utat, még akkor is, ha az épp a legnagyobb káosz közepette nyílt meg előttük.

Xavier mélyen beszívta a római éjszaka levegőjét, és tudta, hogy valamit tennie kell. El kellett döntenie, hogy mit akar, és hogyan akarja folytatni. De egy dolog biztos volt: Lili és a baba már a részévé váltak az életének, és ezt nem tudta figyelmen kívül hagyni.

Az üzenetek szövege aznap éjszaka nem ért véget, és mindketten tisztában voltak vele, hogy ez a beszélgetés lesz a jövőjük első lépése. Xavier egy mély lélegzet után újra a telefonjához nyúlt, és bepötyögte a szavakat, amelyeket talán mindketten féltek kimondani, de amelyek elkerülhetetlenek voltak:

"Beszélnünk kell. Találkoznunk kell, és együtt kell eldöntenünk, hogyan tovább."

Lili válasza gyorsan érkezett: "Igen. Mikor és hol?"

Egy új kezdet előtt álltak, és mindketten tudták, hogy bármi is történjen, már nem lesznek ugyanazok, akik Párizsban voltak. A valóság megtalálta őket, és most rajtuk állt, hogyan írják tovább a történetüket.

[bdpst24]

Bővült az AutoWallis Csoport árbevétele az első fél évben

Bővült az AutoWallis Csoport árbevétele az első fél évben

tovább dübörgött a kiskereskedelmi értékesítés Rekord második negyedéves bevétel mellett az AutoWallis ledolgozta az első negyedévben kialakult külső okok miatti lemaradást, így a társaság árbevétele az idei első hat hónapban 195,2 milliárd, míg EBITDA-ja 9 milliárd forint volt. A Csoport Nagykereskedelmi Üzletágának árbevétele elsősorban bázishatások és a tengeri szállítások nehézségei miatt…

[vanista]

A gettoblasteres anyuka, aki tolta a babakocsit a parkban

és Halász Judit dübörgött, de halkan.

[kedvesmajam]

nem volt egy könnyű nap

melókában nagyon szerettem volna kába lenni, nagyon akartam mindent elfelejteni. de szerencsére ma is 7ig kellett dolgoznom. s mivel akkor még nem annyira voltam a topon, maradtam majdnem 8ig. hazafele meg bekattant, hogy chipset szeretn��k enni. be is mentem boltba, vettem is és annyira be voltam szűkűlve, hogy tényleg csak a chipses polc elé álltam be

ma egyébként nagyon nehéz volt az érzéseimmel lenni. ezerszer átcikázott az agyamon, hogy nekem jó piásnak is lenni, elfunkcionálok úgy is, stb. meg ott volt az is, hogy annyira erősen dübörgött minden fájdalmam, traumám (amiket tompítani akarok a piával), hogy odáig is eljutottam, hogy jobb lenne meghalnom

ez a szuicid vonal azért is nehéz, mert bár lenne kit felhívnom, ha nagy baj lenne, mégis egyedül vagyok ezzel. az ember nem mondja el bárkinek, hogy forog benne az öngyilkosság

és ma ismét biztossá vált, hogy nem akarok befeküdni addiktológiai osztályra, mert túl sok ott az egykori/mostani ügyfél

[uveggyapot]

tegnap elmentünk megnézni a moziban a koncertfilmet és nem messze tőlem egy ilyen 8-9 éves kislány ült, a túloldalán pedig az anyukája. szerencsések voltunk, mivel ez a premier volt, így tényleg csak rajongók jöttek el főleg, tehát a mozi gyakorlatilag dübörgött: énekeltünk, táncoltunk, és tapsoltunk - életem legérdekesebb moziélménye, komolyan erősebb, mint a No way home volt. észrevettem, hogy a kislány nagyon sokszor nézett engem, odapillantottam rá, mosolyogtunk, együtt énekeltünk, és durva, de a kora ellenére esküszöm minden egyes szót tudott a dalszövegekből, imádtam. a TS koncerteken óriási hagyomány, hogy barátságkarkötőket adnak egymásnak, cserélnek (ismeretlenek is ugyanúgy); ez az egyik dala miatt alakult így, amiben énekel erről, és általában a gyöngyökből egy-egy dalának a címét vagy az albumának a címét lehet kiolvasni. amikor nem ült közöttünk senki, szólt nekem, és megkérdezte, hogy adhat-e nekem barátságkarkötőt. jaj istenem, annyira elmosolyodtam, mondtam neki, hogy persze, hogy adhat, nagyon meg voltam hatódva, de én nem hoztam magammal, és nem tudok neki adni viszont sajnos. azt mondta, hogy nem baj, ezeket ő készítette, hogy tudjon adni, és nem kér cserébe semmit. annyira aranyos volt, jóságos ég, csillogó szemekkel kérdezte ott a sötétben. nyújtottam felé a kezemet, és rám tette. enchanted. a lehető legjobb választás volt, és nem is tudja. a film végén integettünk is, ő volt a legédesebb, legcukibb kislány, de tényleg. imádtam a filmet, az élményt, de nekem ő volt a legnagyobb kincs az egész estét tekintve. ♥️

