#Kapitalista

[handsomefreak69]

O wielki i wszechmocny kapitalisto, masz odemnie fanarta 🙏🏼

WINNER.

man these pretzels SUCK.

[piarles]

the very filipino urge to draw my favorite drivers as big 4 university graduates…

[fovarosiblog]

Tegnap a piros jelzésen indultam el. Budaörsről indul, a Kisfaludy utcánál kell leszállni a 240-es (stb.) buszról, majd felfelé indulni nevezett utcán. Egy árok feletti hídnál kell figyelni, amúgy jól ki van jelezve.

Az utolsó házakat már egy meredekebben emelkedő zsákutcában hagytam el, kissé feljebb már a karakteres sziklák érkeztek jobbról.

Innen jó hosszan lehet erdőben, a fák alatt menni, így nyári napokon is jól járható ez a piros jelzés. A piros kereszt elérésénél cikkcakkozik egy kicsit, de aztán megy tovább északnak. Igen szép virágokat találni a fák között. Csillebércet kihagyva visz el a Végvári-sziklához:

Innen már csak egy köpés Makkosmária. Ott lehet vizespalackot tölteni. Vasárnap lévén, a templomban éppen miséztek, tele volt a templom és a rét cserkészekkel. Két kisebb gyerek a kékkútival játszott, az egyik nagyon ügyesen megtöltötte a palackomat vízzel.

Pro tipp: a templom után az utcán megnézheted a környék legújgazdagabb villáját a praktikeres oroszlánnal és oszlopos előterasszal. Utána egy nagy fakereszt háta megett vitt tovább a piros. A katolikus turistautakat is elhagyva kissé alábbhagyott a tömeg, de sokan jöttek szembe végig. A Virágvölgyben (és tényleg!) sétáltam tovább. Erre már egész széles az ösvény, a fiatal erdőben öreg tanúfák jelzik, hogy milyen csodás lenne a táj, ha nem vágnánk ki a fákat 30-40 éves korukban.

János-hegy állomásnál értem el az úttörésre kényszerített gyerekek vasútját. Itt csak egy kis házikó van. Kijött a bakter, váltottunk pár szót. Jó nagy a forgalom szerencsére, bár itt csak 11 után jönnek a felszállók. A kis házban még áram sincs nekik, elég nomád a hangulat.

A széles ösvényen kissé emelkedve mentem tovább. Tábla jelezte balra a kitérőt a Béka-tóhoz, oda lementem.

Itt is ültek már az összes padon, úgyhogy a kiépített lépcsőkön, fakorlát mentén visszamásztam a jelzésre, aztán tovább. Negyed óra se kellett tán, és felértem a János-hegyen a Libegő felső állomásához. Először a sikító gyerekeken kell átgázolni a játszótéren, aztán a Libegő felső állomásán kell megállapítani, hogy egy hamburger sült krumplival 5150-ért kapitalista kizsákmányolás, majd a gofrisnál lehet megállapítani, hogy ő csak kápé, én meg csak kártyás. Így érkeztem meg a pirossal az Erzsébet kilátó aljában lévő büfébe egy kávéra és az érthetetlen módon belső vitákról elnevezett kekszre.

A kilátóban voltam már 10+ alkalommal, tömeg is volt, egy fotó után mentem is tovább.

Itt találkoztam második kis barátommal, a barna hátú négypettyes hernyórabló után egy kis zöld kukuccal. Legyenek meg ők is:

Ezután meredeken szakadt le az út, szinte végig, míg el nem értem a turistatérkép 127. oldalán a Szépjuhásznéhoz. Ez eddig még csak 13-14 km volt kábé, úgyhogy hozzátettem még azt a kettő-hármat, és lesétáltam a Budakeszi út felett, majd a Budakeszi úton a János-kórházig. Itt a vége, fuss el véle.

[politikapolka]

Joker 2, most jöttünk a moziból.

Hollywood, mint a kapitalizmus egyik legfőbb erődje, a Joker 1-ben létrejött mítoszt nem hagyhatta érintetlenül. A Joker 1 által bemutatott karakter, aki a kisemberek hősévé vált, túlságosan közel került a valós társadalmi feszültségekhez. A film egy olyan lázadó szimbólumot teremtett, akivel milliók azonosultak, különösen azok, akik a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek áldozatainak érzik magukat. Ez a hős azonban nem egy klasszikus, rendszerbe illő figura volt, hanem egy olyan karakter, aki az anarchia és a káosz révén próbálta megdönteni a fennálló rendet.

A Joker 2-nek ezért egyértelműen az volt a célja, hogy lerombolja ezt a mítoszt. A gazdagok, és maga a kapitalista rendszer sem engedheti meg, hogy a lázadók egy ilyen ikonikus figurát ünnepeljenek. Hollywoodnak – mint a szórakoztatóipar egyik legnagyobb hatalmával bíró intézménynek – elemi érdeke, hogy fenntartsa a status quo-t, és elriassza a nézőket attól, hogy egy olyan hőst kövessenek, aki a rendszer elleni nyílt lázadásra inspirálja őket.

A Joker 2 tehát nemcsak folytatja a történetet, hanem egy tudatos kísérlet arra, hogy kiirtsa a lázadás reményét a nézőkből. A második részben már nem az azonosulásra alkalmas, hősies alakot látjuk, hanem egy olyan Jokert, aki elveszti a varázsát, aki már nem a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdő szimbólum, hanem egy megtört, reménytelen figura. Ez a fordulat azt szolgálja, hogy elvegyék a prolik hősét, és ezzel a lázadás energiáját is.

A gazdaggecik számára fenntarthatatlan volt, hogy egy olyan figura, mint Joker, aki szembeáll a rendszerrel, ennyire népszerűvé váljon. A kapitalizmus nem engedheti meg, hogy az elnyomottak hősei megkérdőjelezzék a rendszer legitimitását, így a második rész lényegében a Joker mítoszának szándékos lerombolása: nem marad meg a lázadó ikon, és a tömegek sem kapnak többé bátorítást, hogy maszkot viselve szembeszálljanak a rendszerrel.

