#családi ház

[paflany]

30 fölött tanultam meg vezetni, mert annak idején 16-17 évesen kilátásban sem volt hogy valaha lehet saját kocsim, és úgy voltam vele hogy akkor minek, jó a busz is

Kb 60 órát vettem összesen, márciusban vizsgáztam (sikeresen elsőre :) és kiváltottam a jogsimat… és aztán a jó kis dízeles vw golf tanulóautó után beültem a 20 éves benzines családi toyotába, és annyira traumatizált, hogy kb elindulni se tudok vele, meg úton-útfélen lefulladok, hogy 2 hónapig nem voltam hajlandó hozzányúlni, bassza is meg magát, a jogsim jó lesz a fiókban is

És nagyon dühös voltam a világra, hogy mennyit szoptam a tanulással (mennyi kurvasok pénz volt az a 60 óra!), és ilyenen csúszik el az egész, hogy mennyire más a két jármű kezelése, hogy a faszomba képes többmillió ember benzinest vezetni, és én meg hogy a faszomba nem, amikor, mondták is a vizsgabiztosok meg az oktató, hogy kezdőhöz képest tök jól vezetek, szóval hol van ebben az igazság

De P nem adta fel, akkor is vitt magával gyakorolni (nem mellesleg ő is rohadtul unja már hogy mindig ő a sofőr :D)

Szóval mostanában Kozármislenybe szoktunk kijárni gyakorolni mert ott vannak ilyen kertek alatti fekvőrendőrös, kereszteződéses utcácskák ahol szokhatom az elindulást-megállást, váltást stb, és amikor jól megy akkor kimegyünk a falu forgalmasabb főutcájára is… na tegnap már annyira jól ment hogy átmentünk a szomszéd faluba is, meg majdnem Siklósig, és onnan haza is vezettem Pécsre! A belvárosban parkoltam a ház előtt! Párhuzamosan!!!

Kurvajó volt!

[csacskamacskamocska]

Érzelmi, érdemi kommunikáció nélkül élni

Egy érdekes beszélgetés részese voltam, ami egészen új dolgokat adott nekem. Egész idáig nem tudtam elképzelni, hogy emberek élnek úgy, hogy kisgyerek koruktól kezdve semmilyen érdemi információt nem kapnak a szüleiktől sem a világról sem arról, hogy hogyan igazodjanak el benne. Nem beszélnek érzelmekről, de még egy családi tragédiát sem beszélnek ki. Mindent csak végigcsinálnak. Az egész élet egy felszínes vagy csak alacsony mélységig ható módban üzemel. Nincs rá idejük és nem érzik szükségét sem. Csak legyenek rendben a dolgok, legyen vacsora, legyen lenyírva a fű, legyen tiszta a ház, menjen iskolába a gyerek, de ne legyen vele gond A gyereknek meg még 14 évesen sincs elképzelése se, hogy mi szeretne lenni, mert egyszerűen semmit sem tud a világról, mert a szülei számára sem létezik a nagyvilág. Nincsenek célok, csak napok vannak egymás után. De szépen élnek, megbecsült emberek, tiszta udvar, rendes ház. És a gyerek viszi tovább ezt a mélység és így empátia és tartalom nélküli életet, hiszen csak ezt ismeri igazán. És éli az életét, lemerevedve. Belebénulva a pillanatba, amikor a családi tragédia nem lett kibeszélve, nem lett feloldva. Ahhoz a veszteséghez képest minden bagatell, ha azt nem kellett megbeszélni, akkor bármi mást minek kéne? Ez a tanult minta. Nem kell érzelegni, nem kell foglalkozni a fájdalmakkal, veszteséggel, csak mindent csinálni kell. Nyírni a füvet, elültetni a babot, megfőzni az ebédet, venni új fűnyírót és új ebédhez alapanyagot. És persze nősülni és vállalni a besikeredett gyereket. Nincs más út. Aztán elválik, és akármilyen sekélyes is az érzelmi élete, ez kirántja a lába alól a talajt. Nincs semmilyen eszköze, semmilyen tartaléka, semmilyen kapaszkodója. Nem tanult semmit, akárhány éves is, csak azt tudja, hogy tiszta udvar-rendes ház. Úgy tűnik, itt van a fordulópont. Ha itt elmegy/elkerül valaki pszichológushoz, akkor van felébredés és van egy új, önismeretben öntudatosabb élet. Amiben már benne van a másik ember is. A saját és más emberek mélysége. Őrült érdekes. Hogy tényleg leélnek emberek úgy egy egész életet, hogy csak felszínesen vesznek részt a saját életükben, a saját belső világukban. Döbbenten ülök, és sok mindent át kell értelmeznem az elmúlt évekből. Ez a működés nem egy alkalmatlanság, hanem egy képzetlenség, gyakorlatlanság, tehetetlenség, bénultság. Én pedig ezt eddig nem értettem. Most olyan valaki mesélte ezt el, aki már vissza tud tekinteni saját magára.

