#Építkezés

[idonttalkwithpplhere]

Még mindig jobb egyedül, mint egy mérgező kapcsolatban!

[bdpst24]

5 tipp a felelősségteljes építkezéshez

A szeptember 23-i Nemzetközi hulladékgyűjtő nap arra hívja fel a figyelmet, hogy az anyagok újrahasznosítása, a környezettudatos tervezés és a hulladék minimalizálása alapvető fontosságú – különösen az építőiparban, ahol a fenntarthatóság és a környezetvédelem érdekében ezek az elvek még nagyobb hangsúlyt kapnak. Ez alkalomból a Baumit szakértői tanácsokkal segít a fenntartható építkezés…

[multidezo]

Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember 22.

Épül az orosházi kórház

[videkma]

Azt mondják, hogy jól halad az M4-es további építése Törökszentmiklós után

Ütemterv szerint halad a kivitelezés az M4-es építésénél, Törökszentmiklós-Kisújszállás jelenleg épülő szakaszán gerendabeemelés, Törökszentmiklós elkerülő szakaszán útépítés miatt forgalmi terelés várható – közölte az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) hétfőn az MTI-vel. Continue reading Azt mondják, hogy jól halad az M4-es további építése Törökszentmiklós után

[zeroz2ro]

Magyar állam működése élőben: 1. Szeptemberre át akarták adni a terültet az araboknak. 2. Ehhez az államnak KETTŐ feladatot kell elvégeznie: a, Kármentesítés, fák és növényzet irtása, meglévő épületek, vágányok, vezetékek bontása – mindez nettó 14 milliárd forintért. b, Felszín alatti szennyeződések feltárása, és stratégiai környezetvédelmi vizsgálat – nettó 5,9 milliárd forintért. Kiírták a két közbeszerzést - senki sem jelentkezett. Meghosszabbították 2 héttel a beadási határidőt - továbbra sem jelentkezett senki. A teljesítés határideje - ha lenne nyertes - 24 hónap, de ez 12 hónappal meghosszabbítható. Szijjártó bejelenti júniusban, hogy szeptemberben átadják a területet az araboknak. Majd kiderül hogy az a két feladat, amit az államnak kell elvégeznie 2+1 év. De erre a munkára sem találtak kivitelezőt.

[ajtostolahazba]

Tegnap a terápián az ex-1 került szóba. Megkérdezte a pszichológus, hogy milyen érzéseim vannak iránta. Előbb nem akartam elmondani, de erősködött, hogy kimondva talán máshogy érzek majd. így az abban a pillanatban eszembe jutó összes negatív jelzőt felsoroltam, és határozottan mondhatom, hogy az érzés, ami előjön vele kapcsolatban mindig, az a düh, a gyűlölet és a harag. Érdekes volt ráeszmélni, hogy 2-3 irányított kérdéssel hogyan lehet teljesen új perspektívából nézni dolgokat. Pédául, hogy miért várom, hogy úgy viselkedjen, mint egy normális ember, ha az elmúlt 34 évben képtelen volt rá? Vagy felismerni a mintát, hogy a gyerekeim ellen elkövetett verbális aljasságoktól való ösztönös védelem hogyan kapcsol be nálam, amikor a két éves unokámat akarom megvédeni az ő nárcisztikus, követelőző, de csak biológiai alapon követelt nagypapa szerepétől. És hogy miért van szükségem erre a haragra, miért érzem, hogy kell, hogy minden ellenem és a lányok ellen elkövetett szemétsége elleni tiltakozásom testet kell, hogy öltsön ebben a zsigeri gyűlöletben... ma este a sors fintoraként ő és én, mi ketten fogunk vigyázni Ádira. Ő egyedül alkalmatlan, nem tudja ellátni, nem is érti, nem is ismeri, így ott leszek én is, hogy tulajdonképpen Ő csak végig asszisztálja, ahogyan lefektetem Ádit. Vissza nem térő alkalom lenne elmondani neki mindent, mindet, amit gondolok. Hogy tönkretett, hogy kihasznált, megalázott..Hogy a mai napig leszarja a gyerekeit, hogy leszarja Ádit is, de követeli a szeretetet, amiért semmit nem tesz az égvilágon. És mindenki hibás, ha hozzá nem szalad oda a gyerek, ha nem ismeri, ha nem tőle vár vígasztalást amikor sír, pedig fennen hangoztatja, hogy ő nagypapa, de idén pl.csak 4x sikerült meglátogatnia az unokáját, az utolsó látogatása óta a gyerek beszél. 1 hónap Korfu, 3 hét Egyiptom, utazgatások, hobbi-építkezés, mert lóvé az van persze, ebből áll az élete, erre mindre van idő. Ő kijelentette, hogy élni akar, róla a gyereknevelés letelt( mintha valaha is része lett volna az életének a gyereknevelés), mindenki baszódjon meg... Szóval nem tudom mit érnék el vele, ha ma este négyszemközt elmondanám neki, hogy mekkora egy fasz, nem tudom van-e értelme egyáltalán mondani neki bármit. De lehet, hogy magam miatt megérné. Lehet, hogy nem miatta kell kimondanom, hanem magam miatt... Nem tudom...asszem most hagyom az ösztöneimet dolgozni.

