#Isten fia

[csacskamacskamocska]

Tudtam, hogy randira fog hívni

Ez nem egy dicsekvő poszt, hanem egy szomorú, fáradt és kedvetlen poszt. Nem akarok nemet mondani, mert ismeretségnek azért neves meg érdekes ember, de férfiként nem vonz. Remélem letesz a bármilyen tervéről és beszélgetni is lehet vele. Igaz, most leginkább egy kaviccsal lenne kedvem beszélgetni, amit szelíden bevizez valami tenger. Bíztam benne, hogy nem így fog történni. 10 éve, mint egy kiskutya, összepisiltem volna magam a gyönyörűségtől, hogy felkeltettem a nagy ember érdeklődését. Most meg ez a jajj, ne már... Nem cserélhetném ezt be egy másik randira?

Tudod, hogy akarod, tudod, hogy nem akarod. Ez lett volna eredetileg a poszt címe, mert arról beszélgettünk a barátnőmmel a reggeli kávé közben, hogy a fia barátnője időt kért. Nem tudom mire. Olyan van, hogy bocsi, most két hétig egyszerűen nem tudok találkozni, beszéljünk telefonon, de nem megy a minőségi közös idő, hajszolt vagyok, ideges, nem megy. De hogy arra kell idő, hogy eldöntsem, hogy mit akarok? Hogy akarom-e a kapcsolatot? Ha erre idő kell, akkor nem akarom. Max észérveket keresek, ami megtámogat az önzésben, hogy továbbra is kihasználjam a másikat.

Jó, olyan van, hogy ÍGY nem akarom. Ahogy eddig volt, úgy nem akarom. A szerepemet nem akarom. Ha nem tudunk változtatni, akkor nem akarom. A felbillent mérleget, a rosszabb életet nem akarom. De ha ezt nem megbeszélni kell, hanem magamban kell mérlegelni, akkor megint csak baj van.

A másik embertől várjuk a boldogságot, hogy boldoggá tegyen? Azt mondják, hogy ez nem jó. Magunktól kell boldognak lenni. Azért a másik ember megkönnyítheti vagy megnehezítheti ezt. A másik ember öröme tud a mi örömünk forrása lenni. Ha örülsz, az engem is örömmel tölt el. Segítettem valakinek boldognak lenni. Ha ezt meg tudom tenni, jobb vagyok, mint reméltem. (Isten vagyok :) :) ) Ha nekem is egyre nehezebb a saját örömömet, boldogságomat megteremteni, mert nincs rá érzelmi támogatás, akkor kell idő, amíg az ember szembenéz azzal, hogy mi történik valójában benne meg a kapcsolatban. Folyton beszélsz, folyton problémáid vannak és az alapvető problémát nincs időm körbejárni, hogy velem mi van, ezért időt kérek. Néha nem a másikkal és nem a kapcsolattal van baj, hanem a saját belső világgal, az élethazugságokkal amin már túl kellett volna lépni, a feldolgozatlan félelmekkel, a toldozott-foldozott, kozmetikázott énképpel. Néha arra nincs idő, hogy ezekkel szembenézzen az ember. De a kérdésre, hogy akarod-e őt vagy nem, az ember mindig tudja a választ.

[hicapacity]

A katkók gyakran intézményesen gyűlölik a nőket és a női szexus minden velejáróját.

Ezt be is szokták vallani alkalmanként.

Ösztönkiélés céljából előbb választanak kisfiúkat, mint egy általuk alantas lénynek tartott nőt. Ez az ő csúf igazságuk, és ez a művészetromboló barbarizmusukban is kézzelfogható módon köszön vissza!

A levágott fejű Mária szobor szimbóluma lehet számos megrontott gyermeksorsnak, a másodrendűvé lefokozott és megvetett nőiség mellett.. a valóságtagadás keresztényekre jellemző elmetorzítása szűnni nem látszó fóbiák melegágya és kiinduló pontja , ami ehhez a magatartáshoz elvezeti az élvezetet is betegesnek valló , bigottériával sújtott közösségnek.

