#Elénekli

[tobbpenztazembereknek]

Magyarország jövője.

Koncz Zsuzsa most biztosan elénekli, hogy MIÉRT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN! Bródy János meg, hogy EZEK UGYANAZOK!

@rendszerhasznalati-dij

Ugyanitt:

Teljesen elnácisodott az ATV! Én már be is csomagoltam a bőröndömet!

Ui.

Reblogoljátok @kakitunder -nek meg @katacha -nak, mert engem nem követ!

[versinator]

Beszéltetemnézőben derékba

Elkülönülés huzalok leszakítottál tőgyű Tárgytalanság sasra franciáknak megjelenjenek Lemondanék tanyáztok szüleink osszák Kiáltásaikat fölzaklatott hatéves hintáról Zsongnak meséljek átoktól veszteglő Fátylai ömöljön ajkukról sápadtaranyhegyű Szédületekintesz széjjelfoszlik nyújthatunk bölcselkedők Összegyúrták nehézsúlyú rámtaláltál pajta Hársat tükröződnek pillanatonként roppantanak Véremből láncokkal újbort fakadjon Kievickélni készpénz becéztek hódítson Legyőzhetetlen cserepei köréjük bíznám

Fejetetejére vörösszárnyú ősidők bronzfényű Elénekli vetetted kifogyhatatlantiszalatti tömte Kemencéjében erőnkön harangjátékaiból orgonabokorcsoportnál Városaival beválthatatlantiszalatti konkolyát kenderszőkesége Villanás kétkedés szűzibb kívánkozik Szomjúhozók élesztgették munkanélküliek hegyű Némelyhol eresze elvándorolt megmozdulásáról Testvéreikre pofám félelmeket mosolyának Elindulhassak embervér fejedben lazac Támadtam szunyókáltam kicsalogatni faljon Megbocsáthatatlantiszalatti gondolkodók bámultad utcahosszon Hókuszpókuszaságában mécseit kesztyűim álomvalóságegészet

[bdpst24]

Frenreisz Károly Brasch Bencével énekel duettet a Valami Amerikában

Frenreisz Károly Brasch Bencével énekel duettet a Valami Amerikában

Az előadó nemcsak feltűnik a sorozatban, de egyik legendás számát is elénekli Brasch Bencével közösen. Csobot Adél mellett újabb sztár színesíti a Valami Amerika sorozat tehetségkutatójának, a Galaxis-nak a fellépőgárdáját. Frenreisz Károly Brasch Bence duettpartnereként tűnik fel a sorozatban és közösen adják elő az ’Azt beszéli már az egész város’ című legendás slágert. Brasch Bence nem…

[metalindex-hu]

OUTLANDERS - OUTLANDERS (2023)

OUTLANDERS - OUTLANDERS (2023) - https://metalindex.hu/2023/08/19/outlanders-outlanders-2023/ -

Az utóbbi években vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy a rock és metal képviselői más-más műfajokban is kipróbálják magukat. Van, akinek ez bejött, van, akinek jobb lett volna a kemény zenénél maradni. A legnépszerűbb kísérleti terep a pop és az elektronikus zene lett, akadt, aki csak feldolgozásokat készített a maga szórakoztatására, és akadtak, akik a könnyedebb elemeket végleg a munkásságuk részévé tették – gondoljunk csak a Within Temptation-re, akik először csak lightosan nyergeltek át a modern metal műfajára, majd a 2019-es „Resist” album már teljes egészében ezt a vonalat hágta meg.

Tarja Turunent a Nightwish frontasszonyaként ismerhettünk meg, a zenekarból történt távozása óta (2005) pedig egy igen gazdag és sikeres szólókarriert épített fel gyakorlatilag a nulláról. 2011-ben döntött úgy, hogy itt az ideje valami újszerűnek. Megálmodta és létrehozta az Outlanders nevet viselő projektet, amelyben nem más segíti őt, mint az elektronikus zenében ténykedő német producer, Torsten Stenzel. 

Együttműködésük eredménye a saját magukról elnevezett album, amely június 23-án landolt az üzletek polcain. A finn csodaszoprán és társa már 2021 óta szállították a dalokat a lemezről, az első tétel a Closer To The Sky volt. Az álomszerű zongoradallamokon alapuló szerzemény hihetetlen atmoszférateremtő erővel bírt, legalábbis én úgy éreztem magam, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna. A novemberi csípős hidegben is egy mediterrán vagy karib-tengeri partvidéken éreztem magam, és azonnal tudtam: ez valami mágikus dolog kezdete.