[csajokamotoron]

2023-ban is 2 napig dübörgött a Rock 'n' Roll Hegyalján

Az a megtiszteltetés érte a Csajok a Motoron tagságát, hogy meghívást kaptunk a Geronimo MC Hungary East-től a Wild East Rock Fesztiválra, Tokajba. Természetesen ennek az imponáló meghívásnak nem tudtunk ellenállni, úgy hogy többed magammal nyeregbe pattantunk és elindult a női sereg az ország több szegletéből. Páran a határon túlról is érkeztek, hogy a már régről jól ismert helyszínen, gyönyörű környezetben töltsük együtt - ahogy csak magunk között hívjuk "CSAM-osan" - a hétvégét a Wild East Rock Fesztiválon. Szívélyes fogadtatásunkat tovább fokozta, hogy a fesztivál VIP részén biztosítottak számunkra is külön helyet, ahová klubbos jóbarátaikat is várták a Geronimo MC Hungary East tagjai. Érkezés, letáborozás, köszönés, ismerkedés... Ezt követően meghívóink az üdvözlőpálinka után igazán finom és ízletes ételekkel láttak minket is vendégül, reggeltől-estig, mind a két egymást követő napon. Kora délutántól nagyon szórakoztató vetélkedők voltak, majd késő estébe nyúlóan több színpadon egymást váltva érkeztek a jobbnál-jobb zenekarok. A koncert menü is igazán jól sikerült: Pénteken az SFW, Junkies, Ossian, Hollywood Rose, Diabolus in Musica. Szombaton a Rómeó Vérzik, Road, Iron Maidnem, Juhász Marci szórakoztatta a résztvevőket. A fesztivál területén számos street food büfé és söntés vonultatta fel magát, egészen biztosan mindenki talált kedvére valót. Ezen a vonalon mozgó vásárosok is árulták termékeiket. A legkisebbekre is gondoltak a szervezők. Számukra is biztosítottak szórakoztató játékokat. https://csajokamotoron.hu/husz-eves-a-geronimo-mc/ Még több kép a Wild East Rock találkozóról a galériában A fesztivál egész területe gyönyörűen parkosított volt és végig nagyon rendben volt tartva. Mindenki kulturált, szép környezetben és biztonságban szórakozhatott. Nagyon nagy pozitívum a folyamatosan rendbentartott mellékhelységek és zuhanyzók állapota. Unikumnak is számít, hogy folyamatosan volt melegvíz is. Szép számmal voltunk összeségében, mégis kényelmesen elfértek a terület adottságai miatt a fesztiválozók. A koncertek között mi a VIP részen frissítettük fel magunkat. Nagyokat nevettünk, jókat ettünk és ittunk. Sokat beszélgettünk. Páran új ismeretséget is szereztünk. Néha könnyünk csordult a nevetéstől. (Szolid női kacajosan...) Esténként látványos tűzijáték zárta le a nagy koncerteket, hajnalig pedig a rock diszkóban tombolhatta ki magát, akiben még volt szufla. Biztos vagyok benne, hogy több új barátság szövődött ezen a hétvégén! Még egyszer köszönjük szépen a meghívást! A magam, és a CSAM-os csajok nevében is írom, hogy mindenki, aki részt vett a Wild East Rock Fesztiválon elmondhatatja, hogy az idei is egy igazán jól sikerült, szuperül szervezett rock fesztivál volt! Mi motoros csajok pedig igazi, királynői bánásmódban részesültünk a Geronimo MC Hungary East-es urak vendégszeretének köszönhetően Tokaj-hegyalján! Nagyon jól éreztük magunkat! Találkozunk 2024-ben! Üdvözlettel a CSAM-OS csajok, én pedig Inazuma Judit voltam Read the full article

