#vitt tak

[madibert]

Children Gothenburg An illustration of a medium-sized, gender-neutral Danish children's room with blue walls and a wood floor in a medium tone.

[pricew]

Bedroom - Loft-Style Mid-sized Scandinavian loft bedroom idea with light wood floors and white walls

[soffans-blog]

Oljemålning/ "självporträtt" en solnedgång på stranden.

Detta var den sista som vi fick till uppgift att göra på bilden, lite sorgligt eftersom det är mitt sista år på gymnasiet. Men jag tycke att denna bilduppgift var en bra presentation av mig som människa. Man fick då till uppgift att göra ett självporträtt. Man fick göra hur man ville, men dock skulle det presentera sig själv. Jag valde då att måla en solnedgång vid stranden eftersom jag gillar solnedgångar, och jag gillar även att resa som ni kanske ser på den tropiska miljön. Jag gillar även att vara hemma men också gillar att besöka nya ställen och upptäcka världen. Jag gillar även det tropiska miljön eftersom det påminner mig hos mormor och morfar som bor i Filippinerna. Jag tyckte också att denna bild presentar mig som människa väldigt bra, jag tycker att allt matchar med min personlighet och saker som jag gillar.

Material: stativ, oljefärg, pensel, duk, en ram at sätta duken på, vatten,

Först valde jag och testade olika paletter för att se vad jag ska ha med mig till min bild. Sedan när jag hade valt färgerna som jag skulle ha började jag att måla bakgrunden, detta målade jag då med färgerna, mörkrosa, gul, och röd. Jag blandade färgerna för att ge den en solnedgång. Sedan när jag var klar lät jag de torka och började skissa på hur huset och trädet ska ligga. Sedan började jag måla med lila färg samt blandade lite emellanåt av svart och vitt för att kunna få denna skuggeffekt, jag försökte att lägga mycket svarta nyanser för skuggan medans det som behövdes ljusas upp la jag till high light. Sedan lät jag den torka helt och målade bara kanterna på tavlan. Sen var jag klar. Detta tyckte jag gick effektivt.

Jag är mycket nöjd med denna eftersom det gick väldigt smidigt även om jag vid mitten av tavlan tvivlade på taket, då fick jag lite hjälp av min lärare genom att göra high light på taket för att försöka ge mer liv och se ut mer som en tak. När jag blev klar blev jag vänligt nöjd med huset och taket, även detaljerna som jag la på taket och husets fasad. Jag var också nöjd hur solnedgången gick ner. Det som jag kunde förbättra kanske var att lägga mer fokus på horisonten eftersom den syns inte lika tydligt, med detta tyckte jag blev bra ändå. Denna uppgift var en bar avslutnings uppgift att göra. Jag är mycket nöjd.

Tack för ett fantastisk år och tack till min lärare Eva Bäcklund för att jag har fått vara med på denna resa. Det har varit jätte kul och roligt att få komma på dina lektioner. tack:)

[quotesoftheday365]

Vackert innertak, på stora teatern i Göteborg

[emelycrona]

Min Linnéa.

I rummet är det svalt och ute är det varmt. Du ligger bredvid mig i ett vitt hav av skrynkliga duntäcken och ditt nakna ben sticker ut från de billiga lakanen. Jag stryker dig över håret och min hand letar sig in under huvudkudden. Med en långsam rörelse lyfter jag försiktigt ut min telefon och sparar minnet av en stad som vaknar.  Vi har sagt adjö till mina drömmars hus och barndomshem. Vadat genom minnen och gömt undan all misär. Köpenhamn ger oss sommar trots att det är vår. Du bär jeansjacka och jag en rock som sitter fel. -Så jävla ful rock säger jag.  -Det heter kappa säger du. -Alfons Åbergs pappa har rock, du har en kappa.

Vi skrattar. Bullrande, högljudda skratt rakt ut i luften. Mitt hår är slitet av sorg men ditt leende är som alltid lika brett. Vi köper iskall champagne innan klockan slagit tolv. Med smutsiga fingrar fiskar vi upp hala, gröna oliver och salta, bruna mandlar. Allt som är gott, bara för att fira. Fira att en etapp är över, kanske en av de värsta. Två dog men du finns kvar. En gång var du hans men nu är du min. Det känns bra, bättre än någonsin. Vi äter råbiff och läpparna färgas vinröda av nytärnade rödbetor. De salta kaprisbären studsar över bordet när vi slinter med gaffeln. Med en liten kniv av trä brer vi mackor och strör havsalt. Dricker oss mätta på vin och målar vårens första fräknar. Dag blir till kväll och vi är nära marken. I mitten av ett högtryck i en rock som sitter fel. Obeskrivligt fria, oroväckande omedvetna. Det blir påsk och du var hans men jag behöll dig. Vi har inte pratat på tre veckor och jag undrar hur du mår. Det brusande havet är mitt sällskap och jag frågar dig en sista gång. 

-Linnéa, hur mår du? Med flyktiga tankar och orolig mage lägger jag telefonen på den raspiga stenmur jag sitter på. Du är mitt kött och blod, en syster utan band. En vänskap som är lugn, trygg och stark. Men det känns fel. Något är annorlunda, påväg och alldeles, alldeles för nära. Plötsligt blir allt mörkt, svart och kallt. Du är gravid i vecka 24 och diagnostiserad med aggressiv bröstcancer. Det mörka, svarta, kalla kommer i ett sms från andra sidan jorden.  Du har cancer och i din mage bor min guddotter. Ditt och Johans första barn.

-Det är inte ditt fel Emely. Min cancer är inte ditt fel. Du säger det innan jag har sagt vad jag känner för du vet precis vad jag tänker.  Det är inte mitt fel. Jag faller handlöst framåt och mina knän möter den skrovliga marken med en smäll. Det bildas blodsmak i munnen, jag biter mig i tungan och orden som vill ut fastnar i halsen. Det är här nu, det mörka, det svarta och det kalla. Min Sarah, min Mamma men min Linnea? 

Efter två timmar somnar jag i en blommig soffa under ett tak av pelargoner. Det doftar starkt och kryddigt från de gröna bladen och när jag blundar är allt som vanligt. Som vanligt, ni vet förut. När cancer var ett ord och sjuk något man aldrig blev. Jag sover och drömmer om oss. Om våra skratt, relationer och tusentals ord. Ständigt diskuterande, alltid nyfikna och ofantligt olika. Ebony and Ivory. Du, Jag, Vi. Påskafton försvinner i en dimma och min guddotter är lång och petite där hon ligger i skyddet av din kropp. Lång och petite? Det trodde vi aldrig. Vår Florens. Florens Gilda Holm. Min stjärna. 11 juli sommaren 2019 föds du. Århundradets konstigaste sommar. Mitt i stormens öga kom du till världen med ansiktet mot solen. Min älskade unge. Mellan bladen i min bok ligger din bukett. Tätt tryckt mot sidor av ord jag redan glömt. Rallarrosor och prästkragar. Den rödaste av vallmo och små förgätmigej. Blekta strån av havre, råg och vete. Florens. Min sommarflicka som jag ännu inte träffat. Som varit min från första stund och har en mamma att se upp till. Älskade Linnéa.

Jag är din genom infektioner och cellgifter. Håravfall och svettningar. Fokuserar på ljuset och Köpenhamn 2020. Skickar bilder på klänningar som får dig att le och printscreens som förfasar. Planerar din dotters dop och alla andra dagar. Alla andra dagar, alla är dom våra. Jag älskar dig så högt så att det hörs och är din när du halkar efter. Med din hand i min, nu reser vi oss Holm, mot ljuset och livet. Alla andra dagar, alla är dom våra. Din vän Emme.

[norsesuggestions]

Arbetarna bakom palatset publicerat av Dagens Arbete 2012

Ett påkostat museipalats i huvudstaden. Ett enkelt bruksmuseum i en liten ort i Hälsingland. Det som skiljer dem är en avgrund. Det som förenar dem är historien. En gång var banden starka mellan adelsfamiljen i Stockholm och arbetarna i Ljusne.

Det var i Grevens tid. Han anlände, som den härskare han var, till sommarvillan i Ljusne med sin grevinna. Barn och vuxna hälsade höviskt fursteparet som ägde marken under deras fötter, bostäderna de hyrde, fabrikerna som gav dem jobb, ja själva människornas kroppar och själar förfogade greveparet över.

– De kom sjövägen, berättar smeden Filip Vallström, 95 år, i tidningen Sia 1987. Kusken mötte dem med häst och vagn. En svart och en vit häst hade de. Vi barn samlades vid torget. I täten bars flagga och standar. Sedan marscherade vi till villan och fick saft och bullar. En gång om året.

Han hette Walther von Hallwyl. På en brunnsort i Tyskland hade han träffat Wilhelmina Kempe. Han, en fattig schweizisk greve från en av Europas äldsta adelsfamiljer, hon en frälseflicka från en av Sveriges rikaste familjer. Om dem finns böcker skrivna. Deras historia är väl dokumenterad.

I andra ändan, på den flaggviftande sidan, om man så vill, kan man skönja Per Johan och Anna Nyberg. De träffades i Ljusne. Han var arbetare, hon piga och senare hemmafru. Att Walther och Wilhelmina von Hallwyl skulle veta vilka herr och fru Nyberg var är knappast troligt. Kanske möttes de ändå i den brusande industriorten.

Ljusne ligger vackert, nära Söderhamn vid Ljusnan, just där älven möter havet. I dag en inte särskilt spännande ort. Igenbommade byggnader, skräpiga industritomter. Det är historien som lockar. Tiden före törnrosasömnen. Tiden före nedmonteringen.

Per Johans och Annas sonson Tord Nyberg leder mig genom historien. Vi träffas i det anspråkslösa bruksmuseet. Med hjälp av några gamla fotografier försöker han beskriva det jag inte ser i dag. Vi åker runt. Där stod sågen med den långa rallbanan som ledde till brädgården, där låg mekaniska verkstan, där kättingfabriken, där fina villan. Sista hyttan på Sörljusne står kvar som ett monument, några mossiga stenfundament från diverse fabriker sticker upp ur gräset, sneda dykdalber och vinda stenkistor antyder det som för långt mer än 100 år sedan var en livlig hamn där segelfartyg och lastpråmar trängdes på redden. Det rykte och pyste, rasslade och skramlade och överallt var det rörelse av folk.

Per Johan Nyberg arbetade i grevens fabriker, som malmlastare och kolugnsarbetare. Arbetet var hårt och dåligt betalt. Långa arbetsdagar, dryga veckor för knappa tusen kronor i årslön. Lydnad var en självklarhet. Von Hallwyls ord var lag. Han hade växt upp i ett feodalt samhälle i Schweiz där folket hälsade honom med mössan i hand.

Det var goda tider för Ljusneindustrierna. Familjeförmögenheten växte. En del pengar investerades i fabrikerna, en del lade grevinnan –  som Wilhelmina gärna kallade sig – på sjukvård till de anställda. Men ”de miljoner som de fattiga och utslitna arbetarna strävade samman åt riksgreven användes till annat än att förbättra arbetarnas villkor”, som Helge Törnros skriver i träfackens jubileumsskrift, Träets män i Ljusne.

1893 började Walther och Wilhelmina bygga sin bostad på Hamngatan i Stockholm. Två tusen kvadratmeter och 40 rum. Kombinerat kontor och privat bostad för två personer. De tre döttrarna hade hittat sina egna adelsmän och flyttat ut.

I Hallwylska palatset, som det kallas i dag, sparade inte greveparet på kostnaderna. Privatbostaden utrustades med alla moderniteter, elektricitet, centralvärme, hiss och telefon.Det är ett palats, varken mer eller mindre, väl bevarat, nästan orört, än i dag. Inredningen i Stora salen är tung, påkostad, vacker, om man tycker om gobelänger och takmålningar. Varje detalj är noggrant utvald, möbler och mattor hemförda från fjärran länder av den ständigt samlande grevinnan. Biljardrum, rökrum, kägelbana. Badrum i vit carraramarmor, dusch med varmt och kallt vatten ur gyllene kranar. Varmvatten i stallet, till och med.Köket är stort och luftigt, klätt med vitt kakel i väggar och tak.

Priset när palatset stod klart 1898 slutade på en och en halv miljon kronor. Det var betydligt mer än vad alla Hallwyls arbetare i Ljusne tjänade på ett år. Tillsammans. Omräknat i dagens penningvärde kostade hela bygget närmare 70 miljoner kronor.

Köket i den bevarade arbetarlängan i Ljusne har en annan charm. Enkelt och funktionellt. I dag är det bruksmuseum. Arbetarbostaden består av detta enda kök. Så bodde många av grevens arbetare. I köket. Hela familjen. Dessutom var man som boende i Bolagets bostäder tvungen att ta emot en eller ett par säsongsarbetare som hyresgäster.

Så Anna Nybergs lott var knappast lindrigare än maken Per Johans. Före 1900 fanns det inga järnspisar i många av arbetarnas lägenheter, det saknades innanfönster och kylan trängde in från alla håll. Det var så glest mellan golvplankorna att trasmattorna böljade i vinddraget. I Nybergs ett rum och kök, utan vatten och och avlopp, som ägdes av Bruket, födde Anna tre söner, som en efter en lotsades in i Ljusnes fabriker.

