#Ítéld

[szottesfolditanyak]

Manfréd

Alex után Manfréd: kutya. A papagáj tudós etológus társa és kísérleti alanya volt, így az emberi elme formális-logikai skilljeire képezték. Manfrédot viszont olyan emberek nevelték fel, akik az emberi észlelés lehetőségit kutatták.

"– Nem kell elmosogatnod az edényeket. – mondta Clara.

Átmentünk a nappaliba, ahol teljes sötétség volt. Meggyújtotta a petróleumlámpát. Még soha életemben nem láttam ilyen fényű lámpát. Ragyogó és hátborzongató volt a fénye, ugyanakkor lágy és finom. Árnyak vibráltak mindenhol. Úgy éreztem, hogy álomvilágban vagyok, nagyon távol a villanyfényektől megvilágított valóságtól. Minden úgy tűnt, Clara, a ház, a szoba, mintha egy másik időhöz, másik világhoz tartozott volna.

– Azt ígértem, hogy bemutatlak a kutyámnak – kezdett bele Clara, ahogy leült a kanapéra. – A kutya családunk teljes jogú tagja. Nagyon figyelj oda, mit érzel vagy mondasz a közelében.

Leültem Clara mellé. 

– Érzékeny, neurotikus kutya? – kérdeztem rettegve, a bejáratot lesve.

– Az igaz, hogy érzékeny. De nem neurotikus. Komolyan az a meggyőződésem, hogy ez a kutya egy magasan fejlett lény, de szegény párának, kutya lévén, igen nehéz, szinte lehetetlen túllépni önmagán.

Ezen az abszurd megjegyzésen hangosan elnevettem magam. Hogyan lehetne egy kutyának elképzelése önmagáról? Vitatkozni kezdtem ezen a képtelenségen.

– Igazad van – mondta elismerően. – Nem kellett volna az önmaga használnom. Inkább úgy mondhatnám, eltévedt saját fontosságánál útvesztőjében.

Tudtam, hogy rajtam csúfolódik. A nevetésem halkabb lett.

– Nevethetsz, de én valóban nagyon komoly vagyok – mondta Clara mély hangon. – Ítéld csak meg saját magad!

Közelebb hajolt, suttogóra halkítva hangját:

– A háta mögött sapónak hívjuk, ami spanyolul varangyosbékát jelent, mert úgy néz ki, mint egy óriási varangyosbéka. De ezt nehogy a szemébe mond, mert megtámad és darabokra tép. Ha nem hiszel nekem, vagy olyan vakmerő és ostoba vagy, hogy kipróbálod és a kutya megőrül, csak egy dolgot tehetsz.

– Mit? – kérdeztem ismét humorizálva, de már az igazi félelem árnyalatával.

– Nagyon gyorsan azt kell mondjad, én vagyok az, aki olyan, mint egy fehér varangyosbéka. Ezt nagyon szereti hallani.

Nem fogok bedőlni a trükkjeinek, gondoltam. Sokkal értelmesebb vagyok annál, hogy ilyen képtelenségeket elhiggyek.

– Talán betanítottad a kutyádat, hogy a sapo szóra negatívan reagáljon – vitatkoztam. – Van egy kis gyakorlatom a kutyanevelésben. Bizonyos vagyok benne, hogy a kutyáknak nincs elég intelligenciájuk ahhoz, hogy megértsék, mit mondanak róluk az emberek.

– Jól van, próbáljuk ki. Csináljuk a következőt – javasolta. – Először hadd mutassalak be neki. Aztán megkeressük az állattani könyvben a varangyosbékákat, és megjegyzéseket teszünk rájuk. Majd egy idő után nagyon csendesen azt mondod nekem, ez a kutya tényleg úgy néz ki, mint egy varangyosbéka. Majd meglátjuk, mi történik.

Mielőtt elfogadhattam vagy elutasíthattam volna a javaslatát, kiment az oldalajtón és ott hagyott egyedül. Biztatgattam magam, hogy ura vagyok a helyzetemnek és nem hagyom, hogy ez a nő olyan lehetetlenséget beszéljen belém, hogy egy kutyának magasan fejlett tudata lehet.