Ez Hollywood mesteri húzása volt – a lázadás szimbolikus hőse egy kapitalista filmvilág terméke volt, és végső soron ugyanaz a világ döntötte meg, amely létrehozta.

Mellesleg Joaquin Phoenix  megérdemel egy újabb Oscar-díjat, de Lady Gaga is jó a Csacsakörű Elmős szerepében. Fuck capitalism.

[nablah]

just clarifying here too that filchis who identify as such are more than valid and it never should indicate some allegiance to china. the filipino chinese were with us against the spanish, the americans, the japanese, the byurukratang kapitalista, and they will be with us in revolution and in freedom.

[arassea]

a barátaimmal az éves közös balatoni hétvégét

Excel-táblában tervezzük.

most már hivatalos, bedarált mindannyiónkat a kapitalista multivilág

[upismediacenter]

OPINION: 100% Banyagang kapital, Bagsak ang mga mag-aaral

Photo credit: Anna Gabrielle Dalet

“The 1987 Constitution was not written for the globalized world,” iyan ang pangunahing rason ni Pangulong Ferdinand “Bongbong” R. Marcos Jr. para sa economic charter change (Cha-Cha) ng Pambansang Konstitusyon ng 1987 na ipinapanukala ngayon ng parehong kapulungan ng Kongreso.

Upang makamit ang globalized world na ito, nais pahintulutan ng administrasyon ang 100% foreign ownership sa mga institusyon ng edukasyon, advertisement firms, at public utilities ng Pilipinas. Ayon sa mga tagasuporta ng Cha-Cha, sa ganitong paraan makakahabol ang ekonomiya ng Pilipinas na matagal nang nahuhuli sa pandaigdigang merkado.

Idinadahilan nila ang kakulangan ng Foreign Direct Investments (FDI) sa Pilipinas bilang rason kung bakit naghihirap ang bansa. Ayon sa kanila, kung ikukumpara sa mga kalapit nating bansa katulad ng Singapore, Thailand, Indonesia at Vietnam, mababa ang ating FDI; at dahil doon, lugmok ang ating ekonomiya.

Ngunit kontra rito, mas mataas pa rin ang ating FDI kaysa sa pinagsama-samang FDI ng Cambodia, Myanmar at Lao PDR. Kamakailan lang, inulat din ng Bangko Sentral ng Pilipinas (BSP) na 27.8% ang itinaas ng FDI noong Nobyembre 2023 kumpara noong Nobyembre 2022. Kung kaya’t ang tanong: bakit isinusulong pa ang economic charter change?

Sa ganitong punto, makikita ang pagkukulang ng Cha-Cha at ng mga nagsusulong nito. Bukod sa mga kontradiksyon sa kanilang argumento, naghihirap pa rin ang sambayanang Pilipino kahit nagkakaroon ng upward trend ang FDI natin. Ayon sa ulat ng IBON, 75% o tinatayang 20.6 milyong pamilyang Pilipino ang lubog sa kahirapan.

Maliban pa rito, hindi rin angkop na gamitin ang FDI bilang sukatan ng kaunlaran dahil ang ipinapakita lang nito ay ang dami ng foreign investments. Malinaw na hindi ito nangangahulugang maayos na ang ating mga pampublikong serbisyo o walang paghihirap na nararanasan ang pangkaraniwang Pilipino.

Kailangan alalahanin na sa panghihikayat ng mga foreign investors na mamuhunan sa Pilipinas, ang potensyal para sa kita at expansion ang nagsisilbing pangunahing pakay. Kapalit nito ang pangako ng inobasyon at pagsasaayos ng ating mga industriya at ekonomiya. Ngunit dahil nagsisilbing itong investment, ang prayoridad ng mga investors ay kumita. Sa kabila ng kanilang pangako ng kaunlaran, ang kanilang pagpapakahulugan sa “pag-unlad” ay nakaangkla sa kanilang mga layunin at karanasan, hindi sa kalagayan ng bayan.

Sa usapan ng kasalakuyang Cha-Cha, malinaw na malaking kontradiksyon ang lente ng pagnenegosyo na ito sa pampublikong serbisyo at institusyon ng edukasyon na ang pangunahing layunin ay magsilbi sa sambayanang Pilipino. Kung ilalagay natin sa kamay ng mga banyaga ang ating mga paaralan, ang iiral sa silid-aralan ay ang pagpaparami ng kapital sa pandaigdigang merkado kaysa sa ating sariling kasaysayan at bayan. Ang tanging makikinabang dito ay ang mga dayuhang kapitalista at muling mapag-iiwanan ang masang Pilipino.

Noong Disyembre 14, anim na buwan mula noong naluklok bilang pangulo si Marcos Jr., inanunsyo ng House Committee on Constitutional Amendments ang plano nitong talakayin ang charter change pagkatapos ng holiday break ng Kongreso. Naganap ang unang pagpupulong para sa Cha-Cha ng administrasyon noong Enero 26, 2023. Sa loob ng 16 buwan, mangilan-ngilang bersyon at hearings na rin ang isinagawa upang itaguyod ang pagsasabatas nito. Ngunit, sa kabila ng lahat ng panahon at pakikipagtalastasan, isinasawalang-bahala ng pamahalaan ang taong bayan sa usapan ng pagbabago ng Saligang Batas. Ayon sa isang sarbey ng Pulse Asia noong Marso 27, three-fourths ng mga respondents ang umaamin na sila ay may “little to no knowledge about the 1987 Constitution.” Kasama na rito ang kung paano isinasagawa ang charter change.

Nakakaalarma ito dahil dapat pinagtutuunan ng pansin ang Konstitusyon at kung ano mang rebisyon ang nais gawin dito lalo na sa konteksto ng ating kasaysayan. Maaaring samantalahin ang kakulangan sa impormasyong ito upang basta-bastang baguhin ang Saligang Batas ayon sa interes ng iilan.

Ang Cha-Chang nais isabatas ngayon ng administrasyong Marcos ay isang amendment sa Konstitusyon. Nilalayon nilang dagdagan ang Artikulo 12, 14, at 16 ng “unless otherwise provided by law.” Sa pamamagitan ng pagdaragdag ng sugnay na ito, mabibigyan ng kapangyarihan ang mga mambabatas na piliin ang mga institusyong maaaring maging 100% foreign-owned. Dito pa lang ay malinaw na maaari itong abusuhin at maging breeding ground ng korapsyon.

