#camus idézet

[miracle-wonder-magic]

Rövid klasszikusok pt1

Az a nagy helyzet, hogy teljes mértékben széjjel vannak szórva a ülönböző könyves jegyzeteim, idézet gyűjteményeim, olvasott könyyveim listája és a többi. Úgyhogy ha már szétszórt vagyok, akkor lehetek szervezetten is szétszórt, és ha már megalkottam ezt a mikoroblogot akkor akár dobálhatom ide is a listáimat, hogy a címkékkel még effektívebben is kereshessek köztük. Elsőként egy ömlesztett gyűjtés magamnak rövid klasszikusokból, mert kezdek kifogyni az ötletekből.

William Blake: Az ártatlanság és tapasztalás dalai

Moliére: Embergyűlölő

Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg

John Steinbeck: A gyöngyszem

John Steinbeck: Egerek és emberek

Virginia Woolf: Sajét szoba

E. M. Forster: Szoba kilátással

George Orwell: Állatfarm

Alber Camus: Az idegen

Ray Bradbury: Farenheit 451

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

William Golding: A legyek ura

Kate Chopin: Ébredés

Source

[debateviabooks]

Mindig eljön az idő, amikor választani kell szemlélődés és cselekvés között. Ezt hívják emberré válásnak. Gyötrelmes a választás.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[merulesek]

Mivel szükségem volt rá, hogy szeressek és szeressenek, azt hittem, szerelmes vagyok. Másként szólva, ostoba voltam.

Albert Camus: A bukás

[kiforditom-szetszedem]

Hát a felelősség kérdését akkor ne állj neki dekonstruálni mert kiürül a végén s nem lesz mibe kapaszkodni.

De az is megtörténhet, hogy maga a felelősség érzése okozza az élni nem akarás érzését, s a vége megkönnyebbülés és élniakarás lenne.

Ezért (is) értek egyet jómagam is Camus-vel.

Főiskolán minden beadandó esszé elejére egy rövid idézetet raktam, csupán stilisztikai megfontolásból. Ez a Camus idézet volt az egyik. Már nem tudom etika volt vagy görög filótörténet.

Camus szerint az egyetlen komolyan vehető filozófiai probléma, hogy megölöd-e magad vagy sem. Amúgy még nem találkoztam meggyőző öngyilkosság-ellenes érvekkel. Általában azt mantrázzák, hogy szép az élet, tele van boldogsággal, kussolj, maradj itt és élvezd. Vagy vallási alapon közelítik meg, és azzal érvelnek, hogy ki leszel zárva a mennyországból, ha önkezeddel vetsz véget a szenvedéseidnek, szóval tartsd távol a késeidet az ereidtől. Szerintem valami olyasmiről is lehet szó, hogy a kapitalizmusban attól tartanak, hogyha tömegesen kimondjuk, hogy kurvára szívás az élet, romlana az emberek termelékenysége, és le kellene zárni esténként a hidakat, hogy a sok elkeseredett félnótás ne ugorjon fejest a legközelebbi folyóba. Vagyis csökkenne a gazdasági növekedés, na meg túl sok emberi erőforrást kellene pazarolni a testek eltakarítására.

Szerintem, ha vennénk a bátorságot, és kollektíven kimondanánk (a depresszió stigmája nélkül), hogy a létezés ordas nagy szopás, akkor onnantól egyenes út vezethetne az illúziók lebomlásáig. Még a végén autentikus, reflektált és aktív egyénekké válhatnánk, alkothatnánk érett társadalmat, és közösen tehetnénk valamit azért, hogy elviselhetőbbé tegyük az itt töltött időt. Egy ilyen világban kevesebb öngyilkosság-ellenes érvre lenne szükség, és az emberek az életükkel győzhetnék meg a másikat, hogy megéri maradni.

[debateviabooks]

Kicsúszik kezünk közül a világ, mert visszaváltozik önmagává. A megszokás által elfedett díszletek visszaváltoznak azzá, amik. Eltávolodnak tőlünk.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

[...] hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat egyforma ritmusban - általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak felmerül a "miért", s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Minden nagy tettnek, minden nagy gondolatnak szánalmas a kezdete. A műalkotások gyakran utcasarkon vagy egy vendéglő zsivajában születnek. Az abszurditás is. Az abszurd világ éppen attól nemes, hogy nyomorúságos a származása.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Aki már nem remél, és ezt tudja is, már nem a jövőben él. Ez a dolgok rendje. De az is beletartozik ebbe a rendbe, hogy megpróbáljon kiszabadulni a maga által teremtett világból.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Van egy kimondottan erkölcsinek látszó evidencia, nevezetesen az, hogy az ember saját igazságainak börtönében él. Ha felismeri őket, nem tud többé szabadulni tőlük. Valamit valamiért.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Irracionalitások serege tornyosodik körülötte, s kíséri minden lépését, mígnem eljön a vég.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Sivár életünk mindennapjain így hordoz bennünket az idő. De mindig eljön a pillanat, amikor nekünk kell a vállunkra vennünk.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Ez a látszólagos paradoxon egyszersmind példázat is. Van tanulsága. Mégpedig az, hogy az embert éppúgy meghatározzák a színjátékai, mint az őszinteségi rohamai.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Aki elkezd gondolkodni, az kezd megrendülni. A társadalomnak nincs sok köze a kezdethez. A féreg az ember szívében van. Ott kell keresni.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza

[debateviabooks]

Ha az ember rájönne, hogy a világmindenség is képes szeretni és szenvedni, akkor megbékélne a sorsával. Ha a gondolkodás a jelenségek folyton változó tükrében olyan örök érvényű kapcsolatok fedezne fel, melyek a jelenségeket és önmagukat egyetlen elvben összegzik, akkor lehetne beszélni a szellem boldogságáról, s akkor a boldogok mítosza csak nevetséges utánzat lenne. Ez az egység utáni sóvárgás, az abszolútum-éhség az emberi dráma főirányát jelzi. E sóvárgás meglétéből azonban még nem következik az, hogy teljesül is.

Albert Camus - Sziszüphosz mítosza