#meg még sok ilyet

[stickalittle]

Szóval kész lettem a programmal, ma adtam át.

Az egész azzal kezdődött, hogy amikor még fejlesztő voltam egy cégnél, eladtunk egy "készlet" programot. Még DOS alatt futott, Clipperben íródott. És a mai napig használták egy építőipari cégnél DOS emulátorban. Ezer éve kiléptem a cégtől, de évről évre maszekban engem hívtak, hogy csináljak nekik évzárást a programból, és nyissam meg nekik a következő évet. Ilyenkor kicsit kellett toszogatni dBase-ben az adatbázisokat, tisztítani belőlük, ilyesmi. Aztán szólt a főkönyvelő, hogy ő most őszintén megmondja, kellene nekik ez a program Windows alá is, és bevallja, hogy pont ilyet hiába keresett a neten, nem talált. Ugyanis ez nem egy egyszerű raktárnyilvántartás, hanem főkönyvi szemléletű készletnyilvántartás, amiben anyagokat, egyéb anyagokat (munkaruhákat, szerszámokat, stb.) lehet nyilvántartani, és a raktári mozgást könyveli főkönyvi tartozik-követel számlapárokra, meg a dolgozón, munkahelyen, munkaszámon nyilvántartja, hogy egy-egy munkahelyen mennyi homokot, téglát, faszom tudja mit építettek be, meg a melóson mennyi harapófogó van, stb. Na, elég az hozzá, hogy ilyet nem talált a főkönyvelő, és megbízott, hogy ugyan már, írjam már meg nekik Windows alá ezt a programot. Mondtam neki egy félszemmel látható összeget, és azt mondta rá, hogy oké. (Ha tudtam volna, hogy mennyit fogok vele szopni, két szemmel látható összeget mondtam volna, na, de már mindegy.) Kész lett.

Mivel az eredeti program Clipperben íródott, ami DBF állományokat kezelt, gondoltam, hogy nem teszem én ezt át adatbáziskezelőbe, használjuk tovább az állományokat, leprogramozom én ezt így, hát mi a szar ez nekem? Na, fogtam a C++-t, és komplettem leprogramoztam a dBase adatbáziskezelő minden funkcióját egy osztályba. Rekord felvétele, módosítása, törlése, Pack, Zap, lock, unlock, indexállomány kezelés, szóval programoztam egy komplett adatbáziskezelőt.

Szoptam vele rendesen, de gyors lett, az biztos, mint a picsa. Egy alsókategóriás gépen ötezer rekordból álló index újraépítésnél rányomok a gombra, hogy kezdje, és abban a pillanatban pittyen, hogy kész. Gyakorlatilag egy másodperc alatt, amire a Clipperben vártam fél percet. Aztán programoztam hozzá saját EDIT-ablakkezelő osztályt, ami paramétertől függően kezeli, hogy milyen adat adható meg benne, dátum, idő, betű, szám (x tizedessel) és milyen hosszban fogadjon el karaktereket.

Aztán programoztam hozzá egy állománykezelő osztályt, így nem kell minden törzsállománynak megírni a saját ablakkezelőjét, hanem ez a felparaméterezés után mindent megcsinál az állománnyal kapcsolatban, bekéri az adatokat, módosítja, törli, bármelyik mező szerint rendezi, keres az állományban, nyomtat belőle, és az állományok együttműködve más állományokkal (ha nyitva van az ablakuk), adatokat adhatnak át egymásnak.

Aztán programoztam egy saját nyomtatás osztályt, ami mindent elvégez, ami nyomtatás, nyomtatandó kezdő-végző lap megadása, intervallumok közötti nyomtatás, kiválaszthatod, hogy nyomtatóra, képernyőre, fájlba nyomtasson, az állomány melyik mezői kerüljenek nyomtatásra, legyen-e összegsor, stb, szóval tud mindent, ami állománynyomtatás.

De baszki, ezt így megírni munka mellett, hogy csak néha hétvégén meg meló után tudtam csinálni egy évembe telt. Sok volt. Szopás volt. Kész lett. És mivel C-C++ az egész, a komplett adatbáziskezelővel együtt egy EXE-be fordítva 296 KB. Na, egy kibaszott évem ráment. És gyakorlatilag ez most azt jelenti, hogy az osztályok megvannak, és minden paraméterezhető, most már bármilyen nyilvántartó programot meg tudnék írni kb. egy hét alatt, ha kell. Most pukkantok egy pezsgőt. Nem nyomaszt ez többé, tudok mást csinálni helyette. Baszki, hát ez kibaszott jó!

[brgzmpff]

Szily Laszlo megnyito beszede az En Budapestem kiallitasrol megerkezett irasban :)

“Kedves közönség, drága műbarátok, tisztelt Angelika-rajongók

Az irodalomban minden eddiginél nagyobb divat a szerző hétköznapi élete és a művészet egybemosása. Az elmúlt évek legnagyobb globális könyvsikere egy olyan regényfolyam, amiben az író az életének olyan apró részleteiről számol be hat kötetben, 3600 oldalon, amik a saját anyját sem érdekelnék. A budapesti könyvolvasó közönséget jó pár hete egy olyan önéletrajzi regény tartja lázban, amiben a szerző aprólékosan leírja, hogy mennyi ideig lehet fejni a másik pasijának mellkasát borító elhanyagolt miteszereket, amikor kinyomkodja őket.

Az autofikció a képzőművészetben ebben a formában szerencsére megvalósíthatatlan.

De törekedni sajnos lehet rá.

A szüleim festőművészek, emiatt bölcsis-ovis koromban éveket töltöttünk el a kecskeméti művésztelepen. Az egyik szomszédos műterem lakója - most már tudom - az autofikció korai úttörője volt. Minden nap külön uborkás üvegbe hugyozott, amit a nap végén akkurátusan felcímkézett egy iskolai füzetre való vinyettával, amire felírta a dátumot, aztán az üveget elhelyezte a műteremablak párkányán elnyúló hosszú sorban. A pisanapló a maga módján egyszerre volt lenyűgöző és elgondolkodtató alkotás: némelyik befőttesüveg tartalma más színű volt, de sosem mertem megkérdezni, hogy miért.

Angelika baromi személyes alkotó, de szerencsére nem autofikciós. Hanem inkább mágikus.

És baromi személyes és még annál is bátrabb, hiszen az itt kiállított friss tájképein félelem nélkül nyúl olyan budapesti motívumokhoz, amiket a bennszülöttek is pont ugyanannyira imádnak, de jellemzően csak a turisták mernek lefényképezni.

Ez is indította el a falakon látható lavinát. Mármint egy virtigli turistafotó. 2023. decemberében történt, amikor a floridai Pulp Brother, azaz Javier Mayoral állított ki Angelika galériájában a Margit-negyedben, hogy hősünk a Start Galéria közelébe eső Duna-parton megsétáltatta Pulp Brothert és feleségét. Az ismert spanyol-amerikai mémfestő pedig ragaszkodott hozzá, hogy fotózkodjanak le a háttérben a Parlamenttel. Hatéves kora óta itt élő budapesti majdnem-bennszülöttként Angelikát annyira intenzív cringe érzéssel töltötte el a Parlament lefotózása, hogy ijedtében Budapest mint mágikus-szimbolista táj tematikájú tájképciklus festésébe kezdett.

Amit itt láttok, az az eltelt félév friss, ropogós termése.

Az itt látható képek sok tekintetben igen különbözőek, de a hatásmechanizmusuk hasonló. A mester néhány egyszerű vonással felvázol egy olyan motívumot, aminek kábé az a szerepe, mint a piros tablettának a Mátrixban. Ha hajlandó vagy bevenni, egyből beránt a motívum mögötti univerzumba, ahol Angelika egyfajta Morpheusként kíséri az embert, ugyanakkor teljes szabadságot ad neki, hogy azt a valóságot lássa meg a kép mögött, amelyik neki tetszik.

Ez a kiállítás emiatt többféleképpen is élvezhető. Úgy is, ha az ember a művész magánmitológiáját próbálja megfejteni és értelmezni, meg úgy is, ha olyan gájdnak használja a művészt a másik világhoz, akinek a háta mögött nyugodtan elmerülhet a saját képzelgéseiben.