Esther Strauss osztrák szobrásznő megtette azt, amit előtte kevesen mertek: szoborba öntötte a vajúdó, szülő Mária alakját. Félreérthetetlen pozícióban, ahogy a képen is látszik. A művet a linzi katedrálisban állították ki. Egészen addig, amíg aztán ismeretlen vandálok megrongálták a szobrot - lefejezték Máriát. Persze tették mindezt a katolikus hit buzgó védelméből. Hiszen ki hallott már ilyen botrányról, hogy Máriát szülés közben ábrázolják?

Kevés jelentősebb esemény van a nyugati zsidó-keresztény kultúrkörben, mint Jézus születése. Az elmúlt kétezer évben számtalan művész ábrázolta, beszélte el ezt az eseményt a maga eszközeivel, a maga stílusában: szobrászok, festők, zenészek, írók, költők. Bizonyára Te is rengeteg olyan festményt, freskót, szobrot láttál már, ami Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. És mégis, hány olyan műalkotást tudsz felsorolni, ami KONKRÉTAN a születést - a szülést - ábrázolja? Nekem volt szerencsém bejárni Európa számos fővárosának legnagyobb galériáit és múzeumait, de őszintén szólva egyet sem tudok felidézni. Mi több, valahogy fel sem merül, hogy egyáltalán ábrázolni kellene.

A legtöbb festményen Mária karjaiban, esetleg a jászolban a szalmán láthatjuk a kisdedet, már a születés után. Rendszerint mind Mária, mind a kisded tökéletesen rendezett és tiszta. Arcukon fel sem fedezhető a szülés gyötrelme: tekintetük áhítatos, túlvilági. Svéd Szent Brigitta, a 14. századi szent és látnok leírja, hogy az egyik látomásában látta, hogyan született meg Jézus. A részletekről azonban ő is szemérmesen hallgat. A szülésre szerinte "egyetlen szempillantás alatt" sor került, olyan gyorsan, hogy "észre sem volt képes venni, hogy vajon Mária melyik testrészéből született meg" Jézus.

Na most Brigitta többgyermekes anyuka volt, aki nagyon jól tudta, hogy milyen egy szülés. Mint ahogy mindenki tudja, aki valaha részt vett szülésen. A vajúdás a legtöbbször hosszú, fájdalmas, hangos, véres folyamat. Én éppen egy éve voltam jelen a kislányom születésénél, és bizony még nekem, apának is rendkívül embert-próbáló órák voltak. A vége persze katartikus élmény, de azért odáig el kell jutni. Vajon miért hallgatunk akkor erről? Vajon miért írja le Szent Brigitta ilyen életszerűtlenül a világtörténelem legjelentősebb szülését? Azért, mert pontosan ezt várta el tőle egy olyan férfiközpontú világ, ahol az emberi test - különösen a női test - anatómiája, folyamatai szégyellésre méltónak és tabunak számítottak.

Meglehetősen szkizofrén helyzet ez: a világtörténelem legjelesebb és legszentebb eseménye a maga valóságában tabu. A vajúdás, a szülés a maga részleteiben szégyenletesnek számít. Hiszen maga a test is szégyenletes (főleg a női test). Hiába ünnepeljük Krisztus születését, magának a szülésnek az ábrázolása hallatlan botrány. Profanizálás. Egy vajúdó Mária? Brrr. Ettől aztán beájult a sok bigott. Le is vágták Mária fejét, az ő igen nagy buzgóságukban.

Lehetne azt mondani, hogy ez a szülés nem is olyan szülés volt, mint a többi - ez egy csodás szülés volt, nincs helye benne vajúdásnak meg alantas testi dolgoknak. De teológiai szempontból ez még kevésbé védhető álláspont. Jézus születése ugyanis teológiai értelemben nem egyszerűen egy születés - hanem testet öltés (szarkószisz). Melynek során a Ige (Logosz) öltött testet (szarksz). Az Isten (Theósz) fia emberré (anthróposz) vált. Egyes kora-keresztény, később eretneknek bélyegzett irányzatoktól eltekintve a keresztény egyházak egyik központi tanítása, hogy itt nem csak holmi jelképes, látszólagos átváltozásról volt szó. Az Ige valóban és valódi testet öltött, az Isten valóban és valódi emberré vált. Az emberek közt járt, ivott, evett - és bizony vizelt, ürített, vérzett is. Igenis van jelentősége annak, hogy Mária vajúdása éppúgy vajúdás volt, mint bármely szülő nőé - és Jézus születése éppúgy egy ember születése volt, mint bármelyikünké.

