#lajos erdélyi

[mioritic]

Tomb of Elimelekh Ligvornik, from the Jewish cemetery in Gura Humorului, Suceava County.

From Lajos Erdélyi, Az élők háza/The House of the Living (Héttorony, 1994)

And here it is in early 2023, photographed by my friend Philippe:

Jewish tombstone from Romania, by Erdélyi Lajos photographer.

[kepeslajoska]

Konok Péter

 - Királyi szóvivő úr! Most, hogy elmondta, milyen remek lesz az idén a gévagomba-termés, és új lovagitorna-termeket avattak Alábbsincspusztán, kérdezhetnénk másról is?

- Muszáj?

- Hát... nem ezért tartanak udvarinfót?

- Nem. De ha már itt vannak... kegyes leszek.

- A mohácsi csatáról szeretnénk...

- Sejtettem. Taktikai jellegű győzelmet arattunk egy átfogó stratégiai küzdelemben.

- De hát, ugye... a törökök győztek.

- Igen. Török barátaink remek győzelmet arattak. Átfogó türk víziójuk megvalósításában mi partnerek voltunk.

- Érdekes megközelítés. Felmerült Szapolyai vajda felelőssége...

- Szapolyai vajda ott sem volt.

- Éppen ez az.

- Nézze, barátom! Őfelsége a helyén van, csapataink harcban állnak. Szapolyai vajda akkor éppen új erődítményeket avatott, amelyek kulcsszerepet játszanak majd a külső ellenség elleni védekezésben.

- A hírek szerint csapataink felbomlottak, őfelsége pedig belefulladt a Csele-patakba.

- Ezek alaptalan híresztelések. Őfelsége a legjobb egészségnek örvend!

- Lajos királyunk?

- Ki beszél itt a bukott Lajosról! János király a mi urunk!

- Szapolyai János? Az erdélyi vajda?

- Nos... elismerem, vannak bizonyos személyi átfedések, de minden a hatályos törvényeknek megfelelően zajlott. Minden egyéb híresztelést az ellenség terjeszt.

- Szulejmán?

- Ki beszél itt Szulejmánról? A Fényességes Portával remek kapcsolataink vannak, épp most kötöttünk velük egy 150 évre szóló földbérleti szerződést. Én az idegenszívű, áskálódó, a nemzetre rontó ellenségről beszélek.

- Pontosan kiről?

- Dózsáról.

- Dózsáról? De hát izzó vastrónon őt elégetétek... már 12 éve.

- De szellemét a tűz nem égeté meg, mert az maga tűz; úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

- Ijesztő. Nos, akkor megtudhatnánk, hogy milyen konkrét lépéseket tervez az udvar?

- Hogyne. Százezer Dózsa-ellenes plakátot teszünk ki országszerte: "Dózsa sokmillió törököt akar betelepíteni az országba! Stop Dózsa!!!" felirattal.

- Honnan lesz erre pénz, mikor a kincstár üres?

- Kedvező kamatozású török hitelből, amit majd valamiféle különadóból fedezünk. Azonkívül kerítéssel erősítjük meg határainkat.

- A déli végeken?

- Fiam, a déli végek már északon vannak. A nyugati végeket erősítjük meg. Ez a Habsburg Ferdinánd mindig bele akar pofázni, hogy hogyan védjük meg magunkat.

[fovarosiblog]

WASS ALBERT ÉS A HUNGARIZMUS

Az utóbbi években Wass Albert egyre szélesebb olvasóréteg körében vált ismertté, mondhatni irodalmi-politikai etalonná. Wass irodalmi nívója, munkássága kérdéses lehet, szélsőjobboldali-nyilas politikai állásfoglalása azonban aligha.

Az utóbbi évek egyik nagy irodalmi felfedezése Wass Albert. Egyre szélesebb olvasóréteg körében válnak ismertté a sokáig ismeretlen erdélyi író alkotásai, elsősorban költeményei és regényei. Szinte minden könyvesbolt polcain megtalálhatjuk műveinek gyűjteményes kiadását, a Duna Televízió Wass Albert-napot rendezett, s neves, hitelesnek tartott közéleti személyiségek méltatják munkásságát. Eközben mind gyakrabban felejtik el feltenni a kérdést: ki is volt valójában ez az író?1 A történeti források, valamint irodalmi-politikai munkássága egyértelműen azt bizonyítják, hogy Wass Albert halála napjáig meggyőződéses nyilas volt, és a hungarista puccstól kezdve az emigrációban is nyíltan hirdette Szálasi Ferenc igazságát.

Wass Albert kapcsolata a nemzetiszocializmussal az 1936-os berlini olimpián kezdődött. A fiatal író aktív sportoló volt, és céllövőként az olimpiára is benevezett. Első helyezést ért el, de mivel magyar színekben indult, Románia óvást nyújtott be ellene, és nem vehette át az érmet. Ekkor lépett közbe a Führer, aki nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét. Az emléklapot az író később is nagy becsben tartotta, haláláig szobája falán, ágya felett függött.2 Ezután nem sokkal, 1936 júliusában Wass Albert az Erdélyi Helikon tagja lett. A zsidó származású és liberális írók (Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Endre Károly, Tompa László, Balázs Ferenc) távolmaradásukkal tiltakoztak a radikális nacionalista Wass meghívása ellen. Az Erdélyi Helikon 1937-es találkozóját már a Wass-rezidencián tartották, ekkor a liberális irányzat már teljesen elhatárolódott tőle. Ezt követően a román csendőrség házkutatást tartott nála, és rövid időre letartóztatta, mert otthonában jelentős mennyiségű, Harmadik Birodalomból származó propagandaanyagot találtak.3

Wass Albert németbarát magatartása a második bécsi döntést követően teljesedett ki. 1940. szeptember 11-én érkeztek meg Vasszentgotthárdra a magyar katonák, hogy a település szomszédságában lévő új magyar-román határt biztosítsák. Főhadiszállásukat a Wass-kúriában rendezték be.4 Az eseményt követően a Wass család tagjai, beleértve az írót is, magyar és német katonai egyenruhában jártak.5 Wass Albert egy korabeli fotó tanúsága szerint még Hitler-bajuszt is növesztett. Természetesen az író ismert hivatalos portréi között sehol sem közlik a képet, amely az Egyedül vagyunk harmadik, 1944. február 11-i számában és Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága című könyvében reprint mellékletként megtalálható.6 A Wass család a beszállásolt katonákat és csendőröket arra is felhasználta, hogy segítségükkel megfélemlítse és terrorizálja a környező lakosságot. Segédletükkel az író apja, Wass Endre gyakran betört fehér lovon Románia földjére, és ezen akcióik során civileket is meglőttek, megsebesítettek.7 Garázdálkodásuk halálos áldozatokat is követelt. Megjelenésük után néhány nap múlva letartóztattak öt "politikailag megbízhatatlan" vasszentgotthárdi lakost, köztük a falu román polgármesterét is, akiket a Wass-kastély magtárának pincéjébe zártak. Wass Endre közbenjárására a polgármestert szabadon engedték, de két román parasztot és két zsidó lányt, Mihály Esztert és Rozáliát, a falu zsidó boltosának rokonait továbbra is fogva tartották. Elfogatásuk után többen mentek könyörögni értük, de Wass Albert elküldte őket azzal, hogy később jöjjenek vissza. Délután újra megjelentek a kastélyban, ahol az öreg gróf ráordított a boltos síró feleségére: "Nem most kellene sírni, hanem egy évvel ezelőtt kellett volna!" Ugyanis egy évvel korábban a román csendőrség nyomozást indított a Wass család ellen, akik azt az alaptalan rágalmat kezdték terjeszteni, hogy a két lány jelentette fel őket. Az egyik román áldozat, Josif Moldavan az öreg gróffal állt perben, aki egy alkalommal csúnyán összeverte, mert a parasztember több szénát kaszált le a gróf legelőjéről, mint amennyit engedélyeztek számára. A másik román áldozatnak, Ioan Catinnak szintén nézeteltérése volt a gróffal. Miután a Wass család elfogatta őket, Pakuts őrnagy elrendelte, hogy vigyék a foglyokat a megyeszékhelyre, de néhány kilométerrel távolabb, Cege határában a kísérők brutálisan végeztek a négy emberrel. A hivatalos indoklás szerint meg akartak szökni. Szeptember 23-án Ombuztelkén még több ártatlan ember életét követelő mészárlást hajtottak végre. Csordás Gergely hadnagy vezetésével lelőtték Andrei Bujor pópát, feleségét, három gyermekét, Ioan Gurzau kántort és feleségét, a falu tanítójának feleségét, anyósát és ötéves kislányát, valamit a pópa magyar cselédasszonyát, Juhász Saroltát is. És mindezt azért, mert a román földreform idején a pópa kapott egy, a megélhetéséhez szükséges kis részt a Wass-birtokból. A Wass család ezt sohasem fogadta el, és folyamatosan visszakövetelte a területet, amelyet a mészárlás után vissza is kaptak a magyar államtól. 1946. március 13-án ezért a két gyilkosságsorozatért szabott ki távollétükben halálos ítéletet a román állam népbírósága Wass Endrére és Wass Albertre mint háborús bűnösökre. (A népbíróság gyakorlata a jogállamiságot súlyosan megsértette, s miként a hasonló perekben, itt is sok jogi szabálytalanságot követtek el. Ennek ellenére a vádak bizonyíthatóak, ezért utasította el több esetben is a román bíróság az ítélet megsemmisítését. Szemben a magyar Legfelsőbb Bíróság határozatával, mely a Ságvári-gyilkosságban részt vevő halálra ítélt és kivégzett csendőrt, éppen a népbírósági körülményekre hivatkozva, felmentette.8 ) A népbírósági perben együtt tárgyalták az ügyet egyéb magyarok által elkövetett etnikai atrocitásokkal. A kollektív vádiratban településenként sorolták fel azokat a helységeket, ahol különböző etnikum�� személyek ellen emberiség- és népellenes bűntetteket követtek el. A cegei gyilkosságban Wass Endrét és Wass Albertet találták bűnösnek, míg az ombuztelki mészárlásban egyértelműen Wass Albertet jelölték meg felbujtónak. 1977-es, az USA Igazságügyi Minisztériuma számára írott Rövid életrajzában az író elhárítja a felelősséget. Azt állítja, ezekben a napokban nem tartózkodott a falujában, hanem felment a hegyre, vadászházukba. A tanúvallomások viszont egyértelműen cáfolják ezt az állítását.

Wass Albert németbarátsága a gyilkosságok után még jobban fokozódott. A Szamosvidék című újság főmunkatársaként 1942-ben a Kaukázusban haditudósító. Ekkor írott cikkei igencsak elfogultságról tanúskodnak: "A németek igen megbecsülik a magyar katonát és a megfontolt, emberanyaggal takarékoskodó hadvezetést. […] A tengely győzni fog, minden jel arra mutat. Kemény, nagy áldozatokat követelő idők jönnek, de nem kétséges, a tengely marad felül." A zsidó származású magyar munkaszolgálatosok szisztematikus elpusztítását azonban éppúgy elhallgatja, mint a magyar katonáknak a civil lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedéseit és emberellenes bűntetteit. A mészárlásoknak orosz, ukrán és zsidó áldozatai voltak. Az író elutazása előtt betért egy étterembe, ahol egy vendég "zsidó slágert" kért, erre Wass Albert rohant a rendőrségre, és kihágásért eljárást kezdeményezett a vendég ellen. Ezt az esetet megörökíti egy antiszemita hangvételű novellájában is.9

1943-ban maga is a már említett ukrán frontra vonult be katonának, a kolozsvári IX. hadtestnél zászlósként a lovasságnál szolgált.10 A németek két kitüntetéssel is honorálták tevékenységét. Először másodosztályú vaskeresztet kapott, mert megmentette egy partizánmerénylettől a németek egyik belvízi uszályhajóját, és az egyik elfogott partizán révén az egész partizáncsoportot leleplezte, akik zavarták az orosz csatornákon szállított német vízi utánpótlást. Az ellenállókat természetesen brutálisan kivégezték. Ezt követően Wass Albert még egész sor "hőstettet" hajtott végre, ezekért első osztályú vaskereszttel is kitüntették a németek. Többek között azért, mert a szovjet csapatok által körülzárt német harccsoportot, mint régi vadászember, a mocsarakon át a bekerítő gyűrűből minden felszereléssel együtt kivezette.

Az ukrán fronton Wass Albert megsebesül, ezért hazatér Erdélybe. Otthon meleg fogadtatásban van része, a már említett Egyedül vagyunk című újság "Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról" című cikkében hosszasan méltatja az író katonai és irodalmi erényeit. Még arról is nyilatkozik a kiadványnak, mennyire örül a nyilas újságíró, Milotay István vezércikkének az Új Magyarságban, amelyet A kastély árnyékában című regényéről írt. Arról is értesülünk, hogy Wass Albert karácsonyi szabadsága alatt belekezdett egy "magányos havasi emberről" szóló színdarab megírásába.11 Kolozsvárott 1944-ben a Magyarság című folyóirat is lényegében hasonló tartalmú cikket közöl róla.12 1944 elején Erdélyben tartózkodik, csíkszeredai, brassói és dél-erdélyi román atrocitások kivizsgálásában vesz részt. Irodalmi munkásságát is nagyra értékelik a német megszállás alatt: megkapja a Zrínyi-díjat, a Magyar Tudományos Akadémia pedig tagjai közé fogadja.13

Életének ezt a periódusát 1977-es életrajzában úgy állítja be, mintha a németek ellen foglalt volna állást. Elmondása szerint 1943-ban az Ellenzék című lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, ezért az íróra hárult a helyettesítése. Július elején két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy felügyelniük kell a lapot. Wass Albert nem bocsátkozott vitába, hanem kisétált, és egyenesen felment a hegyekbe. Két hét múlva apja barátja, az 1944-es kiugrási kísérlet egyik szervezője, Veress Lajos tábornok üzent neki, hogy keresik a németek, ezért behívatja a hadseregbe, és mint alhadnagyot Ukrajnába küldi. A német csapatok kötelékében végzett katonai szereplését elhallgatja, s ott folytatja, hogy sebesülése után 1944 januárjában Veress Lajos kinevezi őt a dél-erdélyi német-olasz bizottság kommunikációs tisztjének a román fennhatóság alatt lévő Brassóban. Feladata a románok magyarokkal szemben elkövetett jogtalanságainak jelentése, melynek következményeképpen napi 2-3 románt tartóztatnak le. Áprilisban visszahívják Veress tábornok szárnysegédjének, s felettesének vezetésével ő is részt vesz a náciellenes magyarországi föld alatti mozgalom tárgyalásain a Szövetséges Főhadiszállásokon. Ezeken a tárgyalásokon azt próbálják elérni, hogy ne az oroszok, hanem az angolok és az amerikaiak szállják meg hazánkat, de ezek a próbálkozások nem vezetnek eredményre. Mindenhol azt a választ kapják, hogy vegyék fel a kapcsolatot Sztálinnal. Szeptemberben a németek Veresst és Wass Albertet váratlanul letartóztatják, de az írót rangjának köszönhetően néhány nap múlva szabadon engedik, sőt, visszanyeri pozícióját, amelyet ezután Kovács, Fónagy és Tilger tábornokok mellett tölt be.14 Wass Albert letartóztatásáról és szabadon engedéséről azonban semmiféle bizonyíték nincsen.