Greve von Hallwyls förhållande till Ljusnes arbetare blev allt bistrare. All facklig och politisk verksamhet var förbjuden inom bolagets område, det vill säga i stort sett i hela orten.

Ljusne-Ala socialdemokratiska ungdomsklubb saknade lokal, så de började hålla sina möten utomhus vid en allmänning vid Fejan. Dit kom agitatorerna August Palm, Kata Dalström och Fabian Månsson och talade till hundratals arbetare under öppen himmel.

Enligt vandringssägnen ska kung Oscar ha kallat till sig von Hallwyl och tagit honom i örat för hans sätt att behandla Ljusnes arbetare.

Grevens hämnd lät inte vänta på sig. Sex arbetare avskedades, anklagade för ”systematisk agitation och uppvigling”. Sågverket lades ner något år senare. Då hade greven sålt en stor del av sin skog i Voxna. Urskog som var så hårt exploaterad att det uppstod råvarubrist.

Många Ljusnebor ställde ungdomsklubben till svars för grevens hämnd. Missnöjet var stort. Det rådde arbetslöshet och nöd. 106 av Ljusnes 1 300 arbetare fick nog och flyttade från orten, de flesta till Amerika.

1917 kunde Ljusnes sågverksarbetare bilda fackförening. Då hade von Hallwyl lämnat ledningen i företaget till mågen Wilhelm von Eckermann. 1919 bröts banden mellan palatset i Stockholm och industrin i Hälsingland. Den Hallwylska perioden tog definitivt slut när von Eckermanns son tvingades sälja.

Det var då. Nu är nu. Utanför fönstret på Pizzeria La Gondola ligger Smedsvägen öde. Man får använda sin fantasi för att frammana det myller av människor som travade fram mellan de nu rivna arbetarkasernerna för mer än hundra år sedan. I dag ser man mest åldringar som skjuter sina rullatorer ner mot torget.

– Det är nog en 65 procent folkpensionärer i Ljusne i dag, säger Tord Nyberg, själv född 1937. Det är gott om tomma lägenheter och lediga hus.

Varför fylls jag av vemod? Grevens tid är väl inget att återvända till, med fattigdom och livegenskap. Ändå sörjer jag de gamla husen på Mosebacke, Haga, Hasselbacken och allt vad grevinnan Hallwyl döpte Ljusnes bostadsområden till, träkåkar som ersatts av sjuttiotalskaserner.

Och jag sörjer att en brusande industriort inte finns mer. För det handlar inte om törnrosasömn. Ljusne kommer inte att väckas om det kommer en vacker prins med aldrig så eldiga läppar.

Via: https://da.se/2012/03/arbetarna-bakom-palatset/

Min kommentar

så här då en sammanfattning av Ljusnes historia. Personligen har jag vart på det där arbetarmuseet i ljusne ett flertal gånger, och noll gånger på hallywyska huset. Ej ett sammanträffande, så min morfar var ifrån Ljusne och allt.....

[naturfonster]

Är dina uPVC-fönster, dörrar och amp; Vinterträdgården ser trött ut?

Ett sätt att få dina gamla PVC-fönster, dörrar och solrum att se ut som helt nya med ett friskt intensivt utseende är att färga dem i vitt eller till och med din favoritfärg med hjälp av en specialiserad färgstänkverksamhet.

aluminiumfönster

Det behövs inte ständigt att du tar bort dina uPVC-fönster och dörrar och efteråt har helt nya skickligt monterade om du vill spruva upp bortom din bostad, särskilt om de förblir i en felfritt fungerande skick.

 Genom att spraymåla dina uPVC hemfönster & amp; dörrar, du kan snabbt få en glänsande ansiktslyftning på utsidan av ditt hus, till en mycket mindre kostnad och också röra än att byta! Dessutom kan en professionell färgstänkverksamhet också sprayfärga dina garageportar för att matcha.

Visst, om insidan av uPVC-fönstren och dörrarna ser trötta eller fläckiga ut, kan du få denna färg att stänkas samtidigt, inklusive dina väggytor och tak om du vill ha ett helt specialiserat lackarbete!

 Majoriteten av specialiserade spraymålningsföretag kommer säkert att maskera dörrar och fönster som följs genom att rengöra uPVC med en unik limningstjänst som gör att sprayfärgen följer tjänsten och erbjuder tio års garanti kontra skrapning eller skalning.

 Naturligtvis är denna spraymålningslösning inte bara för fastighetsbostäder. Varje specialföretag kommer dessutom att fungera inom den kommersiella industrin, lackeringsfronter, arbetsplatsblock med uPVC eller aluminiumfönster och dörrar.

kopplade fönster

Med majoriteten av professionella spraymålningsföretag kan alla typer av RAL-, BS- eller Pantone-färger replikeras och de kan i allmänhet färgmatcha din företagsidentifiering eller måla om de erbjuds med ett exempel på ditt val.

[klagarn]

Mamma och jag hand i hand hösteftermiddag nittiotal, vandrandes förbi de stora villorna i Nässjö bakom sjukhusområdet. Husen finns i alla slags färger, ljusgröna, faluröda, havsblåa, pissgula. Alla har swimmingpool, sett såna på film och sen verandor i betong eller trä och knoppar på grindarna. Kåkarna breder ut sig över trädgårdarna som feta gubbar breder ut sig på tågsäten, pöser över. Jag pekande litet finger på ett rosa hus med vitt tak, detaljer i guld, säger wow. Mamma säger att här, i dessa hus bor de rika, de bor här på gräddhyllan. Aldrig hört ordet förut men det svetsas fast.

Barnhjärnan tänkandes på hinkvis med vispgrädde kladdat på en kökshylla, gigantiska jordgubbar och hallon. Glittrande ögon.

[monaguesser]

Get Rich

sabase ameer vyakti banana chaahate hain? aage kamaee ke vikalp khojane kee koshish kar raha hai? yahaan, hamane uchch laabh ke saath jahaan bhee aap nakadee ka nirmaan karenge, vahaan se sabase saral alag hai. satta matka, achchhee tarah se ajeeb lagata hai, lekin saralatam munaaphe ke saath aapako aapoorti karane mein bilkul saksham hai. vaastav mein, vahaan bhaarateey baajaar ke bheetar sattamatka khel kee kaee kismen hain. haalaanki yah smaartanes aur thodee maatra mein nivesh chaahata hai, to keval aap saralatam laabh kamaane mein saksham ho sakate hain. sattamatka parinaam ne pooree tarah se bhaagy ka samarthan kiya kyonki yah buddhi, nivesh aur bhavishyavaaniyon ka khel hai. vaastav mein ek vishvaas hai ki poorvavartee dinon ke bheetar saat bhaagy aur samrddhi ka prateek hain. haalaanki, samay ke bheetar, ham shaayad hee kisee ko mahasoos karate hain ki sanyukt raashtr kee ejensee is tarah ke andhavishvaason par vishvaas karegee lekin juaaree shaktishaalee roop se is par vishvaas karate hain. spashteekaran spasht hai kyonki yahaan unaka satta matka parinaam unakee kismat par nirbhar karata hai. vaastav mein, yadi aapane kabhee slots gem ko veevee kar liya hai, to aapane dekha hai ki slot masheen teen sevens ke lakee kombo ko bhee nasht kar detee hai. on-lain ya bhoomi-aadhaarit kaiseeno mein khelen khair, aap is gem ko on-lain ya mukhy roop se aadhaarit kaiseeno mein khelenge. aisa nahin hai ki aap kisee atirikt intaranet ya mukhy roop se sthit kaiseeno kee ichchha rakhate hain. ise chhodakar, yahaan hamane aapako ek phaishanebal vyakti aur yahaan tak ki satta matka khel ke maastar banaane ke lie ek aur tarakeeb nikaalee hai. buddhi ke saath is khel mein bhaag lene ke lie aavashyak baad ke kaarakon ko samajhana aur anubhav karana chaahie. satta matka khel mein hissa lene ke lie aavashyak vichaaron ko maapane ke lie neeche die gae varg ko soocheebaddh karen:    sahee khel: pratyek juaaree ke lie sabase mahatvapoorn niyam yaanee sahee khel khelana. haalaanki koee bhee khel yahaan jeetata hai vah juaaree ke sambandh mein hai jahaan bhee ve khel ko vyavasthit roop se jeetenge.    sahee rananeeti: ek baar jab aap apane khel ka chunaav kar lete hain, to kor se isake baare mein ek adhyayan karen. aapake chune hue khel kee sahee jaanakaaree tab tak honee chaahie jab tak aap pooree tarah se us par uchit tareeke laagoo karane mein saksham ho jaen. is prakaar gaharaee se pratyek ke tareeke ke saath sanyojan ke roop mein khel mein mahaarat haasil hai.    vitt wislaiy prabandhit karen: ant mein, satta matka sabhee nivesh aur nakadee kamaane ke baare mein hai. is prakaar, apane vitt ko gyaan dikhaane ka prabandhan karana chaahie aur un kshetron mein pooree tarah se nivesh karana chaahie, jahaan aap bilkul saral aane ka aashvaasan dete hain aur apanee kismat par bharosa karate hain.    bhaagy: jaisa ki ham sabhee samajhate hain, satta matka parinaam bhee bhaagy par nirbhar karata hai. yahaan, isake baavajood ki aap nausikhie hain ya niyamit khilaadee hain. parinaam aapakee kismat par nirbhar karate hain. to, satta matka khel ke bheetar kadam rakhane se pahale duniya ko gyaan dikhaane vaale is khel mein hissa lene ke lie uparokt soocheebaddh binduon ka paalan karana chaahie.

[oyomistri]

