#Túlélte

[diogenesz2020portugal]

Lisszabon egyik legöregebb háza. Nem tudjuk, mikor épült, de azt igen, hogy 550 éve már állt. Túlélte a nagy lisszaboni földrengést is.

📌 Alfama - Lisboa

[ajtostolahazba]

Velem szemben lakott Bandi bácsi. Az ittléte olyan természetes része volt az utcaképnek, ahogy a 6-kor nyitó zöldséges vagy a Bandi alatt lévő dohánybolt. Sarkig nyitott ablakában üldögélt minden egyes nap, hajnaltól ejszakáig. Szarul látott, szarul hallott, így nagyon nehézkes volt vele kommunikálni, mert fel se ismert, csak hangról, de azt meg ugye egyre szarabbul értette. Kis műanyag tatyó volt kötélen, amit mindenkinek leeresztett, hogy vegyél már nekem 3 kicsit meg 2 sört, a tartóban mindig ott volt a lóvé... De nem tudtuk mi van, csak utólag állt össze a kép:

Látom a Fb-on, hogy 10 éves tacskó ingyen elvihető, mert apám már nem tudja ellátni... és Mutyi volt az, akit az egész környék ismert, a Bandi kutyája, egy okos, a végtelenség szelíd, kedves jószág, aki összenőtt az öreggel, jelzett neki, ha valaki ment hozzá, vigyáztak egymásra. Történt, hogy a Bandi 30valahány éves lánya bepaterolta Bandit egy otthonba. Volt nagy csetepaté, Bandi nem akart menni, a kutya nélkül, ő mondta, hogy abba belehal, ő el tudja látni magát, hagyják őt békén, de a lánya addig ment, míg gyámság alá nem vetette, így erővel el tudta paterolni. Azt tudtuk, hogy ez a rideg kurva egy rohadék, Bandival már vagy 6-7 éve magára íratta a lakást, havi 1x jött, hogy lebassza, hogy mi van itt, le se szarta. Volt, hogy én mentem hozzá kitakarítani, volt, hogy más, vittem neki karácsonykor kaját, ahogy más is, a lánya nem. Megszerezte végre a lakást. Fater a kóterba, a kutya meg...

Szóval kép a Fb-on Mutyiról. Én konkrétan belebetegedtem, hogy nem fogadhatom be. 10 éve panelban élt, Bandival aludt...Istenem mi lesz vele??? Aztán az egyik helyi kisboltos (Isten áldja érte) elkezdett szervezkedni, és találtunk neki szerető családot, akik orvoshoz vitték, oltatták, ivartalanították. Most derült ki, hogy a szerencsétlen kiskutya a Bandi "elhurcolása" után 4 teljes napra be volt zárva a lakásba. A 70 fokban. Se redőny, se függöny, csukott ablakok...csoda, hogy túlélte. Most végre jó helyen van, olyanoknál, akik tudják, hogy neki örökre már Bandi marad a gazdája,de akik szeretik, akik vigyáznak rá.

A retek nő, (mert nem találok rá emberi jelzőt) a 4.napon tette ki a hirdetést, hogy 1nap van elvinni, vagy viszi a gyepire...gondolom azt várta, hogy a kutya majd csak simán elpusztul, egy gonddal kevesebb...amikor az ismerősök elvitték és 60ezer volt az állatorvosi szla, nagy kegyesen beleadott 30-at. Én olyan szinten vagyok felháborodva ( de nem csak én, az utca is, olyan ez itt, mint egy falu, mindenki ismer mindenkit)hogy a pofáját a környékre ne tolja, mert meg lesz lincselve! Mennyire tud valaki utolsó pénzéhes mocsok lenni, hogy a saját apjával így bánjon(legyen az bármilyen, 83 eves)! Bandi bele fog halni. Őt Mutyi tartotta életben. Spontán penzgyűjtést csináltunk a befogadó gazdinak, mert azok meg olyan szegények, de első szóra megmentették ezt az ártatlan kiskutyát.

