Text
“Bárcsak valaki észrevenné, hogy mennyire magányos vagyok.”
—
3K notes
·
View notes
Text
hihetetlenül magányosnak érzem magam. nincs senki akivel elmehetnék akárhova. akinek szólhatnék amikor nagyon magam alatt vagyok, mert senki sem hallgat meg. pontosabban senki sem akar meghallgatni. amikor meg már annyira nem bírom magamban tartani az érzelmeimet és elmondok valakinek pár dolgot arról, hogy jelenleg hogyan érzem magam, általában semmilyen válasz nem érkezik rá a szokásos "szedd össze magad", vagy "erre nem nagyon tudok mit mondani" mondatokon kívül amik csak még szomorúbbá és elveszettebbé tesznek. ott tartok, hogy már rossz hazamenni az iskolából, hiába utálom az ottani embereket, és nagyon keveset beszélek ott akárkivel is, de legalább körül vesznek és nem vagyok teljesen egyedül, mint hétvégenként amikor ki sem mozdulok a szobámból, mert nincs hová mennem, nincs kivel mennem. nem kapok egy árva üzenetet sem senkitől.
fáj ez a magány. fáj, hogy nincs senkim. kétségbe ejt, nem tudom meddig fog tartani, de már nagyon nehéz ez az egész. az eddigi életemet teljesen behálózta a magány és az egyedüllét fogalma és hihetetlenül szeretnék kitörni belőle. de nem olyan emberek társaságát akarom keresni akik csak bulikba hívnak, akiket semennyire sem foglalkoztatja az én lelki állapotom. olyan embereket szeretnék magam mellé akik megértenek, eltűrik ha sírok a vállukon miközben átölelnek, akik előtt nem kell szégyellnem semmit, akik nem unják meg a problémáimat, akik törődnek velem, és akikkel én is kölcsönösen törődhetek, és közösen ápolhatjuk egymás lelkét. talán egyszer lesznek barátaim, talán egyszer megtalálom őket.
167 notes
·
View notes
Text
109K notes
·
View notes
Photo
44K notes
·
View notes
Text
Tulajdonképpen az egész életed azzal töltöd, hogy "vendégeket" gyűjtesz a temetésedre
2K notes
·
View notes
Text
Mindig elfelejtem, hogy az emberek többsége egy fasz.
@leszokni-a-dohanyzasrol
900 notes
·
View notes
Text
Nehéz lenne megfogalmaznom mit érzek, mikor eszembe jutsz, de valami olyasmit, hogy ha egyszer a markomban szorítanám a torkod, csak azért hagynám visszatérni beléd az életet, hogy újra kezdhess haldokolni te kibaszott kis gennyláda.
147 notes
·
View notes
Text
“A legnagyobb félelmem az életben, maga az élet... hogy élnem kell.”
302 notes
·
View notes
Text
Kezdek biztos lenni abban, hogy jobban szeretem a kaját, mint az embereket.
362 notes
·
View notes
Text
Feltételezd mindenkiről a legrosszabbat. Így senkiben sem csalódsz, ha megtudod milyen valójában.
— its-infinite-love
2K notes
·
View notes
Text
Lényegtelen az évszám, hogy kit hány éve ismersz. Mert lehet, hogy lesz egy ember, aki 1 nap után jobban meg fog érteni téged, mint a régi "barátod" valaha.
2K notes
·
View notes
Text
56K notes
·
View notes
Photo
72 notes
·
View notes