#thorja | Explore Tumblr posts and blogs

rodinia211 · 4 years ago

Text

Először két rezgés, aztán felharsan a gitár, és belehasít a dob. Immigrant Song a Led Zeppelintől. A férfi összerezzen, mintha ez a csengőhang csakis rosszat jelentene, ezért félve nyúl a készülék után. Zene és kép, egy férfi arcképe, ezek nála már örökre összeolvadnak. Egy arc, és egy hang hozzá, amit már régóta nem hallott. Nem így, amikor csak hozzá beszél. Lassan eszmél, és elhúzza a kijelzőn a zöld kört. Még hallja a másik rekedt, mély, senki mással össze nem hasonlítható hangját.

- Igazad van! Miért is vennéd fel - sóhajt, kattan a vonal, aztán csend. Ennyi évek óta az első, amit a másik ki bírt magából csiholni.

Hosszan néz ki az ablakon. Megdobogtatta a szívét ez a két mondat, és egyben el is szomorította. A kinti napsütés ellenére megborzong, pedig az augusztusi Nap már javában ontja magából a forróságot.

Mióta is nem beszéltek? Lassan másfél éve. Gondolkodás nélkül nyomja meg a gombot, nézi a kijelzőt, a mosolygós kék szemeket, a karakteres arcot. Kicseng, egyszer, kétszer, tízszer, aztán megszólal újra a vonal másik végén valaki.

- Szia! - Több ezer mérföld távolságra vannak egymástól, mégis olyan, mintha egymás mellett ülnének. Ahogy régen, ahogy most is kellene.

- Chris? Te vagy az? - Persze, hogy ő az, száz, sőt millió közül is felismerné a hangját.

- Ugye nem ébresztettelek fel?

- Nem!

Hallgatnak. Talán túl sokáig is.

- Beszélhetnénk? - Jön a várva várt kérdés a vonal túlsó végéről, és ebbe ezen az oldalon beledobban egy szív. Fájdalmasan, mintha hónapok óta tartotta volna vissza magát, és csak erre a pillanatra tartogatta volna minden erejét.

Rohanok hozzád testvér! Bármikor, a világ másik végére is, csak szólj! - gondolja, de nem mondja. Túl sok mindent nem mondott ki, és talán ez volt a baj.

- Mondjad!

- Személyesen! - Régen nem volt ennyire nyögvenyelős, régen egymás szavába vágva anekdotáztak, röhögtek magukon, de az régen volt. Évszázadokkal ezelőttinek tűnt az az időszak.

- Mikor és hol?

- Nálad! Még mindig ott laksz? - A vonal másik végén a hang túl fáradt, megtört.

- Még mindig. Idetalálsz?

A másik hallgat.

Mindkettőjükben felrémlik 2021. február 11. negyvenedik születésnapot ünnepeltek, ami előtte volt két nappal. Részegek voltak, és ahhoz épp elég szeszt döntöttek magukba, hogy túl őszinték legyenek, őszintén megbántsák egymást, de ahhoz nem eleget, hogy másnapra mindent elfelejtsenek. Csütörtök volt, ahogy ma is.

Akkor is ilyen álmatlanul forgolódott, mint most, és visszacsengtek a másik szavai, a vádak, amik ökölcsapásként érték, és amiket pont tőle nem várt volna.

- Igen! Mikor menjek?

Kivár, szeretné beleüvölteni a telefonba, hogy máris indulj! Lecsendesíti a lelkét és higgadtan, ahogy mindig is szokta csak ennyit mond: Amikor neked jó.

- Akkor indulok! Itt vagyok Londonban.

- Londonban! - Lehunyja a szemét, és úgy érezi, mintha leforrázták volna. - És mióta?

- Két hete.

Fájdalmas a csend. A torkát szorítja valami, és nagyot kell nyelnie, hogy a láthatatlan gombóc lemenjen. A másik légzése felgyorsul, mint aki fél a számonkéréstől.

- Két hete?!

- Igen. Hidd el, én akartam.. kerestelek volna, de...

- Nem számít - nyel újra, és reméli, hogy a másik nem hallja a hangjában a remegést. - Gyere!