Nincs az emberi aljasságnak határa.:(((

[munchausenparokaja]

Túlélte, mégis meghalt – nagymama edition

[konyvekkozt]

egy lakóm öngyilkosságot kísérelt meg. túlélte

abban biztos vagyok, hogy nem az én hibám, nem az én felelősségem. minden ügyfelem szabadon rendelkezik a saját magával kapcsolatos döntéseivel, az életét illetően is. ha bármit meg tudott volna fogalmazni a nehézségeiből, segítséget kért volna, lett volna lehetőségem segíteni

abban nem vagyok biztos, hogy alakul a segítő kapcsolatunk. ha kívánhatnék, azt szeretném, hogy ne legyen benne szégyen, amiért megpróbálta és most pszichiátrián van. ezt majd elmondom neki. magamból pedig teljesen ki kell dolgoznom a "mi lett volna ha" gondolatokat, mint ahogy azt a félelmet is, hogy megismétlődik a kísérlet

szociális munkásnak lenni nem csak nehéz, hanem néha fájdalmasan nehéz. közben pedig büszke vagyok magamra, hogy tudom nem hibáztatni magamat, tudok külső szemlélő lenni (bár nyilván megérint az eset) és amiért válaszokat akarok találni a kérdéseimre (és nem hagyom, hogy az egyre általánosabb "ne beszéljünk róla, akkor nem kell feldolgozni" szemlélet vigyen el)

"maga az egyetlen, aki törődik velem!" - hallottam sokszor. M-nek most ez máshogy volt a valósága, mint máskor másoknak. merthogy mondta ő is, én meg eszébe juttattam a fiát, az unokáját, a barátot, aki hőségriadókor klímás lakásba vitte autóval - nem tudta jól elmondani, miben, hogy és mennyire érzi magát egyedül

[eleteskonyvtar]

Ha már így kezdjük felfedezni hátasztáni és türk gyökereinket, hagyományainkat, javaslom egy izgalmas népszokás felevenítését.

Isztakhri és Ibn Haukal a kazár főkirállyal kapcsolatosan a következőképpen adja ezt elő: „Amidőn az (ünnepélyes) beiktatást végrehajtani akarják, a khakant elővezetik s egy selyem zsinórral fojtogatni kezdik, amikor a fuladáshoz már közel van, megkérdezik tőle, hogy hány évig akar uralkodni, mire kinyilvánítja, hogy mennyit, ha e határidőn belül hal meg (nem bántják), de ha ezt túléli megölik.” In: Pauler-Szilágyi: 1900. 237. Ezt kicsit másképpen meséli Ibn Fadhlán: „A főkirály csak negyven évig uralkodhatik, amikor ezt az évet csak egy nappal is túlélte, a nép s a főurak által megöletik, mert azt mondják, hogy esze meggyengült s belátása megingott.” Uo. 219. és Györffy György: 1975. 98. Viszont ez utóbbi tudósítás kapcsán merülhet fel a kérdés, hogy vajon Szent István ellen a halála előtti évben állítólag megkísérelt merényletet nem a korábbi szakrális királyölés motiválta-e? Lásd ehhez még Róheim Géza: 1917. 64-65.

Rácz Lajos: Hatalmi szimbolikánk nomád gyökereiről. In: Jogtörténeti Szemle 1986/1. 30. (link is lesz majd, csak egyszer fejezzem már be az OCR-ezését)

[stickalittle]

- Szeretsz az új lakásban lakni?

Ilyenkor nem tudom, mit feleljek. Nem tudom, milyen szeretni egy lakásban lakni.

1. Az első ház, ahová születtem a nagyszüleim udvarában volt egy külön álló szoba-konyha. Nincs túl sok emlékem róla. Sőt, semmi emlékem nincs róla. Egyetlen momentum jut eszembe, az út, amin nagymamám visz az építkezésre a szüleimhez, amikor a saját házukat építették. Erre is csak azért emlékszem, mert elfáradtam az úton, és a nagymamám nem akart felvenni, hogy vigyen.