Akkori politikai-ideológiai magatartásáról pontosabb képet ad egyetlen befejezett drámája, a Tavaszi szél, amely 1944. december 16-án, a Nemzeti Színházban, Kiss Ferenc nyilas színházügyi kormánybiztos igazgatása alatt került volna előadásra.15 A dráma Erdélyben játszódik az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben, 1914-ben, az első világháború kitörésekor és 1919-ben, Erdély Romániához való csatolásakor. A főhős, Tomori István, a neves arisztokrata család leszármazottja az író történelemfelfogását tolmácsolja indulatos kitörésében: "Megölik a magyart! És én nézzem?! Nézzem és tátsam a számat, mint a többi?! Hát nem! Én harcolni fogok, mint a farkasok! Mint a medvék! Engem nem lehet elnémítani! Hallod a szeleket odakint?! Tavaszi szél, a hegyek küldik, az én hegyeim! Nézd, söpör végig a városon! Ostorral hajtja maga előtt a port, a szemetet, a mocskot! Eljön az idő, amikor így söprünk mi is az országon végig! Én, vagy azok, akik utánam jönnek: lelkesek, tiszták, magyarok! Belevágunk ököllel a világba!"16

A dráma nagy figyelmet fordít a "zsidókérdés" kifejtésére. A zsidóságot teljes egészében azonosítja a nemzetközi nagytőkével, sérelmezi, hogy "a zsidók ellepték a kereskedelmet",17 és a román bankvilágon keresztül ők támogatják az erdélyi románok földvásárlását. A nemzet fogalmát így határozza meg: "Az ember legszentebb titka és törvénye a nemzet. A faji, a vérségi összetartozás. Hogy csak ezen belül, csak ezzel együtt, csak ezért, érti: csak ezért élhet az ember és töltheti be hivatását."18 Ezzel párhuzamosan kikerülhetetlen az európaiság kérdésköre is. Tomori éles szavakkal bírálja meg a hozzákényszerített arisztokrata feleség értékrendjét: "a maga divatból magyartalanított európai világa", veti az asszony szemére. Elmondja, hogy miért ment tönkre a házasságuk, miért nem tudott a lelkéhez igazán közel férkőzni: "Oda… a tavaszi széllel törhetett volna be, például. De azt sohasem kísérelte meg. Mert a szél, meg az ilyesmi, nem elég európai."19

1919-ben, az első világháború elvesztése után Erdélybe bevonultak a románok, s Tomorinak is át kellett adnia a helyét a román megbízottnak. A kaotikus történelmi helyzetről – az anyaországban őszirózsás forradalommal, tanácsköztársasággal – ilyen képet fest: "Nincs gyermekem, aki árván maradna! De van. Mindenütt. A magyarok. Magyarok! Hol vannak itt már a magyarok? Azok talán, akik részegen ordibálva eldobják a fegyvert? Vagy beállnak csaholó kutyának a zsidók közé? Egy Károlyi gróffal az élükön? Magyarok? (Megvetéssel) Magyarok…!"20 Egy francia tábornok felszólítja, hogy még aznap hagyja el Románia területét. Menlevelet is adnak neki, de ő önérzetesen összetépi. "Nem megyek el! Itt maradok!"21 – kiáltja. Azt a megoldást választja, hogy kivonul a társadalomból és a politikai életből, s visszatér fiatalkori élete színhelyére, a természetbe, fel a hegyekbe.

A színmű ismeretében az a felületes, tudományosan megalapozatlan álláspont végérvényesen megdőlt, amit Takaró Mihály képvisel: "Művei ekkor már egész Magyarország-szerte ismertek és elismertek voltak. Az akkor már nagy hírű írótól a Nemzeti Színház színdarabot kért, ám az 1944 karácsonyán bemutatni tervezett Tavaszi szél az időközben lezajlott nyilas hatalomátvétel miatt nem került színpadra." Wass Albert ezek szerint a nyilas diktatúra ellensége lett volna, nem pedig kiszolgálója. Takaró Mihály azt is leírja, hogy 1945 húsvétjának hetében Sopronnál távozott az országból, csak azt felejti el megemlíteni, hogy Szálasi bábkormánya is ugyanekkor menekült el. Vajon miért tartózkodott Wass egy helyen a nyilas kormánnyal?22 A dokumentumok alapján világosan bebizonyítható, hogy Wass Albert nem Veress Lajos körével tartotta a kapcsolatot, hanem a hungarista "szellemi elit" prominens képviselőivel, Nyírő Józseffel, báró Kemény Jánossal, Szeleczky Zitával, Henney Árpáddal, Süli Józseffel, Fiala Ferenccel, Marschalkó Lajossal, Kondorossy Lászlóval és Zas Lóránttal.

Wass Albert Németországban először a Bajorerdőben lakott, Bleibachban, Nyírő József és Alföldi Géza szomszédságában. Nyírő József, a nacionalista beállítottságú író az országgyűlés képviselőházának volt a tagja mint behívott erdélyi képviselő. A hungarista puccsot követően a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében csatlakozott a nyilasokhoz, és szavazataival mindenben támogatta a magyar bábkormányt. Az országgyűlés közoktatási bizottságának helyettes elnöke volt (Hóman Bálint helyettese), és részt vett a könyvtári és múzeumi bizottság munkájában is.23 A parlamentet ő is követte Sopronba, majd Szálasi környezetével együtt Németországba települt át.

A két jó barát, Wass Albert és Nyírő József gyakran találkozott emigrációjuk első szakaszában. Wass Albert 1985. október 14-én, a Katolikus Magyarok Vasárnapja című kiadványban így emlékszik vissza írótársára: "Gyászos háborúnkat a Bajorerdőben fejeztem be, nem messze Nyírő Jóskától. Többször is összejöttünk bánatunkat hígítani."24 Wass Albert első felesége, Siemers Éva is hasonlóképpen nyilatkozott egy 1991-ben, Hamburgban adott interjújában: "Nyírővel a II. világháború után is igen közvetlen kapcsolatunk volt. Ő velünk együtt menekült az előrenyomuló szovjet és román csapatok elől, akiktől nem sok jót várhattunk. A Bajorerdőben volt egy darabig, találkoztunk is, mielőtt kiment volna 1950 tavaszán Spanyolországba." Arról is értesülünk szavaiból, hogy Albrecht főherceg menekülése idején, 1947-48 táján magyar írói estet rendezett Regensburgban, amelyen Wass Albert, Nyírő József és Kele János vett részt25 Nyírő Józsefet szoros baráti szálak fűzték Szálasi udvari poétájához, Alföldi Gézához is. Nyírő, amíg Németországban tartózkodott, munkatársa volt Alföldi emigrációs folyóiratának, a teisingi kastélyban kiadott Hídverőknek.26

Jó lenne feltérképezni Wass Albert és Alföldi Géza kapcsolatát is, de erről a jelenlegi tények ismeretében csak annyit mondhatunk, valószínű, hogy a nyilas emigráció megosztottsága kettejük viszonyát is elhidegítette. Wass Albert ugyanis, amikor 1949-ben áttelepült Amerikába, Henney Árpád altábornagy hungarista csoportjához csatlakozott, akik kifejezetten rossz viszonyban álltak Alföldi Gézával. (Alföldi folyóiratának, a Hídverőknek számos írása utal a konfliktusra.) Alföldi ugyanis nem ismerte el Henney Árpádot Szálasi örökösének, akit a nyilas miniszterelnök 1945. január 4-én, utólagosan vett be a kormányába mint országos munkarendvezetőt és a nemzetvezető személye körüli minisztert. Mivel volt már egy miniszterelnök-helyettes, gyakorlatilag ugyanolyan jogkörrel, Szöllősi Jenő személyében, ez az amúgy is koncepciótlan nyilas hatalmi struktúrát még kaotikusabbá tette, és minden bizonnyal megoszthatta a hungarista vezérkart. Feltételezhetjük, hogy, míg Alföldi Szöllősi mellett foglalt állást, addig Wass Albert Henney mögé állt. Nyírő József nem sokat törődhetett a konfliktussal, mivel parlamenti képviselőként lényegében Tasnádi-Nagy András németbarát politikáját képviselte. Ezért nem avatkozott bele a nyilasok belharcaiba, és minden hungaristát egyformán támogatott.

Henney Árpád a második világháború után álnéven bujkált Ausztriában, ezért nem fogták el a szövetségesek, mint a nyilas kormány többi tagját. Mikor elmúlt a veszély a feje fölül, 1948-ban Tatár Imrével és Gömbös Ernővel megalapította az emigrációs Hungarista Mozgalmat.27 Ez képezte a Hungarista Magyar Hírszolgálat alapját, mely Henney Venezuela fővárosába, Caracasba történt áttelepülése után teljesedett ki. Ekkor a világ különböző pontjain szétszóródott egyes nyilas szórványok csatlakoztak hozzá, és különféle sajtótermékeik kiadását és terjesztését is összehangolták. A Hungarista Magyar Hírszolgálat munkáinak irányítását kb. százan végezték, akikhez nyomdák és szerkesztőségek tartoztak Londonban, Münchenben, Sydneyben, Melbourne-ben és Montrealban. Ausztráliában a Kántor Béla vezette Út és cél, Londonban a Hídfő, majd ennek utódai, az Új Hídfő és a 24. óra voltak a főbb kiadványaik. Wass Albert a Hídfő újságírójaként lett a Hungarista Magyar Hírszolgálat főmunkatársa.28 A Hídfő alapító főszerkesztője a nyilas pártszolgálat budapesti vezetője, Süli József volt, aki elkerülte a felelősségre vonást emberiségellenes és háborús bűntetteiért. Londonban élt, nappal szállodában mosogatott, esténként pedig (1948-tól) a Hungarian Week című újságját szerkesztette, mely 1954-től viselte a Hídfő nevet.29 Wass Albert – Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Málnási Ödön, Nyisztor Zoltán, Zas Lóránt és Borsányi Julián társaságában – megbízható munkatársa volt a lapnak, amelyben számos költeménye és novellája is megjelent. Süli halála után Szálasi újságírói, Marschalkó Lajos, majd Fiala Ferenc vették át a lap szerkesztését. Legutolsó főszerkesztője – ekkor már 24. óra néven szerepelt a kiadvány – Tóth Judit volt, aki Zas Lóránttal és Szemenyei-Kiss Tamással, a Hungarista Magyar Hírszolgálat utolsó főnökével (1994-98) végezte összehangoltan a tevékenységét. Szemenyei együtt dolgozott a nyilas igazságügy-miniszter, Budinszky László kabinetfőnökével, dr. prof. Ternói Lászlóval, Kántor Bélával, Tarjányi Tatár Imrével, Lovas Istvánnal, a németországi hitleri utódpárt, az NSDAP/AO neonáci irányítójával, Gerhard Lauckkal, valamint Lányi Zsolt, Torgyán József és Homoki János kisgazda vezetőkkel, továbbá Király B. Izabellával és Cseh Máriával. Informátorai, segítői Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária és Porubszky "Potyka" István voltak. A hírszolgálatban tevékenykedett a fideszes titkosszolgálati miniszter, Demeter Ervin apja, Hajdú Demeter Dénes is, aki jelenleg a MIÉP sorait erősíti. Szemenyei 1998-ban befejezettnek nyilvánította a hírszolgálat működését, mivel a magyarországi jobboldali pártok egy része integrálni akarta őket a magyar jobboldalba, és Szemenyei gyakorlatilag a magyar neonáci mozgalomhoz csatlakozott.30 A Hungarista Magyar Hírszolgálat teljes anyagát eladta az Országos Széchényi Könyvtárnak,31 de a feldolgozásra váró anyagot egyúttal zároltatta is. Ezért e fontos dokumentumgyűjtemény, melyben Wass Albert nyilas tevékenységéről is részletes képet kaphatnánk, nem kutatható.

A Hídfő hasábjairól azonban teljes egészében kibontakozik Wass Albert hungarista világszemlélete. Az erdélyi író a nyilas lapot, az egykori háborús bűnösök szócsövét a magyar emigráció kulcsfontosságú tényezőjének, a nemzeti eszme letéteményesének tekintette. Ugyanilyen elfogultság jellemzi a Hídfő főszerkesztője, a nyilas újságíró, Marschalkó Lajos halálára írott nekrológját: "Valahányszor egy óriásfa kidől, a roppanásba beleremeg az erdő. Fejüket összedugják a szálerdő tömegfái és suttogva adják tovább a hírt. A hegygerincek őrtállói, a ritkuló óriások, sötéten összenéznek s számítani kezdik az időt, ami még hátra van. A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az élők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepü. Olyan ember dőlt ki, akinek helyére nem termett utánpótlás. […] Marschalkó Lajos hitet tett a maga módja szerint s hite alapján élte életét, nemzetét szolgálva. Izzó magyarságában öklelt, mint a bika, védte a magyar gyepüt körömszakadtáig, utolsó lehelletéig, mert mást nem tehetett. […] Ember ennél többet nem tehet, minthogy önmagát veti a küzdelembe, amikor nemzetéért síkraszáll. Marschalkó Lajos élete egyetlen nagy síkraszállás volt, elejétől a végéig. Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében. […] Sok sebből vérzett Marschalkó Lajos ezen az átokkal sújtott magyar gyepün. Emlékezetének adassék tisztelet: bármilyen mélyre hasítottak is olykor a sebek, a magyar szó hitet tett harcosa meg nem hátrált soha és nem roskadt térdre senki emberfia előtt. Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. […] Óriások természetrajzához tartozik – s ez különbözteti meg őket a törpéktől -, hogy amit tesznek, azt nem elismerésért, érdemrendekért, csengő aranyakért teszik, hanem egyszerűen azért, mert lelki alkatuk olyan, hogy másként nem tehetnek. Minden porcikájukkal élik azt, amiben hisznek s lelkük minden izzó erejével hitet tesznek amellett, amit élnek. […] Sokasodnak a törpék ezen a földön s az óriások rendre kivesznek."32

Wass Albert nem látta át – vagy nem akarta átlátni -, hogy Marschalkó Lajosnak semmiféle önálló mondanivalója nem volt, és gyakorlatilag csak annyit tett, hogy Szálasi elméleti munkáit és szónoklatainak fordulatait szó szerint lemásolta és tetszése szerinti sorrendben variálta. Marschalkó Lajos két ún. "fő műve", a hungarista emigráció "bestsellere", a legalpáribb antiszemita hangvételben megírt Országhódítók, illetve a Világhódítók. Mindkét könyve erősen torzított nemzetiszocialista szemszögből írja le a zsidóság újkori történetét Magyarországon, illetve a világban. A kiindulópontja is alapvetően elhibázott, s a náci propagandaszólamok ismételgetésén túl semmit sem tud a zsidóságról. Marschalkó hazánkban is csak a nyilas házmesterréteg számára volt tekintélyes író, az emigrációban a hungaristákon kívül mindenki elhatárolódott tőle.

