made-in-february-96

[made-in-february-96]

2018.03.17.

Amúgy annyira fasza (fasz) vagyok. Baszok én válaszolni egész nap bárkinek is az üzenetére, aztán ha fordítva történik a dolog akkor azért bőgök, mert mindenki leszar. Well played, Fannika

[made-in-february-96]

Soha ne vesztegesd az idod

-kamu baratokra -viszonzatlan szerelemre -magyarazkodasra -olyan emberekre akik nem becsulnek elegge -a multra -arra hogy megfelelj masoknak

[made-in-february-96]

Gondolatok, amiket rád pazarlok

2017.08.11. Péntek, 00:32 Kint fekszem az udvaron és bámulom az eget. Állítólag az idei lesz a Perseidák meteorraj végigvonulásának leglátványosabb éve. Azt hiszem eddig még csak ötöt láttam, de valószínűleg azt is csak képzeltem. Tudom, hogy szereted a csillagos égboltot bámulni, kiváncsi vagyok, hogy vajon éppen te is ezt teszed ebben a pillanatban. És ha igen, akkor mire gondolhatsz. Nekem eszembe jutottak a kivánságok. Ha egymás mellett feküdnénk, most feléd fordulnék. Valószínűleg hülye mosoly ülne az arcomon, hogy leplezzem az idegességem. Ez egy személyes téma, amire nem kérdez rá csak úgy az ember mindenféle idegesség nélkül. De aztán összeszedem a bennem lévő kurázsit, és felteszem a kérdést: "Te is kívántál valamit, mikor elfújtad a szülinapi tortádon lévő gyertyákat, vagy hittél abban hogy jó szerencséd lesz, mikor egy kéményseprőt láttál? Becsuktad a szemed és kívántál? Hittél ezekben a dolgokban?" Nézném a csillagokat, miközben mesélnél. Megfognám a kezed. Igazából nem hiszem, hogy ezt megtenném. Azzal azt mutatnám, hogy mennyire fontos vagy nekem. (Nem akarom, hogy fontos legyél nekem) Én elmesélném neked, hogy milyen kapzsi voltam. Nem egyszerűen egy új biciklit, vagy pingpongütő készletet kívántam. Talán ha így tettem volna, még ma is hinnék abban, hogy a kívánságnak van ereje. Minden egyes szülinapomon, minden fekete macskánál és kéményseprőnél azt kívántam, hogy apa gyógyuljon meg. Azt hiszem rajta csak az orvosi csoda segíthet, efféle butaságok nem. De lehet ezt nem meselném el, csupán csak gondolatok maradnának, amiket rád pazaroltam.

[made-in-february-96]

IGYÁL

Menj és igyál

Aztán mondd el valaki másnak

Az egészet

Amit félsz elmondani józanon

[made-in-february-96]

Feküdtem az ágyon és néztem a plafont. Nem tudtam mit érzek pontosan, de nem akartam azt érezni.

(via ugye-soha-nem-szerettel)

[made-in-february-96]

Nem csak túlélni akarom, hanem élvezni is

(via sotetbenbujkalolany)

[made-in-february-96]

Én: Szükségem van valakire...

*XY megjelenik mellettem*

Én: Nem épp rád gondoltam...

[made-in-february-96]

Azt mondjuk nincsenek érzéseink, de azèrt elsìrjuk magunkat a filmeken, fáj, ha a kiszemeltünk mással beszél, fáj, ha a barátaink cserben hagynak, meghatódunk egy szép szón...ezek mind érzések

[made-in-february-96]

2017.06.13.