A karácsony egykor pogány ünnepből vált kereszténnyé - ma pedig ismét egyre inkább pogány ünneppé válik. Egy olyan társadalomban, aminek a vezetői gyakran szónokolnak kereszténységről, de egyre kevesebb ember vallja kereszténynek magát - és még kevesebb éli meg azt. A mai posztmodern karácsony a globális kapitalizmus és fogyasztói társadalom apoteózisa. Amit a nép leginkább a pláza nevű templomokban ünnepel meg, ritmusra tülekedve az elcsépelt, szeretetről áradozó karácsonyi slágerekre, Mammonnak áldozva. Az emberi test nem tabu többé - sőt, sajnos egyre inkább árucikk. Mindent el lehet adni fiatal szexi női testekkel.

És mégis, ebben a régi-új világban egy valami mégis közös: a szülés, a maga teljes valójában, még mindig tabu. Annak ellenére, hogy olyan sokat szónokolnak róla. Rózsaszínre festjük, piedesztálra emeljük, mint ideált - de elhallgatjuk, mint megélt élményt. Botrány. Akárcsak a halál. Ezeket leginkább szeretjük steril kórtermekbe száműzni, hogy ne kelljen szembesülni vele, milyen gyötrelmes, milyen profán tud lenni a keletkezés - és az elmúlás. És mégis: ott van mindkettőben a szentség is. Csak nem mindig vagyunk képesek meglátni azt. És mikor gondolkodhatnánk el ezekről a dolgokról inkább, mint éppen karácsonykor? SP

[angelofghetto]

A jelzőrendszer nem működik, de ha működne is, a háttérintézmények rendszere egy vicc. Igen, tudom, van az a dolog, hogy három napig távoltartási végzés van a bántalmazóra, de aki képben van, az tudja, esélyes, hogy az a három nap arra jó, hogy ember felszívja a xart az agyába, és a negyedik napon hazamenve agyonveri a társát, amiért befújta, és amiért neki három napig nem volt szabad hazamenni.

A másik nagy baj a hatalmas látencia. Dolgoztam olyan helyen, ahol ezt minimum sejteni lehetett, de általában az a baj, hogy az áldozat hallgat, mert szégyelli, vagy mert fél. A tanító néni épp úgy nem foglalkozik vele, mint az iskolán belüli abúzusokkal (tisztelet a kevés kivételnek), de ha foglalkozna is vele, nincsenek eszközei, és senki nem védi meg attól, hogy a brutalitásból valamilyen módon neki is jusson, ha máshogyan nem, fenyegetések, verbális erőszak formájában. A környezet, a szomszédok, ismerősök meg úgy gondolják, nem rájuk tartozik, jobb kimaradni, nem látni, nem hallani.

Voltam a másik oldalon is. Mikor először mentem látleletet vetetni, azt hittem, majd ügy lesz belőle, esetleg elveszik a gyerekemet, de nem történt semmi. Feljegyezték az észlelt sérüléseket, oszt jóvan, mehetek Isten hírivel. Más alkalommal, mikor sikerült kihívnom a rendőrt (aki ki sem jön, ha nincsenek kiskorúak veszélyben), a két egyenruhás kijött, flegmán szétnézett az összetört bútorokon, a kék-zöld foltjaimon, és a következő párbeszéd hangzott el: - Asszonyom, mutassa meg, hol folyik a vér! - Nincs vér. Csak nézzen körül. - Ha nincs vér, nincs jogosítványunk intézkedni. - De ha megfojt ez az ember, akkor sincs vér. - Drága uram, nem javasoljuk, hogy megfojtsa a feleségét, mert ha így lesz, maga lesz az első számú gyanúsított.

