#csúcstámadás

[ladymetamorphosis]

Térey János - Philosophy of Sherpa

A lelked alaptáborában,

A néma csúcs alatt

Serpák sátraznak jéghidegben,

Amíg te mászod rendületlen

Kancsendzöngáidat.

Feszít a mítosz késztetése,

S ha megdőlsz, jaj neked.

Gyakorolván a csúcsra tartást

Bejárod, éber Nyugtalanság,

A korlátlan teret.

Van szikla, mely tapinthatatlan,

Fellegbe bújt ikon,

Csipkézet, vesztéssel határos;

És mágnesvonzás, mely halálos

Kancsendzöngáidon.

„Meghágható hegy! Hübrisz és hó!”

„Bérced mihaszna, lásd!”

„Sorszámot kell szereznem itt fent.”

„Tudod, idegesíti Istent

Minden csúcstámadás.”

[dorkielutazott]

Márc. 10.

Ma a Pasochoa csúcsra kirándultunk. Három óra felfele, kettő lefele, 3500 m-ről 4200-ra. Nagyon változatos terepen haladtunk, folyamatosan változó időjárási viszonyok között. Volt csodás zegzugos nedves mohás erdő, volt száraz térdig érő fű a tűző napon, és volt hideg ködös sziklás csúcstámadás. De ami nyilván a legjobban megnehezítette a dolgot, az az alacsony légnyomás, ami miatt csak erősen lihegve, ötpercenként megpihenve lehetett haladni. Szerintem kb az összes határomat átléptem, mire felszenvedtem magam, és amúgy a csapat egyharmada feladta útközben és visszafordult, szóval igencsak büszke vagyok magamra. Egyszerűen annyira gyönyörű volt a táj és a kilátás, hogy minden szenvedést megért. Sajnos a csúcson teljesen befedett minket egy felhő, így nem láttunk rá a Cotopaxira, de legalább nem szakadt ránk az ég egyszer sem.

Este mangós-sajtos pizzát kaptunk vacsorára, amit itt sütöttek a nappaliban a kemencében, soha nem esett semmi ilyen jól. Ja meg qui-s pizzát, ami tengerimalacot jelent, és Ecuadorban nemzeti ételnek szám��t, na azt kihagytam.

[troger]

csúcstámadás is volt, mutatom (nem saját kép)

18 km a Fischbeker Heidéban (?) a Hasselbrackig, csudaszép idő meg minden, mintha egész télen erre a napra vártam volna

ma is éltem kicsit

[itspetraveler]

Oslo-Bergen, Norvégia

Októberben egy hosszú hétvégét Norvégiában töltöttem. Már régóta szeretnék elutazni Lofoten szigetekre, ami Norvégia èszaki részén húzódik, még sosem voltam Norvégiában, így ezen a hétvégén tesztelem az országot.

Norvégiáról az első három dolog ami eszembe jut, az a következő: északi, hideg ország; nagyon dràga és a fjordok. A skandináv ország nevének eredete is onnan ered hogy “északi út”. A fővàros, Oslo, a vilàg egyik legdràgább városa. Az ország nyugati részèt számtalan fjord szépíti, ami egy hosszú, keskeny bejárat meredek oldalakkal vagy sziklákkal, amelyet gleccserek hoztak létre.

Megérkezésem estéjén, a kikötőmenti látnivalókat néztem meg. Első utam az Aker Brygge-hez vezetett, ami egy elhagyatott hajógyàr körè épített terület. Tele van éttermekkel, bevàsàrló központtal és mivel a kikötő mellett terül el, az èlet itt mindig nyüzsög.

A kikötő mentèn, a városházát ès a nemzeti mùzeumot elhagyva egy forró kàvèval a kezemben átsétáltam az Akershus erődhöz. Az erőd a 13. század végén épült, tele bástyákkal, templomokkal, kertekkel, fegyvertárral és gyönyörű kilátással a kikötőre. Pár óràt eltöltöttem itt is a régmúltban bolyongva, majd visszatértem a jelen épületeihez a város szívében.