[csacskamacskamocska]

Beletenni a munkát

Próbáld ki, hogy elmész egy pszichológushoz! De nem úgy, hogy, magadban azt gondolod, úgy sem segít, és nem is arra vársz, hogy két ülés alatt minden varázsütésre megváltozik. Ha le akarnál fogyni, ha meg akarnál izmosodni – kinevetnéd azt, aki úgy gondolja, hogy egy hét alatt 15 kilót fog fogyni vagy, hogy egy hónap alatt kipattintja magát, mint az atyaúristen. Mindenben a legnehezebb a kitartó munka.

Nekem nagyon nehéz nem reagálni, nem azt mondani, hogy ugyan, ennyi belefér. Egy találkozás, egy üzenet, egy bármilyen kis kontakt belefér. Még ez sem fér bele valójában, egy ilyen poszt bele a levegőbe. Még ez sem. De nagyon sajnálom ami van veled, és azt, hogy a makacsságod nem használod arra, hogy jobb életed legyen és megkapd azt, amire vágysz.

Jó lenne azt gondolni, hogy „megérdemled”, de azzal magamra is mondanék ítéletet.

Az emberek többségének rengeteg jól kigondolt kifogása van arra, hogy miért NE változtassa meg az életét. Minden élet jó, ha tudjuk róla, hogy az amilyen, valójában megvéd minket olyasmiktől, amiktől félünk, idegenkedünk, amiről hazudunk. A kitartó munka valamiért, a pici lépések, kicsi sikerek és örömök megbecsülése – sokakból hiányzik. Hiányzik a kitartás vagy éppen lenézik ezt a dolgot. Titokban úgy gondolják, hogy járt volna nekik az, amit nem kaptak meg. Mások beletett melóját nem érzékelik. Csak a sikeres projektzárásra vágynak, a közben levő útra nem. Húúúúú.... micsoda muszklik! – neki öt éve volt benne és sok pénz, sok odafigyelés, informálódás, próbálkozás, de leginkább kitartó meló. Neked könnyű, te mindig vidám vagy, neked mindent csak úgy odadob az élet! – Valójában minden kibaszott nap megküzdök azzal, hogy be tudjam tartani a megállapodásokat amiket kötök magammal. Hogy odafigyeljek rá, ne hagyjam a negatív dolgokat, hogy belerágják magukat az agyamba, a lelkembe. Ne ítélkezzek feleslegesen. Ne legyek hazug az empátiámban vagy a lelkesedésemben. Elengedjek álmokat, feldolgozzak veszteségeket. De legfőképpen, hogy próbáljam körbejárni a dolgokat, megnézni több szempontból, ne ragadjak bele a saját érzelmi világomba. Több dolog volt már amiről lemondtam pedig nehéz volt. És az is úgy megy, mint az építkezés. Nap, nap után ki kell tartani, míg végül eltűnik. Ha építkezünk, akkor pedig hordani kell a téglát, nap nap után, bárki bármit is mond. Elhatározással, konokul.