Rendőrök balra el, ember hozzám fordulva kaján vigyorral: - Na, jót szívtál? - és mint ki jól végezte dolgát, visszament kocsmába. Eközben a gyerekek a kis szobában reszkettek és sírtak.

A gyermekvédelemnek akkoriban még csak ahhoz volt joga, hogy életvezetési tanácsokat adjon, és ha nagy a baj, a gyerekeket kiemelje a családból, és intézetbe utalja. Anyu legfeljebb szánakozó tekinteteket kap. Az áldozatoknak nagyjából ennyi "védelem" jár, de halkan kérdezem, mi történik az elkövetővel? Mi történik az elkövetővel ismétlődés, sorozatos bántalmazás után? Csinál bárki bármit? Érdekel bárkit a dolog, amíg nem történnek a cikkhez hasonló tragédiák? És utána? Azon kívül, hogy vezércikkek születnek az esetből, lehet szörnyülködni, és sóhajtozni, hogy "a mi családunkban ehhez képest minden rendben van"?

Van az Európai Tanácsnak az az egyezménye a nők elleni erőszak illetve kapcsolati erőszak ellen. A magyar operakormány aláírta már? És ha igen, miért nem? Vajon hány feleségverő lehet a 133 bátor ember között?

[lajos65]

1János 4:15 RÚF

[15] Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben;

https://bible.com/bible/920/1jn.4.15.R%C3%9AF

[mnaasilveira]

Luz de Maria, 2024. Augusztus 31

_______________________________________________________________ SZENT MIHÁL ARANGYAL ÜZENETEMÁRIA FÉNYÉBEN2024. AUGUSZTUS 31 Isteni Akarattal jövök hozzátok. A Mindenható Isten gyermekei: MINDENKI ISTEN FIA VAGY,MÉG HA NEM ISMERIK FEL ÉS NEM SZERETIK ŐT. Az emberiség ciklusának minden vége erős volt a megtisztulás szempontjából; Egyesek egyféleképpen élték meg ezt, például az özönvízzel (vö.…

[stellaron-hunter]

adjon isten jezusunk jezusunk harom kiraly mi vagyunk langos csillag allt felettunk gyalog jottunk mert siettunk kis juhocska mondta biztos itt lakik a jezus krisztus menyhart kiraly a nevem segits edes istenem isten fia jo napot jo napot nem vagyunk mi ven papok ugy hallottuk megszulettel szegenyek kiralya lettel beneztunk hat kicsit hozzad udvossegunk egi orszag gaspar volnek affele foldi kiraly szemelye adjon isten megvalto megvalto jottunk meleg orszagbol fott kolbaszunk mind elfogyott fenyes csizmank is megrogyott hoztunk aranyat hat marekkal tomjent egesz vasfazekkal en vagyok a boldizsar aki szerecsen kiraly irulpirul maria maria boldogsagos kismama hullo konnye zaporan at alig latja jezuskajat a sok pasztor mind muzsikal meg is kene szoptatni mar kedves harom kiralyok joejszakat kivanok

[romanmigracs]

Gheorghe Funar új könyvében kukába hajítja a dáko-román múltat – Főtér

Mint mondta, küldetésének tartja kimondani az igazságot a román nép történelméről. Az igazság pedig szerinte az, hogy a románok ősei, a geto-dákok valamikor az egész földet benépesítették.

A politikus szerint Németország német neve, a Deutschland voltaképpen Dákföldet jelent, emellett a svédek és a dánok ősei is dákok. „A geto-dákok minden területen nagyon fejlettek voltak. Repülőik is voltak, és olyan térképeik, amelyeken a NASA tudósai ma csak hüledeznek. Az egyiptomi piramisokat a dákok építették” – fejtegette a politikus.