Kedd Sírok, de nem is igazán tudom, hogy miért. Vagyis a sok dolog közül nem tudom pontosan, hogy miért is sírok. Már maga az is sírásra ad okot, hogy minden problémámat megoldana egy ölelés. Milyen kis egyszerű dolog, és milyen sokat tud jelenteni. Nem vagyok telhetetlen, olyanról nem is álmodozok, hogy az ölelés után még rám is mosolyogjon és megnyugtasson, hogy minden rendben van. Buta vagyok, mert egy ölelésre vágyom igazán. Egy mosolyra. Buta vagyok az egész miatt, hogy hagytam ezt idáig fajulni magamban. Pedig tényleg probaltam következetes lenni. "Nem én kezdményeztem" "Én nem léptem egy bizonyos vonalat" "Nem gondolok bele többet, mit ami". Borzalmas tévedések ezek a gondolatok. SOKKAL többet gondoltam bele, mint ami volt. De ma elbucsuztunk egymástól. Mondhatni, hogy búcsú volt. Nem is igazán volt lezárása valaminek, csak amolyan, pihenj egy jót a hétvégén, majd látjuk egymást hamarosan elköszönés volt. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem fogjuk egymást többet látni. Holnap végezni fog a vizsgáival, végez az ötödévvel, aztán lassacskán kezdődik neki a kórházi gyakorlat. Szóval nincsenek valós esélyeink. Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy hiányozni fogsz. Hiányozni fog a társaságod, a nyugalom, ami melletted eltöltött. Melletted úgy éreztem, hogy nem várok valakire. Persze ez nevetséges, ez csak egy magamnak teremtett, mű-nyugalom volt, semmi valóságalapja sem volt. Hiányozni fogsz, de erre vajon mit mondtál volna? És mi lett volna, ha közben könny szökik a szemembe? Igazából nem zavart volna. Vagyis nem engem zavart volna. De nem tudom hogy teged zavart volna-e. Kellemetlenül érezted volna magad? Nem tudtál volna mit mondani, igaz? De en akkor is tudatni akarom hogy hiányozni fogsz. Nem azért mert bármi változna, csak lezárnám. Lezarnám? Azt hiszem, ezt magamban kell lezárnom. Fel se kellett volna nyitni ezt. Tudom, hogy túl leszek ezen is. Mindenen túljutottam eddig. De legközelebb nem akarok ilyen helyzetbe kerülni.

[made-in-february-96]

Nem tudom mi vonz benne ennyire, de az nagyon

(via csak-mi-ketten)

[made-in-february-96]

Akkor is magamra haragudtam, mikor már rég Rád kellett volna.

[made-in-february-96]

2017.05.23.

Kedd Megnéztem a képeidet. Említetted, hogy fotózol és nagyon kivancsivá tettél. Kiváncsi voltam, hogy hogyan látod a világot. Gyönyörű. Ez volt az első gondolatom. Tudom, ez nagyon snassz, de az első pillanatban nem tudtam volna máshogy megfogalmazni. Aztán azt mondtam volna, hogy te hülye vaaagy??? És néztem volna rád tátott szájjal, hogy nem vagy normális. Hatottál az érzéseimre és az érzemleimre. Igazából nem pozitív értelemben. Inkább lelomboztál. Teljesen. Rá kellett jönnöm, hogy amilyen tehetséges te vagy, annyira kevés szorult belém. Az egyetlen dolog, amit le tudok fotózni, az saját magam, nem tudok még egy egyenes vonalat sem rajzolni, nincs hallásom a zenéhez, a hangommal süketeket tudnék kínozni. Ennyit tudok össz-vissz felmutatni. Bezzeg a barátnőd. Mindenféléket fest neked szülinapodra meg karácsonyra, elementek együtt a naplementét fotózni és a vizsgaidőszak első keddjén levizsgázik 5ösre patoszból. De te azt mondtad, hogy meg akarsz ismerni. De miért? Hogy gondolod, hogy fel tudnék érni egy ilyen lányhoz. És ha meg akarsz ismerni, akkor miért nem teszed? Azzal nem ismersz meg, hogy ülünk egymás mellett a könyvtárban és a normális vérnyomásértékről meg egyéb hülyeségekről beszélünk. Egyszerűen nem tudom, hogy mik a korlátaim ebben az egész "legyünk jóban dologban". Szeretném megbeszélni, de minden mellett ott van bennem az az érzés, hogy mennyire kényelmes ez így. Ha melletted vagyok, akkor semmi sem bonyolult. Ha viszont nem vagyok melletted, akkor minden az. Milyen szerencsés a barátnőd. Biztos ő is ezt érzi, ha melletted van. Én csak napközben tehetem ezt meg, ő pedig melletted aludhat el és ébredhet. Egyszerre feldobsz, ezerrel dobog miattad a szívem, és lombozol le. Szép és könyörtelen egyszerre.