Wass Albert világszemléletének kulcsa a kettős mérce. Az eseményeket, történelmi szereplőket fekete-fehérben látja, és a tényekről egyszerűen nem hajlandó tudomást venni. Kettős mércéje antiszemitizmusán kívül leginkább abban nyilvánul meg, hogy miközben a román állam és a kommunizmus rémtetteiről regényeket ír, a náci rendszer bűneit teljesen elhallgatja. Az emigrációban is megmaradt a maga szűk politikai környezetében; nem rendelkezvén kellő empátiával, más álláspontoktól eleve elzárkózott. Kíméletlenül bírálta azokat, akik 1945-ben a szovjet csapatokban felszabadítót láttak, s nem ismerte el Magyarország német megszállás alóli felszabadulását. Elhallgatja, hogy az ország lakosságának többsége felszabadulásként élte meg az eseményt, és azokról, akik elismerték 1945-öt a német megszállás alóli felszabadulásnak, ilyen sorokat ír: "Mert legyen kommunista vagy akármi: semmirevaló hitvány ember az, aki hangos dorbézolással botránkoztatja meg a halottaikat siratók fekete gyászmenetét. A gyászolók joga elsőrendű emberi jog. […] Ez azoknak a new york-i, ottawai, montreáli és miami beach-i »magyaroknak« szól, akik április 4-én örömünnepet ültek a »felszabadulás« 25 éves emlékezetére. Még ha mindaz a sok gaztett, ami huszonöt évvel ezelőtt vérbe borította Magyarországot, az ő számukra szabadulást is jelentett volna, valahonnan még akkor is elvárhattunk volna tőlük annyi ízlést és tapintatot, hogy győzelmi diadalukat az eltiportak fölött legalább ezen az egy napon, amikor mindenki más gyászol, ne fitogtassák olyan kihívő gőggel. Akik régi gaztetteiket ennyi év múlva is ünneplik, azokról nehezen hiszi el az emberi világ, hogy valóban áttértek a megbékélés szelíd útjára."33

Az Új Hídfőben is megjelent az először 1950-ben, Hamburgban napvilágot látott rövid elbeszélése, a "Kicsi Anna sírkeresztje", amely nagy felháborodást váltott ki a magyar emigrációban. Wass Albert itt a német és a szovjet megszállás összehasonlítására tesz kísérletet, természetesen a német megszállás javára. Az erdélyi magyar falu a német katonák elől elbújtatja a kommunista beállítottságú román kovácsot és a zsidó kereskedőt; a címben szereplő árva pásztorlány, Kicsi Anna visz nekik minden nap élelmet. A németek keresik ugyan a két szökevényt, de nem követnek el semmiféle kegyetlenséget, közömbösek, sőt kifejezetten jóindulatúak a lakossággal szemben. A német katonaság ilyen bemutatása eleve nem felel meg a valós történelmi tényeknek. Ellenben az oroszok bejöveteléről kíméletlen gyűlölettel ír: "Megszállták a falut. [A német megszállás kapcsán Wass Albert nem használja a "megszállás" kifejezést. – N. L.] […] Akkor már egyetlen tébolyult sikoltás volt a falu. Tépett ruhájú asszonyok futkostak eszelősen búvóhelyeket keresve. Véresre vert férfiak hörögtek az udvarban. Röhögő, durva katonák vonszoltak hajuknál fogva sikoltozó leányokat." Itt persze még nincs vége a történetnek: a román kovács és a zsidó kereskedő előbújnak rejtekhelyükről. A zsidó kereskedő rövidesen szinte szó nélkül távozik a városba, és kommunista pártfunkcionárius lesz belőle. A román kovács marad, felemeli szavát a szovjet atrocitások ellen, megpróbálja Kicsi Anna megerőszakolását meggátolni. Erre a katonák véresre verik, hiába bizonygatja, hogy ő kommunista üldözött volt, a pásztorlány pedig másnapra meghal. A kovács, miután három hét múlva felgyógyult, sírkeresztet állít Anna sírjára, melyen ez áll: "Itt nyugszik kicsi Anna és a szabadság." A kovácsot letartóztatják, a faluban teljhatalmat élvező komisszár, aki a falu papját is pincébe záratta, ledönti a temetőben az összes keresztet. Fél év múlva tér haza a kovács, "elcsigázottan, nyomorékra verve". De elültet egy fát Anna sírjára, és elhatározza, ha a fa megnő, keresztet ácsol belőle, és azt írja rá: "Itt nyugszik kicsi Anna." "Mert a szabadság addigra feltámad." Az elbeszélés annyiban illeszkedik Wass Albert világképébe, hogy – a szovjeteket leszámítva – az egyetlen egyéni jellemvonásokkal felruházott negatív szereplő a zsidó kereskedő. Az olvasók számára mindezen felül még azt az üzenetet sugallja, hogy a két ellenségeskedő nép, a magyar és a román bármikor megbékélhet, hiszen létezik egy közös ellenség, akit mindkét fél megtehet bűnbaknak: a zsidóság.34

Wass Albert más műveinek zsidóságképe sem tér el a fentebb vázoltaktól. János Andor az író Elvész a nyom című, emigrációban született regényének bírálatában szemléletes képet ad Wass Albert antiszemitizmusáról: "Zsidó figurái mind gyapjas hajúak, kajla fülűek, hajlott hátúak, behúzott nyakúak, izzadságszagúak, ijedtek, húsos, érzéki ajkakkal, akik csak üzletről és pénzről beszélgetnek." János Andor idézi a regény egyik főszereplőjéről, a zsidó származású, keresztény vallású Gottfriedről a Wass Albert által írt jellemzést is: "Ez a közülünk-valóság és nem-közülünk-valóság volt minden egyéb törvény alapja. […] Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, de a másik, belső világában Júdea sötét titkát bízták rá. Az iskolai vallásórán azt tanították, hogy Isten szerető édesatya, aki egyformán jutalmaz és büntet, odahaza pedig egy félelmetes Jehováról tudott, aki egyedül a zsidóknak az istene, s aki szemet-szemért alapon Júdea népének ajándékozta a földet, minden embereivel és minden kincseivel. […] Mi cionista zsidók számon tartjuk egymást és azokat is, akik nem tartoznak közénk, de azért zsidók. Így azokat, akik idegen hitet vettek fel, hogy azáltal könnyebben boldoguljanak a gojok között."

Ezekből a sorokból világossá válik, hogy Wass Albert a zsidóságról csak a nemzetiszocialista propagandaanyagokból tájékozódott. Gondolatmenetének legfőbb forrásai a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, Hitler, Szálasi és más szélsőjobboldali szerzők művei, illetve a hungarista sajtókiadványok (a kifejezetten antiszemita profillal rendelkező Harc, Összetartás, Magyarság). Wass Albert elvakult zsidógyűlöletén a zsidóság második világháborús tragédiája sem változtatott. János Andor erre is szemléletes példákat hoz a regényből: "A kiszabadult zsidók hetek alatt milliomosok lettek a németországi feketepiacokon. A láthatatlan hálózat újra pompásan működött. Zsidótól zsidóig nyúltak a szálak óceánokon és világrészeken át és folyt az áru, tiltott és nem tiltott utakon, szárazföldön és levegőn át." Mert "kezetekbe adom mind e népeket – mondta Jehova. Gottfried mikor az elpusztult Európából Amerikába indult, úgy érezte, hogy egy süllyedő hajóról végre szilárd földre léphet, ahol jövendőt építhet Júdea népének törvénye szerint." János Andor kritikája végén arra is felhívja a figyelmet, hogy Wass Albert más szerzőtől plagizálta regényét: "Még csak azt szeretném megkérdezni illő tisztelettel a nyilasok kedvenc házi szerzőjétől, hogy véletlenül nem olvasta-e egy angol író hasonló tárgyú és hasonló felépítésű, de nem hasonló szellemű regényét valamelyik kölcsönkönyvtárban? Mert nincs új a nap alatt…"35

1993-ban napvilágot látott Antiszemitizmus: A huszadik század ámítása című írása Wass Albert zsidógyűlölő, hungarista életművének mintegy koronája. Annyira elrugaszkodik a realitástól rosszindulatú, alantas rágalomhadjáratával, hogy bebizonyosodik, Wass Albert a magyar történelemről is csak homályos elképzelésekkel rendelkezett: "Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból."

Éppen ellenkezőleg: a magyar zsidóság számarányát jelentősen felülmúlva vett részt az 1848-49-es szabadságharcban, ahol végsőkig kitartott, szemben más nemzetiségeinkkel és a későbbiekben magyarként képviseltette magát például az olasz Risorgimentóban is. A zsidó származású Mogyoródy Adolf emlékét, mint magyar szabadsághősét, mind a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi Itália-szerte. Egyébként Wass Albert ezekben a sorokban az első világháború végének "tőrdöfés-elméletét" is feleleveníti. Ez a feltételezés teljesen alaptalan a források, főként a katonai évkönyvek tükrében: ugyanis számtalan zsidó származású katona vett részt az első világháborúban.

Majd így folytatja: "Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuely-fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. Miután visszatértek a »német haláltáborokból« [A haláltábor idézőjelbe tételéből egyértelmű, Wass Albert a holokauszttagadók csoportjához tartozik – N. L.], vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a »rendszer ellenségeinek« tekintett. […] A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak, akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a zsidók elszállítását Magyarországról. […] Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában. Amidőn a megszálló szovjet csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjakat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval, a bankhálózattal együtt. »Demokratikusnak« kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát." Az 1994-es választásokra utalva szóba hozza, "jövőre választások lesznek", és az az érdekük, mármint a zsidóknak, hogy "minél több pártra szakítsák a nemzetet", hogy "a többséget kezükben tartsák". Mondanivalóját azzal zárja, "ha valaki szót emel manipulációik ellen", azt rögtön antiszemitának bélyegzik".36

Wass Albert az Egyesült Államokban abban a meggyőződésben kezdett új életet, hogy háborús szerepét itt már senki sem fogja felemlegetni. Ezért érte váratlanul, amikor 1977-ben újra előkerült az ügy. A floridai egyetem egyik rovartani professzora egy romániai konferencián vett részt, ahol a román belügyi szervek átadták neki Wass Albert népbírósági ítéletét. Az írónak ezért tisztáznia kellett magát az USA Igazságügyi Minisztériuma előtt, s ezt 1979. augusztus 22-én íródott életrajzában meg is tette.37 Az amerikai belügyi szervek elfogadták az író bizonyítható tényekkel nem dokumentálható állításait, és anélkül, hogy alaposan megvizsgálták volna Wass Albert emigrációs kapcsolatait, hamarosan be is szüntették a nyomozást. Az amerikaiak figyelmét, annak ellenére, hogy az ottani "sajtó egy része szenzációt csinált az ügyből", és Wass "bíróság elé állítását szorgalmazta", még az is elkerülte, hogy a nyilas Hídfő nyíltan támogatásáról biztosította munkatársát, aki így nyilatkozott a lapnak: "Úgy hírlik, hogy a hajszát egy Bécsben élő magyar újságíró indította el", aki a budapesti televíziónak adott terjedelmes interjújában "megrágalmazta a nemzeti emigráció vezetését. A szálak Bukarest-Budapest-Washington vonalon mozognak." Összefogtak azok, "akiknek kellemetlen a magyar emigráció Erdélyért folytatott mozgalma". Még a magyar kormány is "ilyen piszkos játékhoz segédkezet nyújtott […], Kádár ágensei útján támadta hátba az Erdélyért küzdő politikusokat. Ez olyan dolog, amire nincs mentség, csak ítélet van."38 Az Egyesült Államok azonban nem kívánta a nemzetiszocialista emigráció hálózatát felgöngyölíteni, s egy idő után teljesen feledésbe merült a téma, senki sem kérdezett rá az író múltjára.

A 80-as évek második felében, a Szovjetunió válságára reagálva Wass Albert elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilas emigráció előkészítse a hatalomátvételt, ha sor kerül hazánkban a rendszerváltásra. Szálasi konfederációs tervét veszi elő: a hungarista munkaállam, Hungarista Magyar Birodalom, a Kárpát-Duna Nagy Haza felépítését a Kárpát-medencében. Az emigrációs nyilasok reális politikai lehetőségeiket figyelmen kívül hagyva sohasem mondtak le munkaállamuk megvalósításáról, sajtókiadványaik állandó témája a majdani birodalomépítő tevékenység szólamának propagálása. A Hídfő hasábjain Wass Albert szorgalmazza legerőteljesebben a konfederációs állam létrehozását, és mivel más közép-európai országok emigrációjának is vannak hasonló elképzelései, a hozzájuk való csatlakozást tartja a legcélravezetőbb útnak: "A Közép-Európai emigrációk politikai képviseletei már évek óta szövögetik a szálakat, hogy adott időben, egyszerre, valamennyien visszaszerezzék önállóságukat és megalkossák a Közép-Európai Nemzetek Federációját, a Balti-tengertől le a Fekete-tengerig." A többi ország emigrációja sokkal szervezettebb, "csak a magyar emigrációnak nincs, a Nemzeti Bizottmány szétesése után elismert, hivatalos képviselete". Megállapítja: "A kérdés tehát ez: bekapcsolódunk-e ebbe a közép-európai mozgalomba vagy várunk továbbra is a sült galambra." Ugyanis "a Szovjetunió, mint olyan, húsz éven belül alkotó elemeire bomlik, akár egy túlérett görögdinnye", és "a magyar nemzet politikai irányvonala nyílegyenesen halad a lassú megsemmisülés felé". A közép-európai nemzetek federációs mozgalmába bekapcsolódva Wass elképzelése szerint azt kell elérnünk, hogy "Erdély mint önálló tagállam szerepeljen ebben a tervezett államszövetségben", és "a felvidéki magyarság teljes önkormányzatot" kapjon "a szövetséges Szlovákián belül".39

A konföderációba azonban csak az általa "honképes és talajgyökeres népszemélyiségnek" tartott elemeket vonná be, a többiekkel kegyetlenül leszámolna. Antiszemita írásain kívül erre utal "Vankujok és bölcs oláhok" című cikke, melyben két ellentétes csoportra osztja a románokat: a regátiakra és az erdélyiekre. A legfőbb ellenségnek a regátiakat jelöli meg, akik Nagy-Románia híveiként "egyebet sem tesznek, csak osztogatják a parancsokat, lopják az országot, fölözik le a tetejét mindennek, amit mi itt becsületes munkával megszereztünk". Őket Wass Albert kíméletlenül elűzné Erdély földjéről: "Őszinte szívvel remélem, hogy amikor az igazságtevés napja beköszönt, legyen az tíz év múlva vagy száz év múlva, megtisztítja szép Erdélyországot a vankujoktól, s kiűzi azt, ki nem odavaló. De csakis azt. Békességszerető, igazságos magyarok s békességszerető, igazságos Marszinyin-unokák újjáépítik Erdélyt azzá, ami volt: a magyar haza közös védőbástyájává." Miként a "Kicsi Anna sírkeresztje" című novellában, itt is a magyar-román összefogás szükségességéről szól, de a két nép szövetségét itt is egy közös ellenségkép kovácsolná össze: a regáti románság. Írása Nagy-Magyarország visszaállításának víziójával fejeződik be: "S mert Isten nem csak büntet, de igazságot is oszt, kétségtelen, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a Közép-Európa egyensúlyához annyira szükséges megoldás: a Kárpát-medence egységének visszaállítása."40

