#Május elseje

[varjukollektiva]

Találkozzatok velünk a majálison! Lesz saját standunk, lehet érdeklődni a kollektíváról, mik a céljaink, hogyan működünk, mik a csatlakozási feltételek!

[azthiszed-blog]

[drakvuf]

Éljen Május elseje

[70snasagay]

itt van május elseje énekszó és tánc köszöntse zeng és dalol az élet szállj csak zeneszó, ének ébresszed a magyar népet

[nyuszimotor]

Szerbia az a hely,

ahol a május elseje előtti napokban, ha vettél húst, sört kaptál mellé ajándékba <3

[kedvesmajam]

a mai napot igyekeztem úgy megélni, mint egy születésnapot, ünnepléssel

május elseje van. ennek ellenére reggel felkeltem és betekertem a munkahelyemre. azt gondoltam, ott biztonságban leszek, ráadásul volt némi elmaradásom is, saját dolgokkal is szerettem volna haladni. nagyon hatékony voltam, mindent ledolgoztam, megírtam három hallgató értékelését, gondolkodtam a tematikán, kitöltöttem egy angol nyelvű tudományos formot. és vettem három színházjegyet

az jutott eszembe, hogy mivel május van, jó lenne litániára menni, sőt, akkor már misére is, mégis helye van a hálaadásnak

a bazilika felé ez nyűgözött le:

valamiért azt gondoltam, nem a bazilikába kell mennem, hanem a kápolnába, régről ilyen emlékem volt. ezért egy angol nyelvű misére keveredtem. érdekes volt látni ezt a maroknyi közösséget, különösen tetszett a néger pap és a habitusa, titkon örültem, hogy mennyi mindent értek. így viszont a litániához nem jó helyen voltam, ami csalódottá tett

még tegnap elhatároztam, hogy ma sütit eszem. hirtelen ötlettől vezérelve muncholtam egyet. nagyon kellett figyelnem, hogy a süti elfogyasztásakor megéljem az ünneplést

hazafelé tekertem, mikor eszembe jutott a Bors (hozzá közel vezetett az utam). az első nemivós napomon ott ettem. beneveztem egy levesre

hazaérve molyoltam kicsit, aztán úgy döntöttem, olvasok. meggyújtottam egy gyertyát, hogy ez is utaljon a szülinapozásra

hálás vagyok az ötvenedik napért. tudom és számon is tartom, hogy volt benne három botlás. azt is tudom, hogy az alkoholmentes sörök sem teljesen okésak (ma sikerült kiiktatnom). picit gondolkodtam azon, mióta van jelen az alkohol problémásként az életemben, milyen hosszú leállásaim voltak. a helyzet rosszabb, mint amennyire eddig beláttam. nem akarom felmagasztalni magam, de (sajnos) nagy dolog ez az ötven nap

volt bennem ma is kattogás. a munkahelyen biztonságban voltam, ráadásul nagyon jó volt, hogy a kollégák nem voltak bent és mentálisan megpihenhettem, nem akart senki belemászni az intim terembe. misére is szerettem volna menni, mert ha nem is teljesen tiszta, mi a kapcsolatom Istennel, "járt" neki ma egy nagy pacsi. de valahogy vágytam néha a piára, volt, hogy erős szorongásban voltam. pont ezért fordultam rá este nagyon arra, hogy márpedig fontos sütit ennem és ünneplősre hangolnom a napot

még a zabálás. tegnap este is faltam. ezzel nagyon nem vagyok kibékülve. ráadásul most és előző éjjel is arra keltem fel, hogy rossz a gyomrom

éljen május elseje, éljen az ötvenedik nap!

[annwn]

[funamblrist]

May Day in the Hungarian People’s Republic (1970s)

[myfuckingbudapestmovie]

Antifasiszta korona-akció

[csakazertis]

A SM munkája során a PO-t az üzleti érték centrikus gondolkodás felé fogja tudni mentorálni

[watchyourtrash]

Wine is bottled poetry

Robert Luis Stevenson

[tobudapestwithlove]

Egyébként ÉLJEN MÁJUS 1

Kedves Zsuzsi!

Úgy emlékeztem, Ti fogtok még keresni a 9-i énekelgetés ügyében, ez nem történt, így azt hittem, tárgytalan… (Két pesti fellépést el is vállaltam). Hogy mikor tudunk menni, annak utána kell néznem, mert minden este fellépünk egy színházban, kivéve hetente 1-2 napot (ez általában hétfő, kedd, vagy szerda). Valószínűleg, így hát elején tudnánk menni, de hogy melyiken, erről még írok, ha ez egyáltalán jó Nektek! Baráti csók, Berki T.

