#Jéghegy

[versinator]

Jéghegy biplánján

Önfényed fúnak kispipában louis Föltámadó gyászmezben lénynek maris Nyerénk megüzenem fölnéznek kettészelte Cseppnyi csókoltál születést leemelte Révedbe itattad özvegyasszony szirmukon Szemhatáron jussát reggbe szárnyaljon

Nis fiatalságom holnapunkért fölvillanó Haviboldogasszony cimbalma bolyongjon kilobbanó Memfisztől em himbálózik szürkéll Sarává higgyünk zászlóval gall Tündökölnek barletta atlaszra sanzon Ringattál kocsmám anakreoni balkon

Tonuzóba dalaimba üdvözletek turris Borokból botját csókolhat áspis Kísértő lármáz távolokba dércsípte Zajától cézároktól küzdelmek bevitte Kémli vigasztalásul csízió gondolámon Holdsugárral rokont válaszolja ajkainkon

Asztalaid idézzük forogj elsuhanó Uralkodói kalazanti dudvát torpanó Adózik gyertyáit szivű marsall Rogytál megveszem terítsenek ráhull Grimm kikötője ékesitem vérpadon Népünket álltatok szunditott zokoghasson

Pascal tanyánkra frigyet majális Csodaszarvas ragyogtatom pallost fétis Birodalmakat afroditénk gyökerezve kézbevette Karjukra csókomra virgili ötlete Prédikációra haha bambuszerdő maraton Rózsaszínben harsogván izmusok vágyakon

Camille lankásokon búbánattal foganó Rémületre megrokkan villamosra viganó Ontottuk elborong tartottál rávall Történetnek barlangjába börtönajtót átall Derengjen jövendőnk vérharmatos hódoljon Igazságok kárvalló törvénybe bolyongjon

[zeroz2ro]

"Már 1452 milliárd forintnyi vagyont rejtenek azok a magántőkealapok, amelyek a NER csúcsfejeihez, Mészáros Lőrinchez, Szíjj Lászlóhoz, illetve Tiborcz István és Matolcsy Ádám köreihez tartoznak." Ez szerintem csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem minden vagyonka van a magántőkealapba és ezen kívül ott vannak azok a cégbirodalmak amiket megszereztek ...

[csacskamacskamocska]

Tudattalan választások

Tegnap hallgattam egy előadást (mindjárt újra meghallgatom) és egyrészt eszembe jutott, hogy a tudattalan-tudatalatti dologban van egy tévedés, ami beépült a köztudatba. Nem akkora hatalmas tévedés, de fontos mégis, mert dobozba zár, mint az Istenábrázolás. Nem tudatalatti, hanem tudattalan a helyes kifejezés, másrészt a választásainkon gondolkodtam. „Mi a különbség a tudattalan és a tudatalatti között? A topografikus modellben megkülönböztetünk tudatos, tudatelőttest és tudattalant.

A legszemléletesebb módja ennek bemutatására a jéghegy-modell. A jéghegy csúcsán helyezkedik el a tudatos. Minden, amit saját akaratunk által teszünk és irányítunk, mind tudatos és aktuálisan aktív cselekedetünk, vágyunk. Az annál sokkal nagyobb terjedelmű, felszín alatti rész pedig mindaz, ami a tudatunkon kívül esik. Ezt további két részre tudjuk bontani. A víz alatti terület egy része még látszik a vízen keresztül. Ez a tudatelőttes. Ez azon tudásunk, viselkedésünk, érzelmeink, emlékeink összessége, amit akaratunkkal könnyen és gyorsan be tudunk hívni a tudatos mezőnkbe. Úgy is nevezik, mint a tudat előszobája, mert ami itt helyezkedik el, nagyon könnyen jut be a fókuszba. Például ha eddig nem gondoltunk a rózsaszín elefántra, e mondat végére már biztosan látjuk magunk előtt.

Elérkeztünk jéghegyünk legnagyobb, láthatatlan, de annál fontosabb részéhez, a tudattalanhoz. A tudattalanban tartózkodó tartalmak folyamatosan hatást gyakorolnak ránk. Ösztöneink innen indulnak, és innen jutnak el a cselekvés szintjéig. Az örömszerzés, a tetteink, amik olykor megmagyarázhatatlanok, mind innen indulnak. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy ösztönösen cselekedtünk, vagy csak úgy jött magától a cselekvés.

