#égbe

[netrouverme]

You know what? This party SUCKS!

*plays elegem van by Deniz*

[klunpro]

Call me Csokonai Vitéz Mihály cuz Fáradt lelkem égbe, testem földbe vágy

[sztivan]

aki azt állítja, hogy Petőfiről nem lehet jó műalkotást készíteni, az persze nem olvasott Karinthyt

PETŐFI SÁNDOR

Született a Nagy Magyar Alföldön, a Kárpátoktól az Adriáig és visszafelé, egy anyától Sorsharag nevű unokafivérével. Húszéves korában bejelentette a sóhivatalnál, hogy mindenkinek szabadnak kell lenni, magyar szabad, osztrák szabad, olasz szabad, német birod. szabad. Később a Magyar Lánccsörgető Egyesület Részvénytársaságnál kapott alkalmazást, mint főcsörgető, majd a Külső Tavaszmező utcában világítási minőségben működött, a szabadalmazott lángelme-égő társulatnál. Számos óriás jelentőségű felfedezést tett, így például ő jött rá, hogy a szerelem sötét verem, és hogy kint egy mezőn az ember jobban érzi magát, mint egy sötét szobában lecsukva fejjel lefelé, összekötött kézzel. "Csatában esem el, mibe fogadjunk" című versében megjósolja, hogy csatában fog elesni, mely ígéretét be is váltotta. Másik ígéretét "Szeptember végén" című versében, melyben azt írja, hogy nem csatában fog elesni, viszont nem váltotta be. Szobra a Duna-parton áll, fölfelé tartott három ujjával jelzi a közvetlen alatta állomásozó propellerközlekedés másodosztályú menetdíját: - mások szerint viszont arra esküszik, hogy Ábrányi Emilt nem is ismeri, nemhogy ő szólította volna fel a róla szóló költemények megírására.

Barna kis lány szemének a lángja Idetűzött szívem pitvarába, Kis halacska szőke Tisza vizén, Örömében akrát ugrok biz én.

Olyan az ő lelke, mint a rózsa, De mint az a fehér, tiszta rózsa, Fehér rózsa az én babám lelke, Fehér galamb az ő nagy szerelme.

Barna kis lány, mikor megláttalak Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt, Megláttalak New York kávéházban, Mint harmat kökörcsin-virágban.

Kacsintottam, barna kis lány, neked, De te ültél zordon férjed mellett. Barna kis lány, te a fényes hajnal, Férjed pedig a fekete éjjal.

Színművészet a te hivatásod, Barna kis lány, magyar vagy te, látom, Magyar az a fényes lelked neked, Az isten is magyarnak teremtett.

Zordon férjed tojást evett, hármat, És titokban megcsípte a vállad. Hej, titokba, te is mosolyogtál, De hej, bizony, énreám gondoltál.

Beültetek aztán kocsikába, S elmentetek egy nagy szállodába. Igaz, magyar szálloda volt az is, Igaz, magyar a lelked neked is.

Kiskapunál, hej, megálltam ottan, Reszketett a szívem, rád gondoltam, Rád gondoltam, remegő szívedre, Fehér galamb, magyar szép lelkedre.

Rád gondoltam, gondolsz-e most énrám, Kis kezedet összeteszed mélán. Megértetted-e az én lelkemet, Mint a szellő a fényes felleget.

Fehér rózsa az én babám lelke, Fehér galamb az ő nagy szerelme, Barna kis lány, ha te szeretsz végre, Felrepülök a csillagos égbe.

[yourfvckinnightmare]

Juhász Gyula: Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,

Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,

Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,

Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,

Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?

Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,

Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,

Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres

S elgázolja egy durva szekeres.

[nubesetanimus]

Nézzük Mamával(87), Papával(89) a sztárban sztár nagyszerű műsort, Mama mondja kinek milyen szép a ruhája :

Kiss Ramóna következik

csöcsei az égbe tolva (megj. )

Azt szoktam gondolni, hogy ha már ennyire kirakta

RAKJA KI AZ EGÉSZET

halok meg a röhögéstől

[bukovskikaroly]

antianyag reakciók 3.

A Prioritás 14 interdimenzionális csataűrhajó legénysége, amely civilizációnkat volt hivatott tanulmányozni, a következő értékes információkkal gazdagodott. ( Forrás: Hegyvidék c. lap május 7.-i száma.)