2. Szüleim háza a második, amiben laktam. Innen már vannak emlékeim kisgyerekkoromból is. A konyha-főzőfülke, ahol lavórban mosakodtunk, mert a fürdőszoba még nem volt kész, aztán a testvéremmel közös szobánk, az akvárium a folyosón... (Erre tisztán emlékszem, mert akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy létezik az agyam, mégsem emlékszem semmire, és az akvárium minden részletét megjegyeztem, hogy tudok-e rá emlékezni később.) Ebben a házban töltöttem a tinédzserkoromat, így vannak jó és rossz emlékeim abból az időből. Szerettem ott lakni? Rámondhatom, hogy igen, bár természetesen nem volt választási lehetőségem, így az ott lakás egy alapadottság volt. Ragaszkodtam az ottlakáshoz? Nem. Az első adandó alkalommal el is költöztem onnan egy örökölt sorházba.

3. Fiatal felnőtt éveimet ebben a sorházban töltöttem. Nem volt semmi különös. Se kiemelkedően boldog éveim nem voltak, se katasztrófálisan rosszak nem voltak. Semmi különös emlékem nincs róla, talán csak azok a helyek, ahol dugtam. Szerettem ott lakni? Hát, teljesen közömbös volt.

4. Aztán lett egy hosszabb kapcsolatom, így néha nála laktam, néha otthon. A barátnőm lakásához sem fűznek komolyabb emlékek. Unalmas, budapesti panellakás. Szerettem ott lakni? Hát, nem igazán. A panelt nem nekem találták ki.

5. Később szakítottunk, majd új kapcsolat jött, akit el is vettem feleségül. Hozzáköltöztem. Küzdöttünk a penészes fallal és az egerekkel. Nyilván nem szerettem ott lakni, amikor nekem volt még egy sorházam, aminél semmi ilyesmi problémák nem voltak, csak ahová valamiért ő nem akart költözni.

6. Eladtam a sorházat, hogy az árán elkezdhessünk építeni egy közös házat. Szerkezetkészen vásároltuk, csak be kellett fejezni. 4 szoba volt benne, két fürdőszoba, hatalmas amerikai konyhás nappali. Akkora volt, hogy gördeszkázni lehetett a nappaliban. Plusz kandalló, kurva nagy terasz, három autós garázs és 1000 négyzetméteres udvar. Mivel szerkezetkészen vettük, így adottsága volt a nagy tér, és bár felesleges volt, nem lehetett vele mit kezdeni, de jó áron jutottunk hozzá, mert nem kellett senkinek, mivel talán csak a jóistennek nem volt rajta jelzáloga. Nekem sem kis utánajárás volt mindet leszedetni. A kilátás pedig... az egész Zsámbéki-medencét be lehetett látni. Ennek ellenére nem szerettem ott lakni. Túl nagy volt, és az embert a rabjává tette egy ekkora ház. Ekkor vettem a citromfámat. A citromfa ebben a házban sokszor próbált meghalni, néha egyáltalán nem volt rajta egyetlen levél sem, de valahogy mégis mindig túlélte a dolgot.

7. Úgy alakult, hogy elváltunk. A házat meghirdettük, de nem jelentkezett rá vevő. Külön-külön albérletbe költöztünk. Én a I. ker. Vízivárosba, egy 100 négyzetméteres albérletbe. A mérete ellenére nem volt drága, 160 ezret fizettem érte még egy fél éve is. Azért volt olcsóbb, mint a hasonló lakások az I. kerületben, mivel eléggé lepukkant állapotban volt. Az egyik szobát egyáltalán nem lehetett használni, leszakadóban volt róla a tapéta is. Én meg nem reklamáltam a tulajnál, egyedül éltem, elég volt nekem egy szoba is, és nem akartam, hogy az árát felbassza az égig. Kis vállvonogatással mondhatom, hogy szerettem ott lakni, mert közel volt mindenhez. De határozottan erre sem mondanám, hogy szerettem ott lakni, mert tulajdonképpen nem hiányzik. Zajos volt, szar ablakokkal, poros volt mindig minden. Ez jut eszembe róla, de szinte soha nem gondolok azokra az időkre, amikor ott laktam. Mintha valami álomkép lett volna. Jó hely volt, de semmi különös. Apró erkélye volt, a citromfának pont elég. De ő sem szeretett ott lakni, ezt láttam a beteges-sárgás levelein.