Szóval az, hogy az ember rendbe tegye az életét, az melós. És a legjobb bizonyíték rá, hogy szakember segítsége kéne, hogy ha nem úgy él, nem ott van, ahol-ahogy-amiben lenni szeretne. Bármikor el lehet kezdeni. Nem csak hétfőtől.

[kazamata]

volt szerencsém tegnap a gödöllői egyetemen járni. az egész rohad, a lepusztultság hozza a felsőoktatási átlagot (kivéve közszolgálat egyetem, de ugye ott meg az agyakban van sivatag)

DE! A kormány ezt látá és cselekszik vala:

A Gödöllői Premontrei Apátság épít bzmg egy templomot és egy sportközpontot. Az egyetlen hely a környéken ahol folyik vmilyen építkezés az ez. Lenyúlnak egy iskolát, beterelik a tanulókat a kápolnájukba és megállapítják, hogy az kicsi. Kell egy iolyen szerény kecó pávatollat hordani.

"A rendszerváltás után a családi házas környezethez igazított kápolnánkat a Fácán soron, 1991-ben kezdtük el építeni, és használjuk a mai napig. Az 1950-1990 között megszűnésre kárhoztatott kicsiny közösség nagy vállalkozása volt ez akkor, remélve, hogy egyszer majd mód nyílik a premontrei hagyományok alapján álló templom építésére is. A Fácán sori épület már néhány év elteltével szűkösnek bizonyult mind a plébánia, mind a gimnázium létszáma tekintetében."

Premontrei fogadalmak:

Szegénység – ami egyszerű életet követel tőlünk, életünk és talentumaink megosztását egymással és azokkal, akiket szolgálunk

Tisztaság – megszentelt cölibátus, ami megnyit minket a lélekben való növekedésre egységben másokkal

Engedelmesség – amely minél teljesebben kitágít bennünket Isten akaratának befogadására

promontrei nagyonkatolikus testvérek!

basszátok szájba a jó kurva anyátokat

[stickalittle]

Papa, hát zsírt kell kenni a plafonra!

[fovarosiblog]

A blogolás halála

2013-ban még több blog együttműködésében születtek cikkek, ugyanarra a napra időzítve.

Most mentegetem ki a posztjaimat egy Word doksiba, és ha már szembe jött ez a lista, megnéztem, hogy melyik hogy áll.

Csak a szépre!: 2017 végén állt le

Városkommunikáció: 2021-ben állt le

Lásd Budapestet: 2018-ban állt le

Check My Budapest: 2023 májusában állt le

Kép-Tér: 2023 májusában állt le

XV. kerületi blog: 2017-ben állt le

Urbanista: 2014-ben állt le a blog.hu-n, igaz, tovább élt az Index.hu-n, ott a rovatban 2019-es az utolsó bejegyzés

Szóval, az elmúlt években sorra hagyták abba az emberek a blogolást. 2023-ban már szinte senki nem akar hosszabb szövegeket olvasni se, nem hogy írni és posztolni, blogszerkesztővel szöszölni. Ez a podcastok és a rövid, max néhány perces videók kora. Én meg úgy érzem már magam, mint valami dinoszaurusz, hogy még posztjaim vannak beidőzítve 2023-2024-2025-re is. Zuhan az olvasottság is: a régi tulajdonosi szerkezetben (pre Telex) még könnyen volt 5-10 ezres olvasottsága egy cikknek (a rekord egy 100 ezres volt), most meg már az ezer alatti sem ritka. Közben az index.hu csapat is egyre jobban elengedi ezt a felületet: van még cimlap.blog.hu, meg blog.hu "doboz" a főoldalon, de egyre lejjebb, egyre rosszabb olvasottsággal, egyre bénább supporttal, nulla újdonsággal.

Több, mint egy évtizedem van benne, életformává vált szinte, hogy miről írjak, hova menjek el valamit megnézni stb. Ebből egy csomó szép dolog is kijött: van egy kis házi Budapest könyvtáram, eljutottam kitudjahány olyan helyre, ahová mások nem sokan a Rákosi-bunkertől az óbudai távhőkémény tetején át a 4-es metró még építkezés alatt álló állomásaiig. Írtam cikkeket a hg.hu-nak, az Octogonnak, a Várnegyed újságnak. És ebből nőttek ki a városi séták is: most dolgozok ki két újat.