Màr sötétben tértem be a lenti képen is látható osloi katedrálisba, melyben nagyon megfogott, hogy kívülről magas és erős épületnek látszik, de belül magas falai a letisztultságot és az egyszerűséget sugározzák. Talán a templomkertben is látható kis piros szívecske jelzi az “érzékenységet”.

A katedrálistól a Karl Johans utcán sétálva, elhagyva a parlament és a színház épületét tárul elénk a királyi palota. Sajnos csak nyári időszakban látogatható a norvég rezidencia, de a kertjei és parkjai éjjel-nappal bejárást biztosítanak.

A szombati nap koràn kezdődött, az ország nyugatibb részére repültem, Bergen-be. Egy nagyon részletes tervem volt a napra, amit igyekeztem betartani. A reptéri villamos a városközpontban tett le, ahonnan könnyen be tudtam sétálni a kikötőbe. A kikötőben található a Torget, vagyis a piac és halpiac. Ez annyira nem hozott lázba, így mentem tovább a bergeni erődhöz, és a Koppenhágához hasonlító kis színes házakhoz. A városban - nemcsak a színes házak miatt - nagyon szépek voltak az őszi színek, alig vártam, hogy beérjek az erdőbe. A város egy kis hegy lábánál fekszik és elterveztem, hogy a város egyik végéből indulva a hegyvonulat tetején túrázva visszaérkezem majd a városközpontba.

A túra tulajdonképpen azt jelentette, hogy 50 percig mentem felfelé sziklákból kialakított lépcsőn a 250 méteren lévő Sandvikspilen kilátóhoz. A kilátás magáért beszél:

A mini csúcstámadás után folytattam utamat a kijelölt útvonalon. Itt már nagyon sok túrázóval találkoztam. Az erdő és a természet elmondhatatlanul szép volt. A fákon a levelek mindenféle színben pompáztak, az erdei tavakban tökéletesen tükröződtek a körülöttük lévő fák sziluettjei, sűrű moha borította a talajt egyes részeknél, kis vízesések gazdagították a látványt. Meseszép volt.

Közeledve a vàroshoz volt még egy kilátó, ahová a családosok felvonóval tudtak feljönni, de én inkább a gyalogos utat választottam lefelé is. A túra így összesen 3 órát és a teljes hátsó izomzatomat vette igénybe, de megérte minden perce. Talán ez volt a legjobb a hétvégén.

Mikor visszaértem a városba, ebédeltem, majd a város másik oldalát vettem szemügyre, ahol a képen látható kis szűk utcás színes házak látványa fogadott. Ez az északi verziója az Olaszországból is ismert szűkebb utcácskáknak.

Elsétàltam a város szélére, ahonnan a tenger kapukènt nyílik szét a norvèg fjordokra.

Visszatérve a kikötőbe a koppenhágai stílusú házakat a másik oldalról is megnéztem, majd voltam még kèt templomban, beültem egy finom kávéra és parkokban sétáltam.

Így a napot 24 km-el a lábammal zártam. Este szintén repülővel mentem vissza Oslo-ba.

Vasárnapra újra Oslo felfedezése maradt. A szàllàsomtól kb 45 perc sètànyira volt a Vigeland szoborpark, ami 650 szobrot, szoborcsoportot mutat be a parkban sètàlòknak. A szobrok kovácsoltvasból, grànitból ès bronzbòl kèszültek Vigeland àltal. A leghíresebb ès legmagasabb - a lenti kèpen is làthatò - 121 összefonodò embereket àbràzolò toronyszerű szobor. A park hangulata kellemes egy délutáni sétához vagy egy reggeli futàshoz is.

A szoborpark utàn kisètàltam Oslo múzeumokkal teli részère. Itt talàlható nèpi, hajós, felfedezős, viking múzeum. Elsőként a Fram múzeum-ban tettem làtogatást. A Fram Múzeum Norvégia sarki felfedezéseit, valamint a sarkkutatás történeteit mutatja be. Az épület közepèn talàlható a Fram hajó, amivel a sarkvidèkre hajòztak a felfedezők. A hajót körbe lehet járni és meg lehet ismerni az északi sarkkör felfedezèsènek törtènetèt. Az épületben a hajò nagyon nagynak tűnik, de egy szimulàciò segítsègèvel meg lehet tapasztalni, hogy a hajó a termèszetes közegèben hogyan hànykolòdhatott az óceàn vízèn.