Angelika egyik kedvenc budapesti látványa a jelek szerint az, ami a Margit híd közepéről tárul az ember szeme elé, ha folyás iránt lefelé, a Parlament és a Gellért hegy irányába néz. Amikor gimis voltam, erre vezetett az utam a legjobb barátomhoz és mivel szeretek gyalogolni, gyakran jöttem nem villamossal. Olyankor mindig megálltam egy kicsit középen és azon tépelődtem, hogy lesz-e valaha csajom. Angelika, mint megtudtam, azon szokott itt tépelődni, hogy emigráljon-e.

Mivel még nem tett ilyet, a meccs eredménye egyelőre látvány-Angelika 1:0.

Amikor először néztem meg a képeket élőben, Angelika sok más mellett arról is mesélt, hogy őt a ciklus megfestésének elején leginkább a Parlament és a Szabadság-szobor szó szerinti és átvitt értelemben vett szembenállása foglalkoztatta leginkább. Illetve az a szimbolista-közéleti mozi, ami az ember előtt Pestről Budára gyalogolva lejátszódik a Margit hídon. Miszerint a törvényhozás épülete jó ideig teljesen kitakarja a szobrot majd egyszerre csak előbukkan a szabadság, de kapásból a hatalom szimbolikus centrumával szemben állva. Hogy ez mennyire nem erőltetett belső mozi, azt jól illusztrálja, hogy egy másik, Budapestre Angelikánál idősebb korában megérkező land art művészt szintén megihlette ugynaez a látvány. Ez a művész Orbán Viktor, akinek - Angelikával ellentétben - nem imponált sem az eddigi szimbolikus hatalmi centrum, sem pedig a szabadság, így létrehozta a hatalmi háromszög harmadik csúcsát, a Karmelita kolostor teraszát, amelyik láthatatlanul, de ott van az összes Margit hidas festményen is.

Az már a privát mitológia része, hogy Angelikának, orosz származású, magyar kultúrájú, saját definíciója szerint “bonyolult nemzetiségű” nőként és anyaként milyen jelentésrétegeket rejt egy olyan nőszobor, ami egyszerre szimbolizálja a szabadságot és készült hálás ajándékként annak a szovjet hadseregnek, amelyik felszabadította, majd azzal a lendülettel rabságba is taszította Magyarországot, útközben magyar nők tömegeit erőszakolva meg.

A galériájában beszélgetve Angelika megjegyezte, hogy mennyi váratlan helyről látni a szobrot a városból. Ez nekem azért alapélmény, mert józsefvárosi vagyok. A Szabadság-szobor Józsefváros egészen meglepő zugaiból látható, ezek között van a kiskori lakásunk kamrájának kisablaka. Csakhogy ez szó szerint pusztítást hozott a szülőföldemre. Ahonnan látod a szobrot, ott a szobor is lát téged. Meg az is, aki a szobor tövénél ágyúkat állít fel. Kiskorom városi tája részben azért nézett ki úgy, mint Berlin a város elfoglalása után 3 nappal, mert bosszúként a Corvin-közi ellenállásért 56-ban a Gellért-hegyről, a Citadellából és a szobor környékéről. lőtték szét a VIII. kerületet.

Ez a kiállítás mindezen rétegei ellenére sem szomorú vagy nyomasztó. Sokkal inkább nevezném varázslatosnak.

Angelika ugyanis eljátszik a jól ismert látvánnyal. Szó szerint. Ráadásul az egyik kedvenc műfajomban, az alternatív valóságos sci-fiben utazik. Némelyik itt kiállított képet ezért gyermeteg, de annál jobban eső ábrándozásra szoktam használni.

Elgondolkodtál egyáltalán azon, hogy mi ez a hosszúkás dolog a város közepén, ami elválasztja egymástól Pestet és Budát? Miért kéne elhinni a földrajztanárnak, hogy ez egy folyó? Mi lenne, ha 250-500 méter széles, gondosan nyírt füvű rét tekeregne Pest és Buda között, amit Mészáros Lőrinc egyik cége 99 éves koncesszióba kapott volna meg golfpályának? A tökéletesen karbantartott gyepsáv mindig néptelen, bár ha erősen hunyorítasz, a távolban néha mintha feltűnne két aprócska, gömbölyded figura hajszálvékony botocskákkal hadonászva, de lehet, hogy csak a szemed káprázott.

És mi lenne, ha folyó lenne, de nem víz folyna benne, hanem spenót?

Angelika nagy varázsló, mert nem állt meg ezen a ponton, hanem az előbb említett szomszédjában lógó festményén eljátszott azzal a lehetőséggel is, hogy mi lenne, ha a város is eltűnne és mi itt találnánk magunkat a nagy büdös semmiben álló Margit-híd közepén. Ami a lapos legelőket kötné össze a dimbes-dombos legelőkkel a poszt- vagy pre-apokaliptikus Budapesten.

Ez a kép - nekem legalábbis - vicces, játékos és alkalmat ad elgondolni, hogy mit ad a világnak az emberek Budapestje a lágyszárúak elképzelt Budapestjéhez képest.

Budapest eltüntetése eleve hatalmas trükk, mert sokkal elevenebbé teszi a létező várost, mintha a művész minden egyes lakóját mozgás közben próbálta volna belefesteni.

Ez a kék a másik kedvenc ábrándozós képem. Miközben néztem, kezdetben egyszerűen azon szórakoztam, hogy milyen lenne Budapest, ha a klímaváltozás szeszélye folytán nem sivatagi oázissá válna, hanem szigetcsoporttá a Kárpát-medencét újra elöntő Pannon-beltengerben. Ebben az univerzumban azon mulattam, hogy mi lenne, ha varázsütésre teljesülne az ősmagyarkodók álma, csak a vicces kedvű tündér nem a tarsolylemezesek és a lovaik korába vinne minket vissza, hanem hétmillió évvel korábbra, a miocénba, a sokkal ősibb háziállatokkal benépesített Budapestre, ahol a nagykörúton mopsz helyett megalodont sétáltatnak a Terézváros víz alatti barlangjaiban élő nénik.

De mivel sajnos nemcsak infantilis felnőtt vagyok, hanem független újságnál dolgozó újságíró is, ugyanez a kép olyan alternatív sci-fiként is működik, amelyikben Budapestet hirtelen áttolják Skandinávia határára, a Koppenhágát és Malmőt elválasztó jóléti tengerszoroshoz, így Pest Dániába kerül, Buda meg Svédországba, ennek minden evilági következményével együtt.

Én azért is szerettem meg annyira ezt a sorozatot, mert egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre és utóbbit ráadásul a színek segítségével teszi. Őrülten intenzív színeket használó festőnő fiaként és egy született kolorista lány apjaként egyszerűen boldoggá tett, hogy a színek itt nem fednek vagy illusztrálnak, hanem a lényeget jelentik.

Kiemeltem pár képet, de az összes itt látható festmény és grafika kiválóan alkalmas arra, hogy megálljunk előttük, aztán Angelika tapintatos gájdolását elfogadva pillanatokon belül tetszés szerinti univerzumok Budapestjeibe ugráljunk át, anélkül, hogy egészségtelen drogokat vagy még egészségtelenebb hosszúságú regényeket kellett volna fogyasztanunk.

A kiállítás ezennel megnyílt, jó ábrándozást mindenkinek!”

[megtudommagyarazni]

Istanbuli kajakalauz

Főbb török kaják Istanbulban (de egész Törökországra érvényes)

Döner, ezt mindenki ismeri. Alapvetően kétféle van, a dürüm, amit pitába tekernek, és a yarım ekmek, amit fél cipóba tesznek. Et: borjú (Üsküdartól keletre egyre inkább birka), vagy tavuk: csirke. Rendkívül változatos, jobb helyen ezerféle dolgot lehet kérni bele. Nem szükséges összehasonlítani a körúton, vagy körtéren vagy bárhol Kapikulétól nyugatra kapható speciessel. Ha azt mondod: hepszi, akkor mindenből lesz benne. Kötelező hozzá a hideg ayran! Van persze tányéros verzió is, döner kasesi…, többnyire a turisták eszik ott. Szinte mindenhol, ahol leülni lehet, vannak edényekben ingyenesen különféle csípős cuccok, pici paprikák, uborkák, savanyított dolgok, nem árt vigyázni, mert legtöbbje életveszélyesen rúg.