Dagdag dito, sadyang mahal ang economic charter change. Sa katotohana’y binigyan na ng Kongreso ang Commission on Elections (COMELEC) ng badyet na PHP 14 bilyon upang isagawa ang eleksyong plebisito, ngunit naniniwala sila na hindi pa ito sapat. Nangangailangan pa ng karagdagang PHP 12 bilyon hanggang PHP 13 bilyon upang maisagawa ito. “The COMELEC will have a financial crisis just in case a national plebiscite materializes this year,” sabi ng executive director na si Teopisto Elnas Jr.

Suhestiyon naman ni Pangulong Ferdinand Marcos Jr. na kung magkakaroon ng eleksyong plebisito, mas mainam ang dual vote na magaganap sa Mayo 12 sa susunod na taon, kasabay ng eleksyon sa 2024. “Dahil kung paghihiwalayin natin ‘yang election saka ‘yung plebiscite, parang dalawang eleksyon ‘yun e, napakamahal,” amin ng presidente. Ngunit, hindi pa rin nito isinasaalang-alang ang dagdag na materyales, kawani, at makinarya na kinakailangan—sumabay man ito sa isa pang eleksyon o hindi.

Bukod dito, nagkakaroon din ng imbestigasyon patungkol sa posibleng panunuhol sa pagsasagawa ng People’s Initiative. Sa unang bahagi ng Enero, ang mga nilagdaang dokumentong sumasang-ayon sa pag-amyenda sa Konstitusyon ay nagsimula nang kumalat. Ayon kay Albay 1st District Representative Edcel Lagman, mayroong ilang mga mayor na nakatanggap ng mobilization funds na nanggaling sa Ako Bicol partylist coordinators upang makakuha ng suporta sa petisyon. “Voters who would sign the petition or people’s initiative will be given PHP 100 each,” ani ni Lagman. Ito’y tinanggi ng Ako Bicol Representative na si Jil Bongalon at ng presidente ng League of Municipalities of the Philippines-Albay Chapter na si Raymond Adrian Salceda.

Hindi lamang umano sa Albay naganap ang sinasabing vote-buying. Ayon sa Kabataan Partylist, mayroong “template form” na ginagamit upang mangolekta ng mga lagda para sa People’s Initiative. Sabi pa ni Imee Marcos, “PHP 20 million total kada distrito ang inaalok, meron pa akong narining ‘nung malaking siyudad na pinangakuan din ng ganoon at ang sabi magproduce kayo ng 20,000 signatures by January 13.”

Mayroon ding nadagdag na PHP 26.7 bilyon na pondo sa naaprubahang 2024 badyet ng Department of Social Welfare and Development (DSWD) na dapat para sa Ayuda sa Kapos ang Kita Program (AKAP), na ayon kay Sen. Imee Marcos ay ginamit din na panuhol para sa People’s Initiative. Ang lalong nakababahala ay tila sorpresa ang ilang bilyon na ito, hindi lang sa Senado na nag-apruba ng badyet, kundi pati na rin sa DSWD. Ayon nga kay DSWD Undersecretary Fatima Aliah Dimaporo, ang PHP 26.7 bilyon ay isang “happy surprise.”

Bilyong-bilyong pera ang ginagastos para sa paglelehitimo ng charter change na dapat ilaan na lamang sa mga sektor na “nilalayon nitong paunlarin” tulad na lamang ng sektor ng edukasyon. Malinaw sa lahat ng pondong winaldas na sinasayang lang ng Cha-Cha ang oras at pera ng bayan at ang kinabukasan ng milyon-milyong kabataang Pilipino.

Lugmok na lugmok ang estado ng ating sistema ng edukasyon dahil sa pagsasawalambahala ng gobyerno. Hindi rin maikokonsidera ang 100% foreign ownership bilang solusyon dahil sa mahabang kasaysayan ng dayuhang impluwensiya sa ating edukasyon na nagdulot ng negatibong epekto sa kalagayan ng karaniwang mamamayang Pilipino.

“90% of Filipino children aged 10 struggle to read or understand simple text,” ayon kay Prop. Portia Padilla ng UP College of Education. Ngunit hindi lamang mga kabataan ang mababa ang reading comprehension. Ayon sa parehong pag-aaral, 200 na guro mula sa Bangsamoro Region na kasali sa programa para sa pagbabasa ng Department of Education (DepEd) ang nakakuha ng gradong “below 50% in reading comprehension.”

Maraming rasong makapagpapaliwanag sa mababang reading comprehension ng mga Pilipino. Maaari nating isipin ito bilang siklo kung saan ang mga guro at mag-aaral ay kapwa kulang ng kinakailangang kasanayan. Subalit, ang pinakamalaking salik ay ang pagpapahalaga ng ating gobyerno at mga paaralan sa wikang Ingles. Sa unang State of the Nation Address (SONA) ni Pangulong Marcos Jr., binanggit nito ang importansya ng marketability natin bilang isang “English-speaking people” sa pandaigdigang merkado. Bunsod nito, nais ng pangulo isulong ang Ingles bilang midyum ng pagtuturo.

Matagal nang mahigpit ang hawak ng wikang Ingles sa edukasyong Pilipino. Simula pa noong pananakop ng mga Amerikano, ginagawang simbolo ng “karunungan” at ng pagiging “maabilidad” ang pagkabihasa sa Ingles. Dahil dito, naisasantabi ang iba pang wika sa Pilipians. Ayon kay Leila Areola, Director IV ng Curriculum and Instruction sa DepEd Bureau of Learning Delivery, na 78,872 lamang sa target na 305,099 na guro ang trained sa paggamit ng mother tongue bilang midyum ng instruksyon.