arthashaastr ka janak amit bhaarateey arthavyavastha hai kaushik trteey vishvayuddh prayukt hota hai vikaasasheel deshon ke sandarbh mein poonjeevaadee tatha samaajavaadee vyavastha apanaane vaala pahala desh kramashah amareeka tha vah vishv kee sabase badee arthavyavastha amerika kee vishv kee doosaree badee arthavyavastha hai seene kee sakal ghareloo utpaad kee drshti se bhaarat ka vishv mein sthaan hai kriya shakti kshamata ke aadhaar par bhaarat kee arthavyavastha ka vishv mein sthaan hai teesara mishrit arthavyavastha ko apanaane vaala vishv ka pahala desh bhaarat mein arth bataen mishrit mishrit arthavyavastha ka arth hai nijee tatha saarvajanik kshetron ka astitv mishrit arthavyavastha ka praarambh hua 1948 mein maanav vikaas riport jaaree karata hai sanyukt raashtr vikaas kaaryakram maanav vikaas soochakaank ka aadhaar hai jeevan pratyaasha ka prati vyakti aay vikaas mein bhaarat ka sthaan yojana aayog vikaas riport kaun jaaree karata hai soochana aayog raajy stareey maanav vikaas riport jaaree karane vaala bhaarat ka pahala raajy madhy pradesh sarvapratham raashtreey aay ka agni kiya gaya 18 seet mein daada bhaee naurojee dvaara raashtreey aay samiti ka gathan agast 1950 raashtreey aay samiti ek hai the kisee bhee desh ka sarvashreshth hotee hai prati vyakti aay raashtreey aay ke anumaan ka sabase pahala diya gaya 1948 raashtreey utpaad raashtreey aay kee ganana ka aadhaar varsh hai 2011 bhaarat kee raashtreey aay mein krshi ka yogadaan bhaarat kee raashtreey aay ka mukhy srot hai raashtreey aata hai 2 maee bhaarat kee raashtreey aay ka mukhy srot hain seva kshetr raashtreey tatha sakal ghareloo utpaad ka likha karata hai seees kendreey saankhyikee sangathan kee sthaapana huee thee 2 maee 1991 tere sang kisane pahale jis vyakti aarthik ganana karaee thee 1970 mein seeeso ka mukhyaalay hai naee dillee mein bhaarat mein jeedeepee mein sarvaadhik yogadaan vaala raajy hai mahaaraashtr raashtreey lekha saankhyikee kahalaata hai shvet patr shvet patr prakaashit karata hai bhaarateey sainikee sansthaan hai kolakaata mein 2015 mein jeedeepee praathamik kshetr kshetr kshetr ka yogadaan hai kramashah 7% raashtreey aay mein sarvaadhik yogadaan hai seva kshetr ka praathamik kshetr sambandhit krshi pashupaalan matsy paalan dviteey kshetr vidyut aapoorti kshetr sambandhit hai seva kshetr vyaapaar sanchaar ke prati vyakti aay maamale mein agranee desh hai jaapaan varsh 2013 mein bhaarat mein sarvaadhik nyoonatam prati vyakti aay vaala raajy hai kramashah bihaar varsh 2013 mein bhaarat mein sarvaadhik prati vyakti aay vaala kendr shaasit raajy ka aadhaar hai graameen kshetr mein honee chaahie bhaarat mein gareebee ka aakalan kiya jaata hai lakadavaala phaarmoola ke aadhaar par lakadavaala phaarmoola ko sveekrti pradaan kee gaee 11 maarch 1997 ko yojana aayog ke dvaara antyoday kaaryakram ka uddeshy hain gareebee mein sabase gareeb kee sahaayata karana antyoday kaaryakram sarvapratham praarambh hua raajasthaan mein bhaarat mein berojagaaree sambandhit aankade taiyaar kie jaate hain pratidarsh sarvekshan dvaara bhaarat mein krshi kshetr mein pae jaane vaalee berojagaaree hai adrshy berojagaaree bhaarat mein berojagaaree hai mausam sambandhee vitteey varsh kee avadhi hai 1 aprail se 31 maarch pratham vitt aayog ka gathan 1951 mein vitt aayog ka gathan hota hai raashtrapati dvaara anuchchhed 280 ke tahat vitt aayog ke pratham adhyaksh kesee niyogee vitt aayog ke adhyaksh kee niyukti karata hai raashtrapati vitt aayog ka kaaryakaal hota hai 5 varsh ka vitt aayog mein sadasyon kee sankhya hotee hai 5 sahit ab tak gathit vitt aayog kee sankhya 14 14ven vitt aayog ka gathan 2013 mein 14 vitt aayog kee avadhi 2015 se 20 tak shodh mein vitt aayog ke adhyaksh vaay vee reddee vitt aayog ka mukhy kaary hai kendr aur raajy ke beech raajy ka bantavaara karana chhathe vetan aayog ke adhyaksh beeen krshna yojana aayog ka gathan 15 maarch 1950 ko yojana aayog ka prastaav diya yojana aayog sanstha thee paraamarsh daatree mein gair sanvaidhaanik yojana aayog ka adhyaksh hota tha pradhaanamantree yojana aayog ke pratham adhyaksh va upaadhyaksh the kramashah pandit javaaharalaal neharoo tatha gulajaaree laal nanda yojana aayog ka mukhy kaary tatha panchavarsheey yojana ka nirmaan tatha rekha taiyaar karana yojana aayog ke adhyaksh va upaadhyaksh montek sinh ahaloovaaliya yojana aayog ke sthaan par kis naee sanstha gathan hua neeti aayog neeti aayog astitv mein aaee 1 janavaree 2015 ko neeti aayog ke adhyaksh hota hai pradhaanamantree neeti aayog ke pratham adhyaksh va upaadhyaksh narendr modee evan aravind panagadhiya neeti aayog sanstha hai gair sanvaidhaanik daayitv vishesh sanstha yojana aayog dvaara indiya vijan 2020 ka dastaavej prastut hua 23 janavaree 2003 ko indiya vijan 2020 mein sakal ghareloo utpaad nirdhaarit hai oopar ke naata hai yojana aayog raashtreey vikaas parishad ka gathan hua 6 agast 1952 ko enadeesee sanstha hai sanvaidhaanik enadeesee ka adhyaksh hota hai pradhaan mantree raashtreey vikaas parishad ke sadasyon mein shaamil hote hain kendreey mantrimandal ke sadasy raajy ke mukhyamantree kendr shaasit raajyon ke oopar shak tatha yojana aayog ke sadasy raashtreey vikaas parishad ka kaary hai panchavarsheey yojana ka anumodan tatha antim sveekrti pradaan karana bhaarat mein yojana ka svaroop hai mishrit bhaarat ke lie niyojit arthavyavastha ko likho birayaanee gaandhee yojana ko taiyaar kiya gaya shreemannaaraayan mumbee plaan laagoo hua 1944 mein bhaarat mein yojana ka svaroop hai mishree bhaarat ke lie niyojit arthavyavastha pustak ko likha vishv eriya ne gaandhee yojana ko taiyaar kiya tha shreemannaaraayan ne mumbee plaan laagoo hua 1944 mein jan yojana nirmit kee gaee shree em en roy dvaara aprail 1945 mein sarvoday yojana ko prastut kiya tha jay naaraayan ne jay prakaash naaraayan ne niyojan se taatpary hai aarthik niyojan aarthik niyojan ko sarvapratham banaaya roshanee aarthik niyojan vishay hai samavartee soochee mein aarthik niyojan se sambandhit anusoochee hai 7 din niyojit arthavyavastha vikaas ka shubhaarambh 1951 mein bhaarat mein panchavarsheey yojana ke kriyaanvayan hota hai kendr aur raajy sarakaar par raashtreey yojana samiti kee sthaapana huee 1938 mein raashtreey yojana samiti ke adhyaksh the pandit javaaharalaal neharoo raashtreey yojana samiti kee riport prakaashit huee 1949 mein bhaarat mein panchavarsheey yojana prerit hai roop se pratham panchavarsheey yojana aadhaarit thee pratham panchavarsheey mein praathamikata dee gaee thee krshi ko dviteey panchavarsheey yojana aaee pee see mahaalanovis ke modal dviteey panchavarsheey yojana mein sarvochch praathamikata dee gaee bhaaree va aadhaarabhoot udyog oopar raurakila bhilaee mein durgaapur ispaat kaarakhaana kee sthaapana kee gaee doosaree yojana kaal mein pandit javaaharalaal neharoo ne adhik ka adhik utpaadan adhik vitaran ka naara diya tha doosaree panchavarsheey yojana mein trteey panchavarsheey yojana aadhaarit thee domar modal trteey yojana mein praathamikata dee gaee arthavyavastha ko svaavalambee va shivam saport ab tak kee sabase saphal yojana hai yojana trteey yojana ka vikaas 5 point 5 point bhaarat paak yuddh seksee trteey panchavarsheey yojana kee saphalata ka kaaran tha bhaarat-paak yuddh bhaarat cheen yuddh bhayankar kol 3 varsheey yojanaon kolakaata 1976 3 varsh is yojana ko sangya dee jaatee hai yojana avakaash kee harit kraanti bokaaro steel plaant kee shuruaat huee yojana avakaash mein chaturth yojana kab tha 1969 chaturth panchavarsheey yojana kee rooparekha taiyaar kee gaee thee yojana ke tahat yojana chaturth yojana ka mukhy uddeshy tha peedita ke saath vikaas paanchavee yojana ka katha 1980 paanchavee panchavarsheey yojana kee rooparekha taiyaar kee thee beepee paath yojana ka mukhy uddeshy tha gareebee ka unmoolan mein aatmanirbharata 1 varsh poorv mein hee samaapt yojana thee paanchavee panchavarsheey yojana indira gaandhee ne gareebee hatao ka naara tha paanchavee panchavarsheey yojana kaal mein kaam ke badale anaaj kaaryakram raashtreey nyoonatam aavashyakata kaaryakram laagoo hua tha apanee yojana mein anavarat yojana dil hai * kee yojana kab tha 1978 se 80 ke beech yojana aadhaarit gaandheevaadee modal naabaard kee sthaapana huee thee yojana 1985 raashtreey graameen rojagaar yojana praarambh huee thee yojana kaal mein saataveen panchavarsheey yojana kee rooparekha taiyaar kee thee raanee avakaash yojana indira aavaas yojana tatha javaahar rojagaar yojana ka praarambh hua saataveen yojana kolonee neharoo rojagaar yojana praarambh huee thee saathee yojana kaal mein aathaveen panchavarsheey yojana kee rooparekha taiyaar kee thee pranab mukharjee ne aathaveen yojana ka mukhy uddeshy tha maanav sansaadhan vikaas ab tak kee sarvaadhik saphal yojana thee aathaveen panchavarsheey yojana yojana ka vikaas dar lakshmee praapti tatha pratyay tatha siks point 8% mahila samrddhi yojana ka praarambh hua paath yojana kaal mein pradhaanamantree rojagaar yojana kee shuruaat huee thee yojana kaal mein moovee yojana ka mukhy uddeshy tha saamaajik nyaay aur samaanata ke saath aarthik vrddhi 10veen yojana ka kaal tha 2002 se 2007 ab tak kee sabase vikaas yojana hai dasaveen yojana vikaas lakshy praapti

[nordquists]

HMS Gladan - en samanfattning

Nu är jag hemma i Åre igen, jag har träffat vännerna igen och jobbet har dragit igång. Ute är det gnistrande vitt och temperaturen har legat mellan -14° och -22° senase dygnen. Vilka kontraster!

Jag tittar på foton när vi badar i havet och efter att ha tvättat saltvattnet ur allt lägger jag undan baddräkten och kepsen. Jag är väldigt glad över att vara hemma.

För även om det har funnits stunder när jag undrat om det går att ha det bättre än vad vi hade det just då, så har det varit mer tid med osäkerhet och trötthet. Inte så mycket på grund av sömnbrist, sjösjuka och förkylning, utan snarare på ett känslomässigt och socialt plan.

Jag kände ingen när jag kom, medan både klassen och besättningen var tajta gäng som jobbat ihop länge. Jag lärde såklart känna dem, som man gör när man jobbar ihop dynget runt och lever på väldigt liten yta. Men det blev inte så djupa relationer eftersom de redan hade vänner ombord som det var naturligare att gå till när något blev jobbigt eller när de ville prata om något. Det saknade jag och därför kände jag mig ensam fast jag var i en grupp, vilket är en jobbig sorts ensamhet.

Det var absolut inte för att någon var otrevlig eller avvisande. Tvärtom, alla har varit schyssta, trevliga, hjälpsamma och tålmodiga med att jag inte har samma erfarenhet av sjön eller marinen. Trots det går det inte att komma ifrån att det finns en gemensamhet i försvarsmaktens sätt att tänka, kommunicera och jobba som jag inte är del av, vilket också förstärker utanförskapen.

Jag saknade någon som kände mig, som visste (eller lärde sig) hur jag funkar när det är kämpigt och som vet när jag behöver en kram och när det går att säga “Kom igen, ryck upp dig, du kan det här!”. Det blev lång tid utan någon som är nära, aldeles för lång tid utan en kram från någon som tycker om en!

Men det känns också som att tiden har gått fort, vi har flyttat oss mellan olika platser, gjort något hela tiden och dygnet runt. Det har varit häftigt att få leva under dygnets alla timmar, se soluppgångar och solnedgångar, stjärnklara nätter och den extrema kontrasten mellan blöta, blåsiga nätter med dubbla jackor och vantar till dagar när shorts och t-shirt var för varmt.

Jag har älskat att lära mig allt ombord, att klättra i riggen, gänga ror, hoppa runt på skeppshustaket och beslå segel. Att få leva livet ombord på ett segelfartyg, att få en liten inblick i hur det är att arbeta i flottan - framför allt genom att prata med andra ombord, för de flesta andra jobb är sväldigt olika att vara på Gladan och Falken.

Att få sol, saltvatten och vacker natur. Jag har blivit starkare av att springa upp och ner för stegar, klättra på tak, dra i tampar och av att hela tiden gå och balansera mot vågorna. Har träffat supermycket roliga människor, sett städer, byar och hamnar på en väldigt speciellt plats och tar med mig massor med minnen hem.

När vi kom till hamnen i Las Palmas och jag bara längtade hem tänkte jag att “Det här gör jag nog inte igen”. Men efter några dagar till kaj med bara nyckelbesättningen, bra feedback och framför allt efter att ha kommit hem och fått lite distans så är jag ändå lite sugen. Varje segling ser olika ut och att göra det igen på ett annat sätt tror jag skulle vara utvecklande för mig. Att gå tillbaka fast mycket varit jobbigt och se om det går bättre, vad jag kommer ihåg och att jag kan ha kul fast jag inte direkt känner mig på topp.

Men först ska jag smälta den här upplevelsen ordentligt och snart väntar en vintersäsong på en av mina favoritplatser i världen: Saltoluokta Fjällstation! Jag reser från Åre den 17e och då flyttar jag också ut ur lägenheten i Björnänge. Det är inte otroligt att jag kommer tillbaka till Åre i maj när säsongen är slut på Salto, men inget är bestämt så vi får se vart livet tar mig!

Har du missat den och vill läsa mer om min segling finns hela min reselogg i kronologisk ordning här >>

[louiseeklund]

5 December 2017 Tisdag

00:04

Chris skickade en video på Kip när han gräver ned en hund i stranden och herre min skapare vad vackert det är där. Vilket ställe! Vilken dröm!

00:10

Nu kollade jag på de korta videoklippen jag har av honom och han är den enda. Han är det enda.

00:18

Lucas skrev nu att han kommer till Stockholm i början på året då han ändå ska på en tur till Paris. Han skrev om sin tacksamhet till mig och min familj och att vi måste ses när han kommer hit. Jag läser det det han skrev, imorgon. Men vad kul, att han vill ses! Jag var faktiskt något orolig att han var besviken på mig men han bad även nu om ursäkt över att han inte skrivit något angående mitt senaste meddelande.

05:10

"Who is your hero?"

"You know.. it's me in ten years"

So I turned 25 ten years later and that same person came up to me and said "Are you a hero?" and I was like "Not even close! No, no, no!" he said "Why?" and I said "Because my hero is me at thirty five". So you see, Every day, every week, every month, every year of my life my hero is always ten years away. I am never going to meet my hero. That keeps me as somebody who keeps on chasing.". Matthew McConaughhey.

