#aztán bumm!

[critterofthenight]

vannak köztünk még volt nabu senpai rajongók? felsőben konkrétan 4 éven keresztül az az ember volt a kedvenc videósom, aztán (tavaly? tavalyelőtt?) egy jó kis egy-másfél éves kihagyás után mentem volna a csatornájára nosztalgiázni, erre arconcsapott a dráma 😭

[pajjorimre]

Ennek, ahogy az a bazi hullám nekicsapódik a szikláknak, valami elképesztő hangja van. Állsz ott a tetején, 60 méterrel alattad a víz, mi baj lehet, aztán az a tohonya, alig 2 méter magas izé egy pillanat alatt megnő 10 méteresre és bumm bazmeg. Az egy dolog hogy fent is csurom víz leszel, akár elhitted akár nem, de olyat szól hogy beszarsz. Csak ajánlani tudom.

[spraystory]

Gremlins of the Railways

Sráckoromban az anyai nagyszüleim zuglóban laktak ezért sűrűn jártam a 2-es metró vonalán, így volt szerencsém csaknem hetente a Pillangó utcai megálló előtti és utáni graffitiket megcsodálni. Ezek a styleok nem csak simán úttörök voltak hanem a mai szemmel is nézve már akkor bomba stílusok. PNC, MRC, SWK, THK és persze a GRW. Rapaz, Rask, Epos, Sac, Biar, Inza, Koal, Donor, Cak, Ozen vagy Hoesh és a többiek, mind olyan nevek akiknek életem végéig hálás leszek. Rengetegen írnak nekem, mennyire hálásak hogy ezeket a sztorijaimat megírom. Nagyon jól esik, de én pedig ezeknek az alkotóknak tartozom örök hálával azért amilyen úttörő munkát végeztek, hogy megteremtették a magyar graffiti mozgalmat. Egyébként, a Pillangó utca után már majdnem az Őrsnél, volt egy valamiféle szertár épület a metró területén, több cuccal az oldalán, ezek között volt Hoesh egyik másnéven festett cucca egy Tank graffiti. Persze ez nem egy tank harckocsi volt hanem az volt írva hogy Tank, mint név és style. Nekem ez különösen tetszett és akkora hatással volt rám hogy minden vágyam az volt hogy bárcsak olyasmit festhetnék, ezért én kb 1996-ban első nevem Chaos után egészen rövid ideig kitaláltam hogy lelopom a Tank-ot valahogy és a Tank-hoz hasonló csengésű de egyébként rettenetesen béna Akna nevet választom. Ebből a szörnyű névből mindössze 2-3 cuccot festettem életemben aztán szerencsére elfelejtettem, jobban mondva csak elfelejtettem volna de pl Elemér barátom a mai napig így hív. Szintén 1996 körül volt egy barátnőm aki a Rózsadombon lakott, ahová menet mindig a Batthiányi téren szálltam le a metróról, itt találkoztam többször is Rapaz/PNC atyaúristennel, ez a csodálatos ember aki azóta nagyon jó barátom, ő volt az első aki szóba állt velem mint firkásszal. Többek között ettől kezdve gondoltam magamról hogy én is graffitis vagyok. Ezek az apró gesztusok másoktól őrületesen sokat jelentettek. Az Őrs vagy Rákoskereszttúr - ahol pl az MRC-sek egy része lakott, a lehető legmesszebb volt az én lakóhelyemtől. De az Őrs esti fényei, a kereszttúri vasúti line látványa, a tudat hogy arrafelé aktív firkászok laknak, meg az az egész környék és annak a tőlem való messzesége - noha nem szerettem azt a környéket - mégis erős romantikus képpel él bennem és valószínűleg elsőként nagymértékben hozzájárult az a hangulat + látvány ahhoz hogy később, éveken át olyan képeket festettem amik naplementében, mindenféle vasúti környezetet ábrázolnak, esti fényekkel, vezetékekkel, villanyoszlopokkal. Olyan 1998-tól kb 2001-ig a Süss Fel Nap nevű kultikus szórakozóhelyen dolgoztam pohárszedőként és pultosként. Mikor ide érkeztem már itt volt szakács a Firma és Nem Közölt Sáv ( korábban Funkrodeo ) tagjaiból alakult legendás Az Idő Urai tagja, Face da Pooh, nekünk csak Face. Igen, a Faktor-Labor Face-e. Szakács volt ugyan de emlékeim szerint leginkább csak sonkás-sajtos melegszendvicset készített toast kenyérből de ez akkor senkit sem érdekelt mert a legjobb arc volt. Face-hez gyakran jártak le a Süsibe az akkor már abszolút etalonnak számító PNC-GRW tagok, Bankos, Azur, Raska, Rapa, talán Epos is, egyszóval a hazai graffiti úttörői. Természetesen én igyekeztem a legtöbbet sürögni-forogni körülöttük, beszélgetni velük. Akkor én már amennyit csak tudtam festettem és óriási megtiszteltetés volt hogy Bankos egy készülő magazinhoz fotózta az én cuccaimat is. Szó szót, bandázás bandázást követett, imádtam minden pillanatát. Végtére is néhány találkozás és megismerés után elhangzott a kérdés talán Raskától: - Volna-e kedvem GRW-t írni? Bumm. Ez nekem konkrétan olyan érzés volt mintha egy amatőr rockzenésztől megkérdezné James Hetfield hogy volna-e kedve a Metallicában zenélni. Természetesen azonnal igent mondtam és én voltam a világ legboldogabb embere. Így kerültem hát a GRW-be és így lettem ennek a csodálatos és iszonyú jól működődő, progresszív kultúrális környezetnek az egyik résztevevője. És ezután jött minden. Ugyanez másokkal is megtörtént, de én csak a saját verziómat tudom leírni. A PNC és holdudvara zseniális ízléssel válogatták ki az akkori aktív hazai - leginkább budapesti -  firkászokból egy számomra “szupercsapat” tagjait amiben én is ott lehettem. Ha nem is szó szerint de egyfajta eufórikus érzés volt találkozni, bandázni és persze együtt festeni. Érinthetetlennek és megállíthatatlannak éreztem magunkat és ez felemelő érzés volt. Éjjel, nappal gyártottuk a falakat, traineket, hétvégén pedig szinte mindig legáloztunk. Vonatokat főleg a Nyugati lineon festettünk, ha kimentél a nyugatiba 2000-es években, szinte bármikor találkozhattál valamelyik csoporttársunkkal aki épp az azelőtti napi cuccot várta befutni. Volt, hogy 11-en(!) festettünk vonatot ami akkor egészen elképesztő felelőtlenségnek és őrültségnek tűnt (7.kép). A GRW korszak volt az első jelentős lépés ami megnyitotta számomra az utat a kreatív fejlődéshez, megismertette a verseny és csapatszellemet, az összetartozás érzését. Néhány évig tartott csupán és az elmúlása számomra szomorú volt ugyan de a legtermészetesebb úton ment végbe. Sokan jöttünk sokfelől és ugyanilyen sokfelé széledtünk szét később. Utólag visszagondolva a “nagyban lenni” varázsa épp addig tartott ameddig kellett és így volt ez jó.