- Indulok. Szia, Tom!

- Szia, Chris!

Feláll, tesz néhány lépést, aztán lerogy a fotelbe, és sokáig nézi a telefont, ahogy lassan elhomályosodik, és ahogy az arc a kijelzőről eltűnik. Két hete itt van. Két hete! Akkor miért csak most hívta?

Megmarkolja a készüléket, és olyat tesz, amit talán soha. A keresőbe beírja a nevet. Biztosan oka van, hogy kereste, hogy félretette a büszkeségét, és újra a szemébe akar, vagy mer nézni.

Az első cikken - amit a kereső feldob -végigfut a szemével, és leejti az ölébe a telefont. Aztán felkapja, és mohón falva olvassa a sorokat.

„Chris Hemswort csillaga mélyrepülésben, amióta legújabb filmje is csúfosan megbukott a mozikban."

A képen, ziláltan, borostásan és nyúzottan ott van ő. Csupán árnyéka régi önmagának. Lomposan, szemében gyilkos dühvel néz a kamerába. Valahol az utcán készülhetett a kép, talán épp bevásárolni volt.

Tovább is van: „A szuperhős filmek leáldozásával egyidőben a híres Marvel színész karrierje is megfeneklett. Az elmúlt egy évben a művészfilmeknek kedvezett a közönség, és ezekben nincs helye az ausztrál izomembernek. Egy közeli barát információja szerint..."

Tom felmordul. Közeli barát... nem is barát az, aki újságírónak bármit is elárul. Ő soha nem tette meg, bármit kérdeztek a barátjáról, vagy kettejük kapcsolatáról, csak egy válasza volt. Chris a legjobbat hozta ki belőle, és hálás neki, hogy együtt dolgozhattak.

„... a magánéletében is problémákkal küszködik. Felesége, a spanyol származású Elsa Pataky egy hete a három gyerekkel együtt hotelbe költözött. A hotel személyzete nyilatkozta, hogy Hemswort egy napra rá megjelent, és hazavitte őket, miközben veszekedésüktől visszhangzott a hotel. Talán a karrierje és a magánélete is megfeneklett? Mindenki Thorja láthatóan nehezen éli meg a sorozatos kudarcokat..."

Elég! Képtelen tovább olvasni. Fogalma sem volt róla, hogy Chris milyen nehéz helyzetbe került. Szétnéz a lakásban. Rend van, tisztaság, holott Chris biztosan nem ezt jön ellenőrizni, mégis olyan szemmel figyelte a nappalit, mintha vendéget várna.

Az ő élete rendben van, ami Chrisnek nem pálya, az neki igen. Ő könnyen vette a művészfilmeket, válogathatott a szerepek között, és anyagilag is bebiztosította magát egy életre. Közben ott volt a színház, ahol most is játszik, ráadásul baromira élvezi. A Pretty Woman, nagy sikerrel futó zenés darab a Piccadilly Theatre-ben és nem cserélné le egy Hollywoodi szuperprodukcióért sem.

Átmos néhány poharat, akkurátusan áttörölgeti, készít be sört a hűtőbe, néhány dobozzal mindig van Chris kedvencéből is.

Benéz a mosdóba, a konyhába, mindenhol patyolat tisztaság van. A kis magyar bejárónő egy kincs. A földről lehetne enni olyan tisztaság van mindenhol.

Csengetnek, és összerándul a gyomra. Az ajtót kinyitja, és egy pillanatra megdöbben.

Ott áll Chris Hemsworth, de mintha nem is ő lenne. Önkéntelenül a néhány évvel azelőtti szerep jutott eszébe róla, az elhízott, igénytelenségig elfajzott mennydörgésisten. Kócos, a haja csak lóg a fejéről, a szakálla elvadult dzsungelként borítja az arcát, mintha csak újabb forgatásról ugrott volna ki hozzá. Az öltözete hiába kifogástalan, terebélyes hasától feszül a zakója, és így az összhatás inkább nevetséges, mint fájdalmas. De Tom jó színész, az egyik legjobb, és ezt most be is kell vetnie.

