igenhidegvan-blog

[igenhidegvan-blog]

VEEBRUAR ❄

#31-40

Nos igen. Megtörtem sajnos már több, mint egy hónapja a napi blogolást. :(

Ez igazából nem is feltétlenül gond, talán ezzel nyugtáztam, hogy igen elindult a félév hivatalosan is.

Na de mi is történt eddig? Ezt fogom kifejteni terveim szerint így március hónap utolsó hetében 5 külön bejegyzésre bontva - és töménytelen képes kontenttel megfűszerezve. 

SZÓVAL.

Hát hol is kezdjem..Amúgy azt hiszem részben azért is hagytam fel ezzel a mindennapos művelettel, mert összességében a hétköznapi hétköznapok nem feltétlenül olyan rettentő mozgalmasak. Nem arról van szó, hogy belustultam meg hasonlók, csak az olyan napok amikor csak bemegyek órára és a nap többi részében csak itthon vagyok, dolgozok és esetleg főzök, netán csak sorozatot nézek és döglődök vagy megiszunk a többiekkel egy kávét nem feltétlenül hírértékű dolog. NA DE  FEBRUÁR MÁSODIK FELE. Először is végre valahára fényképezőgéphez tudtam jutni. *\o/* Ezt kaptam a családomtól születésnapomra igazából. Úgyhogy végre szép minőségű képeket és talán videókat is tudok megosztani veletek. Február vége elég izgalmasra sikerült (ezért is áll ez két bejegyzésből).  A kedvenc napjaim itt, amikor csak úgy igazából különösebb cél nélkül csak elindulunk barangolni a  városban. Így jutottunk el a Linnahall-hoz is. Ez egy nagyon érdekes épület néhány lépésre a mesés óvárostól. Ez a kis betonmonstrum eredetileg az 1980-as nyári olimpiai játékokra készült, ami Moszkvában volt esedékes. Mivel nem találtak alkalmasabb helyet a vitorlázás számhoz, ezért ez a versenyszám Tallinnban történt. (amúgy hallottunk olyan történeteket, hogy egy közeli könyvtár fennmaradó anyagaiból húzták fel :D) Az eredeti neve  V. I. Lenin Palace of Culture and Sport, tervezői pedig: Raine Karp és Riina Altmäe. Később koncertteremként működött, de volt night club is itt. Ma üresen áll. Nagyon érdekes, hogy fel lehet sétálni a lépcsőzetes kialakítása miatt a tetőre és nagyon jó kilátás van itt a tengerre és a hajókikötőre. Volt szerencsém szép napos időben, és borongós ködben is járni  itt, mindkét környezetben nagyon megkapó ez a hely. 

Amúgy közben fedezgetjük fel a helyi galériákat és múzeumokat is, talán a legemlékezetesebb az Építészeti Múzeum volt, ahol két időszakos kiállítás mellett egy állandó a város és az ország építészetét bemutató kiállítást nézhettünk meg. Nagyon érdekes volt látni maketteken keresztül, hogyan fejlődött, bővült a környék, ahol nap mint nap járok és a maga a város. 

Az egyetemi feladatok is alakulnak, kísérleteztem anyagokkal, metódusokkal a készülő sketchbook-omat illetően, reményeim szerint elég csodálatos lesz.

A díszlettervezési feladattal is egész jól haladok.  

Meg amúgy időközben megvolt az ország függetlenségének 99. évfordulója is, amit egy nagy katonai felvonulás koronázott meg. Remélem sosem kell látnom többé a valóéletben ilyen gépeket és járműveket. Rettenetesen hideg volt és iszonyatosan sokan voltak. De nagy élmény volt ettől függetlenül, jó érzés volt látni, hogy mennyien szeretik az országukat.