1. kép : Tite, Nikon, Idar, Borg ( KoolKasko) - Blik hiányzik a képről de ez volt a GRW friss generációja

2. kép : Banx, Nikon - Fővám tér 2000

3. kép : Tish, Stik, Jok, Blek (Blik), Nikon - 2000 Nyugati line

4. kép : Banx, Bazer, Nikon, Sken - 2000, Nyugati line

5. kép : Nikon, Tish E2E - 2000, Nyugati line

6. kép : Banx, Sken, Blik, Bais (Bazer), Nikon, Tite - 2000, Filatorigát

7. kép : Bify (Rapa), Kath (Stick), Izm (CBS, LA), Blek (Blik), Nikon, Banx, Tish, E2E - 2000, Nyugati line

8. kép : GRW (Nikon) - 2000, Rákosrendező

9. kép : Banx, Tite, Dormi18 (Blik), Nikon - 2000, Nyugati line

10. kép : Blek (Nlik), Bif (Rapa), Nikon, Banx, Tish, Kath (Stick) - 2000, Nyugati line

[anyadisszeretne]

A sötétségről kérdeztél, s én csak néztem magam elé mert nem tudtam mit is mondhatnék....

Mióta a depresszió két karja szorít magához az érzéseim az élet felé vegyesek. Egyszer boldog vagyok máskor pedig annyira szomorú, hogy az ágyból is nehezemre esik kikelni. Amikor 2020-ban vizsgáltak bipoláris zavar gyanújával már szinte imádkoztam, hogy legyen ez hiszen végre magyarázatot kapnék magammal kapcsolatban. Azonban negatív lett az eredmény és a pszichiáter közölte, hogy valószínűleg a traumatikus gyerekkor az oka az anya valamint az apa hiánya. De nem volt traumatikus a gyerekkorom, igaz anya nélkül nőttem fel és apu egy ideig távol volt de minden szeretetet és minden törődést megkaptam vagyis azt hiszem. A mama mindig mindent megadott nekünk, kivéve persze a lelki biztonságot de ha meg azt nézzük azt mindenki saját magának teremti meg és nekem ez is sikerült. Tehát amikor sem a bipoláris zavar, sem a skizofrénia nem nyert úgy döntöttem, hogy majd én analizálom magam és a következőkre jutottam : majdnem biztos vagyok abban, hogy jól vagyok csak annyira félek a boldogságtól, hogy mindig az útjába akarok állni ugyanis egész életemben mindenkitől azt láttam, hogy a boldogság gonosz mivel tart egy ideig aztán bumm eltűnik és jön a szar. Tehát többnyire ez lehet a baj valamint a testképzavar amivel a lányok 99.9% küzd a maradék 1% pedig még nem ismerte be. Durva volt ezt 20 évesen megállapítani viszont most, hogy megint öregebb vagyok egy évvel és szültem egy babát úgy érzem ismét tévedtem. Mármint a diagnózis ugyan az, kivéve azt, hogy iszonyatosan félek attól, hogy rossz anya leszek. Én nem tudok énekelni se rajzolni, nem szeretem a meséket és még a mondókákat sem ismerem. Én nem tudom gügyögni és úgy csinálni mintha egész nap nem lenne más dolgom csak ő rá vigyázni.

Tehát amikor a sötétségről kérdezel akkor csak névvel tudok felelni, Anna mert a sötétség mindig erősebb lesz mint a fény ami kezd kialudni az évek múltával.

[parsorosok]

Eljött az ideje a kiborulásnak

Most megint tele lett a hócipőm a randikkal. Amikor végre azt érzem, h egy oázisra értem, és már a harmadik randin végre megtörténik a csók és jó és legtöbb kétségem szertefoszlik, na bumm, akkor derül ki h kurvára délibáb az egész. Másnap eltűnik, mint szamár a ködben én meg széttárt kezekkel nézek szerte szét, h mi a retkes büdös francot álmodtam az éjszaka... hát ez sem igaz bazdmeg.

de nem adom fel. csak néha kiborulok ide a szemétdombra, aztán megyek tovább. amúgy ha már a randiknál tartunk: olyant keresek, aki hozzám hasonlóan azért sportol, hogy aztán féktelenül felzabálhassa az összes gurmé és nem gurmé éttermet budapesten, aztán koncerten kitombolhassa magát (perturbátorra, dzsúdlóra, beton hofira, carson comara), ne nézzen hülyének azért mert van nyugdíjmegtakarításom (uram bocsá FIRE - útra is nyitott lennék), nem vagyok biztos abban h akarok gyereket (de állatokkal talán együtt tudnék élni) és baszottul élvezem az életet. Annyira, h állandóan mosolygok és ettől nőttek ki a szexi szarkalábaim. szeretem a rendet, tisztaságot, egészséges vagyok és imádom az életem. Ha magadra ismertél, ne tards vissza, írjál, menjünk Komachi bisztróba :)

tsók

[eltiron2]

Még két hét (nagyon személyes poszt)

Múlt vasárnap, 3 hónap kórházi szenvedés után elment a bátyám, 64 éves korában. 

Írtam 2-3 alkalommal arról, hogy kórházban van és, nos, meg fog halni. Borzasztó nehéz leírni, amit érzek, ezért tartom a tumblit, ide álnéven, a családtagok nélkül le lehet írni minden kutyafülét, maximum vadidegen arcok lehülyéznek, na bumm. 

Azt hiszem, még mindig picit sokkos vagyok, nem érkezett meg a fájdalom, csak a megkönnyebbülés, hogy vége az idegőrlő kórházi látogatásoknak, és a félelemnek. Borzalmasan féltem, hogy (Magyarországon vagyunk, ugye) valami látszatjavulás után hazaengedik, hogy otthon haldokoljon lassan, égve egy borzalmas néma belső pokolban. Jó kezekben volt (csak dícsérni tudom mind a két kórházat ahol volt, elképesztően kedves és profi személyzetettel találkoztam mind a két dél-pesti kórházban, bár a Jahn olyan volt, mintha egy világháborús filmforgatás helyszíne lenne), kezelték a fájdalmait, türelmesen. 

Aztán persze beindult a halálmalom, ami gyerekkorom óta elborzaszt. Késői gyerekként nagyon korán át kellett élnem az összes nagyszülőm elvesztését és mivel nagy a család, természetesen sok halált láttam. Köztük apámét, 14 éves koromban. Miután ő meghalt, anyám mellé éppen Gyula bátyámat nevezték ki másodlagos gyámomnak, szóval mondhatom, hogy másodszor is megárvultam. 