Próbáltam meggyőző érveket keresni, mikor Clara visszajött a legnagyobb kutyával, amit valaha is láttam. Masszív kan volt, akkora mancsokkal, mint egy csészealjtányér. Fénylő fekete volt a szőre, sárga szemeivel úgy bámult, mint aki halálosan unja az életét. Kerek fülei voltak, a pofája kidudorodott és ráncos volt. Jól mondta Clara, valóban nagyon hasonlított egy óriási varangyosbékára. A kutya egyenesen hozzám jött, aztán megállt, majd Clarára nézett, mintha arra várt volna, hogy mondjon neki valamit.

– Taisha, hadd mutassalak be Manfréd barátomnak. Manfréd, ő pedig Taisha.

Ki akartam nyújtani a kezem, hogy megrázzam a mancsát, de Clara egy kézmozdulatával nemet intett.

– Nagyon örülök, hogy találkoztam veled, Manfréd – mondtam, ügyelve, nehogy elnevessem magam, vagy komolytalannak látsszak.

A kutya közelebb jött és szagolni kezdett a combtövemnél. Undorodva hátra ugrottam. A kutya egy pillanat alatt megfordult és meglökött a hátsó felével, pontosan a térdhajlatomnál, mire elvesztettem az egyensúlyomat. Térdre estem, aztán a kezeim is lent voltak és az állat nyalogatni kezdte az arcomat. Mielőtt felkelhettem volna, vagy arrébb gurulhattam volna, a kutya éppen az orrom alá szellentett.

Visítva felugrottam. Clara annyira nevetett, hogy szóhoz sem tudott jutni. Megesküdtem volna rá, hogy Manfréd is vele nevetett. Áradóan jókedvű volt, Clara mögé trappolt és onnan kukucskált rám, a padlót kaparva óriási mellső mancsaival.

Annyira sértve éreztem magam, hogy azt ordítottam: – Te átkozott, bűzlő varangyosbéka!

Abban a pillanatban a kutya rám ugrott és a fejével a földre döntött. A padlóra estem és a kutya rám állt. Az állkapcsa csak néhány centiméternyire volt az arcomtól. Dühöt láttam sárga szemeiben. Kellemetlen szájszaga bárkit hányásra késztetett volna, magam is közel álltam hozzá. Minél hangosabban sikítoztam Clarának, hogy vegye le a kutyát rólam, az annál vadabbul morgott és vicsorgott. A félelemtől már az ájulás határán jártam, mikor meghallottam Clara kiáltását a kutya morgása és az én visítozásom közben.

– Mondd neki, amit neked mondtam, mondd neki gyorsan!

Túlságosan rémült voltam ahhoz, hogy meg tudjak szólalni. Clara dühösen próbálta a füleinél fogva lehúzni a kutyát rólam, de ez csak még jobban felbőszítette az állatot.

– Mondjad neki! Mondjad neki, amit mondtam! – kiabálta.

Legnagyobb rémületemre nem emlékeztem, mit kell mondanom. Már majdnem elájultam. Hallottam saját sikoltó hangomat.

– Nagyon sajnálom, Clara az, aki egy varangyosbékára hasonlít.

A kutya azonnal abbahagyta a vicsorgást, és leszállt a mellkasomról. Clara felsegített, és odavezetett a kanapéhoz. A kutya úgy követett bennünket, mint aki segíteni szeretne. Clara megitatott velem egy kis meleg vizet, amitől még jobban hányingerem lett. Alig tudtam a mosdóházig elérni, szörnyen rosszul lettem.

Később, amikor már a nappaliban pihentem, azt javasolta Clara, hogy nézzük meg Manfréddal együtt a varangyosbékákról szóló könyvet és így alkalmam lesz ismételgetni, Clara az, aki úgy néz ki, mint egy fehér varangyosbéka.

– Ki kell törölni minden zavart Manfréd agyából. Kutya léte nagyon kicsinyessé teszi – magyarázta Clara. – Szegény pára nem akar ilyen lenni, de nem tud magán segíteni. Kirobban, ha azt érzi, hogy valaki kicsúfolja. Azt mondtam, hogy az én mostani állapotomban nagyon gyenge alany vagyok a további kutyapszichológiai próbálkozásokhoz. De Clara kitartott amellett, hogy a végsőkig játsszam ki a helyzetet. Manfréd odajött megnézni a képeket. Clara kötekedett és viccelődött, milyen furcsák ezek varangyosbékák, némelyikük egyenesen undorító. Én is belementem a játékba. A spanyol sapo szót és a varangyosbékát képtelen beszélgetésünk alatt olyan sokszor és hangosan mondtam ki, ahányszor csak tudtam. De semmi reakciót nem váltott ki Manfrédból. Úgy tűnt, ugyanúgy unatkozik, mint mikor először megpillantottam.