És nem tévedtem. A fent említett számot követő kislemezek ugyanazt a libabőrt váltották ki belőlem, amit a bemutatkozó dal. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. 

Nagyon nagy kevenc a Depeche Mode 1990-es klasszikusának, a World In My Eyes-nak a feldolgozása. Tarja korábban elmondta: mindig is vonzotta e dal sötét szépsége, és 2014-ben ezt a számot énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban. Stenzel, aki hatalmas rajongója a legendás szintipop-együttesnek, azonnal belelkesült, amikor az énekesnő felvetette: alkossák meg saját verziójukat. Jómagam is nagy Mode-fan vagyok, ennélfogva pedig kritikus füllel hallgatom a dalaik feldolgozásait. Tarja hangja és Torsten dallamkreációi belevitték a fényt ebbe a sötéten gyönyörű slágerbe. A tempó lassú, a zene kifogástalanra sikerült, Tarja pedig saját stílusában énekli a dalt, és ezek együttesen megszülték az eddigi egyik legjobb feldolgozását ennek a számnak. 

Az album többi tétele is kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok rohanásában, a szakadásig tolt munkában, a személyes harcokban megfáradt lelket kiszakítsa ebből a világból és a problémákból, és feltöltse azt. 

A The Sleeping Indian című tételben más különlegességet is kapunk; a Karib-térségben igen ismert rapper, Nkoye Zifah hallható benne, a We Own This Sky pedig a filmzene német mágusának, Hans Zimmernek egyik művén nyugszik – az alapok a Chappie című, 2015-ös sci-fi akciófilmben hallhatók, a gitárszólót Ron „Bumblefoot” Thal szolgáltatja, Tarja pedig néhányszor földöntúli hangon elénekli, hogy miénk az égbolt. És ez a bruttó egy sor elég is, a zene pedig hihetetlen érzékkel lett összerakva. 

Az albumnyitó Outlanders című szerzeményben Tarja finnül idéz a brazil írótól, Paulo Coelhótól. Én speciel kiütést kapok, amikor meglátok egy Coelho-idézetet, főként olyan emberek közösségi profilján, akiknek nincsenek saját gondolataik, de Tarja minden bizonnyal egy olyan ember, aki érzi, érti a szavak súlyát és jelentését, és nem mellesleg jó barátságot ápol az íróval, akinek elmondása szerint az énekesnő a múzsája. Meglepetés Tarja Mystique Voyage című dala a számcsokorban – e tétel az énekesnő 2013-as, „Colours In The Dark” című albumán kapott helyet. Talán ez a korong egyetlen gyenge pontja, jobb lett volna nem hozzányúlni az eredetihez. De ennyi baj legyen, mert ez a pici gyenge pont elvész a rengeteg erős szám között, na és persze nem lehet rá azt mondani, hogy rossz lett, csak épp valahogy furcsán hangzik. De semmiképpen nem disszonánsan.

Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ne is keress tovább, az Outlanders debütalbuma Neked való. Tarja ismét bebizonyította, hogy nincs olyan műfaj, amelyben ne állná meg a helyét, olyan remek zenészekkel karöltve pedig, mint Joe Satriani, Marty Friedman, Jennifer Batten vagy éppen Mike Oldfield, ha akart volna, se tudott volna mellényúlni. A kiadványon felsorakozó 12 dal mindegyikét átitatja egy különleges hangulat, amelyet eddig egyetlen, mostanában kiadott albumon nem éreztem. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy amihez Tarja hozzányúl, az arannyá válik, ez a lemez pedig maga a színtiszta mágia.

10/10

Kiadó: earMUSIC

Dallista:

01. Outlanders feat. Walter Giardino 02. Closer To The Sky feat. Trevor Rabin 03. The Cruellest Goodbye feat. Al Di Meola 04. World In My Eyes feat. Vernon Reid 05. Mystique Voyage feat. Steve Rothery 06. The Sleeping Indian feat. Joe Satriani 07. Land of Sea and Sun feat. Marty Friedman 08. 1971 feat. Walter Giardino 09. We Own This Sky feat. Ron „Bumblefoot“ Thal 10. Never Too Far feat. Mike Oldfield 11. Echoes feat. Jennifer Batten 12. A Peaceful Place (Return To The Oasis) feat. Walter Giardino

[pajjorimre]

Az előb leírtam üzenetben, hogy

csumakájolaj, nyomtam a küldést, láttam leírva, aztan elképzeltem ahogy a kisgrofó elénekli es most itt ülök a kocsiban és röhögök, ahogy baszatja a fehér, lakk ködvágóban a csumakájra.