Parkolóhelyet sorsolHAT az önkormányzat. ( de fizetni kell érte, havi 30e+ÁFA HUF értékben.)

Hogyan értsük félre a nőket? 2. - előadás. (május 12. Nem a szemtanú tartotta.)

Beszéljünk az anyósokról! - előadás (május 13. Nem a szemtanú tartotta.)

Aki a kékes égbe néz. - kiállítás. Ugyanitt ingyenes látásvizsgálat. (május 10.)

Mosható pelenka klub. (május 30. 10.00h)

Antialkoholista csapat teljes lakásfelújítást vállal.

Ekkorra már remegett az idegenek minden végtagja, így befejeztem a felolvasást.

Majd tudtomra adták, mégse pusztítanak el minket a picsába.

Melyik köcsög találta ki, hogy ide jöjjünk, baszdmeg?, kérdezték egymástól.

Az öngyilkosság nem az egyetlen esély, üzenték aztán a szemtanún keresztül az emberiségnek, majd elhúztak a faszba.

[erosnekszulettem]

Mert veled olyan volt mintha szállnék fel az égbe

De nélküled folyton zuhanok a mélybe...

Ugy érzem semmi nem tart itt ébren engem...

Nélküled megfagyok minden reggelen mert tudom...

Nem vagy már mellettem...

(Teljesenkeszvagyok420)

[haw-duck]

Szerelmes vagyok

Először is magamba.

De szerelmes vagyok a világba is. Tulajdonképpen a mindenségbe.

Szerelmes vagyok egy srácba, istenem minden porcikám szerelmes belé.

Szerelmes vagyok az égbe, éjjel és nappal is.

A felhőkbe, a hidegbe és az égető melegbe is.

Szerelmes vagyok a talajba, szerelmes vagyok minden lépésbe ami halad rajta.

Szerelmes vagyok a növényekbe, gyönyörrel tölt el egy virág vagy egy levél látványa.

Szerelmes vagyok az állatokba, a ragadozók fenséges kisugárzásába, a madarak szabadságába.

Szerelmes vagyok minden nőbe és minden férfiba. Néhány ember elméjébe olyan szerelmes vagyok hogy bele remegek.

Na és a szemek, szerelmes vagyok a szemekbe amikben láthatok lelkeket, azokba még szerelmesebb vagyok.

Szerelmes vagyok a színekbe, a rózsaszín vidámságába, a piros kacérságába, a kék mélységébe, és a zöld erőteljességébe.

Szerelmes vagyok a fájdalomba, mi más tudna ilyen gyönyörűen befolyásolni egy intelligens lényt...persze a szerelmen kívül.

Szerelmes vagyok a nevetésbe, abba a fajtába ami szívből jön, ami abbahagyhatatlan.

Szerelmes vagyok a világ összes mosolyába, abba hogy ez teszi legszebbé az embert.

Szerelmes vagyok a szavakba, annyi mindent tudnak teremteni.

Szerelmes vagyok minden esélybe.

Szerelmes vagyok a szerelembe. Így hát most hagyom, hadd uralkodjon el rajtam.

[mitolvasok]

Lemuel ott feküdt, ahová esett, amikor egy megvadult műszerész hősugara eltalálta a bal lábát. Szomorúan nézte, ahogy a hajó emelkedik, habozik, majd áttör és beleveszik a lángoló égbe.

Philip K. Dick: Nulla-T

(Pék Zoltán fordítása)

[major-attila-blog]

Ott voltunk

Ott voltam, te is ott volt. Ott voltunk ketten, ugyan azokkal a gondolatokkal, mit sem sejtve. Ott voltunk, egymással szemben, a szemeidbe néztem és te pedig az enyémekbe. Láttam benne az óceánt, a hullámokat, fákokat, völgyeket, égbe tornyosuló dombokat s hegyeket. Megpillantottam az univerzumot, minden csillaggal és bolygóval benne, s ottvoltam én is egy röpke másodpercre. Azt kívántam, bàrcsak ott lehetnék, nem ezen a földön, hanem e messzi univerzumban veled repkedhetnék. Akkor már tudtam, rabul ejtettél, mint a tehetetlen vadat a vadász, tekinteteddel úgy kergettél. S megadtam magam, elvesztem benned, de egy cseppet sem bánom, hisz' lelkem megmetetted.