Lassan el kell engednem a blogolást. Az is lehet, hogy egy napon arra ébredek, hogy puff, lelőtték az egészet, oszt csók. Megyek, kimentem a jobb posztokat, hátha egy könyvet még össze lehetne hozni a jobbakból. Lesz hozzá olyan 500 oldalnyi szöveg.

[megtudommagyarazni]

Istanbul, helyzet

Minden megváltozott kedves városomban. Telefurkálták metróval, az egyáltalán nem volt. Az új reptérről egy átszállással lehet Yenikapiig menni fillérekért. Olyan megállótávolságok vannak, hogy a mi 3-as 4-es metrónk kényelmesen elférne két megálló közt. 800 km mélyen mennek, félórás trip a felszínre jutni a mozgólépcső-rendszereken. A szerelvények km hosszuak, és tömve vannak.

És naná, hogy Ramazankor sikerült jönni, basztam megnézni, úgy emlékeztem, hogy legutóbb télen volt. De persze nem para, ez azért nem Teherán.

A főutca, Ordu caddesi, már autómentes, csak a villamos jár.

A cipőpucoló gyerekek eltűntek, mint a yarım ekmek döner is, átadva helyét a dürümnek. A sör mocsokul megdrágult, az 5dl-es Efes 60tl, közel 2 euro. A közlekedés, építkezés meg általában minden ugyanúgy kaotikus, megvan a bája, na. Évtizedekig jártam ide, és most voltam először a Süleymaniye dzsáminál, valahogy kimaradt. Lenyűgöző! Persze, az Ayasofya egy csoda, de a Sultanahmet dzsámit szerintem veri. Költészet fehér márványból!

A hotelben a trt-habert nézem, az arcmimika nélküli Erdoğan mindenhol. Kampányol a helyi polgiválasztásokon, a beszédbed percenként elhangzik egy Inşallah (ha Allah úgy akarja). Kegyetlen, milyen nimbusza van, már-már istenként tisztelik, mint Atatürköt. A nagy különbség az, hogy ő valószínűleg nem dugja a csajokat. Mustafa Kemal pasa nem hagyott ki egy numerát sem, aki kétágú volt és az elágazásnál pinát hordott, azt levarrta. Többek között Josephine Bakert, és a mi szép Gabor Zsazsánkat is.

Még van 5 napom, aztán Belgium. Megkérnék mindenkit, hogy mire hazamegyek, legyetek szívesek elzavarni az orbánékat. Harangozó bokákat szeretnék látni az Andrássyn.

Köszönöm.

[sztivan]

a kiskorúak által is lakott, egyre nagyobb arányban nemdohányzó városok, települések lakosait szeretnénk megvédeni. Mitől szeretnénk megvédeni? A trafikingázástól. Sok száz vagy ezer olyan munkástól, akik csak a cigiért mennének be a városba. Ez nem jó ugyanis sem a városnak, sem a munkásnak, egyedül a trafikosnak jó, annak pedig legyen jó az építkezés területén, ne pedig a trafikingázás beindításának az árán

Ágh

[multidezo]

Megoldás a szociális bérlakás hiányra

Békés Megyei Hírlap, 2003.08.27.

[m-winemaster]

(we have pripyat at home)

A várnegyed amúgy látszik, hogy rengeteg pénzt kapott, és sebtiben fel lett újítva egy csomó dolog (hogy méltó legyen Európa kultúrális fővárosának), vannak olyan templomok, amiknél modernebbet/tisztábbat még nem láttam, full új fából a padok, a márvány csillog. Persze van pár romos is. Viszont: félig van kész minden, megy még mindig az építkezés, a fele le van zárva. És csak úgy rábasztak egy réteg aszfaltot a macskakőre. Konténerek mindenhol.

Viszont van mozi-galéria-kézműveskávézó/bár komplexum, ami azért eléggé nekem lett összeállítva, remélem tud majd organikusan is működni, beáramló mutyis pénzek nélkül (persze másképp nem tudom elképzelni, hogy ilyen jó dolgot lehetett csinálni).

Szentkirályszabadja, Veszprém, 2024 márc.