[sztivan]

a következő lépés az legyen, hogy Orbán, Szijjártó és Benkő összekapaszkodva elénekli az Imagine-t, miközben Varga Judit zongorán kíséri őket

[chakjoe]

Biden beiktatása: Lady Gaga elénekli a Himnuszt - BBC News

[habkeinb0ck]

Müller Cecília elénekli az Ismerős Arcok Nélküled című dalát, az összetartozás himnuszát a Bayern München–Sevilla Szuperkupa-mérkőzés megnyitójának főpróbáján a Puskás Arénában. Az országos tisztifőorvos a szeptember 24-i sportesemény egyedüli sztárfellépőjeként csal majd örömkönnyeket az Országos Mentőszolgálat lelátókon helyet foglaló munkatársainak szemébe.

Kőbaltagyár

[bajinthings]

Én nem nézem a Trónok Harcát, de a mémekből próbálom kitalálni, hogy mi történt. És hát arra jutottam, hogy Jon meghalt. Viszont, remélem vissza fog térni ilyen jégzombi lényként és elénekli Dannynek Demjén Ferenctől a Jégszív című slágert. 

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok, Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!

[halloooldenburg]

Na akkor még Essen.  Első kép: napsütésben, vasárnapi hacukában istentisztelet után, öröm és boldogság egy picit életlen fotón.  Következő két kép: szombaton jártunk játszótéren is, amely helyszín mostanában Lukács érdeklődésének központi eleme. Bármikor, bárkinek elénekli a Hinta-palintát, amennyiben meghintáztatja őt az illető. 

Következő kettő: szombat este bementünk a belvárosba sétálni-nézelődni-enni (bár a háborúkban jelentősen elpusztultak a régi épületek, szóval nem egy cukiságos képeslapváros); itt osztogattak nekünk mécsest a (katolikus!) dóm előtt, mert “Night Fever” volt éppen. (hogy ezek a jó németek milyen hangzatos címeket eszelnek ki! :)) Fever szerencsére nem volt, de taizé-i zene és tűzgyújtás igen. Üzeneteket is kaphattunk – személyre szólót –, és lehetett kicsit taizé-i kis térdeplőkön leülni, csöndben lenni. (A legmeghatóbb jelenet az volt, amikor mi ketten Áronnal épp ilyeneken ültünk, Lukács pedig Annával, a vendéglátónkkal sétált az oldalhajóban. Egyszer csak meglátott minket, odatotyogott és lecsüccsent a harmadik zsámolyra mellénk az oltár elé...) 

Utolsó három kép: a már említett szénbánya-látogatóközpont. Vasárnap alkonyat, kihaltság, fölénk tornyosuló (számomra) titokzatos funkciójú bányaépületek, nehéz sorsokkal teli múlt. Furcsa hely. 

Szóval kábé ez volt Essen – persze ennél sokkal több, de örülünk, hogy arra jártunk és kicsit felfedezhettük!

[jehova]

ez a klip nekem az idei év egyik nagy felfedezése: a lelkes Gálvölgyi-felkonfot követően Likvidál Gyuszi egy rövid monológban meghatódottan emlékszik vissza a karosszérialakatosként töltött időre, a brigádra és a Fiúkra, majd elénekli a Dinamit együttes egyik slágerét, miközben meghegeszt egy IFÁ-t

[versinator]

Ismerném bicegve

Csellón rühes veszítsd nyomorgassa Felissza padlásszobák szarvaira lecsurogtak Bárgyún megfogadom chagall lelkiismeretüket Vőlegényjelölt érintésével feladatról csapnak Pitvarban bevethessem kötelein ládákat Combú moly fával igása Óborát fölterebélyesedett cseperednek kényszerítették Kékzöld rántsák nagyképűek valakiből Üvegtestű csarnokához kísérné pihenéssel Ijedtnek sebeiddel szerelmünket üzletekre Megrebbent ácsnak megóvnak rendszere Tetves elfeledted győzelmeket demokratikus

Kagylókkal törvényesség mostohám megvilágítsa Földszínen eltakarhatom tanácsok megszédülten Számlák cöveket múzsáját ledűltek Kiszolgáltatottakat halakat talárjában gabalyodtunk Kendervászonkabátujjad elénekli nevetségesen keresztekkel Színjátékában gyöngyszigetorránál erdőkre nyikorgása Elhullva jelzőpóznát lenin vitorlákat Firkálsz papírlapra sétány éneküket Megkeverték kunsági dobbanását babusgató Függönytelenemírt sejtettük testéről hidegre Takaródznak rügyeznek rabságom szenvedésre Vágunk tekintenünk figuráját cipőd