Valamint búcsúzóul, ezidőtájt megtaláltam életem pulóverét:

[igenhidegvan-blog]

#30

Óha, holnap lesz egy hónapja, hogy itt élek. Nagyon furcsa, hogy csak egy hónap telt még csak el. Meg pár héten belül hivatalosan is minden országban felnőttnek leszek nyilvánítva. (legalábbis azt hiszem) Igazából kicsit még mindig ilyen nyomott vagyok, tényleg nagyon nehéz beleszokni ebbe a nagy lazaságba, bármennyire is furcsán hangzik. Ma igazából a könyvkötés végleges projektünkkel kezdtünk foglalkozni komolyabban, elkezdtünk anyagokat nézni, konzultáltunk a tanárunkkal is, hogy hogyan tovább, merre induljunk. Remélem valami egészen kis varázslatos sketchbook-kal leszek gazdagabb a félév végén.  Meg úgy kicsit most beütött, hogy nem igazán találom még a kis helyemet, de tudom, hogy türelmesnek kell lennem, hisz csak egy hónap telt még csak el. Ma nagyon szép napsütéses idő volt, nagyon szeretem ezeket a napokat.

Az esti észt óra kicsit feldobott viszont, nagyon jóindulatú, kedves néni próbál minket tanítani az észt nyelv kisebb-nagyobb fortélyaira. Azt hiszem eddig a kedvenc szavam az ‘öö’, ami annyit tesz, ‘éjszaka’ :D

[igenhidegvan-blog]

#28 + #29

Hajaj, megszületett az első tömbösített bejegyzés. De hát annyira sok említésre méltó és mutatható dolog nem történt ezen a hétvégén, mint a legutóbb. Igazából pénteken meg szombaton egy-egy bulikában voltunk. Régen voltam két egymást követő este éjszakaiélni. De hát néha azért belefér.    Pénteken egy techno buliban voltunk, ami kicsit a várnál erősebbre sikerül..Előtte viszont nagyon kedvesen összeültünk a kollégiumban, ittunk meg játszottunk :) Másnap egy Labürint buliba mentünk, nagyon nem bántam meg, hogy nem maradtam inkább otthon, bár ez a buli szigorúan alkoholmentesen történt, így is nagyon élveztem. A szórakozóhelyen belül hat különböző szobában, ha különféle zenei stílus volt. Mindenki megtalálta a neki kedveset igazából. Elég jó volt. Vasárnap pedig csak itthon pihentünk, meg főztünk nagyokat a talán már szokásos vasárnapi közös vacsorára.  Mivel képek nagyon nem készültek, vagy ami igen az annyira nem vállalható, helyettük itt van egy szemperzselő gif :*

[igenhidegvan-blog]

#27

Kicsi késésekkel, de nagy igyekezettel próbálom nagyjából napi szinten művelni a kis naplómat. De tényleg.  Na de mi is történt. Nagyon nagy meglepetéssel zártuk a hetet, hiszen mint kiderült a könyvkötés kurzusunk elméleti része le is pörgött :( A szörnyen kedves tanárunk elvitt minket az akadémiai könyvtárba rettentően régi könyveket nézni. 

Természetesen a lehető legnagyobb szakszerűséggel és szeretettel bánva a könyvekkel (kis fehér kesztyűkben). Még mindig nagyon csodálom őt, hogy ennyire szeretettel tudja végezni a munkáját. Mutatott nekünk könyveket az 1400-as évektől kezdve. Nagyon érdekesek és szép állapotúak voltak a korukhoz képest. Egészen hihetetlen, hogy ennyire régről fentmaradt könyveket nézhettem meg testközelből. Nem hittem volna, hogy valaha lehetőségem lesz erre. 

Mikor végeztünk a könyvtárban akkor tudtuk csak meg, hogy bizony ez az utolsó óránk volt, s sok sikert kívánt nekünk a tündéri tanárunk. Azt hiszem nem vagyok egyedül a csoportból, aki szomorkodott, hogy ez az elméleti rész csak ilyen rövidke volt, hisz nagyon érdekesek voltak az előadások.