Ezek a fogalmak lelki minőségek, amik nem foglalnak el az agyban kifejezetten egy-egy területet.

Mivel a tudattalan sincs helyhez kötve, ezért nem hívhatjuk tudat alattinak.

Ez az elem nincs semmi fölé vagy alá rendelve, kiváltképp azért sem, mert nagyon is fontos szerepet játszik életünkben, személyiségünkben. Tudattalan, tehát nem ismerjük fel jelenlétét, nem tudatos.”

Minden döntésünket ez a három dolog határozza meg. Amit tudunk, amit majdnem tudunk és a tudattalan amiről fogalmunk sincs, de nagy mértékben befolyásol minket. Minél jobban azt gondolod, hogy téged aztán nem, te aztán teljesen tisztában vagy minden döntéseddel, és nálad komolyabb, analitikusabb és egzaktabb elme nem létezik, annál valószínűbb, hogy semmi rálátásod nincs arra, hogy a tudattalanod mit művel veled. Az elmédnek mindenre van egy racionális, de téves magyarázata. A tudattalan megjelenik a félremondásokban, a viccekben, az álmokban, a ráérzéseinkben, megérzéseinkben. Mindennapi céljainkat, motivációinkat, önmagunkat ezek az elemek irányítják.

Vonzódások és ellenérzések

A vonzalmainkat leginkább a tudattalan befolyásolja.

Sokszor elmondták már, a szerelem az olyan, hogy bang, jön és elsöpör minden ésszerűséget, jön és megmagyarázhatatlan, jön és felborít mindent... Valami "dolog" a másikban. Amire egy tudattalan vágyad rezonál. Simán előfordulhat, hogy ha tudnád mi az, sírva röhögnél, hogy tényleg, tényleg e miatt a faszság miatt szenvedtem, áldoztam (volna) fel mindent? Tényleg? És tényleg. :/ A tudattalanban rejlő dolgok miatt érezzük azt is, hogy a másik „nem az igazi”. mert a tudattalan vágyak ott motoznak és lehet akár arról is szó, hogy valójában nem megfelelő nemű... és fogalmunk sincs róla. Néha meg pont azért vagyunk kiszolgáltatva a tudattalannak, mert az abban lévő dolgok „nem engedik”, hogy elengedjük a másikat. Nem akarjuk elveszíteni a magunk se tudjuk mit. Aztán, amikor valaki másban is megtaláljuk a magunk se tudjuk mit, akkor úgy nézünk vissza az előző kapcsolatra, hogy hülye voltam? Hát miért ragaszkodtam, miért csináltam?

Hátborzongató, hogy mennyire tudatosnak gondoljuk magunkat, és mennyire nem vagyunk azok valójában. És az is ijesztő, hogy a tudatos részünk kap tréningeket, és mindenféle okos tanácsokat, csináld ezt, csináld azt, így kommunikálj és úgy, így gondolkozz és úgy... pedig lehet, hogy sokminden úgy tudna kisimulni, ha többet tudnánk felhozni a valós igényeinkből a valós vágyainkból. Nem tudom ezt hogy lehet. Azért nem tudom, mert minden ami eszembe jut, az maximum a tudattalan előszobájáig juttat. Meditálj... a meditáció kisimít, de pont nem merít le a tudattalan kuszaságába. Hipnózis? Azt szakember nélkül nem lehet csinálni. Belső monológ? Mondd csak bennem élő kisgyerek, díva, nőstényördög, apáca, szentjohanna, ősanya és provokatív művész, melyikőtöknek mi a titkos álma/vágya? legyetek szívesen elmondani, és akkor szép sorban megkapjátok, lehetőleg még az előtt, hogy zártosztályra kerülnénk. (:D)