Kapalit ng paggamit ng wikang hindi atin para sa pandaigdigang merkado, nawawala sa pagsasalin ang ganap na pag-unawa at pagpapalalim ng mga konseptong dapat nakalapat sa karanasang Pilipino. Masasabing kapareho nito ng ideolohiya ang Cha-Cha kung saan nauuna ang marketability at napag-iiwanan ang ipinapangakong pag-unlad.

Dahil dito, hindi maipagkakailang maapektuhan din ng 100% foreign ownership ang karunungan ng mga mag-aaral na magbasa at magsulat sa sarili nilang wika. Sa mas matinding presensya ng mga dayuhan sa ating mga paaralan, lalong maisasantabi ang Filipino. Mananatiling midyum ng instruksyon ang wika ng mga banyagang nagmamay-ari ng ating mga paaralan. Kahit manatili mang asignatura ang Filipino, hindi sila bihasa sa ating wika at kasaysayan kaya’t sinong makakapagsabi na mabibigyan nila ng hustisya ito?

Ganito rin ang alalahanin sa magiging epekto ng dayuhang presensya sa kasalukuyang kurikulum. Wala pa nga sa kanilang kamay ang ating mga paaralan ay matagal nang binabastardo ang ating mga aralin upang iangat ang naratibo ng mga korap at abusado. Halimbawa nito ang baliktad na kwento at kulang-kulang na impormasyon na tinuturo sa mga estudyante patungkol sa mga pang-aabuso sa ilalim ng diktadurya ni Ferdinand Marcos Sr. Bunsod ng isang memorandum ng Bureau of Curriculum Development (BCD) ng DepEd, ginawang “Diktadura” imbis na “Diktaduryang Marcos” ang pangalan sa yugto ng Batas Militar.

Patuloy na umuulit ang kamalian ng ating kasaysayan noon dahil itinatanggi at binabaluktot ito ng sistema. Mula pagkabata, tinuturuan ang mga Pilipino ng mali at kulang-kulang na impormasyon tungkol sa diktadura ni Pangulong Ferdinand Marcos Sr.. Parehong-pareho lang ito sa mga paaralan at konserbatoryong itinayo ng mga banyaga noon na nagtuturo ng “malinis na bersyon” ng paghahari. Kaya hanggang ngayon, inaaral pa rin ng mga bata ang mga “kabutihang dala” ng pananakop ng mga Espanyol, Amerikano, at Hapon. Sinong makapagsasabi na hindi ito gagawin ng mga foreign investors, lalo na’t sila na ang nagmamay-ari ng ating mga eskwelahan?

Ngunit, ang pinakamalaking sala ng ating sistema ng edukasyon ay ang pilosopiya ng ating pamahalaan na “Basta nakakapasok ang estudyante.” Halimbawa nito ang No-Fail Policy na umiral noong kasagsagan ng Covid-19. Nais pa rin ng DepEd at CHEd na ituloy noon ang akademikong taon sa harap ng pandemya at ito ang nagsisilbing “solusyon.” Sa halip na tugunan ang krisis sa mental health ng kabataan, binigyan na lang nila ito ng band-aid solution sa pangakong hindi sila babagsak basta’t pumasok sila. Mayroon namang mga batang natulungan ng polisiya: basta’t tapusin lang nila ang kanilang mga gawaing pampaaralan, matiwasay na silang makakaakyat sa susunod na baitang. Ngunit, ipinapakita nitong iba ang prayoridad ng gobyerno patungkol sa ating edukasyon. Malinaw na sinisigurado lang ng ating sistema ng edukasyon ang regular na pagpasok ng mga mag-aaral at ang kanilang pagtapos sa pag-aaral sa lalong madaling panahon. Ang kurikulum natin ay nagsisilbi na lang checklist kaysa sa gabay sa pagtuturo. Dahil dito mas umaangat ang pagsasaulo ng impormasyon kaysa sa pagpapalalim ng pag-uunawa. Ayon kay Cynthia Bautista, EDCOM 2 adviser at dating dean ng UP Diliman College of Social Sciences and Philosophy (CSSP), ang ganitong pag-uugali ang bumubuo sa reputasyon ng ating mga paaralan bilang mga diploma mills. Bunsod nito, ang maakit din natin na paaralan mula sa mga dayuhang kapitalista ay kapwa diploma mills rin. Sa madaling salita, ang sisiguraduhin lang ng mga foreign investors ay ang bare minimum dahil ito ang nakikita nila mula sa ating pamahalaan. Dagdag dito, di hamak na mas maliit ang kinakailangang puhunan para sa mga paaralang bare minimum. Kahit ano man ang kalidad ng edukasyon, hanggang may mga mag-aaral na pumasok at makapagtapos, kikita sila.

Isa pang problema na kinakaharap sa ating institusyong pang-edukasyon ay ang mababang sahod ng mga guro. “The current salary level of teachers and other workers in government is not livable,” sinabi ni Alliance of Concerned Teachers (ACT) Partylist Chairperson Vladimir Quetua. Ang sahod ng mga guro sa mga pampublikong paaralan ay PHP 36,000 lamang, habang ang mga guro naman sa mga pribadong paaralan ay sumasahod nang mas mababa sa halagang PHP 27,000. Sa patuloy na lumalalang “inflation, hindi ito sasapat sa lahat ng mga gastusin, lalo na ng mga may sari-sariling pamilyang binubuhay. At kung hindi sapat ang pagpapasahod ng mga pribadong paaralan natin ngayong investors pa lang ang mga dayuhan, paano pa kaya kung kanila na ang buong pagmamay-ari sa mga ito?

Ang lalo pang nakapanghihinayang ay mayroon nang mga panukalang batas ukol sa pagtaas ng sahod ng mga guro na hindi lang binibigyang-pansin ng gobyerno, tulad ng Senate Bill No. 4 at Senate Bill No. 1164. Ang Senate Bill No. 1610 naman ay ukol sa pagbibigay-daan sa mataas na kalidad ng pagtuturo sa state universities at ibang mga kolehiyo sa pamamagitan ng pagbigay ng libreng tuition. Dagdag dito, kung ikukumpara sa ating mga kapitbahay, kakarampot lang na pondo ang nilalaan natin sa edukasyon kada taon. Inilaan ng gobyerno ang 3.6% Gross Domestic Product (GDP) sa edukasyon mula 2014 hanggang 2022. Noong 2017 naitala ang pinakamataas na budget na umabot sa 3.9% GDP. Subalit, maliit ito kumpara sa Vietnam at Malaysia na naglaan ng 4.2% ng GDP at sa Singapore na naglaan ng 25.8% ng GDP noong 2018. Dahil dito, makikita natin na ang pag-amyenda sa 1987 Konstitusyon ang kanilang pangunahing layunin, hindi ang pagpapaunlad ng kalagayang pang-edukasyon ng ating bansa.