05:19

"There is a few things in my account that I need each day. One of them is someone to look up to, another one is something to look forward to and another is someone to chase". "First up I want to thank God, because that's the one I look up to" , "To my family, that's what I look forward to", "And to my hero, that's who I chase". Oscar 2014, bästa manliga huvudroll.

05:34

Jag känner mig något skamsen för allt jag skrev runt midnatt, men jag har inte tid för skam.

05:35

Jag behöver fler människor att se upp till, eller människor behöver det naturligtvis inte vara, det kan väl i princip vara naturfenomen som vågor eller lava och vind, träd, stenar eller kanske en flod. Problemet med de typerna av förebilder är att de inte finns några direkta citat att följa och ta in, däremot kan jag ta in mina egna tolkningar, vilket bildar citat och känslor. Kip min kille är för tillfället min enda förebild, han blev det tydligt inatt och jag bör även ha min egen framtid som förebild likt McConaughey. Jag, som redan är så fascinerad av utvecklingen av mig själv. DiCaprio är Kip's förebild, vems är DiCaprios?

09:44

Förr brukade jag se upp till mitt fulla jag och det var väl då jag genomgick stora förändringar. Jag ser på mig själv och jag ändras.

16:38

Jag är så nära gråt men har inget att gråta för, jag kan inte förklara mig om någon skulle fråga.

16:39

Det är intensivt att måla, så mycket egentid och så många minnen som kommer till ytan. Jag borde bara sätta fokus på framtiden.

16:40

Och målningen är bara konstig nu. Jag försökte göra Aboriginal konst i bakgrunden, hittills är det bara fragment här och där. Problemet är hur jag nu ska sammanfläta allt.

18:23

Det finns potential nu! Jag i vitt fall förstår iallafall att det är inspirerat av aboriginerna.

19:04

Månen lyser forfarande runt och jag undrar varför Kip har läst men inte orkat bry sig om att svara på allt jag skrev inatt. Jag är rädd att han tycker att jag är för mycket och att han kommer lämna mig tillslut, typ nu. Att han inte kommer tillbaka från Amerika.

20:38

Han svarade nu och jag vill inte läsa.

20:40

Han skickade även strandbilder över Instagram och så slutar det med en solandes topless brud som på bilden innan satt med Chris men varför skickade han det till mig? Jag är irriterad på allt idag och jag har problemfritt målat i över åtta timmar.

20:47

Jag försökte byta bort Onsdag nästa vecka för att vara hemma när Kip är hemma och han som var villig kunde inte tillslut. Han överlever, jag överlever men blev himla tung nu så ska ta mig en ansiktsmask i en kvart och sedan krypa ned i sängen.

21:16

Tror jag såg Sabina Ddumba på bonden bar eller vad den nu heter, en av alla ställen på söder när Janice körade och Gabriel tog entré och spelade gitarr eller bas eller vilket instrument som nu är hans och Hugo var där och vi sneglade på varandra en del men sa inte mycket om något alls och Erik och David gav mig sällskap. Det var väl det. Jag hade inte modet att vara själv men hade jag varit själv hade jag förhoppningsvis bytt några ord med Hugo. Det var länge sen jag tänkte på honom. Vad gör han nu för tiden? Pluggar Arkitektur. Sociala medier avslöjar allt. David bor fortfarande i Paris nu med hans nya familj på fru och ett barn och Erik, han har flyttat till Östermalm och är affärsman. Jag. Jag bor kvar hos mamma och pappa. Gabriel har nog flyttat ut från Hugos garderob. "En dag kommer vi alla att dö", "Alla andra dagar gör vi det inte" som tavlan i det köket säger. Han bor troligtvis kvar. Jag har iallafall inte trampat i vatten, jag har klivit framåt. Till exempel har jag en studio nu, i rummet på andra sidan köket. Det är väl egentligen den ända skillnaden om vi ska vara krassa. Jag vill inte att Kip ska ta över det här rummet som sitt kontor om jag ska vara ärlig. Jag vill ha det för mig själv. Kanske borde jag inte sikta på att hitta ett hem, jag borde sikta mot en studio och där kan jag ju övernatta och bosätta mig i smyg. Eller så tjänar jag helt enkelt så sjukt mycket pengar att jag kan köpa mig ett glashus i skogen med rum för lite allt möjligt. Vakna upp, ställa mig på balkongen eller verandan och vråla så att alla fåglar vaknar och sedan gå in, göra lite yogaövningar och mixa ihop en smoothie för att sedan ställa mig i min studio och måla till att kvällen gryr.

21:38

Mamma slängde iväg ett mess med en fråga om när vi vill ha julgran. Spontant tänker jag att det är bra innan Kip kommer.

21:39

Jag tycker om idén om att ha besök varje kväll i mitt framtida hus/lägenhet. Så som de var i Kapstaden. Folk som kommer över på en middag eller bara en eftermiddagsdrink men juste ja. Vi behöver ha en balkong som vätter mot solnedgången precis som det gjorde där. Eller vore det inte häftigt om vi hade ett hus där vardagsrummet/köket var centrerat i huset med ett tak av glas. Ett fönster liksom men det måste betyda att taket sluttar. Jag gillar idén av platta tak men de kanske inte är så smart. Regnvattnet skulle förvisso kunna hamna i någon slags regnvattenbehållare som leder till duschvattnet. Det skall vara mycket tunga träslag och färger som skiftar i grönt, som för att föra naturen utifrån in. Jag vill ha ett mörkt sovrum med en stor säng, ett rum som liksom påminner om det jag nu har. Jag tror på idén om glastak. Lite kusligt kanske men det är bara att vänja sig. Högtalarsystem som kopplas från rum till rum med ett magiskt ljud. En flygel och fiol åt de som kommer på besök. Jag behöver lära känna någon som kan spela fiol för mig då och då, kanske låta folk öva sitt instrument i mitt hus medan jag målar. Mycket växter, gröna växter. Ett grönt marmorkök kanske skulle funka. Om vi blir med lägenhet ska den minst vara 97kvm och vara belägen på översta våningen med en balkong som vätter mot solnedgången som sagt, gärna sjö/havsutsikt. Dock behöver jag bo centralt så att jag kan möta väninnor på lunch och fikan och fönstershoppa och famla in på jazzklubbar. Linnésgardiner. En stor bokhylla med fantastiskt utbud.

22:00

Jag är typ inte intresserad av andras konst längre, på samma sätt som jag inte varit intresserad av andras texter. Det här kan båda både gott och illa. Gott för min egen skull. Illa för mitt ego.

22:24

Kanske borde jag jobba med film på något vis istället.

23:03

Jag övervägde att gå till Obaren, se Jesper trumma till någon skön tjej och nu såg jag att Erika, hon som jag baserade mitt universitetssökande efter den senaste timman, att hon var där. Ändå skönt att jag inte gick dit, jag vet inte hur jag skulle tett mig.

23:06

Kurt Schwitters.

23:12

Filmklippare.

23:13

Aaaahh.. jag måste ju ha något att visa för sånt där. Jag tror nog att jag skulle vara fasansfullt bra på hela filmprocessen.

23:24

Jag blir så uttråkad av uppgifter, deadlines men vad ska jag ta mig till? Livet, det är blott ett minne, en skugga i en flod. Varför sover jag inte än?

23:28

Jag måste till Los Angeles.

23:33

Det äckligaste med Elias var att han på eget initiativ sa att han skulle göra en spellista till mig inför min Brasilien resa och visst fick jag den. Jag blev glad och lyssnade på låtarna och tolkade dem som att de var till mig, som att de var noga utvalda till mig. Jag vet inte hur lång tid det tog, eller om det gick snabbt men efter ett tag insåg jag att hans spellista till mig var en exakt kopia av en som han knåpat ihop till Edda. "Edda får en spellista". Jag konfronterade honom flera månader senare, det dröjde säkert ett halvår och hans svar blev "Fan. Du märkte det! Du är den ända som märkt något" eller något i den stilen. På de Spotify-konto han använder finns det fortfarande endast två identiska spellistor. Min och Eddas. Det kan verka löjligt, men det är nog det djupaste han skadade mig. Hennes lista skapades i Augusti, min två månader efter. Svin. Svin! Varför brydde han sig om mig över huvud taget? Varför träffade han mig, skrev till mig och gav saker till mig om jag ändå inte var personen i hans tankar. Varför skrev han att "det inte är försent än" när det var alldeles försent? Han skulle flytta in hos henne, han ville bara säga det till mig först och jag sa nej, snälla gör det inte, men när jag kom tillbaka från mina två resor bodde han hos henne och jag kom hem till en tomhet som inte tidigare funnits där. Jag önskade mig honom till mig, hoppades på att han skulle lämna henne för mig, precis som han hade lämnar mig för henne tidigare. De bor fortfarande ihop, de håller om varandra och ler på Eddas skärmsläckare och troligtvis på hans skärmsläckare med. Jag önskar mig inte honom längre. Däremot önskar jag att jag hade sätt allt mycket klarare, att jag hade slagit honom i ansiktet varje gång jag sätt honom, för att få honom till den huvudvärk jag stundvis fortfarande känner. Jag förstår inte längre varför jag velat ha honom i mitt liv och det är nog ett sunt tecken. Numera cyklar han från Söder till Moderna museet och läser på om kristendomen för att tappa den tron han aldrig haft, han skyler att han sällan duschar med en varm tilldragande parfym som aldrig lämnar plaggen han vidrör. Han gick ut ur mitt liv lika snabbt som han klev in i det, skillnaden nu är att jag vet om hans existens, var han lever, hans namn, hans historia, hans familj och vilka ticks han för när han är nervös. Så många tavlor är gjorda från den perioden och jag behöver sälja allt för att sälja ut honom. Han har förstört mig genom att jag haft honom i åtanke, "Jag kommer att leta efter någon som är precis som dig" sa jag när vi skiljdes åt en kväll vid Mariatorget när du skyndade dig hem till Edda som du flera gånger hade pratat med under kvällen du tog avsked av mig. Men det förstod jag inte då. Jag var blind och nu fattar jag vad som menas med "blind för kärleken".

23:58

Det enda jag kan glädjas åt nu är att det fortfarande är ni.

[jupaa-blog]

Fönster designtrender för ditt hem

Att välja windows för ditt hem är inte alltid lätt, så det är viktigt att vara medveten om aktuella fönster trender när du uppdaterar ditt hem. Lär dig några sätt att hålla ditt hem i stil med nya fönster, tillbehör och fönsterbehandlingar. Designa din egen anpassade WindowsDubbel – hung windows är fortfarande det vanligaste alternativet i fönstret, en ny trend är att lägga till anpassade windows till ditt hem. Inga rum är samma, så dina fönster inte bör vara antingen! Med 25 olika specialitet former erbjuder Stanek®, kandu skapa en anpassad fönster design för ditt hem som kommer att stå ut. Låt solen skinaStora casement windows har också ökat i popularitet nyligen på grund av deras förmåga att styra ventilation med lätthet. Det finns många fördelar med att lägga till stora fönster i ditt hem, särskilt när det gäller belysning. Stora fönster släpper mer dagsljus i ditt hem, vilket kan spara pengar på din elräkning. Med utvecklingen av högt i tak hem, har man en ny utveckling i att lägga arkitektoniska windows på höga platser på dina väggar. På Stanek® Windows, vi erbjuder många olika anpassade alternativ för dig att välja mellan att se till att vi hittar rätt look för ditt hem. Överväga Vinyl WindowsTräfönster har alltid ett tidlöst val, men de kräver omfattande underhåll för att behålla funktionalitet och utseende. Enligt improvenet.com tenderar träfönster att ruttnaoch warp efter en tid. På grund av detta, vinyl windows ökar i popularitet, särskilt desom är strukturellt förstärkt och utformad med premium uPVC vinyl, vilket är åtta gånger mer slagtåligt än mjukgjord PVC. anpassade windows Lägga till färg till din WindowsVinyl windows är mer energieffektivt och mindre dyra än trä och också ge dig möjlighet att anpassa din look med interiör och exteriör färgalternativ. Varför välja vitt när du kan lägga till en canvas i färg till ditt rum och öka curbvädjan i ditt hem? Stanek® vinyl windows erbjuds i unika färgalternativ och är utformade för att pågå och hålla dina fönster ser nya år framöver. Uppgradera din Windows med tillbehörTror du är klar designa din windows? Inte riktigt ännu. Varje detalj räknas, inklusive fönster tillbehör som vevar, lås och handtag. Satin nickel tillbehör ökar i popularitet,men det är viktigt att du väljer en design som passar ditt utseende och drar inte uppmärksamhet bort från ditt vackra fönster. Anpassade rutnät eller etsat glas mönster är ett annat sätt att lägga personlighet till dina fönster och förbättra curbvädjan avditt hem. Trippel-rutan glas Bortse inte från energieffektivitetDu kanske tänker att det är inget fel med dina gamla fönster, men har du någonsintanken om hur mycket energi de kan avfall? Du skulle bli förvånad hur mycket pengar våra energieffektiva glasfönster kan spara. Vilken typ av glas du väljer för din windows kraftigt påverkar flödet av värme som kommer in och lämnar ditt hem, liksommängden ljus som kommer genom. Våra högpresterande glas alternativ behåller mer värme på vintern och reflekterar värme på sommaren för att minska kostnadernaför kyla. Våra energieffektiva fönster sparar du också pengar på andra objekt i ditt hem som blockerar 90 procent mer UV-strålning än vanligt glas, vilket sparar den tyg,möbler och golvbeläggningar i ditt hem. Fönster och dörrar är orsaken för uppskattningsvis 70 - procent av energiförluster i hemmen, så följa trenden och spara pengar på lång sikt genom att investera i Stanek® energieffektiva fönster. Uppmärksamma DetaljerNär du har bestämt på vilken typ av fönster som bäst kompletterar ditt hem, inte lämna dem nakna! Fönster behandling trender har nyligen ändrats. Medan kala windows pekade för några år sedan, är dessa dagar över. Det är viktigt att du väljer rätt fönster behandling att säkerställa din windows är tyngdpunkten i varje rum. Du vill att ditt fönsterbehandlingar vara tillräckligt enkelt för att flöda med resten av rummet,men snygg nog att lägga personlighet till utrymmet. Unika stilar för ditt hemTrender utvecklas alltid, så se till att du uppdaterar ditt hem med modern design. Om du har frågor om vilka anpassade windows är bäst för ditt hem, kontakta experterna på Stanek® Windows.