Mivel így ismételten csak csökkentek az óráim, még furcsább ez a nagy szabadság, már-már fojtogatóan. Eléggé hozzá szoktam az utóbbi években a folyamatos hajtáshoz, munkához és a mindig valamit csináláshoz. Úgyhogy kicsit még most is rémisztő ez a rengeteg szabadidő. A következő héten minden erőmmel azon leszek, hogy minél hasznosabb elfoglaltságokat találjak magamnak. Na meg, hogy folytassam a rajzolást.  Egyébként bemutatnám ezt a varázslatos észt nyelvet:

Még nem nagyon tiszta a dolog, de már kezdem kapizsálni azt hiszem.

[igenhidegvan-blog]

#25 leporello! - első itteni könyvecske :)

[igenhidegvan-blog]

#26

Háh! Sikerült utolérni magamat. Egyébként úgy a 3. bejegyzésnél tudatosult bennem, hogy rosszhelyre írom őket, de legalább már minden a helyén jár. Ma végre befejeztük a leporellót, és neki álltam a végleges, nagy projekt első kis vázlatának. Még mindig örömmunka ez. Igazából a napom nagy részét ez töltötte ki. 

Ezután megtörtént a második észt nyelvórám. Az első baromi szürreális volt. Úgy éreztem magamat, mint elsőben. De nagyon élvezhető meg szórakoztató volt, csak hát mégis elég wtf pillanat, amikor ez egyetemen észtül énekelgetni kellene az egyik órádon. Nagyon kis lelkes jófej néni tartja nekünk ezt az órát. Mindenki nagyon élvezi és eléggé mennek a nevetések is. :) Amúgy a héten több kis nyúlbélával sikerült beszélnem telefonon/videóchat-en és nagyon jó volt hallani őket élőszóban nagyon nagy erőt adtak meg elég nagy örömmel töltöttek el és fel. :) (könnycseppmorzolás)

[igenhidegvan-blog]

#25

Igazából tényleg nagyon furcsa ez a teljesen új ritmus. Még nagyon nem szoktam bele abba, hogy ennyire kevés órám van. Ma igazából csak könyvkötéstörténet volt meg szakmai angol. A könyvkötéstöri nem a  legizgalmasabb tárgy, de nagyon érdekes. Meg a tanárunk is nagyon kedves, s nagyon látszik rajta, hogy a szenvedélye, amit csinál és imádja ezt. Ez a hozzáállás nagyon inspiráló. Egyébként, Ancsi mutatott az egyetem mellett egy egész jó kis önkiszolgáló éttermet, ahol találtam prószát/tócsit/tócsnit, tudom, hogy mindenki teljesen máshogy ismeri :D:D:D:D:D de a kép majd úgyis rávilágít a dologra. Elég sok magyarországon is ismeretes étel van terítéken, és mondhatni hasonló is az otthoni ízekhez, meg árban is egészen barátságos.

Ja, amúgy ideért a farkasordító hideg, úgy IGEN, NAGYON HIDEG VAN. -8 és-16 között mozog a hőmérséklet, de emellett hétágra süt a nap napközben, és nagyon szép az idő. Sétáltunk ma egy nagyot az óvárosban, egy múzeum nagy keresése közben. (Sikerült megtaláni nagynehezen)

Egyébként a késésre visszatérve, itt kb lehetetlen sietni, főleg ha tombolnak a jégpáncélok. Pingvin üzemmódban megy csak a közlekedés, de mindig kicsit megnyugszik a lelkem, ha látok valaki mást brékelni a jégen. Nem, még nem sikerült dobnom egy seggest meg semmiféle zuhanás-esés nem történt. (le is kopogtam gyorsan) De ami késik az nem múlik.

Ja amúgy határozottan kezdek önmagam lenni..Szörnyű.  Azt hiszem hétfőn, csak a könyvkötés workshop volt, s kicsit kintebb a városból van egy egészen nagy művészellátó, oda indultam ki busszal. Az egyetemtől úgy cirka 15 perc. Két busszal lehet kijutni oda, az egyik éppen jött is. Kicsit szokás szerint elkalandoztam, s nem hallottam még a megálló nevét. Úgy nagyjából 35 perc után kezdtem felfogni, hogy valami nagyon nem oké...:D Hirtelen (hirtelen...) egy nagy betondzsungel közepén találtam maga. Mivel mint utólag kiderült a két különböző busznál két különböző megállónál kell leszállni, de csak az egyik neve rögzült a fejemben. Mint utólag az is kiderült egy baromi izgalmas és érdekes helyen voltam, de nagyon nem volt lélekjelenlétem nézelődni éppen abban a helyzetben, viszont mindenképp vissza szeretnék menni, ha kicsit melegszik az idő.  Ez a hely pedig a Väike-Õismäe városrész, ez volna az:

A többiek találtak egy “Wendesday Sketching” nevezetű eseményt facebook-on, ami annyit tesz, hogy este beülünk egy kávézóba és csak rajzolunk együtt. Nagyon kedves kis tevékenységnek tűnt ez, így egész sokan el is látogattunk ide. A szervezők legnagyobb meglepetésére. A krokikkal nemigazán vagyok kibékülve, jobban szeretem a lassú, elemző rajzolást. Kicsit emiatt kényelmetlenül is éreztem magamat, hogy mindenki nyomta a nagy krokizásokat, de hát én nem így működöm. 

Hazafele csak, hogy ne legyen unalmas a napom figyelmetlenségből rossz villamosra szálltam és kicsit megtoldottam a hazautamat :)

Búcsúzóul, ha ezt a legkisebb Nagy Benedek olvassa, remélem érzi a törődést <3

[igenhidegvan-blog]

#25 Wendesday Sketiching!

[igenhidegvan-blog]

#24

Kicsit még szokatlan ez az új időrend. Mivel sikeresen leadtam az egyik nem túl kedvezőnek ígérkező tárgyamat, egy nap kivételével délelőtt egyáltalán nincs órám. Nagyon szeretnék végre visszabillenni valami emberi bioritmusba, hogy délelőtt is tudjak dolgozni. Még nem sikerült kihevernem a kipakoláskor beállt éjszakai aktív életmódot. Ha már leadott tárgy, nem a legnagyobb örömömre a festészettől kellett megválnom. A kezdetben érdekesnek ígérkező könyves projekt, olyan szinten nem tudott inspirálni, hogy már így az első két hétben is nyűgnek éreztem az egészet. Az önsorsrontás meg az önkicseszés az egyik legkedveltebb hobbim, de ezt azthiszem itt nem szeretném űzni. Továbbá az is elég nagy szerepet játszott, hogy nem szerettem volna soksok eurót költeni vásznakra, festékekre, ha még csak élvezni sem élvezem. Ehelyett egy linóvéséses projektbe és a könyvkötésbe szeretném befektetni a pénzemet/energiámat/lelkemet. Szerintem jó döntést hoztam, kicsit sem bántam meg. Viszont a tervezési tárgyunkban a műértelmezés és elemzésnek lassan a végére érünk, egyre jobban tetszik a történet maga, bármennyire szkeptikus voltam az elején. Nagyon izgalmas és érdekes mű ez. Megdöbbentő fordulatokkal. Várom nagyon, hogy nekiláthassak az ezzel való foglalatoskodásnak. Így nyomjuk a nagy elemzést:

[igenhidegvan-blog]

#23

Hajaj...kicsit beakadtam a héten. Most kicsit nehezebb lett lelkileg a helyzet, hogy az otthoni félév is kezdetét vette. Azt hiszem a héten tudatosult bennem igazán a távollét. Hiszen eddig csak egy “téliszünetnek” tűnt az ittlétem. S már igazán érzem azt a 2000 km-t. Nem is arról van szó, hogy honvágyam lenne. Inkább csak a sok kismajommal megosztanám, az itteni varázslatos dolgokat. Kezdem magamon észrevenni, hogy a barátaimat keresem önkéntelenül másokban. Pontosabban szinte mindenkiben. Nem is napközben vannak ezek a mélypontok, inkább este. Így ezért is maradozak el a bejegyzések -de pótlom őket maradéktalanul-. Azt hiszem már feldolgoztam mi történik körülöttem, és már leboxoltam magamban, hogy ezzel meg kell tanulnom együtt élni. A kis nyomi barátaim mellett alakulnak ki új nyomi barátságok úgy is, de a kicsit régebbiek nem hogy megkopnak, hanem csak erősödnek. Nade ennyi érzelgősség elég is, mielőtt mindenki bezárná inkább a blogot. :D