Szóval el fogjuk temetni, de csak február 20-ra tudták megoldani a sógornőmék, szóval még 16 napig fog feküdni valahol a teteme annak az embernek, aki az egyik legfontosabb ember volt számomra. 

Azt hiszem most, ahogy írom ezt a hülye posztot, kezdem érezni a dolgot. Nem igazán beszélgettem erről senkivel, nem is akarok, nálunk nem szokás kimutatni a fájdalmat, leginkább a “megvagyok, csak hagyjatok békén” mentalitás az uralkodó. 

Szóval megvagyok, üzenem ezt annak a pár barátomnak, akik olvasnak itt engem a tumblin, és meg is leszek, ha ez a bő két hét letellik és túlesek a fájdalom és gyász dzsemboriján. 

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és azoknak, akik elolvasták ezt a hosszú, személyes szart. 

[azalmodozoangyal-818]

Jelenleg nézhetsz kattantnak, de sajnos ilyen vagyok, utolsó percig küzdök.Igazából fogalmam sincs mi történik most, jelenleg nagyon kavarog bennem minden. Ha normálisan gondolkodnék és nem dobtam volna el a saját határaimat, akkor jelenleg nem tepernék utánad, mert megakarom oldani és ahogyan anno fogalmaztad, próbálok hozzád "csiszolódni". Nem vagyok tökéletes, rengeteg hibám van, de melletted hajlandó vagyok bármin változtatni. Folyton attól féltem már a legelején is, hogy nem leszek elég, de mint kiderült pont hogy sok vagyok. De nem tudtam hova tenni azt ahogyan egyik napról a másikra bumm elridegültél és nem kommunikáltuk le a dolgokat aztán gondolom én túlagyaltam és emiatt félrecsúszott. Fogalmam sincs mi játszódik le benned vagy hogy hova tart ez, de vártam sokat mér amiről talán nem is tudsz és képes vagyok most is 1-2 vagy mit tudom én mennyit várni, csak tudjam hogy megéri e. Nem tudom hogy hova lyukad ki ez az üzenetem, de bárhogy is lesz elfogadok bármit. (Nem tagadom annak örülnék a legjobban ha maradnál) Viszont szeretném ha lekommunikálnánk ami most van vagy ahogyan döntesz. Ennyit akartam, nem tudom válaszolsz e vagy nem..

[enoughwouldnotbealife]

Elengedés

Furcsa dolog ez. Azt hisszük, hogy vége. Végre túl vagyunk rajta és továbbléptünk aztán mégsem. A tudatalattinkban ott van és nem felejtjük. Ott marad minden mozdulat minden levegővétel, minden szó. Amikor már azt hisszük elengedtük jön valami és bumm. Jön valaki, aki rá emlékeztet és megsemmisülünk. Elkezdjük ugyanazt érezni, mint akkor. A szabadságot, a boldogságot, a nihilt. Szinte elfeledkezünk arról miért is vetettünk neki véget, aztán már késő. Megkedvelünk valakit, aki visszahúz oda, amiben az elsőnél éreztük magunkat és végünk. Soha nem engedjük el.

[elvesztett-bizalom]

Tudod, sok dologra megtanítottál. Megmutattad, hogyan motiváljam magam, hogyan temetkezzek a tanulásba, amikor minden rossz. Megmutattad, hogyan értékeljem magam, hogyan helyezzem magam az első helyre, hogyan dolgozzak magamon. Mindezt úgy, hogy nem éreztetted velem, hogy buta lennék, amiért ezeket eddig nem tudtam. Mindemellett az összes szeretetem elnyerted. Azzal, hogy magamra fordítottam az energiám, megduplázódott és megkaptad az összeset.

Aztán egyszer csak bumm, mint egy villám. Eltűntél. Majd visszatértél az életembe, de egy olyan formában, amire sose számítottam. Soha nem éreztem még magam ennyire értéktelennek, semminek, élettelennek.

[felhangolo]

Nísing dáwn again.

Valamire specializálódnod kell. Azt mondták. Legyél Te a yoga guy, akiről mindenki tudja, hogy az, tehát könnyen be tudják azonosítani, és ha pont az kell, ami nála van, akkor hozzá mennek.

Amúgy értem a koncepciót, nem arról van szó. Csak nem értek egyet. És még azt se mondhatom, hogy úgy általánosságban nem értek egyet. Hanem, hogy a saját részemre nem értek egyet. És azt is tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Az egész onnan ered, hogy ezer dolog érdekel. Vagy még több. És teljesen lefagyok, amikor azt hallom, hogy válasszak ki egy dolgot. Biztos erre is van valami divatos mentálisbetegség cimke, mint az ADHD. Viszont én kezdem felismerni, hogy kicsit inkább azzal állunk szembe, mint a Divergent c. filmben: hogy vannak emberek, akik nem olyan könnyen beskatulyázhatóak. Sajnos ez van. Ezeknek az embereknek, akik amúgy kifejezetten kreatívak, intelligensek és sokszor még hiperérzékenyek is, bele kéne passzírozniuk magukat abba a kapitalizmus által lemegdonálcosított világba, ahol minden 3 lépésből áll, és hülyebiztosra van megcsinálva, nehogy valaki félreértse. Érdekes, mert én soha életemben nem akartam egysíkú, egydimenziós, kétbites, kiszámítható, könnyen megérthető, beskatulyázható lenni. És akkor benne találom magam egy (tömeg)kultúrában, ami éppen ezt várja tőlem. Köszi!

Szóval a lényeg, amit mondani akarok, hogy azzal, hogy lassan 10 éve yogázom és egy pár éve már órát is szoktam tartani, nem jelenti azt, hogy yoga oktató akarok lenni. Mármint nem jelenti azt, hogy csak az akarok lenni, és erről akarok ismert lenni. Nagyon szívesen leszek ismert arról, hogy ezt IS csinálom, és hogy ez része a repertoáromnak. Hiszen a saját életemnek is csak egy része a yoga. Egy olyan része egyébként, ami eléggé kiállta az idő próbáját. Mondjuk ha egy filozófia vagy egy életmód irányzat több ezer évig fennmarad, akkor az egy elég egyértelmű jel arra nézve, hogy működik. Én speciel kipróbáltam és működik. Azon kevés dolgok egyike, ami így az évek alatt nem kopott ki. Ide sorolnám még az írást és mondjuk a mantra meditációt. Ezek szintén olyan dolgok, amikről tudom, hogy bármikor nyúlhatok hozzájuk és működnek. Jobban leszek tőlük, segítenek középpontomba kerülni, letenni a felesleges terheket, jobban megérteni, hogy miben vagyok.