Kebapok – nyárson sült, többnyire borjú darálthús, -Adana kebap (húsok(eredetileg bárány), sült paradicsom, különféle sült és nyers zöldségek+lepénykenyér, alias pide, mint a naan -Urfa kebap, kevesebb csípős fűszer, mint Adanában -Iskender kebap (kb ugyanaz, csak meleg lepénykenyérrel, forró paradicsomszószszal, olvasztott vajas joghurttal leöntve), ez a kebapok királya, nem a legolcsóbb, de nem kihagyható! Egy rendes adag két személyre bőven elég. -sis-kebap, apró nyesedék húsdarabkák nyárson, hasonló megy Anatóliában čöp-kebap (szó szerint „szemét”-kebap néven Ciğer vagy karaciğer – máj, lehet kebap is, de dönerbe is rakják Patlican (patlidzsan). ez az, aminek hangzik. Vega.

Sarma, szőlőlevélbe tekert rizs-darált hús

Köfte – kicsi darált húsgolyók, minifasírt borjúból (et, dana), csirkéből (tavuk). Híres a Tekirdağ Köftesi (ez Rodostó török neve), nyilván maga a fejedelem is evett ilyet, meg a Mikes Kelemen is.

Dolmates – ez is szőlőleválbe töltött cucc, bármi lehet benne, zöldség de akár tengeri izé is

Izgara, mangal, ezek faszénen sült bármik lehetnek, húsok, padlizsán, máj, bármi

Cacik (dzsadzsik)– ez a görög tzatziki, apróra vágott uborka, fokhagyma, joghurt

Piláfok (pilav), rizs, legtöbbször van benne törökmogyoró vagy pisztácia, esetleg sáfrány, egész étkezésnek is eszik, elég, ha meglocsolják egy kis csirkepörkölt szaftjával, szegények kajája, imádom.

levesek – olcsók. Pl: Iskembe çorbasi – pacalleves (FÚJJJJ) Mercimek çorba– vöröslencse-leves (NYAMM), fél ekmek+negyed citrom+ayran: fullos kaja. Fasulye-nyilván, hogy bableves

Pide, börek – kb rétes, peynirli=sajtos, patatesli=krumplis, káposztás, húsos, spenótos,stb, és ezek mindenféle keveréke, bármelyik kicsi pékségnek kinéző boltban van, csak a kemencét kell figyelni hátul, az legyen! Olcsó, laktató.

Pogácsa, kerek perec – (poğaça, simit: poacsa, szimit), ezek is bárhol, utcán is, kerekes üveges kocsikról, legtöbbször frissen, melegen, 10-30Tl.

Halak – (balik) sok helyen, főleg tengerparton érdemes enni, ahol még ott ring a halászcsónak, nagyon finom faszénen sült halak, nem olcsó, remélhetően nem a szarrá szennyezett Boszporuszból, hanem a Márvány- vagy Égei-tengerről (Marmara- Ege-denizli).

Kagyló – az utcán sokfelé kínálgatják a feketekagylót (siyah midye, midye), 3-4 db ott helyben állva elég, a főtt vagy sült kagylóhúst jó fűszeres rizzsel keverik és visszatöltik a héjba, le kell törni a felső héjat, és azzal betolni szájba, nem drága, fincsi.

Édességek – dondurma, baklava, helva, lokum, pismaniye, tavuk göğsü, tulumba, ezekről nem sokat tudok, mivel kívül esnek érdeklődési körömön, túlontúl tömények nekem. Az biztos, hogy gyermekeim, midőn bakfiskorba léptek, irtózatos, ipari mennyiséget zabáltak fel mindezekből, amiért aztán akkora pattanásos seggük nőtt, mint egy nílusi vízilónak. De már elmúlt.

Klasszikus török reggeli – (kahvalti) friss fehér cipó (ekmek), főtt tojás (yumurta), lágy fehér sajtok (peynir), legalább kétféle olajbogyó (zeytin), fekete magos és zöld magozott, ott nem baszakodnak a megtöltésével, vaj (tereyağı), szeletelt friss uborka, paradicsom, paprika, 4-5-féle gyümölcslekvár és dzsem, némi marhafelvágott, a végére sütik, főként egy hókiflire hasonlító és egy brownie-hoz hasonlatos. És persze tea (çay), kávé (kahve), tej (süt), és gyümölcslevek.

[oldmacykerenew]

Így az anonos üzeneten gondolkoztam egy picit, mert persze, hogy gondol rá az ember…

Szóval hihetetlen, hogy mennyire durván “gonoszak” az emberek. Gyógymasszőrként végeztem, ahogy befejeztem a sulit, azonnal el is indítottam a kis vállalkozásom… elterjedt a hírem, voltak sokan, akik másik masszőrtől jöttek hozzám át, mert “Te jobb vagy Melinda, ezt hallottuk”. Aztán egyik vendégem elvitte a névjegyem és kirakta a házuk lépcsőházába… Természetesen aprópa tépkedve találta másnap, és kiderült, hogy van ott egy masszőr, aki megtudta, hogy tőle is jöttek hozzám emberek és ezen berágott.. ne legyen nekem “reklám”. Hozzátenném, hogy soha, senki vendégét nem csábítottam át magamhoz, sőt! Szabad a piac… de ő csúnyán is beszélt rólam másoknak, amivel csak azt érte el, hogy rosszindulatúnak tartották. Családi és egyéb okok miatt, befejeztem a masszírozást…

Elvégeztem sok pénzért a fotós képzést, amit már előtte is űztem hobbiként - aztán elkezdtem hivatásként. Hát persze, hogy ott is lett egy “irigy pics@“ , aki szó szerint megfenyegetett engem, hogy “ majd meglátod, hogy Te itt nem maradsz meg, nem veszed el a vevőkörünk…” mosolyogva mondtam neki, és őszintén, hogy qvára nem akarom elvenni a vevőkörét, én nem a helyi családokat meg ovikat akarom “kiszolgálni…”, hanem főleg pestieket. Így is csináltam. Plusz több százezer forintért elvégeztem workshopokat, hogy olyat tanuljak, amit még nagyon kevesen csinálnak a fotós szakmában itthon… Nyugi, nem vettem el a kenyerét neki sem :) Annyi ember van az országban, hogy marhára megfértünk egymás mellett.

…

Aztán most elértem ide is :D hogy hihetetlen módon egy nyavalyás, szaros horgolás miatt esz a fene valakit 🤣

Tényleg nem tudom mit mondjak :D Qva sokan vagyunk ezen a világon, sajnos magyarokból is vannak bőven… mit kell azon stresszelni, hogy ÉN XY kisfaszom itt a kis lószarban mit horgolgat magának? Idáig süllyedt tényleg a szint az országban, hogy ahelyett, hogy “segítenénk” a másiknak, megpróbálunk alávágni? :D A vicc az, hogy én az összes esetnél segítettem a “konkurenciának”. Sokakat elküldtem ahhoz a masszőrhöz, aki rólam csúnyán beszélt.. és igen, a fotós csajhoz is küldtem családot, mert nekem nem volt szabad időpontom… Plusz! Tanítottam más fotóst retusálni azzal a módszerrel, ahogy én csináltam… (Ők mai napig fotóznak :)) Nem lettem irigy, nem bántom őket, tiszta szívből örülök, hogy megy nekik! :) Bármit csinálnék, segíteném a másikat, aki még az elején van…

Erre jössz b+ és ahelyett, hogy NÉVVEL írnál, hogy “figyu, látom még vannak hibáid, szívesen elmondom, hogyan tudnád korrigálni…” helyette NÉVTELENÜL írsz baromságokat.

Ez kettőnk között a különbség… Én nem tennék ilyet… lehet ezért nem megy most az üzleted ezen a HATALMAS PIACON 😅 mert ennyire rosszindulatú vagy és sugárzik rólad a keserűség. Megbántottál először? Picit meg. Mert egy idióta vagyok, aki mindent magára vesz… de átgondoltam, és rájöttem, hogy mennyivel jobb vagyok annál, minthogy sértésnek vegyem a soraid… Nem tudom mi történt veled, miért szar a kedved, miért esik rosszul más “sikere” … de szurkolok, hogy jobban legyél :) Őszintén! ❤️

Hosszú lett, de ha 1 emberhez eljut, akinek picit változtatok az ilyen stílusú dolgain, már jobbá teszem kicsikét a magyar hozzáállást… Mert kb. itthon látom ezt a mérhetetlen irigységet csak.