[pulzusspiritus-blog]

Interjú Prof. Dr. Ábrahám Györggyel

Beszélgetés Prof. Dr. Ábrahám Györggyel, az I.sz. Belgyógyászati Klinika vezetőjével

Pulzus-Spiritus: Professzor Úr, először is gratulálunk a kinevezéshez!

Ábrahám György: Köszönöm szépen.

P-S.: Elmondaná pár mondatban, hogy milyen út vezetett az intézetvezetői címhez?

Á. Gy.: Én mondhatni szegedi vagyok, mert két évvel születésem után, 1957-ben költöztünk Szegedre. 1970-től ‚74-ig itt Szegeden jártam a Radnóti Gimnázium matematika-fizika tagozatára, és nagyon komoly mérnöki elképzeléseim voltak, vagy ennek alternatívájaként történészettel szerettem volna foglalkozni. Aztán egy sajnálatos családi tragédia miatt Szegeden kellett maradnom, és felvetődött a kérdés, hogy matematikafizika előképzettséggel, mi az, amit itt meg lehet tenni. A Radnóti Gimnáziumban a biológia oktatása mindig nagyon erős volt, így aztán 1974-ben felvételiztem az akkortájt még Szegedi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karára, ahova elsőre fel is vettek, majd 1980 szept. 13-án avattak doktorrá.

 Azt szoktam mondani az érdeklődő kollégáknak, hogy volt olyan időszak is az életemben, amikor úgymond igazi orvos is voltam (nevet), mert a végzés után közvetlenül a békéscsabai kórházba kerültem. Nekem két nagyon szívemhez közeli szakma volt: az egyik a belgyógyászat, de akkortájt a belgyógyászati klinikák egyikén sem volt szabad pozíció; a másik pedig a baleseti sebészet, de a traumatológián sem volt akkor hely (akkor még az I-es és a II-es számú Sebészeti Klinika egy épületben működött, itt az úgynevezett „A” jelű klinikaparkban.) Legközelebb Békéscsabán volt traumatológiai hely. Azért alapvetően tiszteletbeli műszaki embernek tartom magam a fizikai érdeklődés miatt, és azóta is nagyon szívesen szerelgetek levezetésképpen motort, kocsit, ami jön. Békéscsabán, a kórház traumatológiai osztályán kezdtem dolgozni, ahol egy évfolyamtársam édesapja volt az osztályvezető főorvos, és tényleg azt kell mondjam, kiváló körülmények között dolgozhattam, a mai napig nagyon jó szívvel emlékszem vissza azokra az időkre. Már közel egy éve voltam ott, amikor Varró professzor úr küldött nekem egy levelet, hogy ő emlékszik rám, amikor jelentkeztem nála még a végzés után, és kérdezte, hogy fönnáll-e még az a szándékom, hogy belgyógyászként akarom folytatni. Ez nekem egyfajta dilemmát jelentett, de tekintve a szegedi kötődésemet, elfogadtam a meghívást. Ez azt jelenti, hogy 1981. december elseje óta én ezen a klinikán dolgozom. Azt kell mondanom, hogy „sors bona, nihil aliud”, ahogy Zrínyi is mondta, vagyis jó szerencse kell, és semmi más. Meg egy csomó tanulás, egy csomó munka, de alapvetően azért az orvos olyan, mint a jó kapus; mert a jó kapusnak szerencséje van. Tehát ez kellett hozzá; illetve az, hogy Var­ró professzor úrnak megvolt az a képessége, ami kiemeli az elsőt, a primus inter parest: hogy volt egyfajta, mondjuk így, jövőbe látó képessége. Annak idején a szokásnak megfelelően mindenki egy évig a belgyó­gyászat alapjainak elsajátításával volt elfog­lalva, és közben pedig lehetett nézelődni. Voltak munkacsoportok, ahogy jelenleg is, és megnézhettük, hogy melyik tűnik szim­patikusnak. A professzor közel egy eszten­dő elteltével behívott, és nekem szegezte a kérdést: „Na Gyuri, neked mi az, ami szim­patikus ezen a téren?” Meg kell mondanom, hogy nekem bizonyos gasztroenterológiai és gyógyszerkutatási elképzeléseim voltak. „Professzor úr én azt gondoltam…” „Igen, igazad van, nephrologia”. (nagy nevetés) Vannak azért olyan helyzetek, amikor az ember megalkuvóvá válik, és azt mondtam, hogy igen, tulajdonképpen nephrologia. Így kerültem a vesegyógyászati területre, Sonkodi adjunktus úr mellé, aki aztán pro­fesszorként is tovább vitte ezt a vonalat. Va­lahogy a professzor úr ezt tényleg jól látta: ott maradtam, és kezdettől fogva ez volt az, amivel én foglalkoztam. Én magam azért is szeretem kifejezetten a nephrológiát, mert ahhoz kell a teljes belgyógyászat és a kerin­gés-élettani részek, másfelől viszont az im­munológia ismerete is szükséges. Emellett nagyon kedves és segítőkész munkatársa­im voltak; az I-es belklinikára ez mindig is jellemző volt, hogy a Klinika több, mint az itt dolgozó orvosok fizikai együttese. Azzal együtt is, hogy nem volt egy lány­nevelő intézet, de azért egyfajta összetartás mindig is jellemezte, a fiatalokat meg kü­lönösen mindenki segítette. A „falkában” a „kicsiket” mindig nevelték, még azok az alfahímek is, akik egymással azért bizonyos időnként, bizonyos határok között nem vol­tak kíméletesek… Ezután a nephrológiához rövidesen csatlakozott a hypertonia is, azért, mert ez az iskola azt a vonulatot követte, hogy a nephrologia és a hypertonia össze­kapcsolódott. Vannak olyan megközelítések, amelyek szerint a hypertonia a kardiológiá­hoz (szívgyógyászat) tartozik, de itt mindig nagy hagyománya volt a hypertonia terüle­tének, és ez igazából nem változott meg az­óta sem. 2006 volt az az esztendő, amikor különvált a nephrologia és a hypertonia munkacsoport. Én a hypertonia részt vittem, de természetesen nephrológus is maradtam (belgyógyász, nephrológus, diabetologus és hypertonológus szakképesítéseim vannak), és ezek a vonalak aztán párhuzamosan fej­lődtek. Majd elérkezett 2013. november 11., egyrészt az én születésnapom, másrészt ak­kor írták ki az egyes belklinikának az inté­zet- és tanszékvezetői pályázatát. 2001 óta voltam intézetvezető-helyettes, tehát azon pályázók közé tartoztam, akik tudták, hogy mire pályáznak. Azok a kollegák, akik itt dolgoznak és elődeik is (sokan szerencsére most is köztünk vannak), tudtam, hogy meg fogják adni azt a fajta támogatást, amelyet én ebből a pozícióból vissza tudok nekik adni. Világosan kell látni, hogy az egészség­ügy, hiába írunk 2014-et, egyfajta módon feudalisztikus berendezkedésű struktúra. Nyilván ennek megvan a maga oka, hiszen valahol egy gyógyintézet, egy rendelő, egy orvosi csapat hasonlít egy repülőgéphez vagy hajóhoz, ahol kell, hogy legyen egy ta­pasztalt kapitány. Vannak helyzetek, amikor a körülmények nem tudják, hogy róluk mit írtak a tankönyvekben, és nem föltétlenül azoknak a döntéseknek kell megszületniük, amelyek ott le vannak írva. Ilyenkor segít az elmúlt évtizedekben összegyűlt tapasztalat, és ezt nyilván az egészségügyben és egy in­tézet vezetésében alkalmazni kell. Tehát a kapitányi, csapatkapitányi szellemnek meg kell lennie. Ami irányba nem szabad, hogy elmenjen, az a klasszikus feudalista vonások és allűrök, hiszen senki nem gondolhatja azt magáról, hogy ő a tudás egyedüli letétemé­nyese. Az I-es belklinikának 296 ágya van, 350 körüli dolgozók száma, 58 orvossal, és lehetne sorolni az adatokat. Tulajdonkép­pen az I-es belklinika egy – a szó pozitív értelmében – nagy egészséggyár. Ennek megfelelően a vezetése is ilyenfajta vénát igényel, és ha nekem van egyfajta, mond­juk így, fájdalmam vagy szomorúságom a helyzettel kapcsolatban, az az, hogy igazi gyakorló belgyógyász létemre, most sajnos sokkal kevesebbet tudok foglalkozni bete­gekkel és az orvoslással ahhoz képest, mint amit mindig is szerettem és szerettem volna. Természetesen ettől nem szabad elszakadni, mert azért, akárhogyan is közelítjük a kér­dést, a történet mindig a beteg emberről szól, és nem lehet egy vezető, egy intézmény si­keres akkor, ha erről megfeledkezik. Kellő cinizmussal azt szokták mondani, hogy az ekkora egészségügyi intézmények már ak­kor is remekül el tudnák foglalni magukat, ha egyetlen beteg sem tenné be a lábát, és ugyanolyan elfoglaltan szaladgálnának ben­ne az orvosok és a dolgozók (nevet). Persze, ez sarkított, de azért valóban van egy olyan pont, ahol nagyon kell vigyázni arra, hogy ne személytelenedjen el a betegek ellátása. Június 22-ével történt meg az előző tanszék­vezető nyugdíjba vonulása, ettől az időpont­tól kaptam meg az intézetvezetői kinevezést. Tehát, ha úgy vesszük, akkor én még, száz­napos perióduson belül vagyok, de amint mondtam, füllentettem, mert ’81 decembere óta mint klinikatag, 2001. óta mint intézet­vezető-helyettes látom azt, hogy mi az igazi irány. Ami nekem nagyon fontos, hogy azon kollégáim munkájára, akik velem együtt pályáztak, továbbra is számítok, az intézet vezetését igyekeztem úgy kialakítani, hogy mindenki a lehetőségeihez és képességeihez mérten részt vegyen ebben a vezetésben. Természetesen a végső döntéseket mindig az intézményvezetőnek kell meghoznia.

P-S.: Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a következő kérdéshez. Mivel foglalkozik intézetvezetőként, mi tölti ki a minden­napjait?