A következö cèlpont a Norsk Folkemuseum volt, ami egy szabadtèri kultúrtörténeti múzeum. A 150 épületből ès kiállítàsbòl àllò mùzeum az 1800-as èvek vègèn élő norvèg emberek mindennapjait mutatja be. A mùzeumban talàlhatò korabeli iskola, gyògyszertàr, benzinkùt, falusi házak ès hàzkörüli istàllók, vegyesbolt és egy impozàns dongatemplom is. Minden èpületbe be lehet menni ès meg lehet nézni-tapasztalni a hely ès a kor sajàtossàgait.

Visszatérve a vàrosközpontba ebéd és egy kis pihenő utàn újra nyakamba vettem a várost, mèg volt pár làtnivaló, ami hàtra volt.

Az első este már látott épületeket vilàgosban is megnèztem, ilyen volt a kiràlyi palota, a parlament, a színház ès a katedràlis is.

Elmentem egy grönlandi névre hallgató evangèlikus templomhoz, majd egy fànkkal a kezemben lesètáltam a partra, ahol a híres osloi opera èpült. Az épület leginkább arról híres, hogy márvànyból és gránitból kirakott tetejère is fel lehet sétálni. Az opera partjàn nyáron megnyílik a beach a bátor, vàllalkozò szellemű emberek előtt.

Később, amikor már besötètedett mèg sètàltam egy kicsit a városban az esti fények után kutatva.

Ez a pàr nap egy jó trailer volt a norvèg életből és egy jò alap a Lofoten-i utamhoz.

[furjedikalman]

Csúcstámadás

Nehéz hétfői táskával indul az emeletre, belekapaszkodik a vállpántba, mintha az bármit segítene. Lassan veszi az egyes lépcsőfokokat, határozottan megtámasztja magát. Előtte egy másik fiú ugyanilyen megfontontan lépdel, alig látszik belőlük más hátulról, mint a hatalmas táska, aminek vékony lábai nőttek. Az oldalát verdesi a tornazsák, messze még a csúcs.

[extraordinarymreast]

Fosós csúcstámadás aftershot

Tudom, hogy nem egy K2, de hajnali hatkor, az Elbrusz-nyeregben jött rám a szapora, a napos oldalon, ahol minden arrajáró aznap megpihent.   Nem vagyok rá büszke, de a nagyközönség homlokterében kellett elvégeznem, amit el kellett.  A szükség törvényt bont. 

(Spoiler: azért feljutottunk)

[24hu]

A magyar hegymászó először nyilatkozott a sikertelen csúcstámadás óta.

[ciganyolga]

A kommunikáció Csomolungmájára nem sokan jutnak fel,

a Presston PR-nak többször is sikerült!

1. csúcstámadás

- Halló, tessék, CigányOlga. - Jó napot kívánok, Píár Judit vagyok a Presston PR-tól és prezentálni szeretnénk önöknek a cég kommunikációjával kapcsolatos javaslatainkat. A legjobb lenne egy személyes találkozó alkalmával, van erre mód? - Elárulná, honnan szerezte meg a MOBILSZÁMOM? - Őőőőh... egy listáról, nem tudom pontosan... - Listáról. A mobilszámom. Érdekes. - Akkor a személyes találkozóval... - Nekem is lenne egy kommunikációval kapcsolatos javaslatom: legközelebb legyen felkészülve erre a kérdésre, amikor a mobilján hideghív valakit kéretlenül.

2. csúcstámadás Szar felbontású fasztudjahonnan lelopott kép, pdf-es bemutatkozás, IDÉZET:

3. csúcstámadás A saját logojukból sincs kéznél egy normális, csak fos, pixeles: 

4. csúcstámadás A HÚZÓNÉV, Zséda!

