#Konok Péter

[hicapacity]

Bábel Balázs kalocsai érsek "nem gondolja", hogy a sorozatos pedofil botrányok megingatnák a hívek bizalmát az egyházban, hiszen „már Jézus 12 tanítványa között is volt áruló”.

Nos, az Újszövetségben vajmi kevés olvasható az iskarióti Júdás nemi életéről, sőt arról sincs benne szó, hogy bármelyik apostol pedofil bűnöző lett volna. Amúgy pedig a történet szerint Júdás nélkülözhetetlen szerepet játszott a Megváltásban (Máté egyenesen bűnbánóként, tragikus figuraként ábrázolja, sőt Jézus az utolsó vacsorán őt is az Eucharisztia szentségében részesítette - Dante kétségkívül kevésbé volt elnéző vele, márpedig a Pokolról alkotott képünket elsősorban Danténak köszönhetjük, bár főleg azt tudjuk meg tőle, hogy a Pokol dugig van firenzeiekkel), ezért csúnya dolog Júdást csak úgy szimplán leárulózni. Az áruláshoz döntésképesség kell és szabad akarat, ami Júdásnak a történetben nem jutott. A pedofil bűncselekményeket elkövető papoknak viszont van szabad akaratuk és döntési lehetőségük. Nem az Egyházat árulják el (az Egyház magasról szarik az ilyesmire, amíg ki nem derül), hanem a kiszolgáltatott gyerekeket, méghozzá a lehető legocsmányabb módon.

Baromira felesleges szegény Júdást ebben a mocsokban meghempergetni. KP

[tartsdmegazaprot]

“Lényegében nincs komoly történész, aki Jézust a bibliai formában (eltekintve még a feltámadástól is) történelmi személynek tekintené. A humanista szövegkritika megjelenése óta ismeretes, hogy a Jézus létezését úgymond "bizonyító" Josephus Flavius-szövegrész (a Testimonium Flavianum) késői betoldás, ezt már a katolikus egyház sem tagadja.

Hogy élt-e a történeti, hús-vér Jézus, valójában másodrendű kérdés mind az ateisták, mind a hívők számára. A kereszténység gyakorlata, ideológiája, teológiája így is, úgy is kiválóan eljár tengelyén. A témával foglalkozó kutatók egy jókora része inkább arra hajlik, hogy több figurából, létező személyekből és mítoszokból összegyúrt kultúrhérosznak tekintsék Jézust, így történetiségét megkérdőjelezve elismerjék a Jézus-jelenség konkrét történeti szerepét. Ebben nem egy reformteológus is egyetért velük. Jézus a nyugati világ egyik legátfogóbb metaforája.

A politikai kereszténység egyszerűsített, lebutított kvázivallási üzenetei persze nem ismernek el ilyen kihágásokat. Az új NER-magyar, hivatalosan központi, kötelezően önkéntes "tankönyvek" egyszerű kijelentőmódban írnak Jézus életéről, a szeplőtelen fogantatásról, sőt a feltámadásról és a mennybemenetelről is - amiben természetesen már nyoma sincs semmiféle feltételezhető tudományos (vagy akár teológiai) konszenzusnak.”

- Konok Péter, Fb komment

[gerywhite]

[onmarcangolo]

Nyolcvannégy éve csapta agyon Trockijt egy jégcsákánnyal Ramón Mercader - és bár soha, senki nem ismerte el, hogy Sztálin utasítására, azért utóbb mégis megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

A sztálinisták számára egy időben a "trockizmus" volt az univerzális szitokszó. Mindenkit trockistának neveztek, akit ellenségnek tartottak, akár volt valami köze Trockij eklektikus nézeteihez és az általa gründolt kismillió (egymással is lelkesen harcoló) szervezethez, párthoz, csoporthoz, internacionáléhoz, akár nem. De aztán a klasszikus, vérbő, zsírbajszos sztálinizmussal a trockizmus vádja is kiment a divatból, mint a teknővájás, a köpölyözés, meg a hályogkovácsolás (ja, az nem is, csak ma "politikának" nevezik).