[made-in-february-96]

2017.05.23.

Kedd Túl egy újabb vizsgán. Ezúttal a molsejt szigorlaton. URISTEN átmentem molsejtből. Ujjonganom kéne, meg örömtáncot járni, ennek ellenére semmi.... Itt ülök a székesegyház előtti téren egymagam, mint pont egy hete. Sok minden történt, de semmi sem változott. Rájöttem, hogy nem is az a nehéz ebben az időszakban, hogy tanulni kell, izgulok vizsgák miatt, remeg a gyomrom és mert nem történik semmi, hanem azért mert ilyenkor sokkal szenzitívebb vagyok. Rosszabbul viselek mindent, mint általában. Egy hete azt írtam, hogy magam vagyok, de élvezem az egyedüllétet. Most azt kell írnom, hogy egyedül vagyok és magányos. Vágyok egy ölelésre és arra, hogy valaki csak megszorítsa a kezem és rám mosolyogjon. Magányos vagyok, és nem tudom, hogy azért-e, mert kizárok mindenkit, vagy valami más baj van velem.

[made-in-february-96]

...túl sok időt fogunk együtt tölteni, hogy ne ismerjük meg egymást

[made-in-february-96]

2017.05.16.

Kedd Ma vizsgáztam szövettanból. 3ast kaptam, pedig meg kellett volna buknom. Vagyis metszet tévesztés még nem egyenlő a bukással, de nem lett volna szabad 3sdt kapnom. Köszönöm Pali bácsi, és sajnálom hogy vissza tetszik vonulni. Őrültem volna ha még a következő évet velünk tölti és önnél szigorlatozhatok. Ezen kívül... Egyedül ülök a székesegyház előtti téren és nagyon élvezem. Nem is a magányt élvezem, hanem az egyedüllétet. Nem kell fölöslegesen beszélni, fölöslegesen gondolkozni, csak egyedül vagyok én és a gondolataim. Meg persze egy üveg bor... (ami már csak egy negyed üveg) Azt hiszem, hogy szarul állnak a dolgok most. Akármennyire is akarom azt hinni, hogy csak minden sínen halad, ez nem igaz. Szerencsére nem a tanulásról van szó (egyenlőre ) de ez is csak idők kérdése, hogy mikor hat ki rá. Beniről van szó. A könyvtáros Beniről. Most már úgy beszélgetünk, mintha ismernénk egymást. Mintha ismernénk egymást. Ezt írta! Ezt írta tegnap, mikor vele szemben ültem a könyvtárban. " "örülök hogy megismerhettelek" "Dehát nem is ismersz" "Hosszú még ez a vizsgaidőszak" -jött a válasz. Ott ültem vele szemben. Minden érzésem tükröződött ezekben a másodpercekben. És tavaly mikor megláttam, arra gondoltam, hogy mit nem adnék ezekért a beszélgetésekért. Akkor még nem tudtam, hogy barátnője van. És nem én akarok az lenni, aki miatt valami megint végetér. Nincs lelkiismeret-furdalásom. Talán csak egy kicsit. De arra gondolok, hogy nem én tehetek róla. Nem én kedztem el flörtölni. Én csak folytattam. Először nem tudatosan. Aztán már igen. Imponált ez az egész. Imponált, hogy tetszem annak a srácnak aki nekem is tetszik. Most meg benne vagyok ebben az egész szarban, és úgy érzem hogy még többet akarok. El akarok menni vele kávézni, beszélni, nevetni, és még ennél is többet.. De ott van a barátnője. És utálom magam jelenleg. Legszívesebben írnék neki hogy hogy menjek át hozzá. De holnapután viszgázik szülészetből és valószínűleg tanul. És valószínűleg a barátnőjével együtt lakik. Nagyon sok mindent kéne megbeszélnem vele, de nincs merszem, azt hiszem. Mármint, hogy lehet ezt a témát felhozni?! És mit lehet rá mondani?! Nagyon kene valamilyen megoldás. És nagyon kene hogy kijózanodjak mire hazaérek.

[made-in-february-96]

2017.04.12.

