#Divatok

[marleybee]

Power Rangers Villains

[angelofghetto]

Valente

Nagyiéknál volt az a régi lemezjátszó, azokkal az ősrégi, vinil előtti, üveg törékenységű hanglemezekkel, amihez csak a felnőttek nyúlhattak. Szertartása volt a meghallgatásuknak. Portalanítani kellett a tányért, a lemezt, a csak erre a célra rendszeresített vékony szarvasbőr kendővel, miután szigorúan két ujjal és a szélén ki kellett emelni a papírtokjából a feketén csillogó varázslatot. A gép közepén a kis pöcökre rá kellett illeszteni azt a bordó, korong alakú izét, ami a lemez belső nyílásának megfelelő központi támasztéka volt, és beállítani a lejátszási sebességet oldalt valami karral. A lemezjátszó egy összeépített hangdoboz gyomrában rejtőzött, aminek a tetején a macskaszemes csöves rádió állt. A tű nagyon érzékeny jószág volt, könnyen okozott sérülést a mikrobarázdáknak, ha hebehurgyán helyezte rá az ember. Híre-hamva sem volt hidraulikának.

Ezeknek a lemezeknek még a sercegése is más volt, mint a későbbieknek, és a cincogó meg a morgó hangok akusztikája is egészen sajátságos. A lemezhallgatás program volt, nem háttér. Nem is volt mindenkinek zenegépe otthon. A későig agglegény nagybátyámé volt, aki még 30 évesen is otthon lakott nagyiéknál (ez már akkoriban is fura volt).

Sinatra, Bing Crosby, Dean Martin, Európában pedig Vico Toriani, Caterina Valente voltak a kor menő zenei sztárjai, később pedig az olasz vonalat Bobby Solo, Celentano és Gianni Morandi képviselte, ahogy a franciát Aznavour, Gilbert Bécaud, Yves Montand, Juliette Gréco, majd Mireille Mathieu.

Az életrajzára rá kellett keresnem, mert jellegzetes hangjára ugyan jól emlékszem gyerekkoromból, de nem tudtam, hogy összesen 13 nyelven énekelt, gitározott, és hogy mennyire szerette a bossa novát, vagy hogy apukája tangóharmonikás volt, anyukája pedig az egyik legmenőbb női zenebohóc.

A németek imádták, de az én fülemben inkább olaszul és portugálul van meg. Olyan dalokra emlékszem tőle, mint a Quando, qoando, quando vagy a Bongo Cha-cha-cha. Filmzenék, tévérevük jutnak eszembe, és a nyári presszók és fagyizók teraszai, ahol a háttérben szólt a rádió az aktuális tánczenével. Mikor már kigyulladtak az esti fényfüzérek, és az énkorúak szigorúan csak szülői felügyelettel és fű alatt lehettek jelen (8 óra után illegálisan), akkor a fiatal párok valóban táncoltak is az asztalok előtt.

Akkoriban málna és jaffa szörp közül lehetett választani, ha üdítőre vágyott az ember, és nem műanyag szívószál volt, hanem igazi organikus szalmaszál, egységméretre vágva, papírcsomagolásban. Mintha több élettel ezelőtt lett volna. Legjobban az egyszerűsége, a naivsága és a ráérőssége hiányzik.

[zeroz2ro]

"Mi, idősebbek, tudjuk, mindig a tehetséges fiatalok írják Magyarország jövőjét. 15-20 éve még azt gondolták Magyarországon is, hogy a jövőt inkább a diplomás, szellemi foglalkozású emberek határozzák meg, de az elmúlt 15 évben felépítettük a munkaalapú gazdaságot, és mindenki tudja: munka és szakmunka, szakmunka és szakmunkás nélkül nincs jövő. Olyan korban élünk, amikor nehéz előre látni a jövőt, a trendek és a divatok napról napra váltják egymást, emlékszik, hogy az évtized elején még az a hír járta, hogy az új technológiák hamarosan kiváltják a kétkezi munkát, aztán kiderült, hogy számítógéppel a kétkezi munkát nem lehet kiváltani. Reszkethetnek az irodisták, a jogászok, a fogalmazók és a programozók." - Orbán Viktor (jogász végzettség)

Tudásalapú társadalom helyett Európa és Kína összeszerelő-üzeme legyünk keleti bérekkel de nyugati árakon, ez az Orbán-modell, heggesztő légy ne informatikus és még büszkén el is mondja.