Éppen ezért volt kissé furcsán anakronisztikus, mikor pár évvel ezelőtt úgy döntött az akkor még létező Magyar Idők (vagy valamelyik másik, ugyanolyan pravdaipari bomlástermék, tökmindegy), hogy Frida Kahlo aktuális kiállítása a Nemzeti Galériában trockista propaganda; mintegy trockizmussal fertőzi meg azokat, akik megnézik -

hiszen Frida Kahlo tudvalevőleg trockista volt, és összenőtt a szemöldöke is, amitől elég gonosznak látszott.

Nem tudom amúgy, hogy ebben az országban hányan tudják, pontosan mi fán terem a trockizmus, hogy mik az ismérvei, gyanítom, nem túl sokan; ettől a trockizmus csak még alattomosabban támad, mert nem felismerhetők a tünetei.

Az nem úgy van, hogy az ember reggel arra ébred, kis, kerek szemüveget visel és a világszabadságról meg a munkások jogairól szónokol, ráadásul ha így lenne is: lehet, hogy csak John Lennon-fertőzést kapott.

Én már voltam trockista, huszonkét évesen, talán három napig. Miután elolvastam Trockij igen szuggesztív (és nem kicsit önrészre-hajló) önéletrajzát, fogtam egy Trockij-képet, amit valami könyvből vágtam ki, és kitettem a falra.

- Mi a franc az ott? - kérdezte a feleségem, mikor hazajött.

- Trockij - mondtam, mert hát az volt.

- Azt látom, hogy Trockij, de mi a francnak van ott?

- Mert trockista lettem - mondtam, bár kezdtem elbizonytalanodni. - Kurva jól ír.

- De hát te is tudod, milyen szarfaszú volt - mutatott rá a feleségem. - Kronstadt, ipari hadseregek, meg minden. Egy pápaszemes Sztálin

- Hát, ja - búsultam el. - És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen kis miniatűr személyi kultuszt hozott létre maga körül.

- Igen - mondta a feleségem, és furán nézett. - Orwell is írja, hogy a POUM irodáiban mindenhol ki kellett tenni egy Trockij-képet.

- Azt nem Orwell írja, hanem Kolcov, a Spanyolországi naplóban - védekeztem. - És Kolcov sztálinista volt. Te hiszel egy sztálinistának?

Ennyiben maradtunk. Néha rápillantottam a Trockij-képre, és elég hülyén éreztem magam (Kronstadt, ipari hadseregek, meg minden), de persze rögtön levenni - azt vereségként éltem volna meg egy olyan ideológiai viadalban, amilyeneket csak a húszas évei elején tud vívni az ember. Aztán suttyomban lecseréltem Emma Goldmanra, abban konszenzus volt közöttünk, és akkor olvastam igen szuggesztív önéletrajzát, ő is kurva jól írt (igazából jobban, mint Trockij). A feleségem nem szólt egy rossz szót sem Emmára, és nem hánytorgatta fel Trockijt sem, ezért kifejezetten hálás voltam neki. Senki sem szereti, ha beleverik az orrát tegnapi gondolataiba.

Amúgy pedig a szemöldököm mindig összenő, és ettől gonosznak látszom, ezért a feleségem egy szemöldökcsipesszel rendszeresen kitépkedte az orrom feletti részt, amit utáltam, de kicsit mindig úgy éreztem utána, a trockizmusomért vezekelek.

Nos, annyi mindenki volt trockista, például, ha már így előkerült, egy időben Orwell is (bár azokról a kötelezően kitett portrékról valóban Kolcov írt a Spanyolországi naplóban), olyannyira, hogy az Állatfarm Hógolyóját és az 1984 Goldsteinjét is Trockijról mintázta (noha amikor ezeket írta, már túl volt a trockizmuson, ahogy Kahlo is hamar túllépett rajta, és különben is inkább a pasija, Diego Rivera volt trockista, és ő is leginkább azért, mert a másik nagy mexikói balos muralista, Siqueiros sztálinista volt, szóval amúgy dafke, meg juszt is). Az 1984-ből pedig még a nemzetidalos Ákos bárd is dalfaragott akusztikai baltájával, tehát ha valaki őt szereti, akkor nem csak az derül ki róla, hogy botfülű és a legócskább dalszöveg-közhelyekre bukik, de azt is kockáztatja, hogy elkapja a trockizmust. Ami persze nem egy komoly betegség, mondom, nálam is három nap alatt gyógyult, és még maszkot sem kellett hordanom.