Tudnivaló, hogy a Máté, Márk, Lukács és János szerint való evangéliumokban Isten Fia azt mondta, hogy ő az Ember Fia. Véletlen volna ez, vagy kapcsolat van a géták Ember Fia, az evangéliumok Ember fia és a Bucsecs-hegységben levő Ember (Omu) csúcs között, mely név a géták első népe idejéből származik? Vajon Jézus Krisztus igazolt egy, a keresztények előtt még rejtett Igazságot?”

Továbbá: „Felfogták, hogy immár nem lehet elrejteni a Föld legelső országa, a Géták Földje létének Igazságát? Sem a Föld Első Népének, a géták népének igazságát! Sem a Mária, Isten anyja kertjében élő Román Nép igazságát, amely a gétákból származik!”

Valamint: „Tudták (vagy nem tudták?), hogy a Román Nép Történelmének, a Román Nyelv Történelmének és a Román Nyelv Értelmező Szótárának meghamisítását Románia zsidó királyai (I. Károly, aki négy osztályt végzett és nem tudott Románul; I. Ferdinánd, aki nem járt iskolába; II: Károly, akinek sikerült leérettségiznie) irányították, akik a Román Akadémia tiszteletbeli elnökei voltak?”

Végül, de nem utolsósorban: „Felfogták, hogy a Géták Első Népe és a Román Nép történelmét tudatosan meghamisították az utóbbi 150 évben, hogy kielégítsék egyes okkult hatalmak érdekeit?”

[yogananda]

Az emberfia csak egy, a saját testéhez vonzódik, és öntudatlanul csak a halál idején válik le arról, de az Isten Fia, mint Jézus, érzékeli az Ő mindenütt jelenlévő tudatát, amely az Ő minden anyagot magába foglaló kiterjedt testében létezik. YOGANANDA

https://www.naprendszer.com/jegyzet/tanfolyami-jegyzetek/krisztus-m%C3%A1sodik-elj%C3%B6vetele-1-k%C3%B6tet

#Biblia #Újszövetség #Yogananda #KrisztusMásodikEljövetele #Krisztus #JézusKrisztus #Jogananda #ParamhansaJogananda #NaprendszerTársaság #EgyJógiÖnéletrajza #MagyarKriyaJóga #YoganandaKriyaJóga

[brgzmpff]

Uhh. Ez nagyon olyan, mint az egyik kedvenc tanmesem:

EGY BÖLCS MESE AZ ÍTÉLKEZÉSRŐL

Élt egy idős szegény ember egy kis faluban. Volt egy szép fehér lova.

Olyan szép volt az a ló, hogy még a király is megirigyelte és nagy vagyont ajánlott érte.

De az öreg nem adta el.

Egy nap a ló megsz��kött.

Az egész falu összejött és az emberek azt mondták:

Milyen buta vagy te öreg ember, mit mondtunk neked?

Add el azt a lovat.

Mi tudtuk, hogy ez fog történni, jobb lett volna eladni.

Micsoda szerencsétlenség!

Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem.

Miért kell rögtön ítélkezni?

Mondjátok azt ami van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. A többi csak vélemény.

Hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség nem tudom, mert nem tudom, hogy mi történik majd ezután.

Az emberek kinevették az öreget.

Két hét elmúlt és a ló visszatért.Nem lopták el, elkószált és 12 vad lovat hozott magával.

Megint összejött a falu és az emberek azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse volt, hogy a lovad eltűnt.

Az öreg azt mondta: lehet,hogy így van, de az is lehet, hogy nem.

Miért kell rögtön ítélkezni?

Mondjátok azt ami van. A ló visszatért. Ez tény.

Ha egyetlen egy szót olvastok el egy könyvben , hogyan tudnátok az egész könyvet megítélni?

Az emberek értetlenül hallgattak.

Az öregnek volt egy fia. A fiú elkezdte betörni a vad lovakat. Egy hét múlva leesett a lóról és eltörte a lábát.

Megint összegyűltek az emberek és véleményt mondtak.

Micsoda szerencsétlenség!

Kitörte a lábát a fiad és most még neked sem tud segíteni.

Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem.

Miért kell rögtön ítélkezni?

Mondjátok azt ami van. A fiam kitörte a lábát.