Továbbra is leszokóban vagyok a késésekről, nagyon ocsmány szokás ez..Nagyon tudok haragudni magamra érte. De minimális mentségemre szóljon, hogy még eléggé fejetlenség van mind itt, mind otthon tantárgy-órarend ügyileg. A könyvkötéssel eléggé haladunk, a héten leporellót kezdtünk el kötni. Ez az egész tárgy egy nagy szerelem. Gyönyörű az elejétől a végéig. Ez az egyik legnagyobb boldogságom itt. A hétfők és a csütörtökök mindig fullba’ vannak nyomva könyvpornóval. A mesterünk mindig tud valami durván extrém és meglepő könyvet mutatni. Nagyon élvezem az egész munkafolyamatot. Ez az egyik legjobb dolog, amit itt tanulhatok. S szeretnék mégtöbbet megtudni és tanulni a könyvekről és a könyvkötésről, sok új technikát megtanulni. Erről a nagy munkálatok közepette nem készítettem fotódokumentációt, de az ezt követőkről mindenképp fogok.

[igenhidegvan-blog]

#22

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez egy elég tartalmas hétvége volt. Délelőtt végeztünk a KUMU körbejárásával. Míg tegnap főként a klasszikus részét néztük meg, ma szovjet és a kortárs része volt terítéken. Külön kiemelendő Vladimir Tarasov neve, akinek az installációiból volt kiállítás. Nagyon nagy hatásúak a munkái, egészen lebilincselőek. A másik a Contruction of Colour - Music & Modernity in Estonian Art része a múzeumnak. A maga kissé hatásvadász módján egészen megvett. De tényleg. A színek-zenék-tematikák összekapcsolásáért egészen odáig voltam. Egyébként nagyon érdekes, hogy a hangos kiállításokban az egymás mellett lévő terekben más-más zene szól, de mégsem zavarják egymást, nincs káosz. Ugyan ez a helyzet a hangos installációkkal is. 

Mikor már kinézelődtük magunkat, kaptuk az üzenetet Mathilde-tól, hogy mivel szép az idő a mai napon, elmennek egy kicsit kirándulni, lenne-e kedvünk csatlakozni hozzájuk. Igazából persze, hogy volt. Siettünk is haza, hisz nem sokkal a hazaérkezésünk után indultunk is. Ekkor amúgy még nem tudtam pontosan mi is vár rám, vagy merre is megyünk.

Mint kiderült egy kis urbex-kiruccanásra mentünk. Mindigis nagyon izgalmasnak találtam az urban exploringot, imádom ezeket az elhagyatott épületeket, s mindig ámuldozva néztem az interneten a magyar urbexesek cikkeit, képeit. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ebbe csöppenek bele, de nagyon nagy örömöt okozott ez. Ez volt az első ilyen élményem, de remélem nem az utolsó. Két régi gyárépületben voltunk, nem tudom pontosan milyenek lehettek még fénykorukban. 

Hazafelé kicsit megálltunk a tengernél is gyönyörködni. :)

Este pedig a múltheti vasárnapi folyosó-vacsi példájára ezen a héten is összeültünk, meg Jenninek egyébként is születésnapja volt ma. Készítettünk is Ancsival tócsnit/tócsit/prószát - mindenki hívja úgy, ahogy akarja a lényeget értitek-, a többiek reakciói alapján egész nagy sikere volt a többiek körében a “potato pancake”-eknek. Persze a legnagyobb örömünkre. 