Azt hiszem onnan tudjuk, hogy egy eszköz működik, hogy nem engedjük el. Persze vannak olyan időszakok, amikor kicsit eltávolodunk tőlük. Amikor elsodor az élet, vagy elkalandozunk. De aztán visszaemlékszünk, hogy iiiiigen a meditáció, biztos azért vagyok ilyen szarul, mert nem csekkoltam be, belülre már egy ideje. És ilyenkor becsukjuk a szemünket, és a légzésünkre visszük a figyelmünket és bumm: enyhül a feszültség. Milyen érdekes gondolhatnánk, de nem gondoljuk igazán, mert jó rég tapasztalatból tudjuk, hogy ez így működik. Annyi csak az extra info hozzá, hogy hát igen: gyakorolni kell. Mert tudhatjuk, hogy működik, meg hihetünk benne és beszélhetünk róla, csak hát ugye az nem ugyan az, mint csinálni.

Szóval itt vannak ezek a nagyszerű technikák, eszközök és módszerek, és én azt gondolom, hogy mind kiváló. Egy repertoár része, amit az ember felépít az évek alatt. És biztos vagyok benne, hogy más szintén kiváló módszerek léteznek, amik másoknak működnek. Ez pedig a saját önismereti utunknak a velejárója, hogy kipróbálunk dolgokat. Szerintem főleg az alapján, hogy mire érzünk hívást, mi vonz, mi szimpatikus. Aztán a kipróbálás által lesz egy saját, személyes tapasztalatunk, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy olyan "kéne még" íze volt a dolognak, vagy inkább olyan: "hát a marketingje jobb volt, mint maga a termék" érzetünk van utána.

És amikor eleget gyakoroltunk valamit és működött, akkor jogosan merül fel az érzés, hogy akkor én ezt így tovább adnám. Hiszen ha nekem működött, akkor... esélyes, hogy másoknak is fog. És akkor az ember vagy választ egy dolgot és annak a specialistája lesz. Vagy multipotenciális (ez egy fancy új kifejezés arra, hogy sok irányú érdeklődésed van és nem tudod és akarod magad lesarkítani 1 vagy 2 dologra) adottságokkal megáldva rájön, hogy egy nagyobb térképet tart a kezében, ami egy teljes világot mutat, amiben navigál. Mert mind egy totál egyedi Univerzum vagyunk, akik próbálják magukat lebutítani, hogy másoknak könnyen érthető legyen. Hát nem, én ezt nem javaslom. Ne egyszerűsítsd le magad, hadd kelljen csak felmászni érted, ha valakinek kell, ami nálad van.

[csajokamotoron]

Greeny: Felemelő érzés minden egyes alkalom, amit a nyeregben töltök

A motorozás gondolata valahol 16 éves koromban ért utol, amikor egy barátom elvitt maga mögött egy rövidebb körre. Ha jól rémlik, egy régebbi, zöld Kawasaki Ninja volt. Hát, nem egy gyalog-galopp azon hátul ülni úgy, hogy egy 3 számmal nagyobb sisak van az ember fején. Nem láttam semmit és konkrétan az “életemért kapaszkodtam”. A rendes nevem Ambrus Csilla, de a többség Greeny-nek szólít. Erdélyből származom, Csíkszeredában születtem, itt is nőttem fel, s remélem itt-vagy a környéken-fogok megöregedni. A táj csodás, hegyek vesznek körbe, mondanom sem kell, mekkora élmény a két keréken gurulás felénk. Mindezt a különleges tapasztalatot félretéve kezdtem utánanézni, milyen motorok is vannak. Rájöttem, több kategória létezik, nem csak a gyorsulási. Úgyhogy egészen “rákattantam”, mondván, egyszer majd bejárom a világot a saját motoromon. 25 éves koromra lett egy motoros pasim, aki – bár nem tartott sokáig a dolog – megszerettette velem a chopper/cruiser kategóriát. Egy 535-ös Yamaha Virago-n kezdtük, majd cserélt egy Suzuki M800-as Intruderre. https://csajokamotoron.hu/suzuki-m800-intruder-2011-teszt Még hátul ülve is éreztem, mekkora különbség van kategórián belül is, mennyivel stabilabb, mennyivel másképp dől az M800 a Virago-hoz képest.  Rá két évre nagyon elszerelmesedtem, s mindent feladva kimentem Angliába egy olyan álmot kergetve, amely sosem vált valóra. Nem csak pénzügyileg, lelkileg, és fizikailag is taccsra mentem. Ekkor volt a nagy bumm, ekkor döntöttem el, hogy “nem leszek én benzintyúk” soha többet, és ekkor iratkoztam be a sofőrsuliba úgy, hogy még itthon sem voltam, és a mérleg nem akart 47 kilónál többet mutatni alattam. Kellett valami, amibe kapaszkodhatok, hogy érezzem, van amiért küzdeni, ami elég merész és figyelemlefoglaló ahhoz, hogy el tudjam terelni a gondolataimat az adott helyzetről. Egy Yamaha Fz-6n-en tanultam a suliban. Emlékszem, megkérdezte a tanár, tudok-e biciklizni, mire én: hááát nem nagyon. Felkacagott, s csak annyit kérdezett: hát, akkor hogy lesz?  Az első órán végülis nem volt gond, hamar rá éreztem, bár borzasztóan féltem felvenni a lábam, kanyarodni. Lehetetlennek tűnt, de a nap végére a felét a gyakorlatoknak gond nélkül meg tudtam csinálni. Következőben annyira jól ment, hogy a tanár arra kért, egy nagyobb ívű kanyart kettesben vegyek be- na ez nem jött össze, mivel nem találtam a lábféket, és nem akartam elütni egy parkoló autót: be húztam az első féket. Mondanom sem kell, úgy kicsúszott alólam a motor, hogy kb. 5 méterre tőlem állt meg. S ha ez nem lett volna elég, rá nemsokára egy figyelmetlenségből – vagy éppen figyelmességből, mert hátra fordultam, hogy jobban halljam a tanárt – kezdett dőlni a motor. S én “nagy vagány” meg akartam fogni, aminek a következménye egy kemény izom húzódás és -gyulladás lett. Sántikálva mentem az elméleti vizsgára, ami egyébként 2 perc alatt sikerült, viszont a felépülés nagyon hosszas folyamata miatt sok órám kimaradt, vagy arrébb került. Úgyhogy október végén került sorra a gyakorlati vizsga, kemény 6 fokban. Majdnem tüdőgyulladást kaptam, mivel ha rendesen felöltöztem, annyira nem tudtam mozogni, hogy konkrétan felrúgtam a motort. De egyből sikerült minden. Karácsonyra vettem meg életem első motor-szerelmét, mely egy Yamaha XVS 650, ismertebb néven Drag Star volt. Mondanom sem kell, hogy mennyire hihetetlennek tűnt az egész, nem beszélve arról, mennyire féltem tőle, mivel elsőre fel sem tudtam emelni a lábáról egyenesbe, és annyira másképp mozgott a Fazerhez képest, hogy már azt hittem, sosem fogom tudni megtanulni kezelni. Aztán muszáj volt, lévén, hogy az autómat eladtam az angliai trip miatt. Egészen november közepéig használtam folyamatosan, hogy ne kelljen 8 kilométert gyalogoljak hazáig. https://csajokamotoron.hu/nagy-katalin-es-az-o-drag-starja Maga a motor leharcolt állapotú volt, ezért sikerült jóval ár alatt megkapni, én meg úgy voltam vele, hogy tavaszig bőven van időm alkatrészt keresni. Arra viszont nem számítottam, hogy ez mennyire lesz nehéz.  Bár maga a motor elég elterjedt világszerte, nagyon kevés az alkatrész és borzasztóan magas árban találtam hozzá. Konkrétan vadászni kezdtem őket. Az üléseket teljesen újba húzattam, a tükröket, kipufogót, a króm elemeket 80%-ban kicseréltem, amit találtam. Ezen kívül kétszer cseréltem kanyarjelzőt, és ez eddig mind csak esztétika. A problémák ott kezdődtek, hogy a műszaki vizsga előtt az olaj konkrétan ki ömlött a tartályából. S ettől fogva körülbelül havonta jártam a szervizeket, egyiket a másik után. Nem volt olyan utam, hogy ne legyen valami baj. Hol a lámpa nem égett, hol az aksit szívta le valami, hol a gyertya ázott fel, de örökös problémám volt az olajfolyással, amit bár több helyen próbálkoztak, nem tudtak teljesen megállítani. Egyszer még a kulcsot is elhagytam menet közben, elromlott a kontaktház, s messze itthonról vettem csak észre, mikor próbáltam tankolni. A Drag-on nincs benzin mérő, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy haza érek vele, mert nagyon nem lötyögött a tank. Az összes létező tömítést és csavart a blokkban kicseréltük, mind hiába. Az első szezonom kétezer kilométerrel fuccsolt be, a következő nagyjából nyolcezerrel. Az idén lett volna a harmadik szezonom, de tavasszal megint bajosan robbant be a motor, ekkor már 170 kilométerre vittem a motort egy ismerőshöz, hátha tud vele valamit kezdeni. A diagnosztika egyáltalán nem esett jól, a váltó kar kottyos, meg valószínűleg a motorban jóval több mérföld van, mint amit ír… viszont a karburátort nagyon jól beállította, a féket tökéletesre koptatta, s ki tudja mit kezdett vele még, de a Drag soha nem ment ilyen jól. Viszont minden kár van van egy kicsi haszon alapon, míg a Drag járta a szervizeket, volt alkalmam kipróbálni jó pár motort. Köztük került néhány sport, túra-sport, cruiser, és túra-endúró is bőven - ez utóbbi tetszett a legjobban. Volt köztük Multistrada, 1150-es GS, 750 X, 650-es és 1000-es V-Strom, s bár imádom a cruisereket, olyan szinten kezdtem megszeretni és megszokni ezt a kategóriát, hogy a saját kicsi cruiseremen félve kezdtem vezetni. Két hónap alatt bele raktam kb. ötezret a jelenlegi párom V-Stromjába – szerencse, hogy két motorja van, s ő jobban szereti a T100-asát – pedig elsőre fel sem mertem ülni rá, nem hogy vezessem. Bár az 172 centiméteremmel magasnak számítok, a motoron terep gumik vannak, így magasabb az átlagnál, éppen hogy leér a lábujjhegyem. Maga a motor felvasazva, táskákkal, teli tankkal közel 250 kiló, magas súlypontú, szöges ellentéte annak, amihez szokva voltam. A régi GS a boxer motorjával még könnyű préda volt ehhez képest, függetlenül a súlyától, mivel alacsony súlypontú volt, ez pedig egy igazi kihívás volt számomra. Sem tolni, sem közép állványra feltenni/levenni, sőt, a földről felemelni sem tudtam. Szépen lassan azonban kezdtem hozzá szokni, sokat segítettek a vezetés technikai képzések, melyekre szinte minden alkalommal más motorral mentem, hogy megtapasztaljam, melyik motor mire képes, mit jelent az ABS, mekkora a féktáv bizonyos típusokon, hogyan mozognak lassú sebességnél, de főleg, hogy megtaláljam a számomra tökéletes motort. Végeredményképpen soha nem bántam meg, hogy letettem a vizsgát, s bár évekig úgy nézett ki, hogy a fennvaló sem akarja, hogy motorozzak, mindvégig kitartottam mellette. Nem csak a depresszióból szedett ki, rengeteget tanultam útjaim során, igaz barátokat szereztem, még álmaim pasiját is ennek a hobbinak köszönhetem. Felemelő érzéssel tölt el minden egyes alkalom, amit a nyeregben töltök, és nagyon remélem, hogy ez így is marad mindörökre! Read the full article