Postcards on Google Maps

[multidezo]

Riport Dr. Formann Istvánnal

[kedvesmajam]

arra szeretnék emlékezni a mai napból, amikor odajött hozzám egy hallgató, aki az utolsó két órán nem tud jelen lenni, s megköszönte a féléves munkámat. ő volt az, aki egész félévben figyelt, éreztem rajta, hogy érdekli az anyag, befogadó. nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy külön odajött óra előtt és köszönetet mondott

napközben egy cikken dolgoztunk. kicsit nehezen érkeztem meg, de aztán nagyon beszippantott. jó volt érezni, hogy forog az agyam, nem a másnaposság ellen kell küzdenem. és jó volt kaukázusi kefírt reggelizni, anélkül, hogy hasmenésem lett volna tőle

nem mentem este edzésre, mert nem volt kedvem. persze ez nem a legjobb, de elintéztem pár dolgot, nem tétlenkedtem. este megint ittam alkoholmentes sört. törekedni fogok rá, hogy ezt abbahagyjam. holnap munkaszüneti nap lesz, nem táraztam be. kicsit várom az estéket a "szeánsz" miatt, de szerintem még van bennem kontroll

napközben többször szorongtam, meg is fordult a fejemben, hogy veszek be gyógyszert, de végül nem úgy alakult

az is nagyon jó volt a mai napban, hogy bringával voltam. napszemüveget is vettem fel. ez mindig nagy kaland, mert szemüveges vagyok. a mostani nem annyira kompatibilis a pápámmal

este azon gondolkodtam, mikor ittam, lehetett-e érezni másnap rajtam valamilyen szagot. annyit ittam, hogy már kipárolgása lehetett

kattogtam ma azon, hogy igyak. sőt, a boltban néztem is piát. azt gondoltam, nem bort iszom, hanem gyümölcsbort, mert az belefér, meg van is okom ünnepelni. persze ez egy nagy csapda, nem fért volna bele gyümölcsbor, ha van alkoholtartalma. nem tudom, végül vettem-e volna, ittam-e volna, mert szerencsémre nem volt gyümölcsbor. meginogtam és szemeztem a rosékkal. de már így is necces, "érvényes"-e a számlálásom. nem akarom eldobni a józanságomat, nem akarom a másnapot, nem akarom az érzést, hogy nem adott semmit a piálás, nem akarom a bűntudatot, amiért ittam

holnap május elseje, oda kell figyelnem, hogy tartalmasan töltsem el. a hétvégétől nem félek, lesz programom mindkét napra

azon is gondolkodtam ma, mit tudnék tenni azért, hogy produktívabb legyek a tudományos életben. tegnap kutatói állást kértem, jó lenne letenni az asztalra folyamatosan dolgokat. és annyi mindent látok a világban, amit más nem láthat, feladatom megmutatni ezt másoknak is

egy kollégám mondta, hogy pályázzak óraadónak. felkeltette az érdeklődésemet a dolog, örülök, hogy eszébe jutottam. és oda is kellene minél több publikáció

jó megélni, hogy tágul a világom, terveim vannak. és persze nehéz megélni a lenteket, sőt, olykor kétségbeejtő

jó nap volt ez a mai. örülök, hogy nem ittam és remélem, egyre fontosabb lesz a józanságom és nem csak megtörténnek velem a napok. és persze ezek a sörözések, cigizések nagyon nem kellenének!

[annwn]

[drflash-bazmeg]

Brutális május elseje. Munkahelyemen az utógondozóban hajnali fél négykor arra ébredtem, hogy egy kiscsaj folyamatosan visít, haggyál békén, hagyd abba, ezeket variálta egyre hangosabban sikoltozva, kiugrottam az ágyból, föl a gatya föl a cipő, rohantam az emeletre, közben ordítottam hogy mi a jó kurva annya folyik itt, fel a villanyt, az egyik kis szaros akarta megerőszakolni a másik  lelenc barátnőjét, istentelenül berúgva és betépve valami gyorsítótól. Május1 bazmeg a munka ünnepe mi? Így kezdődik egy rendes országban mi? Kajakkúrási kísérletre ébred a rendes ember?

Feltéptem a szobaajtót, villany, a pofátlan kretén zavartan vigyorogva kerengett a fényben mint egy tettenért molylepke.

            Ahogy összekapta magát, az ütvekúró meg elkezd nekem visszafelé támadni, azt hazudta hogy a csajé bőlegénye kést rántott rá dühében, hoz rá tanút is, haha, így ellenpontozta azt, hogy pár napja ő vonta ki a bökőt az egyik nevelőre. Jó kiscigány módra fenyegetődzni kezdett hogy hívja a 10 spanját, akik a következő nyenyegésében először rendőrökké, majd tekesekké avanzsáltak.     (Szarbavert náci nehogy itt elkezgyél cigányozni mert föltolom a picsádon az egész Reisztágot kupolástul büdösbogár!)  Negyedszázados rutinommal leoltottam a csírát tíz perc alatt, végre nyugalom lett a házban, de már nem tudtam visszaaludni, a fosbukról kitiltott a rablóállammal szövetkezett cenzúra, gyalázkodásba fojtani nem tudtam a felgyülemlett agressziómat, úgyhogy valami anarchista szerző szövegét kezdtem olvasgatni a netről, hátha lenyugszom.

