#körülöttünk

[amit-sose-mondtam-el]

Örökké fogni akarom a kezed, akkor is ha körülöttünk minden fáj, minden tönkremegy, én mindig itt leszek neked!

[verzek-csenben-elek]

Néha rám törnek az emlékek..

Mikor először vissza írtam neked..

Már az első beszélgetéssel magaddal ragadtál..

Vártam minden reggel a jóreggelt üzenetedet, minden este kívánj jóéjszakát..

Aztán pedig az első találkozásra, ahogyan öleltél..

Az első csókunk, megszűnt a világ körülöttünk..

Az első szeretkezés, sosem vetkőztem ilyen meztelenre senki előtt, nem csak a testem de a lelkem is megmutattam...

Szempillantás alatt szerettem beléd..

És mára már a "hey, minden rendben?"-ből, "Várlak haza." lett...

Mondd, lennél az utolsó szempár amibe belenézek?

[csacskamacskamocska]

Segítők

Van egy ilyen arab mondás, hogy Allah minden nap küld neked valakit, hogy segítsen. Próbáltam megkeresni, hogy valóban arab közmondás-e, de nem találtam az eredetét, én csak hallottam, de ha kitaláció is, megfogott a benne rejlő bölcsesség. Hogy mindig van körülöttünk valaki, aki tudna segíteni csak lehet, hogy nem vesszük észre, nem fogadjuk el a segítséget vagy éppen lekicsinyeljük azt, aki segíteni tudna. Erről eszembe jutott egy vicc is, amikor árvíz van és a pap felmászik a templom tornyára. Jön egy csónakos, hívja, hogy másszon le, elviszi, különben meghal. Nem, az én uram meg fog menteni engem! Emelkedik a víz, jön egy motorcsónak, hívja, hogy másszon le. Nem, az én uram meg fog menteni engem! Emelkedik a víz, jön egy helikopter, leengednek egy hágcsót, jöjjön mert meg fog halni. Nem, az én uram meg fog menteni engem! Összedől a templom a pap meghal. Felkerül a mennyországba és vádlóan kérdezi az Urat, hogy miért hagyta el őt, miért nem mentette meg, amikor egész életében hűen szolgálta... Mire az Úr: dehát, küldtem érted csónakot, motorcsónakot, helikoptert!

Mára ennyi.

[arassea]

a Rozélány közölte

hogy hatra itt van értem, visz vacsizni, B.cs., olasz étterem,

kivágott felső, pontosan ért ide, mi ez a kocsi? hát a kocsink, mi lenne, na menjünk, mi ez a szar amit hallgatsz? kiröhög, tessék, válassz te, poplista, britniszpirsz, dúdolunk, namizu,

te tudod merre kell lefordulni a belvárhoz? azt se tudnám már, hogy kell a vizsgaközpontig elvezetni, röhögünk, másik kanyar, megtalálja, parkol, kiszállunk, élőben jobban nézel ki, múltkor nagyon megijedtem mikor képet küldtél, ugyanmár, baszdmeg, pünkösd óta mínusz húsz kiló az rengeteg, legyen eszed, vigyázz magadra, jó, ne aggódj, enni megyünk most is,

tök jó ez a hely, bent ülünk le? rádbízom, az ott jó lesz, ha te se ihatsz akkor én se, legközelebb te veszel majd fel, na arra ne várj, jobb ha én nem vezetek,

mit ettél itt? felezünk? melyik szimpi? jó lesz így, két limonádét, köszönjük, négysajtos és pancetta, meg majd desszert MIN DEN KÉP PEN,

és akkor elmondja, hét évet pótolt be egy nyár alatt, egész okénak tűnik most már, ez a csávó is, meg az se volt tulajdonképpen,

tényleg ez az osztálytársad is már szült? ennek is megkérték a kezét? ne szórakozz velem, a SZOPÓS ANDIT AZT minden üllési kölyök ismeri, persze csak névről,

na de én nem tudok rólad semmit, mindig mész valamerre, azt is csak képekről tudom, emlékszel arra a csávóra, májusban? na, hát vele, minden rendben van, nagyon kedves, tudom, hogy sokszor mondtam, hogy nagyon kedves, de ha valami tényleg jó, arról olyan nehezen lehet mesélni bármit,

és a barátnőd? a gyerekük? figyelj, én nem tudom elképzelni, hogy most anya legyek, annyira távoli, magammal is türelmetlen vagyok, milyen lesz ez még? ne aggódj, majd ha már utálsz mindent és meg akarsz inni egy üveg bort, akkor átmegyek és vigyázok a gyerekre,

és hangosak vagyunk, vihogunk, kiállhatatlanok, szóval megint tinilányok, és itthon, ahol tinilányok voltunk mindig, kiürül körülöttünk lassan az étterem, fizetünk,

megállunk hazafelé tankolni, mekkora a tank vajon? mennyiért tankoljak? azt tudom mondjuk, hogy benzin kell bele, asszem, nem gondoltam, hogy ilyen mélyről indulunk,

ne nézz át mellénk, de a lámpánál a két csávó mutogatott a mellettünk lévőből, nézd már, megint, mi a faszt képzelnek, az ablakot is lehúzták már, LÁMPA! LÁMPA!!! ja, nem kapcsoltam vissza a lámpát tankolás után, röhögünk, a rendőrség épülete mellett megyünk el épp, az elkerülőn feltűnt volna, nyugi,

nem szeretem ezt a számot, mi pünkösdkor mentünk szét, váltok,

OTTLESZASZEKRÉNYBEN AKÁVÉSCSÉSZÉBEN VAGY TÁN A SZŐNYEG ALATT AZ. AJTÓ. MÖGÖTT. NEMNÉZTEM,

feljössz? anya még fent van, köszönj, oké, csak öt perc,

hátsziaaaa, ezeréve, úristen de vékony vagy, fáradtnak tűnsz, anya ne basztasd már szegényt, így is csak félévente látom, anyádék hogy vannak, gyertek majd hozzánk, olyan jó volt látni, vigyázz magadra, szemetet leviszed lefelé? köszi.

hazajönni néha ide: jó.

[senki-hercegnoje]

Ő volt az én viharom, és én voltam az ő csendes tengerpartja. Összetartottuk egymást, még ha a világ darabokra is hullott körülöttünk.

[anyadisszeretne]

S a kutyák ugatnak a legjobban körülöttünk.

[uveggyapot]

🌟

(egyébként ez életem shotja a csillagokról telefonnal, de ha körülöttünk teljesen sötét lett volna, akkor tuti látványosabban sikerül 🥲)

[without-you-way]

Köszönöm neked.

Soha nem gondoltam volna, hogy vagyok olyan erős, hogy tűrjek és megálljak bizonyos dolgokat vagy esetleg visszafogjam magam, miközben összerokkantam volna érted.

Megtapasztalhattam milyen kitartónak lenni melletted, a legnagyobb vészben is.

Megismerhettem a remény fogalmát, amikor minden romban volt körülöttünk, én mégis hittem bennünk.

Megtanultam türelemmel várni rád és nem adtalak fel. Vártam a szerelmedre, a közelségedre, hogy megnyílj, hogy az enyém legyél.

Elfogadtam a sorsunkat. Beismertem, hogy amit nem tudok elkerülni, azon változtatnom kell, de amin nem tudok változtatni, azt el kell fogadnom.

Egy dolgot nem tanultam meg; elengedni téged.

[egy-lany-blogja]

🌺Olykor elég egy napsugár, egy kedves szó, egy köszönés, egy simogatás, egy mosoly.🌞🥰❣️

Ilyen kevés elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek!🌺

[a-kaosz-istene]

Hogyan ismerjem meg magam?

Próbálj ki sokféle különböző dolgot és figyelj arra, hogy ezek milyen érzéseket keltenek. Nem számít pozitív vagy negatív lesz az élmény, mindenképp tanít neked valamit magadról. Az dönti el kik vagyunk, hogy hogyan reagálunk a körülöttünk lévő világra. Az élet a megtapasztalásról szól, ezért van fizikai testünk, egy anyagi valóságban.

[iwilldoit100timesifyouwantmore]

"Én 96-ban születtem.

A parlagfűben elbújva ettük a hangyás papsajtot.🤣

Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe.

Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.☝️

Ha esett a hó, ettünk belőle.😁

Ha eső, volt, ittunk belőle 🙂

Utána a pocsolyákban játszottunk 😉

Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!😴

Ha láttunk utcai kutat, ittunk.

A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk.🤣 Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!

Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.

Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.😁

Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.😎

Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.

Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!

Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire 🙂

Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.🤣

Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.

Ha többen voltak, inkább fociztunk.🤓

Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni!😈

Gazoltuk a kertet.☝️ Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát.🤠 Sőt volt, hogy játszottunk is benne.

Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.😝

A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.😴

Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!

Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű!😏

Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.😂

Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!

Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.

Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .☝️

Emlékszünk rájuk örök életünkben.🙏

Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.🤫

És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá!🙂 Miért? Mert erősít!

Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.👌

Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!🥴

A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.

Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.

Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.🤓

Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.

Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!🙃

Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.

Ha végigolvastad, és emlékeket idézett fel benned is a gyermekkorod csodaszép lehetett. Olyan,amilyenről egy mai gyerek ábrándozni sem tud. Elszálltak ugyan az évek, de amíg a szíved dobban,lehetnek új élményeid, amik egyszer majd csodalatos emlékek lesznek..

Ne felejts el élni és emlékeket gyártani magadnak!"😇😊

[baszkis-blog]

Cikázo gondolatok

Egy lépés távolságot se tartjuk be. Pedig igazán be kéne. A szemeidbe nézve látom a vágyat. A hideg ki ráz. Kezem libabőrös, feláll rajta a szőr is. Hő hullám csap át rajtam . Minden érzelem végig fut rajtam. A fő érzelem a vágy, és még csak a szemembe néztél. Egy újjal se értél még hozzám. Csak a tekintetűnk találkozik. Ahogy a könyvekbe lehet olvasni “fel fal a tekintetével”. A csend ordít körülöttünk. Hamar el szakítja tekintetét. Talál jobbat rajtam amit nézhet. Az ajkaimat. Az kis távolság ami volt is közöttünk. Azonnal meg szűnik létezni.

[csacskamacskamocska]

Az önbizalomhiány egy lyukas vödör

Hiába posztolod ki, hogy csúnya vagyok, béna vagyok, stb, és hiába mondják rá tucatjával, hogy nem vagy csúnya, nincs kockafejed, nem vagy szar, sőt, a gyakorlottak rámutatnak, hogy nézd meg milyen szép vagy, milyen ügyes, milyen klassz életed van, hiába. Ideig-óráig picit felfújja az embereket, picit jobb érzés, de aztán megint összerogynak. Csúnya vagyok, kövér vagyok, tehetségtelen, alkalmatlan, stb... és ontják(ontjuk) a segélykiáltást. Sokan vannak, akik ezt a segítségértkiáltozást már olyan finomra csiszolták, hogy már nem is látszik, hogy az, az átlag olvasó számára akár magamutogatásnak is tűnhet. Tényleg nehéz szétválogatni, hogy mi a burkolt segélykiáltás és mi a nyílt öntömjénezés. (utálom azt az érzést, amikor olyan embereken megeseik a szívem, akiket amúgy valamiért nem kedvelek. Megsajnálom, mert meghallom a segélykiáltását) A megtépázott önbizalmat nem lehet lájkokal befoltozni, sem az űrt kitölteni. Muszáj visszalépegetni oda, ahol a tényszerű önértékelés megsérült. Többnyire gyerekkorban, de ezt már szinte uncsi újra elmondani, de kapunk valami negatív SZEMLÉLETMÓDOT, mert nem feltétlen folyamatos negatív kritika tágítja azt a lyukat az önértékelésünkön, van, hogy mi magunk, a belénk táplált irreális elvárásokkal. Aztán, mutogatjuk ezt a sérült részünket, és biztos lesz valaki, aki belénkrúg és tovább tágítja. Nem lehet kívülről meggyógyítani. Néhanap megtörténik, hogy jön „valaki”, akit a tudatalattink azonosít mondjuk az anyánkkal vagy az apánkkal, ezért az ő elismerése gyógyító tud lenni. Ha hiteles, akkor vissza is tud épülni az önértékelésünk. De ez igen ritka. Namármost két út van: vagy segítséget kér az ember egy szakembertől és kicsengeti az árát vagy fárasztja a környezetét és rombolja a saját életét.

Bármi pénzt megér, hogy az ember ne függjön (betegesen) a külső megerősítéstől.

Amúgy, ami geci idegesítő, hogy van több férfi barátom, aki rondának tartja magát. Nem tudod nekik elmagyarázni, hogy nem rondák. Senkit nem lehet azzal megalázni, hogy mutogatod valakinek, hogy látod, ő például ronda, te meg nem. És az is benne van, hogy akit kedvelsz, azt szépnek látod, akármilyen is valójában. Nem is tudod, milyen valójában. Úgyhogy az igazi igazság az lenne, hogy: látom, nem számít, hogy szeretlek és szépnek látlak, mert más elismerésére vágysz. Ezt pedig nem tudom megadni, fordulj szakemberhez.

Tényszerűen meg mitől fontos, hogy szépek vagyunk-e? Ha nem vagyunk undorítóan elhanyagoltak, akkor igazán az egész szépség dolog csak arról szól, hogy a mejelenésünk körénk vonza-e azokat az embereket, akiket szeretnénk, hogy körülöttünk legyenek. A megjelenésünkkel be tudjuk-e vonzani a megfelelő (vagy nem megfelelő, de áhított) partnert. Semmi más értelme nincs. Merthogy egyébként a testünk arra van, hogy hordozza az agyunkat ide-oda. Jó karbantartani, hogy sokáig tudjuk ezt csinálni. Meg persze van élvezeti értéke annak, ha látjuk, hogy másokat rabulejt a testünk valami részlete vagy egésze, hát micsoda ajándék hatalom ez: Mutogatom a kulccsontomat és mások begerjednek. Lehet szomorkodni, hogy ez a bónusz nincs meg, az ember kénytelen az intellektusra gyúrni.

De a lényeg, hogy az önértékelési zavar áthatja az ember életét. Nem csak a tumblin szivárog ki a sorok között, hanem otthon is. Ronda vagyok, kinek kellenék, örülök, hogy ez a gyönyörű nő/pasi megtűr maga mellett.

Hozzáteszem, van ennek a dolognak intimitása is. Van belső bizalmi feelingje is, ha tudod, hogy a másik mivel nem tud megbékélni és te próbálod azokon a pontokon megerősíteni. Nyilván, ehhez szeretni kell.

[drakvuf]

“Épp kezdeném az ismerkedést, de a következó pillanatban egy igen cifra káromkodás hagyja el (egyébként gyönyörűen kirúzsozott) ajkait, idézem:

„Mi a jó büdös Isten fa**** van, hogy nem tud ideérni már egy pincér?"

Bevallom, felcsuklottam. Két pincér is odanézett, lévén a kijelentés elég sok decibellel harsant fel, de velük együtt felkapta a fejét szinte mindenki, mert az eső miatt tán, nem tudom, de a kávéház fullon volt. A hölgy meghökkenésemet látva folytatta:

„Most mi van, hát ezeknek a parasztoknak nem az a dolga, hogy minket kiszolgáljanak, bazdmeg?"

Megpróbáltam kicsit lecsillapítani, megkérdeztem, hogy mi a baj, hiszen annyira nem rohanunk, erre rám nézett:

„Te meg mi a faszért szólsz rám, amikor te is pontosan tudod, hogy igazam van? Ezek a pöcsök nem azért dolgoznak itt éhbérért, hogy minimum ugráljanak körülöttünk, ha már ilyen proccos helyre jöttünk? Nem, bazdmeg?".

Schmuck Andor - Tinder tündérek

[uveggyapot]

durva, hogy két éve a hajam még épp csak, hogy leért a vállamig 😄 most meg már itt tartunk, és pár hónapon belül barnás-feketésre váltok majd, mert hiányzik kicsit az eredeti hajszínem

Woodyval így vártunk tegnap ♥️

és tegnap a Városligetben nem volt már hely a Pántlikában, úgyhogy ilyen magas asztaloknál álltunk meg, és nagyban beszélgettünk, én aperolt ittam, mikor valaki megfogta a kezemet. lenéztem, és egy 3 éves kislány volt az. nem engedtem el a kezét én sem, leguggoltam hozzá, hogy hát ő meg kicsoda, és hogy került ide, de aztán észrevettem az anyukáját, hogy az egyik közeli asztaltól jött el hozzám - mindenki meglepetésére. rám dőlt teljesen, és felemelte a karjait, mutatva, hogy vegyem fel az ölembe. az anyukája ülve és mosolyogva nézte a műsort, én kicsit megilletődtem, de meg is hatódtam mondjuk. anyukám oviban dolgozik, és ott tudják, hogy a lánya vagyok, és azért közvetlen velem a legtöbb gyerek, de ennek a kislánynak én teljesen idegen voltam, még a szemkontaktust sem vettük fel előtte, valamiért mégis úgy viselkedett, mintha legalább családtag lennék. körülöttünk mindenki nevetett, és annyira szerette volna, hogy vegyem fel, hogy végül felemeltem, de persze, pillekönnyű volt. felálltam vele és ahogy fogtam, ő rádőlt teljesen a nyakamra. szerintem a legjobban Ő élvezte a látottakat, azt mondta, hogy szerinte a kislány megérezte, hogy kihez kell mennie. odasétáltam a gyerekkel az anyukájához, hogy “visszaadjam”, de ahogy letettem, a kislány megint megfogta a kezemet, hogy menjünk motorozni 😄😂 de aztán oda már az anyukája kísérte, viszont hihetetlenül édes volt, a napom abszolút második fénypontja (az első az, hogy megkért, hogy kísérjem majd ma haza, a házba, ahol felnőtt) ♥️

egyébként pár éve volt egy ehhez nagyon hasonló eset, mikor a Balatonon voltunk, késő délután volt, és a büfénél álltam a sorban, mikor egy másik kislány ugyanúgy teljesen random fogta meg a kezemet, és azt mondta, hogy “akkor én mostantól veled vagyok, oké?”. persze, ott is eléggé meglepett (finoman szólva) az eset, de körülnézve láttam, ahogy az anyukája fut utána, és mikor odaért, mondta, hogy nem akar hazamenni a kislány a strandról, valószínűleg ezért jött hozzám, mert látta, hogy én még fürdőruhában vagyok 😄😂 de az is érdekes volt. mondjuk mindig is szerettem a gyerekeket, lehet ezt érezték ők is, de awwww ♥️

[klimavaltozas]

"Amikor nem éri el testhőmérsékletünket a körülöttünk lévő klíma, a szervezetünk könnyen le tudja adni az extra hőt, aminek elvezetésében a levegő is segít. Ha pedig ezek a mechanizmusok nem működnek, elkezdünk izzadni, ami lehűti a bőrt, ahogy az izzadságcseppek elpárolognak. Viszont ha a levegő páratartalma megemelkedik, az izzadás hűtő hatása csökken, ráadásul ha a hőmérséklet 37 Celsius-foknál magasabb, a test elkezd hőt felvenni a környezetéből. Ha azonban a test túlmelegedik, az könnyen hőkimerüléshez, extrém esetben hőgutához vezethet. Ez utóbbinál a test maghőmérséklete 40 Celsius-fok fölé emelkedik, a bőr kipirul és forróvá válik, delírium, ájulás vagy görcsös rohamok léphetnek fel, majd a keringés rendszere fokozatosan összeomlik, ami akár halálhoz is vezethet."