[myralog]

November vége felé

2023. november 20., hétfő 7:25

Mi lesz ma még

Terveim:  Myra projekten dolgozni, lézerezni, esti rutint megcsinálni. Túl élni T.-t.

Kedvem:  Kb. semmi, de már csak 194 nap a melóban. Ma meg még T. rosszallását is ki kell bírnom, mert hibázni mertem. Mostanában nagyon rossz ott dolgozni, de fog összeszorít, lépdelünk előre.

Álmom:  Nem volt, egész jót aludtam, s jól is ébredtem. Aztán meglátjuk. Mert ez a létezni sincs kedvem hangulat egész szar. Valahogy talán elfoglalom magam... T. úgyis kioszt valami szar melót. Ehh...

Időjárás: 12 / 5 °C ☀️ Napkelte: 7:02 Napnyugta: 16:10 Holdfázis: 🌓 Első negyed Hely: 47.681683, 17.636727 Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 20., hétfő 21:48

HRT 14 nap

Gondolatok: Ahh, nem hittem volna, hogy valamibe ennyire bele mászok, de a Myra projekt nagyon mély. Azt tudom, hogy tanár lesz. Általános iskolai. A mai nap... Elment, nem volt vészes, de érzem, nem akarok itt lenni. Minden rossz, csak a fizu nem. Persze, kérdés az is meddig marad ennyi. Egyre kevesebb a vevőnk, s a bevétel is. Most is én vagyok, akit elsőnek fognak elküldeni, hiszen csak nyolc hónapja vagyok ott. Szóval, egy minimális para van. (Transzságom miatt nem hiszem valami is lenne.)

Napom: Semmi nem volt. Csak sejtem, hogy ez vihar előtti csend. Azt viszont nem tudom, mikor lesz a bumm.

Testi változások: Most nem érzékeltem semmit. Mintha lenne mellem, de ez kb. lehetetlen. Oké, hétvégén ettem vagy 2000 kalória pluszt. :D

Libidó (erekció): Semmi, de tényleg. Jó lenne elélvezni, de csak ezért nem fogok, meg nincs meg az a vágy, mint régen.