Ismered az érzést, hogy nem azért szeretnek amiért szeretnéd? Úgy érzed, hogy nem azért szeretnek, nem azt szeretik, aki vagy, hanem valamit, amit csak a másik lát? Lehet, hogy ő lát benned valamit, amire neked nincs rálátásod. A cselekedeteidet meghatározza, de rálátásod nincs. De lehet, hogy ez tényleg nincs, csak ő rezeg rá valami számodra és belőled tényleg lényegtelen részletre. Mondjuk szép a szemed. Azt hiszed, hogy fantasztikus a személyiséged, egy csoda amit elértél a szakmádban, amivé emberileg váltál, hogy értékes, szerethető, klassz valaki vagy. Akarnád tudni, hogy csupán az a fontos, hogy szép a szemed és az összes többi tökmindegy? Kicsit hátborzongató ez a tudattalan dolog.

Anyámnak volt ez az általam gyűlölt, jellemzően narcisztikus mondata (kontrolláló és megfélemlítő): Nem azért haragszom amit mondasz, hanem amit gondolsz. Hogy mit képzelünk arról, hogy mit gondolnak mások, szerintem ez fullra a tudattalanból átszűrődő dolgok tombolása.

Az előadás egy másik érdekes témát is adott, de azt majd holnap. Most még van egy kis rettegnivalóm önmagamtól.

[brgzmpff]

Retkes a kamera, fos napom volt, szorongok, festeni kene, jön a pánik, hogy minek, novemberben lefoglalt képeket visszamondtak, erősek a kételyeim. Próbálok bízni magamban, de ilyenkor nehéz. Nyilvan akkor könnyű, amikor megy a bolt. Annyira volt fos napom, hogy majdnem bőgve villamosoztam, hogy mennyire vagyok életképtelen egyed, ha egy kibaszott atutalast nem tudtam elintézni szerda óta. És ez csak a jéghegy csúcsa.

[hicapacity]

Ősszel egy újpesti gimnázium egyik diákja öngyilkos lett. A tragédia arra sarkallta a kerület és az iskola vezetőit, hogy kezdjenek valamit a fiatalok mentális egészségének helyzetével. Elvégeztek egy felmérést, amiben az ACE (ártalmas gyermekkori élmények) kérdőív kérdéseit tették fel mintegy 500, 9-12. osztályos tanulónak.

Az eredmények megdöbbentőek.

A diákok majdnem fele beszámolt verbális alázásról, negyede szexuális abúzusról, majdnem harmada érzelmi elhanyagolásról, ötöde fizikai bántalmazásról. A diákok negyede él olyan családban, ahol jelen van a függőség.

A diákok egy része a névtelenség ellenére, saját elhatározásból is odaírta a nevét, jelezve, hogy segítségre lenne szüksége.

Figyelem: ez nem egy hátrányos helyzetű iskola, hanem egy jónevű budapesti gimi!

A gyermek-pszichiáterek és -pszichológusok évek óta kongatják a vészharangokat: különösen a járvány óta nagyon megnövekedett a hozzájuk forduló fiatalok száma. És valószínűleg ez csak a jéghegy csúcsa. A szakemberhiány egyre aggasztóbb itt is.

A legtöbb gyerek némán szenved - abban a meggyőződésben, hogy az ő bajára nincs segítség. Hiszen otthon (és gyakran az iskolai bully-któl is) megkapja, hogy mennyire haszontalan, élhetetlen és selejtes ember. Szenvedése gyakran még akkor is láthatatlan marad, amikor egyértelmű jeleket küld, hogy észrevegyék: megnyilvánulásait gyakran azzal magyarázzák, hogy "rossz tanuló", "antiszociális gyerek".

Évtizedek óta tudjuk, hogy minél több bántást, érzelmi sivárságot, magányt él át valaki gyermekkorában - annál nagyobb az esélye, hogy depresszióval, függőséggel, öngyilkos gondolatokkal és mindenféle egyéb pszichés és szociális problémával fog küzdeni felnőttként. Ezerszer többet érne, ha iskolaőrök meg elrettentő "drogprevenciós" előadások helyett lennének felkészült segítők, akik lelki támogatást nyújtanának az érintett gyermekeknek.

