#liminális

[joratheselfhater]

[myfuckingbudapestmovie]

Alone in darkness (liminal places) #Budapest

A liminális terek olyan átmeneti helyek vagy pillanatok, amelyek két meghatározott állapot között léteznek, és gyakran keltik a bizonytalanság, a furcsaság vagy az elidegenedés érzését. Ezek azok a "köztes" terek, amelyek egy küszöböt képeznek két különböző valóság vagy tapasztalat között, mint például egy üres iskola folyosója éjszaka, egy elhagyatott bevásárlóközpont, vagy egy félhomályos metróállomás késő este. A "liminális" szó a latin limen-ből származik, ami küszöböt jelent, és arra utal, hogy ezek a terek vagy helyzetek egyfajta átmenetet képviselnek.

Ami a liminális tereket igazán érdekessé teszi, az az, hogy képesek nyugtalanító vagy szürreális érzéseket kelteni. Ezek a helyek ismerősek, mégis furcsán megváltozottak, mintha felfüggesztődne bennük a hétköznapi szabályok vagy elvárások működése. Ennek oka, hogy ezek a környezetek általában konkrét célokra szolgálnak (például a mozgás, az átmenet vagy a tömeg kiszolgálására), és amikor üresek vagy inaktívak, szinte álomszerű minőséget öltenek. Valószínűleg te is találkoztál már liminális terekkel, anélkül hogy tudatosítottad volna – egy éjfél körüli üres repülőtér, egy hajnalban nyitva lévő éjjel-nappali büfé vagy egy elhagyatott benzinkút egy hosszú autóút során.

Pszichológiailag a liminális terek gyakran kelthetnek izoláltságot, nosztalgiát vagy akár egzisztenciális gondolatokat. Ezek a helyek gyakran olyan pillanatokat testesítenek meg, amikor a normál rutin megszakad, és az ember kénytelen elgondolkodni azon, mi következik ezután. Ezek a terek szorosan összefüggnek az átmeneti időszakokkal – legyen szó a gyermekkor és a felnőttkor közötti váltásról, egy helyről a másikra való mozgásról, vagy akár az alvás és az ébrenlét közötti állapotról.

A popkultúrában és a művészetekben a liminális terek gyakran az idegenség vagy a furcsaság érzetét keltik, különösen a horror vagy a szürrealista műfajokban. Az ilyen terek képei, különösen ha emberek nélküliek, népszerűvé váltak az interneten a "liminális tér esztétika" keretében, ahol üres, baljós helyszínekről osztanak meg képeket, amelyek kísértetiesen ismerős érzetet keltenek.

A liminális terek mindenhol megtalálhatók, de erejük épp a bizonytalanságukban rejlik – emlékeztetnek arra, hogy az élet is tele van ilyen átmeneti helyzetekkel és küszöbökkel, amelyek gyakran meghatározzák, hogyan lépünk tovább egyik szakaszból a másikba.

[skirwitte]

I really hate that Hungary keeps claiming it’s emigrates for itself. It’s been going on since the early 20th century because Hungarian Jews were achieving greatness in America, both in entertainment (basically establishing Hollywood) and in STEM (the so-called “Martians”); failing to realise that they were fleeing lack of opportunity, discrimination and bigotry that has been prevalent in Hungary. The “motherland” didn’t cherish these heroes, it tossed them out. The latest victim of this was Katalin Karikó, the person who was instrumental in developing the COVID vaccine, who could only have achieved this by leaving Hungary. And yet, Hungary continues to claim her achievements for itself.

On a personal note, it angers me to think that if I achieve anything noteworthy, I will be Hungarian first and person second. Although my primary education and my parents’ academically-focused mindset somewhat influenced by the larger Hungarian culture did give me an advantage when I moved, it had nothing to do with my choice of career or my achievements. I love my culture, I love existing in the liminal space between two cultures, but it’s always good to remind myself that Hungary was doing the opposite of making us succeed.

Gyűlölöm hogy Magyarország állandóan magának tulajdonítja az emigránsait. Már a XX-ik század elejétől megy ez, amikor magyar zsidók kezdtek nagyra törni Amerikában, mind a szórakoztatóiparban (lényegében létrehozva Hollywood-ot), mind a reál tárgyak terén (az úgynevezett “marslakók” tudóscsoportja); anélkül hogy észrevennék hogy a Magyarországon levő lehetőségek hiánya, a diszkrimináció és vakbuzgóság elől szöktek el. Az “anyaföld” nem dédelgette ezeket a hősöket, hanem kitaszította őket. Ennek legutóbbi áldozata Karikó Katalin, a COVID-oltás kidolgozásában fontos személy, aki ezt csak Magyarország elhagyásával érhette el. És mégis, Magyarország magának tulajdonítja Karikó személyes sikerét.

Saját megjegyzésként pedig dühít a gondolat, hogy ha bármi említésre méltót elérek, akkor a magyarságom lesz elsősorban, nem pedig a személyiségem. Bár az általános iskolai végzettségem és a szüleimnek a tágabb magyar kultúra által némileg befolyásolt akadémiai gondolkodásmódja előnyt hozott amikor ideköltöztem, ennek semmi köze a pályaválasztásomhoz vagy az elért eredményeimhez. Szeretem a kultúrámat, szeretek a két kultúra közötti liminális térben létezni, de mindig jó emlékeztetni magam arra, hogy Magyarország a siker ellenkezőjét hozta a családom számára.

[ndav1d42]

hu de jó liminális tér

ph. Danko Maksimovic - Berlin, Germany (2019)

Film: Kodak Ultramax 400

[joratheselfhater]

[joratheselfhater]

[joratheselfhater]

i hate this nature! •̀.̫•́✧

[joratheselfhater]