[mirabellomonferrato]

Nehéz volt eljönni :(

Ma csodálatos napos idő volt, utolsó napra belekóstolhattunk milyen lesz majd itt lenni. Ültünk a kertben, kávéztunk a teraszon, gyíkokat fotóztam a kerítésen, sétáltunk, csend volt, nyugalom a faluban. Annyira maradtam volna még!! Akartam volna vésni, csinálni, bontani, építeni, leszedni, felrakni, üvegezni, drótkefézni és persze ülni az őszi napfényben és nézni ki a fejemből :D Annyira húzott magához a ház, hogy én nem is gondoltam, hogy létezik ilyen. Akartam volna vele kettesben lenni.

Gyíkfarmom

Nagyon sok érdekes kérdés vetődött fel ma és folyton át kell alakítanom a terveimet, mert semmi sem úgy van ahogy gondoltam. Nem jobb, és nem rosszabb, csak máshogy van. Van azért pár olyan megoldás a házban, amire azt mondják az olaszországban élő ismerőseim, hogy jaaaaa... ez annyira olasz! Tákolmányok, hülye megoldások, otthagyott csonkok, sehova se vezető csövek, a falban eltűnő és előbukkanó vezetékek, nem működő dolgok. Az egész házban csak az emeleten van villany. Az emeleti 5 konnektorból csak 3 működik. A fürdőszobában fogalmam sincs, hogy van-e áram. Én ezeken csak nevetek, pörögnek a lelki szemeim előtt az infók, és végül majd a ngy kirakósban mindennek megtalálom a helyét meg az idejét. Nem tud elrettenteni semmi. Olyasmi ez, mint azt mondják, hogy amikor komoly kapcsolatba kezdesz, az azt jelenti, hogy nem csak a jót látod, hanem vállalod a másikat az összes szarral együtt, amit magával hoz. A családjával, a rossz emlékeivel, az ilyen-olyan tapasztalataival, hülye szokásaival, kényszereivel, bolondériáival együtt IS. Na én így vagyok ezzel a házzal. Követtünk egy vízcsövet és feltörtük a folyosón a követ. A kő alatt elég vastag valami beton szerű anyag és alatta 3 ujjnyi SEMMI, majd valami sóder. Lebegő padló. Nem hiszem, hogy sok helyen lehet ilyet látni. Na, ilyen kérdésekkel van tele a ház. Hogy lehet ez? Összetömörödött a sóder a padló alatt? De mitől? Miért mennek a többihez képest vadonatújnak (mondjuk 20 éves :D) tűnő elektromos vezetékek a legalább 50 éves nagyon randa állapotú kazánhoz a pincében? (az emeleten van egy másik, modernebb kazán, de az sem kell, nehogy ez az ezeréves odalent) De az évszázad rejtélye még mindig az, hogy miért van felázva minden harmadik ház Olaszországban? Szeretem ennek a rozzant háznak a rejtélyeit. :D

Cseppnyi falu. De van kicsi bolt, étterem, bár, gyógyszertár, Vespa klub :D, autójavító, orvos, posta papírbolttal, építőanyagkereskedés, szűrtvíz-ház. Meg rejtélyes kastély, és valami sportcentrum is a falu szélén teniszpályákkal. Nem a legszebb olasz falu, ennél sokkal szebbeket is láttam rengeteget, de van bája és nagy békessége, még akkor is, ha valószínűleg mindig idegen maradok. :)

[kavekkozt]

elraktam egy csomó céklát a mélyhűtőbe, de a mélyhűtő már tele van, úgyhogy a ma leszedett csomó céklát kénytelen vagyok elrakni savanyúságnak

még sosem csináltam ilyet, úgyhogy izgalom stb

nem sok minden volt sikerélmény a kertben, de a cékla IGEN, minden elvetett cékla kinőtt, nem ették meg a csigák, nem hagytam túl későre a leszedését (mint a reteknek / fejes salátának)

még jó hogy szeretjük a céklát <3

ja cukkini / karalábé is nagy siker, cukkini persze nem magról hanem palántáról

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

[kgyst]

Rendes füles nejlonzacskót venni hol

Ilyen rendes Lidlis meg CBA-s-szerű nejlonzacskót szeretnék venni. Természetesen nem papírt (nem tart semeddig) és nem ilyen szőttest (kurva sok helyet foglal), ahanem olyat, amit zsebre tudok vágni, de évekig eltart, mert a most használtakon már lassan ki tudom tenni a tenyeremet.

Szerintetek ilyet még lehet szerezni?

[rosszulorzott]

NÉHÁNY UTOLSÓ MONDAT MAGYAR PÉTERRŐL

Az elmúlt napok politikai mozgásai kétségessé tették, hogy belátható időn belül elérhető-e két alapvetően fontos cél: a tisztességes, valódi választások feltételeinek kivívása, illetve az egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejötte.

A március 15-én, komoly sajtótámogatással létrejött, sok érdeklődőt vonzó és kifejezetten sikeres rendezvény legfontosabb üzenete ugyanis az az ígéret volt, hogy a jelenlegi hatalom leváltható a következő választáson, még akkor is, ha a választások feltételei a jelenlegiek maradnak.

Jól látszik, hogy van igény ilyen ígéretre, az okkal csalódott és kiábrándult ellenzéki közönség nagyon várja azt az embert, aki majd csodát tesz. Sajnos azonban bárki, aki ilyet ígér – még ha őszintén teszi is, bízva a saját nagyszerűségében –, az vagy hatalmasat téved, vagy Ha pedig tisztában van azzal hogy téved, és úgy mondja ezt, akkor sajnos hazudik.

Egyáltalán nem új stratégia az, amelyik először a választás megnyerését ígéri, majd aztán a demokrácia visszaállítását. Az összes eddigi parlamenti és parlamenten kívüli párt ezt ígéri, és a március 15-ét zászlóbontásra használó új párt üzenete is ez.

De hiába mondja ezt szinte mindenki, sajnos SZINTE biztos, hogy ez csak fordítva működik: először a valódi választások feltételeit kell kiharcolni és azután váltható le a kormány – sokszor elmondtam már: A „szinte” szó fontos a Fidesznek, mert amíg a látszata megvan a vereségének, a tömegek négy évig nyugton vannak.

Tudom, hogy vannak, akik felhorkannak ezen, és azt vetik közbe, hogy hát én is nyertem egy egyéni választókerületben, Budapesten és a nagyobb városok egy részben pedig ellenzéki polgármesterek vannak. Nem mond ez ellent a legfőbb állításomnak: az országos választást a jelenlegi körülmények közt megnyerni szinte lehetetlen.

Több oka van ennek. A legismertebb az erőviszonyokban rejlik: a hatalomnak semmi sem túl drága, akár kormánypropagandára kell költeni, akár népboldogító osztogatásra. Ha nagyon veszélyben érzi magát, lesz majd 14. havi nyugdíj is, vagy valami hasonló.

És a lényeg, a legfontosabb: bármikor meg tudják változtatni a játékszabályokat, ahogy tették a közelgő önkormányzati választás előtt is. Ha veszélyben érzi magát a hatalom, hoz egy olyan törvényt, amelynek értelmében az ellenzéki jelölteknek hátrakötözött kézzel és leragasztott szájjal kell indulniuk. Mert megtehetik.

Sokszor elmondtam ezt, de a jelek szerint ellenzéki honfitársaink egy jelentős része számára még mindig vonzóbb az a remény, hogy csak egy, az eddigieknél esetleg alkalmasabb jelölt hiánya az akadálya a kormányváltásnak. Az ő körükben nagy lelkesedést okozott az új, külső szereplő felbukkanása, és csak remélni merem, hogy nem csalódnak majd nagyon.

Azt azonban be kell vallanom, számomra ez a csodavárás komoly dilemmát okoz: fel kell tennem a kérdést, hogy szabad-e folytatnom a politizálást. Egyedül ugyanis természetesen soha nem fogom tudni elérni az állami propaganda hirdetések leállítást, a fideszes álcivil szervezetek milliárdos támogatásának tiltását, az MTVA vezetőjének leváltását, a külföldön dolgozó sok százezer magyar szavazati jogának visszaadását.

Márpedig szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen legitim célja annak, hogy elfogadtam a parlamenti mandátumot. A cél eléréséhez tömegek támogatása kellene, amit eddig nem tudtam megszerezni. Ennek oka – a saját gyengeségeim mellett – leginkább az a fals reménytelenség volt, hogy "ezekkel" szemben nem lehet eredményt elérni.