            A csaknem megerőszakolt lányka előző este a barátjával kopogtatott be a nevelőibe, megkínált a sötétkék műanyag ételhordóból két kis csokiba áztatott piskótatekerccsel, amit a cukrászati gyakorlatára csinált, az egyiket hősiesen elrágicsáltam előttük egy definom! nyammogással, a másikat később odaadtam a kedvencemnek, a hiperkommunikatív gömb alakú Lacikának. Engem lazán az apjának nézett a párocska, ez kivénhedt pank létemre hízelgett nekem, elvégre kell valami minimális érzelmi kötődés ebben a moslékkal teliszart foshadék világban. Év végén amúgyis húzok a francba nyugdíjba, hogy eggyel tovább szaporítsam a minimál alamizsnán vegetáló szerencsétlen balfaszok számát, persze ha megérem.

            Nem sokáig tartott a nehezen, de ippeg visszanyert nyugalmam a magamra csukott ajtó mögött a nevelői szobában, rámkopogott Márió, a legfárasztóbb elmehunyt a rögökkel bőven kivert szocmoc pályafutásom során. Életképtelen, féldilis, ezért ebben a szegény- és nyomorult-pusztító rendszerben teljesen jövőtlen, az anyja által az utógonozásba lökött arc, valami olyan hatvanas íkúval, mint a karikacsapás. Megint valami zenéket akart letölteni a netről, amikor én éppen próbáltam összekapargatni a hajnali – szerencsére nagyon ritka - incidens miatt szétzuhant darabjaimat, na ebből nem lett semmi. Másfél óra múlva befejezte a zene letöltéseit és kihúzott a francba.

Elcsorgott a délután ahogy szokott egy munkahelyen, estefelé felhívott a Bajkeverő – akit azért neveztek el így, mert cingár létére egy metilmennyiség után beleköt boldog-boldogtalanba és tolja a feszkót mint drótostót a disznóóól ajtót - hogy a faszányos gitáros haver kint pönöget a Margitszigeten, nézzek oda ha jót akarok magamnak. Május elsején a munka ünnepén hogy ne mennék bazmeg? A hajnali feszkót le kell öblíteni valamivel hogy visszazökkenjek a kerékvágásba.

Kirohadok a négyeshatos kombínóval a Margitszigetre, derégvóttam vagy 15 éve, a bejáratánál a sötétben az út közepén egy rendőrautó villog, szép látvány, de ez akkoris nabazmeg, villogjá anyádon breki, ne a népkikapcsolódás felszentelt oltárának a bejáratánál. Beljebb a szupergiccsre világított szökőkút a borntubivájdra túráztatja magát föl-alá, debil túristák és alsóbivalybasznádi lebutított fideszférgek extatikus hűházásaitól kísérve. Brávó tömegszórakoztatás szakaggyatokanyátokba.

Húzok befelé a pina alakú szigetbe a dobozos sört kortyintgatva, meglátok valami „kristálypalotát”  (ez vót ráírva) kivilágítva rendessen a sötétségben, ásványvíz palackozó, annak a hátsó udvarán a teherautó rakodórámpán bazsevál Rajkó Hendrix, Bjudapest EGYIK legjobb gitárossa. Körbe lepattant alumínium kerítés, az egész mint egy klasszik gyárudvar,  vas kerti székeken a marihónajja füstbe burkolódzott 30-40 fős dörzsközönség értő füleivel halgassa a minőségi gitárzenét. Pont az uccsó számra értem oda. Mi ez baszod valami új romszórakozóhely?  Ennél stílszerűbb környezetet a legjobb akarattal se lehetett volna találni a villámkezű Rajkónak, egy széjjelkúrt giccssziget közepén egy rozsdaövezetből szalajtott betonrámpán. A véletlen (?) sokszor ügyesebb mint egy seggberakott halivúdi-büdösetyeki filmhelyszín vadász émmondomneked. 

Koncert végén lejött a nagy Rajkó a nép közé vegyülni, forgolódni a népszerűségben, a tüzes rajongói muffpillantások megolvasztották a glóriát a feje körül. Zsizsegett a csipetcsapat, a pár korty unikum kábé kurvagyorsan elfogyott, gyüttek kihajtani a népet, záróra hajcsadasztle zéróra kiáltással a kiengedőenberek, mennyünk a Kisrücsök moziböfögőbe, itt van a Margithíd túloldalán, röffentem rá a Bajkeverőre, kizúdult a brigád a kristályvízgyárból oszt félóra múlva már ott basztuk tovább a rezet.