Érzelmek: Nem tudom, néha kicsit nehezebben tartom magam. Ez kicsit mindig nehezebb, szóval egyre érzelmesebb vagyok, csak lassan. Jövő héten, meg már itt bőgők. :)

Holdfázis: 🌓 Első negyed Értékelés: ★★★★☆

2023. november 21., kedd 7:24

Elbukott reggel

Terveim:  Lézerezni nagyon kéne. Myra projektet biztos fogom csinálni. Bent meg nem idegeskedni, meg túlélni. Nem is sok ez. 

Kedvem:  Elviselhető, jó volt reggel öltözködni, de rossz hogy el is élveztem. Ezeket akarom legjobban kihagyni. Viszont, jó volt.  Munkába továbbra sincs kedvem menni. Főleg T. miatt. Nagyon unom a problémáit. Nem én csinálom neki. (Oké, két hibám volt, amiről tudok. Az egyik, viszont az övé is, mert ő mondta mit tegyek.) Vajon, ma is szivatni fog?

Álmom:  Ritka szarul aludtam. Még mindig nem tudom mibe kéne, pizsi elég lesz, vagy nem. Elég lett volna. Azt viszont nem értem mért járok ennyit pisilni, kétszer voltam éjjel. (Nem is ittam meg a 4 deci szörpöt.)

Időjárás: 10 / 5 °C ☀️ Napkelte: 7:04 Napnyugta: 16:09 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.683485, 17.635879 Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 21., kedd 19:44

HRT 15 nap

Gondolatok: Miért nincs még Palia? :D Komolyabban, kezd nem érdekelni az egész munka. Kicsit olyan unott leszek. Csak az emberek tudnak visszarántani, hogy élvezzem, persze, ha olyan valaki jön. Mikor nem, akkor tudok bunkó is lenni...

Napom: Nem sok alvás után, egy egészen pocsék nap. Vártam, a Palia frissítést, erre tovább tart... Zsu átrendezte a cipősszekrény. Ki is akadtam, de inkább azért mert kevés állandó dolgok egyike volt. Kicsit otthonnak éreztem miatta itt lenni.

Testi változások: Vannak ilyen fura észrevételek, minthogy: jé, mozog a fenekem. :D Pedig nincs is. Igazából, csak hinni szeretném, de az sem nagyon látszik.

Libidó (erekció): Volt, valamennyi mindenképp. Viszont nem szexuális. Inkább annak szólt, hogy én milyen akarok lenni, ezt vetítettem ki élvezetté. Érdekes, de egyre kevésbé izgalmas. Persze, attól még mindig így a legkönnyebb.

Érzelmek: Egészen hullámzó, s gyorsan az. tíz perc alatt vagyok idegbetegből, sztoikusan nyugodt. Erről nagyon nem tudok többet mondani, hirtelen vagyok, de olyan gyorsan is nyugszom meg.

Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 22., szerda 7:24

Ez az alvás nem megy

Terveim:  Semmi konkrét nincs, talán alakul majd valami. Inkább fejben érzem írni kéne a könyvet.

Kedvem: Nem javul. Reggel, hogy legyen egy kis jó, elélveztem, de nem adta meg amire vágytam. Nem is tudom mit kéne csinálni. Lehet a munka mérgez már ennyire?

Álmom:  Ritka pocsékul aludtam. Éjjel volt wc is, meg izzadás is. Nem tudom, hogyan oldjam meg ezt. Csak így egyre fáradtabb vagyok, bent sem éppen pihentető a légkör...

Időjárás: 7 / -2 °C ☀️ Napkelte: 7:05 Napnyugta: 16:08 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681512, 17.636787 Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 22., szerda 21:31

HRT 16 nap

Gondolatok: Mikor jöttem haza, akkor jöttem rá valami változott. Egészen nagyot. Akkor jöttem rá, hogy van célom, nem az a haladjuk el oda. Ezek kicsik voltak, csak valami kis dolgok. Most, olyan mintha lenne jövőm. Egyenlőre még nagyon kusza, nem is tudom hogyan nézzek rá. Határozottan van, van miért küzdeni.

Napom: Semmi említésre méltó. Monoton maraton...

Testi változások: Úgy érzem visszaestem, az a szerencse tudom nem volt honnan. Ettől még rossz, de már kevésbé látom, azt amit a napokban. Nehezebb így.

Libidó (erekció): Nem szeretnék róla beszélni. Legyen annyi, hogy kétszer elélveztem, s mindkettő jóba került.

Érzelmek: Itthon megint kicsit agresszívebb voltam. Én inkább türelmetlennek mondanám magam. Tény, hogy könnyebben vagyok ideges, s ezt próbálom is kezelni. Jól esik, hogy ez több koncentrációt igényel. A végén még tényleg fogok meditálni? :D

Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 23., csütörtök 7:20

Nettelen reggel

Terveim:  Blogba meg kell oldanom, hogy csak szakasz ne látszódjon, ha nincs bejelentkezve valaki. (Pontosabban, csak én láthassam.) Borotválkozni kell, s tojást csinálni holnapra.

Kedvem:  Dolgozni nincs, de a blogot csinálni vagy a Myra-t igen. Leginkább aludnék még kicsit. T.-hez semmi kedvem, biztos kapok egy leltárt a nyakamba. Amúgy azt vettem észre, hogy én leltározok, boltot töltök, s kipakolok. A többiek csak kasszáznak, átvesznek, néha ezt azt, de így engem használnak ki. Nekem van a legkevesebb szabadidőm. 

Álmom:  Nem volt, nem aludtam jól. Nem tudom hogyan kéne. Hosszú ujjú sem jó. Ma elhagyom a dupla takarót. Meglátjuk.

Időjárás: 7 / -2 °C ☀️ Napkelte: 7:07 Napnyugta: 16:07 Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Hely: 47.681992, 17.636534 Értékelés: ★★★☆☆

2023. november 23., csütörtök 21:54

HRT 17 nap

Gondolatok: Fáradt vagyok, előbb akartam ezt megírni. A dolgok felére nem is emlékszem.

Napom: A munka igazán nyugis volt, meg is beszéltük, nem megyek pénteken, s hétfőn dolgozni. Itthon, sokat beszélgettem, ittam alkoholmentes sört. A legfontosabb, sikerült a blogot összeraknom. A témával még nem vagyok elégedett, de a tipográfia már kész. A nagy kihívás, is elkészült, már tudok úgy törölni részeket, hogy kifelé ne látszódjon a szöveg, én viszont tudom olvasni. Ebből a megoldásból szeretnék plugint is csinálni.

Testi változások: Ma reggel esett le, hogy van egy komoly testi része. Aktívabb vagyok. Sokkal. Egy-két kávé elég egész nap, s nem vagyok álmos estig. Aludni most is tudok, de sokkal gyorsabban kipihenem magam. Több dologra van időm, s kedvem is.

Libidó (erekció): Tényleg, spontán erekcióm napok óta nincs, lehet már egy hete. Az elélvezés más, bár az oka ugyanaz. Ezt nehéz elmagyarázni. 