Most azonban felcsillant az a fals remény is, hogy a kormányváltáshoz nem kell tenni semmit, csak várni a következő választásokat és bízni az új vezércsillagban. A következő időszak legfontosabb kérdése lesz számomra, hogy maradt-e az én álláspontomnak bármilyen támogatottsága az ellenzéki szavazók között, vagy a hamis reménytelenséget felváltja a hamis remény: nem kell küzdeni a tisztességes választásokért, így is győzni fogunk.

Legalább ilyen súlyú kérdés, hogy Magyar Péter berobbanása után van-e esély egy egységes, megújult és hiteles ellenzéki erő létrejöttére. Március 15. után sajnos kicsit kevesebb, mint eddig, több ok miatt is.

Abban természetesen igaza van Magyar Péternek, mint oly sokaknak, hogy egy új, határozott, tiszta és HITELES politikai erőre hatalmas szükség van Magyarországon, és az is nyilvánvaló, hogy a létező ellenzék akarva vagy akaratlanul a hatalom érdekeit szolgálja. A hogyannal azonban sajnos több baj van:

Az új, határozott, tiszta és hiteles ellenzéki jelzők mellé az EGYSÉGES is elengedhetetlen. Itt az elképzelések homályosak, és hiba lenne arra várni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok meghajolnak az új erő előtt és önként távoznak. Az oly sokat várt ellenzéki egység kétféle módon érhető el. Az egyik, ha az új erő egyszerűen lemossa a pályáról az eddigieket és persze ezzel együtt a Fideszt is megveri. Ez nem lenne lehetetlen egy demokráciában, csak ugye az az, ami nincs.

A második, ha az új párt már az indulásnál jóval erősebb a meglevő ellenzék legerősebb pártjánál és a választások előtt így olyan erőpozícióból tárgyalhat, hogy elérheti a kompromittálódott politikusok kihagyását az "összefogásból". Ez a cél elérhető a megmaradt független sajtó támogatása esetén, de érdemes tanulni azoknak a példájából, akik hasonlókat ígértek. Bajnai Gordon például szintén "messiásként" tért vissza 2012-ben, ő is egy nagy tüntetéssel adott reményt és az ő mozgalmát is 14 százalékra mérték rögtön a bejelentés után, aztán még sem sikerült neki.

Meggyőződésem szerint egy valódi reményt keltő, új politikai erő létrehozásának három alapfeltétele van:

Nem EGY ember tűzi ki a zászlót, és várja, hogy mások csatlakozzanak hozzá, hanem több, komoly és hiteles szereplő indul el együtt az úton. Erre lett is volna esély, most viszont egy darabig jóval kevesebb. A legendákkal szemben ugyanis egyáltalán nem állnak hosszú, tömött sorban azok, akik letettek már valamit az asztalra életükben, ismertek valamennyire, emiatt vesztenivalójuk is van, de nem, vagy nem nagyon mártóztak meg eddig a magyar politika pöcegödrében.

Ha nem egy, hanem több ilyen ember összeáll, akkor lenne esély arra, hogy a maradék független média által felkapott médiapárt helyett valódi, a legkisebb falvakba is elérő HÁLÓZATOT hozzanak létre és ez után akár arra is lehet esély, hogy sikerese küzdjenek a tisztességes választásokért, majd akár el is indulhatnának azon.

Nyilván, a magányos zászlóbontásban is lehet fantázia, kellő médiahájp mellett RÖVID TÁVON különösen sikeres lehet. Hosszú távon azonban csak akkor, ha a zászlóbontó vezér valóban, minden kétséget kizáróan HITELES. Ha egy kicsit is belegondolunk, Magyar Péterre ez nem igaz, legalábbis rengeteg kérdést vet fel a személye. Ha valaki már eldöntötte, hogy ezentúl csak rá hallgat és benne bízik, kérem, hogy ne olvassa el az alábbiakat!

- Magyar Péter egyike volt azoknak az – általam nem kedvelt – embereknek, akik a rendszertől nulla munkáért horribilis pénzeket bezsebelve nézték némán a demokrácia leépítését. A nyilvános adatbázis szerint a Diákhitel Központ vezetőjeként – nyilvánvalóan politikai kinevezettként – 2018-2022 között havonta 3,6 millió(!) forintot + havi 700 ezer forint prémium ütötte a markát. A családi viszályokkal egy időben innen távoznia kellett, azonban ezután havi 1,5 millióért(!) ült a rendszer kegyeltjeit finanszírozó Mészáros Bank felügyelő bizottságában (nulla munka) és a Közútkezelő, valamint a Volánbusz igazgatóságában (1,2 millió forint). Ezekhez az állami cégekhez is nyilvánvalóan politikai kinevezettként került. Ha nem lenne annyira szomorú, mosolyognék azokon a kommentenken, amelyek szerint ő valamiféle Lúdas Matyiként lenne. Maximum Döbrögi kirúgott, de addig jól fizetett íródeákja lehetett volna a mesében.

- A Diákhitel Központ szerződéseit tartalmazó listáján számos megkérdőjelezhető tétel van, az ő általa vezetett időszakból is. Ezek közül többet (a vezetése alatti és az utáni időszakból) ki is kértem a Központtól, remélhetően meg is fogják küldeni. Ezek közül természetesen a legkirívóbb a milliárdos propagandakirály, Balásy cégeinek a megbízása, amiről egyébként maga Magyar nyilatkozta, hogy felesleges és túlárazott szerződések voltak. Ez magának a korrupciónak a definíciója amúgy Varga Mihály szerint is, a jog pedig hűtlen kezelésnek mondja ezt. Így van ez akkor is (sőt), ha Rogán utasítására volt Magyar Péter társtettes. Ezt meg lehet bánni, önfeljelentést lehet tenni és nagyon szép dolog, ha bizonyítékokat is hoz. Egy dolog viszont hiteltelen: ha valaki azonnal önmagát nevezi meg ennek a rendszernek a lebontójaként. (Természetesen előre látom azokat a véleményeket, amelyek arról szólnak, hogy hát én is a Fidesz tagja voltam. Ezt az összehasonlítást azért kikérem magamnak)

- Jól dokumentált történet továbbá, hogy Magyar 2019-ben polgármesterként indult Balatonhenyén és Gulyás Gergelyt is meghívta kampányrendezvényére. Az utolsó pillanatban azonban visszalépett, mivel polgármesterként a Diákhitel Központ vezetéséről és az azzal járó milliókról is le kellett volna mondania. Így maga helyett egy barátját küldte a posztra, aki egészen botrányos módon akarta az addig a nyugalom szigeteként ismert faluban úgy átminősíteni a telkeket, hogy arra új gigaberuházások épülhessenek (az Orbán Ráhel bizalmasa által épített hatalmas kastély építését pedig tovább segítette).

- Bár a jelek szerint házasságuk vége meglehetősen viharosra sikeredett Varga Judittal, Magyar mégis végig asszisztálta felesége mellett a demokrácia leépítését. Számomra abszolút hiteles forrásom szerint sokaknak dicsekedett azzal, hogy valójában "ő vezette az Igazságügyi Minisztériumot". Ezt bizonyítani nem tudom, de hogy azok az általa is elismert komoly veszekedések nem a demokrácia leépítése miatt történtek, az szinte biztos.

- A Partizánnak adott első interjúban egyértelműen arról beszélt, hogy tiszteli Orbánt és felnéz rá, a második interjúban pedig egészen magától értetődőnek mondta, hogy adott esetben koalícióba lépne a Fidesszel. Ez azt jelenti, hogy vagy nem gondolja komolyan a magáról sugallt képet, vagy nincsen tisztában a rendszer lényegével.

- Végül a HVG cikkre adott meglepően arrogáns válasza alapján nem tudja, mi a különbség a szabad sajtó és a propaganda között.

A fentiek közül egy is elég lenne, hogy óvatos legyen az ember, de a tények sorozata mellett csak akkor lehet elmenni, ha az ember vak, vagy annyira hinni akar, hogy becsukja a szemét. Megértem, hogy vannak, akik annyira szomjazzák a reményt, hogy így tesznek. De engedjék meg nekem azt a luxust, hogy kimondhassak egy dolgot. Nem tudom, hány választást élek még meg, azt pláne nem tudom, ebből mennyi lesz a valódi választás, de száradjon le a kezem, ha Orbán után még egyszer akár hittel, akár "befogott orral“ olyan emberre szavazok, aki egyrészt életében nem tett le még semmi komolyat az asztalra a politikán kívül, másrészt azt kéri, hogy felejtsem el neki, mit mondott vagy mit tett korábban.

Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel a néhány gondolattal sokakban rossz érzést fogok kelteni. De ha visszanézek a 2006 óta végzett politikai munkámra, akkor egy valami biztosan igaz: sokszor én is túl későn mondtam el dolgokat. Ezt a hibát szeretném elkerülni. Cserébe ígérhetem, hogy ezek lesznek az utolsó mondatok, amikben Magyar Péterrel foglalkozom.

Végül: természetesen Magyar Péter nagyon sok, a kormányt és az ellenzéket is érintő igazságról beszél mostanában, kétségtelenül nagyon meggyőzően. Ez viszont még akkor sem biztos, hogy összességében magának az igazságnak jót tesz, ha azokat komolyan gondolja. Munkájához sok sikert kívánok!

hadházy fb, videóval

a fals reménytelenség és a fals remény, én nagyon adom

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/8: Pocsék nők vs herpesz

Máté gazdánál nagy a feszültség, mert a fiúnak el kell küldenie két lányt.

Barbarára és Lindára esik a választása.

Linda érezte, hogy nem fog nagy karriert befutni itt és nem érintette meg annyira a döntés. Barbinak viszont rosszul esik, hogy kitette a gazda. Azt mondja nem kapott lehetőséget ismerkedni. Elmorzsol pár könnycseppet a fiúért.

Máténak jó híre van a továbbjutóknak: nem kell ezentúl a bútorgyárban lakniuk. Kapnak normális szállást. Viszont nekik kell odajutniuk, mert ő kurvára nem ér rá.

Marcella biztosítja Millát, hogy el fognak tévedni, mert nagyon szarul navigál. Szerencsére viszont véletlenül odatalálnak és nagyon tetszik nekik a vadászház, ahol ezentúl lakni fognak.

Milla azt mondja ez az ő álomháza, de hiányolja belőle a gazdát.

A fiú azért nem tudta elkísérni a hölgyeket a szállásukra, mert a tegnap Anikótól rendelt lány megérkezett és inkább vele akart találkozni.

Heni Kárpátaljáról érkezett és tolmácsként dolgozik. A gazda a kamerának elmondja, hogy nagyon tetszik neki a lány, mert jól néz ki.

Heni szerint a fiú olyan, mint a TV-ben. Nagyon szimpatikus. Elmondja, hogy nagyon szereti a vidéki életet. Gyereket is csak falun szülne, mert a lurkók szomjazzák a munkát a földeken. Ráadásul azt hallotta, hogy Dusnokon nem kell anyakönyveztetni a leendő gyerekét és oltatni se kell. Neki nem kell szórakozóhely se, hogy jól érezze magát, csak legyen elérhető Posta Imre szektája, mert ott olyan jó bulik vannak, hogy még a TEK is kijár.

A lány elmeséli, hogy az előző faszija megcsalta. Máté nem tudja, hogy tehet ilyet egy férfi. Ő sose csinálna ilyet. Becsszó. Heni azt mondja, utólag látja miért nem működött a dolog. A sráccal ellentétei voltak egymásnak és a közhiedelemmel ellentétben az ellentétek nem vonzzák egymást. Ezzel én sem ellenkezem. Máté megkérdezi zárásként, hogy tetszett a randi? Tetszett. Heni szerint a többiek nem lesznek oda érte, mert a nők amúgy is pocsékok.

Beesteledik és a lányok már nagyon hiányolják a gazdát. Nem is sejtik micsoda meglepetést tartogat nekik. Megérkezik Máté Henivel. Nagy a döbbenet. A gazda elmeséli nekik, hogy a lány képe annyira megtetszett neki, hogy egyenes ágon a top 4-be válogatta és a ma délutánt is már vele töltötte. Valamiért nem értékelik a romantikus történetet. Irigyek, na.

Marcella a kamerának bevallja, hogy kurvára nem örül annak, hogy idehozott a gazda még egy nőt, mert így is kettővel többen vannak, mint kéne. Milla a fiú előtt is bemeri vallani, hogy feszült lett a helyzettől. A gazda félrehívja egy kicsit beszélni. Megkérdezi a lányt, hogy ez most megváltoztatott-e köztük valamit. Igen. Milla elmondja a srácnak, hogy a beszámolója alapján az új csaj most a fő kiszemeltje.

A srác azt hazudja, hogy ez nincs így, megöleli és ad egy puszit lánynak. Marcellának pont most kellett bejönnie egy pokrócért és rányit a fiatalokra. Azt hiszi smároltak és látványosan befeszül ettől.

Máté félrehívja őt is beszélgetni. A lány elmondja neki, hogy a mai eseményekkel megbántotta.

A gazda megkéri, hogy próbálja ezt elengedni, aztán lesmárolja a csajt. Marcella azt mondja a kamerának, hogy bár jól esett neki a csók, de nem biztos benne, hogy Millával nem csőrözött előtte a gazda és tart a herpesztől.

Ezután a fiú elbúcsúzik a hölgyektől, mert álmos. Ahogy lelép elkezdik kóstolgatni a többiek az új csajt.

Kiderül, hogy szobánként két ágy van. Betti aludhat Henivel. A kamerának elmondja, hogy meglepte, hogy egy ilyen külsejű lányt hívott ide a gazda. A pedofil nő nem gondolta volna, hogy a fiú a műnőkre gerjed.

Közben Marcella próbálja felmérni tartania kell-e a herpesztől. Milla megnyugtatja, hogy nem volt a gazdával semmi. Marci nem hisz a lánynak és ezért ő sem árulja el, hogy potenciálisan fertőző.

Krisztián gazda úgy dönt elbeszélget a kérőivel, mert sok még a kérdőjel, főleg ami az Anita körüli konfliktust illeti.

Vivi bevallja, hogy kicsit betalált, amikor Panninak azt mondta a gazda róla, hogy túl sok. A férfi azt mondja, hogy ne változtasson a stílusán senki kedvéért.

A gazda rákérdez, hogy ki indította el a múltkori balhét. A nő próbálja Anitára terelni a felelősséget, de végül spicliként kiadja Henit, mint ötletgazdát. A kamerának azt mondja, hogy ők nőkként teljesen más síkon mozognak.

Panni elmeséli, hogy régen kajakozott és tolhatnák most is. Amikor a balhéról van szó, bevallja, hogy ők hárman úgy gondolták, hogy Anita könnyebb helyzetben van a külön lakással, de már megértette, hogy nem. A lány a kamerának azt mondja kétes érzései vannak. Nem tetszik neki, hogy még mindig a Heni-Anita balhé a téma, de a gazdát ettől még dugná.

Heninek tetszett a birkanyírás az előző részben, de a legjobban a gazda. A férfi neki is felhozza a konfliktust. A nő szerint nem volt vészes, de a gazda szerint igen és beszélni kell róla. Kis hetyetyézés után a nő megtörik és könnyekkel küzdve bevallja, hogy ő volt aki kirobbantotta a balhét. Aztán sírva elvonul. A kamerának elmondja, hogy úgy érzi a férfi Anitát védi és őt hibáztatja, amiért korábban faszságokat beszélt a nőről. Elkezd azon agyalni, hogy lehet a gazda nem az akinek gondolta.

Krisztián elégedett a vallatással. Legalább kibújt a szög a zsákból.

Megérkezik Anikó és megkérdezi a gazdát milyen a hangulat feléjük?Azt olvasta kitűnő! Akkor biztos így van - mondja a gazda. Aztán hozzáteszi, hogy sok még a tisztázatlan kérdés és nem szeretne elküldeni senkit, ezért időt kér a műsorvezetőtől.

Anikó belemegy, de cserébe elviszi a gazda legszebb cseresznyéit.

Beesteledik. Összeülnek a lányok és feltűnik nekik milyen szomorkás Heni. Nem nagyon akar róla beszélni, aztán már pont megnyílna, de megérkezik Anita és bezárkózik. Nekünk elmeséli azért, hogy gondolkodik rajta, hogy hazamegy, mert nem pálya, hogy felelősségre vonják a tetteiért.