Jéghideg profizmus ez, basszameg.

(Eleve ZSÉDA. :( )

[vidamfiuk]

Csúcstámadás a Kasprowy-n

Ez és még vagy 200 kép a Krakkó albumban: 

https://photos.app.goo.gl/1vTo634wtstdrRF76

[napimagazinn-blog]

https://www.napimagazin.hu/elindult-a-kancsendzongara-varga-csaba-hegymaszo/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/elindult-a-kancsendzongara-varga-csaba-hegymaszo/

Elindult a Kancsendzöngára Varga Csaba hegymászó

Elindult a Kalifa Himalája Expedíció keretében Varga Csaba erdélyi magyar hegymászó, hogy az előzetes tervek szerint május közepén megmássza a Himalája harmadik legmagasabb hegycsúcsát, a 8586 méteres Kancsendzöngát.

Varga Csaba vasárnap este indult el Budapestről, az expedíciót szponzoráló Kalifa termékcsalád tulajdonosával, Sarhan Omarral, aki az alaptáborig kíséri a mászót. Varga Csaba az MTI-nek elmondta, hogy Isztambul érintésével hétfőn érkeznek meg Katmanduba, ahonnan tovább indulva nagyjából a hónap közepére érnek el az alaptáborig. Onnantól nagyjából egy hónap lesz, mire a csúcstámadásra sor kerülhet.

Fotó: MTI

A sportoló elmondta, hogy eddig még sosem mászott meg ilyen magas hegyet, ez is nagy kihívás lesz számára és bár a Kancsendzönga nem a legnehezebb hegy a nyolcezresek közül, mégis van benne néhány kifejezetten nehezen mászható rész. “Az utolsó szakasz és a csúcstámadás elég meredek és nagyon kell figyelni, de vannak kisebb és nagyobb jégfalak is, amiket még előtte ki kell mászni. Nem a legnehezebb hegy és nem is a legmagasabb, de mindenből van benne” – fűzte hozzá.

Arról, hogy mire kell igazán figyelnie a hegyen, azt mondta, “majd kialakul”, sok mindentől függ, de felkészült az útra és megpróbálja kihozni a maximumot ebből az expedícióból is: nemcsak fel akart jutni a csúcsra, de épségben haza is szeretne érni.

Elmondta, hogy nem végzett speciális felkészülést, úgy edzett erre a mászásra is ahogy korábban; terepfutással és gyakori túrázással, viszont az utóbbi időben napi egy óra helyett kettőt futott, összesen heti 100-120 kilométert és igyekezett minden hétvégén mászni is.

A Kalifa Himalája – Kancsendzönga Expedíció 2018 egyik fontos célja az is, hogy a csúcsot 2013-ban magyarként először meghódító, ám a hegyen meghalt Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászókról is megemlékezzen és tiszteletükre az alaptáborban egy emléktáblát helyezzen el, valamint mászás közben megkoszorúzza azt a helyet, ahol a hegymászók a feltételezések szerint eltűntek.

“Erőss Zsolt hiteles és sikeres hegymászó volt, egy ösztönző modell” – emelte ki Varga Csaba. Hozzátette: “az ő expedíciójuk legnagyobb tanulsága, hogy tudni kell visszafordulni és ha azt érzem, hogy nem érek fel úgy, hogy vissza is tudjak jönni, akkor inkább hagyni kell és egy másik alkalommal újra megpróbálni”. A hegymászó – akinek támogatója a Hazajáró című műsort gyártó cég is – missziója, hogy munkásságával a Kárpát-medencei magyarságot is motiválja. “Fontos, hogy bárhol éljünk is, őrizzük meg magyarságunkat, emberszeretetünket és tiszteljük a mellettünk élő más nemzetiségűeket is” – fogalmazott.