A magyar emigráció egyhangúlag elhatárolódott a nyilasoktól, ezért Wass Albert tevékenységét sem tartották említésre méltónak. Habár az író olyan hangzatos címekkel rendelkezett, mint a 131 erdélyi csoportosulást tömörítő Erdélyi Világszövetség elnöke, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke és a Lengyel-Magyar Világszövetség igazgatója, a valóságban nem sok hatásköre volt. Az emigráns Teleki Béla, az Erdélyi Párt vezetője 1978-ban ezt írja egykori politikustársának, Vita Sándornak: "Az emigrációban olyanfokú külpolitikai analfabétizmus van, hogy minden akciójuk sokkal több kárt okoz, mintha semmit se tennének. Ezek persze az erdélyi kérdést és a mai helyzetet sem ismerik. Csak demagóg szólamokkal szereznek tapsokat és áldoznak hiúságuknak. Egyik élharcosuk ez a moral insanity határán lévő, teljesen megkergült Albi."41

Wass Albert berobbanása a hazai köztudatba a rendszerváltozás után Zas Lóránt nevéhez köthető. Wass 1989-ban adta el neki műveinek kiadási jogát, amelyet a pomázi Kráter Kiadó vett meg, majd elkezdődött az író könyveinek gyűjteményes kiadása. Zas (Szász) Lóránt, a kalandos életű üzletember a hungarista emigráció meghatározó egyéniségévé vált a Hungarista Magyar Hírszolgálatban és a Hídfő, illetve az Új Hídfő szerkesztőségében folytatott tevékenységével. 1938-ban született Budapesten, majd 1957-ben szervezkedés címén bebörtönözték. 1967-ben disszidált, először Olaszországba ment, majd 1968-ban az Egyesült Államokban telepedett le. 1972-ben elektromérnöki diplomát szerzett, majd 1975-től az Amerikai Űrkutatási Intézet munkatársa volt. Üzletemberként, gazdasági tanácsadóként a világ számos helyén megfordult. Az USA kongresszusától kétszer is kitüntetést vehetett át.42 Senkinek sem tűnt fel, hogy nyíltan a nemzetiszocializmus elveit képviseli. Számos antiszemita és holokauszttagadó verse, írása olvasható a Hídfő és az Új Hídfő hasábjain. Az 1993-ban megjelent "Kétféle mércével" című írása Szendi József volt magyar csendőr felelősségre vonásával és az Egyesült Államokból való kitoloncolásával foglalkozik. Szendi 1956-ban menekült Amerikába, ahol háborús bűnössége teljesen feledésbe merült. A rendszerváltáskor a magyar politikai küzdelmekbe is bekapcsolódott, s 1990-ben a miskolci MDF pártszervezetét anyagilag is támogatta a választásokon. 1992-ben derült fény második világháborús bűneire. Szendit végül kiutasították az Egyesült Államokból, amiről Zas a Népszabadság 1993. június 19-i számából szerzett értesülést. Az egész ügyből ezt a holokauszttagadó következtetést vonta le: "A népirtás hatvan millió szovjet keresztény alattvalójával végző, vagy a brjanszki erdőben lengyel tiszteket tömegsírban rohasztó lenini és sztálini mutatója miért nem leng ki legalábbis egyvonalban a »hatmillió« egyébként is kérdőjelezhető, vagy a Babij-Yar-i emlékműnél USA elnöki beszéddel is kegyeletet adó hitleri gonoszsággal?"43 A Plata folyó című költemény alapmotívuma is a holokauszttagadás. Egy hamis papírokkal bujkáló náci háborús bűnösről szól, aki valószínűleg fiatal suhancként részt vett a haláltáborok terrorgépezetében. Amikor elfogják, mert embereket gázosított el, és azt mondják neki: "Treblinkában követted el a gaztetteket és bűnhődni fogsz", ő csak ennyit válaszol: "Tévedés – mondtam. Lehetséges?"44 Wass Albert 1980-ban figyelt fel Zas Lóránt költészetére, Jézust kiáltó című verseskötete kapcsán. A költemények olyan nagy hatást tettek az erdélyi íróra, hogy életre szóló barátságot kötöttek egymással, mely üzleti síkon is eredményes lett.45

Wass Albert magyarországi felfedezéséhez és népszerűségéhez Zas Lóránt teremtette meg a pénzügyi alapot és a kellő médiatámogatást. Az irodalom és az emigráció perifériáján helyet foglaló szélsőjobboldali, hungarista író egyik napról a másikra a magyar irodalom egyik sikerszerzője lett. Bízzunk abban, hogy a hazai nagy magyar írók panteonjába azért nem kerül be…

Jegyzetek

1 Kunstár Csaba: "Szimpátia a sötétséggel" I. , "Szimpátia a sötétséggel" II. Élet és Irodalom, 2005. 49. évf., 5., illetve 26. szám; Kunstár Csaba: "Válasz Czegei Wass Hubának" . Élet és Irodalom, 2005. márc. 11.; Kollár Erzsébet olvasói levele, Népszabadság, 2003. ápr. 1.; Szobota Zoltán: "Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár". Hetek, 2003. ápr. 25.

2 Kunstár: "Válasz Czegei Wass Hubának ".

3 Uo.

4 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", I.

5 Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: A gróf emigrált, az író otthon maradt. Wass Albert igazsága, Budapest, Szabad Tér – Czegei Wass Foundation, 2004. 152.

6 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 32.

7 Uo. 153.

8 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel"; a Ságvári-perről: A Ságvári-dosszié. A Legfelsőbb Bíróság és a jogállam. Budapest, Pannonica Kiadó – Eszmélet Alapítvány, 2006.

9 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 150.

10 Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar – a sajtó tükrében. Összeállította: Turcsány Péter. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 7.

11 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 32.

12 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", II.

13 Wass Albert élete, i. m. 7.

14 Uo. 16-18.

15 Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár – Nemzeti Színház, 1944; Magyarság, 1944. nov. 19., 6.; Összetartás, 1944. nov. 30., 6.

16 Wass Albert: Tavaszi szél és más színművek. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 69.

17 Wass: i. m. 47.

18 Uo. 65.

19 Uo. 65.

20 Uo. 79.

21 Uo. 80.

22 Raffay-Takaró-Vekov: i. m. 22.

23 Az Országgyűlés Képviselőházának Naplója 369. XX. – az országgyűlés képviselőházának 374. ülése (1944. nov. 6.) és 375. ülése (1944. nov. 7.) – Országgyűlési Levéltár.

24 Wass Albert élete, i. m. 22.

25 Uo. 141-142, 148.

26 Hídverők, 1953. 21. szám, Nyírő József-emlékszám.

27 Dobszay Károly: "Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása" (2) Szittyakürt, 2003. szept.-okt.

28 Dobszay Károly: "Wass Albert, a hungarista ". Szittyakürt, 2003. júl.-aug. A cikkben Dobszay összefoglalja az ebben a tárgyban fellelhető írásokat (Kollár Erzsébet olvasói levele a Népszabadság 2003. ápr. 1-i számában; Szobota Zoltán: "Wass Albert, a halálraítélt jobboldali írósztár" című cikke a Hetek 2003. máj. 9-i számában; Szemenyei-Kiss Tamás olvasói levele a Hetek 2003. máj. 9-i számában).

29 Dobszay: "Wass Albert, a hungarista avagy a hülyeség ámokfutása", i. m.

30 Dobszay: "Wass Albert, a hungarista", i. m.

31 http://hetilap.hetek.hu

32 Wass Albert: "Az épülő híd üzen a Hídfőnek". Hídfő, 1967. júl. 3.

33 "Wass Albert írja". Hídfő, 1970. júl. 15. Wass Albert cikke mellett Hubay Kálmánné haláláról található írás, mely részletezi az internálótáborban eltöltött éveit és Szálasi özvegyével, Lutz Gizellával való kapcsolatát.

34 Wass Albert: "Kicsi Anna sírkeresztje". Új Hídfő, 1989. máj. 1-3.

35 János Andor: "Kimazsolázom Wass Albertet… Szemérmetlen lázítás, fröcsögő gyűlölet az Elvész a nyom c. kötetben". In: Wass Albert élete. Töretlen hittel ember és magyar. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 90. – János Andor (1893, Makó – 1968, Monte Carlo): újságíró. 1919-től Ausztriában, 1935-től Franciaországban, az Egyesült Államokban és Argentínában élt, 1954-ben Monte Carlóban telepedett le. A Szabadság című folyóirat külső munkatársa, de írásai napvilágot láttak az Amerikai Magyar Népszavában, Az Emberben, a Hatikvában és a Világban is. Éjféli kaland című, homoreszkeket és karcolatokat tartalmazó könyve 1951-ben jelent meg Haifában. (Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, Argumentum Kiadó – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. 443.)

36 Wass Albert: "Antiszemitizmus. A huszadik század ámítása". (Fordította Dr. Dobos Rezső, megjelent: Hungary's Today, 1993. szept. 10.) In: Wass Albert: Magyar Pólus. Pomáz, Kráter Kiadó, 2004. 320-321.

37 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", I.

38 Hídfő, 1979. nov. 11.

39 Wass Albert: "A mi jövendőnk: ahogy én látom". Új Hídfő, 1988. júl. 7-8.

40 Wass Albert: "Vankujok és bölcs oláhok". Új Hídfő, 1989. júl. 1-2.

41 Kunstár: "Szimpátia a sötétséggel", II.

42 www.krater.hu

43 Zas Lóránt: "Kétféle mércével". Új Hídfő, 1993. szept. 6-8.

44 Zas Lóránt: "A Plata folyó". Új Hídfő, 1988. nov. 13.

45 Wass Albert élete, i. m. 116.

(Megjelent az Eszmélet c. folyóiratban 2006-ban, szerző: Nagy László)

[tobbpenztazembereknek]

Van másik sors is, Áron, amikor Nyugatról nincs, aki védelmezze az országot, akkor néha éppen a SZOVJETEK védelmezik. De valahogy nagyhatalmak oltalma nélkül MINDIG szét akarják hordani az országot a derék szomszédaink. Mutatom:

A déli határ a háború után

A déli határon is rendkívüli állapotok uralkodtak a háború befejeződése után. Bácsbokod községet 1944. október 20-án foglalták el a szovjet csapatok. A községi bíró, Ispánovics József igyekezett fenntartani a rendet a faluban, és a közigazgatást helyreállítani, illetve megszervezni, ennek érdekében a szovjet csapatok segítségét is igénybe vette. Ispán János és Szekulity Péter viszont Szabadkára utazott, és felvették a kapcsolatot a jugoszláv partizánparancsnoksággal. Visszaérkezésük után Ispán János átvette a község irányítását. Mivel Ispánovics Józsefet magyar érzelműnek tartották, illetve ő is annak vallotta magát, leváltották és elkergették. 1945 januárjában Ispán János partizánparancsnokként négy partizán kíséretében megjelent Pestality Antal bácsborsódi lakos bácsbokodi lakásán, és letartóztatták. A községháza pincéjébe zárták, ahol már letartóztatásban volt Király László, Pestality Károly, Tóth Lajos, Grentek Károly bácsborsódi és egy Illés Lajos nevű, erdélyi származású bácsbokodi lakos is. A kihallgatások lezajlása után néhány órával Ispán János és egy ismeretlen partizán megjelent a pincében, és az ismeretlen partizán egy szőlőkaróval súlyosan bántalmazta Illés Lajost. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Illés Lajos már nem sokáig bírja az ütlegelést, akkor a partizán felvitte az áldozatot az udvarra, és ott agyonlőtte. Illés Lajos holttestét később két fogollyal a községháza udvarán temettették el.[22]

A fenti esetből is kitűnik, hogy a határvédelem megszervezése a jugoszláv partizánok által elkövetett atrocitások és incidensek miatt is sürgős volt, akik több, Baja és Szeged környékén lévő települést is megszálltak, és mozgalmat szerveztek annak érdekében, hogy ezeket a területeket is Jugoszláviához csatolják. A magyar kormány 1945. január 15-én panaszt tett Szuszajkov vezérezredesnek a Tompa községben lezajlott atrocitások miatt, és Valentiny Ágoston igazságügy-miniszter, valamint Gyöngyösi János külügyminiszter is szóba hozta a kérdést a február 1-jei, illetve február 3-i kormányülésen.[23] Nemcsak Tompán, hanem más községekben is zajlottak jugoszláv túlkapások a határ mentén. Hercegszántón például, amikor a háború után a magyar határőrség megérkezett a községbe, a helyi milícia és a jugoszláv partizánok lefegyverezték a magyarokat, és a település 1945. április 4-éig jugoszláv megszállás alatt állt.[24] A jugoszláv közigazgatás idején Gorjenácz József volt a helyi milícia parancsnoka, és csak a hadműveletek befejeződése után tudta helyreállítani a rendet a szovjet parancsnokság. Miután a magyar közigazgatás átvette a községet, Karagity Antal, Gorjenácz József és Szaboljev József aláírásgyűjtést szervezett a bajai háromszög Jugoszláviához csatolása érdekében.[25] Az aláírásokat Hercegszántó, Gara, Györgypuszta, Bácsbokod, Csávoly és Felsőszentiván községben gyűjtötték. Utána egy húsztagú küldöttség Karagity Antal vezetésével Belgrádba ment Tito marsallhoz, és kérték a jugoszláv vezetőt, hogy az úgynevezett bajai háromszöget csatolják Jugoszláviához. Jugoszlávia a bajai háromszögre vonatkozó területi követelést fogalmazott meg a háború után, amit 1946 májusáig fenn is tartott.[26]

 Ha rangsorolni kellene, hogy jelenleg mi az a három helyszín, ahol a legtöbb kommunistát láthatjuk egyszerre, akkor azt mondanám, első az MSZP-kongresszus, második a Parlament és harmadik Farkasházy Tivadar balatonszárszói kertje. Engem a tíz év kihagyás után először megrendezett Szárszói találkozó híre és a meghívón szereplő nevek valami olyan izgalommal töltöttek el, hogy gyakorlatilag leblokkoltam és a szerkesztőségi levelőzőlistára is csak annyit tudtam írni: Kánaán!

A panzió recepcióján a tévében futó Sas-kabaré már előkészítette a hangulatot, bár itt még nem is sejtettük, hogy Farkasházy Tivadar és Selmeczi Tibor olyan műsorra készül, amihez képest a Mikroszkóp színpad csak egy parlamenti közvetítés. 