Betoppan a gazda is, közli, hogy sikerült haladékot kapnia Anikótól, szóval maradhatnak, ha akarnak. Anita szeretne maradni, de kicsit elbizonytalanodott, hogy biztos megtalálják-e a közös hangot a gazdával. Panni is marad, mert se kétségei, se vetélytársai nincsenek itt. Vivi is igent mond, de még mindig azon aggódik, hogy a gazda azt mondta "túl sok".

Heni is azt mondja szeretne maradni, de bizonytalan. A biztonság kedvéért megint sír. Elmondja, hogy úgy érzi a gazda őt hibáztatja az Anita körüli balhéért, amit ő robbantott ki. Krisztián akaratlanul is megforgatja a kést Heniben. Mindenki előtt elhívja Anitát randizni.

Vivien gazda is létezik még. Iszogat a fiúkákkal.

Balázs félrehívja a gazdát, mert fontos mondandója van. Csak a szoki: neki is dolga akadt és el kell hagynia ezt a pokoli helyet egy időre. Azt ígéri visszajön, ha a gazda megengedi.

Nem tetszik a nőnek a szitu. Úgy érzi, hogy a férfi csak le akar lépni. Balázs biztosítja, hogy nem erről van szó és végül Vivi belemegy. A férfi közli a többiekkel is a hírt. Sanyiban felemás érzések vannak, mert már összehaverkodott a faszival, de mégiscsak a vetélytársa.

Csak ezért az egy jelenetért látogattunk ma Csákfaszomra. Kurva fontos volt.

József gazdához megérkeznek a kiválasztottak. A férfi még nincs itthon, ezért Anikó fogadja a hölgyeket.

Brigitta, a természetgyógyász nagyon izgul, mert 10 éve nem volt randin, de bízik a potencianövelő kristályok erejében. Hozott egy masszázságyat is, hogy lerendezhesse rajta a gazdát.

Erika tortával érkezik, ami menetközben szétesik. Egyéb finomságokat is hozott a gazdának, de sajnos a nagy meleg nem tett jót az ételeknek. Persze gyanítom a szállítás előtt se néztek ki valami jól. A nő amúgy annyira érthetetlenül beszél, hogy feliratozni kell.

Utolsóként Diuska érkezik. Ő is ajándékokkal érkezett és ő is nagyon izgul. Anikó próbálja beszéltetni a nőt, de nagyon lassan dolgozza fel a kérdéseket. A műsorvezető magukra hagyja a hölgyeket és kimegy Józsi elé.

Kínos csend, aztán Erika próbál valami beszélgetést kezdeményezni a többiekkel a maga módján. Kegyetlenül deficites a társaság. Brigitta értelmesnek tűnhet a másik két nő mellett, de a természetgyógyász a kristályok gyógyító erejében hisz, szóval ő is maximálisan retardált.

Persze a mi Józsink így is jobbat kap, mint amit érdemel.

Sajnos eddig nagyon gyenge ez az évad. Se a gazdák, se a kérőik nem valami erős karakterek.

Látszik, hogy egyre nehezebb embereket találni a műsorba. Pár év pihenőre kéne menni. Addig szerzek valami földet és jelentkezem én is hátha hoz nekem valaki egy Nike Romaleos 4 súlyemelőcipőt.

[diogenesz2020portugal]

"Mélységes mély a múltnak kútja."

Ezzel a mondattal kezdődik Thomas Mann József és testvérei című regénye.

Csodálatos mondat. A történelmi hűség kedvéért azt meg kell jegyezni, hogy ebben a “csodálatosságban” benne van a magyar nyelv szépsége, színes kifejezőképessége, és a fordító lenyűgöző kreativitása is, mert az eredetiben egyébként így hangzik: “Tief ist der Brunnen der Vergangenheit.” A mélység szó fokozásával azért mégiscsak kifejezőbb és szebb lett a mondat. Puritán, egyszerű szavak, mégis micsoda hatalmas térbe enged bepillantást, hiszen hol van a múltunk kezdete? Hol van a létezésünk legmélye és eredete? Hogyan láthatunk el addig? Hogyan tudhatunk arról, ami ott van, hogyan tapogathatjuk le, és hogyan ismerhetjük meg?

A pszichológusom egyszer megkérdezte, emlékszem-e a pillanatra, amikor megszülettem. Megdöbbentő kérdés volt. Őszintén szólva komolytalannak tartottam a kérdést: tuti nincs ember, aki emlékezne erre. Aztán eszembe jutott egy bő 30 éve lezajlott beszélgetés köztem és az anyám közt. (Soha nem hívtuk őt Anyának, Anyunak, nekünk mindig Mama volt.) Épp nálam nyaralt olyan felhőtlen boldogságban, ami ritkán adatik meg az embernek. Az együttlét minden pillanatát élveztük, talán soha nem nevettünk annyit, mint azokban a napokban. Épp a 70-es trolira vártunk, amikor váratlanul feltette a kérdést a megállóban: - Kisfiam, neked mikor lesz gyereked? Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy akkor már tudta, hogy meleg vagyok, és talán azért is kérdezte meg, hogy végre ledobhassam a vállamról a titkolózás nyomasztó terhét. Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, de ez a 'titok' egyre mélyebb árkokat ásott közénk, és ezt egyikőnk sem bírta már elviselni. Mama szerette volna, ha végre mindenről beszélhetünk, mint évekkel korábban (és mint ezután egészen a haláláig). Mama több mint 12 órán keresztül vajúdott velem. Nehéz szülés volt, nehezebb, mint az ikerbátyáimmal, akik ketten együtt nem voltak olyan nehezek, mint én egyedül. Azt hiszem, engem jobban féltettek, mint a bátyáimat. Mama azt mondta, hogy én sebezhetőbbnek tűntem, mint ők. (Lehet, hogy szörnyű ilyet leírni, de én majd' 18 éven keresztül azt éreztem, hogy nem jó, hogy van két testvérem. A köztünk lévő 4 év korkülönbség túl sok volt ahhoz, hogy partner lehessek, és túl kevés ahhoz, hogy kistestvérként tekintsenek rám. Ott álltam egyedül a senkiföldjén, és csak egyre mélyebbre süllyedtem az önsajnálatban. A sors furcsa fintora, hogy míg az egyik bátyámmal egyre messzebbre, addig a másikkal egyre közelebb kerültünk egymáshoz az ezt követő években. Ezekbe a zivataros évekbe csak a szüleim szeretete hozott szivárványt.) Néha kezdem azt hinni, hogy az emlékezet határai szinte bármeddig kitolódhatnak. Mintha már emlékeznék az első szavakra, simogatásokra. Mintha felrémlene bennem néhány nyári délután. Mintha még mindig érezném apám és anyám első érintését.

Meddig kell és lehet elmenni, hogy találkozzunk igazi önmagunkkal? Meg lehet-e tenni ezt egyedül?

Ahogyan József Attila írja:

"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos"

[magyar-altudomanyos-akademia]

Nem reprezentatív közvélemény-kutatást végzünk: van a követőink között olyan, akinek jelent már meg álmában bármilyen kontextusban okostelefon?

A hipotézisünk (közvetlen környezetünkben körbekérdezés alapján) az, hogy még soha senki nem tapasztalt ilyet, ennek pedig biztos van valami titkos (eltitkolt) oka, hiszen az nem lehet, hogy naponta sok órán át nyomkodunk valamit, és az ennyira nem hagy az agyunkban nyomot, szóval kell lennie valakinek/valaminek, ami/aki kitörli.

[greenteaforbreakfast]

Bulika!

Tegnap felhívott a szomszéd, hogy kint ülnek a tűz körül, nem akarunk-e csatlakozni. Akartunk.

Nagyon jó volt, mindenki nagyon kedves volt, tök jót beszélgettünk. Egy teljesen helyi lány és a családja a szomszéd, egy közeli kis szigetről betelepült másik szomszéd volt még ott, meg egy harmadik, aki Lofotenen nőtt fel (az is itt van szemben). Enyhén szóval nem azt a norvégot beszélték, amit én ismerek :)

De nem voltam teljesen béna. Még kell szoknom a dialektust, az tuti, de már egy fél óra után sokkal jobban értettem, és nem kérdeztem vissza minden második alkalommal, mikor hozzámszóltak. Ahhoz még nem értem eléggé, hogy ne kelljen hozzá aktívan figyelnem, ha csak úgy maguk közt beszéltek, kb a témát nem tudtam belőni. De ja, a végére már tényleg jól ment.