[the-coffeine-journals]

16 - A kukkoló galamb, aki talán animágus volt, de igazából valószínűbb, hogy nem

Az utóbbi hónapok folyamán elfogyasztott koffeinmennyiségeket időről-időre kénytelen vagyok illemhelyiségekben lecsapolni testemből. A folyamat közel sem veszélytelen - mióta a takarítók többségét elragadta egy másik dimenzió kitörése, a legtöbb nyilvános illemhely higiéniája egészen riasztó állapotokat mutat - náluk csak a makulattiszta példányok rémisztőbbek, ezeket ugyanis nagy valószínűséggel vagy a Legtitkosabb Rendőrség, vagy valamely testvérszervezetük létesítette, és látta el a legkülönbözőbb elemzőberendezésekkel, amelyek révén egy teljes genetikai elemzéstől kezdve klónozásig bármit végrehajthatnak szerencsétlen áldozatukkal, aki mást sem akart, csak könnyíteni egy kicsit magán.

Az ügyet így legszívesebben saját panelom mellékhelyiségében szeretem végezni, ahonnan rendszeresen, saját kezűleg irthatom ki a kémrobotokat és mutáns parazitákat. Ám nemrég egy borzalmas eset döbbentett rá, hogy már itt sem mindig vagyok biztonságban. Épp egy kellemesen szürke reggelen, amikor úgy tűnt, még az időjárás sem fog óránként három-négy fokot változni valamelyik irányba, mellékhelyiségemben végeztem dolgom és tűnődtem az élet nagy és kicsi kérdésein, amikor furcsa, elnyomott zajt hallottam. “Hohoo-hohoo”. Riadtan néztem körbe, hátha kifelejtettem egy kémkamerát valahol, melynek telepítője hozzám hasonló hanyagsággal a hangszóróját hagyta bekapcsolva - ám nem találtam semmit. A zaj újra és újra megismétlődött, miközben a teljes kiszolgáltatottság állapotában, hiányos öltözetben, egyik kezemben egy csésze teával, a másikban egy vajas kenyérrel kerestem láthatatlan megfigyelőmet.

Végül megpillantottam egy apró árnyékot a szellőzőablak mögött, mire diadalittasan felrántottam az ablakot, és farkasszemet néztem a kémmel. Egy hatalmas, kövér, vén galamb volt, mely szinte vádló tekintettel nézett végig rajtam, amiért a leleplezéssel megszakítottam szórakozását. Furcsa egy jószág volt, a tekintetében valami túlzottan emberi, túlságosan értelmes jelenség csillant meg. Azon töprengtem, csak egy kis kalap, egy szakáll és egy szál cigaretta hiányzik róla - ezek az elemek valahogy teljesebbé tennék ők. És belém hasított a felismerés - lehet, hogy a leselkedő tulajdonképpen ember, vagy emberi értelemmel rendelkezik?

Ami nem is lehetetlen, ha azt vesszük, hogyan rohanták le a cickányhordák a Felső-Déli Középkirályságokat, vagy milyen nagy becsben tartják a görög tengerparton a vén teknőst, aki naponta egyszer Madonna hangján elénekli Michael Jacksontól a Thriller blues feldolgozását, hamisan. A világ tele van megmagyarázhatatlan jelenségekkel barátaim - hogy került lekvár a vajas dobozba? Hogy került Pierce Brosnan sármosan mosolygó feje a lekváros dobozba? Hogy került a lekváros doboz a mosógépembe? Hogy került a mosógépem a szomszéd kislány Barbie babájának fejébe? Mióta van egyáltalán mosógépem?

A válasz pedig csupán annyi, hogy a világ folyamatosan változik, és amikor már azt hinnénk kiismertük, azt hinnénk, felkészültünk rá, cinikus mosollyal torzítja el szövetét, formálja át sértődött kisfiúként a játékszabályokat a legváratlanabb és legszokatlanabb formában, amelyhez nincs más módunk, mint jó arcot vágni és mosolyogni még akkor is, ha lelkünk mélyén nem így érzünk, majd kemény koffeinadagokba folytani őszinte érzéseinket. A galamb is csak nézett, nézett engem csodálkozó és vádló tekintettel, majd egy sziszegő hang kíséretében feje lecsavarodott, mint egy üveg kokainmentes Coca-Cola kupakja, a csonkból pedig kiemelkedett egy Harry Potter legófigura, hajbókoló mozdulattal elnézést kért, majd levetette magát az ablakomból. Úgy tűnik, most már ilyen is van. 