[hobiartb]

Egy egész napjába telt, hogy átvágjon az államon. Borostás volt, és rosszul nézett ki. Estefelé egy névtelen keresztúthoz ért, magasan a Cumberland-hegységben. Vagy négyszáz méterrel odébb a félhomályban hozzá hasonló alak állt, egy vándor, hosszú árnyéka a fekete aszfalton, egyik karja a levegőben. Suttree továbbment. Izmos, fiatal fiú volt, és egy kis vidéki bolt előtt állt, hogy lestoppoljon egy kocsit. Suttree elment mellette. A bolt zárva volt, az ablakok betáblázva, és megcsavarodott csövek nőttek ki előtte a betonból, ahonnan kiszedtek egy benzinkutat. Helló, mondta a fiú. Helló, mondta Suttree. Errefelé lakik? Nem. Nincs magánál cigaretta, ugye? A fiú feléje sétált, és a csavargókban kialakuló ravasz éberséggel tanulmányozta. Nincs, felelte Suttree. Láttam, hogy stoppol egy kicsit odébb. Hová igyekszik? Knoxville-ba. Én Floridába megyek. Van egy nővérem Fort Lauderdale-ben. Megfordult, és kiköpött. Rövid ujjú ing volt rajta, pedig Suttree még a dzsekijében is fázott. A sötét ellenére látta, de rosszul. Tetoválás végig az egyik karján. Továbbmegyek, mondta Suttree. A fiú hangot váltott. Figyeljen, mondta. Stoppoljunk együtt. Talán nagyobb esélyünk lenne. Suttree ránézett. A fiú farmert viselt, haja kócos volt, lerítt külsejéről a veszedelmes mocsok. Nagy, sötét kinézetű gyerek. Én továbbmegyek, mondta Suttree. Próbálkozz te előbb. Gondolja, hogy megáll itt valaki sötétedés után? Nem tudom. Én is annyit tudok, amennyit te. Tényleg? Honnan jössz? A gyerek tekintete megváltozott. St. Louisból. St. Louis, mondta Suttree. Jártam arra. Nem egy pokol annak, aki leragad ott? De. Sok szerencsét. Figyeljen. Milyen messze van a következő város? Nem tudom. Suttree már elindult. Figyeljen, kiáltotta megint a gyerek. Mi van? Volna nekem huszonöt centje? Suttree a fejét rázta, nincs. A gyerek feléje tartott. Ugyan, haver, mondta. Nem ettem két istenverte napja. A fenébe, tizenöt centet. Valamit. Tíz centem sincs, felelte Suttree. Lássuk. Suttree figyelte. A fiú a talpa élén állt, és éhesnek látszott. Hogy mi? kérdezte Suttree. Azt mondtam, lássuk. Lássuk, fordítsa ki a zsebeit. Mondtam, hogy nincs nálam semmi. A gyerek kicsit balra mozdult. Ezt mondja maga, mondta. Szeretném látni. Az a te bajod, felelte Suttree. Hátralépett és megfordult, hogy induljon. Ekkor a gyerek rávetette magát. Suttree félrehajolt. Együtt zuhantak a földre. Suttree érezte a fiú áporodott izzadságszagát. A gyerek próbálta megütni, rövideket csapott nagy öklével. Suttree nekinyomta arcát a mellkasának. Félelem és hányinger. A gyerek abbahagyta az ütlegelést, és megpróbálta elkapni a torkát. Suttree odébb gurult. Felálltak. A gyerek fogta a dzsekijét. Suttree felé ütött. Dulakodtak, lábuk a sóderen kereste a támaszt a félsötétben az elhagyott bolt előtt. A gyerek elengedte Suttreet, hogy megüthesse, Suttree pedig fél térdre rogyott, megragadta a gyereket a lábikrájánál, és erősen lerántotta, hogy a fiú a hátsójára puffant. Aztán rohant az országúton. A gyerek cipője csattogott mögötte. Vér ízét érezte a szájában. De a léptek halkultak, és amikor Suttree hátranézett, az egyre nagyobb sötétségben látta, hogy a gyerek az út mellett görnyed, hogy lélegzethez jusson. Te gyáva faszszopó, sodródott felé a hang az országúton. Suttree a szívéhez kapott, amely dübörgött a vadon némaságában. Továbbment az úton a sötétségben.

[korankelo]

A lenti három rajz alapján már '98-ban is dübörgött a woke propaganda.