Eddig is beszéltem már norvégul itt emberekkel, de ez volt az első ilyen, amikor ténylegesen sok óráig, több emberrel, kötetlenül beszélgettem. Akikkel a faluban szoktunk találkozni és váltani pár szót, azokat könnyebb érteni, mert mind ugyanazt kérdezik :D meg hát nem is mindenki helyi.

Namindegy, fasza volt, fogunk még ilyet csinálni. És múminmama is ott volt ám!

[atlatszo]

📜 KÖZADAT BESZTOF 2024 #kozadatbesztof2024

ÁPRILIS - 4 milliárd Leisztinger Tamás bányacégéért

Az Ormosszén Zrt.-t 2022-ben vette meg az állam, ám az adásvételi szerződést és a vételárat is titkolta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Nyertes adatperünk nyomán kiderült, közel 4 milliárdot fizettek a cégért, amelynek többségi tulajdonosa a „baloldal vörösbárójaként” emlegetett Leisztinger Tamás volt. 👉 https://atlatszo.hu/kozadat/2024/04/23/kozel-4-milliard-forintot-fizetett-az-allam-leisztinger-tamas-banyacegeert

👀 Figyeld az oldalt, kövesd a #kozadatbesztof2024 sorozatot! 🔓 Indíts közadat-igénylést a kimittud.hu-n! ❤️ Támogasd az Átlátszót, hogy még sok ilyet írhassunk! 👉 atlatszo.hu/tamogatom

[petrany]

Unokáink már nem fogják látni rovat, MÁV kiadás:

1: A Warner Bros. logójára hajazó százéves, teljesen egyedi víztorony Szegeden, melyre a MÁV már kiadta a bontási engedélyt. Itt van róla több, de a lényeg, hogy bár sok feljegyzés nem maradt, a tervrajzok szerint a 35 méter magas és 500 köbméteres kapacitású acélszerkezetű víztornyot 1925-ben tervezte a pestszentlőrinci Dr. Lipták és Tsa Építési és Vasipari R.T. Vasszerk-osztály. A MÁV hagyta lerohadni, majd mikor megsüllyedt az egyik lába, kiváltotta egy szivattyúházzal ugyanazon a területen. Miután nem védi semmi az ipari műemlékek többségéhez hasonlóan, könnyedén kiadták rá a bontási engedélyt arra hivatkozva, hogy emberek másztak fel rá, és ez veszélyes. Ez veszélyes.

2: Kiskunfélegyháza, mozdonygarázs? Ha valamiről nehéz adatot találni, akkor az ez. Ám a MÁV 2023-as dokumentumából kiderül a következő:

1.4.5. Vízdaruk, fordítókorongok, tűztisztító helyek, olaj- és üzemanyag-vételező helyek, vizsgálóaknák felsorolása: Vízdaruk: Vízdaru csak a volt vontatási telep területén van, valamennyi működésképtelen. – Az Fh1. sz. vágány külső oldalán, az 581+57 számú szelvényben. – Az Fh1. és Fh2. sz. vágány között 2 darab található az 580+21 számú szelvényben. Fordítókorong: Elbontásra került. A központi állítókészüléken a kulcsfüggés még nincs megszüntetve. Vizsgálóaknák: Az Fh.1 sz. vágányon van három darab vizsgálóakna a mozdonyszín alatt, előtt és után. Tehát ez volt a vontatási telep valaha a mezőgazdasági és kereskedelmi szempontból fontos kiskunfélegyházi állomáson. Ma pedig a szemétdomb, némi szarral.

3: Ináncs mellett a régen elbontott iparvágány utolsó meglévő harminc métere, rögtön a fővonal mellett, de abból már kivágva. Miért érdekes? Mert máshol nem nagyon találni itthon Burbach 1938-as sínt. Ez is valószínűleg azért került ide, mert a szuper titkos szovjet lőszerraktárba vezetett a vágány. Szóval a németek a bukás után acéllal is fizettek, a szovjetek meg beépítették szépen, mert diósgyőri vagy ózdi épp nem volt kéznél.

Burbach egyébként 1856-ban szállt be az acélgyártó buliba, majd 1885-től gyártott sínszálakat is. 1971-ben összeolvadt a Völklingen acélművel, így létrehozva a Stahlwerke Röchling-Burbach GmbH-t. A Völklinger Hütte végül 1986-ban dobta be a retkes törülközőt, ám itt jön a lényeges különbség. 1994-től ipari múzeum és UNESCO világörökségi helyszín. Vagyis nem szétlopták, hagyták rohadni, majd ledózerolták, mint Magyarországon minden ilyet, az élén az egykor elképesztő Diósgyőrrel, hanem öt másik helyszínnel együtt látogatható, turistákat is erősen vonzó, kiváló ipari örökség lett belőle.

Mint ez is.

[csacskamacskamocska]

Minden, ami normálisan működik

azt domborítja ki, ami nem volt normális. Nem normális: ami szorongást okoz, fáj a beled tőle, fura húzás van a mellkasodban (amúgy a gyomorideg), összezavar, lefáraszt, fizikailag és/vagy mentálisan rosszul érzed magad. Elbizonytalanodsz az értékítéletedben, a valóságtudatod felborul, az önértékelésed szarrá megy, függővé válsz vagy kompenzálsz a függőség miatt, hazugnak érzed magad, kihasználtnak, becsapottnak, gyerekesnek, félreértettnek, szánalmasnak, és ahogy küzdesz ezek ellen az érzések ellen, az elviszi minden energiádat, a figyelmed beszűkül, az életed beszűkül.

És amikor mindezzel egyedül hagynak. Ne foglalkozz "vele", törődj a magad dolgával. Ő nem csinált semmit. Te nem vagy normális. A te dolgod, te hibád, te bajod.

És valójában tényleg az. Neked kell felismerned, hogy nem vagy a helyeden, hogy a tested minden tünettel jelez, hogy nem jó amiben vagy. Igen, ezért is betegszenek meg emberek. A stressz miatt, azok miatt az érzelmi problémák miatt, amik befolyásolják a test működését (ezt a tudomány mondja, a biológusok felfedezése, hogy a gondolatunk és a testünk működése kölcsönhatásban van egymással) amitől aztán még rosszabbul érezzük magunkat, amitől a testünk pont úgy összezavarodik, ahogy az elménk.

Van-e felelőssége a másik embernek? Alapból nincs. Mindenki, minden felnőtt ember a saját életéért felelős. Ebbe az is beletartozik, hogy rendbe rakja a belső világát.

Nagyon szeretné az ember a felelősséget vagy legalább egy részét áthárítani a másik emberre. Akár moralizálással (egy kapcsolatot két ember alkot és két ember ront el), akár érzelmi zsarolással (ha lenne szíve, lenének érzései, nem tett volna ilyet).

A valóság valami olyasmi, hogy lehetséges, hogy a másik egy nárcisztikus, vagy pszichopata, és teljesen lehetséges, hogy minimum érzelmi bántalmazó. Valóban trauma volt, amit az ember átélt. Ha érezte a testi tüneteket, ha érezte, hogy „megbolondul”, akkor a pszichéje érezhette, hogy veszélyben van az élete. Az is biztos, hogy az áldozatnak nagyon hosszú ideig nincs rá képessége, hogy a saját felelősségét meglássa, nem is szabad ezt számon kérni rajta! A saját felelősségét akkor látja meg az ember, amikor már túl van az egészen. Amikor önmaga megkérdőjelezése nélkül, és önvád és szégyen nélkül néz vissza. Ezt hittem, ebben reménykedtem, ezt akartam, ezért tűrtem, ezért csináltam így, ÉN EZ VOLTAM ebben a kapcsolatban. Hogy a másik ember mi volt, mit csinált, arról lehet véleményünk, de a saját szempontunkból az már teljesen érdektelen.

Az egyik legnagyobb megkönnyebbülés az volt, amikor rájöttem, hogy eddig minden kapcsolatomban beigazolódott az, ami probléma volt, hogy az nem az én téveszmém, hanem valós probléma. Az utánam következő ugyanazt kapta. A pasas, aki nem szexelt velem, az a következő élettársával sem szexel. A pasas, aki nagyon ragaszkodott, de nem tudott közös jövőért dolgozni, az a következő élettársával sem jutott sehova, még az összeköltözésig sem. A pasas, aki egy verbális/érzelmi bántalmazó... nos, nevetve nézem a jóember szelfet és kívánok mindenkinek sok szerencsét a meglepetésekhez!