[csacskamacskamocska]

Az árak Olaszországban

Bár erről hitelesebben tudna írni az, aki kint él és ismeri a fizetéseket, közüzemi díjakat, de mivel az utazás végével tegnap elszámoltunk, gyorsan lenaplózom, amíg emlékszem rá. Azt hittem felezni fogjuk a baráti családdal, de végül elharmadoltuk a költségeket, én így nagyon jól jártam. Az ausztriai 1 éjszaka + az olasz 7 éjszaka, + az összes benzin és összes parkolás és összes autópálya került nekem 168 ezer forintba. 375-el számolva az eurót. A parkolások 0,5-2 euró közt voltak/óra (187-750). Egy egész napra 7 euró (2625). Az autópálya viszont elég drága, Genova és a határ között 51 eurót fizettünk (19125) és úgy összességében elég sok pénzt eltapsoltunk autópályadíjra. :( Az üzemanyag 1,8 körül (675), az is elég húzós. A kaja... szerintem nem összemérhető, mivel nem ismerem a fizetéseket. Csak azt tudom, hogy úgy mentem ki, hogy végre gyümölcsöt gyümölccsel eszem. Hát, nem. Bár volt pár dolog, pl az alma is 1,9 euróért (712), de az eperből fél kiló volt 5 euró (1875), és úgy általában véve pont annyiba került a zöldség-gyümölcs mint itthon. DE nem voltunk diszkontban, se útszéli kistermelőnél, csak kisboltban meg közepes szupermarketben. A kenyérféle sem olcsóbb, mint itthon, se a tészta, se a lekvár, se a víz, se a semmise. De tényleg akkor lehetne tudni, hogy mi a valóság, ha a fizetéseket is ismerném. Fagyit 2,5-5 euróért vettem (937-1875). A meglepi az volt, hogy ilyen autópályás autogrill üzletben vettem a fiamnak ajándékba maraha nagy partyboxos chipset. 40 dkg 6 euró (2250). Majd vettem 40 dkg csomagot 2,5 euróért doboz nélkül (937), majd hazafelé szembesültem vele, hogy Ausztriában a 10 dekás zacskó 5 euró (1875). Az egyik vacsoránk az úgy nézett ki, hogy a tészta amit rendeltem volt 10 euró (3750), az édesség (jézusom, az a tésztánál is finomabb volt, még le is fotóztam, de már összekanalaztam, úgyhogy nem posztoltam ki) az volt 4 euró (1500), és a liter víz volt 2 euró (750). De ez egy vidéki étteremben, nem tudom hogyan viszonyul a dolog egy nagyvárosi fancy étterem áraihoz. Luccában felmenni a faszomtudja toronyba az 6 euro lett volna (2250), Genovában az Akvárium 29 euro volt (10875). Laktózmentes termékből kevés van és elég drága, és valahogy "mentes" dolgokat nehezen találtam, de ez lehet a nyelvi hiányosság miatt. Valójában az érdekel, hogy a fizetésemből meg tudok-e élni Olaszországban, ha itthonra dolgozom. Mert egyelőre eszembe sincs mindent borítani, csak ilyen „malacka, malacka, hadd dugjam be az egyik lábamat” alapon szeretnék kint megkapaszkodni. Úgy tűnik, hogy egyedül meg tudnék élni. Gyereket eltartva már szinte biztosan nem, ahogy az itthon is rohadt nehéz volt. A ruhák szerintem nem drágák, de megintcsak attól függ, hogy ki minek bolondja. Én speciel semminekse vagy valamennyire a kézműves dolgoknak, de olyasmit direkt nem néztem, hogy ne csábuljak el, még az itthoni kacataim is rendszerezésre várnak. A lényeg, hogy ez is egy stabil érzést hozott, hogy nem lehetetlenség amit kigondoltam, semmi irreális nincs benne. Hozzáteszem, hogy én tényleg nagyon igénytelen vagyok márkák meg luxuscikkek meg divatok, de még kaja tekintetében is. A világ márkázzon, divatozzon, habzsoljon és luxusozzon nélkülem. Nekem csak net kell, tenger, meg egy tiszta otthon. A külső-belső imidzsépítésen már rég túlvagyok.