8. Közben mégis sikerült eladnunk a vidéki házat, persze szarér-húgyért, és még azt a pénzt is ketté osztottuk a volt feleségemmel, így OTP barátom segítségével vehettem egy saját lakást Pesten a XIII. kerületben. Felújítottam, mindent a saját kényelmem és elképzelésem szerint. 7. emelet, de ezt már tetőtérnek hívják, hatalmas terasza van, aminek egy részét beépítettem elhúzható üvegfallal. Ez egész nyáron nyitva van, télen majd ide költöznek a terasz többi részéről a növények. Ezt a teraszt szereti a citromfa. Ilyen egészséges zöldnek még soha nem láttam a leveleit. A lakótér loft lakás szerűen egybe van nyitva, plusz fürdőszoba pezsgőfürdős káddal meg gőzkabinnal. Sokat dolgoztam rajta, és dolgozom rajta még most is. Egyszer majd rámondhatom, hogy kész lett. Szeretek-e itt lakni? Jobban, mint az albérletben, és kényelmes, meg ellazít a közeg, de négy hónapja lakom itt, még nincs meg igazán hozzá a kötődésem. Úgyhogy amikor megkérdezik, azt válaszolom, hogy szeretek itt lakni, és remélem, egyszer majd úgy is érzem.

És tudom, hogy nem itt lesz a vége. Lesz még egy házam valahol Olaszországban. Akkor, amikor már nem kell anyámról gondoskodnom, és nem köt ide semmi. Lesz egy házam Olaszországban, egy kis kerttel, ahová a citromfámat kiültethetem a szabadba. Ott fogok meghalni.

[sronti]

Elmentem megint British Museumba lopott holmikat nézni, nézegessétek ti is

Az első leaked nude és egyben az első revenge porn, egy érzelmileg szemmel láthatóan érett férfitól, aki túl van a szakításon és rég már csak nevetve gondol vissza a nőre.

@hofstatterbela amikor rájön, hogy háromezer ötszáz éve el kellett volna szöknie a sok mindenek elől

Sorsod Borsod, az egyetlen magyar származású lelet, amivel találkoztam itt.

Vannak dolgok, amik nem változnak Angliában

Az apró betű. A British Museum nem lett volna rabszolgaság nélkül, vagy legalábbis nem ebben a formában. Nem elég a gyarmatok, Görögország és Olaszország kirablása, de tényleg még ez is. Az orvost természetesen nem úgy kell érteni, hogy a rabszolgákat kezelte, hiszen a kétharmad afrikai ember, aki általában túlélte a Middle Passage hajóútját, átlag még öt évet éltek ezeken az ültetvényeken, ahol halálra kínozták, vagy dolgoztatták őket. Ezek a helyek semmivel se voltak jobbak Auschwitznál.

[drakvuf]

Barátok közt: A leszámolás

Szóval a sorozat úgy kezdődött, hogy a mindenki által szeretett és becsült Berényi Zoltán autóbalesetben meghalt.

A sofőre, Csurgó Pista, túlélte a szerencsétlenséget és ahogy elkezdett felépülni, beugrott neki, hogy ez nem baleset volt: leszorították őket az útról.

Nyomozni kezd és végül bizonyítékot is talál arra, hogy a Berényi kft. üzlettársa, Nagy Ferenc volt a tettes, de mivel egy butuska fiú elbaszta a nagy leleplezést és a gyilkos eltüntette a bizonyítékokat.

Pista ezt nem hagyja annyiban és Zsolt pisztolyát ellopva, elindul elégtételt venni...

[kavekkozt]

nem tudom nektek hogy indul a reggel, én ráöntöttem egy fél üveg juharszirupot a billentyűzetemre. betoltam a csap alá hogy kiöblítsem, most várom hogy száradjon és kiderüljön, túlélte-e.

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

@ablakmacska macskája vagyok😍😍😍😍❤️ Természetesen, hozzá hűen, egyből egy ablakban fotózkodtam ebben a napsütesben 🐈☺️ Kaptam csörgőt a nyakamba, hogy azért a madarakat ne kapjam el itt se és majd a leendő otthonomban se…szerencsére mindenki túlélte a kintlétem, innentől csak az utazás vár rám @ablakmacska felé. Alig várom, hogy bedorombolhassak neki 🤭🥰

Dorombolós puszi mindenkinek,

🐈

[elefanii]

Kicsit át kellett dolgozni az új idők szellemében a Petőfi Filmet, azért nem készült el Philip úr alkotása időben. Ezek lesznek mások az új verzióban.