A fájó hülyeség, ami e mögött az egész történet mögött van, az sajnos sokkal makacsabb nyavalya. Van, aki sose mászik ki belőle.

KP

(A képen - többek között - Trockij látható Diego Rivera falfestményén, ami önmagában kacifántos történet, de most nem fogom megírni)

KonoK Pete

A szerző történész

[csakazolvassa]

átműtenek-e óvodásokat?

Bár ezt az állítást vizsgálná meg a Lakmusz meg a Qubit, a “tényellenőrök”, a “tudomány”! Három kérdés: Ki mondta, hogy gyerekeket műtenek át? (Mondott ilyet valaki?) Érinti-e a gyerekeket a transzpropaganda valójában? Hergelés-e szólni a genderagymosás ellen? (Esetleg figyelemelterelés?) (more…) “”

[kepeslajoska]

Konok Péter

- Álljon csak meg! Igen, maga!

- Jó napot, miben segíthetek?

- Egy hibátlan sörösdobozt tett le a közkuka tetejére! Ne is tagadja, láttam!

-Így van. Elviszi? Nincs időm egy sörösdobozért félórát sorban állni a visszaváltóban, de gondoltam, valakinek majd jól jön. Vegye csak el nyugodtan, nem az ön szégyene...

- Nem addig van az! Én az új városrendészeti álruhás akciócsoport operatív ügynöke vagyok. Ön ezzel a cselekedetével a felbujtás vétségébe esett!

- Felbujtás?

- Pontosan, ne tegyen úgy, mintha süket lenne, az nem mentő körülmény. A hulladék tulajdonjogát attól a pillanattól kedve, hogy maga a kukába, avagy a kukára teszi, a hulladékkezeléssel foglalkozó koncessziós társaságra ruházza át.

- De hát... gondoltam, a hajléktalanok... vagy, aki rászorul...

- Ha valaki hozzányúl a koncessziós magánszeméthez, az tolvaj. Aki pedig erre lehetőséget biztosít, sőt kihívó módon azt fitogtatja is, az felbujtó, bűntárs, sőt rosszabb a bűntársnál!

- Na, ez eléggé kifacsart logika, de értem, amit mond. Le is veszem azt a dobozt a kukáról...

- Na, látja! Mint ahogy a dominók dőlnek, egyik bűncselekményből következik a másik. Ön először felbujtotta magát, és máris lopást követ el.

- Tudja mit? Leszarom! És amit szarok, azt önökre ruházom, nyugodtan kenjék a koncessziójukra!

[troger]

Konok Péter fb

"Orbán pici fia - úgymond - nyersolajat és uránércet keres Csádban. Alighanem ő az utolsó reneszánsz ember: nemcsak Jézus Krisztus furcsán akcentusos magyar hangja, valamint a hadtudományok Mozartja, hanem immár a geológia Napóleonja is.

Egy jó apa a lehetőségeihez mérten megadja a gyerekének, amit az szeretne. Persze, a léptékek különböznek. Ez lehet egy pár cipő, vagy egy krumplileves, ha futja rá. Lehet egy lángos a strandon, egy gördeszka, egy olcsó mobiltelefon (ez már a középosztály mifelénk). Sok minden lehet, evolúciósan és kapitalista fogyasztóként is úgy vagyunk behuzalozva, hogy erre törekedjünk.

Ha pedig valaki egy egész országot tekint a privát homokozójának, nyilván nem egy vacak műanyag kislapátot ad a gyereknek, hogy azzal játszódjon benne.