Hogy régen mennyivel jobb volt minden! Mondjuk akkor még Panyi Szabolcs nem SGY amerikai milliárdos ügynöke volt, hanem fideszes ügynök, már ELEVE azért is! És hogy mi volt az, amit felváltott a gyűlöletes NER! Ha nevet kellene adni a NER előtti rendszernek, a fenti idézetből kiindulva, akkor csakis a Büdös Kommunistaegyüttműködési Rendszer, azaz BKR nevet lehetne neki adni, ha TÖKÉLETES nevet szeretnénk adni neki. Az volt az a rendszer, amiben a rendszer alappillérei olyan arcok voltak, mint Sas József, Heller Ágnes vagy éppen Bánó András. Na, EZEK helyett van a NER. Nem árt néha felidézni. :/

[nemzetikonyvtar]

ÚJDONSÁGOK A MEK-BEN (2019. január 21.  és 2019. január 28.  között)

2019. 1. 25. Schmidt Eligius Róbert et al.: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához http://mek.oszk.hu/19000/19019

2019. 1. 25. Géczy Barnabás: Biozones et chronozones dans le Jurassique de Csernye http://mek.oszk.hu/19000/19017

2019. 1. 25. History of mineral exploration in Hungary until 1945 http://mek.oszk.hu/19000/19020

2019. 1. 25. Vachott Sándorné: Margit http://mek.oszk.hu/19000/19018

2019. 1. 25. Debreczeny György: Ellentétpárhuzamok http://mek.oszk.hu/19000/19021

2019. 1. 24. Peterka József Sebestyén: Bábamesterséget tárgyazó Kathechismus http://mek.oszk.hu/19000/19012

2019. 1. 24. Zola, Émile: Termékenység http://mek.oszk.hu/19000/19015

2019. 1. 24. Szente B. Levente: Bingyó Bernyó Nekeresdországban [Hangoskönyv] http://mek.oszk.hu/19000/19013

2019. 1. 24. Géczy Barnabás: Biozónák és kronozónák a csernyei jurában http://mek.oszk.hu/19000/19016

2019. 1. 24. Bulányi György: Töredékek, levelek, feljegyzések... http://mek.oszk.hu/19000/19014

2019. 1. 23. Náray Iván: Mécsvilágok http://mek.oszk.hu/19000/19007

2019. 1. 23. Bezerédj Amália: Földesi estvék http://mek.oszk.hu/19000/19010

2019. 1. 23. Bitnicz Lajos: Válogatott állítások a' magyar nyelvtudományból, mellyekről Bitnitz Lajosnak ... útmutatása szerint a' Szombathelyi kir. Lyceumban ... [értekeztenek: Vadász Ferencz ... chernelházy Chernel Ignácz ... a' philosophiának másad és első esztend. hallgatóji] (Tekintetes Vas Vármegye' fényes rendjeihez)   http://mek.oszk.hu/19000/19008

2019. 1. 23. Tacitus, Publius Cornelius: Tacitus fönmaradt összes művei (1. köt. Évkönyvek)   http://mek.oszk.hu/19000/19011

2019. 1. 23. Sigmond Elek: Über die Methoden der mechanischen und physikalischen Bodenanalyse http://mek.oszk.hu/19000/19009

2019. 1. 22. Nagy Gergely: Könyvtári vagyonvédelem http://mek.oszk.hu/19000/19002

2019. 1. 22. Zsivny Viktor: A XV. nemzetközi földtani kongresszus és afrikai tanulmányutam http://mek.oszk.hu/19000/19005

2019. 1. 22. Csizmazia Sándor: Rövid útmutatás a' magyar nyelv' taníttására (1. rész. A' hajtogatásokról, 's azokat megelőző készűletekről)   http://mek.oszk.hu/19000/19003

2019. 1. 22. Kelmenfy László: Meghasonlott kedély http://mek.oszk.hu/19000/19006

2019. 1. 22. Pucz Antal: Tavaszi virágok http://mek.oszk.hu/19000/19004

2019. 1. 21. Fülöp József: A júra kréta határ kérdéséről http://mek.oszk.hu/18900/18997

2019. 1. 21. Asbóth János: Álmok álmodója http://mek.oszk.hu/19000/19000

2019. 1. 21. Kanya Emilia: Szív és élet http://mek.oszk.hu/18900/18998

2019. 1. 21. Beniczkyné Bajza Lenke: Sára története http://mek.oszk.hu/19000/19001

2019. 1. 21. Marlitt, Eugenie: Aranyos Erzsike http://mek.oszk.hu/18900/18999

--

ÚJDONSÁGOK AZ EPA-BAN (2019. január 21.  és 2019. január 28.  között)

2019. 1. 25. Palócföld : irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Füzetszám: 2018. 64. 4.

2019. 1. 25. Irodalmi jelen Füzetszám: 2004. 4. 32. június

2019. 1. 25. Hazánk s a külföld : szépirodalmi, ismeretterjesztő és társaséleti képes heti közlöny Füzetszám: 1870. 6. 52. december 29.

2019. 1. 25. Papageno Füzetszám: 2018.   december

2019. 1. 25. OSZK hírlevél Füzetszám: 2019.   január 24.

2019. 1. 24. Könyv, könyvtár, könyvtáros Füzetszám: 2018. 27. 7. július

2019. 1. 24. Magyarház : a nagykaposi Magyar Közösségi Ház kiadványa Füzetszám: 2018. 6. 3. november 2.

2019. 1. 24. Szolgatárs : baptista lelkészi szakfolyóirat Füzetszám: 2013.  2.

2019. 1. 24. Aetas : történettudományi folyóirat Füzetszám: 2018. 33. 2.

2019. 1. 24. Könyvtári figyelő : könyvtár és információtudományi szakfolyóirat Füzetszám: 2018. 28. (64.) Különszám

2019. 1. 23. Könyvtár - információ - társadalom : heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára Füzetszám: 2019.  4. jan. 23.

2019. 1. 23. Kaláka : szépirodalmi folyóirat Füzetszám: 2015. 14. 12. december 10.

2019. 1. 23. Új könyvpiac : könyvvilág - könyvkultúra - könyvkritika Füzetszám: 2018. 28. 4.

2019. 1. 22. Földgömb : a Magyar Földrajzi Társaság ismeretterjesztő folyóirata Füzetszám: 2018. 36. 12. december

2019. 1. 22. Kárpáti lapok : a turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére Füzetszám: 2016. 13. 4

2019. 1. 21. Erdélyi múzeum : az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályainak közlönye Füzetszám: 2018. 80. kötet 2.

2019. 1. 21. Magyar élet : Hungarian life Füzetszám: 2018. 60. 50. december 27.

2019. 1. 21. Csángó tükör : Csángó Kulturális folyóirat Füzetszám: 2018. 15. 52. december

2019. 1. 21. The Hungarian historical review : new series of Acta historica Academiae Scientiarum Hungaricae Füzetszám: 2018. 7. 3.

2019. 1. 21. Földrajzi közlemények : a Magyar Földrajzi Társaság tudományos folyóirata Füzetszám: 2018. 142. 4.

[hiddurmitzvah]

Photograph by Lajos Erdélyi

[foulchildtiger]

Az ellenzéki szervezetek 1988 folyamán számos utcai demonstrációt szerveztek, és nem ritkán 1848/1849 emlékéhez nyúltak vissza. Míg az állampárt a forradalomban és a szabadságharcban a saját előképet igyekezett láttatni, s vezetői rendre azt hangoztatták, hogy Petőfi, Kossuth és Táncsics örökösei, addig a társadalom jelentős része az 1945 után fokozatosan kiépülő kommunista hatalomban és a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokban elnyomót látott. Nem véletlen, hogy 1956-ban újra a szabadság szimbólumává vált 1848, mikor a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) – 1848. március 15-e példájához hasonlóan – pontokba szedte az egyetemisták követeléseit. Közülük több követelmény – a szovjet csapatok kivonása; Nagy Imre kormányalakítása a sztálinista vezetés helyett; az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátása; a vélemény- és szólásszabadság, valamint a szabad rádió – tartalmilag is azonos volt a 12 pont egyes követeléseivel:

Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését; Felelős ministeriumot Buda-Pesten; …magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk; A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

Mindezek miatt, és főleg a „Márciusban Újra Kezdjük!” mozgalom megjelenésével az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után berendezkedő Kádár-rendszer számára 1848 emléke félelmetessé vált. Sokan az 1956-ot követő megtorlásban és az azt irányító Kádár Jánosban az 1849-et követő megtorlást, és annak vezéralakját, Haynaut látták, Nagy Imrében pedig Batthyány Lajost, akit szintén egy vereséggel végződő szabadságharc után végeztek ki. Az egyre aktívabban szervezkedő ellenzéki csoportok rendszerrel szembeni jelképéi ezért az elbukott szabadságharcok áldozatai voltak.   

Batthyány Lajos kivégzésének 139. évfordulóján, 1988. október 6-án délután 16:00 órakor a Fidesz munkacsoportja tartott megemlékezést az örökmécsesnél, ahol 5-600 fő jelent meg. A helyszínen a „Mártírok napja 88” transzparens és az ‘56 jelképének számító Kossuth címerrel, valamint az „1849. október 6. – 1958. június 16.” felirattal ellátott nemzeti színű zászló mellett látható volt az Aradon 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvéd vértanú és Batthyány Lajos gyászszalaggal ellátott képe is. A megemlékezés itt is középpontba állította 1849 és 1956, vagyis Batthyány Lajos és Nagy Imre párhuzamát. Ugyanakkor bő három hónappal az erdélyi falurombolás elleni budapesti tiltakozás (1988. június 27.) után itt is szóba került a Romániába szakadt magyar kisebbség ügye. Mind a kivégzett Nagy Imrére történő megemlékezés, mind pedig az erdélyi magyarság ügyének felvállalása annak volt a jele, hogy 1988-ra megtörtek a Kádár-rendszer által a társadalomra kényszerített némasági falak.  Az eseményen 30-40 fővel képviseltette magát az 1988. április 12-én, Budapesten létrejött Romania Libera, azaz Szabad Románia csoport is, melynek tagjai Romániából menekültek Magyarországra, és a Nyugat figyelmét igyekeztek felhívni a romániai állapotokra, köztük Ceauşescu nemzetiségpolitikájára és a magyar kisebbség beolvasztására tett kísérletekre. 

Alig három héttel később, az 1956-os forradalom és szabadságharc 32. évfordulóján 100-150 fős tömeg tartott a Március 15. tér és az örökmécses felé, ám a rendőrség megakadályozta, hogy odaérkezzenek.

A Batthyány-örökmécses az 1849-ben és 1956-ban eltiport magyar szabadságharc szimbólumává vált, 1848/1849 emlékezete pedig 1956-ot követően még erősebben volt jelen a társadalomban. Március 15-e a ‘70-es évektől kezdve a rendszerrel szembeni ellenállás jelképévé vált, ezért a hatalom már 1973-ban úgy igyekezett elejét venni a megmozdulásoknak, hogy a ‘48-as emlékművekhez, köztük az örökmécseshez, az MSZMP ifjúsági szervezete, a KISZ szervezett megemlékezéseket. Az emlékműnél 1988 előtt csak kisebb számú megemlékezők gyújtottak mécsest, ám az 1988-as eseményeket követő év március 15-éje már a rendszer végnapjait tükrözte. 1989-ben egyszerre emlékeztek meg 1848 és 1956 hőseiről, és egyszerre hordozott aktuálpolitikát érintő kérdéseket. A Belvárosban, így 1849-ben kivégzett magyar miniszterelnök emlékhelyénél hatalmas tömeg gyűlt össze. A következő hónapban az állampárt előkészítő tárgyalásokba kezdett az Ellenzéki Kerekasztallal a demokratikus átmenettel kapcsolatban.

[a-reakcio]

Schiffer-Török-Tolnai: A polgármester úr Október 7., 18 óra, Petőfi Irodalmi Múzeum (Díszterem)

A magyar irodalom elfeledett fenegyereke, a Marosvásárhelyen csak Dr. Revolver Lajosnak gyúnyolt író-lelkész-politikus-szerkesztő erdélyi és budapesti korszakának határán, az 1880-as években született meg A polgármester úr című műve. Hogy miről szól? Helyi és országos politikáról, választásokról, sajtóról, akadémiáról, kultúrharcról, hódító nőkről, párbajozó férfiakról és a „két magyar hazáról”, Magyar- és Erdélyországról. Schiffer András ükapja, Murányi Ármin ügyvéd-médiavállalkozó lapjainak dolgozott Tolnai Lajos, ott jelent meg az első részlet a Tisztviselőtelep születéséről szóló Új föld, új szerencse regényéből is. Török Gábor a regényről: „A történet és annak mesélése nekem nagyon bejött. Mintha a magyar Elveszett illúziók lenne.”

https://www.facebook.com/events/467119477223540/

[tobbpenztazembereknek]