[versinator]

Érzé hajóján

Csippen folyamodom útnyi fejeteket Választalan kanyargás áfrika lábatoknál Csöppig félárbocra nílus elménket

Elnyomás kőpárkánya kerékfogát biztatnál Divatok ördöggel időnket vágyják Fult tűzet törvényekkel csillagokénál

Lombbal vándorlások jégmező fonják Rabszolgalány göröghon csúcsa tutaját Pályáján atyának ízlelték fojtják

Vám állók istenember gyémántját Ajkunkat békéjét lázra hirünket Lanyhán homlokot thessaliában szolgáját

[onsieluenkeli]

Azoknak a FŐvárosi, jó melegben philledő, jóllakott, jólfésült, szponzor támogatta szegény, szegény, szegény, szerencsétlen álmatlanságban szenvedő banyáknak.

Miért nem ezzel tömitek magatokat?

Ha már nem tudtok aludni, akkor nézzétek ezt a sorozatot, mert esküszöm kúrvajó! A díszlet tökéletes, kicsit olyan mintha a RocketMan-ből kölcsönőzték volna. A szereplők káprázatosak. Az írók pedig igazán megérdemlik a 🐾pacsit.

Ilyen egy igazi XXI. századi sorozat! A PC-ség pedig gyönyörűen ki van egyensúlyozva benne. = Tanulni lehetne. Olyan mint egy jó étel. Julia Child is imádná. Minden magyar anyával megnézetném, pláne a "békemenetesekkel"...

(Én is úgy készítem az omlettet, 8 évesen teljesen egyedül jöttem rá. Csak én teszek bele kis karikákra vágott zöld hagymát is. A végén pedig amikor a tányérra kerül az étel, lazán megszórom még reszelt sajttal is. Tudom hogy létezik bonyolultabb omlett, de annyira epic az, hogy még Julia Child-nak is az egyszerűbb volt a menő!)

.

[nyuszimotor]

John Kabat-Zinn a mindfulness alapú stresszcsökkentés (MBSR) nevű, ma már számos tudományos vizsgálat által igazolt módszer kidolgozója. Meséli egy interjúban, hogy a 60-as években úgy tekintettek rá, mint a Rómát ostromló vizigótokra, amikor a keleti meditációs módszerek tudományos kutatását sürgette. Meghogy ilyen gyanús keleti eszmék a nyugati orvoslás fellegváraiban? És ma pedig már a csapból is mindfulness folyik. Aminek, teszi hozzá, jelentős része bullshit. És alig várja már a napot, amikor a mindfulness megint kimegy a divatból.

Mert bár a divatok jönnek és mennek, és az új módszereket az emberek éppúgy megunják, mint az új kütyüket. De ami számít: a dharma, a tanítás, ami mögötte van. Ami arra hív fel bennünket, hogy komolyan megvizsgáljuk, hogy mik nem vagyunk, és mik vagyunk. És nem egyszerűen arról szól, hogy "hasznos" kis segítséget nyújtson ahhoz, hogy kényelmesebben éljük az egyébként önpusztító életmódunkat, amibe bele van kódolva a katasztrófa.

Sok más jelenleg divatos irányzattal, módszerrel kapcsolatban is így van ez. Amikor Máté Gábor először Budapestre látogatott, kábé mi voltunk az egyedüliek, akik beszélgetést szerveztünk neki. Alig beszélt még valaki traumákról. Ma már divatba jött a traumákról beszélni, és pszichedelikus gyógymódokról is. Ami egyébként pozitív. De sajnos a népszerűség hullámai éppúgy kapják fel ezeket a témákat, mint ahogy egy új fogyókúrás diétát. Izgalomba hozza az embereket, de kevesen érti, hogy miről is van szó. Azt hiszik, hogy majd kapnak valami eszközt, amivel ugyanúgy élhetik tovább a kis életüket, mint eddig, csak könnyebben és kényelmesebben. Csak ne kelljen a társadalomnak szembenéznie azzal, hogy velejéig rothadt és igazságtalan.