Érzelmek: Ma semmi, hozta a kedvem az átlagot. Az osztályozást, viszont meg kell változtatom, vagy pont hogy nem. Ennek oka, hogy ami most 5-ös, az egy jó féléve inkább 7-es volt. Az alaphangulatom eggyel mindenképp jobb, lehet kettővel.

Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. november 24., péntek 22:20

HRT 18 nap

Gondolatok: Már nehéz gondolkodni, elfelejtettem írni. Tudom valami volt a fejembe, de botor módon nem írtam le.

Napom: Délelőtt a szobám csináltam, kiderült és is penészes vagyok, így annak a gyilkolása elvitte az időt. Utána aludtam egy órát, majd fürdés és irány plazmapont. Megint átvéreztem, de gyorsan lefolytam. Utána kiderül, hogy kis plusz is kapok. Így lett egy tábla csokim meg 2000 plusz EdenRed-em. Amúgy fordulós adás volt, így 9000 készpénz, s 4000 EdenRed lenne. A másik, hogy csinálom a blogot is, de azzal nem jutottam előbbre. Nincs jó sablon, amit átírjak...

Testi változások: Nem látványosan, de lassabban nő a szőröm. Ritkulni nem látom, ahogy fakulni sem...

Libidó (erekció): Délutáni ébredés után, olyan volt, mintha egy gramm Divit sem kentem volna. Arra tippeltem, azért mert keveset vagyok Myra. Nem egyszerű ez. Itthon, még nem igazán merek. Nem igazán tudom, hogy legyek. Meg a szokásos, annyi nőiesség van bennem, mint egy tál babban. 

Érzelmek: Fásult, kiábrándult, várakozó, vágyakozó...

Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. november 25., szombat 22:16

HRT 19 nap

Gondolatok: Megint túl későn írok. A fejemben most azért járt néhány dolog, ha kevés időm is volt. Mostanában, már nem olyan látványos a változás. Ilyenkor mindig az a kérdés merül fel bennem, hogy tuti jól kenem fel? Bár, valljuk be, nem tudom mit várok három hét után. Csak eddig, volt változás.

Napom: Beszéltem a Doktornővel, utolsó előtti alkalom volt. Nagyon fog hiányozni. Tudom el kell engedni, már nincs rá akkora szükségem, mint másnak lenne. Utána vittem Odint kozmetikába. Onnan OTP, hogy tudjak utalni, majd DM. Később itthon derült ki, hogy a Rossman-ban még lehet Bilkát kapni. (Amit találok meg is veszem.) DM után Bécsi Kávéház-ba mentem. Nem vagyok elájulva, bunkónak éreztem őket, s a cappuccino sem jó, s még szervízdíj is van. Eldöntik helyettem, hogy adok borravalót. Ezek szerint ennyire nem kaptak? (Itt most nem linkelek.) Hazafelé, a sofőr utolsó pár percbe esett be a buszba (párja persze fent melegedett), mi meg a hófúvásba voltunk. Utána, még nekik állt feljebb, hogy mondtam (Elnézést, az ajtó!) hogy csukják be az ajtót, mert fagyok.

Testi változások: Nincs igazi, inkább érzet. Mintha már nem lenne a lába közt semmi. A hasamon is sokszor úgy érzem mozogni a ruhákat. Nagyon jó érzés. Mást nem vettem észre.

Libidó (erekció): Továbbra is ez a van is, nincs is érzés van. Kicsit sem tudom, most mi izgatna fel. El tudok élvezni, meg minden. Izgatni magam tudom, de nincs az ami megmozgatna...

Érzelmek: Minden van itt. Ma néztem a Leo-t, majdnem bőgtem egyet. Közel vagyok, hogy tényleg kitudjam mutatni a érzelemimet.

Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

2023. november 26., vasárnap 22:25

HRT 20 nap

Gondolatok: Húsz nap, még pihenek. Ezer felé jár a fejem. Csinálom a blogot, amit akarattal kell félbe hagynom. Ott van Geek Boutique overál, komolyan, kb. 15 évente bukkan fel egy. Ez most stimmel, akarom, de nagyjából 45 ezer lesz mire ide ér... Mondjuk, ez az egyik legnagyobb álmom overálban. (A kép is az.) 

Napom: Befejeztem a szobám, segítettem Zsunak, s a bloggal is haladtam. Ezen kívül semmi. :)

Testi változások: Lehet tényleg felszívódik a herém? Egyre kisebb, a kenés is furán egyre nehezebb. Ezen kívül nem vettem észre mást. 

Libidó (erekció): Volt, de lehet mert Myra vagyok. Nem Igoros volt. Sőt, nagyon abba az irányba mentem el, hogy inkább nőként gondoltam magamra.

Érzelmek: Szerintem, ma nem ért érzelem... Az akarom vágy nem erősebb, a mérlegelésemet, s az ár miatt nem így döntöttem. Ez az overál 20 éve nem kapható, ilyen jó állapotban, a méretemben. Igy, igyekszem megszerezni.

Holdfázis: 🌔 Növekvő hold Értékelés: ★★★★☆

[nandras]

ez az elmélet. aztán, mivel az már bizonyított, hogy gyorsulva tágul a világegyetem -hogy miért, és meddig tart a gyorsulás, az még titok-, lehet, hogy sohasem következik be ez a nagy bumm.

Andromeda-Milky Way Collision

The stars involved are sufficiently far apart that it is improbable that any of them will individually collide.

The result of the collision between Andromeda and the Milky Way will be a new, larger galaxy, but rather than being a spiral like its forebears, this new system ends up as a giant elliptical.

Video credit: Youtube - SaltyMikan

Software used “Universe Sandbox

[a-banatos-szerelem-ara]

Tudod tegnap osszetortel. Hogy mivel? Azzal hogy őszintén elmondtad hogy nem akarsz elkotelezodni = tőlem semmit. De azért megkérdezed én mit gondolok erről? És hogy meg egy dolgon gondolkodtal!?

Leírod bazdmeg hogy nem akarsz elkotelezodni, aztán javítod hogy ez nem teljesen igaz, aztán őszinte leszel és félsz hogy nem leszel idővel sem szerelmes, de van meg egy gondolatod, aztán az a gondolat már mindegy mert akkor is azt érzed, hogy nem akarsz elkotelezodni.

Na most ezen igazodj ki kérlek az én helyemben.

A opcio: szépen lassan de elengedem. Ez a nehezebb opcio. Megint elfogadni, hogy nem kellettem, nem voltam elég NEM VELED VAN A BAJ, VELEM érzést. Tettetni a nagyasszonyt, és idővel találni mást.

B opcio: reménykedni. Ez a lelkemnek könnyebb opcio. De az ��nbecsülésemnek nem kedvez. Reménykedni, hogy rájössz mekkora pancser voltál és hogy szánod banod, kezdjünk neki újra. Hülye volt, hogy nem adtal ennek időt és teret és hogy egy puha pöcs voltal. De ez megint nem jó opcio, mert nekem egy férfi kell nem egy balfasz.