1564. július 25-én hunyt el I. Ferdinánd magyar király és 1556-tól német-római császár, az újkori Magyarország első Habsburg uralkodója. A spanyol származású Ferdinánd regnálásának időszaka a török elleni küzdelem és a három részre szakadt magyar állam egyesítésének jegyében telt el, miközben kiépült a királyi Magyarország végvári rendszere és közigazgatása.Ferdinánd I. Fülöp kasztíliai király és I. (Őrült) Johanna királynő (ur. 1504-1555) második fia volt, aki spanyol földön, az Alcalá de Henáres-i királyi rezidencián látta meg a napvilágot, 1503-ban. A herceg gyermekéveit túlnyomó részét családjától elszakítva töltötte, miután apja, a későbbi I. Fülöp (ur. 1504-1506) ekkor még mint trónörökös Németalföldet kormányozta, és maga mellett tartotta Ferdinánd bátyját, Károlyt is. Fülöp és Johanna Kasztíliai Izabella (ur. 1474-1504) halála után, 1504-ben ülhetett Kasztília trónjára, de két év múlva a férj életét vesztette, és Johanna apja, II. Ferdinánd aragóniai király (ur. 1479-1516) ragadta magához a hatalmat. Mivel Károly herceg Németalföldön maradt, Johanna támogatói Ferdinándot akarták trónra ültetni nagyapja ellenében, így a későbbi magyar király gyermekkorát gyakorlatilag politikai túszként töltötte az aragóniai udvarban, miközben őrültnek nyilvánított anyját Burgosba zárták.Miután 1516-ban II. Ferdinánd meghalt, a fiatal főherceg Károly spanyolországi uralmát támogatta, cserében 18 évesen megkapta –V. Károly néven császárrá koronázott testvérétől (ur. 1519-1556) az Osztrák Örökös Tartományok irányítását. Ferdinánd az 1515-ös Habsburg-Jagelló házassági szerződés révén hamarosan közel került a magyar trónhoz is, 1521-ben ugyanis feleségül vette Jagelló Annát. Miután Ferdinánd sógora, II. Lajos (ur. 1516-1526) életét vesztette a tragikus mohácsi csatában, a főherceg trónkövetelőként lépett fel, és 1526 decemberében egy csonka országgyűlés döntését követően meg is szerezte a királyi címet.Az osztrák főherceg uralma azonban nem állt biztos alapokon, a köznemesség vezetésével ugyanis a rákosi végzésre hivatkozva (ebben a rendek megfogadták, hogy nem választanak idegen királyt) 1526 novemberében megkoronázták Szapolyai János (ur. 1526-1540) erdélyi vajdát. Miután Perényi Péter koronaőr 1527 során átállt Ferdinándhoz, lehetőség nyílt a Habsburg uralkodó megkoronázására is, amire 1527. november 3-án került sor Székesfehérváron. A kettős királyválasztás után a két rivális között évtizedes harc kezdődött az ország feletti uralomért, a politikai élet főszereplői pedig a kalandorok lettek, akik érdekeik szerint hol János, hol Ferdinánd oldalára álltak. Kezdetben a Habsburg főherceg került előnybe, mert bátyja, a császár segítségével komoly zsoldossereget tudott toborozni, mely a tokaji és az 1528 tavaszán aratott szinai győzelem után kiszorította Jánost az országból.Szapolyai Szulejmán (ur. 1520-1566) támogatásával nemsokára visszatért Magyarországra, és miután 1529-ben a törökök Bécset is megostromolták, Ferdinánd uralma csak egy keskeny nyugati sávra korlátozódott. Bár a két király politikai játszmája döntően V. Károly császár és I. Szulejmán bevonásával zajlott, a Habsburg uralkodó arra is kísérletet tett, hogy alkalmasint a szultánnál sározza be riválisát. 1538-ban ugyanis Szapolyai és Ferdinánd titkos békét kötöttek Váradon, melyben az idősödő, gyermektelen János riválisára hagyta trónját. A Habsburg uralkodó módszereit jellemzi, hogy idővel maguk a bécsi követek árulták be az egyezményt a szultánnál, ami Szapolyai János Zsigmond (ur. 1540-1570) születése miatt I. János szószegése okán végül soha nem lépett életbe.1540 nyarán I. János szívszélhűdésben meghalt. Fráter György és Izabella özvegy királyné a csecsemő János Zsigmondot ültette a keleti királyság trónjára, ezzel tartóssá vált a megosztottság állapota. Ferdinánd elhatározta, hogy fegyverrel szerez érvényt követelésének, azonban 1541-ben Roggendorf, majd 1542-ben Brandenburgi II. Joachim egyaránt arcpirító vereséget szenvedett Buda és Pest falai alatt, miközben a János Zsigmondot támogató Szulejmán elfoglalta az ősi magyar fővárost, 1543-tól kezdődő hadjáratában pedig kiszélesítette hódoltságát. Ferdinánd végül az 1547-es drinápolyi béke megkötésére kényszerült, melyben nem csupán elismerte Szulejmán hódításait, de az általa uralt területekért évi adót is fizetett a Porta számára. A megalázó szerződés elfogadása dacára az uralkodó nagy érdeme volt, hogy felismerte, a nálánál jóval erősebb birodalmat egyedül a végvárrendszer megerősítésével lehet megállítani.A drinápolyi békével Ferdinánd időt nyert a felkészülésre, és a következő években a Magyar Kamarán keresztül hatalmas összegeket fordított arra, hogy az ország belsejében fekvő erősségekből egy új védővonal jöhessen létre. Jóllehet, ez a visszavonulás kiábrándította támogatóit, hiszen azok az ország azonnali felszabadítását várták tőle, mégis azt kell mondanunk, hogy reálpolitikát folytatott, mely legalább a területveszteségek mérséklésével eredményt hozott. Ferdinánd mindeközben arról sem mondott le, hogy egyesíti a két országrészt: 1549-ben Fráter Györggyel megkötötte a nyírbátori egyezményt, melyben sziléziai birtokokért cserében Jagelló Izabellát és kiskorú fiát lemondatták a keleti királyság trónjáról.Miután az egyezség végrehajtása nem a tervek szerint haladt, 1551-ben Castaldo tábornok vezetésével Ferdinánd katonái megszállták Erdélyt, majd Fráter Györgyöt is meggyilkolták, mivel félreértették a törökkel szemben folytatott politikáját. A barát Portával szembeni óvatossága azonban indokolt volt, ugyanis a két országrész egyesítését látva Szulejmán szultán 1552-ben hadjáratot indított Magyarország ellen, melyben Hadim Ali és Kara Ahmed pasák elfoglalták többek között Veszprémet, Temesvárt, Szolnokot és Drégelyt is. A Habsburg uralkodó 1556-ig mégis uralma alatt tarthatta a keleti tartományt, ám népszerűtlen politikája (önkényuralom, az adók emelése, német hivatalnokok kinevezése) miatt később maguk az erdélyiek kergették el zsoldosait.Bár ebben az évben Ferdinánd megörökölte bátyjától a német-római császári címet (V. Károly ugyanis lemondott valamennyi trónjáról), az új koronával inkább új feladatokat, mintsem új erőforrásokat kapott: az egyébként toleráns uralkodó belebonyolódott a német tartományok vallási harcaiba és a mind nagyobb önállósággal rendelkező fejedelmek küzdelmeibe. A császár-király legfontosabb németországi rendeletét még V. Károly megbízásából, 1555-ben hozta, amikor az augsburgi vallásbékében (az „akié a föld, azé a vallás” elvén) rendezte a tartományok vallási helyzetét, és ezzel nyugalmat teremtett nem csak a tisztán protestáns vagy katolikus, de a vegyes vallású területeken is. A császári korona megszerzése az uralkodó magyarországi politikáját nem befolyásolta, az utolsó években Ferdinánd defenzívába vonult vissza, miközben a keleti királysággal ádáz harcot vívott a Felvidék megtartására. A császár-király 1564-ben bekövetkező halálakor a királyi Magyarország nagyjából már a későbbi speyeri egyezményben meghatározott határok közé került.Bár első újkori Habsburg uralkodónk három majdnem négy évtizedes kormányzását számos kudarc és hiba jellemezte, melyek utóbb a róla alkotott képet is jelentősen torzították, ezek mellett nem vitathatjuk el tőle eredményeit sem. Bár ez elsősorban a Habsburg családnak volt siker, de tény, hogy Ferdinánd volt az a magyar király, akinek sikerült egészen 1918-ig megszilárdítani a Habsburg-dinasztia hatalmát. Magyarország elsősorban úgy profitált ebből, hogy sorsát Európa legerősebb dinasztiájához kötötte.Ferdinánd uralkodásának legnagyobb érdeme az volt, hogy többek között a Magyar Kamara létrehozásával a mohácsi összeomlás után felépítette a jogilag szuverén királyi Magyarország új intézményrendszerét, megerősítette a végvárak vonalát, és birodalmi segítséget szerzett a védekezéshez. Nem az ő hibája volt, hogy a Habsburgok a császári hatalom birtokában sem szabadították fel az országot, hanem V. Károly döntésének következménye, aki számára a prioritást a francia háború és Spanyolország védelme jelentette, egyedül a Német-Római Császárságnak pedig nem lett volna elegendő ereje egy ekkora feladathoz. Ferdinánd uralkodása során ugyan nem hozta el az áhított csodát, de egy olyan modus vivendit képviselt, mellyel megalapozta utódai, elsősorban a halála után trónra kerülő I. Miksa (ur. 1564-1576) politikáját.

Forrás: Tarján M. Tamás • Rubicon Kalendárium

Jó reggelt kívánok! Mikor tiltják már be a madárcsicsergést!

[romanmigracs]

Stephan Ludwig Roth – Wikipédia

A szászok Széchenyi Istvánját a börtönviselt sikkasztó, Kossuth Lajos kivégeztette.

1848 márciusában még elfogadta Erdély és Magyarország unióját és bízott abban, hogy a szabadságjogokat minden állampolgárra kiterjesztik. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során azonban arról győződött meg, hogy a szászok a román nemzeti mozgalomtól és az osztrák támogatástól várhatják jövőjük jobbrafordulását. A „szász lázadás” leverését követő tisztogatások keretében Kossuth Lajos utasítására Csány erdélyi kormánybiztos által felállított rögtönítélő bíróság „a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása” elleni tevékenység vádjával halálra ítélte. Kivégzése sokat ártott a magyar–román, illetve a magyar–szász megbékélés ügyének.

Bem József 1849. március 17-én azt a rendeletet kapta, hogy „a szász lázadás legkimagaslóbb vezetőit" fogassa el, és adja át őket Csány kormánybiztosnak. Nagyszeben bevétele után Bem amnesztiát hirdetett, így Roth nem menekült el, hanem visszavonult Muzsnára. 1849 februárjában azonban Kossuth Lajos Csány erdélyi kormánybiztossal rögtönítélő bíróságokat állíttatott fel, melyek az országgyűlés határozata alapján a Bem amnesztiarendelete előtti ügyeket is tárgyalni kezdte. Stephan Ludwig Rothot Csány László utasítására 1849. április 21-én lelkészi lakásában elfogták. Roth kifejezetten megtiltotta a muzsnai parasztoknak, hogy erőszakkal ellenálljanak az ő érdekében. A lelkészt Kolozsvárra szállították, 1849. május 11-én – tehát kevesebb, mint egy hónappal Bem vésztörvényszékek működését felfüggesztő rendelete előtt – a haditörvényszék „a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása” elleni tevékenység vádjával halálra ítélte, és a fellegvári börtönben kivégezték. Halála előtt gyermekeinek ezt írta: „sem életemben, sem halálomban a magyar nemzet ellensége nem voltam. Higgyék el ezt nekem szavamra, mint haldoklónak, abban a pillanatban, midőn minden hamisság megszűnik.” Kossuth Lajos a halálos ítéletet félreértésnek tekintette, Bem pedig azt mondta, hogy ha időben a tudomására jutott volna az ügy, megakadályozta volna a kivégzést. Ferenc József császár 1849. augusztus 26-án a belügyminiszternek írt feljegyzésében „uralkodója iránti hűsége áldozatának” [ein Opfer der Treue für seinen Monarchen] nevezte a „szerencsétlen lelkészt”, és az államkincstár terhére elrendelte öt árván maradt gyermeke nevelési költségeinek átvállalását.

Kivégzése sokat ártott a magyar–román, illetve magyar–szász megbékélés ügyének, és Gosztonyi Péter véleménye szerint az erdélyi szászokat ez kötelezte el véglegesen a bécsi udvarnak. A szász történetírás szerint a kivégzés hátterében azok a körök álltak, akik a magyarosítás ellen fellépő lelkészt el akarták hallgattatni. Roth halála megrázta az erdélyi szászokat, és különleges nimbusszal vette körül életét és munkásságát.

[hirzilla]