Á. Gy.: Az intézetvezetés több nagy, önma­gában is fontos terület integrációját jelen­ti. Ha egy meghatározott prioritást ki kell emelni, akkor nem szabad arról megfeled­kezni, hogy a klinikának alapvető feladata a betegellátás. Fontos a beteg emberek lehe­tőség szerinti optimális gyógyítása, ha most a szakzsargont használom, amit én nagyon nem szeretek, akkor a maximális úgyneve­zett egészségnyereség biztosítása. Valójában mindig azt kell szem előtt tartani, amit elő­deink kőbe véstek az I.-es számú belklinika homlokzatán, ami úgy szól, hogy: „Mille modis morimur mortales nascimur uno sunt hominum morbi mille sed una salus.” A be­teg embernek kell a középpontban állnia. Igazából nagyon egyszerűen le lehet vezet­ni az intézetvezetői ─ hogy így mondjam ars poeticát ─, abból, hogyha a betegellátás helyezkedik el a központban, márpedig az helyezkedik el a központban, akkor minden másnak ezt kell szolgálnia. Akkor máris le­het érezni azt, hogy ehhez milyen szorosan kell kapcsolódia az oktatásnak. Azt szok­tam mondani, félig tréfásan, de azért ha­lál komolyan, hogy én emlékszem arra az időre, amikor hallgató voltam, és pontosan emlékszem arra is, hogy mi volt az, ami az évfolyamomnak, csoporttársaimnak, illetve nekem annak idején nem tetszett, és ezeket én maximálisan igyekszem elkerülni. Az oktatás mellett legalább ilyen fontos az úgy­nevezett posztgraduális oktatás, tehát azok­nak a kollégáknak az állandó és folyamatos továbbképzéséről gondoskodni, akik fiatal­ként, pályakezdőként, rezidensként, gyakor­nokként kerülnek a klinikára. Ugyanebbe a körbe tartozik a szakorvosok, specialisták és a ráépített szakvizsgával rendelkező kolle­gák továbbképzésének a biztosítása. Ez egy soha véget nem érő folyamat; mindig csak azok a szintek változnak, ahol ennek meg kell történnie. Az oktatás a klinikumnak a részét képezi, és nem véletlenül tartozik ez az akadémiai funkció, az universitas funkció a klinikákhoz. Hasonló módon a betegellá­tást szolgálja a kutatás. A kutatásnak éppen olyan integráns részét kell képeznie a klini­kus munkájának, mint a gyógyításnak és az oktatásnak, mert megfelelő és jól tervezett kutatói tevékenység és bázis nélkül nem lehet valaki jó klinikus. A kutatás nem azt jelenti, hogy valaki a munkájától elvonatkoztatva valamilyen elvont tevékenységgel foglalkozik. Ha valaki szeret ezzel foglal­kozni, ha valaki a saját területén látszólag alapkutatási területekkel vagy alkalmazott kutatással foglalkozik, előbb-utóbb szembe­sül azzal, hogy valójában a betegágy melletti kérdéseknek a megoldása fog előtérbe kerül­ni. A mostanában nagyon divatos kifejezés, valós tartalmat nyer: az úgynevezett transz­lációs medicina, ami azt jelenti, hogy az alapkutatástól kell a betegágyig elvinni, azo­kat a kutatási módszereket és felfedezéseket, amelyek látszólag távol állnak egymástól, pedig valójában a mindennapi munka részét képezik. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, egy nagyon-nagyon nehéz akadályrendsze­ren kell keresztüljutni, ami nem megkerül­hető. Az előbb utaltam rá, hogy ez egy nagy egészséggyár, és mint ilyen, egy hatalmas gazdasági egység, melynek biztosítani kell a gazdasági hátterét ─ ez jelenti egyrészt a dolgozóknak, szakdolgozóknak a megfelelő anyagi háttér biztosítását, másrészt a képzé­si-, kutatási- és a munkakörülmények meg­teremtését. Ezek a szakdolgozókra is vo­natkoznak, hiszen elképzelhetetlen egy jól működő egészségügyi intézmény jól képzett szakdolgozók, nővérek, szakasszisztensek nélkül. Az egészségügy egy nagyon komp­lex rendszer, ahol igyekezni kell a kutatás, a képzés valamint a munkakörülmények ös­szehangolt biztosítására mindenki számára, az általános nővérektől a szakdolgozókig. A Klinikán a munkakörök nem beskatu­lyázottak, és ezt a szakintézet vezetőnek tekintetbe kell venni, és erre rövidebb-hos­szabb távú elképzeléssel rendelkezni kell. Ha most mégis egy problémakört ki kellene emelnem, akkor visszatérnék a gazdasági helyzethez. Az egészségügy bizonyos szem­pontból alulfinanszírozott - legalábbis az a tevékenységkör, amelyet a Klinika végez; - és ebből kell valahogy úgy megélnünk, hogy jusson is, maradjon is... Mindennapi harcot jelent, s nem azért mert a Klinikai Központ, vagy az Orvostudományi Kar szándékosan hátráltatná a Klinikát, avagy akadályoztatni akarja a betegellátást; hanem egyszerűen a körülmények olyanok, hogy nagyon résen kell lenni, amikor az ember a forrásokat megpróbálja felkutatni, optimalizálni.

Egy ekkora egység számára, mint a Klini­ka, biztosítani kéne egy, az akadémiai funk­ciókkal foglalkozó tanszékvezetőt, illetve egy igazgatót, aki a gazdasági ügyeket ren­dezné. Jelen pillanatban ez mind egy sze­mélyben összpontosul, aminek azért van árnyoldala. A Klinikai Központnak van egy elnöke, akihez bizonyos értelemben a beteg­ellátásnak a konkrét feladatai tartoznak, és az Általános Orvostudományi Karnak van egy dékánja, akihez tartoznak az akadémi­ai funkciók. E két “egység” szimbiózisban van, s ezen a példán okulva látjuk, hogy az egyszemélyes klinikai vezetés számára mi­lyen nehéz feladat e két feladatkör kihívása­inak egy időben, egy személyben megfelelni. Hiába rendelkezik valaki hatalmas lexikális tudással, ha nincsenek vezetői képességei, és ez fordítva is igaz. Gyakorlatilag kevés vezetője volt eddig a klinikának, ami azt jelenti, hogy meghatározott érák voltak a Klinika történetében, és ez az időszak, ami most nekem jutott, ismét egy korszakváltást fog igényelni, jelen pillanatban a stabilabb gazdasági háttér megteremtése az elsődleges célunk.

P-S.: Ha már korszakváltást említ a Pro­fesszor Úr, tervez-e Ön olyan változtatást intézetvezetősége alatt, amely a hallgató­kat is érintené?

Á. Gy.: A prioritások között meghatározó helyet foglal el az oktatás. Az orvoslás nem egy levelező tagozaton elsajátítható tudo­mányág, inkább művészetnek lehet felfogni, amit csak személyes kontaktussal, példa­mutatással lehet továbbvinni. Lehet, hogy valaki tud orvosi diplomát szerezni, azért mert megtanulta, amit meg kellett. De aki­nek nincsen lehetősége arra, hogy személyes kapcsolatba kerüljön az oktatójával, az na­gyon nagy hiátust fog érezni, és ha tényleg a közvetlen betegellátásban akar dolgozni, akkor ő maga hátrányba is kerül. Most 200 fő fölötti évfolyamok vannak, belépett az idegen nyelvű oktatás, és ezt még fejleszte­ni akarják. Nekem az jelenti a legnagyobb dilemmát, hogy hogyan lehet a személyre szabott orvoslásnak az ideáját a személyre szabott oktatás szintjére lehozni. Egy ún. nyitott klinika programot szeretnék megva­lósítani a jövőben, ahol kisebb csoportokban vagy akár egyedül is lehet látogatni a Kli­nikát. Erre természetesen nem köteleznénk senkit. Emellett nagyon gépiesnek tartottam azt, amikor a csoportok minden héten más­hová forogtak. Aki sokat markol, az keveset fog. Ezért megpróbálom azt visszahozni, hogy adott csoportok adott csoportvezetők alá tartozzanak, mert ő az, aki át tudja vin­ni azt a fajta szellemet, mentalitást, amely az empatikus orvosláshoz kell. Az előadá­saimon nem tartottam katalógust, ezt előre tisztáztam. Nyilván vannak tankönyvek, beszerzési források, s tudom, hogy mennyi­re zsúfolt a képzési program. A gyakorlati katalógusok viszont a dékáni előírás miatt vannak, de ez nem is akkora probléma. A csoportok olyan létszámmal jönnek gyakor­latra, amilyen számban már nem egyszer fi­zikailag nehéz teret találni számukra. Én azt kértem a kollegáimtól, ha már van egy adott gyakorlatvezető, akkor próbálják ezt úgy el­osztani, hogy annyi embernek tartsanak gya­korlatot, amennyinek tudnak. Néhány speci­ális esettől eltekintve, nem fordult elő, hogy valakinek nem fogadtuk volna el a félévét. Bárki, akiben legalább a szándék megvan, hogy Orvossá váljon, annak a ház nem fog nehézséget támasztani. Emellett szeretném a hallgatói szintre levinni a szakmát, mert egyrészt ez egy nagyon bonyolult szakma, másrészt meg egy nagyon egyszerű szakma. Az egyszerűségét azzal szoktam demonstrál­ni, hogy én magam is eljutottam idáig; a bo­nyolultságát pedig azzal, hogy ha elmegyek akár saját, akár más területére, előadásra, rendezvényekre, akkor nagyon sok újdon­ságot lehet ott tanulni. Egy szó, mint száz, a Klinikát azért hívják Klinikának, mert a betegellátás mellett az oktatásnak kell len­nie a fő központban. Nemcsak kötelesség, hanem nagyon nagy segítség, ha a hallgatók elmondják, hogy ők hogyan, s mint látják, hogy hol lehetne változtatni. Persze vannak lépések, amelyet hallgatói státuszuknál fog­va nem éreznek, hogy fontos lesz, emiatt egyfajta szakmai minimumnak természete­sen lennie kell. Nekem nagyon fontosak a visszajelzések, s alapvetően ezt kértem az egyébként empatikus tanulmányi felelőse­imtől is, hogy próbáljanak minél több in­formációt szerezni, s próbáljunk meg minél több közös fórumot szervezni, ahol ezek az információk bejönnek. Ez nem szándék kérdése, hanem szervezés kérdése, ha van egy jó gondolat vagy ötlet, akkor a ház, a Kli­nika meg fogja valósítani. Nagyon fontos, hogy ennek a tartalmi viszonyulásnak meg­legyen a formai lehetősége is: a professzori iroda mindig nyitott, a hallgatói ötletek-el­gondolások diszkussziójára. Emiatt az egyik első intézkedésem az volt, hogy a titkárság egyik szobáját kialakítottam Hallgatói Tit­kársággá. Ott egy dedikált adminisztrátor dolgozik, akinek kifejezetten az a feladata, hogy segítse a hallgatókat az adminisztra­tív, a tanszékkel kapcsolatos ügyes-bajos dolgainak az intézésében, az index-aláírás­tól kezdve a vizsgaidőpont-szervezésen át a gyakorlati igazolások leadásáig. Szóval ne ilyenekkel töltse a hallgató a drága idejét, mert mindenkinek drága az ideje. Nyilván­való, hogy a különféle kompetenciaszintek másképp ítélik meg egy másik kompeten­ciaszintnek az idejét és a fontosságát, de azt higgyék el, hogy mindenkinek a saját baja a legfontosabb. Ez a Hallgatói Titkárság az, amin keresztül, ha én fizikai valómban jelen vagyok, akkor pillanatok alatt be lehet jutni hozzám is. Ez nagyon fontos, mert óriási baj van a világban, vegyék észre maguk között is: a kommunikáció hiánya. Nem beszélge­tünk egymással. Nagyon sok olyan dolog, ami nem történik meg, megtörténhetne, ha két szót tudnánk egymással beszélni. Több­szörösen nem akarok ezen poénkodni, de ez ugyanaz, mint amikor a medve megy az erdőben, és letapossa az erdei állatokat. En­nek híre megy, a nyúl is megijed, odarohan a medvéhez, és azt kérdezi: ─ Medve, igaz, hogy van egy halállistád? ─ Hát, nyuszika, igaz. ─ És megnéznéd, hogy én rajta vagyok-e? ─ Hát, nyuszi, bizony rajta vagy. ─ És nem húznál ki? ─ De.

Szóval beszélgessünk egymással! (nevet) És akkor nem történnek meg olyan dolgok, amiknek nem is kéne megtörténniük. Ez ilyen egyszerű.

P-S.: Említette Professzor Úr, hogy a ku­tatás is fontos az egyetemen. Önnek eset­leg jut ideje arra, hogy részt vegyen kuta­tásban? Ha igen, akkor mi az érdeklődési köre?

Á. Gy.: A kutatási gondjaim, hogy így mond­jam, ugyanabba a körbe tartoznak, mint a betegellátási gondjaim. Ahogy az ember egyre tapasztaltabbá válik, az aktuális kuta­tási tevékenysége inkább kutatásszervezéssé és -irányítássá válik. Alapvetően megmarad­tam az eredeti területemen, ez pedig a primer hypertoniának, illetőleg a renovaszkuláris és más szekunder hypertonia-féleségeknek a kutatása volt, illetve az ezzel összefüg­gő kardiovaszkuláris hipertrófia-kérdé­seknek a vizsgálata. Ebből született an­nak idején a kandidátusi értekezésem is. A hipertonológiában komoly előrelépés tör­tént az utóbbi években, nem csak a terápi­ás vonatkozásban, hanem az utóbbi három esztendőnek egy nagyon nagy áttörése volt az ún. eszközös magasvérnyomásbetegség-kezelésnek a lehetősége, konkrétan a renális denerváció, ami azt jelenti, hogy a veseidegeket bizonyos katéteres eljárá­sokkal roncsolják, vagy a sinus carotisban a baroreceptorokat stimulálják eszközök segítségével. A mi központunk egy renális denervációs központ, ahol az országban vezető kutatási tevékenységet folytatunk ezen a területen. Az országban egyedülál­ló módon a mi központunkban történik ún. medulla oblongata kompressziós betegek ellátása, kivizsgálása, és Barzó Professzor Úr közreműködésével az idegsebészeten speciális műtéteket végeznek ezzel kapcso­latban. Ez az országban sehol másutt nem történik, külföldön is csak kevés helyen, mi­vel ehhez speciális felkészültség kell. Az ún. rezisztens magas vérnyomásoknak, (tehát azoknak a hipertóniáknak, ahol egy előírt terápiás kezeléssel, többszörös kombinációk mellett sem sikerül célértékre csökkenteni a vérnyomást) az esetek jó részében az hú­zódik meg a háttérben, hogy egy fejlődési variációként a bal oldali agytörzsi területen, az arteria cerebelli posterior vagy az arteria vertebralis hozzáfekszik a nyúltvelőnek a vérnyomás-szabályozó központjához, ezál­tal folyamatosan ingerelve azt, magas, akár 200 fölötti, befolyásolhatatlan vérnyomáso­kat hozva létre. Van egy műtéti eljárás, ami­kor az idegsebész kb. tíz centiméter mélyen a bal fül mögötti föltárásból behatol, mint egy tölcsérnek az aljára, és egy speciális Spongostan szivaccsal elválasztja a pulzáló eret és az idegeket egymástól, tehát berakja azt a szigetelőréteget, amit a természet „elfe­lejtett” odatenni.