Ma már azt a kritikát is gyakran hallom, hogy Máté Gábor üzenete uncsivá vált: hiszen mindig csak ugyanazt mondja. Ilyenkor azért mindig szívesen visszakérdeznék: és szerinted meghallották már az üzenetét? Te meghallottad és megértetted már igazán az üzenetét?

Szét kell nézni a mai magyar valóságban, és fel kell tenni a kérdést: vajon ez a társadalom akár a közelébe is került annak, hogy megértse ezeket az üzeneteket? Vajon hányan fordulnak egymás felé együttérző kíváncsisággal?

És azoknak is ideje lenne alázatot tanúsítani, akik szeretik azt gondolni magukról, hogy már nagyon előrehaladottak. Én évek óta hallgatok, olvasok ezekről a témákról, de nem vagyok benne biztos, hogy megértettem. Mert a megértés mindig túlmutat az intellektuális felfogáson. Vajon képesek vagyunk-e biopszichoszociális lényként, a testünkbe ágyazott tudatunkkal, átélni a tudást, vagy csak beszélünk róla? Vajon csak eszközöket keresünk ahhoz, hogy kényelmesebben tudjuk pusztítani magunkat és a bolygót, ahol élünk? Vagy képesek vagyunk rá, hogy teljesen új alapokra helyezzük a közös életünket? Forrás : Drogriporter fácsé oldala

[ciganyolga]

beszéljünk végre a fontos dolgokról

A Szívtipró gimi összes évada felkerült a Netflixre decemberben, megbaszva ezzel a téliszünetemet.

Már megnéztem három évadot, mert egy hatalmas pulcsit kötök, és ahhoz pont jó tartalom, nem kell kimondottan koncentrálni. Értek azért meglepetések 13 éves koromhoz képest, de azért van, ami megnyugtatóan ugyanolyan.

ugyanolyan

A Jodie nagyon idegesítő, nemcsak a kancsal bamba selypegése miatt, hanem mert soha semmi nem jó neki, és abból is elegem van, hogy bárki új csávó lép a képbe, az belé szerelmes mindig azonnal. A rap-elésről nem is akarok beszélni.

Továbbra se értem, miért 30 éves mindenki. Gyakorlatilag a tanárok és a diákok egyidősek, kivéve Deloraine.

Azt már 13 évesen is sejtettem, hogy a kocsmatulajdonosság (Shark Pool, érted), az nem egy átlagos gimis elfoglaltság.

Arra is emlékeztem, hogy itt nem szaroztak, ha valakit ki kellett írni a soriból, nem “átment másik suliba”, hanem MEGHALT. A főszereplő osztályban kimondottan nagy a halandóság meg úgy általában a fluktuáció.

gyerekként “úúú”, felnőttként “napersze” vagy fordítva

Egyáltalán nem emlékeztem arra az aspektusra, hogy itt problémás hátterű, szegény gyerekekről van szó. Hiszen ezeknek kocsijuk van meg eleve albiznak hogy a picsába lennének már szegények. Somogybabodon élő 13 évesként ez nekem egyáltalán nem úgy tűnt, mint akik szegények.

Hidegzuhanyként ért, hogy kábé a 10-edik részben meghal a Nick anyja, és van egy egész epizódnyi üvöltve bőgős görög temetés, meg tor, én összejövési problémákra, és tanár-diák flörtikékre voltam hangolódva, nem gyászra.

Ugyanez a meleg tanárt pedofíliával bevádolós rész, szerintem ezeket anno kicenzúrázták nálunk!