Olyan csodás piacaink vannak, csak ne zárnának be annyira korán http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/03/30/olyan-csodas-piacaink-vannak-csak-ne-zarnanak-be-annyira-koran/?feed_id=490&_unique_id=5c9f087ac9dbc Minden onnan indult, hogy mégis miért zárnak be a budapesti a vásárcsarnokok olyan rohadt korán? A legtöbb külföldi útnál kötelező beépíteni a piacozást, sőt az éjszakai piacozást. Van egy hangulata, ha mondjuk Izraelben a naplemente után kóstoljuk az olajbogyókat és szagoljuk a fűszereket. Itthon viszont a legtöbb 9-től 5-ig dolgozó embernek kimarad az élmény, és maximum a szombat délelőtt marad. Pedig szeretnénk piacozni, szeretnénk a kistermelőknél vagy legalább emberközelibb zöldségeseknél költeni a nagy üzletláncok helyett, csak nehéz üzemelő standokat találni fél 6-kor. Aztán messzebbre mentünk, és a nyitva tartáson túl inkább összehasonlítottuk– egyelőre csak Pesten – a legnagyobb piacokat, hogy melyik miért szerethető vagy min lehetne javítani. Lehel csarnok Már jóval a színes hajó előtt is piacként funkcionált a Lehel tér, illetve akkor még Ferdinánd tér. A szabad ég alatt lehetett vásárolni egészen addig, míg Rajk László tervei alapján el nem készült 2002-ben a kofahajó (tényleg ez a beceneve). Az biztos, hogy a futurisztikus bárka megosztóra sikerült, de az is ismeri a főbb ismertetőjegyeket, aki ki nem állhatja a tömegét, és van véleményünk róla úgy is, ha soha nem jártunk a hasában. Amikor bemerészkedünk – azok, akik nem járnak ide minden nap –, kiderül, hogy egy klasszikus piaccal van dolgunk normális árakkal, talponállókkal, tengernyi zöldségessel, hentessel, kincsekkel az emeleten. Az egyetlen gond, hogy a Lehelen szintén megvan a leggyakoribb piacos betegség: kártyás opció alig működik, és általános a hatos záróra. Fotó: Marjai János / 24.hu A Lehel a halottabb napszakokban szintén biztatóan tömött, és mindent meg lehet venni egy átlagos vasárnapi ebédhez. Ami viszont igazán jót tesz a piac hangulatának az az, hogy érdemes bejárni a mindig kritikus emeletet: és most nem az Ázsia Center kistestvérének beillő üzletekre gondolunk, hanem a keleti fűszeresre felszerelt hűtővel tele korianderrel és pak choi-jal. A lenti, előre kikészített rántott húsokat és csirkés falatokat pedig egy pillanat alatt feledteti a Lehel csarnokos pho (egyből Leveses Tomi mellett). 1500 forintból bőven jól lehet lakni, ha a környéken járunk, elvégre akkor tökéletes egy piac, ha vásárlás nélkül is van kedvünk beugrani. Csak úgy. Fotó: Marjai János / 24.hu Felszereltség (mennyire lehet különleges alapanyagokat kapni): 4/5 Ebéd: 4/5 Kártyás fizetés: 2/5 Turistacsapda-e? (minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb): 1/5 Hold utcai vásárcsarnok Pesten óriási különbségek vannak a piacok között, és a Lehel téri után egyből átugorhatunk a funkciójában abszolút eltérő, trendi, egyáltalán nem piacos, mégis ingatag Hold utcához, ami nem tudja eldönteni, hogy mi szeretne lenni igazából, ha felnő. Vacillál, hogy most maradjon piac úgy, hogy csak a gasztróra koncentrál, vagy hagyja meg azt az egy-két standot mutatóba a zsúfolt emelet mellet. Látszólag egyszerű dolga van a Hold utcának: századfordulós alapok Czigler Győzőtől, menő belváros, felújított belső tér, sok turista, tehetősebb közönség és Széll Tamás. De nem teljes az öröm. Miért ragaszkodik egy piac a hatos zárórához, ha pezsgőbár nyit a földszinten, és jobbnál jobb bisztrók működnek benne? Jó látni, hogy az ebédidő annyira megtölti a teret, hogy a tálcánkat csak oldalazva vihetjük, a lángos mellett megfér az orosz gasztro, a felturbózott magyar konyha, és a legtöbben fröccsöznek a rántott hús mellé, de bárcsak ez lehetne a mi éjszakai piacunk. Fotó: Marjai János / 24.hu Mindenképpen érdemes kipróbálni az Arany Kaviárból már jól ismertNyíri SzásaMoszkvaTéЯ bisztróját, aminek semmi köze a felújítás után felszámolt budai hüttéhez, a Moszkva bisztróhoz, az orosz konyhához viszont annál több. Itt is a brunchra és az ebédre álltak rá (a kilenc órás szombaton kívül minden nap 11-kor nyitnak, ötkor zárnak, hétfőn és vasárnap pedig négykor) vodkával, kijevi csirkével és az orosz batyuval, apelmenyivel. Emellett Bíró Lajos harmadik Hold utcai üzlete is megér egy délutánt. Fent kapott helyet a Buja disznók és a Séf utcája, lent pedig a kenyerek magyar istenével – és már tévés pékkel –,Szabadfi Szabolccsal állt össze (Champoint a 4 majomhoz), hogy a magyar és nem magyar pezsgőt mártogatósokkal kombinálják. Ami még érdekes az V. kerületben, hogy főleg (mi egy pénteki ebédidőben voltunk) magyar szót hallani, kevesebb a turista. Ez tulajdonképpen jó hír, hiszen a hazai közönség is éppúgy igényt tart egy tuti ebédtippre, mint a vásárcsarnokokra rácsodálkozó külföldi. De a nyitva tartás érthetetlen, ahogy a szomorkodó lenti eladók és zárt üzletek is, amik további bisztrókért kiáltanak. Az irány viszont legalább annyira forradalmi, mint Széll Tamás rakott krumplija. Legyen ez a Vásárcsarnoknak intő példa, hogy mit kéne az idelátogató turisták elé rakni a mutatóba kipakolt, fáradt lángos és óriásburger helyett. A vegák és a vegánok azonban nehezebben találhatnak maguknak bármit: a Nemsüti és maximum a Steamboo marad számukra a rántott húsok útvesztőjében. Fotó: Marjai János / 24.hu Felszereltség (mennyire lehet különleges alapanyagokat kapni): 3/5 (az egyik legextrább opció talán a Vörös homár halüzlet és bár, ami a Hegyvidék után a Belvárosban nyújt jó minőségű, de borsos árú tengeri hozzávalókat) Ebéd: 5/5 Kártyás fizetés: 4/5 (a kajáldáknál lehet kártyával fizetni, lent a pultoknál már kevésbé) Turistacsapda (minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb): 2/5 Központi vásárcsarnok A legnagyobb, a legszebb, a legturistásabb, aminek példát kéne mutatnia a többieknek, de ehelyett egyre csak bazárosodik. A Fővám téri Nagycsarnok abban a kiváltságos és bonyolult helyzetben van, hogy egyszerre szolgálja ki a külföldiek, illetve a magyarok igényeit. Ott kell legyen a pultokon az előrecsomagolt paprika, ugyanakkor a friss gyümölcs és zöldség is kötelező, a turistacsoportok természetes élőhelyükön akarják végigfényképezni a magyarokat. A két kiló krumplival a kosarukban. A felosztás a békés együttélést hivatott kielégíteni: alul a környéken élőknek megvan minden, a mozgólépcsővel viszont átlépünk a féreglyukon a csipkék és az erdélyi titokdobozok dzsungelébe. Olyan ez, mint egy felturbózott karácsonyi vásár pusztító kajás részleggel. Mindenki a gulyást meg a lángost akarja, nagyüzemben megy a hagyományos magyar konyha népszerűsítése. A Hold utcával ellentétben itt viszont a mennyiség az első, és a külföldit abba a hibába lökjük, amibe mi pont nem akarnánk esni egy nyaralás alkalmával. Helyismeret nélkül az első lángost választjuk, vagy a turistacsapdákat a szomszédos Váci utcánál. Fotó: Marjai János / 24.hu A Vásárcsarnokban méreténél fogva szinte mindent meg lehet találni. Ha időben érkezünk, hátul van a gombás szekció termelői sajtokkal és virágokkal, az egyik oldalon a különlegesebb hozzávalókkal, egzotikus gyümölcsökkel, a másikon a szokásos felhozatal. Nem családias a hangulat, viszont nagyot segít a Vásárcsarnok összképén, hogy szinte mindent megtudunk venni egy helyen. Gyakran előfordul ugyanis, hogy ha valami spécibb kajához keressük az összetevőket, négy-öt helyre kell elmennünk a bolttól a zöldségesen át a méregdrága Culinarisig. A Fővám tér ázsióján óriásit dob, hogy az Aldi mellett itt van a város legjobb vörös hússal foglalkozó Steak shopja, ahol nem néznek rád csúnyán, ha a bélszín közepéből vásárolsz, hogy a Wellingtonba csak a legjobb hús kerüljön, és gyakorlatilag bármilyen kemény recepthez van egy-két jó tanácsuk. A másik szerencse az Ázsia Bt. a Vámház körút sarkán, ami lehet, hogy szigorúan véve a piacon kívülre esik, de azért csak engedékenyebbek leszünk, ha a fűszerbolt éppen az egyetlen, ahol koriandert lehet szerezni egy kilométeren belül. Az azonban még így sokat lendítene, ha a Vásárcsarnok a turistákon túl a Budapestiekre is tekintettel lenne, és nem kéne szombaton egykor mondjuk nagyítóval keresni a nyitva tartó standokat a nagy pakolás közepette. Fotó: Marjai János / 24.hu Felszereltség (mennyire lehet különleges alapanyagokat kapni): 4/5 Ebéd: 1/5 Kártyás fizetés: 2/5 (méreténél fogva lehetne jobb az arány) Turistacsapda (minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb): 4/5 Klauzál téri vásárcsarnok Azt mi is csak utólag tudtuk meg, hogy annak idején, 1897-ben egy elpusztult színház helyére települt a Klauzál tér és az Akácfa utca között a piac, ami 2015-ben teljes körű felújításon esett át. Már több mint három éve csillog-villog minden, a hentespult mögött még a csempe is extra, marokkói cementlapokkal rakták ki. Az egész rendezett, egy zöldségesnél, a sajtosnál és a húsosnál lehet kártyával fizetni, úgyhogy már csak emberekkel kéne megtölteni a teret. A nyitva tartás itt is gondot okoz: ha sietünk, és előbb jövünk el a munkából, ugyanúgy letakart árut találunk, de mégis a legbiztatóbb opció a környéken. A már említett hentesnél gusztusosabb pultot rég, vagy talán soha nem láttunk, és az se olyan szokványos, hogy chorizo vagy mortadella legyen az állandó kínálat között. Az pedig külön plusz pont, hogy nem ujjnyi vastag szeleteket vágnak az amúgy embertelenül finom fűszeres sonkáikból, hanem átlátni a húson, ahogy kell. Fotó: Marjai János / 24.hu Az egy darab tejtermékes üzletnél viheted a saját palackodat a házi tejhez, és a zöldségesnél meglepő módon szinte minden nap– ha az éttermek el nem viszik– van koriander és menta (ha nem látjuk a pulton, akkor is érdemes rákérdezni, azonnal felhoznak nekünk a raktárból) az ezerféle mag és hüvelyes szomszédságában. Még extrán édes repülős mangó (nem utólag várják meg, hogy megérjen a gyümölcs, hanem éretten szedik le, és egyből repülőre is ültetik) is horror áron (2000-2500 forint) vagy friss füge. Ha valamit nem találunk, a kincseket rejtő Dubai bolt sincs messze a Rákóczi úton, úgyhogy egyedül a tömeget lehet hiányolni a Klauzálról. Érthetetlen, mi az oka, hogy az emeleten egy lángosos vagy a vega Nemsüti mellett csak zárt üzletekkel találkozhatunk, és nem jön be errefelé senkinek. Régebben mintha egy juice-os pult is próbálkozott volna, és a kolbászozó szintén feladta. A zsidónegyed szívében, a turisták egyik központjában egyedül a környék építkezésein dolgozó munkásokkal van tele a menzás dél körül. Üzletek és turisták sehol. Pedig ha tudnák, milyen jó hely ez, értékelnék a Fogasház sugarát nappal is. Fotó: Marjai János / 24.hu Felszereltség (mennyire lehet különleges alapanyagokat kapni): 4/5 Ebéd: 2/5 Kártyás fizetés: 4/5 (mivel nincs sok pult, mindent be tudunk szerezni a kártyánkkal, de az tény, hogy csak egy zöldségesnél van ilyen opció) Turistacsapda (minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb): 1/5 Rákóczi téri vásárcsarnok A Klauzál tér után hasonló a helyzet egy kerülettel arrébb, a Rákóczi téren is azzal a különbséggel, hogy itt nincs akkora hangsúly– vagy szándék – a gasztrós, turistacsalogató helyeken. Sajnos sok a bezárt üzlet a 4-es metró tőszomszédságában, és egy nyugodtabb hétköznap délután halottas a hangulat a szunyókáló zöldségesek mellett. Egy gyors és olcsó ebédre, felesre vagy csapolható folyóborra tökéletes, de mintha csak a Spar tartaná a lelket a piacban, és a csúcsidőn kívül szétesne a rendszer (két időpontban, kora délután és reggel látogattuk meg a Rákóczi teret). Fotó: Marjai János / 24.hu Szomorú az ilyesmit látni, főleg mert lehet, hogy nem sok helyen láttunk kártyás fizetési lehetőséget a Rákóczin, de jó helyen fekszik, a környék tele van élettel, és biztató, hogy itt is akad ázsiai hozzávalókra szakosodott üzlet. Az viszont még szuperebb lenne, ha nem találnánk gazdátlan, berácsozott standokat, és a kofákról szóló portrésorozaton kívül más is mutatná, hogy milyen közösség működik errefelé a vásárlókkal és az eladókkal karöltve. Pedig közel a Blaha, és végre egy olyan csarnok áll a metró mellett, ami feledteti mondjuk a Skála aljában működő boltot. Fotó: Marjai János / 24.hu Felszereltség (mennyire lehet különleges alapanyagokat kapni): 2/5 Ebéd: 3/5 Kártyás fizetés: 2/5 Turistacsapda (minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb): 1/5 Újpesti vásárcsarnok Annak, aki nem jár sokszor Újpesten, hatalmas meglepetés aBun Zoltán tervezte, 2018-ban birtokba vett komplexum, és a Polgármesteri Hivatal előtti rendezett Szent István tér. Láthatóan itt nem egy egyszerű piac épült, hanem egy vasbeton monstrum végeláthatatlan látszóbetonnal több szinttel és több funkcióval. Minden van, amit csak akarunk a fonott kosártól és kisruhától, fakanáltól a legjobb sajtokig. Valahogy így képzelhetjük el a régi, akár századfordulós nyüzsgést a vásárcsarnokban, ahol tényleg csak az áru számított, a látványos épület meg csak a ráadás. Szegény Lehel csarnok biztos irigykedve nézi, hogy mit kapott a barátja pár kerülettel arrébb, hogy hogy lehet kombinálni egy rendezvénytérrel és étkezdés résszel egy felturbózott bevásárlóközpontnak ható kortárs épületet tele fénnyel és élettel. Fotó: Marjai János / 24.hu Már csak azért sem ördögtől való összehasonlítani a Lehel téri kofahajót a letisztult és napfényes szalagablak-hatású betontömbbel, mert igazi hagyományos piacokról van szó. Mi egy hosszú hétvége előtt, 11 körül látogattunk el az újpesti csarnokba, de rengetegen voltak, csak úgy, mint a Váci út mellett. Ide célirányosan jön az ember, nem ugrik be nézelődni, és a turistáknak sem akadnak fölösleges körök. Nagyüzemben meg a piacozás megannyi lehetősséggel. Azt is tudjuk, hogy mintha bekattant volna nálunk a kártyás fizetés, de nem tehetünk róla: 2019-ben a kiskereskedőknek szintén el kell gondolkodniuk, hogy megéri-e bevezetni. Főleg, ha majd valaki behozza a zöldséges szinten (mi nem találtunk olyan standot, ahol volt lehetőség a kártyázásra), és nő a nyomás. Egyszerűen nem általános már a készpénz, nincs mindig a tárcánkban, és ha a boltba menet sem kell egy ATM-et keresnünk, akkor a piac sem lehet sokáig kivétel. Ott fogunk vásárolni, ahol nyújtják a terminált. Az viszont mindenképpen ad egy családias hangulatot a piacnak, hogy a pultokon megszámlálhatatlan a régi, súlyos mérleg jó 50-60 évről ezelőttről. Csodás kontraszt ez a csinos és high-tech külsővel. Fotó: Marjai János / 24.hu Felszereltség (mennyire lehet különleges alapanyagokat kapni): 5/5 Ebéd: 4/5 Kártyás fizetés: 2/5 (az emeleten jobb az arány, de sok zöldséges miatt jár a két pont) Turistacsapda (minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb): 1/5 https://24.hu/kultura/2019/03/30/piac-vasarcsarnok-teszt/

[nemzetinet]

Agytalan magyargyűlölők, vagy csak sima „rézművesek"?

Ellopták II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem mellszobrát, amely szülőháza előtt állt a kelet-szlovákiai Borsiban (Borsa) – közölte Laczkó Lajos, a borsi II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás elnöke pénteken délelőtt. A tettesek ismeretlenek. A rendőrség a délelőtt már terepszemlét és vizsgálatot tartott a helyszínen. Részletek egyelőre nem ismeretesek.

“A Rákóczi-kastélyban felújítás folyik, a tetőszerkezetet cseréljük ki. A mellszobor eltűnését a kastély gondnoka vette észre kora reggel, majd azonnal értesítettük a rendőrséget. A rendőrök rövidesen a helyszínre érkeztek, s megvizsgálták a nyomokat, s megindították az ügy felderítését – mondta Laczkó.

A helyi lakosokat megdöbbentette és felháborította Rákóczi mellszobrának eltűnése. Néhányan azt állítják, hogy csütörtök éjjel 11 óra körül a szobor még a talapzaton volt látható, ami azt jelenti az azt követő órákban történhetett a lopás. A súlyos, majdnem egyméteres mellszobrot, amely másfél méteres betontalapzaton állt, valószínűleg ledöntötték. A helyszínen autókerekek nyomai láthatóak, illetve látni, hogy húztak valamit.

A nagyméretű Rákóczi-mellszobor 1969 óta állt a borsi várkastély előtt. A szobrot Mayer Ede készítette Mányoki Ádám festménye alapján 1907-ben, Rákóczi hamvainak Rodostóból való hazahozatala alkalmával. Laczkó szerint a borsi mellszobrot korábban nem érte támadás. Kázmér István gondnok szerint a bronzból készült mellszobor súlya 180 kilogramm, pénzben kifejezhető értéke mintegy 8500 euró. “Művészi értéke felbecsülhetetlen” – jegyezte meg a kastély gondnoka.

Az utóbbi időben nem ez az első támadás a magyar szobrok ellen Kelet-Szlovákiában. A Hírek.sk hírportál szerint a hét közepén a Királyhelmechez közeli Szentesen (Svatusa) ellopták a község hősi emlékművének bronzból készült turulszobrát.

Feburár 26-án Mátyás király mellszobrát lopták el a vajdasági Kishegyesen lévő szoborparkból. Február 25-én “színesfémtolvajok” lophatták el Wass Albert marosvécsi (Brancovenesti) síremlékéről az író portréját ábrázoló bronzplakettet.

Agytalan magyargyűlölők, vagy csak sima „rézművesek"? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Harminc éves a losonci Kármán Színház

A harminc éves évforduló alkalmából a csoport jelenlegi legaktívabb tagjai könyvben foglalták össze a színház történetét.

Néhány hetes egyeztetés, előkészületek után harminc évvel ezelőtt, 1989 augusztusában alakult újra a mai Kármán Színház, mely akkor a Csemadok alapszervezet mellett működött mint színjátszó csoport.

  A sors kedves játéka, hogy ennek kiváltó oka az volt, hogy 1969-ben került színpadra Kármán József-Szabó Magda: Fanni hagyományai c. műve, melynek egyik szereplője a losonci származású Horváth Lajos volt, aki 1988-ban ismert színházi rendezőként tért vissza Losoncra.

  Elvállalta ugyanezen darab rendezését, s így a losonci magyar közösség 1989. március 6-án közel 20 év után újra saját színjátszóit láthatta a színpadon.

    A harminc éves évforduló alkalmából a csoport jelenlegi legaktívabb tagjai könyvben foglalták össze a színház történetét. Alapját a színház alapító tagjának, Erdélyi Attilának színháztörténeti visszaemlékezései jelentették, melyek a Tóth Éva által vezetett Losonci Anziksz c. blog oldalain lettek közzétéve. Jelen esetben nem mellékes, hogy ő is aktív tagja a Kármán József Színháznak.

    A könyv összeállítása közel egy évet vett idénybe. Felelős szerkesztője Csák István, szerkesztője Tóth Éva. Kiadását Losonc város és a Bethlen Gábor Alap támogatta. Magyar és szlovák nyelven jelent meg, a magyar szöveget Tóth Éva fordította. Bevezetőjét – prológusát Böszörményi István írta.