Hindi uunlad at magkakaroon ng matinong edukasyon ang Pilipinas kung patuloy na isusulong ang privatization ng mga paaralan. Ayon sa ulat ng IBON Foundation Setyembre 2023, 13.2 milyong “self-rated” na pamilya o 48% ng pangkalahatang populasyon sa Pilipinas noong ay nagmumula sa mahirap na pamilya. Dagdag pa rito, 18.2 milyon o 67% ng sambahayan ay mababa ang savings sa ikatlong kwarter ng 2023. Mula sa mga nabanggit na datos, masasabi nating ang karamihan sa mga Pilipino ay hindi makatatanggap ng matinong edukasyon hangga’t sila ay mahirap, at ang gobyerno ay patuloy na inaprayoridad ang pagtataguyod ng mga pribadong paaralan.

Ngunit sa kabila ng lahat, kailangan nating alalahanin na ang masang Pilipino ay hindi magpapaloko. Mangilan-ngilang kilos-protesta ang isinagawa laban sa economic charter change linggo-linggo, at araw-araw ring dumarami ang mga grupo, organisasyon, at mga network na nanawagan para sa tuluyan nitong pagbasura. Noong Marso 22 lamang ay nagkaroon ng kilos-protesta sa labas ng Commision on Higher Education (CHEd) ang iba’t ibang mga student organizations laban sa 100% foreign ownership sa mga institusyon ng edukasyon. Malaking bahagi rin ng paggunita ng ika-38 na anibersaryo ng EDSA noong Pebrero 25 ang pagkontra sa Cha-Cha. Nagpahayag din ng pagtutol ang iba’t ibang sektor ng UP sa pamamagitan ng papaskil ng mga poster at tarpauling nagtataglay ng panawagang “No to Cha-Cha!” sa buong campus.

Bukod dito, ilang grupo rin ang nabuo upang kondenahin at labanan ang Cha-Cha. Halimbawa nito ang Teachers, Education Workers, and Academics Against Charter Change (TEACH). Nanawagan ang grupo sa kanilang inilabas na pahayag, “Rather than open up our schools to foreign ownership, the Philippine government should be reminded that improving the quality of Philippine education is a state obligation.”

Hindi malulutas ng foreign ownership ang krisis sa edukasyon sa Pilipinas—maaari pa itong makadagdag sa mga kasalukuyang kakulangan sa ating kurikulum. Sa halip na ang pagtuunan ng pansin ay ang mga kapalpakan sa loob ng sistema ng edukasyon, inuuna pa ng administrasyong buhusan ng pera ang economic charter change na wala namang maipapangakong ganap na pagbabago.

Asahang sa araw na tuluyang maipatutupad ang Cha-Cha, tulad ng mga banyagang mananakop noon, gagawing westernized at for-profit ng mga foreign investors ang ating mga paaralan ngayon.

Dati nang kinontrol ng mga dayuhan ang ating mga institusyon ng edukasyon. Nagpondo at nagtayo sila ng mga paaralan upang turuan tayo kung paano maging mas masunurin bilang kolonya. Ginamit nila ang kanilang wika bilang panturo at itinuring nila ang kanilang kultura bilang nakaaangat sa sariling atin. Malaki ang posibilidad na mangyari ito sa pagsasabatas ng Cha-Cha, lalo na't wala sa mismong amendment ang mga regulasyon na maaaring makapagpatigil sa pang-aabusong tiyak na mangyayari.

Bilang mga mag-aaral, kailangan natin idiin sa mga nanunungkulan ang pagbabasura ng Cha-Cha. Sapagkat ang tunay na kailangan ng mga estudyanteng Pilipino ay isang sistemang pang-edukasyon na nakalapat sa kanilang mga karanasan at realidad bilang Pilipino. Manawagan tayo na mabigyan ng respeto ang ating kasaysayan at wika sa pagtuturo. Mag-anyaya tayo ng ating mga kamag-aral na gamitin ang ating wika at humanap ng mga paraan upang pahalagahan ito. Makiisa tayo sa mga kilos-protesta para sa sapat na sahod at benepisyo ng mga guro at staff ng bawat paaralan. Dagdag dito, suportahan natin ang mga unyon at ang mga indibidwal na namumuno sa mga pagkikilos na ito. Matitiyak lang natin ang ating karapatan sa dekalidad na edukasyon kung pagsasama-samahin natin ang ating mga boses.

Hindi malabong matugunan ang mga panawagang ito ng ating gobyerno lalo na’t may pondo namang nakalaan para rito. Huwag tayong magsawa sa pangangalampag at paggigiit na itigil ang Cha-Cha, at sa pangangampanya para sa makamasang sistema ng edukasyon! //nina Mayden Bartolabac, Japhet Casabar, at Eda White

#NoToChaCha

Mga Sanggunian:

Africa, S. (2024, February 4). The spectacular errors of economic cha-cha proponents. IBON Foundation. https://www.ibon.org/the-spectacular-errors-of-economic-cha-cha-proponents/

Ager, M. (2024, March 13). Bill on people’s initiative, penalties for signature buying, selling filed. INQUIRER.net. https://newsinfo.inquirer.net/1917149/pimentels-bill-provides-for-pi-penalizes-signature-buying-selling

Canlas, R. (2024, March 6). Women organizations oppose ‘Cha-cha’. Manila Bulletin. https://mb.com.ph/2024/3/6/women-organizations-express-opposition-vs-cha-cha-on-women-s-day

Cayabyab, M. J. (2023, September 12). DepEd hit for rebranding of Marcos dictatorship. Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2023/09/13/2295879/deped-hit-rebranding-marcos-dictatorship

Chi, C. (2024, January 13). Explainer: With students’ poor literacy, are all teachers now ‘reading teachers’? Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2024/01/11/2325063/explainer-students-poor-literacy-are-all-teachers-now-reading-teachers#:~:text=At%20 least%2090%25%20 of%20 Filipino,in%20the%20Philippines%20at%2070%25.