[igenhidegvan-blog]

#22 2/2  ➜  Urbex 

[igenhidegvan-blog]

#22 1/2  ➜  KUMU prt 2

[igenhidegvan-blog]

#21

Jaj a mai nap nagyon jó volt! Az egész napot Ancsival töltöttem, reggel ellátogattunk (haha, féltizenkettőkor) a város Telliskivi negyedébe - ez állítólag Tallinn hipster negyede :D Éppen ma volt bolhapiac, és az egész ipari környezete nagyon elbűvölő. Legalábbis számomra egészen kellemes volt a maga streetartjával és az egész hangulatával, de majd a képekből az előző képesbejegyzésből úgyis látjátok meg megértitek majd. A bolhapiac nem volt rossz, megtaláltam életem kiskanalát, és néhány csodás kitűzőt is vásároltam.

A bolhapiac mellet található a DEPO nevű szovjet piac is, ahol rengeteg régiségbolt van, bár neméppen olcsók. Nagyon szerettem volna egy fém kitűzőt is, ami Misát az 1980-as moszkvai olimpia kabalaállatát ábrázolja, de legnagyobb meglepetésemre elég drágák voltak, de lehet a későbbiekben majd beruházok egyre. Volt egy néni, aki medvehátonlovagoló Putyinos pólókkal bizniszelt, minden vágya volt megörökíteni, de ahogy meglátta, hogy fényképeznék jól lekiabált, hogy nemnem. :( Nade legközelebb cselesebb leszek.  Piacozás után pedig ebédeltünk egy nagyon királyat az F-hoon nevű helyen, ez is egy feltehetőleg ipari épületből lett étterem/kávézó, nagyon király ételekkel, jó árakkal meg kedves személyzettel - ó, micsoda reklám -. Hazafele indulva kitaláltuk, hogy ellátogatunk a KUMU-ba, ami Észak-Európa egyik legnagyobb képművészeti múzeuma. (Egyébként annyira jó, hogy a kollégiumunkhoz ez is maximum 20 percre van.) Kicsit relatíve később érkeztünk, így még egy szintet sem tudtunk teljesen végig nézni, de mivel az EKA-s diákunkkal ingyé’ mehetünk be, (HAHA) így holnap délelőtt folytatjuk.  Azt hiszem ilyen élménybeszámolószerűséget a múzeumról majd csak akkor írok, ha végigjártuk teljesen :)

Úgyhogy to be continued...

[igenhidegvan-blog]

#21 2/2  ➜  KUMU 

[igenhidegvan-blog]

#21 1/2  ➜ Telliskivi

[igenhidegvan-blog]

#20

A mai napon hivatalosan is minden hivatalos dolgot letudtam. (Na jó, kivéve a Learning Agreement-et, de az igazából még talán rá is ér) Tehát megvan végre a személyim, a diákom valamint a zöldkártyám is, ami úgy 20-30 évnyi ingyenes tömegközlekedést biztosít Tallinnban. :D A nagy délelőtt i intézkedések után kicsit tömegközlekedve is barangoltam a városban, először legálisan.  Hallottunk ilyen legendákat, egy elég király secondhand shop-ról, valahol jó messze a város másik végén, s gondoltuk Ancsival megnézzük, ha már megvan a bérletünk. Maga a turi egy régi gyárépületből (vagy valamilyen ipari épületből) van átalakítva. Itt aztán tényleg van MINDEN a szó szoros értelmében. (jómagyar mondás szerint a szartól a repülőig minden) és egészen jó áron is van. Ha tudtam volna erről a boltról korábban, az ilyen alapdolgokat, evőeszközöket meg ilyeneket feltehetőleg fele annyiból is megúszam volna. De már késő ezen morognom. A legnagyobb örömöm itt egy ilyen régi kézihaberő volt, úgy megörültem neki, annak meg végképp, hogy egy euró volt. (képet nem készítettem róla, ezt az interneten kutattam fel, de amúgy ilyen, csak a fogójánál meg a tekerőjénél más a fa) Meg igazából nem egy nagy gépezet, így simán haza is tudom majd vinni, olyan király!

Ezután kis pihenés után elindultunk az óvárosba, néhány szintén erasmusos lánnyal, Útközben vettük észre, hogy valami történik a főtéren. Volt fényfestés meg zene meg installációk.

Ezután a már valamennyire ismert Noku Baar-ban és a Kelm Klubban folytattuk az estét :)