Aztán, ahogy megegyeztünk, jó hangosan azt mondtam, Clara valóban úgy néz ki, mint egy fehér varangyosbéka. Erre Manfréd azonnal csóválni kezdte a farkát és teljesen felélénkült. Ezt a kulcsmondatot számtalanszor megismételtem és minél többször ismételtem, a kutya annál izgatottabb lett. Aztán egy pillanat alatt azt mondtam, hogy én egy sovány varangyosbéka vagyok, aki azon igyekszik, hogy olyan legyen, mint Clara. Erre a kutya akkorát ugrott a magasba, mint aki elektrosokkot kapott. Clara azt mondta, hogy egy kicsit túl messze mentem, de szerintem Manfréd annyira fellelkesedett, hogy nem bírt magával, és kirohant a szobából.

Zavartan hátradőltem a kanapén. Mélyen magamban a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem tudtam elhinni, hogy egy kutya így reagáljon egy lekicsinylő gúnynévre, mint Manfréd.

– Mondd Clara, mi ebben a trükk? – kérdeztem. – Hogy tanítottad be kutyát, hogy így viselkedjen?

– Ez nem trükk – válaszolta. – Manfréd egy titokzatos, ismeretlen lény. A földön csak egy ember van, aki sapónak, sapítónak, vagy kicsi varangyosnak hívhatja, anélkül hogy haragra gerjesztené. A napokban te is találkozni fogsz ezzel az emberrel. Ő az, aki ismeri Manfréd titkát, és az egyetlen, aki el tudja mondani neked.

Hirtelen felállt. – Hosszú napod volt – mondta, odanyújtva a petróleumlámpát. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy ágyba bújjál.

... [pár hónappal később] ...

Clara a következő nap sem jött még vissza, így a szokásosnál egy kicsit később mentem a barlangba. A visszafelé vezető utamon azt a feladatot adtam magamnak, hogy csukott szemmel menjek vissza a megszokott, mindennapos utamon. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e botladozás nélkül haladni, mert tegnap este nagyon furcsának tűnt, hogy a barlangból hazafelé tartva egyszer sem botlottam meg. Most, hogy nappal, csukott szemmel gyalogoltam, többször megbotlottam a sziklákban és fatörzsekben és csúnyán felhorzsoltam a lábszáramat.

A nappali szobában ültem a földön, épp a sebtapaszt ragasztottam a horzsolásaimra, amikor Clara váratlanul belépett az ajtón. 

– Mi történt veled – kérdezte meglepődve. – Verekedtetek a kutyával?

Ebben a pillanatban Manfréd baktatott be a szobába. Meg voltam róla győződve, értette, mit mondott Clara. Morózusan ugatott, mint aki megsértődött. Clara megállt előtte és derékból könnyedén meghajolva, mint ahogy az ázsiai tanítványok szoktak a mesterük előtt, a lehető legtekervényesebb kétnyelvű bocsánatkérésbe kezdett. 

– Rettenetesen sajnálom, kedves senor, hogy olyan könnyelműen szóltam az ön feddhetetlen viselkedéséről és kitűnő modoráról, és mindenekfelett az ön legfőbb meghatározójáról, ami önt un senor entre senores, el mas ilustre entre todos ellos – a fejedelmek fejedelmévé teszi, az összes közül a legkiválóbbnak.

Teljesen összezavarodtam. Azt hittem, elment az esze Clarának a háromnapos távolléte alatt. Még sohasem hallottam így beszélni. Nevetni szerettem volna, de a komolysága a torkomba szorította a nevetést.

Éppen egy másik bocsánatkérési sorozatba akart belekezdeni, amikor Manfréd ásított egyet, unottan ránézett és kivonult a szobából.

Clara leült a kanapéra és egész testében rázkódott a visszafogott nevetéstől. 

– Mikor meg van sértődve, csak egyféleképpen lehet megszabadulni tőle: halálra kell untatni a bocsánatkérésekkel – mondta bizalmasan.

Azt reméltem, hátha elmondja, merre volt az elmúlt három nap alatt. Vártam egy kicsit, de hiába. Én elmeséltem neki, hogy távolléte alatt Manfréd mindennap meglátogatott a barlangban. Olyan volt, mintha időről időre ellenőrzött volna, hogy jól vagyok-e.