Varga Csaba a Bihar-hegység meghódításával kezdte meg hegymászó karrierjét, majd a 7010 méter magas Khan Tengri volt 2009-ben az első igazán nagy kihívás számára. A nyolcezresek közül 2013-ban a Gasherbrum II. 8035 méteres csúcsára jutott fel, majd egy évvel később a 8051 méter magas Broad Peakere, tavaly szeptemberben pedig a Föld nyolcadik legmagasabb csúcsát, a 8163 méter magas Manaszlut mászta meg sikeresen. A Földön 14 olyan hegy létezik, amelynek főcsúcsa tengerszinttől számítva 8000 méternél magasabb. Ezek mindegyike Ázsiában található, és a Himalája, illetve a Karakorum hegyvonulat részét képezi. A Kancsendzöngát az egyik legveszélyesebb nyolcezresként tartják számon, 8586 méteres magasságával ez a harmadik legmagasabb hegy a világon. Elsőkét egy brit expedíció mászta meg 1955. május 25-én. Akkor Joe Brown mellett az a George Band állhatott a csúcsára, aki az első sikeres Everest-expedíción is részt vett, szinte napra pontosan két évvel a Kancsendzönga 8586 méteres csúcsának elérése előtt. Magyar részről Erőss Zsolt és Kiss Péter ért fel elsőként a csúcsára 2013. május 20-án, egy végletekig megerőltető, több mint 24 órás csúcsmászást követően. Az ereszkedés során azonban mindketten eltűntek.

Varga Csaba oxigénpalack használata és teherhordók segítsége nélküli mászik és igyekezni fog, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja: a hegyen napenergiát használ és minden felszerelést, valamint az akár több hónapos ott tartózkodás alatt keletkezett hulladékot is lehozza a hegyről.

[kiforditom-szetszedem]

Csúcstámadás (510x480px, digitális technika, 2019)

I can’t stop looking.

[romaihekker]

Csúcscsoki nélkül is csúcs a csúcson lenni

Mi, a Római Hekkerek nem csak azért szeretjük a halat, mert isteni finom, hanem mert egészséges is. Azt azonban be kell vallanunk, hogy nem csupán halat eszünk, ugyanis a horgunkra, illetve villánk végére egyéb étkek is szoktak kerülni, például a palóclevesben megtalálható zöldségek, ahogy az egy korábbi bejegyzésünkből is kiderült.

Sajnos az is előfordul, hogy olyan, kevésbé egészséges ételekkel próbáljuk enyhíteni éhségünket, amelyek ananász cukortartalma meglehetősen magas. Ez hatványozottan igaz az év első hónapjaiban, amikor a decemberi ünnepek és szülinapok során felhalmozott, még Gombóc Artúr által is irigyelt csokoládé kollekciót el KELL fogyasztani. Ennek eredményeként viszont egyrészt csokis lesz a szánk széle, másrészt egy kicsit bűntudatunk is lesz, hiszen a Római Hekkerek egyik alapszabálya, hogy az egészség a második legfontosabb dolog.(A legfontosabb dolog az, hogy mosogatásnál ne áztassuk el a konyhát, különben magunkra haragíthatjuk a többi Hekkert :) )

A bennünk feltörekvő bűntudat és a rossz cukorkarma kiegyenlítése céljából elhatároztuk, hogy a február jelmondata a NO CUKOR lesz, vagyis csakis olyan ételeket fogyasztunk, amiben nincs hozzáadott cukor. Továbbá az egészséges életmód újdonsült nagyköveteiként szerettük volna támogatni a sportolni vágyókat is, így a Római Hekkerek a 2018-as téli olimpia egyik hivatalos szponzorává is váltak.

A sportszerető olvasókban most bizonyára felmerül a kérdés, hogy milyen szponzor az, aminek egyetlen reklámtáblája sem látható az egyes helyszíneken... A válasz az, hogy szegény :( Mivel a marketingosztályunk költségvetése meglehetősen alacsony, úgy döntöttünk, hogy nem plakátokba invesztálunk, hanem egy mini téli olimpiát rendezünk Budapesten. A mini olimpia egy összetett számból állt, ami ötvözi a téli túrázást és a fenéken csúszást. Ezen versenyszám helyszínéül hosszas keresgélés után a Hármashatár-hegyet és annak környékét választottuk. Ráadásul míg Pjongcsangban csak a felnőttek állhattak rajthoz, mi szerettünk volna lehetőséget biztosítani a fiataloknak is. Ennek megfelelően az érdeklődők száma hatalmas volt, a rajtvonalnál négy (4) résztvevő tolongott (a szervezőkkel együtt).