[pajjorimre]

Vegyetek kurva drága házat Gárdonyban. Vagy szóljatok valakinek hogy vegyen kurva drága házat Gárdonyban, ha esetleg tudtok olyat, aki akar kurva drága házat Gárdonyban. Ha TÉNYLEG akarja valaki ezt a kurva drága házat, összekötöm a tulajdonossal.

[diogenesz2020portugal]

“Én már nem tudom, vagyis elfeledtem, és akarnom kell emlékezni rá, hogy alig néhány évtizede még nálunk, Magyarországon is szóltak egymáshoz az emberek, tudni akarták, honnan jön a másik, mire vágyik, nyitva voltak az ajtók, feljártunk egymáshoz, a függőfolyosón vagy a kis ház előtt ott volt a hokedli, arra ültek ki az öregek, akik nem is voltak öregek, és mondták, hogy telik az élet, mi a titka a roppanós kovászos uborkának, milyen nóta járja, ki süti legszebbre a szalonnát, hol olcsó a sütőmargarin.

Én már nem tudom, mi lehetett annak a bizalomnak az alapja, hogy bárhol kaptam egy karéj lekváros kenyeret, és az utca tele volt gyerekkel, lábtengóztunk és jártuk a határt, az öregek, akik nem is voltak öregek, dominóztak vagy huszonegyeztek, és valahogy mindig volt min nevetni. El sem tudom képzelni, min lehetett annyit nevetni.

Én már nem tudom, hogy volt, hogy szerettük, vagy ha nem, hát elviseltük egymást, nem kellett kínosan feszengeni a vasárnapi ebédnél, már nem emlékszem, milyen úgy beszélgetni, hogy ha vannak is tabu témák, nincsenek aknák, nem lesz lápos és mérgező a beszélgetés egyik tőzeges szóról a másikra; csevegjünk bármiről: szobafestésről, locsolásról, olvasásról.

Én már nem tudom, milyen az, hagyományról, szokásokról beszélni alanyi jogon, úgy, hogy hiszem, a világ leírható és meghódított, mert a búcsúra hazajön a család és a húszliteres fazékban rotyog a töltött káposzta, és az asztali fehérbor mellett elmeséljük a nagy eposzainkat, mondjuk arról a rémületes inflációról, amikor tönkrement a pengő, és a házra félretett pénzből tata végül egy kenyérvágó kést vett meg egy bilit.

És persze azt sem tudom, honnan vették a régi öregek a derűt, merthogy ezt nem sírva mondták, hanem nevettek, „ma is megvan az a bili”, mondta kacagva tata, pedig nem volt meg, vagy ma nincs meg, ahogy derű sincs, az élet derűje, ami akkor is erősebb volt a türelmetlenségnél, gőgnél, irigységnél, ha nem lett meg a csinos családi ház. Mert volt helyette boldogság, gyerekek, jó szó, és annál nem volt fontosabb.

Úgy hozta az úri dolgom, hogy egy aprócska olasz faluban voltam, amikor itthon megint felizzott a gyűlölet állami ösztökéje, amikor újra irritálni kezdték a magyar emberekben az egyébként is megzavarodott lelket. Próbáltam nem figyelni a hazai híreket, hogy „tudtam-e”, csak ültem, néztem a tengert, és láttam, hogy arrafelé még kiülnek a padra az öregek, akik nem is öregek, dominóznak a tengerparton, nagyot nevetnek a péknél, nem lökik el egymást, nem keresik a konfliktust, nem úgy élnek, hogy azt lesik, min sértődhetnek meg. És nem azért – hiszem, hogy nem –, mert jobb emberek, mint mi. Aztán persze mégis, és mégsem.