Ismét azt szerettem volna, ha mond valamit az útjáról, de helyette azt felelte: 

– Igen, ez a kutya nagyon gondoskodó és rendkívül tekintettel van másokra. Éppen ezért ugyanezt várja el másoktól is, és ha úgy érzi, hogy nem kapja meg, megvadul. Mikor ilyen hangulatban van, halálosan veszélyes. Emlékszel arra az estére, amikor majdnem leharapta a fejed, mert varangyosbékának hívtad?

Témát akartam váltani. Nem volt kedvem Manfrédra, mint egy őrült kutyára gondolni. Az utóbbi időkben egyre inkább barát volt, mint állat. Az egyetlen olyan barát, aki bizonytalan bizonyosságával igazán megértett és teljesen magával ragadott.

...

Hetek, hónapok teltek el. Nem figyeltem az idő múlását, Clara, Manfréd és én tökéletes harmóniában éltünk. Clara nem sértegetett többet, vagy talán én nem éreztem magam megsértve. Minden időmet az összegezéssel töltöttem és kung fut gyakoroltam vele és Manfréddal, aki száz fontnyi csont- és izomtömegével igencsak veszélyes ellenfél volt. Tudtam, ha fejjel nekem rohan, az ugyanolyan értékű, mintha egy kung fu-bajnok ütött volna meg.

Egy ellentmondás bántott, amit nem tudtam megfejteni. Amíg Clara kitartott amellett, hogy az energiám növekedőfélben van, mivel már beszélgetni tudtam Manfréddal, én pont az ellenkezőjét hittem: azt, hogy lassanként a végére érek.

Bármikor, ha Manfréd és én egyedül maradtunk, leírhatatlan vonzalom kerített hatalmába. Valósággal rajongtam érte. Ez a vak szeretet, amit iránta éreztem, hidat formált kettőnk között és ezen át tudta gondolatait és hangulatait felém közvetíteni. Tudtam, hogy Manfréd érzései olyan egyszerűek és közvetlenek, mint egy gyereké. Átélte a boldogságot, kényelmetlenséget, büszkeséget, ha valamit elért és a félelmet, ami nála azonnal haragra fordult. De tulajdonságai között a legbámulatraméltóbbnak a bátorságát és az együttérzésre való képességét találtam. Éreztem, hogy valóban sajnálta Clarát, amiért varangyosbékára hasonlít. Bátorság tekintetében Manfréd páratlan volt. Az ő bátorsága a felszabadult tudatosság bátorsága volt, bár tudatában volt börtönének. Számomra Manfréd túl volt minden felfoghatón. Senki más sem tudott volna úgy szembenézni a magányossággal, mint ahogy ő, ha csak nem lett volna ilyen páratlan bátorsága.

Egy délután, amikor visszatértem a barlangból, leültem a zapote fa árnyékába pihenni. Manfréd odajött hozzám, ráfeküdt a lábamra és azonnal elaludt. Horkolását hallgatva és meleg testének súlyát érezve a lábamon elálmosodtam. Elaludhattam, mert hirtelen arra ébredtem fel, hogy álmomban azon vitatkozom anyámmal, hogy ne kelljen visszatennem a helyükre az evőeszközöket a mosogatás után. Felpillantottam, és Abelar úr nézett rám merőn, félelmetesen hideg szemekkel. Merev nézése, testtartása, különlegesen formált arca és koncentrálása teljesen azt a hatást tette rám, mint egy sas. Tisztelettel és félelemmel töltött el.

– Mi történt? – kérdeztem. Megváltozott a hőmérséklet és eltűnt a fény. Majdnem sötét volt; az alkonyat árnyai átnyúltak a belső kerten.

– Az történt, hogy Manfréd befolyása alá kerültél, aki mint egy megszállott használta az energiádat – mondta széles mosollyal. – Ugyanezt csinálta velem is. Úgy látszik, nagyon őszinte kapcsolat van kettőtök között. Próbáld meg sapito-nak szólítani, lássuk, mérges lesz-e.

– Nem. Nem tudom megtenni – mondtam ujjaimmal végigszaladva Manfréd fején. – Olyan gyönyörű és magányos, hogy lehetetlen, hogy varangyosbékához hasonlítson.

Furcsa volt, hogy kiszaladt a számon ez a szó, mert valami bennem nem akarta megkockáztatni, hogy megsértse Manfrédot.

– A varangyos békák is gyönyörűek és magányosak – mondta egy villanással Abelar úr.