P-S.: Mindezt egy néhány centis helyen, ahol agyidegek jönnek-mennek. Ha ott bármivel baj van, akkor ott azonnal…?

Á. Gy.: Akkor… igen. Tucatnyi ilyen be­avatkozásunk volt, de hála Barzó professzor hihetetlen ügyességének és szakmai tudá­sának, egyetlenegy szövődményünk sem volt, de a vérnyomások rendeződtek. Ezért van az, hogy igazából más helyen ezzel nem nagyon foglalkoznak, mert ez leköti a vizs­gálóhelyet is és az operatőrt is. Ez is az a terület, ami még most is nagyon közel áll hozzám az irányítás és a tudományszervezés mellett. A munkacsoportom másik része pe­dig az ún. glomerulonephritis-féleségekkel foglalkozik.

Legalább ilyen fontos az ún. klinikai farma­kológiai vizsgálatok végzése is, mert abból nagyon sok mindent lehet tanulni, precizi­tástól kezdve a jövőbeli terápiás módszerek teszteléséig.

P-S.: Professzor Úr, egy pár gondolatot mondana, milyennek látja a fiatal kollégái pályakezdési kilátásait?

Á. Gy.: Minden tiszteletem azoké, akik ezt a pályát, nem csak a belgyógyász pályát, hanem általában a gyakorló orvosi pályát választják. Egyrészt nagyon sok szirénhang van, ami elcsábíthatja a kollégákat, részint a személyes ambícióktól, alkattól függő­en, számomra egyébként teljesen érthető módon. Vannak, akik más vonalon, a világ más táján keresik a boldogulásukat, ezt el kell fogadni. Én mégis úgy érzem, hogy az embernek a saját közegében, a saját terüle­tén kell elsődlegesen helytállnia, és tudom azt is, hogy nagyon nehéz jövőképet meg­fogalmazni, amikor az ember még a pálya­választásnak az elején van, és ezért itt kezdi Magyarországon (egyébként Magyarorszá­gon kiváló az orvosképzés) ahelyett, hogy már eleve valahol kint kezdené a képzést. Nyilván ennek nagyon komoly financiális vonzatai is vannak, de minden tiszteletem azoké, akik itt ezt elkezdik, két dolog miatt. Az Általános Orvostudományi Karon vég­ző fiatal orvos nem olyan, mint a kis zebra, hogy amint kipottyan az édesanyjából, utá­na tíz perc múlva négy lábra áll és önjáróvá válik. Ilyenek ─ és ők is minden tiszteletet megérdemelnek ─ a fogorvostan-hallgatók, a végzős fogorvosok, mert ők annyival több időt töltenek gyakorlati közegben, hogy praktikusan, önálló szakmai életre képesen végeznek, aztán persze specializálódnak, de rögtön el tudják látni a saját feladatukat. Egy általános orvosnál, amikor végez, ez messze nem így van. Az általános orvos hat év után arról kap egy nagyon értékes diplomát, hogy nekikezdhet, és tanulhat tovább. Ha úgy vesszük, hogy valaki optimálisan tizennyolc éves korában elkezdi az egyetemet, és jó egészsége van a harmadik évtől kezdve, az első három évben pedig a jó egészség kitar­ással és szerencsével is párosul – mert har­madév után már azt szokták mondani, hogy csak jó szerencsére és jó egészségre van szükség, és akkor „semmi sem menti meg Őket attól”, hogy diplomát kapjanak. Szó­val utána huszonnégy-huszonöt éves koruk­ban van egy diplomájuk, és utána minimum öt-hat esztendő, mire szakorvosok lesznek. Tehát tulajdonképpen huszonkilenc-harminc éves korukban vannak ott (és akkor még a hölgyekről – akiknek a család, a gyermekek születése nagyon fontos dolog – még nem is beszéltünk), ahol egyébként egy másik szak­ma már huszonhárom-huszonnégy éves ko­rában meglenne, és a jövedelmi viszonyok­ról még nem is beszéltünk. Nagyon fontos lehetőség, hogy most kormányzati szinten is fölismerik ezt a problémát, és ott van az ösz­töndíj lehetősége a frissen végzők számára. Ám egy ösztöndíjban részesülő pályakezdő rezidens, amikor szakorvossá válik, akkor a jövedelme szignifikánsan visszaesik, mert az ösztöndíjra már nem jogosult. Én ezzel együtt úgy érzem, hogy valójában nem az „orvosi szakma” a jó kifejezés, hanem az „orvosi hivatás”. Tehát akik orvosképzés­re jelentkeznek, azoknak a döntő többsége, figyelembe véve az elmondottakat, ezt nem anyagi megfontolásból teszi. Hazai viszony­latban, hála Istennek, messze több spirituális vonzata is van a pályának. Akik végeznek, és gyakorló orvoslással és gyógyítással sze­retnek foglalkozni, azoknak nagyon fontos, hogy olyan helyen helyezkedjenek el, ahol a legtöbb tudást tudják megszerezni, és eb­ben a vonatkozásban a klinikák még mindig a képzési intézmények maximumát jelentik. Tagadhatatlan, hogy az a fajta túljelentkezés, ami mondjuk az I-es Belklinika vonatkozá­sában is még évekkel korábban jelen volt, szignifikánsan mérséklődött. Ugyan a rezi­densi létszámainkat mindig be tudjuk tölteni, de a merítési bázisunk már nem olyan mély, mint annak idején volt. Ezzel együtt a klini­ka szerencsés, mert egy klinikusnak a pálya­futása paradox módon nem akkor kezdődik, amikor fölvették a klinikára, és az első mun­kanapját itt megkezdi, hanem az eseteknek a nyolcvan-kilencven százalékában olya­nokról van szó, akik TDK-sként, demonst­rátorként, vagy ún. szakdolgozóként, már a munkacsoportokhoz kötődtek, és tudják, hogy miről van szó. A most kezdett munka­társaink többsége is ebbe a körbe tartozik, tehát tudják, mit vállalnak. Az már egy más kérdés, hogy ha valaki már megkapja a szak­orvosi minősítését, és meg tudja kezdeni az önálló felelősségű szakrendelését a klinikán belül, ugyanígy én senkinek nem gátoltam azt, hogy a magánszférában is tevékenykedjen, ha az nem megy a klinikai tevékenység rovására, márpedig nem szokott. Akkor már, fogalmazzunk finoman, a globális anyagi kondíciók javulnak, amihez a közalkalma­zotti lét csak egy bizonyos mértékben tesz hozzá (nevet). Összességében még mindig egy nagyon jó és perspektivikus döntés, hogy ha valaki egészségügyi-orvosi pályá­ban gondolkodik, mert két dolog biztos: hogy megszületünk, és hogy meghalunk. Az egyiknél és a másiknál is az orvos jelen szo­kott lenni, de közte is folyamatosan.

P-S.: Milyennek ítéli meg Professzor úr a hallgatók gyakorlati felkészültségét?

Á. Gy.: A hallgatóknak azt a szegmensét ─ mondhatnám, a többségét ─ akik azért jöt­tek ide, mert a szakmát el akarják sajátítani, sajnálatos módon, sokkal kevésbé tudjuk ki­elégíteni ebből a szempontból, mint ahogy szeretném. Visszacsatolok arra, hogy egy 60 fős évfolyam vagy egy 220 fős évfolyam, a prezentálható betegek száma és a betegségek jellege hogyan viszonyul egymáshoz. Azt látom, hogy a többségben igenis megvan a szándék arra, hogy a gyakorlati ismereteket és a képességet megszerezze. Nyilvánvalóan nem vagyunk egyformák, hiszen van, aki remekül rajzol, vagy remekül vénázik, de van, akinek eltörik a kezében az ecset és van, aki, sajnos nem tehet róla, de úgy kopogtat, hogy a beteget utána vissza kell tenni az ágyra. Azt kell mondanom, hogy átlagosan az igények és a lehetőségek találkoznak egymással. A klinikusnak az a feladata, hogy mind a két irányba kiválassza, lássa, és nagyon finoman tudassa a delikvensekkel az irányokat. Mint ahogy egy futballedző, kimegy a játszótérre, üldögél, és látszólag újságot olvas, de köz­ben látja, hogy a gyerekek fociznak, ugyan­úgy meglátja közülük azt, akihez utána oda­megy, és azt mondja: „Szóljál már anyunak, hogy jöjjön ide, mert el akarlak vinni téged edzésre.” Ugyanúgy finoman odaszól a parkőrnek, hogy Józsikát lehet, hogy inkább a mászókára kéne fölküldeni, mert már a ne­gyedik gyereket rúgta föl. Tehát ugyanúgy a mi szakmánkban is megvannak azok, akik aztán TDK hallgatóként, szakdolgozóként, demonstrátorként megjelennek a klinikán és, ha nem is nálunk, de ezt a szakmát fog­ják választani. A Gauss-megoszlás szerint a nagy többség tisztességesen elsajátítja ezt, és bizony van olyan, akit szándékosan nem erőltetünk (legalábbis belgyógyászati vonatkozásban), hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzon a későbbiekben. Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy bizonyos dolgokat mindenképp tudni kell. Tudni kell, hogy kell reszuszcitálni, mi áll egy tüdő-ödéma mö­gött, mi a jelentősége a vérnyomásnak, és még sorolhatnám. Ezek után már az ember nem követeli meg, hogy ne menjen el adott esetben egy adminisztratív vagy más pályá­ra. Eredeti kérdésére válaszolva, a készség megvan a hallgatókban, és az, hogy ezt a továbbtanulást választják, ilyen formában pozitív irányban determinálja is őket.

P-S.: Ön szerint hogy lehetne javítani a gyakorlati rendszeren?

Á. Gy.: A gyakorlatvezető olyan, mint az edző. Én világéletemben kézilabdáztam, ka­pus voltam. Nyilván nem esett jól, ha rám szóltak, amikor eleinte nem úgy álltam oda a kapufához, aztán heccből ellőtték mellettem rövidre meg hosszúra. Aztán megtanultam. Az edző azért van, hogy ezekre fölhívja a figyelmet, mert önmagadat nem tudod úgy látni, ahogy kívülről látszik. Ugyanígy van az orvoslásban is, ezt lehet látni a csoportok­ban is: az egyes hallgatók 110%-ban tudják egymásról, hogy ki milyen: hogy ki aranyos, bohém gyerek, de ne adj a kezébe tűt, mert abból még az is lehet, hogy valaki más lesz megszúrva. Lehet, hogy a másik pedig egy mogorvább srác, akit nehezebb bevonni a dolgokba, de ha ezt megkérdezed, meg­mondja neked a választ és tényleg odateszi magát. Ugyanezt látni kell természetesen szakmai szempontból a gyakorlatvezetőnek is, és ő az, akinek meg kell tudni mondani, hogy „figyelj, nem gondoltál arra, hogy – igaz, hogy belgyógyász vagyok ─ sebészeti irányba menj el?” Időről időre oda szoktam menni a csoportokhoz, beszélgetek, vizite­ken kérdezek. Épp 3 héttel ezelőtt volt egy hallgató, aki úgy elmondta nekem a renin-angiotenzin rendszert, hogy csak na, aztán heccből kezdtem belekérdezni, arra is vála­szolt, és kiderült, hogy őt ez a terület nagyon érdekli. Aztán belgyógyászatból magamhoz húztam, szigorló volt, le is vizsgáztattam, aztán kérdeztem, hogy „mi szeretnél len­ni, ha nagy leszel?” Nagy bánatomra azt mondta, hogy aneszt-intenzíves (nevet). De hogy nagyon jó aneszt-intenzíves lesz, ab­ban teljesen biztos vagyok benne. A belső pályára irányításban a klinikáknak és a bel­klinikáknak kulcsfontosságú szerepe van. Nem tudnak még egy olyan szakmát monda­ni, ahova ennyi ideig járnának a hallgatók. Belgyógyászatra 3 évig járnak, harmadéves kortól kezdve hatodéves korig. Erre mond­tam azt, hogy ha egy mód van rá, a gyakor­latvezető személye nagyon fontos, mert egy csoportbulin ismeri meg az ember a mási­kat, vagy egy jó foci vagy kézilabda közben. Hogy valakit a fél hallgatói életében lát va­laki, ez egy nagyon nagy felelősség, és ezzel a lehetőséggel élni kell.

P-S.: Milyennek látja a hallgatói életet, a hallgatók hozzáállását, ahhoz képest, amikor Ön volt diák?