  Erdélyi Attila

  A könyv elkészítésének történetét a szerző, Erdélyi Attila, a társulat oszlopos tagja, a Kármán Színkör első bemutatójának főszereplője  mutatta be. Elmondta, hogy ezzel a társulat vezetőjének, Csák Istvánnak egy álma valósult meg, aki már a 25. évforduló alkalmával felvetette az ötletet. A könyvbe az a blogon közzétett írások átszerkesztett szövegei, a fotók mellett bekerült néhány sajtóvisszhang, a rendezők rövid bemutatása, s nem maradhatott ki a szereplők és a színház működését támogató szponzorok listája sem.

    Mint az az est bevezetőjében elhangzott hasonló jellegű kiadvány a két világháború között, 1931-ben jelent meg, és a losonci Magyar Dalegylet 70 éves történetét foglalta össze.

  A könyvbemutatóra a losonci Vigadó nagytermében került sor. Nem véletlenül, hiszen a társulat számos alkalommal lépett itt színpadra.

    A terem színpadán 1885 és 1930 között nyolcszor hangzott el Madách Imre szállóigévé vált mondata „Ember küzdj és bízva bízzál”, azaz ennyiszer került bemutatásra a Losonchoz sok pontban kötődő Madách Imre műve, az Ember tragédiája.

  Böszörményi István

  A jelenlévőket, egykori és mai tagokat, a színház támogatóit és látogatóit Böszörményi István üdvözölte. Elmondta, hogy a 30 év alatt eljátszott 40 bemutatóért, a 86 különböző produkcióért, azok sikeréért meg kellett küzdeni. Szereplőket, rendezőt, próbatermet, díszletet, kosztümöt, fellépési lehetőségeket kellett biztosítani. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy „bízva bíztak“, hogy minden összejön. Bíztak a névadó gondolatában, „Van erő, van tehetség a mi klímánk alatt is“.

  Csák István

  Az egykori és mai tagoknak, a nézőknek, a szponzoroknak Csák István mondott köszönetet. Közben videofelvételekről a sikeres előadások pillanatait elevenítették fel. Kár, hogy nem élőben, az ünnepi alkalom fénye még ragyogóbb lett volna.

    A jelenlévők megemlékeztek az elhunyt tagjaikról is, aki már csak az égi páholyukban ülve nézhették és hallhatták a  megemlékezés pillanatait.

    Losonc városa nevében Alexandra Pivková polgármesterasszony üdvözölte a jelenlévőket, aki ígéretet tett arra, hogy a város továbbra is támogatni fogja a Színház tevékenységét.

  Tóth Éva

  A bemutató est számomra legérdekesebb része egy „nézői“ levél felolvasása volt Tóth Éva alakításában. Ez részleteiben, nem kevés humorral fűszerezve, remek előadásban érzékeltette az elmúlt harminc év eseményeit, előadásait. A Társulat első előadása a már említést nyert Fanni hagyományai, az utolsó a Bingó c. vígjáték volt.

  „…Most pedig izgatottan várom, hogy ünneplitek meg az elmúlt 30 évet. Mert nagyon jó dolog a könyv, de még jobb, amikor tapsolni lehet nektek a színpadon, meg együtt örülni a szomszédokkal, barátokkal a nézőtéren… Köszönök mindent, legyetek továbbra is jók – ha tudtok! Maradok tisztelettel: Kármán Jóska, egy hűséges nézőtök.“ – volt hallható a levél záró gondolatában.

    A Kármán József Színház egyedisége volt, hogy félprofi és profi színházi emberekkel dolgozott. Rendezői között találjuk Horváth Lajos, Vladimír Sadílek (a mágus), Krizsik Alfonz, Máté Krisztián, Énekes István, Szinovál Gyula, Szabó Árpád, Jankovits Jenő, Peter Cibula, T. Pataki László neveit, de a színház néhány tagja is vette a bátorságot ahhoz, hogy előadást rendezzen: Csák István. György Norbert, Tóth Éva és Erdélyi Gábor. Utóbbi jelenleg a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház aktív tagja.

    A színháznak eddig 154 tagja volt, összesen 126 előadást tartott, 583 fellépése volt. A színházi versenyeken 3 fődíjat, 10 nívódíjat szerzett, tagjainak alakítását 22 alkalommal díjazták a legjobb férfi/női alakítás, legjobb epizódszerepért járó díjjal. A bemutatók minőségét jelzi az is, hogy hat alkalommal hozták el a legjobb rendezéséért járó díjat.

    A Kármán Színház legnagyobb elismerését 2011-ben kapta meg, amikor átvehetett a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás minisztérium által adományozott állami kitüntetést, a Csokonai Vitéz Mihály Közösségi díjat.

    A kötet zárszavában Csák István megköszönte „az anyukáknak, apukáknak, feleségeknek, férjeknek, gyerekeknek és mindenki másnak azt, hogy megteremtették számunkra (a játszók számára) azt a hátteret, amely nélkül nem működhetett volna ez a ragyogó társulat.“

    „…azt kérem, támogassátok továbbra is törekvéseinket, hisz nincs még vége. Bízom benne és hiszem azt, hogy a Kármán József Színház szekere továbbra is sikeresen fog haladni a műkedvelő színjátszás rögös útjain“.

    Ennek első állomása 2019. március 6.-án lesz, amikor egy emlékműsorral lép színpadra a társulat.

    Puntigán József

[nemzetikonyvtar]

Családélet

ÚJDONSÁGOK A MEK-BEN (2019. január 7. és 2019. január 14. között)

2019. 1. 11. Kanya Emilia: Beszélyek http://mek.oszk.hu/18900/18969

2019. 1. 11. Máté G. Péter: Láthatatlan lények [Hangoskönyv] http://mek.oszk.hu/18900/18972

2019. 1. 11. Maróthy Mátyás: Új szellem vagy is Újmagyarok útja Helikonra http://mek.oszk.hu/18900/18970

2019. 1. 11. Szente B. Levente: Az ezüsthajú tündérleány http://mek.oszk.hu/18900/18973

2019. 1. 11. Márkus László: Utcafotók - Street photography http://mek.oszk.hu/18900/18971

2019. 1. 10. Jósika Júlia: Családélet http://mek.oszk.hu/18900/18964

2019. 1. 10. Jósika Júlia: Való és költött http://mek.oszk.hu/18900/18967

2019. 1. 10. Géczi János: Hosszú versek, képversek http://mek.oszk.hu/18900/18965

2019. 1. 10. Géczi János: A rózsa és jelképei http://mek.oszk.hu/18900/18968

2019. 1. 10. Géczi János: Fotóregény http://mek.oszk.hu/18900/18966

2019. 1. 9. Singh, Sundar: Látomások a Szellemvilágról http://mek.oszk.hu/18900/18959

2019. 1. 9. Révész György: A projektek előkészítésének és felügyeletének képeskönyve http://mek.oszk.hu/18900/18962

2019. 1. 9. Gulisio Tímea: A bűnbak http://mek.oszk.hu/18900/18960

2019. 1. 9. Verseghy Ferenc: Előtudósítás a' Tudományos Mesterszavaknak folyó Gyűjteménnyérűl http://mek.oszk.hu/18900/18963

2019. 1. 9. Wein György: A Budai-hegység tektonikája http://mek.oszk.hu/18900/18961

2019. 1. 8. Ottlik Dániel: A' tisztbéli írás' módjának saját szavai, mellyek Pest, Pilis és' Solt ... vármegyék rendeléséből öszveszedettek 's ujonnan kiadattak http://mek.oszk.hu/18900/18954

2019. 1. 8. Juhász Lajos: Szumatra tigrise http://mek.oszk.hu/18900/18956

2019. 1. 8. Bába Iván: Rendszerváltoztatás Magyarországon http://mek.oszk.hu/18900/18958

2019. 1. 8. Fetykó Judit: Kihalásunk kora http://mek.oszk.hu/18900/18955

2019. 1. 8. Sand, George: Saint-Julien gróf http://mek.oszk.hu/18900/18957

2019. 1. 7. Szőke Ferenc: Az álnokság nélkül való, igaz izráélitának le-rajzolása, avagy Olly halotti elmélkedés, melly néhai ... bárczai Bárczay András úrnak ... meg-hidegedett tetemeinek ... el-takarításának alkalmatosságával ... el-mondatott ... Szöke Ferentz ... által http://mek.oszk.hu/18900/18949

2019. 1. 7. Bosnyák Béla: Aranyország http://mek.oszk.hu/18900/18951

2019. 1. 7. Oswald Zsigmond: Kérdés http://mek.oszk.hu/18900/18953

2019. 1. 7. Ponson du Terrail, Pierre Alexis de: Frakkos banditák http://mek.oszk.hu/18900/18950

2019. 1. 7. Bosnyák Béla: Farmerkisasszony

Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

2019. 1. 11. Színház Füzetszám: 1977. 10. 8. augusztus

2019. 1. 11. Eszmélet : társadalomkritikai és kulturális folyóirat Füzetszám: 2018. 30. 119. ősz

2019. 1. 10. Palócföld : irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Füzetszám: 1966. 2.

2019. 1. 10. Enyedi újság : politikai és társadalmi lap Füzetszám: 1922. 1. Melléklet

2019. 1. 10. Útügyi lapok : a közlekedésépítési szakterület mérnöki és tudományos folyóirata Füzetszám: 2018. 11. nyár

2019. 1. 10. Bányászattörténeti közlemények Füzetszám: 2018. 13. 1-2. (25-26.)

2019. 1. 10. Anthropologiai közlemények : a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályának folyóirata Füzetszám: 2018. 59. köt.

2019. 1. 10. Testnevelés, sport, tudomány : a Testnevelési Egyetem tudományos folyóirata Füzetszám: 2016. 1. 2.

2019. 1. 10. Redemptio : a jász és kun települések honismereti lapja Füzetszám: 2018. 25. 6. december

2019. 1. 10. Tudományos és műszaki tájékoztatás : könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat Füzetszám: 2018. 65. 12.

2019. 1. 9. Csurgó és környéke : közéleti és kulturális lap Füzetszám: 2018. 27. 12. december

2019. 1. 9. Kaláka : szépirodalmi folyóirat Füzetszám: 2013. 12. 12. december 20.

2019. 1. 9. Italogramma Füzetszám: 2018. Vol. 16.

2019. 1. 9. Szavak a mélyből : antológia Füzetszám: 2018. 4.

2019. 1. 9. Könyvtár - információ - társadalom : heti hírlevél információs és könyvtári szakemberek számára Füzetszám: 2019. 2. jan. 9.

2019. 1. 9. Liget : irodalmi ökológiai folyóirat Füzetszám: 2018. 31. 12. december

2019. 1. 9. Az oktatási jogok biztosának beszámolója Füzetszám: 2016.

2019. 1. 9. Sarasotai magyar hírmondó : a Kossuth Klub Hírei Füzetszám: 2019. 25. 1. január

2019. 1. 9. Nyomtass Te is! : hírek, amelyek eddig nem juthattak el mindenkihez Füzetszám: 2019. 3. 77. január 8.

2019. 1. 8. Filmvilág : filmművészeti folyóirat Füzetszám: 2018. 61. 1. január

2019. 1. 8. A Borsodi Tájház közleményei Füzetszám: 2018. 22. 43-44. (1-2.)

2019. 1. 8. Megszólalok művészeti magazin : kulturális és szórakoztató folyóirat Füzetszám: 2018. 8. 12. december

2019. 1. 8. OSZK hírlevél Füzetszám: 2019. január 7.

2019. 1. 8. Közlekedéstudományi szemle : a közlekedési szakterület tudományos lapja Füzetszám: 2017. 67. 5. október

2019. 1. 7. Magyar nyelvjárások : a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének évkönyve Füzetszám: 1963. 9.

2019. 1. 7. Kre-dit : a KRE-DOK online tudományos folyóirata Füzetszám: 2018. 2.

2019. 1. 7. Irodalomismeret Füzetszám: 2018. 3.

2019. 1. 7. Hrvatski glasnik Füzetszám: 2018. 28. 50.

2019. 1. 7. Erdélyi toll : irodalmi és művelődési folyóirat Füzetszám: 2018. 10. 4. (38.)

2019. 1. 7. Levéltári szemle Füzetszám: 2018. 68. 4.

2019. 1. 7. Csángó tükör : Csángó Kulturális folyóirat Füzetszám: 2018. 15. 50. szeptember

2019. 1. 7. Új város : közéleti kiadvány : a Fokoláre Mozgalom lapja Füzetszám: 2017. 29. 6. november-december

2019. 1. 7. Hitel : irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat Füzetszám: 2018. 31. 11. november

2019. 1. 7. Jósvafői helytörténeti füzetek Füzetszám: 2018. 43.

[siculia]

Batthány felhívása a székely székekhez és határőrzőkhöz

Nemes székely nemzet, tisztelt polgártársaim!

Évezredet felülmúló idő kapcsolta a székely és a magyar nemzetnek egy törzsről fakadott sarjadékát egybe; érdekünk, jó és balszerencsénk, hajdan óta mindenkor egy volt. Némely politikai hibás nézetek, talán saját botlásunk bennünket egymástól egy időre külön szakasztának ugyan, de a testvéri szeretet, atyafiság és rokonszenv kapcsát, mind a mellett megingatni semmi vihar, semmi ellenműködés mindeddig képes nem vala. A magyar hon, magyar nemzet felett tornyosodó fergeteg aggasztó veszéllyel fenyeget; minden órán kitörésre hajlik. A vész harangja megkondult. Némely idegen nemzetiségek megirigylék a békés nyugalmat, melyet Árpád nemzete a Duna s Tisza partjain századok óta élvezett. Tisztelt polgártársaim! Bár a két testvérhonnak tetleges egyesülése, mely legforróbb vágyunkként öröklénk őseinktől, mindeddig meg nem történt, elvileg azonban elfogadva, kegyelmes urunk királyunk változatlan szavával szentesítve van. Ezért, mint Magyarországnak első független miniszterelnöke, s ideiglenes hadügyminisztere, bízva a vitéz székely nemzetnek világszeri elismert rendületlen harciasságában, s magyar testérei iránti ingadozatlan szeretetében, hivatalos tisztemnél fogva, saját felelősségem alatt, sietek önöket felszólítani, hogy miként erről az erdélyi főhadi kormányzót mai nap már értesítettem, addig is, míg e rendeletemre felséges urunk királyunk jóváhagyását pótlólagosan megnyerném, e levelem vételével tüstént Magyarországba, a Szeged tájékára telepítendő elhatározott 12000 fegyveres katonaságból állandó táborba siessenek, hol, valamint az átkelő helyeken is, illető élelmökről, s fogadtatásukról, már kellőleg gondoskodva van. Ügyünk közös, a kocka egyaránt fordul, mind a két testvérnemzetnek, ne hagyják önök hazafiúi meleg szavaimat hidegen és részvétlenül elhangzani.

Pest. 1848. május 19.

Fogalmazvány- MOL H 2. Meln. 1848: 216., közli Batthány iratai 564-565 In Sikány Tamás, Demeter Lajos, Egyed Ákos, Kedves Gyula, Urbán Aladás - Székely határőrök a magyarországi hadszíntereken 1848-ban. Budapest 2008.