Senki sem tudhatja, hogy ez egy szerencse vagy szerencsétlenség.

Az emberek csodálkoztak az öreg kijelentésén.

Nemsokára háború tört ki.

A fiúkat besorozták katonának, az öreg fia pedig otthon maradt a törött lába miatt.

Az emberek sírtak fiaikért és eljöttek az öreghez és azt mondták: Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse, hogy a fiad kitörte a lábát.

így legalább megmarad az élete.

Lehet, hogy így van, de az is lehet , hogy nem.

Nem hagyjátok abba az ítélkezést?

Isten tudja csupán, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség.

A leghűségesebb magyar falu

Derenk.

nem dereng, mi?

elmesélem, állj meg egy percre.

a legendárium szerint Derenk népszavazott a hovatartozásról, hivatalosan viszont nem tette, de a lakói beleszólhattak a dolgokba mikor kijelőlték a határt az I. Világháború után, amit mégsem nyertünk meg (amúgy a visszavágót se). történt ugyanis hogy a vonalat meghúzták, az egyetlen utca kellős közepén, a falu meg kijárta, hogy pár száz méterrel odébb, a hegyoldalban legyen a határ, így ők Magyaroszágon maradhassanak.

tovább is van, mondjam még?

mondom.

igen, Derenk megkapta a hűsége jutalmát. az erdejük Csehszlovákiához került, ők meg a vitéz kormányzó vadasparkjának a szélére - 1938ig. akkor a terület-visszacsatolások miatt az ország nagyobb lett, ők pedig a visszakerült erdővel a vadaspark, a medvetelepítés kellős közepén találták magukat. jött is nemsokára a határozat hogy húzás van, 1943ig az összes lakost kitelepítették, a falut pedig ahogy van ledózerolták. a korabeli sajtóban hírértéke alig volt a leghűségesebb magyar falu eltüntetésének.

tovább is van, mondjam még?

mondom.

a környező falvakba telepítették ki a lakosokat és kárpótlásul jobb meg több földeket kaptak. ami miatt a következő rendszer kuláknak minősítette őket, ezzel pedig szinte kivétel nélkül elvesztették mindenüket és nehéz éveknek nézhettek elébe.

hűség Magyarország felé?

fussatok, bolondok.

[rosszulorzott]

Mért éppen ez órában történt és történhetett meg ez az esemény: pontosan urát adni nagyon szeretném. De pontosan már nem tudom, részint - ó jaj, - el is feledtem.

Alkalmasint a lány érezte meg előbb, sőt talán tudta is. Vad érzése valósággal akarta, hogy kicsattanjon, kinyíljék, odaadja magát az ismeretlen ismerősnek és elvegye magának a férfit, aki az apja lehetett volna, de valójában mégis csak az ismeretlen: a férfi volt előtte.

Szeretném, ha valamit el tudnék árulni az éjszakából és képes volnék arra, hogy leegyszerűsítsem az egész történetet. Kínomban most csak képeket látok és irígylem a festőket. De szentségtörés a festőt festéssel összekonfundálni. Ott volt magáért az édes, vad éjszaka: a molnár fia mindent, ami fiúkorától egész a mai napig történt vele, mindent elfelejtett, összes illúziói, amelyek benne éltek, mind kiáramlottak belőle.

Elhanyagolom, csaknem elfelejtem, hogy egy nő is jelen volt. De vajjon kell-e ez csakugyan? Vajjon nem magunkat szeretjük-e és magunkban és a másik csak tartozékunk; az ó-testamentum legalább ilyesmit mond, és a jelkép, hogy a nagyszerű férfiból, Ádámból van kihasítva a nő és csak egy része - mint valóságos igazság kísért, úgyhogy e pillanatban meg mernék esküdni rá. Ám azért nem felejtem el a valóságos vulgáris igazságot:

Egypár perc és rongyokká volt tépve a szép és becses ünneplő ruhája a leánynak és azért se sikoltás, se rívás nem történt, pedig máskor világveszedelem volt, ha valaki csak egy fodrához, egy pici ráncocskájához is hozzáért.