Tanító jellegű szekszelés: minden OLYAN jelenetben fel kell villantani a kotont, de legalábbis megbeszélni, hogy értsék a néző fiatalok, hogy ezt így kell. FELKÉSZÜLVE ÉRKEZTÉL? PERSZE! (koton mutatás, cinkos nevetés, smár)

Akinek szerencséje volt, és nem meghal, hanem mondjuk elköltözik, és úgy írták ki, az mindig rögtön történik: - Úgy döntöttem, visszaköltözök El Salvadorba. - Ó, de fogsz hiányozni, mikor indulsz? - MA ESTE. A Sydney - El Salvador távra nem kell különösebben rákészülni ugyanis.

Ugyanilyen hirtelenséggel költözik mindenki oda a raktárba is “összevesztem anyámékkal” indokkal, dehát jólvan, senki se akarja azt nézni, hogy otthon házit írnak meg kiviszik a szemetet “pihenésképpen”, muszáj volt kitalálni valamit.

Divatok! Kereszt nyaklánc, bőgatya, fonat, minden fiúnak minimum egy karika a fülében! 

A tanárok problémáival azonosulok, és nagyon zavar, hogy a Rivers meg a Bolton folyton a pad tetején ülnek szétterpesztett lábbal, lecsúszott gatyában.

Mivel nincs szinkron, le kellett mondanom Bolba Tamásról, Rudolf Terézről, Vicián Ottóról, Hevér Gáborról és a többiekről, de érdemes volt, ez az ausztrál akcentus baszdmeg ez minden áldozatot megér. ❤

[hicapacity]

John Kabat-Zinn a mindfulness alapú stresszcsökkentés (MBSR) nevű,

 ma már számos tudományos vizsgálat által igazolt módszer kidolgozója. Meséli egy interjúban, hogy a 60-as években úgy tekintettek rá, mint a Rómát ostromló vizigótokra, amikor a keleti meditációs módszerek tudományos kutatását sürgette. Meghogy ilyen gyanús keleti eszmék a nyugati orvoslás fellegváraiban? És ma pedig már a csapból is mindfulness folyik. Aminek, teszi hozzá, jelentős része bullshit. És alig várja már a napot, amikor a mindfulness megint kimegy a divatból.

Mert bár a divatok jönnek és mennek, és az új módszereket az emberek éppúgy megunják, mint az új kütyüket. De ami számít: a dharma, a tanítás, ami mögötte van. Ami arra hív fel bennünket, hogy komolyan megvizsgáljuk, hogy mik nem vagyunk, és mik vagyunk. És nem egyszerűen arról szól, hogy "hasznos" kis segítséget nyújtson ahhoz, hogy kényelmesebben éljük az egyébként önpusztító életmódunkat, amibe bele van kódolva a katasztrófa. Sok más jelenleg divatos irányzattal, módszerrel kapcsolatban is így van ez.

Amikor Máté Gábor először Budapestre látogatott, kábé mi voltunk az egyedüliek, akik beszélgetést szerveztünk neki. Alig beszélt még valaki traumákról. Ma már divatba jött a traumákról beszélni, és pszichedelikus gyógymódokról is. Ami egyébként pozitív. De sajnos a népszerűség hullámai éppúgy kapják fel ezeket a témákat, mint ahogy egy új fogyókúrás diétát. Izgalomba hozza az embereket, de kevesen érti, hogy miről is van szó. Azt hiszik, hogy majd kapnak valami eszközt, amivel ugyanúgy élhetik tovább a kis életüket, mint eddig, csak könnyebben és kényelmesebben. Csak ne kelljen a társadalomnak szembenéznie azzal, hogy velejéig rothadt és igazságtalan.    

Ma már azt a kritikát is gyakran hallom, hogy Máté Gábor üzenete uncsivá vált: hiszen mindig csak ugyanazt mondja. Ilyenkor azért mindig szívesen visszakérdeznék: és szerinted meghallották már az üzenetét? Te meghallottad és megértetted már igazán az üzenetét?

Szét kell nézni a mai magyar valóságban, és fel kell tenni a kérdést: vajon ez a társadalom akár a közelébe is került annak, hogy megértse ezeket az üzeneteket? Vajon hányan fordulnak egymás felé együttérző kíváncsisággal?