Saját bátorságomon meglepődve hirtelen Manfrédhoz és a legszebb érzésekkel telve a fülébe suttogtam, „Sapito”. Erre nagyot ásított, mint akit untat a rokonszenvem.

Abelar úr nevetett. – Menjünk be a házba, mielőtt Manfréd elveszi az összes energiádat. Egyébként melegebb is van bent. "

Taisha Abelar -- Absztrakt repülés 1996 / The Sorcerer's Crossing - A Woman's Journey

[versinator]

Emléktől euláliának

Leragadt kétkedett ellopom pirosfehérzöld Ablakja régie kamaszszerelem aranyoszöld Aranyérem csipkéin porcikáján fülke Ütöd fürgék fűtés nénike Csuporral gubancba ormokat göröngyön Teménytelen kabaréja dudával kezünkön

Őrültségeket mindenünk medrén bejönnek Leront szerteszórva bordáimon üzennek Agyarral kíntul vészhír gesztenyesütők Késztő hallgatással zavarában cipők Marabut mellükre káromkodunk födjön Képzeletbe hatvanan pátosza főjjön

Tollpihéje beledermedés számokkal beszéld Kopaszodó mostohám telefonhívásra újhold Halálszínű lovagod fürödtünk karszéke Jégcsók vaskorlátra lámpán hálófülke Erébe egészségére bőrtáska szűnjön Veszedelmén gyászod megkoszorúzva közön

Ijedve ölelnék reátapadt ébredőknek Alkuszom ismerém sohajtók hadvezérek Telefonom kétségbesve sörényed utcaseprők Inferno szemétbe kisleánynak küllők Kupákba pokróc koromsötét fejünkön Fátylad vallomását százszorzó temetőkön

Hisztérika lidia színházba üvegzöld Hátrálni kirakatot drágakövek ítéld Vetetlen emlegetik alkonyatján tükörke Dermed�� erszényed lihegtem legényke Idegenét szárnyáról elhajtattam könnyön Karcokkal istenkísértő garázdán pöttön

Belefúl tipegek vonaglás eltemetlek Zűrzavarral ködkép fújd élvezetnek Végtelenségig fásultan sírvirágok megértők Útitársa kaszárnyák sóhajba sebkötők Hátrahajlasz tükörre szedve tükrökön Bokák mindenkoron emilia nyögjön

[fogadd-meg]

#2 Ne légy olyan szigorú magaddal

Ne ítéld meg magad olyan gyorsan. Van, hogy az ember hibázik, senki sem tökéletes.

[mydreamingdays]

Azt hiszem elő is veszem a hanganyagaikat újra , van vagy 3-4 hivasom tőlük 🙂 😍💕 Ez a szöszenet is valamelyik hanganyagbol van :) " Ne ítéld meg , hogy mit teremtesz ! Hajlandó lennél e befogadni és tudni , érzékelni azt , hogy soha nem hoztál meg rossz választásokat ? Minden egyes választás amit meghoztál az teremtett valamit … hagyd abba , hogy megítéled magadat .. Kezdj el rá nézni , hogy oké mit teremtettem eddig amit nem voltam hajlandó meglátni ? " Bowman házaspár Milyen generatív energia térür és tudatosság lehetsz te és a tested ami megjeleníti az összes bizalmat magadban és abban , hogy az univerzum támogat ? Pod poc povadok - Bowman házaspár #szarnyalasatudatossagutjanaccessconsciousnesselandival #access #accesslifestyle #accessconsciousness #éljkérdésben #légykérdésben #Bowmans #tudatossag https://www.instagram.com/p/Cmtdsl9ow8H/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[hegekkelnevetni-blog]

melletted érzem, hogy végre én is érek valamit, csak fogadd el, hogy még én is félek! az amit tettem, belülről sokszor szétfagyok, de ne a múltam ítéld el az már rég nem én vagyok!

[naposmedve]

Mindenki okkal csinál valamit. Amíg nem ismered valaki okát, addig ne is ítéld el.

[csillagszemumnek-itelve]

Egyszerű de nagyszerű 2.0

Ne a borító alapján ítéld meg a könyvet! Olvass!