A rajtot követően a mezőny egyben haladt, és egy rendkívül összeszokott csapat képét keltette, csak minden harmadik elágazódásnál volt vita arról, hogy melyik irányban kéne továbbhaladni. A fő csúcstámadás előtt azonban nem volt vita arról, hogy az utolért gyerektömeget meg kell előzni, így rendkívül jó időeredményt elérve jutottunk fel a csúcsra. A hagyományokkal szakítva ezúttal nem csúcscsokival ünnepeltük a csúcs meghódítását, hanem egészséges (de finom!) szendvicsekkel. A szendvicseket sajnos csak vízzel tudtuk leöblíteni, mert a pálinka otthon maradt :(

A hegyről lefele bizonyos versenyzők egyre gyakrabban használták a feneküket, mint közlekedési eszközt, ezt azonban a szabályok nem tiltották, sőt egyenesen támogatták. Ennek köszönhetően lefele a mezőny kissé megnyúlt, azonban a célvonalat már egyszerre léptük át. A célban hatalmas tömeg rendkívüli hideg várt minket, így hazafele vettük az irányt.

A résztvevők nyilatkozatai (”Bár a sapkám már a rajt előtt elveszett, de megérte!”) és a hideg miatt az arcukra fagyott mosoly alapján a szervezők áldozatos munkája meghozta az eredményét, és mindenki jól érezte magát. Bár a fiatalabbak teljesítményük elismeréseként egy kis csokoládét is kaptak, mi Hekkerek csak egy kicsit irigykedtünk, hiszen az együtt töltött órák sokkal jobban estek, mint bármilyen töltött csokoládé.

Epilógus

A Római Hekkerek elérték céljukat, és sikeresen kibírtuk a februárt nassolás nélkül. Ezt sikert stílusosan egy-egy nagyobb adag Tiramisuval ünnepeltük meg. Nem a neve miatt választottuk éppen ezt a süteményt (Tiramisu = Vidíts fel), hiszen semmi okunk nem volt búslakodni, hiszen fölényes diadalmat arattunk a cukorlobbi felett. Egyszerűen azért ezt választottuk, mert finom :)

B.

[nemzetinet]

Társaival veszekedett, majd egyedül indult neki az egyik legveszélyesebb csúcsnak

Önállósítva magát kivált hegymászócsapatából és egyedül indult el a K2-csúcsra Denis Urubko lengyel hegymászó. Még szombaton keveredett összetűzésbe a csoport vezetőjével, aki minden bizonnyal várakozást írt elő a csúcstámadás előtt a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt.

Urubko rádió nélkül indult a csúcsra szombaton, a csapat szóvivője szerint a 48 éves férfi azért döntött az életveszélyes csúcstámadás mellett, hogy az még téli csúcsmászásnak számítson. Ugyanis téli hónapokban még senkinek nem sikerült megmászni a félelmetes csúcsot.

Egy, a lengyel csapatot kísérő serpa azt mondta az AFP hírügynökségnek, Urubko rá akarta beszélni a többieket, hogy még februárban vágjanak neki a csúcsnak. Elmondása szerint a nagy vita végén szó nélkül pakolt és elindult, rádiót nem vitt magával. A Kasmír és Tibet határán álló K2 a Föld második legmagasabb csúcsa, 8611 méter tengerszint feletti magassággal.  

Egyedül, rádió nélkül, februárban a K2 megmászása teljes öngyilkosság – nyilatkozta a BBC-nek egy pakisztáni hegymászó, Mirza Ali Baig. Egy másik hegymászó azt mondta, Urubko profi hegymászónak számít, de ez a döntése helytelen volt. 