Most már csak azt a röhejes, béna kalapot kellene valakinek megmagyaráznia."

[otthonzulles]

ennyi, ennyi a szavazás

[hicapacity]

Lassan végképp bezárulnak a kerítések, a falak, a kordonok és a mobilgátak. Az Uraság erdejében nem szabad rőzsét gyűjteni. Az Uraság mezőjén nem szabad gombát szedni. Az Uraság vizeiben nem szabad halat fogni. Az Uraság szántóján tilos már összeszedni a kihullott szemet. Errefelé épít vasutat az Uraság, dőlnek a százados fák, az ártérben épít kastélyt az Uraság, parírozzon a Duna-part. Az Uraság nem akar szegényeket látni, kifelé hát a hajléktalanokkal az Uraság aluljáróiból, parkjaiból, utcáiról. Az Uraság alunni vágy, csak lábujjhegyen járhatunk. Táncol az Uraság, fergeteges kedve kerekedett, veszettül bokázik a borotva élén, és ha reccsen a deszkapalánk, különben jó az is: melegénél az Uraság melegedhet, nem az asztagvárosok kósza napszámosai (és fizet majd a biztosító, ha tűzkár esik az újgrófi szérűkön).

Az Uraságé a szemét a közkukákban, tendernyertes konzorciumi szemét az, lopást követ el, aki sorvadt életvitelszerűségét tegnapi uzsonnákra, mások levetett ebédjeire, beleharapott zsömlékre (nem a zsömle penészes, csak a pofátok nem eléggé éhes), kidobott palackokra és sörösdobozokra alapozná. Az urasági világban (az Uraság mindig személytelen, világa absztrakt, csak az áldozatok egyediek, a kukákból dézsmálók szürke tömegeinek konkrét vegetálói) minden jószágnak gazdája van, minden tőke, minden profit, a szemét szemetet fial, bankszámlákon torlódnak fel a szemétdombok, és minden szemétdombon büszke kakasok kukorékolják szent és sérthetetlen tulajdonjogukat, szeméthatalmuk bűzlő talapzatát.

Hogy két régi, lidérces viccet keverjek össze egy még lidércesebb antiviccbe: „Miért van a parkánynak négy lába? Hogy előbb érjen a kukához, mint a kisnyugdíjas, vagy éppen a hajléktalan, a munkanélküli, a „proli” – ám a kukázás tilos patkánynak is, embernek is. De mi a baj szegény patkányokkal? Ők nem lopnak ötvenforintos palackokat!”

Az Úr (az Uraságok hamis Ura) 2024. évét írjuk itt, Kelet-Közép Európában. Pannon pumaként dübörög szebb jövőnk, az újfeudális vadkapitalizmus. KoNoK

[apci-blog]

Olvasom ennek az Agócs Tibor nevű ócska, gyáva gazembernek a folyamatos önsajnáltató, szemforgató tirádáit. Hogy ő szívesen "labdázna" a felrúgott kisfiúval (gondolom, labdának használná). Meg hogy romokban az élete (ez a minimum, bazmeg!). És nagyon sajnálja, hogy még Orbán Viktor bizalmát is elvesztette (Orbán amúgy, aki egy egész ország lábát rugdossa ki kéjesen, pont leszarja: ez csak marketing, szóval efelől akár nyugodt is lehetne a szekondhend jakuza, csak hát mi lesz így a mindenféle jövedelmező kapcsolatokkal).

Rinyákol, hízeleg, a szemét forgatja, megalázkodik - látszik, hogy komolyan beszart. Rájött, hogy tévedett, amikor azt hitte, sérthetetlen. Hogy az aljassága elegendő garancia rá, hogy értinthetetlen legyen. Rádöbbent, hogy most vele lesz a példa statuálva. Aligha érti, hogy miért. Hogy miért pont ő? Nem tűnik túl okos embernek, csak egy basáskodó, agresszív, szadista bunkónak. Tizenkettő-egy-tucat-minidiktátornak.