Makara Mihály doktor (interjúnk vele itt: https://drogriporter.hu/mentalis-vedooltasra-van-szukseg-beszelgetes-dr-makara-mihaly-foorvossal/) vezetésével nemrég megalakult az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért - egy olyan szervezet, ami kimondottan ezt a problémát szeretné felkarolni és láthatóvá tenni. Minden ilyen kezdeményezés nagyon fontos. Összekötöttem az egyesületet Máté Gáborral, aki egy videóüzenetet is küldött az egyesület támogatására - nézzétek meg a honlapjukat: https://egyelv.hu/

[ninell14]

Tűz és jég

Figyelő és vigyázó tekinteted, akár egy jéghegy csodálja a szikrát, és az abból pattanó tüzet, amely bennem ég és izzik.

S vajon összefér-e a tűz és a jég?

A napfény találkozik a hideg felszínnel, és mutat rá a jég igaz valójára:

Táncoló szivárványként játszik rajta, mely visszaverődve, ha a parazsat éri, fellobbantja azt lánggá,

Ha pedig a jég elolvad, hömpölygő áradatként pusztítja el, ki az útjába kerül.

Így hiába tűnik a jég békésnek, akár unalmasnak, sokkal több rejlik benne, mint amit valaha is el lehetne képzelni:

Éltető gleccservíz, megannyi csoda és titok, amit felfedezhetsz, ha türelmesen megvárod, míg felolvad.

Viszont ahogy a többi, így ez a jéghegy is csak fagyottan van becsben tartva, ezért pedig még senki nem merte megvárni, míg teljesen kiolvad.

De én leszek az első, aki lesz ilyen bátor, azzal a tűzzel, amit jég keltett életre, a rámsütettet fénnyel.

Én leszek az, aki megvárja mit rejt a vízzé szétcsordogáló hegy,

Akkor is, ha a csordogáló patakok néha áradássá duzzadnak, és parázzsá oltják vissza lobogó tüzemet.

Hiszen minden titkát tudni akarom,

Ha egy életen át tart, akkor is.

[ajtostolahazba]

teljes 2 perce tulajdonos, de tegnap kioktatta a marketing igazgatót, hogy nem jól látja a dolgokat. Kibaszott kínos volt. Csak miatta kellett fordítani, mert nem beszél angolul, nulla alázat, mert ő jobban tudja. Rákérdez, hogy van-e az anyacégnél olyan tréning, amin megtanítják az értékesítést (fejem...mikor 8 éve ülök itt, 25 éve vagyok kereskedő..), mert a vevői szemléleten kell változtatni (nem ám alkalmazkodni a kereslet-kínálat rendszeréhez), úgy beszélt, mintha ezt az egészet ő az anyja hasában tanulta volna és neki ne mondja meg senki, hogy jó-e az irány, mert ő tudja. Perpillanat a Titanicon ülök, április 11-én, és én már tudom, hogy ennek nem lesz jó vége, de ő most kapcsol teljes sebességre, a jéghegy meg dörzsöli a tenyerét, hogy mikor érünk oda. Teljes 8 évig szerettem ezt a munkát, szerettem, hogy olyasmit csinálok, amiben jó vagyok, ő 2 hónapja van itt és már okosabb mindenkinél... Ha most bejönne valaki, hogy gyere hozzám dolgozni, azonnal felállnék és páholyból nézném, ahogyan bedönti a céget.  Nyilván van egy stílusom, ami neki nem jön be, az erőteljes személyiségemet nem könnyű tolerálni annak, aki izomból akar tiszteletet kierőszakolni, de sose volt kérdés, hogy elkötelezett vagy lojális vagyok-e, viszont ő most be akar törni, és tudom, hogy ez nem fog menni. Emberileg se bírtam sose az ilyen okoskodó majmokat, mindig kiugrottam, ha ilyennel találkoztam, mert tudom, hogy ez nekem nem megy. Napi szinten nézem át az irodát, hogy van-e kamera vagy valami lehallgató cucc, mert egyáltalán nem bízom benne és nem azért, mert simlizek, hanem mert ez képes arra, hogy minden percemet kontrollálni akarja. Hányok ettől az egésztől.

[matekonkol]

10 éve, hogy először diáktüntetésen voltam.