[lakajmedia]

Van új rész!!

”Lehetne-e elképzelni jobb visszatérést a ma délutánig elnyúló delíriumból, mint mondjuk egy kérges paraszttenyér szívósságával és vastagságával megáldott kékfrankost szopogatni az enyhe napsütésben mialatt Bérczesi Robi elénekli nekünk az élet fájdalmát? Hát nem nagyon. “

[mustarosbukta]

Aki most 25, az holnap 26...

Ez lennék én. Valahogy elég közel nőtt a szívemhez ez a Szabó Benedek és a galaxisok szám, mert eléggé úgy éreztem, hogy rólam szól. Persze ezt érzi kb minden második ember, aki 25 éves és hallgat Szabó Benedeket. Amúgy szerintem egész jó évem volt, történt egy csomó halom jó dolog és pár kevésbé jó.

Először gondolkodtam el komolyabban is kicsit, hogy lehet le kéne innen lépni ebből az országból a gecibe, aztán persze 3 nap alatt kicsit lenyugodtam a választások után. Ettől függetlenül még továbbra sem zárkózom el, egyszer mindennek el fog jönni az ideje. Voltam pár új országban és városban, életemben először utaztam együtt külföldre barátnővel és a legjobb barátaimmal is. Láttam élőben a Rolling Stonest, a Guns’n’Rosest, Cristiano Ronaldót, véletlenül még a pápát is. És mellékes munkaként az egyik, ha nem a kedvenc magyar zenekaromnak csinálhatom az új honlapját, ami már egy jó ideje készül, de szinte biztos, hogy a magyar nem mainstream könnyűzenei élet egyik jelentős nem zenei terméke lesz(mi a fasz ez a mondat amúgy?). Ennek is köszönhető, hogy teljesen biztos, hogy ebben az évben dolgoztam legtöbbet eddig, voltam elég közel is ahhoz, hogy megköszönjék a munkámat a cégemnél, aztán elkezdtem megint pszichológushoz járni és visszaküzdöttem magam odáig, hogy a bónuszt már a fizetésemnél eggyel magasabb árkategória szerint osztották ki nekem. Volt, hogy 11 napot dolgoztam egyhuzamban hétvégével együtt, hogy sikerüljön elkészülnünk időre a focivébére és miután végeztünk az egész szarsággal utána olyan szintű megkönnyebbülést éreztem pár napig, hogy azt nehéz szavakba önteni. A hirtelen jött megkönnyebbüléstől össze is hoztam több év után az első egyéjszakás kalandomat. Bajnok lett a kedvenc csapatom is, hogy aztán 1 hónapra rá valami torzssülött új nevet aggassanak rá, mint a MOL Vidi FC. Volt pár katarzis, meg pár pillanat, amikor inkább csak némán hazamentünk a meccs után. Ilyen ez. Voltam borzasztó szerelmes is, aztán ez is elmúlt, de végre sikerült nem egy óvodás szintű szakítást lerendezni, ami azért szerintem elég komoly life achievment mindkettőnk részéről. Pl. holnap elmegyünk együtt veretni Middlemist Red koncertre.

Huhh most hirtelen azért nem is tudom, még mi is történt még. Többnyire csak a jó dolgok jutnak most eszembe, biztos, mert most viszonylag jobb kedvem van. Pl. az egész vicces volt, amikor exemnél voltam karácsonkor és az apja az ilyen méregdrága whiskykkel leitatott én meg utána kihánytam diszkréten amikor senki sem figyelt. Meg láttam a volt zenekarom énekesét, ahogy Ricsárdgír koncerten elénekli az Éva otthont, mert Éva nem jött el a koncertre.

Szóval maradnék még kicsit 25, de bízom benne, hogy nem lesz rosszab 26-nak sem lenni. Most meg felbontom fél év után nagyapám pálinkáját, hátha az kicsit segít a torkom fertőtlenítésében, mert az istenért sem akar elmúlni a torokfájás.

Végére pedig maga a dal: https://www.youtube.com/watch?v=5zigc50xYwQ

[dont-say-goodbye-13]

seeegítsetek 🖤

van egy szám, mostani, mert csak most hallom nagyon ritkan tvbe vagy rádiókba.

valami csaj énekli, és a refrénbe sokszor elénekli hogy “pull up”

es van a számnak egy ilyen szöveg nélküli “remixes” része is.

tudja esetleg valamelyikötök mi ez a szám? fontos lenne 🖤 köszönöm