Ez a büdös szarházi pont olyan, mint a förtelmes Kónya Endre: minél többet drámázik, annál undorítóbb, minél többet sajnáltatja magát, annál mélyebben ássa magát a szarba, önvalója ocsmány trágyadombjába.

És persze roppant igazságtalannak tartja ezt az egészet. Legszívesebben felrúgná az egész világot, ha valaki lefogná neki.

Péter Konok 

[gandhika]

Dévényi és a futóbolondok*, avagy az:

*a műsorvezető csaj sem tűnik futóbolondnak

[cunctatormax]

Konok Péter

[tartsdmegazaprot]

Ma 89 éve kezdték meg a nagy, demonstratív, ünnepélyes könyvégetéseket Németországban. Heinét szokás idézni ilyenkor: "Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak." És persze Heinének igaza lett (igaza volt). A könyvégetésben (a darálásban is, csak az olyan szánalmasan kisszerű) mégis van valami ezen is túlmutató szimbolika (már ha lehet iszonyatban túlmutatni az emberek elégetésén). A könyvekkel történetek égnek, valóságok, párhuzamos és merőleges univerzumok. Gondolatok, érzések, létek - a világ sokszínűsége, vagyis végső soron maga a világ. A könyvekből rakott máglyákon magunk porladunk el, nem fizikai valónkban, mint a halálgyárakban, a háborúkban, vagy az emésztő mindennapokban, hanem önnön nembeliségünkben; hamuvá és füstté válik a lehetőség, hogy emberként és társadalomként létezzünk. Ahol könyveket égetnek, elégnek a történeteink. Végül csak egyetlen történet marad: az, amelyikben könyveket égetnek.

Konok Péter   (FB)

[hicapacity]

A Telekom reggel SMS-ben értesít, hogy ma éjfélkor lejár a kötelező adategyeztetésem, linket is ad, ahol megcsinálhatom. Rákattintok a linkre, reklám. Ugorjunk. Felmegyek a honlapra, bejelentkezem. A honlap szerint a határidő már lejárt. Azért rákattintok az adategyeztetésre. Elsőre kiírja, hogy túl sokszor próbálkoztam, menjek pihenni. Oké. Chates ügyintézés. Vanda, a chatbot kétszer rákérdez a problémára, nem vagyok elég gyors (amúgy hat ujjal gépelek, nagyjából beszédsebességgel). Utána elkéri a TM-azonosítómat, vagy mifenét, amit a számlám bal felső sarkában találok. Megírom, hogy se istenem, se hazám (ezeket nem írom meg, csak gondolom), se számlám, se TM-azonosítóm, vagy mifeném, mert dominós vagyok, nem optimista. Vanda rövid hezitálás után kapcsolja humánoperátor Gábort. Gábornak is megírom. Humánoperátor Gábor kapcsolja humánoperátor Margitot. Margitnak is megírom. Margit közli, hogy sajnos, adategyeztetési problémákban ő nem illetékes, de itt a telefonszám. Megköszönöm, viszlát. Minden jót.

Felhívom a számot. Az automata gyorsan jelentkezik, megkérdezi, hogy erről a számról akarom-e az adategyeztetést. Várom, hogy bemondja a szokásos "ha igen, nyomja meg az egyes gombot, ha nem...".

Nem mondja be, rövid szünet után megismétli a kérdést. "Igen, bazmeg!!!" - rikoltom a készülékbe. Megköszöni, tovább lépünk. Ezek szerint füle van. Adjam meg szép érthetően a személyi igazolványom számát. Tagoltan, mint Orbán Viktor a tusványosi beszéd tételmondatait, beleüvöltöm a számokat. A család már kicsit furcsán néz.

Köszöni, készen is vagyunk. Értékelném egytől-tízig terjedő skálán a szolgáltatást? Nem is tudom - tulajdonképpen sikerült, fel is ébredtem rendesen.

"Kávé helyett jó volt!" - kiabálom a telefonba. Megköszöni az együttműködést, elköszön.

Azért jobb, mint a MÁV. Végülis eljutottam valahonnan valahová.

KP [KoNoK Pé, ki konokON OKé]