Tüntetni ekkorra már egy éve jártam, mint "kezdő felháborodó" (BGy). Az érettségink évében azt éreztük, hogy értünk is eljöttek, hogy "a kormány úgy alakítja át a felsőoktatást, hogy eladósodjunk, milliókat fizessünk, külföldre menjünk, vagy ne tanuljunk tovább egyáltalán" (írtam akkor). 2012.12.10-én ott voltunk a HaHa fórumán az ELTE Lágymányosi Campusán, és utána, a hídfoglalás során láttunk először olyan rendőrautót, aminek a tetejéről kamerával szkennelték a tömeget. Így az egyik osztálytársam állandóan mögém bújt, hogy az anyukáját ki ne rúgják munkahelyéről.

Négy nappal később, amikor sztrájkot kezdtünk szervezni a gimnáziumunkba, egy igazgatói agymosás sajnos leszerelte a csapatunkat. Addigra már 2 éve túl voltunk az első politikai alapú tanárkirúgáson a Xántusban, és (épp ezért vagy ennek ellenére?) minden szervezkedésünk a tanáraink nélkül zajlott. Az egyik legerősebb élményem ezekből a hetekből, amikor egy közismerten jobboldali tanár félrevont minket a folyosón becsöngetés után. Elmondta, hogy tudjunk róla, hogy velünk van, mert akikre szavazott, azok az ő gyerekeinek is elcseszik a jövőjét.

Ebből a futó beszélgetésből indul ki az új nagyjátékfilm-tervünk, a Tanerő alapötlete. A történetünk pár évvel a jövőben játszódik, amikor érettségiző diákok azzal szembesülnek, hogy még a mostaninál is rosszabbra irányba változtat a hatalom a köz- és felsőoktatáson. A pályázatunkra hónapok óta várjuk az NFI-től a teljesen egyértelmű választ, és tudjuk, hogy ha valaha elkészül a projekt, az csak függetlenként, a barátaink támogatásával lesz lehetséges. Addigra jó eséllyel az általunk elképzelt, súlyosabb intézkedések egy része meg is fog valósulni.

Vissza a tüntetésekhez: amellett, hogy a tanárokkal és diákokkal a legmesszebbmenőkig szolidárisak vagyunk, fontos látnunk egyrészt a "tüntetés és koncert" események véges horizontját, másrészt azt, hogy milyen küzdelmei vannak párhuzamosan a kukásoknak, postásoknak, vasutasoknak, ápolóknak etc. A változás elengedhetetlen része a szimbolikus kiállás és a közösségi élmény, de a szakszervezetek, mozgalmak és pártok intézményes munkájába belépve fogunk tudni bármikor bármit is elérni. Ennek kapcsán revelatív erejű olvasmány Éber Márk tanulmánya (2018), amiből most hosszabban idézek.

"[A] tiltakozások döntő többségét a globális középosztály Magyarországra eső szeleteinek meggyengített-kiszorított liberális frakciója szervezte saját sérelmeinek kifejezésére. A tiltakozás e formái egyelőre képtelennek látszanak arra, hogy érdemi kapcsolatba lépjenek, szolidaritást vállaljanak és osztálykoalíciót, illetve osztályszövetséget kössenek a néppel (a magyar társadalom nem-középosztálybeli részével: alsó kétharmadával-háromnegyedével). E tiltakozások során a középosztály önmagukat baloldalisággal ámító liberális frakciói sérelmeiket a demokrácia, a jogállam, a szabadság, a progresszió és a racionalitás megtámadtatásaként értelmezik. A NER által létrehozott érdeksérelmekből csak a sajátjaikat, a jéghegy hatalmas testéből csak annak csúcsát látják – s tévesztik össze annak egészével. Amíg ez így marad, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megdönthetetlen marad. Ahhoz, hogy ne maradjon így, a tiltakozás és a mozgalomszervezés eddigi formáinak radikális fordulatára van szükség. Újabb és újabb fővárosi tüntetések helyett alulról szerveződő népi–baloldali tömegmozgalmat kell szervezni."

(Ennek teljes verziója itt, rövidebb változata itt olvasható.)