Kretén magazin klasszikusa... Az "etwas lófasz" kifejezést magam is lelkesen használom azóta.

[regenmindenjobbvolt]

Ilja Ehrenburg írásaival szovjet hadifogságom éveiben ismerkedtem meg. Első műve, ami kezembe került, egy kis brossura volt. Szerzője propagandafüzetnek szánta s a német jellemvonásokat boncolgatta benne. „A német ember egysejtű lény” ezzel a kijelentő mondattal kezdődött a müvecske s meglehetősen zavarban voltam, amikor megkíséreltem összehasonlítani a körülöttem nyüzsgő „egysejtű” hadifogoly társakat az üvöltöző „felsőbbrendű” davaj legényekkel. Ehrenburg tárgyilagosságáról már akkor megvolt a véleményem. Balsejtelmem csak fokozódott a Kenyér és a Golgota c. nagyszabásúnak szánt regényeinek olvasása közben. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy Ehrenburg felfújt nagyság, akit a szovjet kultúrpolitika ráadásul még történelembölcselőnek is kinevezett, Ilyen minőségben már évtizedek óta boldogítja nemcsak az orosz szellemi elitet, hanem nyugati kultúrköröket is.

Ha valami baj van a szovjet propaganda berkeiben, Ehren burg vezeti a mentőosztagot, hogy elsimítsa a „félreértéseket”. Ez történt most is, amikor a magyar események fel korbácsolták a világ közvéleményét s még azok is szembefordultak a szovjet brutalitással, akik eddig hűség'es bámulói és hívei voltak a bolsevizmusnak.

(...)

Hiába volt az évtizedes propagandahadjárat, a magyar események lerántották a szovjet álarcot. Ehrenburg ugyan „a nyugati kultúra egyes kiválóságainak tájékoztatásáról beszél csuIpán, mi azonban tudjuk, hogy ez az elfordulás éppen azért következett be, mert lassan már nyugaton is kezdenek tájékozottak lenni az emberek a szovjet módszerek tekintetében. Nagyon jól tudja Ehrenburg is, hogy a szovjet propagandának a magyar forradalom adta meg a halálos döfést, de úgy kerülgeti ezt a fájó pontot, mint macska a forró kását.

(...)

Ő is és mi is jól tudjuk, hogy ezt a fejezetet a magyar forradalmárok hősiessége teszi világraszóló jelentőségűvé. Nem csoda, ha a cikkben keserűen emlegetett Pierre Emmanuel, a kiváló francia költő s vele együtt még számosán most szenvedélyesen síkraszállnak a kommunista zsarnokság ellen.

Ez fáj Iljának s nem is csodálkozunk rajta, hogy fáj. Amit évtizedeken át hazugságból épített, most egyszerre összeomlik, mint a kártyavár. Hiába szajkózgatja még most is a régi kommunista frázisokat, hiába károg a nyugati halódó társadalomról, a rothadó osztályokról s hiába emlegeti a Szovjet „hatalmas történelmi vívmányait.”

(...)

Mi és a nyugatiak közül is sokan, inkább hiszünk annak a harmincév előtti plakátnak, amelyet Hja oly bánatosan emleget cikke bevezetőjében: Egy ember fogai közt késsel fenyegeti a kultúrát. Ez az ember a Vörös Rém, a kommunista ember, a szovjet hatalom.

(...)

Ilja Ehrenburg, a szovjet kulturbölcselő mer városok szétrombolásáról beszélni néhány hónappal azután, hogy ötezer orosz tank dübörgött végig Budapest utcáin s a szovjet ágyuk halált okádtak a szabadság védelmezőire. Elegünk van ebből az átlátszó tudákos bölcseségből, ebből a bárgyú irodalmi szirénhangból, elegünk van a kommunista jellemtelenség- ből!

Kanadai Magyarság, 1957. augusztus 10.

[balazskisswriter]

"Az egyik adón éjfélkor is szólt az éteri hangzású norwein zene, zúgott a moraharpa, dübörgött a dob és egy férfi-nő páros énekelt ősi norwein nyelven."

/Kiss Balázs: Keltike, a lázadó/

[nyeznajka]

Hoppácska má megént de kibeba.ttg.cijót motoroztam, fene a fajtámat!

Hatkor végezvén a gályán nem vettem ám rögvest hazafelé az irányt, hanem sokkal inkább kalandoztam, mint őseink! Csapattam Felsősvábföld és Allgäu dombjain, kurjongattam is ám közbe időnként, mert csodás volt a táj, isteni az idő, a gép dübörgött alattam, gyorsultam, lassultam, kanyarogtam, mütymürütty sok balfasz tinó, és hiphopp két órácska elteltével már itthol is valék.