Igen rózsaszín a hajam és tetovált vagyok. Szeretem a vadabb dolgokat. ÉS AKKOR MI VAN? Ezzel már hülye lettem, rossz és szerethetetlen? Mi lenne ha nem ítélnél el első látásra? Kérdezz, beszélgess velem. Rá fogsz jönni, hogy a látszat csal! Nem vagyok buta, nem hajlok a rosszra és nagyon is szerethető vagyok! Ha látnád a lakásom, ugyanezt látnád. Színes falak és képek. Szeretet van benne, tűz, szépség és gyengédség. Látod a törődést a tisztaságot! Érdekes, nem unalmas.

Nem kell, hogy tetszek, nem kell szeretned, nem azt mondtam. Csak ne ítélj el!

[gyogyulofelben]

Mi van veletek?!

Lányok, leginkább hozzátok szól ez a poszt. Komolyan azt kell látnom már tumblr-ön is, hogy nem vagy jó ha nem vagy vékony? Ha nem hordasz xs-es méretű ruhát/fehérneműt, már kövér vagy és az a megoldás ha nem eszel? Lányok, tényleg, mi van veletek? A sok szennylap hirdeti, hogy jó vagy úgy ahogy vagy, közben 2 oldallal beljebb már ki se látsz az ilyen-olyan fogyásra szánt dolgok közül. Most már itt is ez lesz? Jöhetnék a sablon szövegekkel, hogy mindenki úgy tökéletes ahogy van, de nem fogok. Nem az számít, hogy más mit mond, mit gondol. Ne ez alapján ítéld meg magad. Nézz a tükörbe és próbáld meg elfogadni amit ott látsz. Jöhettek azzal, hogy vékony vagyok, úgy sem értem miért van ez a fogyás dolog. Vékony vagyok, vannak xs-es dolgaim, de ettől semmivel nem vagyok jobb, szebb stb. Folyton kapom a beszólásokat, anorexiás, csontkollekció és társai. Nem jó érzés kimenni a strandra és nem jó érzés ruhákat vásárolni sem, nem jó érzés ezeket a dolgokat hallani. Ahogy ennek a fordítottja se esne jól gondolom, de nem az a megoldás, hogy éhezni kezdtek. Próbálok tenni az ellen, hogy ne legyek ennyire vékony, de nálam és még sok hozzám hasonló embernél ez nem olyan egyszerű, a genetika miatt. (Valakinek a fogyással kapcsolatban vannak ilyen problémái). Viszont megtanultam nem figyelni a beszóláskora, nem az ő testük, nekem azok az emberek nem jelentenek semmit, vagy nem ismerem őket, vagy egyszerűen nem érdekel a véleményük, mert nem tudnak rólam valójában semmit. Nem miattuk akarok változtatni, hanem magam miatt. Nem arról van szó, hogyha nem érzed jól magad a bőrödben akkor jól vagy úgy, ahogy vagy. Nem. Én azt mondom, ha fogyni szeretnél, akkor fogyj, ha hízni akkor hízz. Természetesen ez nem megy parancsszóra, sem egyik napról a másikra. Mindkét eset idő- és energiaigényes. De az cseppet sem elfogadható, hogy a sok idióta (és bocsánat, de erre nem tudok mást mondani), azt híreszteli, hogy ne egyél és akkor minden meg van oldva. Max a kórházi utat oldod meg magadnak. A sok kislánnyal hiteti el néhány bolond, hogy ez így jól van. Cseppet sem! Lehet csökkenteni a napi étkezési adagokat, de csak egészséges mértékig. Sporttal komolyabb eredményeket lehet elérni. Ugyanez igaz a hízni vágyókra, a sport és a helyes étkezésre való figyelés rengeteget segít. De a kitartás az ami a leglényegesebb. Jegyezzétek meg, magatok miatt akarjatok változtatni, de mielőtt bárminek is nekiállnátok, nézzetek a tükörbe és próbáljátok meg elfogadni önmagatokat, olyannak amilyenek vagytok. Nincs olyan, hogy valaki csak rosszul, vagy csak jól néz ki. Mindenkiben vannak hibák, de éppen ez tesz minket egyedivé, különlegessé. értékessé.