Á. Gy.: Egy példával kezdeném: a számító­gépet azért szeretjük, mert sok olyan prob­lémát meg lehet vele oldani, ami előtte nem is volt. Ez azt jelenti, hogy ez a fölgyorsult világ, amiben élünk, nagyon sok olyan több­letterhet ró a hallgatóságra adminisztratív szempontból és fölösleges ismeretek kény­szer-elsajátíttatása szempontjából, aminek nem lenne szabad így lenni. A felsőoktatási finanszírozás kvóta alapú. Azon belül pedig, hogy az oktatási intézmények (és ez alatt az intézeteket és a klinikákat értem) mennyit kapnak ebből, ez egy jól szabályozott óraszám, oktatási teher alapján működik. Az oktatási terhet azzal mérik le, hogy hány órát ad le az adott intézet vagy klinika a hallga­tóknak, illetve hány főt oktat. Az az intézet, amely nem tud elegendő óraszámot fölmu­tatni, amikor ezt beszorozzák, véres verej­tékkel ki fog jönni, hogy „xy, nem tudlak to­vább foglalkoztatni, mert te oktatási pénzen voltál és egyszerűen nincs meg a bevétel”. Ez azt jelenti, hogy egyes intézetek olyan szinten ragaszkodnak a saját óraszámaikhoz, ami meghaladja a racionalitás mértékét. Én most már idestova 33 éve vagyok a klinikusi oldalon, előtte a hallgatói oldalon ’74 óta, és nagyon világosan lehet azt látni, hogy az in­tézetek is tudják, mi az, ami úgymond „vat­ta”, amivel ki kell tölteni az időket. Mert ha nem tölti ki azt az időt, akkor neki nagy baja lesz. Többször voltak óraszám-reformok. Elmehetünk Amerikáig is, hogy egy úgyne­vezett „medical school”-ban az egyes disz­ciplínáknak mi az óraszáma, megnézi azt, hogy már úgy mennek oda, hogy nekik az élettannal, kórélettannal tisztában kell lenni­ük, ez egy másik történet. Ha megnézi azt, hogy Bécsben vagy Németországban hogy van a képzés, akkor látni fogja azt, amit a nemzetközi hallgatókon lehet érezni, hogy amikor szembesülnek az orvosi kémiával vagy biokémiával, az egyeseknek időnként a meglepetés erejével hat, mert úgy van vele, hogy nem feltétlenül kell neki ismer­nie a nátrium-kloridot azon túlmenően, hogy rászórja a sültkrumplijára. Persze, tudni kell azt is, mert fiz-só infúzió stb, de lehet, hogy a kovalens kötések 42. spinje relatíve kevés­bé fogja őt befolyásolni majd később abban, hogy hogyan fog operálni. Egész egyszerű­en az intézetek rá vannak kényszerítve erre. Visszakanyarodva a gyakorlati képzéshez: az orvosi képzésnek gyakorlati alapú kép­zéssé kéne válnia, de ameddig nem meri kimondani a megfelelő döntéshozói fórum, hogy „a te 1 órád finanszírozás szempont­jából ugyanannyit számít, mint más 3 órá­ja”, addig ez nehéz ügy. Ez úgy kanyarodik vissza az eredeti kérdéséhez, hogy nekünk is sok óránk volt, de azért mi szabadabbak voltunk. Én semmiféle hátrányát nem érez­tem annak, hogy volt egy tanrend. Pontosan meg volt szabva, hogy mit kell teljesítsek, és nem kellett állandóan mindenféle krediteket, pontokat gyűjtenem, hiszen az orvosképzés típusosan nem egy bolognai-alapú képzés, hogy elvégzek egy alapot és akkor az csak arra jó, hogy felvághatom a beteg hasát, az­tán ha elvégzem a mesterképzést, akkor össze is varrhatom. Ez nem így működik. Ez az, ami az orvosképzésben és a gyógysze­részképzésben is óriási problémát jelent a hallgatók számára is, mert varietas delectat, a változatosság gyönyörködtet: megjelentek a kötelezően és szabadon választható tár­gyak, elaprózódnak a dolgok, millió helyre kell menni. Valahol úgy érzem, hogy – tisz­telet a kivételnek ─ a sok bába közt elvész a gyerek. A másik, hogy nem csak a képzési szisztémában van ilyen értelemben egy sajá­tosság, hanem az általános társadalmi, szoci­ális hatásokban, amik valamennyiünket érin­tenek. Annak idején volt egyfajta „közösségi élet”. Nem akarok semmiféle ideológiai töltést adni, hogy minek hívták, de jobban egymásra voltunk utalva, mert akinek volt egy könyve vagy egy füzete, azt körbe kel­lett udvarolni, mert abból tudtuk megtanulni például a Kiss-féle anatómiát. Most már ez másképp van, mert az ember felmegy a net­re, elektronikusan letölt ezt-azt. Ugyanígy a bulizások szintjén is koncentráltabban je­lentek meg ezek a dolgok. Úgy érzem, hogy akkor egy picit, a körülményekből adódóan, jobban együtt voltak a csoportok, az évfo­lyamok. Ezt talán most diszpergáltabbnak érzem, és azért tartom fontosnak azt, hogy azokban a diszciplínákban (és a belgyó­gyászatot én úgy hívom, hogy „integratív diszciplína”), ahol koncentrálni lehet a hall­gatókat és ahol betegcentrikusabban lehet működtetni, együtt legyenek. Röviden összefoglalva, egyáltalán nem irigylem magu­kat, mert rengeteg olyan kényszerű kihívás­sal kell szembesülniük, amire igazából nem is vágytak hallgatóként, de nem tudják ezt elkerülni. A lényeg, hogy jobban meg kéne szűrni azt, hogy a hallgatóságot időben és ismeretanyagban mivel bombázzák, de eh­hez, minimum az lenne szükséges, hogy az említett finanszírozási viszonyokat helyre tegyék.

P-S.: A szakmai kérdések után megkér­deznénk, hogy a szabadidejében mivel szeret foglalkozni?

Á. Gy.: Kezdettől fogva, már a gimnázium­ban is kézilabdáztam, kapus voltam ott is és fociban is. Nagy pályán is, megye 2-ben (az igazi csontzenés megye 2-ben) is ját­szottam a Postásban. Ezt a jó szokásomat Medikus kupákon és egyéb rendezvénye­ken is megőriztem. A lányom és a barátja közgazdászok, és egészen múlt év őszéig rendszeresen részt vettem ottani bajnoksá­gokban. Meg kell mondjam, sokat javult a teljesítményem, mert már a reflex gyengü­lésem miatt nem dőlök be a testcseleknek és hiába próbálják, én mindig ott állok, ha jön a labda, nem mozdulok el (nevet). Ha van lehetőség, most is szívesen beállok játszani, védek, megvan minden felszerelésem hozzá. A másik hobbim a görkorcsolyázás, ami egy Amerikából ideszakadt szokás. 1990-1992- ben voltam tanulmányúton Minneapolisban és akkor a görkorcsolya még nagyon újnak számított, az „inline skate” akkor jött divat­ba, hoztam is magamnak egyet. Azóta is van otthon 4-5 (aki foglalkozik görkorcsolyával, az tudja, hogy vagy a kerékátmérő a lényeg, vagy a kerék puhasága, vagy a csapágy mi­nősítése stb.), attól függ, mire használom. Ez olyan, mint a harmadik hobbim, a sport­lövészet. Nagyon szeretek lőni, mert igazi kikapcsolódás. Ott csak a Parkinsonos öre­gek tudnak az idegeimet cincáló bátorsággal lőni. Képzeljék el, jön az öreg (nekem már az számít öregnek, aki 70, mert én most va­gyok 59) a pisztolyával, tartja a táblára, de így remeg a keze (mutatja), és elsüti, puff, 10-es!

P-S.: Az évek meg a rutin…

Á. Gy.: Pontosan. Te meg beállsz, két marok­ra fogod a fegyvert, próbálod az alsó szélét, közepét, légzés ki, és azért meg kell küzdjél velük (nevet). A fegyvereket azért hoztam példának, mert attól függ, mire használod: mással lősz, ha pontra lősz 25 méterről, mással, ha 50-ről, mással, ha dinamikusat. A görkorcsolyánál is így van, hogy egy street fighter korcsolya teljesen más, mintegy gyorskorcsolya vagy egy túrakorcsolya, nekem is otthon sorakoznak. Egyetlen közös a korcsolyákban, hogy nincs rajtuk fék. Aki azt gondolja, hogy az a gumituskó a végén a fék, az nagyon nagyot téved. A korcsolya nagy önfegyelemre és mértékletességre int, mert a fizika, az fizika. Ha valaki felvette a sebességet, akkor meg kell tudni állnia. Ugyanígy van a fegyvernél is, hogy remek feszültség-levezető, de a fegyver elsül. Ál­talában, ha van időm, akkor 2-3 hetente le­járok lőni, esténként szoktam korcsolyázni, ha meg elhívnak, akkor szívesen beállok a kapuba.

P-S.: Üzen valamit a hallgatóságnak, Pro­fesszor úr?

Á. Gy.: Azt kérem a Hallgatóságtól, hogy él­jenek azzal a lehetőséggel, hogy egy hosszú évtizedek tradícióját a napi gyakorlatba és az oktatásba konvertáló belgyógyászati kli­nika áll rendelkezésre ahhoz, hogy mindenki megtalálja azt a lehetőséget, amiért jelentke­zett az Orvostudományi Karra, azért hogy Orvossá váljon, és senkit ne tévesszen meg az, hogy ez egy belgyógyászati klinika. Ez egy klinika, ahol nem csak a belgyógyásza­tot lehet elsajátítani, hanem azt a szemlélet­módot is, amivel, bárkit bárhova is vezérel majd a sorsa, ott, abban a szakmában ezek­kel a módszerekkel sikeres tud lenni.

P-S.: Nagyon szépen köszönjük az interjút!

2014.

[emutora-blog]

Dekorera en vind med sluttande tak

Förändring av bostäder är något som ger en känsla som något motsägelsefullt. Dels, det finns ett ögonblick av stor entusiasm och nya utmaningar. Å andra sidan är det normalt att känna en viss nostalgi till vad är kvar och nå ut till har även vissa farhågor om det. Men om vi fokuserar på vårt nya drömhus, allt är lättare. Det första att få, är sedan att hitta den speciella platsen. Det är det, ingenting mer att se, en är klart att för Ja. Ibland måste man vända sig till yrkesverksamma att få den. I Litma gruppen är experter på det och genom sin webbplats gör det mycket enkelt att något så lockande som att köpa en takvåning i Barcelona, staden där de har specialiserade och vilken typ av bostäder som vi har valt idag att tala om dess dekoration. Och det är att vindar har något speciellt, inget mer att se uppmärksamma er... Låt oss titta på några anledningar till detta. Om du vill veta mer detaljer Se Flyttstädning Stockholm.

DEN TAKVÅNINGAR OCH LYX

Men det inte var alltid så, idag takvåningarna är associerade med lyx. Den största fördelen med loften, upphängd sina åsikter och de många möjligheterna de erbjuder oss sina tak. Även om inte alla vindar är samma, är det alltid en stor utmaning att utnyttja alla utrymmen under tak. När det gäller takvåningar små är användningen av rymden viktigt, så vi kommer att spela med geometrier ibland nästan omöjligt. Det huvudsakliga målet passerar, därför att göra platsen ser rymligare än det är.

Om du har en terrass, minns tips låg kostnad att dekorera din terrass Böhmen som du hade för några veckor sedan.

FÄRG

Även om varje kommer att ha sina preferenser i takvåningarna, är den mest använda vitan, eller utbudet av kromatisk sorter som kommer att åtfölja den. Följ samma premiss som när du inreder ett litet utrymme eftersom, även om vinden är stor i vissa områden inte ser som sådan och sätta starka färger bara ytterligare accentuera detta problem. Om du gillar färgerna mer iögonfallande, skulle ett alternativ vara att ge en speciell touch i en detalj eller väggen.

Möbler för penthouse

MATERİALS

Utan att lämna en sida tidigare tanken, är något som är ofta mycket väl användningen av trä, tillsammans med textilier som inte är överbelastade. På detta sätt det ger värme till hemmet (något som av alla vita, det skulle vara mycket svårt att uppnå) men samtidigt, det bibehåller en enkel stil. De synliga takbjälkar är lovvärt och lyckades ge en unik touch.

Penthouse i vitt med balkar

Attic små

UTNYTTJA UTRYMMET

Balkar

Om denna punkt är viktig i resten av boningarna, när vi talar om en vind med sluttande tak, det är ännu mer så. Om det är ett stort utrymme, så vi kommer att ha mer enkel, men i en vind av normal storlek, vi har som tycker vi om mycket väl möblerna och dess arrangemang för att maximera användningen av rymden. I stället för sidorna sluttande, där taket är lägst, är ett problem, vi kan förvandla dem till en fördel med skräddarsydda möbler.

[rizacrimson-blog]

Kau itu terlihat tegar walau rapuh, terlihat berani walau takut, terlihat bahagia walau sedih, terlihat asyik walaupun kau merasa sendiri di tengah keramaian. Kau selalu tersenyum walau kau tak ingin.

Vitt