Éreztem magamban a kelet-európai rutint, ingert a szorongásra, a félelemre, a türelmetlenségre, „mit lopja a napot?”, „miért nem szól rá a gyerekre?”, „miért nem hozza már?”, de a tenger, a falucska szűk utcái, a mosolygós emberek nem hagyták, minden mozdulat kigúnyolta jól táplált magyar szorongásom. Irigy lettem, bevallom, egészen őszintén irigy. Szeretném én is elhagyni az eredendő sértettségem, ami a Lajtán innen úgy születik az emberrel, mint másutt Ádám és Éva vétke, azt az örökös gyanakvást, hogy engem rá akarnak szedni, meg akarnak károsítani, át fognak verni, megalázó helyzetbe fogok kerülni, és másról sem szól az élet, mint hogy ezekre készülök, és ezeket heverem ki. Mert semmilyen sérelmemre – ahogy az apáméra és az ő apjáéra sem volt – nincs orvosság, jóvátétel, igazság. Ezért mi, magyarok az apróságokat (elénk állnak a sorban, nem engednek át a zebrán) is úgy éljük meg, mintha bedőlt volna a világ, és csak dühöngünk, rágjuk magunkat, pazaroljuk az életet.

Vajon tudtam én valaha bízni, várni? És maga? Maga tudott?

Tudta, hogy bízni, hinni jó dolog, gyógyítja a lelket?

Láttam egy nagyon öreg livornói nénit, járókeretbe kapaszkodva csodálta a tengert, aztán behunyta a szemét, és csak hagyta, hogy simogassa a sós szél. Amikor elfáradt, idős fia és menye visszasegítették az autóba. Néztem az órámat, két és fél percig tartott, mire be tudott ülni az ülésbe. Addig állt a tengeri úton, az egyetlen hegyi szerpentinen a forgalom. Várták, hogy egy idős ember elinduljon haza. Nem dudáltak, nem villogtak, nem mutogattak. Egy idős asszony szerette a tengert. És most hazamegy. Az az idős ember mi vagyunk, a mi múltunk, a mi zálogunk, a mi toleranciánk, a mi szeretetünk.

Ön tudta ezt?”

Grecsó Krisztián

[angelofghetto]

Túlszaporodtunk? Vajon az emberiségre miért nem érvényes az állatvilágra vonatkozó önszabályozó rendszerek kialakulása? Vagy épp hogy ezt éljük a kiprovokált klímaváltozással? Ausztrália a legjobb példa, hogy ha a nagy eszünkkel "jobban akarjuk tudni", milyen ökológiai katasztrófákat lehet okozni. Jobban tesszük, ha a természetre bízzuk a dolgokat, ügyesebben megoldja, és évmilliókkal nagyobb a rutinja. Csernobil jó példa, vagy a covid-lezárások, de akár a kertem is, hogy milyen elképesztő gyorsan visszaveszi a helyét a növény- és állatvilág, akármennyire karcolja is ez az önérzetünket, a fontosságtudatunkat.

Európa büszkén hirdeti, hogyan zöldül, de ezt csak annak köszönheti, hogy a szennyezését rátolja más kontinensekre, amelyeket kirabol és eláraszt a szemetével. A zöldmezős beruházás csalóka, mert valójában nem a zöldítésről szól, hanem pont arról, hogy megint kitépünk egy területet a természetből. Néha azt gondolom, a világ nullszaldós: hiába takarítunk meg valamit a réven, az mindig benyújtja a számlát a vámon, az egész csak távolság vagy idő kérdése anyag nem vész el, csak átalakul.

Nem kell az Amazonas őserdőire mutogatni, meg hogy a világ tüdeje. A természetrombolás a lebetonozott terasznál és a műfűnél kezdődik, vagy hogy egy családi ház építése ott kezdődik, hogy tarra vágják a telket, nem sajnálva 50-100 éves fákat sem, mert útban lennének a munkagépeknek, és amúgy is korlátozzák az építész alkotói szabadságát, vagy nem kompatibilis a helyben elfogadott típustervvel.

Az a baj, hogy a technikai fejlődés nagyságrendekkel gyorsabb, mint a tudati. A kapzsiságunk, hiúságunk és lustaságunk pedig ellene dolgozik a bolygónk megtartó erejének. Nem fogjuk fel, hogy nem a Földet kell megmenteni, hanem a saját életfeltételeinket. A Föld köszöni szépen, utánunk is ellesz, talán a csótányokkal, a poloskákkal, legyekkel, a parlagfűvel és az ecetfákkal. Meg azzal a csilliárdnyi maggal, ami a talajban szunnyad, és várja, hogy szárba szökkenhessen végre, hogy meggyógyíthassa, amit mi elcsesztünk.