[angelofghetto]

és ez csak a jéghegy csúcsa

[meg-megbanom-ezt]

Megvan a keserédes iróniája annak, hogy pont tegnap láttam ezt, amikor elém került ez a cikk a vékonycsőrű póling kihalttá nyilváníttatásáról (ráadásul a 444-en!):

Habár ezt a madarat "csak" 1995 óta nem látták - avagy 2001 óta, ha hitelesnek vesszük a 2001-es apaji megfigyelést. A jelenlegi álláspont szerint nem az, de azért nem meglepő, hogy az MME óvatosabban fogalmaz:

NOT SO FUN FACT: nem ez az egyetlen tragikus sorsú pólingfaj. Az eszkimópólingot 1963-ban látták utoljára - vagyis ez az utolsó elismert észlelése -, de a faj helyzete korábban is elkeserítő volt, ez ihlette a Last of the Curlews című könyvet. Ebből rajzfilm és élőszereplős film is készült, azonos címmel, 1972-ben és 2021-ben. Utóbbiról nem tudok nyilatkozni, előbbit láttam és pont olyan szívszorító, amilyennek hangzik most éppen nincs fent youtube-on, de tartsátok nyitva a szemeteket... Mindezek ellenére az IUCN még az eszkimópólingot sem nyilvánította kihaltnak, "csak" kritikusan veszélyeztetettnek.

És ez még csak a jéghegy csúcsa... habár még van mit tenni, legalább azokért a fajokért, amelyek még "csak" veszélyeztetettek. Zárásképp ideteszem ezt az önkritikus idézetet a 444-es cikkből (Nicola Crockford, RSPB):

„Hogyan is várhatjuk el az Európán kívüli országoktól, hogy fokozottan védjék a saját állatfajaikat, amikor a mi, viszonylag tehetősebb társadalmaink is kudarcot vallanak ebben?”

This makes me so happy 

(via)

[versinator]

Apáim borokból

Fuvarján szigora közönségem haverda Emlékké barátomhoz tereknek kaloda Katonájáról közép összeborzad aranyozza Találtok gyászsorsát seregeknek tiszafejéregyháza Megdöfött elbűvölten szülessen rögtúró Imádkozótermében sarjával üveggel ditró

Alpesorma tárogatói ünnepünket tékozoltak Elrévedeztem havazott örvényeit viruljanak Palotánkat portázó ringatták pisztoly Nagybeteg visszazendül vigadva kristálykehely As naumburgban éked népbíró Tűnjék palettáján ítélve föltáró

Virrasztók ébresztve kígyókkal monda Kincsekkel jéghegy lapom pagoda Némasággal dúlást szövetségébe róza Puck vác fejedről dudorássza Kimonós takaróját döblingi újságíró Meredni ilonának váci tipró

Megtetted venyigével viadalnál megdalollak Csönded ráfeküdjem kevélyebb ákosnak Olvasásakor csordapásztorok átvág pöröly Nyilad füzekben boldogot hadifogoly Átkarollak bogyója elcsitítva ráváró Ibolyái mungópárt megáldva alvajáró

Csitít kitűzöm ostromol zsírszóda Dacolok tanyái nőtelen ida Tandari tündökölnek mesterünk szentegyháza Vaskezeddel megcsendül rögökre szobrásza Elkárhozni sóvárgón szunnyadnak eltipró Tarnay szívnyúzó gyalut drámaíró

Andrássy szivarod iza pistának Kellemének szőlőhegyen győzedelme megáldalak Mozgófényképeit nobel szállását osztály Illatozza csillogási összehozta körülfoly Medievo szegedi faágon fölsíró Dunnalúd asszonyaim bitókra szolgabíró

[csacskamacskamocska]

Mert nincsenek barátai

Egyszer egy ismerősöm, aki állandóan az exét supportálta, a kérdésemre, hogy miért teszi, hiszen a nőnek van férje, vannak felnőtt, családos gyerekei, miért ő az akit ugráltat, azt válaszolta, hogy mert szegénynek nincsenek barátai. De hát vannak, látható, hogy vannak, olyan rekaciókat kap FBn amiből nyilvánvaló, hogy az közeli ismeretség, barátság. Azok nem olyan barátok! Oké. Amúgy nem az én dolgom. Van egy véleményem a meg nem dolgozott szakításokról meg a könnyen szerzett lovagi érdemekről is, de amúgy nem az én dolgom, pláne a faszom fog veszekedni amikor a másik ellenáll annak, hogy más oldalról is megnézzen valamit. A legjobb barát ex nehezen megfogható módon, de kárt okoz az új kapcsolatban mindkét félnek.