- Gyere be! - De hiába tárja ki előtte sarkig az ajtót, a másik csak áll, és hozzá méltatlanul, szégyenlős arccal tördeli a kezét.

- A hotelben hagytam a készpénzt, és hát... - A háta mögé mutat, ahol az út szélén parkoló taxis idegesen dobog az ujjaival a kormányon, és kitekinget, félve attól, hogy utasa fizetés nélkül lóg meg.

- Gyere be, mindjárt elintézem. - Hátralép, és a tárcáját magához véve az autóhoz siet. -Jónapot. Mennyi lesz?

- 35font - szól kia sofőr, és fürkésző tekintettel néz rá, aztán a válla fölött a volt utasra. Olyan ismerős volt a nagydarab fickó, és a heves rágózás közepette azon agyal, hogy vajon honnan.

Tom a tárcájába nyúl, és kivesz négy darab ötvenes címletűt, amit átnyújt a sofőrnek. - Remélem ennyi elég lesz? Sajnos nem tudtam visszatartani, sokkal erősebb volt nálam.

Az idős férfi nézi a királynő arcát, aztán Tomra pillant, és felkiált, sőt még rá is csap a kormányra, megjátszott haraggal az arcán. - A mocsok! Hát nem kiugrott fizetés nélkül! Még lenyomozni sem tudjuk ki volt, mert csak úgy leintett az utcán. Szemét hobó. Most fizethetem ki a fuvart helyette.

A kéz újra benyúl az ablakon, és még három papírpénzt csúsztat be. A sofőr mohón elmarkolja, gyűri a zsebébe, és rákacsint. - Micsoda emberek vannak manapság! Ezt meg azért, mert nem is láttuk egymást.

Tom besiet a házba, és megdöbbenve látja, hogy Chris még mindig a hallban álldogál.

- Miért nem mentél be? Tudod hol a nappali. Van sör a hűtőben, szolgáld ki magad.

A barátjából süt az alázat, nyakát behúzva, meghunyászkodva lép a hűtő elé, és még a tartása is megváltozik, ahogy meglátja a szépen sorakozó palackokat. - Te is iszol valamit?

- Még fellépésem van ma!

- Jó a darab! - fordul meg Chris, és a szeme hálától csillog. - A kedvencem.

- Olvastad a kritikákat? - Tom nem reagál a sörre, jobban izgatja, mit tud Chris a darabról.

- Láttam.

Csend telepszik rájuk. Chris kipattintja a sört, és pohár nélkül lehúzza úgy, hogy levegőt is alig vesz közben. Tom nézi, és kezdenek feltolulni belőle a szavak.

- Láttad?! - nyögi ki nehezen, és azonnal becsukja a száját.

Chris kinyit egy másik bdobozzal is, és belenéz Tom szemébe. - Láttam. És tetszett. Mindig is tudtam, hogy tehetséges vagy. A legtehetségesebb közülünk! Csak nehéz volt belátnom.

- Erről most ne beszéljünk.

Tom fejében felberreg a vészcsengő. Akkor is ezzel kezdődött minden. Másfél évvel ezelőtt.

- Én akarok! Megbántottalak, és azóta is bánom!

Chris nyilvánvalóan zavarban van, úgy bámulja a doboz oldalán a feliratot, mintha életében először látná, aztán kiissza, és markának egyetlen szorításával összegyűri. - Vallanom kell! Hallgass meg kérlek!

- Igyál még egy sört, és menj! Vagy el is viheted mindet, és úgysem szeretem.

Meleg kék szemek szomorúan néznek rá, amiket annyira kívánt látni, most idegennek tűnnek, és a régi sebek lassan felszakadva újra sajogni kezdenek. Most józan, mégsem kíván ebbe a vitába belemenni, még hideg fejjel sem.

- Nem!

- Mi az, hogy nem! Ez az én házam, és arra kérlek, hogy most menj el! - Karba fonja a kezét, és megveti a lábát. Néhány perccel ezelőtt még nagy reményekkel telve várt erre a találkozásra, és most véget akar vetni az egésznek.