I took the long way home, baby!

[otthonzulles]

*haszna.

ebben a formában biztos nem kell, hogy

full titkos a teljes kivitelezés, valószínűleg azért, mert

környezetkárosító, pusztító beruházások ezek, amikhez se elég vizünk, se elég energiánk nincsen. de majd építünk gázerőműveket. a költségvetésből, hogy csingcsangcsong letarolhassa az európai autópiacot.

társadalmi egyeztetés? persze online kedd éjszaka van meghallgatás 0:30 és 0:45 között

adófizetői pénzből finanszírozunk beruházásokat a kínai államnak csőstül. ezek soha nem térülnek meg. ezekből kellene oktatásra, közintézményekre, kórházakra költeni (a személyzeti, utánpótlásbéli problémákat későbbi pontban. folyamatosan záródnak befelé kórházi osztályak, emberek fognak folyosókon meg a mentőben megdögleni. ha lesz mentő)

a megteremtett munkahelyek alacsony hozzáadott értéket hoznak létre, behozzák a nyersanyagot, kiviszik a készterméket, kiviszik a hasznot (!!! bizonyám narancs elvtársak ezzel mi a geci van??? kínai EXTRAPROFIT!!!). közepes fejlettség csapdája készen.

vendégmunkások tömegei egy olyan országban ahol pár éve még xenofób kampány dübörgött.

ezek a csóri filippínók gecire lefelé fogják nyomni a hazai béreket.

ki fog foglalkozni az analfabéta hátrányos helyzetűekkel?

ki fog foglalkozni a valóban segítségre szoruló magyar KKV-kkal?

gondolkodik arról a felcsúti géniusz, hogy mi van ha a kínaiak akkutechnológiája 10 év múlva kifullad? vagy hogy mi lesz ha putykó beleszarik a ventillátorba egy nagyobbat és nappali áramszünetek lesznek itt, nem vidáman termelő akkugyárak? ez a beteges újraiparosítás egyetlen piacra alapozva kurva veszélyes, amikor azt megérzi a gazdaság ha 2 napra leáll valamelyik autógyártó

totálisan téves hogy majd jönnek a kínai üzemek csőstül és ettől felemelkedik a társadalom. szándékosan szét van verve atomjaira a szociális háló, "aki nem dolgozik ne is egyék" alapon.

orbán szándékosan butítja a társadalmat. ezek az egyetemek, ellenséges ballibsi értelmiségiek mennének már a büdös gecibe. lerohasztja-kifosztja a felsőoktatást, hogy a lányokból traktoros, a fiúkból hegesztőfiú legyen; közigazgatásba meg csak hűséges pártkáderek kerülhessenek akik felfelé nem kérdeznek (hello 20 millárd osztalékot a MOL-ból kivevő MCC, hogy lógnátok mind), lehetőleg konzerválva a Párt biztos hatalmát, uralmát. ez az ország mentális leépítése. ez a sötét középkor.

_így_ NEM KELL AKKUGYÁR, nem kell kínai autógyár!

Bicsérdiek is megkapták amit akartak!

"Forrásunk szerint egyébként a magyar kormány – bár üdvözölte a BYD döntését – el tudott volna képzelni más hazai helyszínt is a gyárnak, például egy hátrányosabb helyzetű régióban, de a kínaiak nem hagytak semmilyen mozgásteret a döntésben."

Hiába ilyen egy szuverén ország!! Hszi elvtárs előrántotta a térképet, hogy ide még kéne egy autógyár!

HAZAÁRULÁS

[vagyokolyannaiv]

Láttam a szemem sarkából, hogy néz már egy perce, de csak kapkodtam a lábaim, hogy elérjem a metrót ami már lent dübörgött az aluljáróban- mintha azon a három percen múlna, hogy elkésünk-e.

Már-már kínos volt, hogy ennyire figyel ezért kérdőn felé fordultam, tudta, hogy miért.

- Tudod vannak azok a lányok, akiknek ha belenézel a szemébe, egyből tudod, hogy teljesen bolondok- itt már mosolyogtam- te is pont ilyen vagy.

Egyre közelebb dübörgött a metró, de az utolsó pillanatban még sikerült beugrani a riasztóan hangos csipogás közben.

Már réges-régen elkéstünk.