Petőfi az oroszok oldalán harcol

Az ukrán/polák LMBTQ ügynök Bem Apó saját maga támad rá, ki akarja tépni a szívét

Egy hős orosz barátja Vladimir Orbanov menti meg a saját élete feláldozásával

A szerelmét Ráhelnek hívják, csodálatos, talprasett asszony

Petőfi a békét hirdeti végig, arról magyaráz, hogy hülyeség a szabadságharc, mindenki tegye le a fegyver.

Elhangzik a Nemzeti Dal eredeti verziója is: Talpra magyar / hí a haza / békét, akarunk békét / a béke a legfontosabb / mindenki menjen haza

Kiderül, hogy az Aradi Vértanúk mind migránsok voltak, akiket a nyugati imperialista hatalmas küldtek ide, hogy kavarják a dolgokat, és beleszarjanak a békekondérba.

Amerika keze is benne van a "szabadságharcban", Kossuthot ők pénzelik, de Petőfi rájön, ezért akarják megöletni.

Túlélte az ármánykodást, a megvezetett buta magyarok agresszióját, ��s testvérré fogadott barátai között telepedett le a gyönyörű Oroszországban, ott élt békésen, és nézte végig, ahogy a világ legnagyobb hatalma lesz az ország. 100 évesen hunyt el, és csak annyit kért, hogy a temetésén játsszák el az orosz/szovjet himnuszt.

[zeroz2ro]

Miután a négy magyar űrhajósjelölt túlélte a konténerben szimulált ISS űrállomást, elrepültek Houstonban megnézni a napfogyatkozást. "Az izolációs program hat napig tartott, a jelölteket különleges körülmények között arra készítették fel, hogy milyen speciális kihívásokkal kell szembenézniük zárt térben, különböző feladatok elvégzése közben. Az űrhajósjelöltek nem tudtak semmit előre, se a feladatokat nem ismerték, se a helyszínt, sőt az izoláció tervezett hosszát sem. A program a Terrorelhárítási Központ és a Semmelweis Egyetem kiváló szakembereinek közreműködésével valósult meg. 48 négyzetméteres konténerlétesítményben, a Nemzetközi Űrállomáshoz hasonló feltételeket igyekeztek teremteni szűk helyiségekkel, alvókörlettel, hangszigetelt szobával, kevés erőforrással, olyan munkarenddel és rutinnal, amiben a tisztálkodást, az étkezést és az edzést is speciális előírások mentén kellett végrehajtani, miközben tudományos kísérleteket modelleztek. A program következő része az Egyesült Államokban végrehajtandó feladatok, a houstoni központtal együttműködve vesznek részt például centrifuga- és különböző gyorsulási teszteken. - foglalta össze Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős főispán. A képen középen Gyurta Dániel látható, aki a Külgazdasági és Külügyminisztérium főtanácsadója és rendkívüli nagykövete és mint volt úszó, minden bizonnyal nagy tudása van az űrutazáshoz. A napfogyatkozás mellett a kis csapat meglátogatta még az Ocean Star Offshore Drilling Rig & Museum-ot, ahol tanulmányozták az amerikai olajfúrás történelmét. Logikus lépés, hiszen Bruce Willis is olajfúró volt és űrhajós lett belőle, szóval hasznos tudás! Mindenkinek ajánlom a HUNOR program követését, kiváló szórakoztató program. Kicsit savanyú ugyan a szőlő, mivel a HUNOR program 40 milliárd forint közpénzből gazdálkodik, eddig már elvertek 15 milliárdot. Hogy mire, az rejtély.