Mert tudod egy kurva kettős pontot hagytál, sőt inkább egy vesszős pontot. Te sem tudod mit akarsz. És nem akarsz bizonytalanságban hagyni, ami tisztelendő de bazdmeg tudod.

Inkább elengeded, mert ez a biztos. Gyenge vagy. És nekem nem erre van szükségem. Tudjuk. Te is tudod, én is, mindenki.

De nekem ne mondd, hogy kikocsikazol valakiert másfél órát aztán el vagy vele 4 órát, aztán haza viszed megint 1 óra és aztán onnan te is haza másfél óra ismét. Nem mondod, hogy ki találsz valamit ha unatkozok. Hogy előtte egy nappal miért nem szóltam, haza vittél volna. FASZSAG. Nem mondok olyat, hogy te most is jó vagy. Nem beszélek senkivel ennyire félre érthetően hajnali 2kor, nem írok joreggelt, joejszakat uzenetet. Nem kérdezem meg, hogy tudok e segíteni ha stresszes vagy. Nem mondom h nagyon csinos voltál ma. Nem mondom, hogy vissza megyek csak h ‘helyre rakjalak’. Nem csinálok ilyeneket.

Vagy lehet pont azért csináltad, hátha ez majd meghozza nálad is azt a ‘BUMM’ érzést amire oly nagyon vágysz?

Meg mikor akartál erről beszámolni nekem, hogy sztornó mégse eroltessuk? Mert nem akkor amikor lemondtad a ‘randit’ az is biztos mert utána meg jött az az egyébként milyen a napod? FASZSAG.

De ha varod azt az első látásra szerelem érzést, vagy a rozsaszin kódot akkor azt nem fogod megkapni ha nem volt meg az első alkalomnal. Rozsaszin köd nálam sem volt, köcsög pillangóim voltak.

Ennél nagyobb faszsagot nem lattam meg amit lemuveltel az elmúlt hetek során. Megbantottal. Földbe tiportál. Nem fogom megmondani, se mutatni neked az érzéseimet mert nem erdemled meg egyáltalán.

De magamnak felesleges hazudnom. B, B, B. Mert te is és én is vagyis te nem de te aki épp olvasod tudod hogy úgyis fejvesztve ugranek bele mert ilyen vagyok.

Én fasz meg leírtam hogy én tuzen, vízen átmentem volna ha ezt mindketten akarunk. Mert azt hittem, a munka miatt megy a vacila nem pedig azért mert Te nem vagy biztos magadban. Kurva gaz, hogy vártam azt a randit. Mert nagyon vártam, és már értem miről beszélnek mások mikor faképnél hagyjak őket. Sajnalom és köszönöm, hogy ezt is megtudhattam. Sosem akartam.

Tudod készültem, szépen felöltöztem, sminkeltem és boldog voltam. Éreztem hogy ez most jó lesz, erre megérte varni, te rad megérte varni. Tudod régóta gondolkodtam ezen, rajtad, rajtunk. Napját nem tudom megmondani, nyár volt már. Én meg itt ülök szeptember utolsó napján és írom ezeket a sorokat hogy mennyire pofára ejtettel. Mert ezt tetted. De neked nem kell tudnod, hogy fajt. Holnapra felveszem a szép nagy mosolyom és bele mosolygok avval a szép mosolyommal az arcodba.

Meg írtad hogy vannak erzeseid, hogy nem teljesen azt teszed épp amit őszintén szeretnel, de megis ezt teszed. Ott hagytad azt a kis kaput. Azt a pici reménysugarat, ez toxikus, manipulatív és önző dolog volt. Mert én abba fogok kapaszkodni, és mennyire klisé hogy pont én mondom ezt.

Megint azon kapom magam, hogy azon gondolkozom te min gondolkodhatsz? Neked is olyan volt ez a nap mint nekem? Te is ennyit agyaltal kettőnkön? Neked is szar? Megbantad? Megbantad hogy ezt leírtad?

Azok a szavaid járnak a fejemben, mikor hoztál haza hogy van meg egy olyan lehetőség hogy elengedjuk. Mondtam neki ha el akarjuk akkor el tudjuk, erre te azt mondtad ha el tudjuk. Mert nem ugyanaz. Én mondtam, ha akarjuk eltudjuk. Tiltakoztal. Ha el tudjuk.

Meg egy kis kapu. Mi van ha nem tudjuk? Mi van ha mindig ott lesz az a mi lett volna ha? Mert szerintem ott lesz, addig amíg mindkettonknek nem lesz valaki addig az egyikben ott lesz mindig, vagy lehet utána is.

Tudom hogy mit kene tennem, tovább lépnem és elengednem, nem reménykedni és gondolkodni mi miért történt mert nem releváns. Megtörtént ennyi. Annyival jobb Palik vannak nálad a földön. És tudom, mert tudom és nálam is vannak jobbak. De faj hogy meg esélyt sem adtál nekünk igazán. Nem fogok utánad futni. Nem vagyok sem ketsegbeesett, sem ennyire bena. Nem értékeltek, akkor ennyi így jártál.

Túl gondoltam veled kapcsolatban a dolgokat kicsit.

Utallak amúgy.

[tarcablog]

Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag

KOK részt vett a Biblia újrafordításában, így írt gyorsan valami misztikusat, bibliainak álcázva, saját életből ihletettet fikciósnak álcázva, végítéletharangozást történetnek álcázva; hármas csavarral, mert először azt hiszed, hogy bevonódsz ezeknek a figuráknak a hétköznapi gondjaiba, erre bumm, túlvilág!, erre bumm!, esszé!, aztán mégis csak hozzádvág valamiféle magyarázatot és lezárást. Ki tudom én fejteni ezt árnyaltabban is, ha muszáj és mert muszáj, de az első olvasás utáni ítéletem, hogy a kisszerű problémák megvalósítása érdekfeszítőbb és sikerültebb, mint a Hajnalcsillag-vízió, amivel csak jól behúz a csőbe.

[szenvedellyel-szeretni1]

A fertőzés általában alattomosan támad. A beteg már jól van, azt hiszi elmúlt a fertőzés, de aztán az vissza tér a semmiből. A test még gyenge, alig gyógyult meg. Bumm visszatért a betegség. Ha elterjed a fertőzés, ha már bekerül a véráramba, hát akkor már nagyon oda kell figyelni. Mert az ilyen fajta fertőzés halálos is lehet.... Van az a dolog, az a szörnyű dolog amiről azt hittük már vége, és ha mégsincs van az a dolog amiről azt hittük már értjük, és ha mégsem. Honnan tudni, hogy valaminek vége? Mikor. Lehet biztonságosan továbblépni? Talán soha. Talán fejest kell ugrani a vízbe. Csak kiprobalni milyen érzés. És ha jó érzés, ha igazán nagyon jó érzés, akkor a fenébe hagy szóljon

S12e23