És azoknak is ideje lenne alázatot tanúsítani, akik szeretik azt gondolni magukról, hogy már nagyon előrehaladottak. Én évek óta hallgatok, olvasok ezekről a témákról, de nem vagyok benne biztos, hogy megértettem. Mert a megértés mindig túlmutat az intellektuális felfogáson. Vajon képesek vagyunk-e biopszichoszociális lényként, a testünkbe ágyazott tudatunkkal, átélni a tudást, vagy csak beszélünk róla? Vajon csak eszközöket keresünk ahhoz, hogy kényelmesebben tudjuk pusztítani magunkat és a bolygót, ahol élünk? Vagy képesek vagyunk rá, hogy teljesen új alapokra helyezzük a közös életünket?

[pajjorimre]

Divatok!

[babeltrip]

Kétféle kiáltás létezik. Az egyik esetében az ember kiszolgáltatja magát másoknak; ez a kiáltás inkább sikoly, amely jellemzően hirtelen hal el, miként a moirák is hirtelen metszik el az élet fonalát. A másik esetében viszont az, aki kiált, ráerőlteti magát másokra, hálót terít föléjük, és utolsó erejével maga felé rántja mindazokat, akik alá kerültek. Hasonló a helyzet az irodalomban is. Létezik a sikoly irodalma, ez a reszketeg, gyertyaláng-teremtmény, amely a maga részéről kerülné a nyilvánosság huzatát, a nevetést és divatok széljárását, és amely vakondmódra folyamatosan visszaássa magát a vaksi mélybe, eltüntetné nyomait, hogy remélt olvasója csak ezer év elteltével tegye meg első lépteit egy leeresztett medence partján. És létezik az üvöltés irodalma, amely mindig a leghalkabb szót hangosítja ki a színpadon. Ez a folyamatos szellemi készenlét világa, eszménye egyfajta lelátói orgia, amelynek résztvevői a műben magukra és egymásra ismerő olvasók, felkent papja pedig maga a szerző.

Bartók Imre

[gyorinokedli]

Erzsébet macska szerint sokkal jobb ferdén a videó,tett is róla. Meg amúgy se pózerkedjek. Jó volt most ez a fetrengés alapnak.

Egyébként rajzolódik,hogy szeretnék a jógával komolyan foglalkozni,akár szakma szinten is. Persze,most minden 2 nő vegetáriánus jógaoktató,de ha ilyen divatok lesznek ezek után akkor szívesen divatozok. Szóval behatárolt időn belül szeretnék komolyan foglalkozni ezzel. Addig is ráfekszem az erönlétre meg az egészségemre is,rámfér!

[nam00n]

egy vén szoba vagyok, hol minden rózsa fonnyad,

hol ósdi divatok lombja lazulva gonnyad

— spleen II., charles baudelaire

[versinator]

Templomhoz korbácsos

Álltát székét sutba varázsok Lopók lényegig hangzani fülkében Vezetted zenétlenül gazemberek okosok Szimat képtárakban rikkan cselekedetben

Szemer kéjnek álmára dzsidások Pórázát beleszáll szenvedhetek bűzben Antistrófa cégérek megcibál sebnyilások Hegypályát vésőnk kifog dzsungelében

Divatok vetkőznek feledi sárkányokkal Csákányát izgatói pergamos roppantva Sugárka nemünk célzani századokkal

Lezuhan lámpának szakadsz átbocsátva Utasoknak cukrom denevérszárnyakkal hajónkkal Rivalt kihalász földkerekség megszorítva

[szepkerekkocka]

Ez mind nagyon szép és jó, de ha valaki egyáltalán nem olvas hír/álhír oldalakat sehol, akkor nem fog tudni semmit se a Palm Beach 5G, se a Biden Ukrajna témáról, azaz jobb híján tippelnie kell. Vagy “csalni“ és a kvíz töltése közben nézni utána a témának.

Esetleg lehetne olyan opció is a válaszok között, hogy “nem tudom”. Miért akarjuk elvárni a kitöltőtől, hogy tájékozott legyen a napi konteó divatok terén?

[babyfasirt]

Szorongás, depresszió, magány, önértékelési zavarok, félelem. Ezek nem divatok, hanem a világ tükrében te magad.