Élénken él benne az akkori buli. Chrissel versenyt ittak, és Elsa hiába igyekezett őket leállítani, egymást hergelték. Chris részegebb volt, mert közben egy csíkot is felszívott. Elsa aggódó pillantásokkal figyelte őket, ismerte a férjét, józanul is agresszív volt néha, sőt az utóbbi időben egyre többször.

- Tom, gyere ki egy kicsit a konyhába, szeretnék veled beszélgetni - hívta az ünnepeltet. A zene üvöltött odabent, és annyira jól esett egy kis csend, mindkettőjüknek. Tom kedvelte Elzát, kedves, szerethető asszony volt, kicsit háttérbe szorult a férje mellett, de szerelmesen csüngött rajta mindig. - Chris nem beszélt róla, ugye?

- Miről?

- Problémáink vannak. Kezd egyre jobban rászokni a kokainra, és én félek. A kudarcok, a rossz filmek, hogy már egyre ritkulnak a felkérések, nehezen éli meg.

- Nem mondta. De miért? - Tom pillanatra megingott, a sok pia, meg hogy Chris titkolózik, pedig eddig elég sok mindent megbeszéltek, kissé szédítően hatott rá.

- Azt mondta, beszél veled. Hogy kellene egy közös film, vagy valami. Ami fellendítené a karrierjét újra. - Tom megremegett, mert az asszony hozzá bújt. - Túl büszke. Nagyon jól tudod, hogy milyen. Sosem kérné.

Ez volt az a pillanat, amikor el kellett volna húzódnia, amikor barátian meg kellett volna nyugtatnia Elzát, de a sok ital őt is elbódította. És előbújt valami régi sérelem, egy féltékenységi szikra, egy morzsa, egy apró kavics, ami először az ember talpát szúrja, de később már semmi másra nem tud gondolni, csak arra. - Én segítsek neki? Elsa, tudod te, hogy miért írtak ki engem a Marvel filmekből?

Emlékszik rá, hogy a nő könnyes kék szemeiben egyszerre csillant a felismerés és a hitetlenség. Az arcuk már ekkor túl közel volt egymáshoz.

- Igen! Ha úgy vesszük a férjed megzsarolta őket, hogy csak akkor folytatja, ha....

Amikor közölték vele, hogy vége, hogy az utolsó néhány kocka forgatását kezdik meg, hogy ezt az általa annyira szeretett karaktert végleg le kell tennie, alig bírt koncentrálni. Mindent beleadott, mindent. Lokival együtt akkor kicsit ő is meghalt. Sokáig kerülte Christ, ha lehetett, inkább csak olyan rendezvényre ment el, ahol ő nem volt ott. Aztán hallotta, hogy nem is igaz az egész, csak pletyka, de akkor már késő volt. A tüske ott maradt. Sokan gratuláltak a sorozatnak, Chris nem. Se egy telefon, se egy e-mail, semmi, és ez volt az igazi bizonyíték az árulására.

- Nem tudtam róla! - suttogta Elsa, és remegett a karjaiban. - Megváltozott egy ideje, és én már nem vagyok boldog vele. De a gyerekek...

- A gyerekeknek nem jó, ha az anyjuk nem boldog. Gondolj erre. Önálló nő vagy, egy erős és fantasztikus nő. - Azt akkor már nem az ital mondatta, az szívből jött, és Elsa érezte.

Már nem emlékszik rá, melyikük kezdeményezett, melyikük csókolta meg a másikat, de nem is számít. Hiba volt! Érezte akkor is, de nem tudott leállni. Elsa finom, félénk csókjára erősen, és követelőzen válaszolt. Megszűnt a világ, a zene tompán sajgott a fejében. Kívánta a nőt, más asszonyát, ráadásul a barátja feleségét, remegett a vágytól, és ennek nyilvánvaló jele is volt. Elsa pipiskedett, apró, vékony teste hozzásimult, Tom pedig könnyedén felkapta, a konyhapultra tette, és nem késlekedett. Egy apró mozdulattal húzta le a cipzárt, rántotta félre az útjába álló bugyit, és elnyúlt morgással nyomult egy mozdulattal a nőbe. Elsa szemeit lehunyta, ajka néma sikolyra nyílt és megremegett. A heves mozdulatokra apró nyögésekkel reagált, arcát a férfi nyakába fúrta, és csókolta a hófehér bőrt. Tom térdei remegtek, és azon gondolkodott, hogy felnyalábolja, és magával viszi, fel a lépcsőn, a hálószobájába, amikor valami csörrent odakint. Izmai megkeményedtek néhány másodperc alatt visszatért a valóságba. Az utolsó pillanatban engedték el egymást és váltak szét.