Denis Urubko épp múlt hónapban került bele a hírekbe, csak akkor még nem önfejűségével. Akkor egy bajba került francia-lengyel hegymászópáros francia tagját sikerült lehoznia, miután az elszakadt lengyel társától. Viszont hallucinációi miatt bakancsát levette a hegyen, végtagjai súlyos fagysérüléseket szenvedtek. Elisabeth Revol mégis Urubkonak és társainak köszönheti életét, mert egy rendkívül veszélyes éjszakai mászás.

Urubko már akkor is a K2 térségében tartózkodott, Revol megmentésére innen szállította át a pakisztáni hadsereg helikoptere a Nanga Parbatra. Revol társát, a lengyel Tomek Mackiewiczet viszont nem sikerült megmenteni. 

Társaival veszekedett, majd egyedül indult neki az egyik legveszélyesebb csúcsnak a Nemzeti.net-en jelent meg,

[bdpst24]

Csúcstámadás a Kékestetőn: Újraálmodnák Magyarország legmagasabb pontját

Hazánk legmagasabb pontját öltöztetnék új köntösbe a Kékestető Nonprofit Kft. és a Kékestető felvirágoztatását célul kitűző lelkes támogatók. Az elképzelt megújulásra több ütemben kerülne sor, amelynek első lépéseként október 14-én, azaz 10.14-én néhány ötletet és látványtervet hoznak nyilvánosságra. Legyen minden év 10. hó 14-e a Kékestető napja! Az ötlet Dobróka Tamás lokálpatrióta vállalkozó…

[kisgolisgol-blog]

Klein Dávid megint megmássza a Mount Everest

ismét eljött az évnek azon időszaka, amikor Klein Dávid azt mondja, hogy ő bizony most felmászik a világ legmagasabb hegyére oxigénpalack nélkül. Ez az év egyik legszebb pár napja számomra.

Lélekben én is kimegyek Nepálba, cipelem a mindenféle túrafelszereléseket, hazaszólok a családnak, és várom, hogy a gyerekek gyűjtsék a sparos matricát. Nyilatkozok a Fókusznak, posztolok a facebookra, még egyszer elmondom mindenkinek, hogy az a terv, hogy felmászok a világ legmagasabb hegyére, az Everestre. Palack nélkül, mert nem vagyok csicska.

Lélekben én is akklimatizálódom, előre köszönök mindenkinek az alaptáborban, meg hát gondolkodom az élet nagy dolgairól. Aztán elkezdem nézegetni az időjárást, elmondom, hogy pénteken támadok, tessék várni a híreket, hogy majd leszólok a csúcsról, hogy megmásztam a világ legmagasabb hegyét. Oxigénpalack nélkül.

Aztán látom, hogy szeles, havas időt mondanak. Nagy, zord hegy az odafenn, sok a veszély. Minek felmenni? Még a végén megcsúszok, leesek, meghalok. Lélekben Dáviddal didergek még egy kicsit az alaptáborban, aztán szólok a sajtósomnak, hogy lefújva a csúcstámadás. Ott fenn még hidegebb van, meg még nagyobb szél.

Ez a megszokás köt össze engem évről évre Klein Dáviddal, és a hegymászótársadalommal. Ez segít engem pár napra hegymászóvá válni az Alföld fővárosában. És ezért remélem, hogy Klein Dávid idén sem mászik föl oda a magasba, a világ legmagasabb hegyére, oxigénpalack nélkül.

Mert akkor én soha többé nem lehetek hegymászó.

[pinkcreatorpoetry-blog]

Száraz Dénes: Fantasztikus élményekkel gazdagodtam

Száraz Dénes: Fantasztikus élményekkel gazdagodtam

Sikeres csúcstámadás a Budapest Bank támogatásával

Száraz Dénes a Magyar Everest Expedíció 2017 trekking csapatának tagjaként ellátogatott a világ legmagasabb hegyének, a Mount Everestnek az alaptáborába (5344 méter), onnan pedig átment az Island Peak – hez, hogy a hegy mászási rekordját megdöntve kevesebb, mint 6 óra alatt felérjen 6189 méteres csúcsra. Teljes csúcsmászás oda-vissza közel 12…