Chi, C. (2024, March 5). DepEd objects to foreign control of schools via Cha-cha, cites national security risk. Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2024/03/05/2338262/deped-objects-foreign-control-schools-cha-cha-cites-national-security-risk

Chi, C. (2024, February 15). Salary hike for teachers? DepEd defers answer until World Bank study complete. Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2024/02/15/2333571/salary-hike-teachers-deped-defers-answer-until-world-bank-study-complete

Chi, C. (2023, July 17). Most private school teachers paid less than entry-level salary in public schools — survey. Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2023/07/17/2281732/most-private-school-teachers-paid-less-entry-level-salary-public-schools-survey

Chi, C. (2024, February 23). Philippines’ “diploma mill” rep may attract low-tier foreihn universities, expert warns. Philstar. https://www.philstar.com/headlines/2024/02/22/2335333/philippines-diploma-mill-rep-may-attract-low-tier-foreign-universities-expert-warns

Cigaral, I. N. P. (2024, February 13). Net FDI inflows soared to near two-year high in Nov 2023. INQUIRER.net. https://business.inquirer.net/445148/net-fdi-inflows-soared-to-near-2-year-high-in-november-2023

Communications, E. 2. (2024, February 20). Allowing foreign ownership is only a first step in promoting internationalization in education – EDCOM 2 Executive Director. EDCOM 2. https://edcom2.gov.ph/allowing-foreign-ownership-is-only-a-first-step-in-promoting-internationalization-in-education-edcom-2-executive-director/

De Leon, D. (2024, January 25). Why mounting a 2024 plebiscite on charter change will be a daunting task for Comelec. RAPPLER. https://www.rappler.com/newsbreak/in-depth/issues-comelec-face-plebiscite-charter-change-people-initiative-2024/

De Leon, D. (2023, February 27). FAST FACTS: What does the House bill on charter change contain? RAPPLER. https://www.rappler.com/nation/things-to-know-key-provisions-house-bill-charter-change/

De Leon, D. (2024, March 1). Marcos says proposal to hold Cha-Cha plebiscite alongside 2025 polls for ‘practical’ reasons. RAPPLER. https://www.rappler.com/philippines/marcos-proposal-simultaneous-conduct-charter-change-plebiscite-2025-polls-practical-reasons/

Felipe, C. S. (2021, February 6). ‘No-fail policy not good for students.’ Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2021/02/07/2075903/no-fail-policy-not-good-students

Galvez, D. (2022, July 25). Marcos wants to reexamine medium of instruction in schools. Inquirer.net. https://newsinfo.inquirer.net/1634255/english-speaking-people-marcos-wants-to-reexamine-medium-of-instruction-in-schools#ixzz7aA6ZU7H6

Gavilan, J. (2018, January 16). What you need to know about Charter Change. RAPPLER. https://www.rappler.com/newsbreak/iq/193718-charter-change-explainer-philippine-constitution/

Gorecho, D. (2024, February 21). “No to cha cha” in UP Fair and oblation run. INQUIRER.net. https://cebudailynews.inquirer.net/557610/no-to-cha-cha-in-up-fair-and-oblation-run

IBON Foundation. (2023, December 9). Marcos Jr admin fails to respect, protect, and fulfill social and economic rights. https://www.ibon.org/marcos-jr-admin-fails-to-respect-protect-and-fulfill-social-and-economic-rights/

Leon, D. (2024, January 23). Marcos now open to amending economic provisions of 1987 Constitution. RAPPLER. https://www.rappler.com/philippines/marcos-open-economic-charter-change-january-2024/

Limlingan, V. S. (2024, March 11). EDCOM II Year One Report: Misreading the Philippine Education situation. BusinessWorld. https://www.bworldonline.com/opinion/2024/03/11/580722/edcom-ii-year-one-report-misreading-the-philippine-education-situation/

Magsambol, B. (2024, February 25). IN PHOTOS: On 38th People Power anniversary, groups oppose charter change. RAPPLER. https://www.rappler.com/philippines/photos-protests-edsa-people-power-revolution-anniversary-2024/

Marcelo, E. (2024, March 9). Teachers oppose 100 percent foreign ownership of schools. Philstar.com. https://www.philstar.com/headlines/2024/03/10/2339415/teachers-oppose-100-percent-foreign-ownership-schools#:~:text=The%20TEACH%20pointed%20out%20that,are%20underserved%20by%20public%20schools.%E2%80%9D

Miguel, M. J. S. (2023, August 30). 2024 education budget: When will government learn? IBON Foundation. https://www.ibon.org/2024-education-budget-when-will-government-learn/

Philstar. (2022, October 17). DepEd to junk ‘mother tongue’ subject, but not as medium of instruction. https://www.philstar.com/headlines/2022/10/17/2217367/deped-junk-mother-tongue-subject-not-medium-instruction

Punongbayan, J. (2024, April 1). [In This Economy] Economic charter change is very unpopular – it’s time lawmakers listened. RAPPLER. https://www.rappler.com/voices/thought-leaders/in-this-economy-economic-charter-change-very-unpopular-time-lawmakers-listen/

Quismorio, E. (2023, March 13). (Update) A short timeline: Cha-cha in the House, 19th Congress Edition. Manila Bulletin. https://mb.com.ph/2023/3/12/a-short-timeline-cha-cha-in-the-house-19th-congress-edition#google_vignette

Second Congressional Commission on Education. (2024). Miseducation: The failed system of Philippine education, EDCOM II year one report. Second Congressional Commission on Education. https://edcom2.gov.ph/media/2024/02/EDCOM-II-Year-One-Report-PDF-022924.pdf

Valmonte, K. (2024, January 10). Will you sell your soul for P100? Allegations vs charter change bid via people’s initiative. RAPPLER. https://www.rappler.com/philippines/things-to-know-allegations-charter-change-via-people-initiative/

Valmonte, K. (2024, March 6). Why 4 lawmakers voted against RBH7, the economic charter change proposal. RAPPLER. https://www.rappler.com/philippines/why-lawmakers-opposed-resolution-both-houses-7-economic-charter-change-2024/

[unatkozorobotok]

a kapitalista háborús gépezet versus kommunizmus

[pokmajom]

Minek 27.5-feles kerék, mikor rosszabbul kormányozható és nehezebb lesz tőle a bringa? Jó nekem a 26os.