Le is szarnám én ezt a régi történetet, ha a barátnőm sztorijában nem került volna elő egy hasonló. A barátnőm nulla féltékenységet képes érezni, hihetetlenül egészségesen kezeli a kapcsolatait, a konfliktusokat kapcsolaton belül igyekszik megoldani. Nem gyanakszik, nem korlátoz, nem feltételez rosszat. Nem azért mert hülye vagy naiv, hanem mert nem terheli magát ilyesmivel. Így lehetett, hogy a válása után 2 hónappal a férje már össze is jött a kolléganőjével és egy éven belül gyerekük is lett. – Te, nem lehet, hogy ezek már nézegették egymást korábban is vagy akár viszonyuk is volt? – kérdeztem tőle. – De, lehet – válaszolta és megvonta a vállát. Én ettől biztos megőrülnék, hogy raktam bele a kapcsolatba az időt meg az energiát, akartam javítani, megbeszélni, stb, stb és kiderül, hogy a társam már rég másfelé leli az örömét és hiába csináltam mindent. Jó, nem őrülnék meg, de kéne idő amíg feldolgozom és amíg lejövök az érzésről, hogy a jó kurva anyját. Nade nem is erről a csávóról van szó, hanem a következőről. Hogy annak is van egy ilyen supportált exe. És a dolog már a nem féltékenykedő, nem irigykerdő barátnőmet is zavarja. Mert ő kér valamit (lécci, szereld fel, lécci vedd meg, lécci intézd el), akkor vár és vár és vár. Az ex szól, hogy jaaaaaj, nem tudom ezt megcsinálni, nem tudom azt megcsinálni, jaaaj, nem vinnél el a világ végére, nincs autóm nincs jogsim jaaaaj mit csináljak és a pasi ugrik és felszerel és beszerez és megjavít és hajnalok hajnalán elindul és elviszi két napra elintézni az ex ügyeit, akivel amúgy ő szakított. Nincs semmi romantikus vonal, nincs semmi szex, csak a lovag, aki segít, a jóember aki jóban van az exével, a könnye beszerezhető hála és elismerés van. Szerintem. Én abban is biztos vagyok, hogy akire otthon lehet számítani, akire nem kell várni, aki otthon is lovag és jó ember és férfi, azt egy nő örömmel nézi, ha másnak is segít, mert büszkeséggel tölti el a dolog. Ez a fantasztikus FÉRFI, ez annyira top, hogy tud adni másnak is. De ami jár az jár. A kapcsolat előnyt kell élvezzen, a partnerem igényei előnyt kell élvezzenek, akár férfi vagyok, akár nő. Mert az nem járja, hogy alátolok a másiknak mindent és ő meg az így nyert energiát máshova viszi. Mert ott van hála. Otthon meg nincs. Mert otthon alap, hogy megcsinálod, ahogy alap, hogy a másik is megcsinál rengeteg mindent. Neked könnyű – mondja a pasi – mert ez meg az... (Csupa olyan dolog amiért a csaj keményen megdolgozott), de szegény ex... hát annak kurva nehéz.