A ruha ott hevert az ágyon és az ágy alatt, és a lány is hol lent a földön, majd az ágyon. Mellette, vele, fölötte és rajta a férfi is, most el kellene hallgatni mindenkinek, főképpen pedig nekem. Ha meg tudnám tenni és szívesen megtenném, mert nem szeretem az őrületes orhesztrációkat, de meg kellene süketülnöm, ha nem hallanám a hangokat, amelyek össze-vissza vannak fogva, gyermek gügyögésétől az oroszlán ordításáig. Oh apró sikolyok, kéjes nevetések, görcsös kacagások, a fájdalomnak és a gyönyörűségnek kiáltásai, és ti különösen hosszú, különös sóhajok, különösen férfi részről! A búgásokat, amelyek kompromittálva is vannak egy kissé, ki is hagyom. De viszont nem engedhetem el, hogy a lány teste tüzesebb volt minden ismert tüze tagjának, sütött a szája és a karja úgy ölelt, hogy az egykori - tehát mai - molnárfiú majd megfúlt, de nem tudta.

- Megöllek! - kiabálta a nő.

- Megeszlek és megiszlak! - hörögte a férfi.

Mit tudom én kik voltak, mit akartak és mit csináltak? Én voltam és én voltam mind a kettő.

Az egyik, az ember esküdözött, ígért, parancsolt, megalázkodott, olyan mértékben, hogy azután már csak a diadalmas nőstény tombolása következik. A fiatal és egy kicsiny idővel - oh még időről beszélek! - még meg nem csattant nő, már előbbre volt, még érettebb, még több volt magában a szerelemben, mint az ismeretlen korú ember. Tanulhatott tőle már, vitte is előre, nemcsak illúziókon, hanem még finom művészeteken is körösztül vágtatva.

- Csókoljad itt, csókoljad ott. Ahol akarom. És ott is, ahol nem akarom. - Ki mondta? Nem mondom meg, ha szétfeszítik is a szám. Csak az egyik mondhatta, az.

Volt pihenő is. Mert biztosan kaján irígysége nálunk magasabbrendű lényeknek, akiket ismerni nincs szerencsém, - pihenő nélkül nincs újrakelt élet és nincs megújhodás. Ám a pihenő alatt is, volt eszük, nem néztek egymásra és a varázslatot még második szíve a látás - azaz a művészet kedvéért se törte meg az emberünk, akinek a jelképét, a nevét most nem tudom. Valaki volt, aki élt és lehet, hogy ez éjszakáért élt.

Az extraktuma volt mindennek, ami történt és a jó Isten - őt azért sohse feledjük - egy-egy kicsiny álmot is borított le rájuk enyhe takarónak, mondjuk közönségesebben: meg is halasztotta őket egypár percre. Másként nem lehetett volna kiállani, avagy kölcsön kellett volna kérniök tisztelt magasabbrendű lényeket. Ámbár vannak földi lények is, akik egészen a végkimerülésig viszik, sőt azon túl is, és előttem az a legkülönb kor- és férfitársam, aki ájult nőt melengetett a karjai között és virradt olyan reggelre is egyszer, de sokszor, hogy ő maga is szólni nem tudott, ölelni, sőt mozdulni, szólni, élni se tudott.

Ama bizonyos nevezetes férfiú is, ha ideológiájában már benne lett volna, abban az órában, amikor az új reggel rájuk tört, alkalmasint így szólt volna:

- Kis cselédem.

Bródy Sándor

[lajos65]

Csodák Tanítása Munkafüzet 191 Isten szent Fia vagyok

[discoveringorthodoxy]

The Jesus Prayer in Different Language

(Parentheses are said by females)

Arabic: Ayyuha-r-Rabbu Yasū` al-Masīħ, Ibnu-l-Lāh, irħamnī ana-l-khāti’ (ana-l-khāti’a)

Aromanian: Domne Isuse Hristoase, Hiljlju al Dumnidzã, njiluia-mi mine amãrtioslu (amãrtioasã)