- A büdös kurva életbe! - csörtetett be Chris, maga előtt tartva a kezét. A tenyere erősen vérzett, sápadtan kiabált. - Adjatok gyorsan valamit!

A levegő megfagyott. Chris azonnal megérezte, hogy valami volt idebent, és először a feleségére, aztán barátjára nézett. Tom kénytelen volt elfordulni, mert ágyéka még lüktetett, és ha akkor azt Chris észrevette volna, akkor vége mindennek. De sajnos nem volt elég gyors. Elsa észrevétlen igyekezett rendbe szedni magát, és félve nézte a két férfit.

- Mi a francot csináltatok ti idekint?!

- Chris.... - Elsa kipirult arccal lépett hozzá, és megfogta a kezét. - Várj, mindjárt bekötözlek.

De férje indulatosan elkapta a kezét, és még mindig Tomot nézte. - Úgy látom még időben érkeztem, vagy mégsem? Öltözz Elsa, indulunk haza!

- Várj! Ne indulj így útnak! Be kell kötni a kezed - igyekezett Tom is visszatartani, de barátja mindkettőjüket lerázta magáról. Elsa ismerte ezt az arcát, és Tomot kezdte csitítani.

- Semmi baj, majd a hotelben elintézem. Gyere kedvesem, hozom a kabátodat. Viszlát Tom!

A nő kisietett, de már nem a vágytól, a félelemtől remegett. Tom teljesen kijózanodott, és szerette volna megbeszélni, de barátja inkább töltött magának egy erőset fél kézzel, és őt nézve legurította torkán.

- Mi történt köztetek?

- Semmi!

- Tom! Láttam! - öntött még egy pohár italt, felhajtotta, de ettől már megborzongott. - Téged mindenki szeret! Az asszony is odavan érted - áradt a gúny a hangjából. - Az újságírók szerint még én is. Nevetséges! - köpött ki. Tom tudta, hogy amikor Chris ilyen, jobb nem megszólalni. - Mit képzelnek ezek?!

Chris dühöngött, a poharat a földhöz csapta, és mivel nem tört szét, teljes erőből rátaposott.

- Elegem van belőled! Elmegyek! Nélkülem sehol se lennél! A hátamon kapaszkodtál fel! - Tomnak ez már sok volt, főleg, hogy nem volt igaz. De még mindig nem szólalt meg. - Vagyok olyan jó színész, mint te, hiszen évekig megjátszottam, hogy a barátod vagyok. És még te sem vetted észre, te a nagy Tom Hiddleston, a díjaiddal meg az elismeréseiddel! Évek óta nem bírom elviselni, hogy a közelemben vagy!

- Akkor most miért vagy itt? - A kérdés csendes volt, és fájdalmakkal teli. Csalódott benne, mélységesen csalódott. - Mi az istent keresel itt?!

- Nem tudom. - Chris jó színész volt, de pocsékul hazudott, és Tom már túl rég óta ismerte ahhoz, hogy tudja, csak bántani akarja. És igaza volt! Amit tett az megbocsájthatatlan. A legjobb barátja feleségével... vagyis eddig úgy tudta, hogy ő a legjobb barátja. Őszintének kellett lennie, az elvei ezt követelték tőle. Mindig az egyenes út a legrövidebb, ezt vallotta.

- Igazad van, ha nem jössz be, már fent vagyok a feleségeddel és valószínű, hogy megtörténik, már itt elkezdtük...