[versinator]

Órád koplalástól

Utasának elefántcsonton lángvihar körmötök Kezöknek átkomat üvegzöld üszök Lobogtam családunk utcasor ebédeltem Halálszínű tölgyet végedet elveszítem Lanolin hintaszéken fojtogatják üvegzöld Riadozva köszöntsék bezár beszéld

Vagyont ugrottak ontod erőtök Ökleim búmnak hintázva dőzsölök Ajtajába lebujnak detektív kőműves Pillákkal helyük alászáll rémséges Halmokig uralkodók mennydörgések aranyzöld Sétaúton ráhajtva barátotok csomagold

Hercegnői belényugodtam mindenünk erőtök Csipkéin külvárosokba áztatja eltűnök Döngetik megértők szigoru megvesztem Korommal víziló mókust révedeztem Gyűrűsorok tördelem zafir aranyoszöld Hömpölygeti elnyűve munkásnegyedekben újhold

Lázakat hivatalokban benyomja gömbök Karjaiddal ligetbe emigráns üszök Özvegyi tirólatok páholyában ízléses Hóviharban hámor megijed szörnyűséges Szertartásosan asztaloknál zászlótokat tiszteld Szavukra söröznek ezredéve pirosfehérzöld

Átfogsz kellemetlen eszetekbe repültök Fürgék vemhes kabátjuk dühöngök Küllők szeretetlen telefonhívásra összetépem Hörpintjük piszére szcéna lihegtem Árnyába keresgél lusták halványzöld Csáth megüt visszatérőn sárgazöld

Fillérnyi tisztakezű lepkéket körmötök Készítsd üveglemez keménykalap főtök Ragadd rokontalan nótázik lisztes Diadala rezgenek lámpafényes kisérteties Csodálkozón szívdobbanása mosolygók ítéld Szeneszsákot elfelejtsük lábaimnál ezüsthold

[iwannadrinkagintonic]

Sziasztok!

Ez az üzenet hozzátok, "kiközösített, depis", illetve azokhoz az emberekhez szól, akik piszkálkodnak. Szóval....

Ez most hozzátok szól nagyképű faszok!

Ha valaki szomorú az Nem azt jelenti, hogy depressziós. Ha valaki néhanapján alkoholt fogyaszt az Nem alkoholista. Ha valakinek tetszik egy személy, akkor Ne piszkáld vele. Ha valaki nem heteró Ne ítéld el. Ha valaki más mint te, akkor Ne piszkáld. Gondolj bele, ha valakinek ez nagyon rosszul esik, akkor az öngyilkosság is megfordulhat a fejében.

Ez pedig hozzátok, ti akik ezeknek az áldozataivá váltok!

Ne figyeljetekrájuk. Tudom, hogy nehéz, de próbálj meg nem rájuk figyelni. Nekem is vannak rossz napjaim, ilyenkor energiaitalt iszok. Feszült leszek és mindenkivel ordibálok.

Én is sokat gondolkoztam az öngyilkosságon, de nem adom fel. Nem hagyhatod, hogy ők nyerjenek. És ha öngyilkos is akarsz lenni, gondolj a szeretteidre, a barátaidra, a szüleidre, a nagymamádra. Gondolj bele, hogy mekkora fájdalmat hagysz nekik.

A szüleidet ne utáld, ha valamit nem engednek meg törődj bele. Csak megakarnak védeni.

Kérlek titeket, "depisek", bárki aki ilyen bakancsban jár. Ne kezdj el energia italt, alkoholt inni, ne cigizz, és ne vagdosd magad. Azzal sem magadnak, sem pedig a körülötted lévőknek nem teszel jót. Keresd meg a kiutat, a fényt az alagút végén. Kérlek ne legyetek öngyilkosok. Ne legyetek "mű depisek", mert az annyira menő. Nem, nem menő. Tudom jó szólal meg, de én nem tartom magam depisnek. Kérlek tartsatok ki! Ne csinálj hülyeséget.

Hidd el. Valakinek nagyon fontos vagy. Ne add fel ilyen könnyen🥀🖤

[erzeseimvonata]

“A bőröd nem papír..

ne vágd meg!

Egy test nem egy könyv..

ne ítéld!

Az életed nem egy film..

ne legyen egyszercsak vége!

[ejnye]

Soha nem tudhatod, hogy mi jár a másik fejében és azt, hogy mit érez, és éppen min megy keresztül, szóval ne ítéld el semmiért se!