Van a Mózes Könyvében az a rész, hogy "szaporodjatok és sokasodjatok, és vegyétek birtokba a földet". Mi van, ha ez egy félrefordítás? Ha ez egy korszellemnek megfelelő kapzsi, önhitt szemlélet által fogalmazott passzus? (Persze számtalan egymástól eltérő fordítás van, de mindnek maga felé hajlik a keze.) Mi van, ha a "szaporodjatok és sokasodjatok" valójában "gyarapodjatok és fejlődjetek", ami az egyén fizikai és szellemi kiteljesedésére vonatkozik, a testi, szellemi, lelki felnövekedésre, beérésre? Mi van, ha a "vegyétek birtokba" (más helyeken "népesítsétek be") valójában azt jelenti, "legyetek jó gazdái" ésszel, felelősséggel, arányérzékkel?

Miért ne lehetnének ezek a mondatok véletlenül tévesek vagy szándékosan manipulatívak? (Hiszen emberek írták le őket sok-sok évvel azután, hogy a hívők szerint elhangzottak.)

Végülis a tojást tojó Húsvéti Nyuszi is csak egy félrefordítás...

[hobbygilda]

"sok-sok évig volt egy boldog nagycsalád otthona" áll ebben az irodalomtörténeti jelentőségű ingatlanhirdetésben. Esterházy könyveiből eléggé ponotsan tudható, mennyire így volt ez.

Én csak életemben egyszer jártam ott, egy születésnapon, felejthetetlenül szép alkalom volt.

Az jut eszembe erről a hirdetésről, hogy amikor 2016-ban meghirdették Thomas Mann villáját Los Angelesben, abban se szerepelt semmilyen utalás arra, hogy kié is volt az a ház. De aztán a teljes német kulturális és poltikai élet összefogott, és a villa mára alkotóház. (FB Dragomán György)

Eladó családi ház - III. kerület, Emőd utca #34059516 (ingatlan.com)

[willcodehtmlforfood]

Méghogy a pénz nem boldogít, eljöttem segíteni valami családi rokonnak ("te it-s vagy? figy nagyon lassú a cucc meg át kéne rakni egy másik asztalra az egészet hogy kell kihúzni a mit"), azt ez áll a ház előtt (segítségként Ford, F betűvel kezdődik és egy 2 karakter hosszú számmal végződik, apa épp felújítja (a dolgozó szoba tele van zsír új alkatrészekkel))

Edit - nyilván elbasztam, G-vel kezdődik....

[redmatyi]

Megyek az előbb az egyik eldugott kis utcán, előttem mögöttem senki belátható távon. Balra mellettem egy óvoda az út túloldalán beljebb vagy 15 méterre családi ház.

De olyan tömény kannabisz szag csapott meg, hogy a biciklit neki lehetett volna támasztani.

Lehet hogy az univerzum akar üzenni valamit?

Lányok dílerek írjatok.

[konyvekkozt]

ez a könyv jó! mondhatnám, hogy nagyon jó, de az túlzás lenne, mert a "jósága" mellett nehéz is

az alaptörténet szerint az író a családi ház kiürítésekor megtalálja a listát, amit az anyja vezetett arról, hogy a családtagjai mikor mit adtak és kaptak karácsonyra. a listát olvasva a nőnek eszébe jut megannyi emlék, laza szálon kötődő családtag

jó mértékkel megírt kalandozás ez, jellemzően kedves emlékekkel. közben viszont ott van a jelen, hiszen a családi házat azért kellett kipakolnia a három testvérnek, mert az anyjuk Alzheimerje annyira romló tendenciát mutat, hogy már biztosan nem költözhet ki az idősotthonból. az írónő rendszeresen látogatja az anyját, folyamatosan szembesül az állapotával, s egyre inkább megéli azt a távolságot, ami a betegség ver a valóság és az anyja valósága közé

végigkísértem nagyi leépülését és haláltusáját. nem volt teljesen méltósággal teli, de amit a helyzet megengedett, azt megadtam neki. s persze korábban is, de azóta még inkább foglalkoztat a kérdés, milyen lesz a szüleim elmenetele, milyen hosszú lesz az út és a kísérés, helyére kerülnek-e a most még hiányzó családtörténeti kirakódarabok. és ebben a könyvben valami hasonló történik, hasonló kérdésekkel

a legszebb a könyv vége. se nem túl szomorú, se nem túl vidám. de valahogy mégis teljes békét hoz

nagyon szerettem a könyv borítóját, a tapintását. apró kis butaság, de azért mégis hozzáad az élményhez

[kgyst]

"Győr kertvárosi negyedében olyan családi házakat vásárolnak befektetők, amelyekből viszonylag egyszerűen kialakíthatnak szállót akár az érkező vendégmunkásoknak is." - Úgy látszik, ebben az országban mindenki megbolondult. Honnan tudják kitalálni az épületből hogy kik költöznek oda?