Szombat Hétfőn kezdődik a vizsgaidőszak, kedden vizsgázok szövettanból és most igazából ezerrel tanulnom kellene, de egy kicsit meg mindig a tegnapi nap sokkja alatt állok. Ez a sztori az előző vizsgaidőszak folytatása. Megdöbbentő, hogy mennyi idő telt el azóta (3 hónap) és már kezdődik a következő. Szóval folytatódik az előző vizsgaidőszak ott, ahol befejeződött. Tanulás éjjel nappal, nincs semmi izgalmas a napokban. És ebben a helyzetben volt újdonság Beni vagy Bendzsi. Azt sem tudom, hogy hogyan szokták szólítani. Igazából a nevét se kéne tudnom hivatalosan, de hosszas stalkingolás után sikerült megtalálnom. Amivel egyben kiderült, hogy van barátnője, és valószínűleg csak hülyíteni akart, de talán nem is csinált eddig semmilyen feltűnő dolgot. Talán csak én magyaráztam be magamnak, hogy érdeklem. (Ezzel persze nem őt akarom védeni) Egészen tegnapig így is gondoltam, aztán azóta kicsit változtak a dolgok. Tegnap mellettem ült egész nap. Kiváncsi voltam, hogy ugyan olyan közvetlen lesz-e, mint volt. Az volt. Belenézett a jegyzeteimbe, kiröhögte a rajzaimat, megjegyzéseket fűzött hozzá, én meg visszavágtam, hogy nem szép dolog kiröhögni a másikat. Aztán ez nem volt elég neki. Egyszer elvette az egyik füzetem, aminek az elejéről leolvasta a nevem, és lecsekkolt Facebookon. Erre én szóvá tettem, hogy ez így nagyon nem fair, én nem tudom megnézni egyetlen könyvén sem, hogy hogyan hívják. Amire csak megvonta a vállát, hogy ilyen az élet. Persze tudom miért nem akarta megmondani a nevét. Elég egyértelmű lett volna, hogy hogy állnak a dolgok, de ha belegondolok, jobban jártam. Ugyanis, hogyan reagálhatam volna? Mit tudtam volna mondani a "Kicsimmel a naplementében kézen fogva" képre? Persze miután megnézett magának Facebookon, egy csomó mindent elkezdett kérdezgetni rólam, és örültem volna neki, ha azt mondja, hogy igyunk meg egy kávét és folytassuk közben, de éppen az utolsó zh-jára tanult, lehet ez volt az oka, lehet hogy más. Inkább más. Aztán aranyos is volt. Elfeküdtem egy kicsit az asztalon, nem is tudom, hogy mennyit aludhattam, de egyszer csak megrázta a vállam, hogy ne aludjam végig a délutánt. De ez még nem is lett volna olyan nagyon extra. Elment, hogy megírja a zh-t, de bent hagyta a cuccait, mondta hogy majd visszajön érte. Már korgott a gyomrom, éhes voltam, mint aki nem evett már 3 napja, de ki akartam várni hogy visszajöjjön. Kiváncsi voltam, hogyan fog elköszönni. Még szerencse hogy türelmes voltam. Éppen el voltam mélyülve a tanulásban és nem láttam, ahogy bejött. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki nyomkodja a vállam. És ő volt az. Csodálkoztam magamon, hogy nem pirultam el teljesen. Aztán megkérdeztem, hogy nem érez-e csomókat a vállamban. Erre megint elkezdte csinálni. Ezután összeszedte a cuccát, és így köszönt el: akkor majd még úgyis találkozunk valamikor. Én pedig: biztos vagyok benne, hogy így lesz. Szerintem ennél jobb választ nem is adhattak volna. És most rohadtul nem tudok másra gondolni, hogy vajon mikor fogok vele legközelebb találkozni, és hogy akkor vajon hogyan folytatódik ez a dolog. Persze azért rosszul esik, hogy ennyire hülyít engem is és a barátnőjét is. Nem lenne szabad, hogy ennyire izgasson ez a dolog, de egyszerűen úgy érzem, hogy ez tudja izgalmassá tenni a napjaimat.

[made-in-february-96]

Az idővel és a szavakkal óvatosan bánj. Visszavonhatatlanok.