[enk1du]

a Pohoda még mindig a legcsodálatosabb fesztivál, Trencsén még mindig hatalmas kedvenc, a juhtúrós sztrapacska még mindig a legjobb fesztiválkaja, de az idei nem a szokásos dolgok miatt maradt emlékezetes, pedig elég sok jó koncertet ugrálhatott vagy álldogálhatott végig az ember, ha bírta a meleget. a covid alatt két fesztivált sem rendeztek meg, a tavalyira nem tudtunk elmenni, úgyhogy 2019 óta most mentünk vissza először. ami azt jelenti, hogy a háborús első évében nem voltunk, tehát nem tudom, hogy tavaly mi volt a helyzet. idén az volt a helyzet, aminek itthon is lennie kéne.

úgy alakult, hogy az első koncert, amit láttunk, Alina Pash volt. elég erős élmény úgy, hogy az ukrán barátnődet próbálod utolérni, hogy kiderüljön, mindenkije túlélte-e a Lviv elleni rakétatámadást. mindenkije túlélte, az ajtók és az ablakok mondjuk, nem annyira, mert a rakéta nagyon közel csapódott be a házukhoz, de hát szerencsére most nyár van, mekkora szerencse. elég erős élmény úgy, hogy csak arra tudsz gondolni, hogy te itt vagy egy fesztiválon, ők meg ott vannak hatótávolságon belül. MMO, tudom. aztán Suzanne Vega elénekelte a Last Train From Mariupolt, ami olyan, hogy ha egyszer hallottad élőben, soha többé nem tudod elfelejteni. aztán jött a Dakh Daughters, és a legeslegerősebb koncert, amin valaha voltam. vagy hát mondjuk, hogy dark cabaret. politikai színház. irodalom. van ez a hét nő, akik mindenféle zenekarokban játszanak, pl. a DakhaBrakhában. a Dakh Daughters a Majdan előtt alakult, olyan művészileg könnyen feldolgozható témákról énekelnek, mint a megszállás és a háború, és már 2015-ben is felléptek a Pohodán. a kedvenc mondatom róluk a Wikin: They often use texts by famous authors in their lyrics (e.g. Taras Shevchenko, William Shakespeare, Joseph Brodsky, Charles Bukowski, Shaggy).

van pl. daluk, ami arról szól, hogy anyának és gyermekének el kell utaznia egy másik országba, ahol minden más lesz, és ők is mások lesznek, vagy pl. egy olyan, amiben egy öregasszony monológjába kúszik bele a háború. van egy, amiben felsorolják, hogy mit szeretnének most csinálni. teljesen hétköznapi dolgokat, amiket épp nem lehet. aztán elénekeltek egy dalt a legmagányosabb szigetről, és valaki bekiabálta, hogy orosz hadihajó. szlovákul kiabálta, de még az én kb. 20-25 szóból álló szlovákommal is elég egyértelmű volt, hogy mi hangzik el. és erre a tömött sátor egy emberként kiabálta vissza rá, hogy húzz a faszba. bárhogyan is próbálnám, képtelenség lenne leírni, hogy ez milyen pillanat volt. vagy hogy ez a koncert milyen egy óra volt. konkrétan megmozdulni sem tudtam egész idő alatt, és nagyon hálás voltam, hogy abba a sátorba szervezték, ahol ülni is lehetett. tudom, hogy egy fesztivál nem reprezentatív, és hogy ott sokkal nyitottabbak az emberek, de mindenki olyan természetesnek vette a szolidaritást, amilyennek mindenkinek vennie kéne, akiben még maradt valami emberi. az egész fesztivál tele volt ukrán fellépőkkel, akikre tényleg rengeteg ember volt kíváncsi, szerintem Alina Pashon többen voltak, mint Jamie XX-en. a koncertek előtt/alatt/közben lehetett pl. segélyszállítmányokat bepakolni, álcahálót fonni, ráfújni egy menőautóra bármit a szívecskétől az O1G-ig, ezek mind mennek majd oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. nem emlékszem amúgy, hogy a körúton belüli magyar fesztiválok annyira tele lennének ukrán fellépőkkel, pedig mi mind nagyon szolidárisak vagyunk, igaz, hogy már egy év eltelt, hát annyi még gombócból is unalmas. (tudom, hogy Alina Pash fellépett idén Pesten stb.)

találtam egy krakkói koncertet, nagyjából ugyanazzal a setlisttel, mint a pohodás volt, a videón sajnos lengyel felirattal megy a vetítés, a fesztiválon angol felirattal ment. bárhol belefuttok a Dakh Daughtersbe, szerintem nézzétek meg őket.