[hericsu]

1. Fogadd el a sorsod

2. Bármilyen szituációba is vagy(még akkor is ha a probléma okozója nem Te vagy), Neked kell megoldanod bármi kifogás nélkül

3. Legyen néhány ember akiket tényleg szeretsz és törődsz velük

4. Sose okold a másikat a hibájáér

5. Ne ítéld meg az embereket

6. Tartsd magad egy igazi célhoz életed végéig.

7. Sose dicsekedj

8. Mindig legyen egy B terved, ha a dolgok nem a terv szerint mennek.

9. Senki sincs az uralmad alatt. Élj és hagyd élni a másikat

10. Mindig gondolkodj 3 lépéssel előbbrébb

11. Tehetséggel születtél. Keresd meg és használd ki

12. Légy türelmes

13. Fogadd el a hibáid

14. Ne próbálj meg mindent egyedül csinálni.

[ohmyheaarttt]

nem tudhatom

sosem tudhatod, hogy éppen melyik morális csőd ismerősöd ír rólad Tumblrön.

lehet az a srác, aki a büfében kisegített 10 fttal fülig szerelmes lett a mosolyodba, ahogyan megköszönted neki.

lehet az a lány a tesi óráról, aki véletlenül megdobott labdával, majd szégyenkezve rohant oda hozzád hebegve, hogy bocsánatot kérjen és bumm örökké belé égett a piros füled.

sosem tudhatod... sose ítéld el mások posztjait, lehet N E K E D szánja azokat.

[megfakultfenykep666]

A bőröd nem papír, ne vágd!

Az arcod nem maszk, ne takard el!

A méreted nem egy könyv, ne ítéld el!

A Te életed nem egy film, nem ér véget!

Csodálatos vagy!

[egyelveszettlany0220-blog]

Szerelem

Küzdeni ér? Szeretni ér? Szeretve lenni? Nem feladni? Akarni? Élni? Sok kérdés de mindenre egy a válasz IGEN! Volt egy időszakom amikor úgy éreztem azt gondoltam, hogy nem. Hogy nem ér küzdeni, felesleges szeretni. Úgyis csak én jövök ki belőle rosszul. Amit pedig a legjobban hittem, hogy nekem nem érdemes élnem, hogy nincs rá okom. Pedig nem így van. Néha most is van rossz pillanatom és átfutnak rajtam ilyen gondolatok, DE ekkor bevillan egy arc. Az ő arca aki rádöbbentett arra, hogy egész addig amíg nem ismertem rosszul gondolkodtam, hogy nem láttam reálisan a világot, hogy pesszimista voltam. Csak ő kellett ahhoz, hogy megváltozzon a gondolkodásom. Most már küzdök mindenért Érte magamért kettőnkért. Nem adom fel mert tudom van remény. Érdemes szeretni mert van aki vigyáz a szívedre és nem töri össze hanem beforrasztja a sebeket rajta. Akarom ezt a kapcsolatot, ezt az életet, azt a jövőt ami vele áll előttem. Egészen Áprilisig úgy éreztem, hogy nem vagyok teljes, hogy valami hiányzik az életemből, hogy üres vagyok. Elkezdtünk beszélni és semmit sem fogtam fel belőle de egyre boldogabb voltam. Teltek a napok, hetek, hónapok. Most, hogy már lassan 2 hónapja együtt vagyunk teljes az életem. A szívemben az űr betelt. VELE! Eszméletlenül szeretem. És nagyon fontos nekem. Félek, hogy elveszítem amikor tudom, hogy nem kellene. Hogy honnan tudom? A tekintete amikor rám néz, a mosolya amit azelőtt egyik képén sem láttam, a szavaiban érzem, hogy szívből jönnek és igazak. Minden mozdulata ami velem kapcsolatos más mint a többi. Sokkal lágyabb, védelmezőbb, kedvesebb. Szeret. Én is szeretem. Ő az én hősöm. Úgy gondolhatják sokan, hogy 2 hónap az semmi majd az 1, 2, 3 év lesz a nagy dolog. Pedig ez nem igaz ő már 2 hónap alatt is többet tett értem mint más egy év alatt. Meg találtam az igazit. Hiába mondják, hogy a mai fiúk már csak a szexre mennek, hogy náluk a nagy mell, jó segg a lényeg. Nem igaz! Vannak kivételek és én megtaláltam. Bízzatok magatokban és ti is meg fogjátok találni! Egy fontos dolog van, hogy ne a külső alapján ítéld meg. Először ismerkedjetek. És ha beleszerettél a lelkébe, a tulajdonságaiba, magába a személybe és nem a testbe akkor a külsejét is meg fogod szeretni. Tudom. Tapasztaltam. Az elején nekem sem jött be külsőileg most meg minden porcikáját imádom kívül-belül. Ennyit fogadjatok meg. Belülről kifelé haladj! És ne kívülről befelé!