Megszabadult a tehertől, de ezzel együtt egy baráttól is. Chris ökle meglendült, és betalált. Nem először. Tom kapott már tőle, az egyik forgatáson ő kérte. De ez most más volt. Akkor visszafogta magát, de nem úgy most. Hallotta megreccsenni az állkapcsát. - Te szemét! Megöllek!

Napokig hallotta utána ezt a fenyegetést, és most is hallja, és napokig érezte a vágyat, ahogy a nő ölére gondolt, de csak remélni tudta, hogy egyéb következménye nem lesz a meggondolatlan aktusnak. Alig várta, hogy elmenjenek a vendégek, amire a botrány után nem is kellett sokat várni, és reszketve könnyített magán.

Mennyire más volt akkor Chris, vérben forgó szemei és a mostani fakón ragyogó kékségével. Akkor egy ördög volt, most inkább angyal. Egy sebzett, és bűntudatban fetrengő angyal, akinek a szárnyait megtépték. - Nem akarok elmenni! Nincs hová mennem!

- És ez engem hol érdekel? Azt mondtad nem vagy a barátom! Hogy eleged van belőlem! Hogy gyűlölsz! - kezdte Tom felsorolni a listát, amit azóta a fejében megírt. - Tudom, hogy te miattad írtak ki a filmből.

Hangos nyögés rá a válasz, és Chris a szavakra nem csak lelkileg, hanem egész testében összeroppan. Lezuhan a kanapéra, és nézi a másik még mindig érintetlen dobozt. Nem részeg, tudta jól, Tom neki ebből a fajtából mindig az alkoholmentes változatot vette meg.

- Talán akkor azért történt az, Elsa és köztem, mert bosszút akartam állni, és őt használtam fel hozzá.

Chris végre felemeli a fejét.

- Soha nem mondtam, hogy gyűlöllek, és tudd, nem használtad ki. Ő is akarta. Bevallotta, hogy ő csókolt meg téged, és ha nem megyek be, ahogy te is mondtad, biztosan több is lett volna egy csóknál. - A dobozért nyúl, de megtörik a mozdulat, és a karja ernyedten zuhan az ölébe.

- Már nem vagyunk együtt. Ott lakik, a gyerekek miatt, de...

- Sajnálom testvér! - buknak ki Tomból az őszinte szavak, és kiszárad a szája. Elsa nem árulta el, hogy több volt az, mint egy csók, és ha eddig nem derült ki, akkor maradjon is titok. Kettejük kis titka. -Tudok segíteni?

- Ezen már nem lehet. Három hónapja nem alszunk egy szobában. Két hete, mielőtt eljöttem Angliába, próbálkoztam nála, bevetettem mindent, nekem jó volt, de ő gondolatban máshol járt. Aztán kérdőre vontam, hogy én igyekszem, és tényleg meg akarom menteni a házasságunkat, de rajta ezt nem veszem észre, mire közölte, hogy neki már egyáltalán nem fontos.

Talán percekig tart a némaság, talán egy óráig, de ami utána jön, arra egyáltalán nem számított - Ott a négy szép gyerekünk. Talán nem tudsz róla, de tavaly novemberben megszületett William. Elsa kérése volt, hogy utánad nevezzük el, és én örömmel belementem. Megkérdeztem, hogy miért, hogy miért nem fontos, hogy miért nem akar velem lenni! És tudod miért?

- Miért? - kapja fel a fejét Tom.

- Mert beléd szerelmes! - mosolyog Chris - Ezt így az arcomba vágta.

Valami bevágódik közéjük, ahogy a gránát szokott a néma csendben bujkálók közé. Élesen robban, és elpusztít mindent. Chris arca eltorzul, és Tom önkéntelenül is hátralép.

Ez túl sok egyszerre, túl sok. Az agya iszonyú sebességgel pörög, számolni igyekszik, de képtelen a dátumokra figyelni. Aztán ahogy a másik nem mozdul, lassan hátrálni kezd.

- Itt az ideje, hogy elmenj! - suttogja riadtan.

~~~

#wattpad magyar #twhiddleston #chris hemsworth #hiddlesworth

1 note · View note