[angelofghetto]

életösztön

A filmekben úgy halnak meg az emberek, hogy fejbe verik őket, mellkason lövik vagy hasba szúrják, és elterülnek, kész, ennyi elég. Fura mód, a főhősnek minden random lövése célt ér, de az ellenfél akkor sem találja el egy sorozatlövésből egyszer sem, ha kiáll középre, és így a világ legjobb célpontja. Ha nagyon izgalmas a film, akkor súrolja egy golyó, vagy legrosszabb esetben vállon lövik, ami a következő snittig meggyógyul.

Egyszer láttam egy riportot egy pénzszállító autó biztonsági őrével. Elmesélte, hogyan ütött rajtuk egy banda, hogyan vették őket tűz alá. Hat golyó volt a testében, de volt annyi ereje, hogy parkoló autók közé húzódjon fedezékbe, és még így is viszonozza a tüzet. Szóval itt lesz nevetséges az akciófilmek dramaturgiája.

Az életösztön csodákra képes. Van itt egy történet egy nőről, aki túlélte az elképzelhetetlent: megerőszakolói 36-szor szúrták meg a testét, és 17-szer vágták meg a nyakát. És túlélte. Hogy hogyan, azt meséli el most Zsófi a sorozatgyilkosos csatornájában. Elképesztő. És én azt hiszem, mindannyiunkban kódolva van ez a kitartás, csak nem hisszük el, mert már nem kell naponta futnunk az életünkért, mint régen a kardfogú tigris elől.

Egyébként van egy mozifilm is hegymászókról, akik azt hiszik, hogy a szakadékba zuhant társuk szörnyethalt, és nagy szomorúan mennek vissza az alaptáborba összecuccolni. (Nem egy klasszikus, kasszasiker mozifilm, de rám nagy hatást tett. Még keresem a neten, de nem találom, mert nem emlékszem a címére, de ha meglesz, beteszem ide.) De az életösztön sokkal erősebb, mint gondolnánk. És ez a két hiteles túlélő történet, amit azok mesélnek el, akiknek elvileg halottaknak kéne lenniük, mert "nem volt esélyük", talán erőt ad mindannyiunknak a kétségbeejtő helyzeteinkhez, vagy a különösen rossz napjainkhoz.

[macskabuzi]

Vica gazdit keres

Vica egy zsebnyi hős. Megküzdött, túlélte a parvot, és most úgy gondolja ezek után semmi se túl nagy kihívás, a szíved meghódítása sem 😉

Bár 2-3 év körüli, kortársaihoz képest kicsi maradt, de csak testben, se a hangja, se a személyisége nem törpül el társai mellett. Erről te is megbizonyosodhatsz, ha ellátogatsz a cicaotthonban kiabálva rohan, hogy vegyél fel, vigyél haza, mert imádja az embereket, a simogatásokat és az ölelgetéseket, ahogy a képek és számtalan élmény is bizonyítja. A többi macskát pont ugyanennyire nem kedveli, erős személyiség, erős akarattal, ez a sokszor igazi mean girl tekintetén is látszik. így ő egyke cicaként keres gazdit. Emellett a pocakját is imádja, de ez talán mindegyikőjükre igaz:)

Vica természetesen ivartalanított, oltott, chippelt, FELV és FIV negatív cicaként keresi gazdiját aki hazaviszi a XIX. kerületi cicaotthonból benti tartású cicának.

Ha lennél a gazdija, írj privátot itt vagy a Cicaesély Macskamentő alapítványnak fb.com/cicaesely

[diogenesz2020portugal]

A halhatatlan Amália Rodrigues a zseniális @vhils (Alexandre Farto) által készített portréja Alfamában. A háttérben az a kicsi ház Lisszabon legrégebbi, több mint 500 éves épségben maradt lakóépülete, amely még az 1755-ös nagy földrengést is túlélte.

📌 Alfama - Lisboa