Micsoda?? 29es kerék, hát hogy néz már ki? Nyakigláb, esetlen jószág.

Na a kapitalista kerékpár ipar megint egy faszsággal húzza le a sznobok pénzét. 12 sebesség csak hátsó váltóval, ugyan már. Tuti nem tud annyit mint a 20 éves LX-em.

Oké, elég öreg vagyok már én is meg a bicajom is, hogy vegyek egy újat. Legyen akkor már 29es 12es fogaskoszorúval.

Hm, ez amúgy tényleg egész jó, vagyis bazmeg ez kurva jó. Milyen jó, hogy sikerült átlépnem a saját korlátaimat. Így 10 év után.

[troger]

Konok Péter fb

"Orbán pici fia - úgymond - nyersolajat és uránércet keres Csádban. Alighanem ő az utolsó reneszánsz ember: nemcsak Jézus Krisztus furcsán akcentusos magyar hangja, valamint a hadtudományok Mozartja, hanem immár a geológia Napóleonja is.

Egy jó apa a lehetőségeihez mérten megadja a gyerekének, amit az szeretne. Persze, a léptékek különböznek. Ez lehet egy pár cipő, vagy egy krumplileves, ha futja rá. Lehet egy lángos a strandon, egy gördeszka, egy olcsó mobiltelefon (ez már a középosztály mifelénk). Sok minden lehet, evolúciósan és kapitalista fogyasztóként is úgy vagyunk behuzalozva, hogy erre törekedjünk.

Ha pedig valaki egy egész országot tekint a privát homokozójának, nyilván nem egy vacak műanyag kislapátot ad a gyereknek, hogy azzal játszódjon benne.

Most már csak azt a röhejes, béna kalapot kellene valakinek megmagyaráznia."

[varjukollektiva]

Gyere el az olvasókörünkre az Auróra nagytermében április 15-én, 18:00-tól 20:00-ig!

Téma:

Mark Fisher: Kapitalista Realizmus 1-3 fejezet.

Ha nem tudod elolvasni az se baj, biztosan be fogsz tudni majd csatlakozni a beszélgetésbe! 🙂

[handsomefreak69]

Ooo wielki i wszechmocny kapitalisto....

I'm still sick because of YOU. What more could you possibly want from ME

[angelofghetto]

a kételkedés joga (ez most hosszú lesz)

Van valami olyasmi a Bibliában, hogy értékesebb a hite a kételkedőnek aki megtér, mint a vakbuzgónak aki egyből mindent elfogad. Ha az ember átmossa a gondolkodásán az eszmét, és ez alapján választja, értékesebb, mint ha kritika nélkül veszi át.

Múltkor volt egy nézetkülönbségem, mert inkább elfogadtam a mongol kolléganőm szájhagyományát (aki azt állította, hogy a kínaiak számos találmányt loptak el más népektől, és tartják magukénak), mint bizonyos kínai forrásokat. Azt a kérdést is megkaptam, hogy ugyan miféle népek élhettek még ott Ázsiában a kínaiakon kívül.

Jókat szoktam vihogni a holdraszállás-tagadókon, akik a mai számítógépes grafika szintet kérik számon a hatvanas évek végén, mert nem néztek utána, mi volt a filmtrükkös csúcstechnológia annak idején. Ugyanígy vihogok azon, akik a mai térképek alapján állítanak bármit a múltról. Csak nézzük meg, mit művel Kína Tibettel vagy az ujgurokkal, és vetítsük ezt vissza "primitívebb" történelmi korokra. Vajon hány népet, törzset pusztítottak el vagy kebeleztek be? A kép egyből árnyaltabb lesz. Hallgattam ujgur népzenét, amiben élesen ott vannak a mi ősi gyökereink is, de erősen ott a kínai (nyafogó stílusú éneklés) és az arab hatás (dobok dominanciája) is. Kínai és arab országok közé szorultan élnek. Talán majd előkeresem, ha még megvannak az összehasonlítás alapjául szolgáló videók: akinek kicsit is zeneérzékeny füle van, maga is hallhatja majd.

A történelmet a győztesek írják, és semmit sem lehet könnyebben hamisítani, mint a múltat, mert még nem találták fel az időgépet. Vajon véletlen-e, hogy az a Habsburg ház hozta be az alattvalók kötelező oktatását (benne a saját szájízének megfelelő történelmet), aki ellopta és megpróbálta szétbarmolni a szent koronánkat?

Nálam az egész Grenczer Attila, volt töritanárral kezdődött, akinek egyik videójába egészen véletlenül botlottam, és aki azt állította, többé nem tanítja ezt a sok marhaságot, ami történelem tantárgy címén benne van az alaptantervben, mert tök logikátlan. (Vajon véletlen-e hogy a videói valahogy eltűntek a yt-tól?) Ez az egy kis töredék maradt, egyetlen perc, ami az östörténetünk hivatalos verziójáról szólna, amit tanítanak az iskolákban:

Sok zavarba ejtő kérdést tett fel, amitől én is elkezdtem megkérdőjelezni az evidenciákat. Fura élmény volt a rendszerváltás idején megtapasztalni, hogy amit eddig tanultunk a baráti Szovjetunióról, és az elszabadultan mohó és agresszív kapitalista (bár titkon irigyelt) nyugatról, az nagyjából fordítva igaz, és eddig hazugságokkal etettek mindent. De akkor amit innentől tanítanak, akkor az mind igaz, vagy az is hazugság?