Teltház a Rücsökben, mindenki üvöltve társalog ahogy a torkán kifér, tolják a rövidet orrbaszájba számolatlanul döntögetve, még a mozi előtt is áll a bagózó-dzsangázó tömeg, mitvársz faszfej többet májuseggy vasárnap az élettül hamegszabadkérdeznem? Mi a Felhő Bubi gitárossal toljuk a pult előtti asztalnál a biocefrét – sört – és nem mellesleg nézegessük a fasszányos felhozatalt a könnyű- és nehézsúlyú bonbázókból, hangsúlyozom! csak nézegessük, mert a halkszavú Bubi nem egy direktbekúrós tipus, engem pedig vár otthon alsómocsoládon a világszép cuki kis asszonkám. Egy-két petymegre azért felhördültem, miszerint: Púposra raknám mint Ráró cigány a trágyás taligát! Na de ne itt süssed el az összes rossz dumádat baszodalássan szólalt meg a jobbik énem, erre ittunk is a Bajkeverővel meg a Bubival. Az ezeréves haver Pultospityu tolta ki mázsaszám a cefrét a szomjasan ordítozó halálbrigádnak, közben déjézte a merőben hallgathatatlan műfajgyalázó kísérleti zenéit.

Nupagagyí bazmeg, namegáljcsak! Nemaddigvanaz! Az asztal másik oldalán Hajni az ix-faktor teheccségkutató dalvetélkedőt megjárt amazonja, oldalán hű dobgitárosával rázendített egy koloratúr nagyáriára, olyan hangerővel, hogy porrá törtek a kristálycsillárok, megrepedtek és megadóan beomlottak a kirakatüvegek, a mozi előtt kanyarodó Kombínó villamos meg ijedtében leugrott a sínekről és a Rózsadomb felé vette az irányt. Felhőbubi elhaló hangon súgta felém: X-Faktor...? Bingó! böfögtem vissza neki és idegesen felröhögtem a Pultospityu vérben forgó, hitetlenkedő szemeit látva, aki a Hajni produkciójától lesokkolva csak a záróra! záróra! szót volt képes ismételgetni. Az ária szertelenül föl-alá zúgott a teremben mint egy elszabadult hangtornádó, eszembe jutott a reggeli ébredésem a sikoltozó kiscsaj hangjára, a május elsejét ez a két „produkció” fogta nekem keretbe és világosított meg az elcseszett tavaszközépi vasárnap ünnepének erejéről. A megvilágosodáson a végtelen átérzés eufóriáját értve.

Pultos tereli ki a népet, vége a fasszányos röfögésnek, a Bajkeverő búcsúzóul beleköt valami kis szerencsétlen köcsögbe akiről azt állítja hogy nőverő, és ő a lovag most fellép ez ellen, de nagynehezen sikerül elindulni a féllegál budai óvóhely felé, négyesben Hajnival, a gitárosával, a tüzes Bajkeverővel és jaumagammal, közepesen becefrézett életvidám állapotban. Ahogy átmentünk a Kalefon a villamoshíd alatt, a híd tetejéről ránk kiabált barátságosan valami fiatal  csapat hogy hova megyünk, több se kellett Bajkeverőnek, ordítva kurvaanyázott vissza rájuk bőszen ugrálva és fakkokat mutogatva mindkét kezével. A csapat begurult és elénk rohantak, hogy számon kérik rajtunk a gyalázkodást, rózsdombi kis tinédzserek voltak, megörültek hogy végre történik valami, nagy hangon kérdezte az egyik hogy ki ugatott rájuk, a Bajkeverő rám mutatott, ő volt, ő volt, majd békítőként lépett fel az incidensben. Én ordítva vitatkoztam a szószólójukkal, gyávaságból nem fogom meghazudtolni jóbarátomat, Szarkeverőt, erre a semmiből előbukkant egy figura és azt mondogatta hogy húzzunk onnan mert mindjárt jönnek a röndérek, ő hívta ki őket, valami kamerán láthatta meg a vidáman randalírozgató társaságot, na itt mosódik össze az állami és

a magánhatalom, hallgattunk rá, igazán senki nem akart itt verekedni, elhúztunk biztonságos óvó helyünk felé.

u.i.:  Pár nap múlva a kísérleti erőszaktevő srác bejött hozzám az ügyeleti szobába – fellépésemmel kivívtam becsülését, sőt tiszteletét – és büszkén mutatta alkarját, amire a következő sorok voltak rátetoválva: Az ütés a pillanatnyi öröm, az önkontroll a folyamatos öröm. Tessék kedves olvasó, emigyen kell elindulni az elvonatkoztatott gondolkodás rögös útján, további kellemes nemzeti és másegyéb ünnepeket kívánok mindenkinek.