[helsinkiaznyugate]

“Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,

Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,

Mert nincs rendében eljárásotok,

Ti a dolog végébe kaptatok,

És így tevétek már régóta mindig;

Látják, kik a multat végigtekintik.

Ki képzel olyan templomépitőt,

Ki a tornyot csinálja meg előbb?

És azt a levegőbe tolja, hogy

Ott fönn maradjon, míg majd valahogy

Alája rakja szépen a falat,

S legeslegvégül jőne az alap.

Ti vagytok ilyen mesteremberek,

Ezért ad a hon nektek kenyeret,

Ezért fizet szivének vérivel!

Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.

Időt, erőt eltékozoltok, és ha

Sükert mutattok is föl néha-néha,

Csak olyan az, mint hogyha engemet

A szomjuság bánt, s adnak víz helyett

Ételt, s talán még épen olyan ételt,

Mitől szomjúságom csak jobban éget.

Ha ez siker, ha ez jótétemény:

Elmémet a bölcsőben hagytam én.

Hiába minden szép és jó beszéd,

Ha meg nem fogjátok az elejét,

Ha a kezdetnél el nem kezditek...

Sajtószabadságot szerezzetek.

Sajtószabadságot, csak ezt ide!

Ez oly nagy, oly mindenható ige

A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,

Amellyel egy mindenséget teremte.

Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek

Eláradó bőségben termenek,

S bár az utósó szolga és a pór

Zsebébül aranyat marokkal szór:

Azon nemzetnek még sincs semmije,

Azon nemzetnek koldus a neve.

S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,

Nyomorg, tengődik mindenfélekép:

Azon nemzet gazdag végtelenűl,

Mert a jövendőt bírja örökűl.

Haladni vágyunk; de haladhatunk?

Én istenem, milyen golyhók vagyunk!

Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,

Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.

Szemünk bekötve, fogva szellemünk,

Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,

A szellem rab, s a ronda légbe fúl,

Mely dögvészes már önnön átkitúl.

A szellem rab; mint a hitvány kutyát,

A ház végére láncba szoriták,

S láncát harapva tördeli fogát,

Amellyel védni tudná a hazát...

A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,

S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!

Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak

Megvetésére a kerek világnak!”

Petőfi Sándor: AZ ORSZÁGGYÜLÉSHEZ

[senki-hercegnoje]

Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.

[deianira-book]

Főhősnőnk megérkezett az első fejezetben a palotába, ahol 25 évvel ezelőtt élt. A kertben álló platánfa pedig az égbe magasodva őrizte a palota falait, míg Deianira vissza nem tér.

Történetemet az alábbi link alapján tudjátok elolvasni!

[nicedprssn]

Fel

Hittük, de nem tettük Emlékünk feledtük Eljárt már felettünk Az időnk, soha együtt Többé nem lehettünk

Elrepült az égbe, Fáradt repülése Szárnyak nélkül ért le Zuhant csak a mélybe Élete végébe

Halál neki e föld Az égen tündökölt Vérzik és üvölt Alant meggyötört Csak az égen tündökölt…

Szállt a fényességben Mennyek tetejében Szívem emlékében: Ki repült életében Nyugodjon békében! 🖤

[kampeszino]

XIX. szonett

Ha meghasonlva végzet- s emberekkel, Elhagyva sírok árva sorsomon: A siket égre sóhajt kergetek fel, S magamra nézek s létem’ átkozom; Sorsát irigylem, a ki tud remélni, Vagy szebb alakja, több barátja van, Ezt: hogy művész, azt: mivel több erényi, Gyülölve mind azt, mit birok magam; De mig ekként magam megvetve nézem: Rád téved elmém, s lelkem általad (Pacsirtaként, mely égbe száll merészen E ronda földről) mennyekben mulat.         Mert szerelmedre csak gondolni: oly kincs,         Mit elcserélni kedvem trónokkal nincs!

[konyvekkozt]

újabb katarzis

olyan élvezettel néztem, mint egy kisgyermek, mikor életében először látja, ahogy egy nagy vasdarab emberekkel töltve felemelkedik az égbe

közben pedig a történet, a mondanivaló is magával ragadott

jól van most a lelkem a mindenféle viharokban