Kedvenc kérdésem: miközben az európai történelem arról szól, hogy zsebkendőnyi hercegségekért dúltak ádáz csaták, itt van középen egy termékeny medence, ami senkit nem érdekel, pusztán elszórt szláv földművelő csoportok lakják. Vajon egyáltalán volt ezeknek a földművelőknek hadseregük, hogy megvédjék magukat? Vagy valami áthatolhatatlan erőtér védte őket?

Másik ellentmondás, amit Grenczer felvet: Állítólag a besenyők elől menekülve találtunk a Kárpát-medencére. Egy több ezres tömeget mozgatni asszonyokkal, gyerekekkel, szülő nőkkel, öregekkel, állatokkal, élelmiszer tartalékokkal, nem kis logisztikai kihívás. A nagy menekülés közepette valahogy mégis sikerült az egyetlen apró helyre keveredni, megtalálni a szorost, ahol a Kárpátok hegyvonulatán át lehet evickélni. És mi lett a besenyőkkel? Ők nem találták, vagy elfáradtak az üldözésben?

Mindegy, ezt most nem tupírozom. Viszont fenntartom a kételkedés jogát, és annak a jogát, hogy kereshessem a számomra elfogadható válaszokat, amelyeket össze tudok egyeztetni a családom generációi által rám örökített értékrenddel. Hogy újra és újra kételkedjek ebben az értékrendben is, és mint annyiszor már, újra visszatalálhassak.

Rengeteg kérdésem van, mert rengeteg a hibás tudás, amit lenyomnak a torkunkon. Például bioszból megtanították, hogy a nyelvünk más-más területei érzékelik a különböző ízeket. Azt gondoltam akkor, hogy velem biztosan valami nagy baj van, mert én nem így érzékelek. Mára kiderült, hogy ez egy épületes baromság, ezt egyszer valaki kitalálta, azóta szolgai módon mindenki átvette.

Miben hiszek? Az átöröklött értékrendben és hagyományokban, a népmesék, népdalok titkos üzeneteiben, a zeneiség és jellegzetes ételek párhuzamaiban, a régészeti leletekben, a genetikai kutatásokban, és igen, a szájhagyományokban. Vajon Michigan-ben vagy Rio de Janeiro-ban vagy Kalkuttában mit tudnak mondjuk a románokról? Nem hitelesebb forrás egy magyar, vagy egy bolgár beszámolója, akik régóta a szomszédságban élnek?

Csak kérdezem.

És akkor itt egy újabb vélemény, ami más, független források állításait is alátámasztani látszik, bár még óvatosan hallgatom, mert a Magyarságkutató Intézettől származik, de a hivatkozott Obrusánszky Borbála több előadását, és helyszíni régészeti kutatásokról szóló "első kézből" beszámolóját hallottam. Ez is egy mozaikkő. Meglátjuk, hova illik bele. Talán az én kirakósomba, talán valaki máséba.

[algebraicvarietyshow]

sok mindenben egyetértek jámbival, örülök hogy ő ül a parlamentben és sokat elárul az, hogy pont ellene indítanak ilyen durva lejáratóhadjáratot és mondjuk nem a másik ötvenvalahány ellenzéki képviselő ellen. de ez az analógia nem túl szerencsés:

a szocdem válasz a kapitalizmusra az, hogy a kapitalizmus nem a világ legjobb rendszere, de egyelőre nincs ennél jobb ötletünk, viszont vannak praktikusan működő konkrét dolgok, amikkel jobbá lehet tenni a körülményeket. sem az abszolút kapitalista, sem az abszolút szocialista berendezkedés nem elérendő cél (ok, itt azért vannak árnyalatok a szocdemek között), de a 20. századi jóléti állam egyelőre a legjobb megoldás, ami elég sok ember számára érzékelhető javulást hozhat el. a jelenlegi magyar helyzetben nem erről van szó, nem arról, hogy se az abszolút ner, se a demokrácia nem megfelelő, hanem, hogy erővel ránk kényszerítik a ner kereteit (és persze egy balos ideológiával a kapitalizmusról is lehet így gondolkodni, de azért ez inkább a szocdemektől balra igaz), ezért kényszerűségből veszünk ebben részt. innentől még mindig lehet amellett érvelni, hogy vannak konkrét feladatok (helyi választók képviselete, megmaradt független intézmények védelme stb.), ami miatt megéri részt venni ebben, ezt a vitát most itt nem akarom elkezdeni, csak azt mondom, hogy ez a részvétel a neren belül mindenképpen taktikai kell, hogy legyen, és ahogy jámbi írja, a hosszú távú stratégia arról szól, hogy "miként lehet megdönteni és meghaladni ezt a rendszert" - ennyiben a jelen feladata inkább a kommunista pártokéval állítható párhuzamba, akik részt vesznek egy általuk illegitimnek tartott politikai szisztémában, de nem fogadják el annak kereteit mint a jövőre vonatkozó kiindulási pontot (ez nem pro-kommunista nézet itt, hanem csak az analógia pontosítása). a szocdemek ellenben nem megdönteni akarják a kapitalista alapú liberális demokráciát, hanem alakítani, igazságosabbá formálni.

[vanista]

”Ekkor jelennek meg a filmvásznon a minimális színészi teljesítményt nyújtó,

ámde szoborszerűen kidolgozott fizikummal bíró testépítők és küzdősport-sztárok, a már említett Schwarzenegger mellett Jean-Claude Van Damme, Steven Seagal, Dolph Lundgren és mások.” (…) “A testpáncéllá tárgyiasuló hős puszta eszköz egy cél elérésében, miközben a fájdalomtűrés ennek a célorientált testnek az optimalizálásához, a militáns-kapitalista „termék” tökéletesítéséhez vezet.”

Nagyon kedvelem a Filmvilágot. Ha átalánynyugdíjas leszek, csak ezt olvasom.

[nyuszimotor]

Mi az az 5 könyv, ami leginkább hatással volt rád?

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​Karamazov testvérek

Daniel Keyes - Virágot ​Algernonnak

Chuck Palahniuk - Harcosok ​klubja

Mark Fisher - Kapitalista ​realizmus

Byung-Chul Han - A ​kiégés társadalma