[amtitkosvergodese]

Azon gondolkodom, nem lehetséges-e, hogy ezek a belső terek azért olyan "ismerősek", mert, hát, hogy is fogalmazzak, speciális, felnőtteknek szóló, természettudományos igényességű filmekben lehetett már őket látni?

(innen, az alapsztori is egyre jobb)

[klimavaltozas]

A magyar épületállomány 60 százalékát kitevő családi és sorházak 81 százaléka 1990 előtt épült, és 63 százalékuk nincs szigetelve. A hazai lakásállomány 70-80 százaléka szorul energetikai felújításra. Magyarországon emellett az ötödik legmagasabb a háztartások energiafogyasztása, ráadásul ez – a legtöbb tagállamtól eltérően – az elmúlt két évtizedben jellemzően nem csökkent.

Magyarország húsz százaléka rosszul és sokat fűt

Hazánkban egy átlagos családi ház fajlagos energiafelhasználása kétszer annyi, mint például egy osztrák családi ház szükséglete. Az ország teljes energiafogyasztásának 40 százalékát a lakossági energiafogyasztás teszi ki, ennek pedig az energiapazarló családi házak a legfőbb okai. Egy szigetelés nélküli családi házban az energia 35 százaléka a falakon, 25 százaléka az ablakokon, 15 százaléka a padlón keresztül, 25 százaléka pedig a tetőn át távozik. Egy családi ház teljes körű szigetelésével akár 50 százalékkal is csökkenthetjük otthonunk energiafelhasználását és fűtési költségét. “Magyarországon a lakosság jelentős része rossz minőségű, energetikailag korszerűtlen lakásban él. A méltó otthon megteremtése saját erőből nem elérhető számukra. A megélhetés és a lakhatás költségeinek drasztikus emelkedése még inkább ellehetetleníti az alacsony jövedelmű családok helyzetét” – fejtette ki Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója az éves lakhatási jelentésüket bemutató konferencián. A magyar épületállomány 60 százalékát kitevő családi és sorházak 81 százaléka 1990 előtt épült, és 63 százalékuk nincs szigetelve. A hazai lakásállomány 70-80 százaléka szorul energetikai felújításra. Magyarországon emellett az ötödik legmagasabb a háztartások energiafogyasztása, ráadásul ez – a legtöbb tagállamtól eltérően – az elmúlt két évtizedben jellemzően nem csökkent. „Gyors, hatékony és leginkább költségkímélő megoldás lehet a tetőfödém szigetelése. Már ezzel az egyszerű módszerrel is rengeteg energiát megtakaríthatunk, illetve sokat javíthatunk komfortérzetünkön is” – mondta Nagy Gergely, a Knauf Insulation Kft. ügyvezető igazgatója. „A megfelelően méretezett és kivitelezett szigetelés néhány éven belül visszahozza az árát, megtérül a befektetés költsége” – tette hozzá a szakember.

Európában sem jobb a helyzet

Az európai lakóépületek fele az első épületenergetikai szabályok bevezetése (1970) előtt épült, tehát ezek energiahatékonysága jellemzően alacsonyabb. A kelet-európai tagállamokban ráadásul az épületenergetikai szabályozások később, a rendszerváltás és az uniós csatlakozás után váltak szigorúbbá. Az uniós tagállamokban az energiahatékonyság növelése a cél. Az európai ingatlantulajdonosok, családi ház tulajdonosok mindannyian hasonló problémákkal küzdenek, mint Magyarországon, csak más-más mértékben. Az Unió tagállamaiban 52 millió ember nem tudja felfűteni megfelelő módon, megfelelő hőmérsékletre a lakását, illetve 87 millió ember rossz minőségű lakásban lakik. Az uniós országokban 162 millió ember olyan lakásban él, amelynek nagyon magas a rezsiköltsége, illetve 41 millió ember tartozik folyamatosan az energiaszolgáltatóknak. Bulgáriában a legmagasabb, Finnországban pedig a legalacsonyabb azoknak a lakosságnak az aránya, akik nem tudják kifűteni az otthonukat.

(Knauf Insulation sajtóközlemény)

[tobbpenztazembereknek]

Lenti eladó családi ház 1 szobás

@glutenhalo

[sztupy]

Halál faszán egy családi ház földszintjén pár hülyén egymásba nyíló szoba eladó

[zagrebackamacka]

Egyedileg gyartott chesterfield butorok es hangulatos led vilagitas.....avagy az epitesi vallalkozo barokkbol az epitesi vallalkozoi minimal lett a sikk 😆