Olyan konfliktusok melegágya ez amiről napokat lehetne beszélni, mert a jéghegy csúcsánál elakad mindenki. Hát miért ne lehetnének barátok az exszel???? Micsoda undorító féltékenység ez! Aki pedig élt meg hasonlót, az hallgat, mert már tudja, hogy nem lehet igaza, mert a valódi mélysége a dolognak nehezen megfogalmazható önmagunk megalázása nélkül. Mert vagy szolgának, megalkuvónak, vagy hülyének, vagy hisztisnek, birtoklónak, féltékenynek fogunk tűnni. És ami a fontos, nem csak exszel és nem csak másneművel van ez a probléma. Hogy viszik ki az időt, energiát figyelmet szeretetet a kapcsolatból, hogy valahol máshol elismerést szerezzenek, mert az valahogy értékesebb, mint az otthoni. Gyerek lovagok ezek az emberek. Tulajdonképpen önzők a maguk gyerekes módján. És semmit sem értenek vagy akarnak érteni, amikor elhagyják őket. Amúgy, valójában arról akartam írni, hogy mit takar az, hogy valakinek nincsenek barátai. Miért nincsenek, és miféle ütőkártya ez a mondat. De nem az akart ma megíródni.

[sronti]

Ez csak a jéghegy csúcsa, a rejtett hajléktalanság sokkal-sokkal magasabb. Emberek akik így-úgy meghüzzák magukat, nem hagyják el a bántalmazó kapcsolatot, hatan laknak egy szobában milliós nagyságrendben vannak.

Amint arról lehet hallani majd, hogy az önkormányzat megint tud segíteni, van értelme segítséget kérni, ezek a számok legalább duplázódni fognak.

A következő költségvetésből lehet majd tudni, hogy mennyire veszik ezt komolyan, mert ha nem emelkedik az önkormányzatoknak juttatott pénz jelentősen, együtt a housing allowance-al, akkor ezek a szavak a krízisről semmit sem jelentenek.

[alilbharbie]

Szeretlek

Jól érzem magam veled, mintha egy álomban volnék teveled.

Arcod mint rég látott barát arca, szavaid mint jéghegy sarka.

Kéréseid mint beteljesült valóság, mint lelkemben a szomorú igazság.

El nem mondott érzéseid, mint elhallgatott féltéseid.

Tekintetek, melyek egybeforrnak, érzések melyek egybefolynak.

Hiányod mint vágy, mi üresen áll, mint bennem a magány.

Szeretlek

[legyjomindhalalig]

A történelem olyan, mint az úszó jéghegy, csak a felső részét látjuk, a többi, a nagyobb rész a víz alatt van, sőt a vízfelszín feletti részt sem látjuk tisztán. Az sem mindegy, hogy milyen szögből nézünk. Különböző alakúnak látja mindenki. Aki olyannak írja, amilyennek látja, az szubjektív. Aki bizonyos érdekek miatt mást ír, mint amit lát, az csaló. A történelem persze objektívebb, mint az úszó jéghegy, mert ez utóbbi elolvad, eltűnik. A történelem nem tűnik el, mert ott vannak a szereplői, az események, az összefüggések.

Szili Ferenc

[m-g-11]

Miért jó az önismeret?

Fiatal korban hajlamos az ember olyan személyiségjegyeket produkálni, amiket a társadalmi beilleszkedéshez szükségszerűnek érez.

Hamis, védekező személyiségeket használ.

Ezek a személyiségek talán nem a legfelsőbb énünket jelentik, de az adott pillanatban ezek voltak az általunk ismert legfelsőbbek.

Az említett személyiségek nem stabilak, ám olyan sokáig éltünk bennük, hogy azt érezzük, ezek a legbiztonságosabb dolgok, amelyek tartozhatunk.

Olyan ez mintha egy kicsi, labilis jégtáblán állnál. Amikor ott vagy, negatív spirálban vagy. Esetleg szomorúságot érzel, aggódsz valami miatt, ítélkezel mások felett, vagy kontrollálni próbálsz másokat. Úgy érzed semmi nem jó.

Azonban azáltal, hogy elkezded megismerni a valódi éned, ha tudatosabbá válsz, könnyen átállsz a napos szárazföldre.

Ez az új hely lehet először félelmetesnek tűnik, mert új, de valójában sokkal jobb hely és erősebb is, mint a régi jégtábla.

Ahogy rálépsz az új földre, amit a szíveden keresztül fedeztél fel, a védekező éned jégtáblája kezd elolvadni.

Egyszer csak magától eltűnik a jéghegy. Lehet, hogy megkönnyezed majd, de könnyeid a régi történeted halálát jelképezik, és egyben búcsút a régi labilis életedtől.