Bulgarian:  Господи Иисусе Христе, Сине Божий, помилвай мен грешника

Church Slavonic: Господи Ісусе Христе Сыне Божїй помилѹй мѧ грѣшнаго (грѣшнѹю)

Czech: Pane Ježíši Kriste, Syne Bož��, smiluj se nade mnou hříšným

Dutch: Heer Jezus Christus, Zoon van God, ontferm U over mij, zondaar

Finnish: Herra Jeesus Kristus, Jumalan Poika, armahda minua syntistä

Georgian: უფალო იესუ ქრისტე, ძეო ღმრთისაო, შემიწყალე მე ცოდვილი

German: Herr Jesus Christus, Sohn Gottes, erbarme dich meiner, eines Sünders (einer Sünderin)

Greek: Κύριε Ἰησοῦ Χριστέ, Υἱέ τοῦ Θεοῦ, ἐλέησόν με τὸν ἁμαρτωλόν (τὴν ἁμαρτωλόν)

Hungarian: Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!

Japanese: 主イイスス・ハリストス、神の子よ、我、罪人を憐れみ給え

Korean: 하느님의 아들 주 예수 그리스도님, 죄 많은 저를 불쌍히 여기소서

Latin: Domine Iesu Christe, Fili Dei, miserere mei, peccatoris (peccatricis)

Maltese: Mulej Ġesù Kristu, Iben ta’ Alla l-ħaj, ikollok ħniena minni, midneb

Macedonian: осподи Исусе Христе, Сине Божји, помилуј ме мене грешниот (грешната)

Norwegian: Herre Jesus Kristus, forbarm deg over meg

Polish: Panie Jezu Chryste, Synu Boga, zmiłuj się nade mną, grzesznikiem

Portuguese: Senhor Jesus Cristo, Filho de Deus, tende piedade de mim pecador!

Romanian: Doamne Iisuse Hristoase, Fiul lui Dumnezeu, miluieşte-mă pe mine păcătosul (păcătoasa)

Russian: Господи Иисусе Христе, Сыне Божий, помилуй мя грешнаго (грешную)

Serbian: Господе Исусе Христе, Сине Божји, помилуј ме грешног/ Gospode Isuse Hriste, Sine Božiji, pomiluj me grešnog

Slovak: Pane Ježišu Kriste, Synu Boží, zmiluj sa nado mnou hriešnym

Spanish: Señor Jesucristo, Hijo de Dios, ten piedad de mi, que soy un pecador

Ukrainian: Господи Ісусе Христе, Сину Божий, помилуй мене грішного (грішну)

[pauszkopkodo]

Amikor Szaturnusz isten (Kronosz) felfalja egyik gyermekét… [abbóli félelméből, hogy – amint ezt ő is tette egykor apjával, Uránusszal – egyik saját fia fogja majd egyszer megölni őt és trónjáról letaszítani. Így a hatalom elvesztésétől való félelméből felzabálja őket [a másik fiú, Zeusz megmenekül, miután anyja elrejti, helyette egy pelenkába csomagolt követ nyel le…] Eredetileg falfestmény Francisco Goyától 1820 körül, majd vászonra mentve és először kiállítva az 1878-as Párizsi világkiállításon.

[kuklabacsi]

tudja, uram

ezeknek a búvalbaszott lipsiknek állandóan sírásra görbül a szájuk, azért nem áll rá nekik a szép régi igaz magyar szavainkra. Hogy mondjak rá példát? Hát a kutyaúristenit neki itt ez a brűszel és elfoglalta a saját hazánkat! Hát tudja-e mit mondott erra A költő? Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Na látja ez a haza fias irodalom, nem a partizó lajos "Hazám, kiírtam már magam, s ha olykor, dinnyehéj nyomán, verses lovam megúsztatam, novell kéne inkább s román, s ha épp novell, félig román, vagy tán egészen az,lírám jában édesül az étel, két szék között, az már igaz, mire megy gyémánttengely��vel ki nem nyugodhat egy lován?" De hát ennek se eleje se farka, nem igaz? No hogy lássa kommám, szeretem én a kor társat is, tessen ez, na isten istem: