#idény vége

[kozbeszedhu]

Kézközépcsonttörése miatt – saját bevallása szerint – nagy valószínűséggel véget ért az idény a kosárlabdázó Hanga Ádám számára.

[sztivan]

Fáj.

Ennyit tudtam kinyögni, amikor a Budapest Maraton célja mögött magzatpózban fekve sajnáltam magam. Aztán összekaptam magam, és amint egy picit rendbejöttek a lábaim, már úgy tekintek erre vissza, mint időeredményben és élményben is a második legjobb maratonomra. Mondjuk a statisztikai mintavétel még nem annyira nagy, ez az ötödik volt, de hatalmas élmény lett a dolog.

Szezonzárásként hazai pályán futni, ez mindig az idény egyik csúcsa nekem. Idén alaposan megváltoztatták a megszokott pályát, ez olyan szempontból jó volt nekem, hogy a nem túl ingergazdag rakparton nagyon jól tudtam figyelni a pulzuskontrollra. Nagyon nyugis első három kilométert mentem, ott bátran engedtem el magam mellett az embereket, mégis azt láttam, hogy szolidan hat percen belüli kilométereket megyek. Alapnak nem volt ez rossz.

3 és 20 km között teljesen simán ment a dolog. Nagyon nyugisan, megfontoltan haladtam előre, szép fokozatosan engedtem felfelé a pulzusomat, de még mindig rettentő sokat spóroltam. Amikor 15 km-nél elfutottunk a versenyközpont mellett, jöttem rá arra, hogy igazából nem nagyon volt még olyan maratonom, aminek az elejét ennyire élveztem volna, úgy, hogy közben nem is lövöm el minden energiámat. 10 km után mertem egy picit jobban belegyorsítani, így amikor 15-nél jártam, akkor nagyjából két és fél perccel voltam az előtt, mint ha tikkre hatperces kilométereket futottam volna.

A szívatós rész valahol 20-nál kezdődött, amikor hirtelen eltűnt az árnyék. Egy ideig a rakpart járdájára felfutva, a falhoz tapadva még találtam egy kis menedéket, de aztán kegyetlenül fejbevert a Nap. Százszor tapasztaltam már, nekem a tűző napsütés nem a barátom, de ahogy láttam utólag, nálam sokkal jobb futókat is megütött, úgyhogy csináltam az egyetlen dolgot, amit ilyenkor lehetett: tartottam a pulzusomat ott, ahol eredetileg tervbe volt véve, és nem érdekelt, hogy milyen tempót kell menni ehhez. Belesétálnom a frissítéseken kívül egyetlenegyszer kellett, a Pók utcai felüljárónál, de ott sem rosszul voltam, egyszerűen csak elszállt volna a szívverésem a sprint tartományba már a felfelé kocogásnál is, azt meg mégsem akartam erőltetni. A 30-as táblánál értek utol a 4:15-ös iramfutók, viszont utána az Árpád hídra vezető végtelen emelkedőt meglepően jól bírtam.

Sőt, tulajdonképpen egészen 38-ig tök jól voltam. Fájt persze, meg lassultam, de egyenletes volt ez a lassulás, és végig szigorúan kontrollált a dolog, nagyon tudtam mindig, mit csinálok és miért. 33-nál, a sziget közepén járva ésszel már tudtam, hogy ez meglesz, hacsak nem hibázok nagyot, és a hibalehetőség egyértelműen az lett volna, ha szétrohanom magam, nem véve tudomást a melegről. De persze egy maraton utolsó 8-10 kilométerén már bármi lehet, amire előre nem is számít az ember. Abban semmi csoda nincs, hogy egyre kényelmetlenebb lett a dolog, végül 38 km-nél jött el a pillanat, amikortól nagyon szigorúan el kellett kezdenem magyarázni magamnak, hogy ha most elkezdek sétálni, attól még ugyanolyan messze marad a cél, egyébként sincs még görcsveszély, gyerünk tovább, szépen előre, higgadtan, megfontoltan. Arra koncentráltam egyedül, hogy tartsam a futómozgást, annyira tudtam, hogy minden alkalommal korábban onnantól lett igazán gyilkos a dolog mentálisan és testileg is, amikor elkezdtem séta-futás-sétára váltani. Úgyhogy fogakat összeszorítva mentem előre. Sokat jelentett lelkileg, hogy a 40-es tábla sokkal közelebb volt, mint amit eredetileg hittem, de azért nehéz volt az a maradék kettő is. Nem volt nagy belehúzás a végére, nem tudtam volna már hová erősíteni, így lett 4:22:58 a vége.

És ezzel most teljesen boldog vagyok, nagyjából ez volt az, amit ha előre kérdeznek, akkor reálisnak tartottam volna annál a verziónál, ha elkezd tűzni a Nap. Annak is örültem, hogy végig terv szerint haladtam, kontroll alatt tudtam tartani a testem, és szép fokozatosan, a 42,195 km-re jól elosztva húztam ki magamból minden csepp energiát. Kicsit olyan volt ez, mint az egész szezonom: nem a leggyorsabb, de nagyon jól éreztem magam közben.

Aztán fájt. De a fájdalom elmúlik. És most jó.

[akcioferfi]

Nem lennék meglepve, ha az Újpestet piaci alapon (LOL) működtetni próbáló belga még az idény vége előtt átadná a stafétabotot egy NERnyiknek (főleg, hogy már a IV: ker. is sorosista, szóval kéne egy nemzeti bástya oda!) - majd menne a Trollfoci is egy NB3-as meccsre felmérni a terepet, aztán Pogácsás Gyuri megírhatná, hogy döbbenetes körülmények uralkodtak a liláknál - á la Csepel...

Btw. a Pesti TV-re költöző Trollfoci egyre inkább mélyre süllyed: Kele Jánosnak és Egri Viktornak beszólnak, hogy ne pofázzon - miközben ők kocsmatulajdonosként pofáznak egy médiumon (!), de a felelősséget továbbra sem vállalják semmiért (”hisz labda bót spori” höhöhö). Tök vagányok amúgy, hogy már arccal gyártják a tartalmat, JA NEM

(Legalább Pogácsás Gyuri TÉNYLEG lehúzott több évet sportújságíróként, és nem az oldalvonal mellől a partjelzőt basztató szotyizó drukker stítulásban nyilvánul meg néha)

[hirzilla]

Erste Liga: az előző idény vége is furcsa volt, az új eleje is az lesz

[theharbourdebrecen]

Brigate Gialloblu – Hellas Verona

Brigate Gialloblu – Hellas Verona

            Valamikor veronai gerillaharcosok voltak. Ma a Brigate Gialloblu generációja élete alkonyához közelít, de a fiatalok megörökölték az olasz ultrák között legnagyobb tisztelettel övezett, leginkább utánzott és félelmet keltő csoport, a Brigate Gialloblu hírnevét.

            A BG, az első olasz szurkolói csoportok egyikeként jött létre. A város iránt érzett tiszteletük, brit mentalitásuk, a Hellas iránti szenvedélyük a stadionok szurkolótáborai számára követendő példává vált. A BG húsz éven keresztül intenzíven és magas szinten működött, egészen 1991-ig, amikorra szokásaik, megrögzött magatartásuk már nem tartott lépést a létező valósággal. A BG-t elítélték bűnszövetkezet létrehozásában, a Cesena – Verona mérkőzés utáni bizalmatlanság, a feloszlás, ami után a régiek kezére került a kanyar, akik ugrásra készen álltak egy új fejezet megnyitására, mind kritikus percek lavináját jelentette. Ahogy Silvio Cametti, a Veronai harcosok című remek könyv szerzője írta, a Brigate Gialloblu a város keresztje és öröme is volt egyszerre, ami fiatalok százait vonzotta. Ezek a fiatalok a BG’71 felirat mögött motivációt, erős érzelmeket, a törvények átlépését látták. A BG-t jellemezte az a tény, hogy Olaszország szurkolói közül rájuk figyeltek a legjobban és irántuk táplálták a legtöbb ellenérzést. A képmutatás és a megalkuvás ellen az alábbi mondatot használták: „Mi mindenkit gyűlölünk”, amin a csapatnak a Zigoni és Busatta utáni 70-es évekbeli sikerei sem változtattak.

            1984-ben a nagyszerű Bagnoli mesterrel a Verona bajnoki címet szerzett és a déli kanyar megerősítette az európai ultrák között már addig is jelentékeny hírnevét.

            Kezdjük a gyökerekkel! 1969-ben a legélénkebb szurkolók az 14 Fedelissimi zászlója mögé kerültek. Belőlük alakult meg 1971-ben hivatalosan a Calcio Club Verona Brigate Gialloblu. A klub neve akkori politikai indíttatásra utal. Valószínűleg valamelyik, baloldalhoz tartozó szurkoló ötlete volt a névválasztás miután elvetették a Comandos Fedelissimi Gialoblu elnevezést azért, hogy ne másolják a már létező milánói Commandos Tigre brancsot. A Brigate egyik fontos céljának tekintette a stadionok uralását az idegenben játszott meccseken is, ahol kezdetben halálfejes transzparenst tartottak maguk előtt. A szervezés ekkor még kezdetleges volt. A szurkolás a hetvenes évek elején divatban lévő bádogdobos, nagydobos, cintányéros kötött sálas és kézzel varrott zászlós volt. 1974-ben a csapatot már széles transzparenssel kísérték Brescia-ba. A híradók a Bologna, a Vicenza és a Juve elleni igencsak felhevült meccseken már kiemelték a Brigate zavarkeltő magatartását. 1976-ban a Brigate transzparense feltűnt a Chelsea stadionban, a félelmetes Shed egyik szektorában. Azonnal egyetértés alakult ki a londoni támogatókkal ami után a veronai szurkolás kezdte magára ölteni a britek stílusát: olasz stadionban először tűnt fel az Union Jack, megjelentek az első sárga-kék csíkos, a The Deadly Sinner Club és a Hellas Army betűjeleivel díszített zászlók.

1977-ben a Brigate a halálfej helyett a háromoszlopos létrát és alatta az 1971-es dátumot használták a viaszosvászonból készült zászló szimbólumaként. A nyolcvanas években a szurkolók tiszteletlen viselkedést kezdtek tanúsítani az ellenfél szurkolótáborával szemben, kiírásaik ócsárolóak, bár igen eredetiek voltak. A veronai déli kanyar aktivitásával és változatos összetételével tűnt ki a többi szurkolótábor közül. Ebben az időszakban a BG jobboldali politikai irányultságról tett tanúbizonyságot olyannyira, hogy az már a csoport belső jellemzőjévé vált (az alapítók között voltak és vannak ma is baloldali militánsok és keményfiúk). 1982-83-ban gúnyolódva tiltakoztak a színes bőrű Uribe ellen (évekkel megelőzve a Ferrer ügyet, amely kínos időszakot hozott a BG számára). A Brigate kultusza elterjedt az olasz ultrák világában, szurkolási módjuk az egyetlen követendőt jelentette, ők voltak a főszereplők, élen jártak más ultracsoportokkal való összetűzések kirobbantásában. Megjelent a diákos könnyedség (parókák, zászlók, a comoi meccsen hengeres fejfedők, bányászsisakok, felfújható állatfigurák, a veronai déli szektorban eleddig soha nem látott szürreális elemek) amely egyúttal töréspontot jelentett az ultrák szokásaiban. 

            1979-ben a Verona B-osztályba kerülésével elveszítették önmérsékletüket és a milánói, vicenzai szurkolókkal történt összetűzések miatt az újságok címlapjaira kerültek. 1983 a legfelső osztályba való visszatérést és egy új, nagy, a nápolyi szurkolókkal való rivalizálás kezdetét jelentette amit súlyos balesetek, a veronaiak rasszista transzparensei, a nápolyiak szarkasztikus koreográfiái fémjeleztek. A BG-n belül csoportok keletkeztek, mint például a Hellas Army amelyre alapvetően az ASU (Emberi Istállók Szövetsége) és az angol befolyás hatott. Ez a csoport állatias viselkedésével, rendetlenségével, portyázásaival, a bor és a sör mértéktelen fogyasztásával az őrült veronai szurkolók hagyományát folytatta. További egyetemi diákos befolyás jelenlétét reprezentálta az Onto Golosine és a Tartan Army megjelenése. Kezdett bejönni a casual stílus azok által, akik összebarátkoztak a Headhunters Chelsea tagjaival (névjegykártyákat gyártottak az alábbi szöveggel: „Gratulálok, épp most ismerted meg a Brigate Gialoblu-t!”). 1986-ban a BG létezésének a 15. évét ünnepelte és a csúcson volt, előtérbe került az ideológiai oldal és a BG elveszítette eredetiségét. Még a lecce-i szurkolókkal való szokatlan testvériség sem törölte le róluk az Olaszország legrasszistább csoportja bélyeget. A nyolcvanas években a BG visszatért bajkeverő magatartásához, egészen az 1991-es végzetes Milán-Verona mérkőzésig. Az ultrák tizenkét szurkolóját letartóztatták, a BG-t törvénytelennek nyilvánították. A veronai szektor a „Nem a 12. hanem 5000 bűnös” felirat kivételével üresen maradt. Az igazi zűrzavar valójában a bresca-i idegenbeli találkozón történt, amikor felfordították az egész várost. Chiampan klubelnök a BG-t okolta amely önmaga feloszlatásával válaszolt a vádakra azért, hogy ne kelljen számot adnia a rendőrségnek a Verona szurkolók viselkedéséért. A BG kezdetektől létező brit stílusa visszaköszönt a veronai déli szektor új look-jában is amely a La-Manche csatornán túli szektorok nyomdokába lépve visszahozta a két rúd közé feszített vásznon (transzparensen) a BG 71 feliratot új esztétikai irányultsággal és spontán szurkolási móddal megfejelve. Annak ellenére, hogy sokan várták a BG visszatérését a kormánykerékhez ez nem történt meg, -bár visszajöttek néhányan az aranyévek korának vezérszurkolói közül akik az akkori hozzáállással folytatták (ma is léteznek még ezek a csoportok: Banda Loma, Ex BG)-, a Hellas Fans eredetisége már nem a régi, bár még mindig tud meglepetéseket okozni.

Az új déli kanyar: a Banda Loma

Tiszteletlen, casual, és brit; határtalan otthon és kiábrándító idegenben; mindig kész az ellentámadásra; a keményvonalasság támogatója; ez a veronai déli szektor új szurkolótábora a Banda Loma.

            A Brigate Gialloblu hivatalos eltűnése óta tizenegy év telt el. A tagok továbbra is a déli szektoron belül maradtak. Érvényes alternativa hiányában továbbra is úgy irányították a déli szektort, hogy az mindenütt gyűlölt, és tisztelt maradt. A 2000-2001-es idény igazi talányt jelentett. Az év alaphangulatát az ex-Brigate Gialloblu és az Andrea Lomastro-val azonosított Banda Loma közötti szakítás adta meg. A kanyar két részre oszlott; azokra akik a régi Brigate Gialloblu-t sírták vissza és azokra akik az új irányt követték. Aki a déli kanyarba akart bekerülni választania kellett. A figyelmeztetések és a Digos (terrorista- és zavargás ellenes rendőrség) állandó ellenőrzése által megtizedelt Brigate Gialloblu ennek ellenére már kész volt az újjászületésre. Túl sok év telt el a hivatalos feloszlás óta és az idők megváltoztak. Ebben a helyzetben vette magához a szektor irányítását a Banda Loma. Az olasz ultrák nem nézték jó szemmel ezt a változást. Sokan nem ismerték el az új irányzatot és a déli szektort a BG-vel azonosították. A történelmet azonban nem lehet sem megállítani, sem eltörölni. A Brigate Gialloblu húsz éves létezése brites szektort hagyott örökül. Egy szurkolói kanyar amely tüntető és arcátlan volt, hangosan és angolosan nyilvánított tetszést, megmutatta erejét az összetűzésekben. Ugyanezeket a jellemzőket vitte tovább a Banda Loma amely maga mellé tudta állítani a leginkább szkeptikusokat is. A szektor helyzete nem teljesen rózsás; például az idegenbeli találkozókra alig néhányan utaznak el (volt olyan alkalom, hogy egy szerdai meccsre az Inter ellen Milánóba húszan utaztak el) és még kevésbé hallatják a hangjukat. A pármai epizód elszigetelt maradt. Arra a mérkőzésre 5000 szurkoló utazott el és részvételük minden bizonnyal hozzájárult a csapat győzelméhez. Ez egy egyedi eset volt mivel a megmenekülést jelentő döntetlennel végződő reggio-i találkozóra újra csak kevés szurkoló ment el és emiatt a szurkolás halovány maradt. A pármai találkozó nagyon látványos volt mivel azon a kanyar régi és az új szurkolói is részt vettek. A nézetkülönbségeket elsímította a közös cél; a Hellas A-osztályban maradása. A pármai meccs után a kanyarban újra hűvös hangulat keletkezett. A két csoport között nem alakult ki barátság de legalább a békés egymás mellett élés szabályait betartották. A szurkolás helyzete a hazai mérkőzéseken a fentiektől eltér. A tény, hogy a Verona 37 pontjából 31-t otthonában szerzett bizonyítja a hazai biztatás húzóerejét. A kanyar brites stílusban szurkol; hagyományos angol vagy helyi nóták, kerületi vagy fantázia zászlók, itt-ott sárga-kék zászlókkal keveredve. De hazai pályán is van egy kis bűnük: fújjolnak az ellenfél színes bőrű játékosaira. Amikor vége lesz ennek a divatnak, talán ebben az évben tanulhatnak a Hellas Fans szurkolóitól.

            A BG-re visszatérve a szektor esztétikáját illetően a Banda Loma szakított a testvériség intézményével. A külvilág felé való keménység mutatására –a Fiorentina ultráinak kivételével- más táborokkal megszakították a testvéri kapcsolatukat. Elsőként az Inter szurkolóival szakítottak, ami már egy ideje a levegőben lógott. A Curva Nord 69 szorosan kötődött (és kötődött ma is) a BG-hez és annak feloszlása után az Inter ultrái egyik csoportot sem ismerték el a kanyar vezetőjének. Amíg az ex-BG bizonyos befolyást tudott tartani a déli kanyarban a testvériség működött, de rögtön felbomlott mihelyst a Banda Loma vette kezébe az irányítást. Ezután következett a másik politikai testvériség felbontása a Lazio-val. Krízisbe került a Sampdoriá-s kapcsolat amely nem valószínű, hogy fennmarad a mindkét táborban bekövetkezett generációváltás miatt. Az üzenet, amit az új irányvonal küldött egyértelmű; a déli szektor keménynek, agresszívnek, felesleges barátságoktól mentesnek akar látszani. „Egyedül, mindenki ellen” lehetett olvasni a múlt idényben az egyik transzparensen. Ennek ez egyedülnek van egy kivétele a Fiorentina, a violák barátságától egy másik transzparens szerint soha nem akarnak megszabadulni. A testvériséget a lilákkal –akik Olaszország egyik legszilárdabb tábora- a régi kanyartagoknak köszönhetik. Az idei szezonben még szorosabbá vált a barátság a mérkőzés előtti találkozók és az utána való közös ivászatok révén. A régi veronai kanyarról beszélve nem lehet nem említeni a Brigate Gialloblu-t. 1971-ben alakultak, Olaszország negyedik legrégebbi tábora amely iskolát teremtett. Az olasz ultrák rendkívül fontos csoportjává váltak, bár a Verona akkoriban nem volt egy nagy csapat. A BG az olasz félsziget egyik legtöbb újítást hozó, eredeti, különleges csoportja volt. Eredetiek voltak a kanyarban székelő csoportok elnevezései: Front, Vecchia Guardia, Alcool, Hass, Verona Stressata (mára mind feloszlottak) és a dialektusban előadott nóták. A szurkolás áltáluk képviselt módja sok más csoportnak csinált utat. A veronai ultrák mentek először angliai tanulmányútra és hozták be az angolok hangos tetszésnyilvánítását, a zászlókat, a hagyományos angol kórust és nem használták többé a dobok tucatjait. Az összetűzések első soraiban kell említenünk –rossz viszony lévén- a rendőrséget. Számos fegyelmeztetés és bűnszövetkezet létrehozásának vádja miatt 1991-ben a Brigate Gialloblu feloszlatta önmagát nagy űrt hagyva maga mögött a déli kanyarban. 1991-től máig számos csoport alakult a kerületen belül is. A Banda Loma-n kívül nem szabad elfeledkezni a Club 1˙Febbraio-ról és a Lake Zone-ról sem. A Club 1˙Febbraio arról a napról nevezte el magát amelyik napon a BG-t bűnszövetkezet létrehozásában bűnösnek mondták ki. Sok ex-BG-s tagja a Club 1˙Febbraio csoportnak és a további zűrök elkerülése végett a tribünön foglalnak helyet a hazai mérkőzéseken. Ez egy minden bizonnyal innovatív csoport amely egyesíti a BG régi stílusát a megújulással és a casual stílussal. Idegenben természetesen a szektor maradék részén helyezkednek. A Lake Zone a Banda Loma bolygólya. Szélsőségesek, elitisták, rátartiak és a Banda Loma-nál (a Forza Nuova-hoz kötödik) jobboldalibbak, saját magukat az utolsó romantikusokként, a déli kanyar old-style-jának utolsó megtestesítőiként határozzák meg. 

            A bírságok és belső problémák (van aki a BG-t sírja vissza, mások a BL-t követik) ellenére a veronai déli kanyar az olasz ultrák kultúrájának vezetője maradt.

            Hajrá Hellas mindörökké!   

Forrás: 3.Félidő

[nemzetinet]

Kovacsics: Most már tényleg nincs veszítenivalónk

“Ezért vagyunk itt, hogy ilyen körülmények között, ilyen fáradtan is harcoljunk, és győzni tudjunk. Nagyon büszke vagyok, és örülök, hogy mi lőttük az utolsó, győztes gólt” – nyilatkozta a dán edző.

Másfél perccel a vége előtt még az ellenfél vezetett egy góllal, de előbb Schatzl Nadine egyenlített, majd nyolc másodperccel a vége előtt Háfra Noémi is betalált.

Hafraaaa ? Here’s the goal that won the match for @MKSZhandball! What a star in the making the 20-year-old left back is #HUNGER #ehfeuro2018 #handballissime pic.twitter.com/ICsBcv7THO

— EHF EURO (@EHFEURO) 2018. december 9.

“Mindenki mindent kiadott magából, így elégedett lehetek. Megmutatták a lányok, hogy van szívük, hogy talpra tudunk állni, és csapatként erősek vagyunk. Ma szerencsések és jók is voltunk. Az elején jól működött a védekezés, csakhogy a németek nagy küzdők, de jól jöttünk ki a végjátékból” – magyarázta Rasmussen.

Háfra Noémi az utolsó góljáról elmondta, a lövés előtt rögtön az jutott eszébe, amikor az előző idény utolsó bajnoki mérkőzésén a Vác ellen hibázott, így a Ferencváros elveszítette az aranyéremért zajló versenyfutást a Győrrel szemben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#gyozelem #ehfeuro2018 #handballissime

Magyar Kézilabda Szövetség (@mkszkezilabda) által megosztott bejegyzés, Dec 9., 2018, időpont: 8:25 (PST időzóna szerint)

“Elgondolkoztam rajta, mi van, ha ugyanaz bekövetkezik. Mindig mindenből tanul az ember, ezért most az egyenes lövést próbáltam, és sikerült. Tudtam, hogy a kapus is gondolkozik: mit lőttem azelőtt, és abban a stresszhelyzetben biztosan ugyanazt fogom csinálni, amit szoktam. Muszáj változtatni, mert attól leszünk jó játékosok” – mesélte a junior világbajnok balátlövő, aki a németek ellen tíz lövésből öt gólt szerzett, ám hat labdát eladott. Hozzátette: tudták, hogy egy lövésük lehet az utolsó támadásnál, de ő sem gondolta, hogy be is megy.

Hozzátette, fáradtan érkezett a tornára, mert hosszú volt számára az őszi szezon. Franciaországban úgy érezte, ismét lendületet kapott, de minden meccs után nagy szüksége van a regenerációra.

Az Érd beállója, Szabó Laura több mint 32 percet töltött a pályán, és mindhárom kísérletét gólra váltotta. Érzése szerint ez nem csak az ő teljesítményének köszönhető, a csapattársak segítsége is kellett hozzá.

“Nekem arra is szükségem van, hogy a többiek jól dolgozzanak körülöttem, s ez ma sikerült. A védekezésünk jobban zárt, jobban vállaltuk az ütközéseket, és jobb napunk volt, ezt mutatta Noémi utolsó gólja is” – nyilatkozta.

Szabó elárulta, készültek rá, hogy a németek lerohanásait megállítsák, és a nagy lövőiket a középső szektorban tudják fogadni, a kettes védőpozícióban pedig az agresszivitás volt a fő szempont.

“Sajnos Alicia Stollét nem tudtuk megállítani, de úgy gondolom, a többieket jól tudtuk fogadni” – utalt arra a beálló, hogy a Thüringer HC jobbátlövője kilenc góllal a mezőny legeredményesebb játékosa lett.

Schatzl Nadine-t az első és a második félidőben is ápolni kellett, de elmondása szerint nincs különösebb probléma a vállával.

“Mindkét csapat nagyon akarta a győzelmet. Amikor kellett, oda tudtuk tenni magunkat, képesek voltunk türelmesen, kivárásra játszani, és azt nyújtani, amire képesek vagyunk. A norvég mérkőzés után össze tudott állni a csapat, szépen összeszedtük magunkat” – vélekedett.

Kovacsics Anikó csapatkapitány a csuklósérüléséről elárulta, nagyon rossz érzés, ha megütik, mert utána egy percig nem tudja megmozdítani, de szerencsére gyorsan elmúlik a fájdalom. Hozzátette, ezen a találkozón nem azért vállalt kevesebb lövést, mert kímélte a kezét.

“Mindig úgy éreztem, hogy legalább ketten vannak rajtam, ezért próbáltam inkább leosztani a labdát, szervezni a játékot, és a védekezésből minél jobban kivenni a részemet. Amikor jött a helyzet, és úgy alakult, akkor azért vállalkoztam” – nyilatkozta.

Emlékeztetett, hogy az elején egy kicsit megzavarták a németeket a nyitott védekezéssel.

“Az nagyon kellett. El is veszítették a fonalat, de aztán megtalálták, mert ők is tudnak közben váltani. A visszafutásra nagyon figyeltünk, azt is megszerveztük, és szerintem jól működött” – közölte.

Az FTC irányítója úgy fogalmazott, szerencsére most egy nappal több pihenőjük lesz, és részletesen felkészülnek a román válogatottra. “Most már tényleg semmi veszítenivalónk nincs, úgyhogy felszabadultan játszhatunk. Ambros Martín biztosan nagyon alaposan elemezni fog minket, de mi is őket” – utalt Kovacsics arra, hogy a Győr csapatát négy Bajnokok Ligája-győzelemig vezető spanyol edző irányítja a románokat.

A magyar csapat a csoportkörben a C jelű négyes második helyén végzett, majd a középdöntő II. csoportjában pénteken 38-25-re kikapott a címvédő Norvégiától. A válogatott szerdán 18 órától a románokkal találkozik, és továbbra is van esélye a továbbjutásra. Az első két helyezett jut az elődöntőbe, a harmadik pedig az ötödik helyért játszhat.

A kontinenstorna győztese kvótát szerez a 2020-as tokiói olimpiára, és a további két dobogóshoz hasonlóan kijut a jövő decemberi, kumamotói világbajnokságra.

Kovacsics: Most már tényleg nincs veszítenivalónk a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Hyballa Šatkáról: Ha harmadszor is bakot lő, nagy bajban lesz

Ľubo melléfogott, nem tetszik azonban, hogy most mindenki gúnyt űz belőle. Ez nem helyes.

Nyitókép: sport.sk

  Ľubomír Šatka alapember a DAC védelmében, fegyelmezett játékosnak ismerhették meg a sárga-kék szurkolók. Az első negatív felhangú hírek októberben érkeztek róla, mikor a szlovák válogatott vesztes Nemzetek Ligája meccse után éjszakázni ment hat másik társával, ami miatt (legalábbis részben) lemondott Ján Kozák szövetségi kapitány.

  Šatka megkapta a büntetését az eset után, hisz nem csak a válogatottban, de klubjánál sem hunyhattak szemet a kihágás felett. A második balul elsült esete még ennél is nagyobb visszhangot keltett, hiszen válogatottbeli “félrelépése” után két héttel az egyik pozsonyi kórház sürgősségijén kötött ki.

  A fiatal védő a Nyitra elleni DAC-győzelmet követően néhány játékostársával együtt belevetette magát a pozsonyi éjszakába, ahol egy 19 éves férfi belekötött, minek verekedés lett a vége. Az első hírek szerint ezzel a 2018-as évének már lőttek is, Peter Hyballa azonban reménykedik abban, hogy egy vagy két meccsen pályára léphet az év vége előtt.

  “Az esetet követő első két hétben egyéni edzést folytatott, erőnléti edző foglalkozott vele. Ezen a héten már csatlakozott a csapathoz, aminek mindannyian örülünk”

  nyilatkozta Peter Hyballa vezetőedző a Šport.sk-nak.

  “Az első hét főleg mentálisan volt nehéz neki. Most már sokkal jobban van. Nem mondom, hogy már 100 százalékosan felkészült, de szuper, hogy nem esett ki tíz hétre”

  folytatta a német szakember, aki csalódott volt játékosai cselekedete miatt.

  “Mikor fiatal voltam, én is csináltam szamárságokat. Ő jó srác, de hibát követett el, úgy ahogy a többiek is. A Nyitra ellen akkor szombaton óriási győzelmet arattunk, de vasárnap edzésünk volt, amit a játékosoknak respektálniuk kellett. Nekem nincs gondom azzal, ha este isznak egy-két sört, vagy a barátnőjükkel elfogyasztanak két deci bort. Legkésőbb éjfélkor azonban haza kell menniük azzal a tudattal, hogy másnap kötelességeik vannak.

  Az is gond, hogy nem csak Ľubo volt kint, hanem több játékos volt vele. Emiatt nagyon csalódott vagyok. Tudja Ön is, hogy ha éjszakai szórakozóhelyre megy és iszik, akkor bármi történhet. Sok alkohol legtöbbször sok problémát jelent. Az emberek agresszívak, rossz dolgok történhetnek.

  Ľubo melléfogott, nem tetszik azonban, hogy most mindenki gúnyt űz belőle. Ez nem helyes. Számomra ez az egész már a múlt. Szerencsés vagyok, hogy nem fog 2 vagy 3 hónapot hiányozni, hanem csak sokkal kevesebbet. Bízom benne, hogy még ősszel lejátszik egy – két mérkőzést.”

  mondta Hyballa, aki arról is beszámolt, hogy Šatka az eset után kapott büntetést a klubtól, azonban mivel ez belső információ, részleteket nem árult el.

  “Ő egy érdekes játékos a külföldi klubok számára azért is, mert nem hülye. Tanulnia kell belőle és továbblépni. Számunkra a keret fontos tagja és bízom benne, hogy márciusban újra visszakerül a válogatottba. Tudja azonban, hogy ha ezt megint megcsinálja, ha harmadszor is bakot lő, az nagy problémát jelent majd neki. Most kap tőlem egy következő esélyt, de ehhez egy figyelmeztetés is tartozik…”

  mondja a német szakember, aki szerint bárki követhet el hibákat.

  “A focisták ma gyakran túl öntudatosak. A tiszteletről beszélnek, de elfeljtik, hogy nekik is tisztelniük kell az edzőket vagy a játékostársaikat. A világon minden edző győzni akar, de játszani már a kezdetektől csak tizenegy srác játszhat. És ebből kifolyólag gyakran adódnak gondok, ha edzőként Pavel Hapalnak, Peter Hyballának vagy akár Pep Guardiolának hívják az embert.”

  Ki megy, ki marad?

  A szlovák sportportál többek között a téli átigazolási időszakról is kérdezte Hyballát.

  “Jelenleg kiváló csapatunk van, hatalmas csapatszellemmel. Mikor idejöttem, voltak viharok, de én megyek a saját utamon, a csapat pedig követ. Nem álmodozom, mivel erre a szurkolók vannak, nem az edzők. Tudjuk, hogy a Slovan a legjobb a ligában és bár rekordmennyiségű pontszámunk van, ez csak egy pillanat. Ugyanakkor tudom, hogy a játékosainkat egyfolytában figyelik, most szombaton is sok megfigyelő volt a stadionban.

  Az lenne a legjobb húzás, ha a csapat minimum nyárig egyben maradna. És ez az olyan játékosokra is vonatkozik mint Bayo és Kalmár. Az idény után bármi megtörténhet, de most ezekkel a játékosokkal akarok dolgozni. Ha télen mégis valaki elmenne, körülnézünk majd az átigazolási piacon, bár gyakorlatilag ezt folyamatosan csináljuk.”

  Körkép.sk, sport.sk

[kozalkalmatlanok-blog]

A nagy dilemma

Kis bevezető, amelyben felsoroltatik, milyen elvárásokkal fordul egy múzeum - egyébként teljesen jogosan - egy frontszemélyzeti munkára jelentkező delikvens felé: kulturált megjelenés, kulturált viselkedés, idegennyelv-ismeret, jó kommunikációs készségek, általános tájékozottság.

Bevezetőnk második felében felsoroltatik, hogy mindezért mit tudunk nyújtani: hétvégi munkavégzés, pocsék időbeosztás, garantált bérminimum, télen hűtünk, nyáron fűtünk, és még műszálas egyen-mellényünk is van - erről egy későbbi poszt fog megemlékezni.

Végezetül: a Dunántúlon, ahol történetünk hősei is küzdenek a túlélésért, a hasonló kvalitásokkal rendelkező, valamilyen rejtély folytán mégis szakképzetlen munkaerő már régen Ausztiában építi a... mit is? A lényeg, hogy nem jön el ennyi pénzért ilyen munkabeosztással dolgozni a közszférába. Bevezető vége.

A lényeg, hogy Lucának, mint a frontszemélyzet valamiféle kisfőnökének (természetesen sem kinevezés, sem pluszpénz nem jár érte, csak fejfájás), minden évben meggyűlt a baja a turisztikai idény kezdetével, majd végig a nyár folyamán a frontszemélyzet munkabeosztásának elkészítésével (nyilván meg sem kell említeni a szabadságolásokat, a betanítandó diákmunkásokat, akik közül van, aki képes EGY TELJES HÉTRE munkát vállalni, stb.)

Mivel a turisztikai szezon április 1-jével indul, Luca már március elején kiszámolta, hogy szokás szerint 5,5 fő felvétele szükséges az idényre a zavartalan működéshez. Ezek után Erna, a gazdaságis, meg az ighelyettes intézték a felvételeket. Néha Luca is elbeszélgetett a jelentkezőkkel, habár természetesen döntési jogköre sosem volt, és nem is lesz.

Idén azonban Luca hiába várta a - többnyire tökéletesen alkalmatlan (lásd bevezető) - jelentkezők sokaságát, március végén még egyetlen új munkatárs papírjai sem intéződtek a titkárságon.

Aggodalmait jelezte az ighelyettesnél, aki némi frusztráltsággal a hangjában és tekintetében közölte, hogy a fenntartó (a.k.a. Önkormányzat) bérstopot rendelt el még az év elején, ami azt jelenti, hogy csökkent a bérkeret, nem lehet plusz embereket felvenni. De lesz majd néhány közfoglalkoztatott. (A közfoglalkoztatottakról bővebben szintén megemlékezünk majd egy bejegyzésben. A lényeg, hogy nem vagyunk ki velük a vízből.)

Beindult hát a szezon, hosszított nyitva tartással, munkaidőkerettel, ünnepnapi nyitva tartásokkal, két közfoglalkoztatottal, összességében mínusz 3,5 fő munkaerővel, közelgő Múzeumok Éjszakájával, és egy egyre hajszoltabb lelkiállapotú Lucával.

És akkor, egy közelgő viharral terhelt, forró júniusi napon az egyik pénztáros, mind közül talán a legagilisebb, leginkább használható Anita bejelentette, hogy június végével fel kíván mondani. Addig is kivenné a szabadságait, amiből még egy napot sem sikerült felhasználnia az évben (emberhiány és túlórák, ugyebár).

Luca azzal a lendülettel bement Ernához, és megkérdezte, hogy akkor most mi legyen?

- Hát, amíg állományban van, nem tölthetjük be Anita helyét - hangzott az egyáltalán nem megnyugtató válasz, ami ráadásul még újdonságot sem tartalmazott Luca számára.

- Jó, akkor máshogy kérdezem. Szerinted melyik kiállítóhelyre rakjuk ki a ZÁRVA táblát?

- Egyikre sem, azt nem lehet megcsinálni! Mit szólnának odaát a nagy házban, ha csak úgy bezárnánk?

- Jó, de kit fogunk beültetni a pénztárakba? Szabira is el kell küldenünk az embereket. Oké, én végszükség esetén beülök. Péter is felajánlotta már párszor, Gézu volt már helyettesíteni a kilátóban, sőt, Vali is. Na de ha ilyen ramatyul állunk, akkor az mégsem járja, hogy az a néhány hülye - vagyis mi - beállunk szívni önként és dalolva! Akkor álljon be mindenki! Havonta egy hétköznap.

- Na, arról szó sem lehet! Én biztos nem fogok beülni kasszázni, akkor nekem áll a munkám! Nem érek én rá ilyenekre!

- Őszintén szólva én sem. Ahogy Vali meg Gézu sem. A mi munkánk is áll addig.

- Hát, pedig az biztos nem működőképes, hogy mi legyünk a teremőrök.

- Akkor, Erna, légy kedves és mondd meg, hogy szerinted melyik kiállítóhelyen húzhatjuk le a rolót?

Végül kénytelen volt úgy távozni, hogy erre a nagy dilemmára nem érkezett semmilyen, még csak megközelítőleg értelmes megoldás sem. Azóta ő háromszor, Vali kétszer, Gézu kétszer állt be fronszemélyzeti helyre, ezen kívül Luca hat alkalommal íratta ki egy-egy kiállítóhelyre, hogy “Technikai okok miatt zárva.”

[vazsu]

Az utolsó nap :’( (at 360 bar)

[hirzilla]

Férfi kézilabda: egy év után ismét élvonalban játszhat a Vác http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/nemzetisport/2019/04/07/ferfi-kezilabda-egy-ev-utan-ismet-elvonalban-jatszhat-a-vac/?feed_id=22624&_unique_id=5ca9a21a66393 Egyéves másodosztályú szereplés után ősztől újra az élvonalban játszhat a Váci KSE férfi kézilabda-együttese. Hirdetés Skaliczki László vezetőedző csapata a tataiak ellen aratott 29–24-es győzelem révén már három fordulóval a bajnokság vége előtt megnyerte az NB I/B Nyugati csoportját. Így ősztől ismét Vác lehet az egyetlen olyan vidéki város, amely egyaránt képviselteti magát az NB I-es női és férfibajnokságban. Keleten az Orosházi FKSE-Linamar 30–24-re verte a Balassagyarmati Kábel SE-t, és három fordulóval az idény vége előtt négypontos előnnyel vezet a PLER-Budapest előtt.

[hirzilla]

Női kézi BL: a CSM edzője szerint szégyenletes volt a bíráskodás http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/nemzetisport/2019/04/06/noi-kezi-bl-a-csm-edzoje-szerint-szegyenletes-volt-a-biraskodas/?feed_id=21115&_unique_id=5ca8802acc5ab Mint beszámoltunk róla, nehéz helyzetbe került a CSM Bucuresti a női kézilabda Bajnokok Ligájában, miután a negyeddöntő első meccsén ötgólos hátrányba került a francia Metzcel szemben. A román csapatot irányító Dragan Djukics elismerte, hogy jobb volt az ellenfél, ugyanakkor kijelentette, a találkozón közreműködő osztrák játékvezetői kettős nem nőtt fel a feladathoz. Hirdetés A szerb szakember feldúltan nyilatkozott a 31–26-ra elveszített találkozót követően, azt állítva, hogy mióta a CSM edzője, nem találkozott ilyen gyenge bíráskodással, mint amit az Ana Vranes, Marlis Wenninger osztrák páros elővezetett a Metz elleni BL-negyeddöntőn. „A Metz tizenhat játékos tudott forgatni, de nem szeretnék most arról beszélni, milyen erős az ellenfelünk. Jól felkészültünk a meccsre, megfogtuk őket, de jött pár hülye döntés a bírónők részéről. Minden reményünket összetörték! Nem könnyű egyszerre küzdeni az ellenféllel és a játékvezetőkkel a saját pályádon. Nem érdemelték meg, hogy ilyen szintű meccset vezessenek. A Metz jobb volt ma este, megérdemelten nyert, de a különbség kisebb kellett volna legyen. Talán egy háromgólos különbség igazságosabb lett volna” – mondta a mérkőzés után Dragan Djukics, de nem állt meg ennyinél. „Meztben remélem, normális kézilabdában lesz részünk, normális szabályokkal. Ami ma történt, hogy Jokát (Jovanka Radicsevicet – a szerk.) ellentámadás közben faultolták vagy Lazovicot hat méteren állították meg és semmit sem fújtak, az nem normális. Egy-két ilyen esetet még elnézhetsz, de tízet soha. Megmondtam nekik, hogy szégyent hoztak a játékunkra. Két csapat próbált nagyon jó kézilabdát játszani, de valakik jönnek és mindent t��nkretesznek. Nem korrekt! Nem kérjük, hogy minket segítsenek, de egyenlő elbánást akarunk.” A CSM-ben Radicsevics és Andrea Lekics összesen 19 gólt szerzett a 26-ból, de kettejük játéka kevés volt az egységes Metz ellen. Djukics elismerte, hogy nem minden játékosa hozta a legjobb formáját, de végig küzdöttek. „Még nincs vége a párharcnak, hatvan perc hátravan, bármi megtörténhet. A Metz persze tapasztalt csapat, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az idény során, és megvan benne a francia válogatottól hozott győztes mentalitás. Nem lesz rajtunk teher, miután nekünk már nincs veszítenivalónk.”

[hirzilla]

Michael Oenning: Kellett némi idő, hogy feldolgozzam a Vasasnál történteket http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/nemzetisport/2019/04/03/michael-oenning-kellett-nemi-ido-hogy-feldolgozzam-a-vasasnal-tortenteket/?feed_id=11880&_unique_id=5ca4642c50457 Régi családtagként üdvözölték a Vasasnál a csapat korábbi német vezetőedzőjét, Michael Oenninget, aki mostanra túltette magát a múlton, és a Magdeburgot igyekszik megmenteni a kieséstől. Michael Oenning már nem rágódik a Vasas kiesésén (Fotó: Micheller Szilvia) Hirdetés – Melyik magyar labdarúgót szemelte ki a Magdeburgnak?– Egyiket sem, a hétvégén nem játékosmegfigyelőként, hanem érdeklődőként mentem ki a magyar meccsekre – felelte la Nemzeti Sportnak Michael Oenning, a Vasas korábbi, a német másodosztályban szereplő Magdeburg jelenlegi vezetőedzője, aki az előző hétvégén a Mol Vidi–Debrecen (2–1), az NB II-es Vasas–Vác (7–4), valamint az NB III-as III. Kerület–Mol Vidi II (4–3) bajnokit nézte végig a helyszínen. – Érdekelt, hogy mennyit változott a magyar futball tavaly nyár óta, és kíváncsi voltam néhány korábbi játékosomra. Murka Benedek és Király Botond nálam is játszott, olykor Kovács Milán is a felnőttcsapattal edzett. Szerencsére azt láttam, hogy jó formában vannak. Sajnos ezúttal csak három meccs fért bele a programba, de legalább jól választottam. A fehérváriak izgalmas meccsen győzték le a Debrecent, a másik két találkozó meg ritkán látható gólpárbajt hozott. NS-grafika/D. A. (* idény közben, a 19. fordulóban vette át a csapatot) – A Vasassal bronzérmet és Magyar Kupa-ezüstöt nyert, majd a legutóbbi idényben kiesett az élvonalból. Hogyan fogadták a szurkolók?– Mint a régen látott családtagot. Néhány drukkerrel beszélgettem, és egyetlen negatív megjegyzést sem kaptam. Úgy látom, mindenki próbál a szépre emlékezni. Ezért is szeretek Magyarországra jönni, Budapest szinte a második otthonommá vált. – A hétvégét megelőzően mikor járt legutóbb a magyar fővárosban?– Januárban, azóta a mostani volt az első szabad hétvégém. – Sokáig emésztette magát, miután kiesett a Vasassal?– Kellett némi idő, hogy feldolgozzam a történteket. Mindent megtettem, hogy az élvonalban tartsam a csapatot, de annyi nehézséggel kellett szembenéznünk, hogy az idény végére nem maradt esélyünk. Mostanra túlléptem a történteken, a Magdeburg szakvezetőjeként egyébként sem rágódhatom a múlton. De egy percre sem bántam meg, hogy annak idején belevágtam a magyarországi kalandba. Más futballkultúrában, idegen környezetben próbáltam eredményt elérni, ennek köszönhetően sokat tanultam. A távolabbi jövőben, ha úgy hozza az élet, szívesen dolgoznék ismét Magyarországon. – Nehezebb eredményt elérni a német másodosztályban, mint a magyar élvonalban?– A német másodosztályban talán gyakoribbak a nagy különbségű győzelmek, az NB I-ben az azonos szintű csapatok között többnyire egy gól döntött. A Bundesliga 2.-ben talán kicsit gyorsabb a játék, a magyar élvonalban viszont több a párharc, úgyhogy maradjunk annyiban, mindkettőben nehéz bizonyítani. – A Vasasnál töltött idény után felüdülést jelenthet, hogy minőségi edzőpályán készülhetnek, megfelelő orvosi stábbal és szakmai háttérrel.– A Magdeburgnál nem panaszkodhatom a körülményekre, nagy stábbal dolgozunk, az akadémiára is bátran támaszkodhatok. Emellett hazai meccseinket csaknem harmincezer néző előtt játsszuk, de nem szeretném kritizálni az angyalföldi viszonyokat. Korábban a Nürnberg és a Hamburg vezetőedzőjeként a Bundesligában dolgoztam, az ottani állapotokat nem szabad a magdeburgihoz hasonlítani, a német futballt meg nem érdemes a magyarhoz. – Mostani klubjával a tizenhatodik, osztályozót jelentő helyen állnak, két ponttal megelőzve a kieső helyen lévő Duisburgot. Sikerülhet kivívniuk a bennmaradást?– Reménykedem benne. A télen négy minőségi erősítést jelentő labdarúgót szerződtettünk, az új esztendő első négy meccséből hármat megnyertünk, és bár az utóbbi időben megtorpantunk, a játékunk fejlődik, ezért bízom a csapatban. Novemberi kinevezésem után a bentmaradást céloztuk meg, és hét fordulóval a bajnokság vége előtt minden esélyünk megvan arra, hogy elérjük. – Melyik a nehezebb? Éremért és kupagyőzelemért küzdeni, vagy a kiesés elkerüléséért?– Talán az utóbbit választanám, mert ez esetben egy árnyalatnyival nagyobb a nyomás, amely esetleg görcsössé teheti a játékosokat. Úgy fogalmaznék, hogy a kiesés ellen küzdő csapattal éppen olyan érzés benn maradni, mint az erősebb együttessel bajnoki címet nyerni.

[hirzilla]

Széles mozdulatokkal kormányozzák a felcsúti futballt a semmibe http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/444/2019/04/08/szeles-mozdulatokkal-kormanyozzak-a-felcsuti-futballt-a-semmibe/?feed_id=24400&_unique_id=5caacf3ccb527 Bekapcsolt a pánikjelző a Puskás Akadémián, miután egy héten belül kikaptak a tökutolsó Haladástól nagyon simán 3-0-ra, hétközben kiverte a csapatot a másodosztályú Soroksár a Magyar Kupából, szombaton pedig kiesési rangadón szenvedtek vereséget a Kisvárdától a felcsúti futballszentélyben.Hat fordulóval a vége előtt a Puskás Akadémia mindössze három pontra van a 11., már kieső helytől: 9. Puskás Akadémia 30 pont 10. Kisvárda 28 pont 11. Diósgyőr 27 pont (kieső hely) 12. Haladás 22. pont (kieső hely) Az nem túl biztató, hogy éppen a mögöttük álló csapatoktól kaptak ki az elmúlt hetekben, a Haladás és a Kisvárda mellett a Diósgyőrtől is, a folytatásban kizárólag erősebb ellenfelek jönnek. Felcsúton hiába van szinte korlátlan mennyiségű pénz a bőkezű állami és NER-nyertes cégeknek köszönhetően, hiába tökéletes az infrastruktúra, az égvilágon semmilyen rövid- vagy hosszútávú szakmai koncepciót nem lehet felfedezni a csapat működtetésében. A kapkodásra jellemző, hogy a teljes NBI-es mezőnyből csak Felcsúton váltottak szezon közben kétszer is edzőt. Előbb a Pintér Attila helyére nyáron visszaérkező Benczés Miklósnak köszönték meg a munkát ősszel, az utolsó tavalyi forduló előtt, olyan hirtelen, hogy ideiglenesen Komjáti András klubigazgató ült a kispadra egy meccsre, aztán télen jött Radoki János, akit most, 13 tétmeccs után állítottak fel, hogy a hirtelen megüresedett kispadot megint Komjáti András klubigazgató foglalja el. Radoki menesztése az eredmények alapján messze nem volt indokolatlan. A bajnoki bemutatkozása még bravúros volt, 3-0-ra verték a bajnok Vidit. A folytatás már messze nem volt ennyire erős: 13 tétmeccsből mindössze négyet nyert a Puskás Akadémia Radoki irányításával, két döntetlen mellett hét vereség volt a mérlege. Azt viszont meg kell adni, hogy ritka őszinte embert vesztett el a magyar futball a Németországból hazacsábított, a magyart törve beszélő edző személyében. A Honvéd elleni vereség után: Radoki a Fradi elleni 4 gólos vereség után: „Nagy verést kaptunk ma a Ferencvárostól, de azt kell mondanom, hogya négy kapott gól talán még kevés is volt.Alig nyertük meg a párharcainkat, miközben az ellenfelünkön látszott, mennyire akarja a győzelmet.”A Haladás elleni 0-3-at is úgy értékelte, hogy a csapata már a hét közepén sem a kellő intenzitással edzett, ez lett belőle. De persze érdemes ezt eredetiben meghallgatni: A fanyarul őszinte nyilatkozatok legerősebbje az volt, ami pontosan mutatja, hogy milyen alapokon is kell építkeznie egy edzőnek Felcsúton, ott, ahol a Puskás Akadémia szerint olyan képzést nyújtanak a fiataloknak, mint Európa legjobb utánpótlásnevelő bázisain. Március 7-én, egy győztes meccs után nyilatkozta ezt Radoki a Nemzeti Sportnak: Kérdés: „Mennyi időbe telhet, mire felszínre hozza a csapatban rejlő lehetőségeket?”Radoki: „Legalább fél évbe. Csak az a baj, amit többször tapasztaltam, hogy miután begyakorolunk valamit edzésen, a játékos két hét múlva elfelejti. Tizennégy nap alatt ennek nem szabadna megtörténnie. A fejlődésért dolgozunk, azért, hogy a labdarúgók egyre jobban megértsék a filozófiámat, de lassítja a folyamatot, ha mindig hátra kell lépni és visszatérni az alapokhoz.” Az, hogy a Németországban játszó, majd rövid ideig ott edzősködő Radoki milyen szakember, nem a 13 mostani meccsen derült ki. Az biztos, hogy más filozófiát vallott, mint az előző idényben a Puskás Akadémiát irányító Pintér Attila. Itt érdemes visszaugrani 12 évet, a Puskás Akadémia alapításához. Orbán Viktor alapító (ekkor még volt és leendő miniszterelnök, de éppen ellenzékben lévő politikus) úgy fogalmazta meg a Puskás Akadémia első rendű célját, hogy tehetségeket neveljenek az NBII-ben: „Nincs realitása annak, hogy Felcsút település NB I-es csapatot adjon Magyarországnak, nem szabad sem magunkat, sem játékosainkat, sem szurkolóinkat ezzel az álommal áltatni. A körülmények, feltételek nem adottak az élvonalhoz, ezt be kell látni. Jelenleg a felnőtt csapat az első helyen áll, ám a folytatásban változnak a célok, rövid távon a 4-8. hely valamelyikét kell megszereznünk, távolabbra gondolva pedig azt szeretnénk, hogy színvonalas, a saját utánpótlásra épülő, a jövő tehetségeinek lehetőséget adó NB II-es középcsapatot alakítsunk ki.” (2007, Fejér Megyei Hírlap) Aztán valahogy ebből mégis az lett, hogy csak feljutott a Puskás Ferenc nevét megszerző csapat az élvonalba, hat évvel az alapítása után, 2013-ban. Nagy népszerűségre nem tett szert az ekkor már miniszterelnök Orbán Viktor csapata. Nem növelte a kedveltségét az sem, hogy már ekkor özönleni kezdtek a taó-milliárdok Felcsútra. Az anyagi háttér biztos alapot teremtett az NBI-re, nem is estek vissza azonnal az NBII-be, igaz, a 16 csapatos bajnokságból csak a 14. helyet csípték meg. A következő idényben már előrébb léptek, a 10. helyen végeztek, de ez volt az a szezon, aminek a végén összeomlott anyagilag több komoly múltú csapat, mint a Győr, a Kecskemét, a Pécs. Szemben ezekkel a tradicionális csapatokkal, a Puskás Akadémiának természetesen filléres gondjai nem voltak, szakmaiak annál inkább. A csődhullám miatt az NBI létszámát 16-ról 12-re csökkentették, minden eddiginél nagyobb tülekedés volt a kiesés elkerülésért. Felcsútról két, viszonylag sikeres idény után elküldték Benczés Miklóst. A helyére – a magyar edzőszakma dicsőségére – a játékosként egykor kiváló, edzőként viszont nem sokat mutató horvát Robert Jarnit ültették a kispadra. Nem jött be a terv, Jarnit háromnegyed évvel később, három fordulóval a szezon vége előtt kirúgták, miután az utolsó helyen állt a Felcsút. A helyét a stábjának az egyik magyar tagja, Szíjjártó István vette át, de ez már mindegy volt. Bár sokan arra számítottak, hogy valami páratlan szerencse folytán úgy alakul, hogy a Puskás mégis bent marad az NBI-ben, a felcsútiak kiestek. És itt újabb fordulat jött. A hároméves elsőosztályú kaland után akár az is megtörténhetett volna, hogy Felcsúton újra az alapító Orbán Viktor célkitűzései alapján működtetik a klubot. De nem ez történt, azonnal vissza akartak jutni az NBI-be, oda, ahol az alapító Orbán Viktor szerint semmi keresnivalója nincs a csapatnak. Valószínűleg ekkor már másként gondolta. Hat olyan NBI-es játékost szerződtettek, aki bármelyik magyar csapatba befért volna, olyan fizetéssel, hogy simán választották inkább az NBII-es Felcsútot. Nem a kispadra vették őket, a fiatalok mögé. Edzőnek meghagyták az utolsó NBI-es szezon legvégén kinevezett Szíjjártó Istvánt, bár ez semmit sem jelentett. Miután ősszel Szijjártót is kirúgták, mert nem állt feljutó helyen a csapat, a menesztett edzőazt mesélte a Digi Sporton, hogy neki lényegében semmi beleszólása nem volt a csapat kialakításában, mert mindent Bognár György szakmai igazgató döntött el, a kezdőcsapat összeállítását, a cseréket, mindent. De Felcsútról Szíjjártó mellett Bognárt is elküldték, hogy fél éven belül megint teljesen más szakmai koncepciót válasszanak. Nem azt, hogy a világszínvonalúnak mondott játékosgyárból érkező a fiatalokat kipróbálják. A cél a játékosnevelés helyett az NBI-be való visszajutás volt, mindenáron. Ezért szerződtették Pintér Attilát. Aki vett még egy rakás magyar válogatottat a meglévők mellé, ezzel teljesen eltorlaszolva az utat a saját nevelésű fiatalok előtt. Pintér az összevásárolt csapattal feljutott az NBI-be. Az első osztályban aztán végre nemcsak magyar válogatottakat vehetett a Puskás Akadémia, hanem légiósokat is. Vettek is, de annyit, hogy a fiatalokat kiszorító magyar válogatottak is csak kispadoztak, míg külföldiek rohangáltak a pályán. Cserébe Pintér bejuttatta a csapatot a kupadöntőbe, ahol csak 11-esekkel kaptak ki az Újpesttől. Egyetlen elrontott lövésen múlt, hogy a Puskás Akadémia nem indulhatott el az Európa-liga selejtezőjében, hogy leigázza a kontinenst. De ezt a koncepciót is kidobták múlt nyáron Felcsúton, elküldték Pintért, és visszaigazolták azt a Benczés Miklóst, aki legeslegelőször vitte fel a Puskás Akadémiát az NBI-be, és ott is kapott két szezont. Mint írtuk, Benczés és a Felcsút felmelegített kapcsolata hamar kihűlt, decemberben az utolsó fordulót sem várták meg a kirúgásával. A helyére egy meccsre Komjáti András sportigazgató ugrott be, aztán jött Radoki, akit most rúgtak ki, és ugrott be megint Komjáti, hat meccsre. Hogy mi a koncepció, az még most sem látszik. Radoki a magyar játékosokra akart támaszkodni, visszatért pár régi akadémista, kipróbált a világszínvonalú képzésből frissen kikerült játékost is, de a nála debütáló akadémista, Bokros Szilárd például ilyen öngólt fejelt: Ezután Bokros nem nagyon játszott. Radoki így kommentálta a gólt:„Már a múlt héten, a Honvéd elleni vereség után is azt mondtam a két kapott gólunkra, hogy nem lehet ilyeneket kapni, és most egymás után harmadik alkalommal követtünk el óriási hibát. Erre nehéz mit mondani. Hegedüs Lajos szólt, hogy »jó«, Bokros Szilárd mégis elfejelte a labdát, sajnos a kapunkba. Lehet bármennyit edzeni, ilyen megoldást nem lehet választani. Csakúgy, mint a kispestiek ellen, újra magunkat vertük meg.” A Puskás Akadémiában rendszeresen pályára lépő legfiatalabb játékos az a Kiss Tamás, akit tavaly Szombathelyről igazoltak, a jelek szerint ilyen képességű játékos nem volt az akadémián. De télen is vettek egy 19 éves fiatalt Zalaegerszegről. A következő hat, a kiesés szempontjából sorsdöntő fordulóban aligha a saját nevelésű fiatalokra fog építeni a Puskás Akadémia. Aztán ha bent maradnak, majd megerősítik a keretüket magyar és külföldi válogatottakkal. Több nyilatkozatból is kiderült már, hogy Felcsúton tulajdonosi szinten dőlnek el a legfontosabb ügyek. A tulajdonos Mészáros Lőrinc. Papíron ő rángatja a kormányt félévente más irányba. Papíron. Népszerű https://444.hu/2019/04/08/szeles-mozdulatokkal-kormanyozzak-a-felcsuti-futballt-a-semmibe

[korkep-blog]

25 év után Európában: Ma este újra felragyoghat a DAC csillaga

Közel két hónappal a Fortuna Liga 2017/18-as idényének vége után a DAC ma este újra bemutatkozhat az európai kupaporondon. A 21 órakor kezdődő, a grúz Dinamo Tbilisi elleni mérkőzésen a Körkép.sk riportere is ott lesz, a találkozó eseményeit pedig percről-percre követjük majd.   A DAC törté...

Közel két hónappal a Fortuna Liga 2017/18-as idényének vége után a DAC ma este újra bemutatkozhat az európai kupaporondon. A 21 órakor kezdődő, a grúz Dinamo Tbilisi elleni mérkőzésen a Körkép.sk riportere is ott lesz, a találkozó eseményeit pedig percről-percre követjük majd.

  A DAC történelmi sikert ért el azzal, hogy bronzérmes lett a Fortuna Ligában és 25 év után újra kupaszereplő. Az UEFA Európa-liga-sorsolásán a grúz Dinamo Tbilisit kapta meg ellenfeléül, az esetleges továbbjutás esetén pedig az Derry City (Írország) – Dinamo Minsk (Fehéroroszország) párharc győztesével mérkőzhet meg.

  A csallóközi klub szurkolói teltházzal várják a grúziai ellenfelet, akik pedig nem tudnak ott lenni a Mol Arénában, azok az RTVS 2-es csatornáján és a Körképen követhetik a mérkőzést.

  Erősítés és búcsúzás Rossitól

  A tavaszi idény végeztével a szűkebb keret 4 tagjától vált meg a DAC. Távozott Kwin, Živkovič, Kontár és Pambou is. Ezen felül a klub megvált Matej Sláviktól, Mervó Bencétől és Lukáš Čmelktől is. Helyükre erősítésként megérkezett Eperjesről Adrián Slančík (kapus), Nagymihályról Milan Šimčák (védő), a Vasas fiatal üdvöskéje, Vida Máté (középpályás) és az ukrán Odessától Maksym Tretiakov (támadó).

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2018/07/04/teve-kozvetiti-dac-dinamo-tbiliszi-europa-ligas-merkozest

  A klub ugyancsak sikeresen egyezett meg Kalmár Zsolt végleges megvásárlásáról.

  “A csapatunk jól felkészült. Mivel néhány játékos, mint Vida Máté vagy Kalmár csak később csatlakoztak a felkészüléshez, még nem tudták teljesen felvenni a megfelelő ritmust. Csütörtökön nem is lesznek még a kezdőcsapatban, de csereként esélyt kapnak majd. Összességében elmondhatom, hogy jól felkészült a csapatunk.”

  Nyilatkozta Marco Rossi, aki bár már megegyezett az MLSZ-szel a szövetségi kapitányságról, július 19-ig még a DAC edzője marad.

  Ebből kitűnik, hogy a grúzokkal lejátszandó két mérkőzés egyben Rossi búcsúzását is jelenti.

  “Nem vagyok nő, hogy több dologra tudjak figyelni, ezért jelenleg folyamatosan csak Dunaszerdahelyre összpontosítok”

  nyilatkozta Rossi még a felkészülés alatt.

  “Az itt élő emberek éveket, évtizedeket vártak erre a párharca. Egyáltalán nem vagyunk motiváció híján. Ebben a pillanatban nem gondolok arra, hogy mi lesz utána. Teljesen erre a csatára összpontosítok, és ugyanez igaz a játékosokra is. Örömet akarunk szerezni a szurkolóinknak”

  mondta Rossi a találkozó előtti sajtótájékoztatón. Egyes sajtóértesülések szerint egyébként az olasz szakembert a portugál kezdő edző, egykori válogatott védő, a Benfica Lisabon legendás játékosa, Hélder válthatja.

  http://www.korkep.sk/cikkek/velemeny/2018/07/10/remenyteljes-palyan-dac-johet-nemzetkozi-siker

  Rossi és stábja a sorsolás óta figyelte a Tbiliszi együttesét.

  “Attól a pillanattól, hogy kisorsolták őket nekünk, megkezdtük a megfigyelést. Tudjuk, hogy 4-4-2 vagy 4-2-3-1-es felállásban játszanak. A saját ligájukban egészen dominánsak, és van néhány érdekes egyéniségük, láttuk őket a mérkőzéseiken.”

  mondta az olasz, aki a kezdőcsapattal kapcsolatban elárulta, hogy fejben már összeállította a kezdőt.

  “A fejemben megvan és az edzés után meglátom, hogy a játékosok rendben vannak-e. Az elsődleges cél, hogy ne kapjunk gólt és hogy mi rúgjunk. A kupamérkőzéseken érvényes, hogy otthon nem szabad gólt kapni. Ez az első Európa-ligás mérkőzésünk, és fontos, hogy önbizalmat szerezzünk.”

  http://www.korkep.sk/cikkek/friss-hirek/2018/07/09/keretet-hirdetett-dac-az-europa-liga-elso-selejtezokorere

  A grúz ligában tavasz-ősz rendszerben játszanak, így a Dinamo Tbilisi jelenleg teljes gőzzel benne van a “forgatagban”, de Rossi bízik a védenceiben.

  “Természetesen, számukra mindenképpen előny, hogy fizikailag jobban vannak. Mi nem tudtuk mikor felvenni a ritmust. De bízom a csapatunkban, hiszek a játékosaimban és az erősségükben.”

  nyilatkozta Rossi.

  Ljubičič: Sokat dolgoztunk

  Marin Ljubičič, a DAC csapatkapitánya is várja már az összecsapást, ahol játékostársaival jó benyomást akarnak kelteni.

  “Jól felkészültünk, új játékosok érkeztek. Segíteni akartunk nekik, hogy gyorsan beilleszkedjenek. Nagyon várjuk a mérkőzést. Sokat dolgoztunk, hogy ebben a pozícióban lehessünk. Úgy készülünk rá, mint egy ligás meccsre. Tele lesz a stadion, ami számunkra nem lesz újdonság, hiszen mindig teltház előtt játszunk. Szerencsés vagyok, mert a keretben sok játékos maradt meg, ismerjük egymást a pályán.”

  mondta Ljubičič.

  A gúzok edzője, Kachaber Kačarava is bízik saját csapata sikerében. Egyértelműen előnynek tekinti, hogy jobb erőnlétben van a Dinamo a már folyó hazai bajnokság miatt.

  Körkép.sk, profutbal.sk

Nyitókép: profutbal.sk

[korkep-blog]

Már biztos a bennmaradás! Indulatokkal tűzdelt mérkőzésen győzött a KFC Komárom

Hét pont. Ennyit vert rá a kiesőzónában tanyázó csapatokra a komáromi KFC két fordulóval a szezon vége előtt. Volt ok tehát az ünneplésre szombaton a lila-fehéreknél, és már csak azért is büszkék lehetnek, mert ezt az előnyt az utóbbi egy hónapban érték el. Focimeccsen jártunk.   Szombaton ...

Hét pont. Ennyit vert rá a kiesőzónában tanyázó csapatokra a komáromi KFC két fordulóval a szezon vége előtt. Volt ok tehát az ünneplésre szombaton a lila-fehéreknél, és már csak azért is büszkék lehetnek, mert ezt az előnyt az utóbbi egy hónapban érték el. Focimeccsen jártunk.

  Szombaton délután öt órára szép képet mutatott a komáromi stadion, hiszen 1 122 szurkoló gyűlt össze, hogy buzdítsa szeretett csapatát. A Slavoj Tőketerebes elleni mérkőzés sok szempontból rendkívüli fontossággal bírt a hazaiak számára. A győzelem egyrészt azt jelentette volna, hogy két fordulóval az idény vége előtt fellélegezhetnek, mivel így biztossá válik a bennmaradás -, másrészt 40 évvel ezelőtt a 2. ligába feljutva pont a Tőketerebes volt az a csapat, akit egy 9:0-s zakóval küldtek haza Komáromból.

  A klub most is ingyenesen belépést biztosított a szurkolók számára, akik kihasználva a szép napsütéses időt megtöltötték a széksorokat.

  A mérkőzés első 20 perce szinte eseménytelenül telt. Bár leginkább a vendégek térfelén folyt a játék, a komáromiak nem tudták veszélyeztetni a tőketerebesiek tizenhatosát.

  A játékvezető aztán a 26. percben megkezdte a sárgalapok kiosztogatását a vendégeknek. Először Lukáš Jacko számára villant a lap, mert belement a földön labdát fogó komáromi kapusba.

  Majd a 42. percben két tőketerebesit is megbüntetett a játékvezető  a 16-oson belüli szabálytalanságért. A bíró büntetőt ítélt, a sárga mezes vendégek pedig enyhén szólva is agresszívan tiltakoztak. Ekkor villant a harmadik sárga is.

  A büntetőt végül Goran Matić sikeresen gólra is váltotta.

  Az első játékrész vége előtt ismét nagyobb perpatvar alakult ki az egyik komáromi játékos buktatása után. A játékvezető a partjelzővel és néhány higgadtabb játékossal együtt próbálta lecsillapítani a kedélyeket, villantak a lapok mindkét csapatnak, majd gyorsan lefújta az első félidőt.

  A második játékrész elején a hazai Lukáš Duda gazdagodott egy sárga lappal, majd két újabb tőketerebesi is megkapta a maga sárgáját. A lefújásig még láthattunk néhány érdekesebb megmozdulást a komáromiak részéről, akiken nem tudtak kifogni a vendégek. Végül maradt az 1:0 állás 1:0, ami azt is jelenti, hogy a komáromiak sikeresen elkerülték a kieső zónát.

  Gólszerző: Goran Matić (43.)

Sárgalapok: Mihajilo Popović (45.), Lukáš Duda (52.)

Összeállítás: Lukáš Leckéši, Mihajilo Popović, Marcel Ondruš, Dominik Špiriak, Patrik Šurnovský, Domonkos Kristóf, Nagy Péter, Goran Matić (88. percben Luzin Alexandr), Lukáš Duda (75. percben Dmytro Bilyk), Mészáros András (90. percben Hovsepyan David), Samir Nurković

Játékvezetők: Gemzický-Čajka-Smolíkoá-Chromý-Korman-Hodoško

Nézőszám: 1 122

  A KFC Komárom legközelebb, a szezon utolsó előtti fordulójában, május 13-án, vasárnap 17 órától játszik otthon, amikor az FK Zólyombrézó B csapatát fogadja.

  Komjáthy Petőcz Andrea

Fotók: körkép.sk/KL

[korkep-blog]

DAC-körkép: Teltház Nagyszombatban és a Slovan ellen is

Három fordulóval a vége előtt egy hazai és két idegenbeli mérkőzésre készülnek a sárga-kékek. Az már biztos, hogy jövő héten teltházas mérkőzésen fogadjuk az örök rivális Slovant, és úgy néz ki, hogy a hétvégi nagyszombati rangadóra is megtelik a City Aréna.

Három fordulóval a vége előtt egy hazai és két idegenbeli mérkőzésre készülnek a sárga-kékek. Az már biztos, hogy jövő héten teltházas mérkőzésen fogadjuk az örök rivális Slovant, és úgy néz ki, hogy a hétvégi nagyszombati rangadóra is megtelik a City Aréna.

  Kilenc nappal a mérkőzés előtt elfogyott minden jegy a DAC-Slovan derbire. A jelenleg a második helyen álló dunaszerdahelyieknek jó lenne megőrizniük pozíciójukat a dobogó második fokán, a teltház pedig az ehhez szükséges háttért és hangulatot is megadhatja.

  Nem akarunk asszisztálni a Nagyszombat bajnoki címéhez!

  A szombati, Nagyszombat elleni mérkőzés több szempontból is fontos a DAC számára. Egyrészt, ha győzünk, akkor biztosíthatjuk helyünket az európai kupaporondon, ráadásul már csak 4 pontnyi különbség maradna a listavezetővel szemben. A másik oldalról nézve, egy esetleges vereség azt jelentené, hogy a Nagyszombat két fordulóval a vége előtt bajnokká válik – valljuk be, ehhez nem szívesen asszisztálnánk.

  http://www.korkep.sk/cikkek/szemle/fcdac-sk/2018/05/02/kalmar-itt-az-ideje-hogy-vegre-visszavagjunk-nagyszombatnak

  A május 5-i rangadóra a DAC szurkolói 900 belépőjegyet kaptak a szervezőktől, akik megnyitják a közönség előtt a sárga-kék ultrák melletti szektorokat is. Az utolsó 1200 jegyet csak a mérkőzés napján 14 órától lehet majd megvásárolni, ezzel próbálják helyzetbe hozni azokat a szurkolóikat, akik nem tudtak az interneten belépőt vásárolni.

  A 17 órakor kezdődő derbit nagyon várják már a nagyszombatiak is, akiknek nem tetszett túlzottan, hogy a Trencsén elleni múlt heti vereség után Ľubomír Šatka nem a mérkőzést értékelte, hanem a Spartakkal kapcsolatban nyilatkozott. A klub honlapján arra kérték szurkolóikat, hogy igazi futballpoklot készítsenek elő a dunaszerdahelyieknek, így minden sárga-kék torokra szükség lesz szombaton, hogy 12 játékossal lépjünk pályára!

  Szavazzunk a hónap góljára!

  Christián Herc Zsolna elleni gólja is bekerült április legszebb 5 gólja közé. A Fortuna Liga oldalán lehetőségünk nyílik arra, hogy támogassuk őt a győzelemben. Ráadásul a szavazással mindenki bekapcsolódhat a Fortuna fogadóiroda által felajánlott 50, 30 és 20 euró értékű kreditért folyó versenybe is.

  A Hónap legszebb gólja ankéton győztes DAC-játékosok (a 2013/14-es idény óta):

  2014 április: Roman Gergel

2014 május: Szabó Otto

2015 augusztus: Szarka Ákos

2015 október: Jakub Brašeň

2016 június: Vida Kristopher

2017 március: Marin Ljubičić

2017 szeptember: Eric Davis

  Szavazni az alábbi linkre kattintva lehet

  Novota a DAC-ban folytatja

  Ahogy arról korábban beszámoltunk, Novota János, válogatott kapus, a DAC egykori hálóőre egészségügyi okokból kénytelen volt feladni profi sportolói karrierjét.

  http://www.korkep.sk/cikkek/sport/2018/02/05/egeszsegugyi-okok-miatt-visszavonul-dac-egykori-kapusa

  Az egykori csapatkapitány és közönség kedvenc júliustól az Akadémia kapusedzőjeként tevékenykedik majd a DAC-nál.

  „Ez egy teljesen más funkció lesz, mint amihez hozzá voltam szokva. Nagyon örülök az új szerepkörömnek, hiszen nem mindennapos dolog, hogy valaki az aktív pályafutása befejeztét követően rögtön egy élvonalbeli klubtól kap ajánlatot ilyen pozícióra. Nagyon megbecsülöm, és rendkívül örülök ennek a lehetőségnek. Igyekszem mindent beleadni és a lehető legjobb teljesítményt nyújtani ezen a téren is. Azt szeretném, ha a gyerekek örömüket lelnék az edzésben, és hogy minél nagyobb sikereket érjenek el a pályafutásuk során”

  – nyilatkozta az fcdac.sk-nak Novota.

  Körkép.sk

Nyitókép: fcdac.sk